A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november

1956-11-28 / Tiszavidék

TISZAVIDfiK

1956. november 28.

2

Kádár János rádióbeszéde az

időszerű politikai

kérdésekről

(Totybatős az 1-ső oldíűirta.) ezeknek a csereberéknek megtárgyalásából és végrehajtásából állott, a kormány az igazi tennivalókkal foglalkozni nem tudott, az ellenforradalom óráról órára erősödött és előretört, a kormány maga pedig az örökös, naponkénti változtatások során úgy

nézett; ki, hogy végül a szülőanyja sem ismert rá. Hát mi ebben a kérdésben sem az eltenfoaradalom óhajainak tett engedmények útját fogjuk járni, mert az a véleményűink, hogy a tigrist nem koncokkal, hanem csak úgy lehet megszelídíteni vagy békejségre bírni, ha agyonverjük.

ság forradalmi munkás-paraszt

kormánya a gyárosok, bankárok, grófok és földbirtokosok kormánya volna.

Mi a munkások és parasztok kormánya vagyunk és az öszszes ellenforradalmi szitkok és átkok igazi magyarázata ebben rejlik.

Caak annak a béremelésnek tan reália értéke, amelynek van fedezete

Előfordul, hogy egyes helyeken a dolgozók nevében fellépők kijelentik, hogy csak ilyen vagy olyan gazdasági követelések láclégíiése után fognak dolgozni Ezek a gazdasági követelések gyakran olyanok, hogy nem lehet azokat jogtalanoknak nevezni, persze akadnak gyakran jogtalanok is. De a jogos követeléseknek is az a bajuk, hogy ma nem valósíthatók meg. Ma az a helyzet, hogy a kormány által való döntéssel — az ipari munkások és bányászok részére megszavazott béremeléssel — elmentünk addig a határig, amelyen túl ma nem mehetünk, ha csak nem akarjuk megszavazni az inflációt, a pénzromlást. A kormány pedig él van tökéivé, hogy minden követelést elhárít, amely pénzromlásba taszítaná az országot, mert az éppen a bérből, fizetésből élőket, azaz elsősorban a munkásokat sújtaná legjobban.

Megszavazni béremeléseket, ez egy pillanat műve. Pénzt nyomtatni, ez a papír dolga. De szabad-e ezt csinálni? Nem szabad, nem lehet, nem fogjuk megcsinálni Minden gondolkodó ember tudja, hogy

annak a béremelésnek van csak reális értéke és értelme a dolgozó számára, amelynek van fedezete, megtermelt áruban. Különben csak több pénzt kap és a több pénzért kevesebb árut.

Ezt már kipróbálták keservesen a magyar dolgozók 1945—1946-ban és

gondolám, egyetlen munkás sem kívánja vissza az inflációt, a pénzromlást.

A követelésekkel egyébként is úgy vagyunk, hogy aki átgondolja helyzetünket, az tudja, hogy ma a dolgozó nép érdeke egyet parancsod: minden dolgozónak azonnal és feltétel nélkül, követelés-listák irogatása nélkül dolgoznia kell. mégpedig legjobb tudása szerint. Mert azalatt, míg egyes helyeken a dolgozók egy része — a termelésben tétlenül — követelések megszerkesztésével van elfoglalva, kiesik éppen az a termelés, amely a jogos igények kielégítésének alapja lenne,

Ami a kormány szándékait a szociális és bélkérdések jövőbeni rendezése tárgyában illeti, megjegyzem, hogy — magam is vasmunkás, műszerész vagyok, s megértem a munkásság igényeit. A kormány ma is és a jövőben is elsősorban a munkásokra támaszkodik és a munkások és parasztok egyetértő támogatása nélkül nem tudjuk elképzelni az ország kormányzását ezután sem. Tudjuk, hogy a kormányunkat a „Szabad Európa” nevű reakciós külföldi rádió éppen ügy a legkülönbözőbb rágalmakkal igyekszik bemocskolni a dolgozók egy része előtt, éppen úgy, mint a hazai földön a sötétben bujkáló ellenforradalom is. De még a legvadabb imperialista háborús uszit&nak, a legvéresebb szájú és kezű hazai ellenforradalmámak sem jutott eszébe azt állítani, hogy a Magyar Népköztársa-Reám személyileg is elroandhattak és bizonyára el is momdltak már minden rosszat, arrtí csak elképzelhető, de azt persze nem mondhatták, hogy én a kapitalisták képviselője volnék. És ennek is ugyanaz a magyarázata.

Tehát: teremtsük meg a termelés teljes ütemű beindításával és fejlesztésével a keresetele emelésének reális alapját és akkor a béremelésnek a jövőben nem lesz akadálya. A kormány gazdasági célkitűzéseinek alapvető elve, hogy

a termelés fejlesztésének, a dolgozók életszínvonalának növekedését kell szolgálnia. Minden más követelmény sorrendben ezután következik.

Ha ml súlyos gazdasági helyzetünkben semmi mást nem nézünk, mint a viUamosenergiával, a szénnel és az olajjal kapcsolatos bajokat, akkor is fel kell hívnom a dolgozók figyelmét arra a veszélyre, hogy ha továbbra is ilyen vontatottan megy a termelés beindítása, egyes helyeken — Idilönösen a bányákban —, akkor előállhat az a helyzet, amilcor a dolgozók egy része átmenetileg még akkor sem dolgozhatna, ha különben akarna is. Világos, hogy ezt minden módon él kell kerülnünk.

Remélem, az öntudatos magyar dolgozók tisztában vannak azzal, hogy az igen jelentős külföldi segélyek, amelyeknek dön':ő részét a testvéri szocialista országok kormányai és népei küldték nekünk, csak az átmeneti nehézségek leküzdéséhez adnak nagy segítséget, de népünk életét és jövőjét csak két kezünk munkájával biztosíthatjuk,

időre elhagyják Nagy Imréék az ország területét.

Erre külön okot adott az is, hogy még nem kevés bujkáló ellenforradalmár részéről joggal tarthattunk provokációtól. Az ellenforradalmárok nagyon szívesen megtették volna, hogy Nagy Imre csoportjából kettőt-hórmat meggyilkoljanak azzal a provokatív céllal, hogy ezért a Magyar Népköztársaság kormányát tehessék felelőssé. Nekünk ilyen viszonyok között elemi kötelességünk volt, hogy az ország érdekében megvédelmezzük őket és ennek megfelelően is jártunk el.

Még egy szót ezzel kapcsolatban: £n magam

hosszú ideig együtt mentem

Nagy Imrével, amikor még

mindketten a Rákosi-féle vezetés ellen küzdöttünk a pártban,

de — mint ismeretes — november 2-án megszakítottam vele a kapcsolatot, látva, hogy az ellenforradalomnak nagyobb haszna volt Nagy Imre kormányából, mint a Magyar Népköztársaságnak,

Ezt megelőzően azonban én magam is jelen voltam és magam is megszavaztam azokat a döntéseket, amelyek mind a párt, mind a kormány vezetését lényegében Nagy Imre és csoportja kezébe tette le. Gondoltam, érvényesítsék elképzeléseiket. Érvényesítették is. Ez azonban az ellenforradalom növekedéséhez vezetett. Azt hiszem, minden kommunista és minden haladó demokrata, minden becsületes dolgozó egyetért velem abban, hogy

nincs rosszabb annál, mint amikor a párt és az ország vezető szervei — hogy bibliai hasonlattal éljek — hideget és meleget fújnak egyszerre — ugyanabból a szájból Ez történt abban az időben, amikor Nagy Imre bent volt a vezetésben. Sok vérbe került, de megtanultuk, hogy nem lehet egyidős ben harcolni is az ellenforradalom ellen és ugyanakkor abból a nézető szervből bátorítani is az ellenforradalommal egy frontba került elemeket.

Ab október 23 utáni események a Magyar Népköxtáraaaág belügye

Végezetül a magyarországi eseményeknek az Egyesült Nemzetek előtti vitájáról kívánok szólni. Nézetünk szerint mindazok a fájdalmas események, amelyek az október 23-i felkeléssel és az október 30-án megkezdődött ellenforradalommal kapcsolatosak, a Magyar Népköztársaság belügyét képezik és abba nincs senki másnak beleszólása. Ami a szovjet csapatok kérdését illeti, az is magyar belügy, amely jogilag vitathatatlan és világos.

Magyarország területén több ország sokoldalú szerződése alapján törvényesen tartózkodtak a szovjet csapatok és a harcokba a törvényes magyar kormány kérésére avatkoztak be.

A beavatkozás nem jogi oldalát illetően az egész világ munkásmozgalmának és a szabadságukért a kapitalista és gyarmati országokban küzdő haladó embereknek is egyértelműen az a véleménye, hogy a Szovjetunió a nyújtott segítséggel nemcsak az ellenforradalmi rémuralomtól segített megmenteni a magyar népet, hanem e segítséggel valójában egy háborús tűzfészek keletkezését akadályozta meg. A nemzetközi reakciónak, amely a népek békéjére tör, nyilván az volt a számítása, hogy Szarajevó Után, mely az első világháború és Danzig után, mely a második világháború tűzfészke volt, most véres betűkkel beírja a történelembe Budapest nevét is, mint új háború tűzfészkének nevét

A nemzetnek élnie kell

Nagy Imre-ugyről

A

Harmadik kérdésként a mostanában ismét sokat emlegetett Nagy Imre-ügyrőL kívánok szólná. Nézetem szerint ez a kérdés történelmileg túlhaladott kérdés, amely felett pépünk rövid időn belül napirendre fog térni. Ismeretes mindenki előtt az a helyzet, amely nálunk a Nagy Imre-kormány utolsó napjai, pontosabban október 30-a és november 3-a között előállott.

Az október 30-i tűzszünetet követő órákban nyíltan fellépett az ellenforradalom viharos nyomása, ezt a kormány napról napra Jobbra tolta, 6» Mindszenty, B. Szabó, Eszterházy Pál fellépése mindenki előtt nyilvánvalóvá tette: a Nagy lmre-kormány órái meg vannak számlálva,

az éüíenforradalom napokon belül elsöpri azt a helyéről. A Nagy Imre-kormány és maga Nagy Imre ugyanezekben a napokban megbocsáthatatlan bűnt követett el a magyar nép ellen. Tehetetlenségével és az ellenforradalmi rohammal szembeni tétlenségével valójában leplezte és fedezte a gyilkos ellenforradalmi fehér-terrort. Nagy Imre mint kommunista is megbocsáthatatlan szerepet játszott. Ha tehetetlen volt, le kellett volna mondania, országnak, világnak megmondva, hogy eUenforradalmárak gyilkolják halomra Budapest utcáin a kommunistákat és más haladó hazafiakat, munkásokat, értelmiségieket. Ehelyett ő nevével fedezte ezeket a szörnyűségeket. Végül 4-én reggel ellenállásra hívott fel a fehérterrorista gyilkosságoknak véget vető, segítségül hívott szovjet csapatok éllen. Miután a rádióban bemondta, hogy „a kormány a helyén van“, felkapta a csomagját és még Tildy Zoltánt is cserbenhagyva, a Parlament egyik csigalépcsőjén megszökött és 20 perc múlva a budapesti jugoszláv nagykövetségre szaladt menedéket kérni.

Nagy Imre volt szerepéről még annyit: lehetséges, hogy az ellenforradalmárok számára kevés volt az, amiben nekik Nagy Imre akarva-nerrutkarixi segítséget nyújtott, de a Magyar Népköztársaságnak, a magyar kommunista mozgalomnak, a meggyilkolt forradalmároknak sok volt.

A továbbiakról pedig annyit, hogy az a Nagy Imre, aid a jugoszláv nagykövetségre belépve elhagyta a Magyar Népköztársaság szuverenitása alatt álló területet és jogilag idegen ország területére lépett, néhány nap múlva diplomáciai

úton közölte azt a kívánságát, hogy el akarja hagyni a Magyar Népköztársaság területét.

Kormányunk és pártunk úgy gondolta, hogy azzal az emberrel, aki ily módon elhatárolta önmagát a magyar kommunistáktól éppen úgy, mint a magyar néptől és magától Magyarországtól is, nincs többé dolgunk.

Ezért az ögy jugoszláv vonatkozású diplomáciai részét lezárva, Nagy Imre és társai eredeti, saját kívánságát számbavéve, lehetővé

A cikk előbb általánosságban foglalja össze a szovjet—lengyel megállapodás jelentőségét és hangoztatja, hogy ez a megállapodás gyakorlati példa a szovjet kormánv 1956. október 30-i nyilatkozatának őszinteségére. A Zsenminzsipao vezércikke ezután adatokat közöl a megállapodás szövegéből azokról a hitelekről és egyéb támogatásokról, amelyeket a szovjet kormány a lengyel népnek nyújt, majd rámutat a szovjet—lengyel szövetség jelentőségére: A jelenlegi nemzetközi helyzetben a Szovjetunió és Lengyelország osztja azt a nézetét, hogy célszerű a Lengyelország területén tartózkodó szovjet csapatok további jelenléte.

Mindenki, áld józanul mérlegeli a jelenlegi helyzetet, világosan kell, hogy lássa: mindaddig, amíg fennáll a NATO támadó blokkja, s léteznek katonai támaszpontjai, a szocialista országok egyetlenegy napig sem lehetnek meg katonai együttműködés és a kollektív biztonság megőrzésére irányúló együttes intézkedések nélkül-A szovjet—lengyel tárgyalásoknak igen nagy nemzetköri jelentőséget ad — írja ezután a Zsenminzsipao —, hogy

eleven példát mulathat a szocialista országok közötti helyes kapcsolatok kialakítására.

A szocle’ista országok kapcsolatainak — úgymond — meg kell felelniük a teljes egyenjogúság, a területi sértetlenség, az állami függetlenség és szuverénítás, valamint a belügyekbe való be nem avatkozás elveinek, a kapcsolatoknak ez egység és a barátság, a kölcsönös érdekek és a kölcsönös segítségnyújtás, a szocialista országok közös gazdasági fellendüléséhez nyújtott segítség és az imperitefctflfe, hogy elhagyják a Magyar Népköztársaság területét. Miután a Román Népköztársaság kormánya kész volt arra, hogy Románia területén számukra menedéket adjon, november 23-án Románia területére távoztak. Mi ígéretet tettünk, hogy velük szemben — aa általuk is utólag elismert — múltbeli súlyos cselekményeikért büntető eljárást nem indítunk- Ezt be is tartjuk. Távozásukat sem tekintjük öiők időre szólónak. De a jelenlegi helyzetben magunk is úgy véltük, hogy helyesebb, ha egy

alista agresszió ellen vívott közős harc elveire kell épülniök.

Ezeknek az elveknek a leszögezése — hangsúlyozza a vezércikk — még nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy hibák történjenek, melyek meghazudtolják ezeket az elveket. Ilyesmi megesett a múltban, akad rá példa a jelenben és akadhat a jövőben is. Arról van azonban szó, mit is leéli tenni ezekkel a hibákkal, ki lehet-e idejében és határozott fellépéssel javítani őket, hogy csökkentsük következményüket.

A szovjet—lengyel tárgyalások bizonyították, hogy a szocialista országok viszonyaiban a hibákat ki kell és minden bizonnyal ki is lehet javítani. Kétségtelen, hogy ez jelentősen megerősíti a szocialista országok népeinek és a világ minden szocialistájának hitét az internacionalizmusban.

A szocialista országok kapcsolatai — állapítja meg a vezércikk — mostantól fogva szilárdulni és fejlődni is fognak.

ha a nagyobb országok figyelmet szentelnek a nagyhatalmi sovinizmus hibája elleni harcnak

(ez a fő dolog)

és ha a kisebb országok is figyelmet szentelnek a nacionalizmus elleni harcnál:

(ez szintén szükséges).

Bíztató hatást kelt a szovjet — lengyel megállapodás más szocialista országok népeiben is. amelyeknek érdekük, hogy baráti kapcsolat álljon fenn a Szovjetunió és Lengyelország, valamint a maguk népei között — jegyzi meg a cikk Majd kifejezetten a magyar visszhanggal foglalkozik;

Ma az a helyzet, hogy az ellenforradalom szervezett fegyveres ereje Magyarország területén szét van zúzva, a háborús tűzfészek el van fojtva. Most elsősorban a magyar munkások, azonkívül pedig a magyar parasztok és értelmiségiek eltökéltségén és akaratán múlik, hogy hazánkban a munka teljes erővel meginduljon, a törvényes rend helyreálljon, a néphátalom megszilárduljon és népünk békés élete biztosítva legyen. Vannak fájdalmas sebeink, de ezeket be tudjuk és be is kell gyógyítanunk, mert a nemzetnek élnie kell.

A szovjet—lengyel tárgyalások —• Írja — nemcsak azért váltanak ki pozitív hatást a magyar népből, mert a Szovjetunió és Lengyelország egységes álláspontra helyezkedett a magyarországi helyzetet illetően, hanem mert a magyar nép a szovjet—lengyel tárgyalások eredményeiből most megláthatja a szovjet politika lényegét. A magyar nép meggyőződhet, hogy a Szovjetunió politikája a népi demokratikus országok irányálban valóban az egyenjogúság, a barátság és a kölcsönös segítség politikája és nem a leigázás, az agresszió politikája. Amit az imperialista propagandagépezet terjeszt, nem más, mint hazugság és rágalom. Ha voltak is hibás oldalai a szovjet—magyar kapcsolatoknak, azekat a Szovjetunió határozott tettekkel lei fogja javítani és arra fog törekedni, hogy megszüntesse következményeit, mint, ahogy- lengyel viszonylatban tette.

Azok a magyarok, akik bizalmatlanok a szovjet politika iránt s a világon mindenki, akinek figyelme a magyar eseményekre szegeződik. a szovjet—lengyel tárgyalások

eredményeiből láthatja, hogy a szovjet csapatok magyarországi tevékenysége nem követ más célt, mint a szocializmus támogatását Magyarországon. Mihelyt az imperialista aknamunka erőit megsemmisítik Magyarországon, s helyreállítják a rendet, a szovjet és

a magyar kormány kétséget kizáróan tárgyalásokat fog folytatni a teljes egyenlőség alapján — hasonlóan a szovjet— lengyel tárgyalásokhoz — s intézkedés történik a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatokra vonatkozóan is,

Egyedül rajtunk múlik, hogy szociális kérdéseinket és a nemzeti szuverenitásunkkal kapcsolatos kérdéseket mennyi idő alatt tudjak megoldani,

a demokratizmus továbbfejlesztése és a teljes nemzett függetlenség alapján.

Ismétlem: bár az egész világ haladó erői támogatnak bennünket, mégis mindez elsősorban saját magunkon, elhatározásunkon, akaratunkon és erőfeszítéseinken múlik;

Munkára fel, hogy a fájdalmas események e napjaiból mielőbb a napfényes jövő útjára lépjünk!

mégpedig ügy. hogy az teljesen megfeleljen Magyarország függetlenségének, szuverenitásának.

Az imperializmus és a reakció erői a közelmúlt Kelet-Európábán megtörtént eseményeit mindenáron arra szeretnék felhasználni, hogy aláássák a szocialista tábort és a világon mindenütt a szocialista mozgalmat — állapítja meg ezután a lap és ezzel kapcsolatban utal egy kínai közmondásra: .A- viharban egy csónakban kell evezni/' Minden szocialista ország, minden szocialista párt, s o világon minden szocialista most egy csónakban eves — folytatja a hasonlatot a cikk — és a viharon át a győzelem partjára kell jutniok. Az ellenség erős, csak az egység megszilárdításával, a szocialista országok és pártjaik egységének megerősítésével, pártjaikban is a belső egységgel érhetjük el közös, nagy céljainkat. Csak így: az egység előmozdít fisával, a megnemértés kiküszöbölésével, a nézetkülönbségek tárgyalások vtián való megoldásával, a körülmények sokoldalú tekintetbevételével, á közös érdeknek alávetve saját érdekeinket. S ha nem teszünk meggondolatlan, ostoba lépéseket, figyelmen kívül hagyva azok következményeit, ha nem okozunk kárt a szocializmus nemzetközi szolidaritásának, ha nem hívunk ki belső konfliktusokat és széthúzásokat, ez az a politika, amely elnyeri a tömegek helyeslését és támogatását.

A szovjet—lengyel tárgyalások bizonyítják, hogy a marxisták közötti nézeteltérések és meenemértések valóban kiküszöbölhetők a szolidaritás alapián, a kölcsönös jóakarat és a kölcsönös engedmények, valamint a kölcsönös kritika, önkritika szellemében — fejezte be vezércikkét a Zsenminzsipao;

D szevjet—lengyel tárgyalásait nemzetközi jelentősége

A Zsenminzsipao a Kínai Kommunista Párt lapjának vezércikkéből