A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november

1956-11-27 / Tiszavidék

A Nagybudapesti Kosponli HfunhásianAcs i iikárságának ísösleménye

Tudomásunkra jutott, hogy a munka felvételére hozott határozatunk provokáiására egyes személyek, csoportok a Nagybudapesti Központi Munkástanács, valamint egyes üzemi munkástanácsok nevével visszaélve felelőtlen felhívásokat bocsátanak ki. Ezekkel kapcsolatban a Nagybudapesti Központi Munkástanács felhívja az ország dolgozóinak figyelmét arra, hogy e felhívásoknak célja zavarkeltés, a munkásság sorainak megbontása. A Nagybudapesti Központi Munkástanács változatlanul érvényesnek tekinti a november 23-án kiadott felhívást az ország területén megindult termelőmunka további

folytatására. A Nagybudapest! Központi Munkástanács november 26- án, hétfőn a kormánnyal folytatja a tárgyalásokat. Ennek alapját a november 14-én megfogalmazott határozat pontjai képezik. A tárgyalások eredményéről a Nagybudapesti Központi Munkástanács összefoglalót készít. Ennek a munkástanácsok felé való eljuttatásáról azonnal intézkedik.

Budapest, 1956. november 25.

A Nagybudapesti Központi Munkástanács nevében: BABAY ISTVÁN titkár

fl Szolnok1 JármO'avitú! elhagyták az első kiiav:!o!t mozdonyok, valamint személy- és teherkocsik

A Szolnoki Járműjavító mintegy 2700 dolgozója közül hétfőn mér 2545-en jelentkeztek munkára A szomszédos — Szolnokhoz közel fekvő községekből — is bejöttek a dolgozók, csupán a távollakók nem jelentek meg munkahelyeiken

A termelőében óriási nehézséget okoz az oxigén és más szükséges anyagok hiánya. Azonban a munka a -nehézségek ellenére is egyre jobb ütemben folyik és a termelés újrakezdése óta kijavítod; első mozdonyok, személy- és teherkocsik mér elhagytak a gyárát.

Bz ENSZ közgyűlés

Emlőm haladéktalan elhagyására szélitolta fel az angol, irancia és Izraeli csapatokat

ton dón. Az ENSZ közgyűlése szombat esti ülésén elfogadta azt a javaslatot, melyet India s az arab— ázsiai országok terjesztették elő, s amely felszólítja Angliát, ^ ciaországot és Izraelt, hogy haladéktalanul vonják ki csapataikat Egyiptom területéről. Csak Anglia, Franciaország, Izrael. Uj-Zéland és Ausztrália szavazott a határozat ellen. Hatvanhárom ország, köztük az Egyesült Államai, és a Szovjetu jtó a javallat mellett szavazott, tizen tartózkodtak a szavazástól. A Közgyűlés ugyanakkor felhatalmazta a főtitkárt, hogy folytassa a Szuezi-csatama megtisztítására irányuló tervek megvalósítását.

Hammarskjöld főtitkár bejelentette, hogy három szakértőt nevezett ki, a szakértők a Szuezi-csatorna megtisztításának kérdésében fognak rendelkezésre állni. (MTI)

Nem lehet mindenkit egy kalap alá venni

Ezt a józan és mindenkor érvényes mondást igazolja az alábbi történet, amelyet éppen tegnap hallottam egy olyan ember szájálból, akinek szavaiban nincs okom kételkedni. Ez az ember a munkásmozgalom régi harcosa. 1949-ig — ahogy mondani szokás — igen aktív volt. Az értekezleteken felszólalt és amit nem tartott jónak, arra kerek-perec megmondta, hogy márpedig ez nem jó, hanem rossz. Volt is becsülete s némi túlzással azt állították róla, hogy még az ellensége ellőtt is van tekintélye. Szakimondásáért, egyenes beszédéért szerették s tanácsait meghallgatták.

Nem csoda hát, hogy munkástársai később tanácstagnak, majd tanácselnökhelyettesnek választották. Ez szószerimt értendő, mert tényleg választották és nem pedig kinevezték. Egy alkalommal azonban érdekes dolgok történtek. A derék öreg harcost fegyelmi elé állították, és azonnali hatállyal elbocsátották. Hogy miért, nem tudta senki. Különben is ez akkor nem volt valami nagy dolog, hiszen nevesebb emberek — Rajk László, Kádár János, Szalaá András s még többen mások — tűntek el nyomtalanul.

Nem sokkal a tanácselmökhelyettesi beosztása alóli elbocsátása után újból érdekes dolog történt: bevittélt a tanácsházára és visszaültették az íróasztal mellé. Az emberek találgatták, mi történt vajon, senki nem láthatott a kuliszezált mögé. Azt mindenki megállapította és furcsállotta, hogy az addig népszerű, mindenkihez közvetlen idős vezető szőtten, magánakvaló s kissé szomorú ember lett

Hallgassuk hát meg ennek az eseménynek a történetét, ő tóle, a íegilletékesebbtől:

■— Még az 1952-eß esztendő őszén kezdődött irtózatos nyomással nehezedett ránk a Rákofii-féle diktatúra. Ez nekünk, régi munkásmozgalmi embereknek mindennél jobban fájt. Sokszor feltettem magamnak a kérdést, hát ez lenne a szocializmus? Hát ez lenne az a szent eszme? Amiért szakszervezeti és párton belüli idős munkástársaimmal évtizedekig harcoltunk? Gyötrődtem. Sokszor azonban úgy gondoltam, hogy ennek talán magasabb szempontokból kell így termi, bíztam és hittem a szocializmus tiszta, szent eszméjében, de nem bírtam sokáig.

— 1952 őszén hosszú, esős napok jöttek. Vetni kell, de hogy vessünk, mindegy, vetni kell — jött a felsőbb parancs s vagon számra szórtuk a magot, pedig jól tudtuk, hogy ebből nem lesz termés. Tiltakoztam;

— S egyik napon megjelent az irodámban egy kormánybiztos, kiadta az utasítást, hogy hívjam be a szabotáló parasztokat és beszéljek a fejükkel. Azt mondtam, én ilyet nem csinálok. Nem csinálok, mert kommunista vagyok. A kormánybiztos cinikusan a képembe röhögött és azt mondta: én meg majd fegyenoet csinálok belőled’ Felvette a telefonkagylót és még egyszer nekem szegezte a kérdést. Mit tehettem, behívattam az embereket, beszélgettem velük, közben tehetetlenségemben sírni szerettem volna. Mikor Rákosi1 futárja, ez a kormánybiztos elment, azt mondtam neki: „Nem tudom, milyen anya szült, de annyi bizonyos, hogy a nép árulója vagy.” Hát ez történt. Ezért váltottak le és utána ugyanilyen módszerekkel, erőszakkal, vittek vissza.

Ezt mesélte el tegnap egy öreg harcos. Biztosított arról, hogy Rákosáék uralma nem jöhet soha többé vissza. — Kinyílt az emberek szeme. Es akik kommunistáknak vallják magukat, soha többé nem követnek él bűnt a nép ellen.

— tv r —

A téglagyáraknak nincs vesztesége

Az utóbbi hetek eseményei súlyos károkat okoztak az iparban. A

termelőbarendezések leállítása, a sztrájk csaknem mindenhol komoly veszteséget okozott, melynek nyomait sokáig érezzük még.

A mezőtúri téglagyári egyesüléshez tartozó téglagyárak — papír forma szerint — kivételt képeznek, jobb helyzetben vannak, mint a többi üzemek;

Nyerstéglából nemcsak az előirányzott mennyiséget gyártották le, hanem egész évi előirányzatukat 1.6 százalékkal túlszárnyalták. Égetett téglából október 31-ig 6 százalékkal többet gyártottak mint a kiszabás. A kemencék tüzét — az abonyi gyár kivételével seholsem hagyták kialudni, önkéntes brigádok vigyáztak arra, hogy elkerüljék ezt a több vagon szenet kitevő veszteséget.

Erről beszélnek a kimutatások — a papírforma. Persze veszteség csak van, mert a téglagyári munkások sem vonták ki magukat az utóbbi hetek mozgalmából. Nem gyártottak annyi téglát, amennyit tudtak volna, amennyit az időjárás engedett volna. Mindenesetre az előirányzott tervet teljesítették, mert tudták, hogy tégla az mindig kell — most

jobban kelt, mint bármikor eddig

mert több család várja lakás nélkül a telet;

Nagy kár nem keletkezett, a téglagyári munkások mégis lerázták magukról a Rákosi rendszer nehéz koloncait, megszabadultak a fojtogató terhektől, anélkül, hogy lemondtak volna a termelésről, a munkáról.

Az létrehívott munkástanácsok kezükbevették a további követelések ügyét, a gyártás irányítását, Verőczei munkástanács elnök olyan ember, akiben a dolgozók többsége megbízik. Ugyanakkor megszabadultak az olyan emberektől, akik elvesztették a bizalmat, ezek között van a munkaügyi osztály volt vezetője, aki magatartásával súlyosan megsértette a dolgozókat. Pápai Jánosné személyügyes a káderlapok megszüntetésével vált feleslegessé. Kerékgyártó .Sándor, a helybeli villamostömegcikkgyár volt igazgatója, akit erővel tuszkoltak rá a téglagyárra, — szintéin szükségtelenné vált

összesen három embert tanácsoltak el, alapos okkal s őket nem is kívánja többé maga között látni a munkásság. A „teljes őrségváltás” gondolata — a hatalomért való civakodás azonban nem kaphatott lábra — ezt nem engedi meg maga a munkástanács sem. A párttagok elleni hajsza szintén ismeretlen. Ezt mutatja az is, bos’ a munkástanácsban helyet kaptak Bogdán Laios Lakatos Margit, ós Hegyi Mihály volt pártvezetőségi tagok. Szívesen befogadták azokat a kommunistákat, akik harcos képviselői voltak a munkásságnak addig is s nem váltak a Rákosi rendszer szekértolóivá.

Minden feltétel megvan

ahhoz, hogy most már megújhódva tovább folyjon a téglagyárak élete — a munkásság valóban kezébe vegye a vezetést. A feladat nagy, nagyobb, mint eddig volt. Újjá kell építeni a romokat, lakásokat, iskolákat kell építeni, és ehhez sok és jóminőségű tégla kelL

A munka jelenleg is megy; A

mezőtúri kemencemunkások éjjeli

műszakot vállaltak. A téli építés előfeltételei nagyrészt biztosítottaké K unsz r n; má r ton ban téglát, Karcagon cserepet fognak gyártani a téli hónapokban is, mert itt megvan a hozzávaló feltétel, a műszárító. •

A téglagyári munkások azonban nem mennek bele, hogy áltudományos módszereket rájuk kényszerítve, télen, vagy íagyos időben is nyers gyártásra vállalkozzanak. Ebben több a kár, mint a haszon. Az október 15-e óta készített nyerstégla most — kb. másfélmillió darab — teljesen selejtté vált, elfagyott. ötven lakás építőanyaga pusztult el így.

Hasonlóan jártak a múltban a téli gyártás más módszereivel — a sós téglával. A sóval kevert nyers, tégla igaz, így nem fagyott meg a szabad szárítószínen. Ám az égetésnél keletkező sósav tönkretette a gyárkéményeket — rongálta a kemencéket. Végeredményben nagy kárt okozott.

A téglagyáriak maguk is szégyelltek azt a sok rosszm'uiősógű téglát, amit saját hibájukon kívül ki kellett adni, ami néha még a czállftást sem bírta ki épen.

Ha a szakemberekre, régi tapasz* talt téglagyári munkásokra bízzák a téglagyártást — s nem kergetik őket meggondolatlan normával a selejtgyártásra — jóminőségű téglát tudnak adni az építkezésekhez — s olcsóbban, mint eddig.

Ezt kell megszervezni, megvalósítani a munkástanácsnak.

PAPÍRGYÁRI JEGYZETEK

AZ EGYIK nagy kémény fekete bodrokat ereget. Jóleső látvány ez, mert életet, munkát jelez. És így is van. Majdnem mindenki bejár műszáléra, csak a vidékiek nem tudnak mindig időben bejutni. A gépcsarnok alatt gőz terjeszkedik, sír a papirvágó kés, takaros tekercsek várnak elszállításra..

A 3-as gépen barna csomagolópapír kígyózik a tekercsre. Lesz hát mibe ralkni a lisztet, a cukrot. Az 1-es gép körül is sípolás, a gőz szuszogása hallik. Ezen a gépen déhitán már író-uyomó papír készül. Csak a Il-es gép hideg, mozdulatlan. Csakhamar megtudom azonban, hogy a látszat csalós, mert a termelés még csak egyharmad erővel főijük. így aztán úgy fest a nagy gyár, mint Góliát Dávid csomagjával *

KEVÉS a szén, veszélyesen kevés, talán két hétre elég lesz. Csak így a villanyáram. Délután már alig van feszültség. Azért mégis kitartanak a gyárban. Nem hallottam én senkitől, hogy nem akar dolgozni. Azt viszont csaknem mindenki megjegyezte: most már sürgősen intézkedni kell a szén meg a villany dolgában. Szén kell a hányákból. S nem véletlenül mondják ezt, aggodalom táplálja a szavakat. Tudvalevő, a papírgyár sok vízzel dolgozik s ha nincs energia, a tél nagy károkat tesz. Csapok, vezetékek, egész berendezésék mehetnek tönkre. Ezt senki sem akarja!

•

A MAI napoknak az üzemben is megvan a jelentősége. Ez aztán sok leleményességre kötelezi az üzem vezetőit. S a leleményességből úgy látszik, nincs hiány. Két műszakot szerveztek. Az első műszak reggel 7 órától délután 3-ig tart, a másik viszont délután 3 órától reggel 7-ig. így a harmadik műszakban sem kell leállítani a gépeiket. Sokáig azonban ezt sem lehet tenni, mert kimerülnének az emberek. Á legfőbb óhaj: szűnjön meg a kijárási tilalom. Valóban ezen érdemes lenne elgondolkozni, vajon ér-e annjdt a tilalom, mint az emberek kényelme, pihenése, vagy más üzemet számítva, egyegy éjszakai műszak termelése?

•

NEM KEVÉS szó esik itt a Jövőről sem, arról a jövőn®, amit igazán maguknak akarnak alkotni a papírgyáriak. Ebbe már beletartozik a norma eltörlése, a vasárnapi műszak, a folyamatos üzem megszüntetése.

Mit jelentett; itt a norma? Rossz papírt, kapkodást és selejtet garmadájával Bizony a papírt nem lehet húzni, nem kötél az. A folyamatos üzemelést meg a gépek állaga sínylette meg. Ezután vasárnaponként karbantartják a gépeket, így lesz ez rendjén. S az újjal az állam sem jár rosszul, polgárai elégedettebbek lesznek, mert a fizetésnél figyelembe veszik a tudást, meg az eltöltött időit. Csak érthető, hogy ezek után a munka is jobb kedvvel megy. Ennek a megvalósításán fáradozik ezután az újonnan megválasztott munkásitanács is.

*

S EZ A papír, melyen naponta

szólunk a Tiszavidék olvasóihoz, szintén itt. készül, ebben a gyárigen sok nehézséggel kell megküzdenie a megyei tanács kereskedelmi osztályának napjainkban. A megnövekedett kereslet, s még több esetben a szükségleten felüli vásárlás nehéz próbára teszi a kereskedem dolgozóit. A szállítási problémák is akadályozzák az áruk zavartalan elszállítását a gyártól, illetve a nagykereskedelmi vállalatoktól a fogyasztókhoz, ív. mdezek mellett azonban eddig az alapvető élelmiszerekből biztosítani tudták a szükségletet, megyénk lakosai kenyérből, lisztből, ’okodból, tejből és rizsből nem ■ .'onvédték hiányt. ,

Zökkenők vannak a zsírellátásban. Azonban a téli hónapok közepesével megindulnak a sertésválások, s csökken a kereslet. Paprikából sincs elegendő mennyiség. Élesztőből szintén a szállítás] zavarok miatt van néhol kiesés. Petróleumból az áramkorlátozásokból eredően szintén nőm tudjuk mé* biztosítani a szükséges mennyiséget, Úgyszintén nem kielégítő a szén, tűzifa és a szappan ellátás sem.

Burgonyából javul némileg az elbán. Most tehát hog}' naponta rendszeresem kezünkbe vehetjük megyénk újságját, ezért a papírgyáriakat is köszönet illeti.

Sajnos, a nagy sietésben a még nem eléggé kialakult mindennapi életben megesik, hogy valamiről megfeledkezünk, talán nem méltányoljuk elógggé mások igyekezetéti

A szerkesztőség is így járt mos! a napokban. Levelet írtunk lapon keresztül a Papírgyárnak, hogy továbbra is biztosítsanak papírt; Kicsit élcsodálkoztak az üzemben, hiszen idáig minden igényt kielégítettek. Félreértés történt, rosszul tájékoztattak bennünket, ezért íródott a levél, s ezért íródnak most ezek a sorok, s reméljük, így most már szót is értünk. Helyreigazítás helyett így azt írjuk: elnézést a levélért, s köszönjük, hogy továbbra is biztosítják mimikánk egyik legfőbb feltételét, a papírt.

Gulyás Ernő.

látás. A Nyírségben tárgyal a kereskedelmi osztály megbízottja, s remélhetőleg lesz eredménye. Ruházati és más iparcikkekből a nagy felvásárlás ellenére eddig nem voltak különösebb zavarok, de itt is szeretnénk felhívni a lakosság figyelmét arra, hogy csak olyan dolgokat vásároljon meg, amire szüksége van.

Az igények, s a legszükségesebb napi cikkek kielégítése érdekében a kereskedelmi osztály tárgyalásokat kezdeményezett a Román Népköztársaság Temas tartományi kereskedelmi osztályával. A kapcsolat felvétele után a tartomány dolgozoi gyűjtést kezdeményeztek az ottani lakosok között, s ennek eredményeként ingyenesen 6 vagon tüufát adtak megyénk dolgozóinak; Csereáruként pedig 100 tonna sót és 100 tonna petróleumot küldenek, melynek szállítása már megkezdődött.

A hét folyamán további térgyaások kezdődnek tűzifa, épületfa, n&prika, cirakseprű és szén szállítása értekében, melynek sikeres

befejezésével enyhíteni lehet az ilyen irányú szükségletet:

Leküzdik a nehézségeket