A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november

1956-11-06 / A Nép Lapja

V1ÜG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! Ára 30 fillér 1956. november 6. NÉP LAPJA A SZOLNOK MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG LAPJA Tanulságok Emlékszünk az első szolnoki fel­vonulásra, amely a budapesti ifjú­ság követeléseivel egyetértve fe­jezte ki elsősorban a legnagyobb szolnoki dolgozó réteg, a vasúti munkásság akaratát. Méltóságtel­jes, ünnepélyes volt ez a felvonu­lás. Erőt, biztonságot, legyőzhetet­lenséget sugárzott. Az eltelt tízegynéhány nap alatt mindig ez lebegett a szemünk előtt. Emlékeztünk az első sorok­ban állókra, akiket a műhelyek­ből, taggyűlésekről, sportpályákról jól ismertünk, örültünk, hogy ők vannak a felvonulás élén. — Azt mondtuk, nincs a világon olyan hatalom, amely a népi demokra­tikus vívmányokat elrabolhatná tőlünk, amikor a munkásosztály halad az új élet felé vivő út élén. Azt mondtuk, ha keverednek is ezekbe a forró eseményekbe kon­junktúra lovagok, akik a maguk pecsenyéjét akarják sütögetni munkásosztály által élesztett tű­zön, ezek kiszóródnak előbb-utóbb a szitán. Mondogattuk egymás közt, hogy az ötágú csillag levétele épületek­ről, egyensapkákról szélsőséges elemek által túlhevített hangulat műve, hiszen ki ne gondolna a csillag láttán lelkesen arra, hogy öt világrész proletárjai egyesülteik a forradalmi párt vezetésével a ki­zsákmányolás megszüntetésére. örültünk a tömegek határozott bölcsességének, amikor gyorsan le­váltották azokat a vezetőiket, akik visszaéltek a rájuk ruházott biza­lommal. A munfcáiTanáesofc megalakítá­sa mindjárt az első napokban be­igazolta, milyen helyes, felszaba­dító erejű a demokratikus kiboR- tokozásnak ez a vívmánya. Fenn­tartották a rendet az üzemekben, nagy szerepük volt abban, hogy a megyében nem került sor véres cselekményekre. De ugyancsak a munkástanácsok megalakuláséval kapcsolatban ju­tottak hozzánk olyan hírek, hogy reakciós, ellenforradalmi törekvé­sek is kezdenek érvényesülni. Volt népnyúzó jegyzők, földbirtokosok furakodtak be ezekbe a tanácsok­­be a restaurációra törő elemek há­tán; Egyre több hír- érkezett arról, hogy nemcsak a néptől elidegene­dett funkcionáriusokat távolítják el helyűkről, hanem általánossá kezdett fajulni a Rákosi-Gerő klikk bűneiért semmiképpen sem felelős alsó funkcionárius réteg üldözése is. Jött; Pestről a rengeteg fajta új­ság, egyre túlzó, uszító cikkeikkel növelték vidéken is a káoszt. S a múlt heti utolsó számokban közölt nagy terjedelmű cikkek, meg a hozzánk jött hírek tanúsága szerint is a hangulat már általános kom­munista ellenességé változott az ellenforradalmi, vérengzést szító erők révén. — Kommunisták nyílt meglincselése, tömeges akasztása a Városligetben, a Pártközpont elle­ni mindent eltiporni akaró táma­dás mutatta, hogy a testvérharcot már a belső és külső ellenséges hadállásokból .szítják , belátha­tatlan határig, Emlékezzünk csak a Nagy Im­­re-féle kormányokra. Az első név­sor közlése után jött a tiltakozás Bebrits és Molnár minisztersége ellen. Ez a hangulat még jogos, igazságos volt. Teljesült a követe­ié? Bebrits eseté'ben. Az ellenség részéről folytatódott a „szalámi po­litika’, mélyet ügyesen kihasznált ellenünk. Nem éltettek egyet négy­öt-hat miniszter kinevezésével, — majd végül egyével sem. Leapadt a kormány arra a szűk kabinetre, amelyben minimálisra szűkült a kommunisták részvétele. A hangu­latkeltés, állandó támadássorozat ezek ellen is folytatódott > A dolgozók fejében igyekeztek minél nagyobb zűrzavart, áttekinthetet­lenséget okozni. A végén senki sem volt jó, mindenkivel szemben bizalmatlanságot keltettek;;. Egy, csak egy kezdett és most vált már teljesein világossá előttünk, miután a munkás-paraszt kormány meg­alakult Kádár János elvtárs veze­tésével, — egy cél felé hajszolták a hiábavaló vérontást; senki sem jó már ebben az országban, csak akik ott várnak a nyugati határon túl, sőt már egyre számosabban be is szivárogtak. Nagy Ferenc sze­repe még a semleges Ausztria előtt is annyira gyanús volt, hogy ki­­tessékelték. De a segély-küldemé­nyeket szállító repülőkön fasiszta tisztek, volt csendőr- és Horthysta tisztek érkeztek, akik sürgősen be­kapcsolódtak a vérengzés irányí­tásának átvételébe. Miskolcon egy ilyen tiszt irányította az ellenfor­radalmi műveleteket. Egyre vadabb lett a terror, ami a külföld véleménye szerint is Horthy-érát bevezető fehér-terror­hoz volt mérhető. Ennek megaka­dályozása csakis egyetlen módon volt keresztülvihető, a gyors, eré­lyes közbelépéssel, hatásos katonai erővel. Ezt felismerte az új mun­kás-paraszt kormány és ezért kér­te a szovjet hadsereg segítségét az ellenforradamárok kezébe került véres harc azonnali megszünteté­sére. Ezek utón, de csak sajnos ezek után érthető az a túllovalt hangu­lat is, amely a szovjet csapatok Magyarországiról való kivonását követelte. Gyorsan, azonnal, két perc alatt, már is késő — ilyen volt a követelés. így lovalták már-már hisztériássá a hangulatot a szovjet hadsereg, azaz a Szovjet­unió ellen. Ez most érthető mér, amikor a gyors, erélyes beavatkozás bekö­vetkezett. Mostmár ismét érezzük annak a munkéstömeginek erejét, amelyet az első felvonuláskor láttunk. Tud jük, hogy náluk biztos kézben van a hatalom, az ország ügye. Most­már a forradalmi munkáspárt ha­tározottságát is érezzük; Haladéktalanul induljon meg a termelés Súlyos heteket, napokat élt át a nemzet október végén. Itt az ideje, hogy végetvessünk a szenvedésnek, a zür-zavarnak ami úrrá lett az or­szág fővárosában és vidéken egy­aránt. És itt nemcsak a sajnálatos vérontásra gondolunk, hanem ha­zánk gazdasági életének megbénu­lására, a vasútnak, hazánk vérke­ringésének megállására. Érdemes erről elgondolkodni minden becsületes magyar ember­nek, aki büszke szocialista hazánk eddigi vívmányaira — építéseire. Odaadhatjuk-e most az enyészet­nek, a tétlenségnek nagy költség­gel, erőfeszítéssel épített gyárain­kat? Nem, nem mondhatunk le ró­luk. A dolgozó nép iogos követelése volt az életszínvonal emelése, az árúbőség megteremtése minden vo­nalon. Erre ígéreteit tett a novem­ber 4-én megalakult MunKäs-Pa­­raszt Forradalmi kormány, De vajon elképzelhető-e ez úgy, hogy ipari üzemeink állnak, emésztik magukat. A szolnoki Cukorgyár üresen megy s közben sokszáz va­gon cukorról kell lemondani. A ré­pát megtermelte a dolgozó paraszt­ság, viszont mit sem ér ez. ha az át­vételi helyeken vagy a földeken rohad meg. Nem kell különösen részletezni, mit jelent nekünk szolnokiaknak és az egész országnak, a vasúti csomó­pont bénasága. Még azok az üze­mek sem tudják így folytatni a ter­melést, — néhány napra elégséges anyag és szénkészlettel. — amelyek szilárdan elhatározták, hogy a ne­hézségekkel dacolva felveszik a munkát. A szolnoki Fűtöhaz mun­kástanácsa úgy határozott, hogy e héten újra munkábaállnak és to­vábbítják a szerelvényeket. Igaz. hogy ezt a határozatot meg szom­baton hozták. Azonban az uj kor­mány, mely biztosítja a Fűtőház dolgozóinak legfőbb követelésénél) megvalósítását szintén elvárja, hogj a vasutasok munkájukkal elősegít­sék a gazdasági élet helyreállttá­.át; De nemcsak ezekről az úgyneve­zett súlyponti üzemekről van szó. Féligkész lakóépületek, gazdasági épületek várnak befejezésre. Szükség van a gazdasági élet, minden gyár, üzem, vállalat, hiva­tal megindulására és működésére. Dolgozzon a Tisza Cipőgyár, hogy ne legyen hiány lábbelibein, telje­síthessük exportkötelességünket. Dolgozzék á Törökszentmiklósi Gépgyár, az Aprítógépgyár, a Fém­­nyomó- és Lemezárugyár. A munka, az ország gazdaság! megerősödése, az legyen most a legfőbb cél, minden becsületes em.-* bér célja és érdeke; A humanizmus, a becsület nevében A jövőévi kenyerünkért Nehéz napokat él át az ország. Még nem állt helyre a közlekedés, még nagyon sok a tennivaló, hogy megjavuljon a közellátás, teljes le­gyen a rend és a nyugalom. Nagy feladat vár a munkásságra és a parasztságra is. A dolgozó parasztság feladata, az egész ország érdekében álló köte­lessége a jövő évi kenyér biztosí­tása. A kenyérgabona vetéssel ál­talában nem állunk rosszul a me­gyében, akad azonban még késle­kedés. A traktoristák szinte kivé­tel nélkül derekas munkát végez­tek, szántottak-vetettak. Most az a teendő, hogy a még hátra lévő vetési munkát haladéktalanul elvé­gezzék mindenütt a tsz-ekben és egyéni parcellákon egyaránt. Ahoi a vetőmag hiányzik, helyes, ha a tanácsok segítenek a rászorulóknak i— esetleg kölcsön formájában — a vetőmag biztosításában; Közös érdekünk, hogy egy talp­alatnyi föld se msradjan bevetet­len, szükség van tehát az egymás megsegítésére, támogatására. A falu most ezzel tehet igen nagy szolgá­latot országunknak; A termelési kedv növeléséhez járuljon hozzá a kormánynak az az Ígérete, hogy a kötelező begyűjtés eltörlését megvalósítja. A dolgozó parasztembernek egyéni érdeke is azt kívánja tehát, hogy mielőbb földibe tegye a magot. így lesz több a 'termés, így lesz jövőre is kenyere az ország népének; A SzolnoK és Vidéke Vendéglátóipar! Vállalat felhívása A Szolnok és Vidéke Vendéglátó­­ipari Vállalat felhívja Szolnokon lakó dolgozóit, hogy november hó 6-án, kedden reggel, a szokat' munkahelyeiken feltétlenül jelenje­nek meg. Az italboltok dolgozói a központban jelentkezzenek. FELREERTHETETLENtlL és határozottan ki kell jelenteni: mély­ségesen elítéli mindéi józan felfo­gású, értelemmel bíró ember a be­­sugásokon, a rosszindulaton ala­puló megtorlást. Micsoda brutális és embertelen dolog volt, hogy az elmúlt napokban egyszerű pártta­gokat azon a címen bántalmaztak vagy életükre törtek, hogy pártta­gok. Hát emberség volt ez? Nem. Vandalizmus. Néhány rosszindula­tú személy bosszúja. Most se szabad tűrni a felelőt­len megtorlást. Ne feledjük, a ha­rag rossz tanácsadó. Ne feledkez­zünk meg a józan, mérsékelt, em­berséges és igazságos elbírálásról. Nem szabad megengedni, hogy az elmúlt napok hellyel-közzel fel­bukkanó törvénytelenségit újabb törvénytelenségek kövessék. Ügyel­jen erre valamennyi munkás-pa­raszt és értelmiségi. Ügyeljenek er­re megyénk vezetői. Néhány nappal ezelőtt még elő' fordult, — meg kell mondani, hogy Szolnokon csak kis számban — hogy egy személyeskedő megjegy­zés nyomán olyan embereket bán­talmaztak, akik talán legjobban elítélték a Rákosi-Gerő klikk ön kényeskedését. Olyan embereket, akik legtöbbször igen sokat tettek annak érdekében, hogy az elmúlt évek súlyos hibái mielőbb megszűn­jenek. Akik elítélték az önkényt és helyesléssel fogadták az ifjúság a munkásság, a parasztság, az értel­miség jogos követeléseit. Sokan kö­zülük Budapesten és itt Szolnokon is együtt meneteltek a felvonulók­kal, akik követelték mindazon re­formokat, amelyek a népi demok­rácia keretein belül jogosak vol­tak és jogosak maradtak. S ame­lyeket a rend helyreállítása után meg is valósít a kormány; Nos és előfordult, hogy ilyen em­bereket néhány nappal később meg­fenyegettek, vagy bántalmaztak. Becsületes eljárás volt ez? Nem. KI KELL MONDANI most is vi­lágosan és félreérthetetlenül, hogy ezekben a napokban sem szabad semmiféle törvénytelenséget elkö­vetni. A humanizmus és a becsü­let nevében szólunk: józan, meg­fontoltsággal és nagyon élesen el kell különíteni a megtévedt, félre­vezetett, vagy egyáltalán semmi rosszat nem tevő munkásokat, ér­telmiségieket azoktól, akik a nép nemes felbuzdulását felhasználva az elmúlt napokban hagzatos jel­szavaié hangoztatásával az elmúlt évek általunk is elítélt hibáinak lé­lektani kiélezésével éppen a nép segítségével szerették volna ura­lomra juttatni a földesurakat, az iparbárókat. Mégegyszer írjuk le ezt a szót: ügyeljünk a józanság, a becsület megtartására. Bizonyos, hogy a munkások, a dolgozó parasztok, az értelmiségiek elítélik az elmúlt év során elköve­­ett sok-sok súlyo« hibát: Az értel­miség lebecsülését, az erősza­kos tsz fejlesztést, a parasztságra súlyos terhet rakó begyűjtési rend­szert az üzemi munkások alacsony említsünk. Akik ezekhez és az eh­hez hasonló hibáknak a megszün­tetését követelték, azokat nem lehet bűnösöknek kikiáltani. Dehát mondott szóból ént az em­ber és beszéljünk világosan, ma­gyarul. Néhány perccel e sorok megírása előtt a Szigligeti Színház egyik színésze elmondta, hogy egyik kollégája — úgy véli, rossz­indulatú és alaptalan vádak miatt — zaklatásnál? van kitéve. Kérdezzük: mire jó ez? Ilyen do­logra nincs semmi szükség. Ne en­gedjük meg, hogy a rosszindulatú emberek szóhoz jussanak. A mun­kások, a parasztok, az értelmisé­giek nem ezt akarják. Rendet akarnak, a népi demokrácia meg­tartását, az elmúlt évek hibáinak elhagyásával. NEM SZABAD megismétlődni és ne ismétlődjék meg az, ami né­hány nappal ezelőtt egyik-másik párttaggal szemben megértént. Nem szabad, hogy ugyanaz most mások­kal, de ugyanolyan formában meg­ismétlődjék. S legyen erre biztosí­ték az az őszinte, becsületes tö­rekvés, amely az emberségen, aa igazságon alapuL Mindenki tudja, hogy hazánk súlyos helyzetben van. Itt most már az a legfontosabb, hogy senki ne tetőzze a bajokat. Dologhoz kell látni. Mert ha nem dolgozunk, ki-* fogynak az élelmiszer raktárak, megbénul az élet. S a szegénysé­get még nagyobb nyomorúság kő* veti. A munka beindulásához azon­ban biztonság kell. S a biztonságot éppen azzal kell megteremteni, hogy ne éljen senki a bosszú fogy-* verővel. Gondoskodni kell arról, hogy az üzemekben az értelmisé­giek között s a szolnoki egyetemen is mindenki nyugodtan dolgozzék és ne tartson semmiféle megtorlás­tól. Nem szabad elfelejteni, hogy jó­részt Szolnak város egyetemi ifjú­ságának, az itteni józan, megfontoll munkásoknak, az értelmiségieknek és a forradalmi tanács tagjainak köszönhető, hogy a város utcáin nem folyt vér. Ne folyjon ez« után se. n MAGYAR NÉPHEZ! II MAGYAR KATONÁKHOZ ÉS TISZTEKHEZ! A magyarországi szovjet csapa­tok parancsnoksága, katonái és tisztjei szólnak hozzátok. —- Mi ugyanúgy munkások, parasztok, értelmiségiek, dolgozó emberek va­gyunk, mint ti. Mi nem azért va gyünk itt, hogy országotokat elfog­laljuk. Nekünk nem kell mások födje, van nekünk saját földünk elég, van elég természeti kincsünk, is. Mi a most megalakult Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kor mány felszólítására léptünk akció­ba. Ez a kormány kijelentette ne­künk, hogy Magyarországon a sö­tét reakció erői garázdálkodnak. Vissza akarják állítani a nagybir­tokosok és tőkések hatalmát, el akarják venni a munkásoktól vív­mányaikat, a parasztoktól a földet. A fasizmus megjelent, mint való­ságos veszély. A Kormány kijelentette nekünk, hogy Nagy Imre kormánya nem akar harcolni a reakció ellen, ami elősegítette, hogy a felfegyverzett ellenforradami banditák munkáso­kat, hazafiakat gyilkoljanak, rom­boljanak és raboljanak. Nagy Im­re kormánya szétesett, ténylegesen nem létezik. Az országban teljes a zűrzavar és a népellenes erők bün­tetlenül garázdálkodnak. Ebben a helyzetben a Magyar Forradalmi Munkás - Paraszt Kor­mány kérelemmel fordult a ma­gyarországi szovjet csapatok pa­rancsnokságához, hogy nyújtson bérezését, hogy csak néhányat segítséget az ellenforradalmi erők felszámolásához, a rend, a belső béke és a nyugalom helyreállításá­hoz. A szovjet csapatok parancs­noksága és mi, szovjet katonák és tisztek, készek vagyunk ezt a se­gítséget magyar testvéreinknek megadni. Mi tiszteljük, becsüljük a sza­badságszerető magyar népet. Szi­lárd meggyőződésünk, hogy a ma­gyar nép most is megértéssel fo­gadja segítségünket, ugyanúgy, mint 1945-ben, amikor kiszabadí­tottuk a fasiszta rabságból, amiért együttesen mérhetetlen áldozatot hoztunk. MAGYAR DOLGOZOK! Ne higyjetek a rágalmazóknak, akik szeretnék szembeállítani ve­lünk a magyar népet. Mi önzetlen barátaitok vagyunk. Mi a szabad­ság és a népek barátságának kato­nái vagyunk. Igaz, közős ügyért harcolunk. Mi a magyar hadsereg katonái­hoz és tisztjeihez fordulunk, hogy velünk együtt váll-váll mellett küzdjenek a fékevesztett reakciós erők ellen, a szabadságért és a de­mokráciáért. Felszólítunk minden hazáját sze­rető magyart, vegye ki részét e közös küzdelemből. Segítse elő a népi demokrácia megvédését, ha­zája, népe szent ügyének győzel­mét. A MAGYARORSZÁGI SZOVJET CSAPATOK PARANCSNOKSAGA i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents