A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november

1956-11-25 / Tiszavidék

1950. november 2S*

TISZÁTIDfiK

3

JV E MENJETEK IDEGENBE!

X/ aHahányszor Pestre jöttem,

' mindig hatalmába kerített a főváros igézete, az eleven, lüktető élet varázsa. S most..-.

Harag és keserűség fojtogatja a torkom a lerombolt utcasoroki, a kiégett üzletek, a felszaggatott utcák láttán. Nem hiszem, hogy szükség lett volna ekkora pusztításra. Sok lakás s még több ártatlan élet maradt volna meg akkor.

A járdákat igen sok helyen romol« torlaszolják még mindig. Közlekedési lehetőség — az alkalmi teherkocsiktól eltekintve — nincs. Az üzletek előtt hosszú sorban állncúk az emberek s az üzemekben sem kielégítő a termelés. Az Üllői úton egy épület még mindég füstöl. Senk\ nem oltja, az értékes tárgyak, úgyis tönkrementek már benne. A város több helyén, — így a Vörösma-thy téren —, frissen hantolt sírokat találni . ,

Ilyen körülmények között nehéz volna az emberek lelkivilágát lefesteni. Legtöbben úgy jámak-kelnek tétlenül az utcán, mintha legkedvesebb reményeiktől, az életnek értelmet adó, tettekre serkentő vágyaiktól fosztották volna meg őket. Cél nélkül, bizakodás nélkül igédig mitsem ér a munka.

S míg egyesek minden lehetőséget figyelembe véve keresik a kibontakozás útját, akadnak olyanok Is — méghozzá elég szép számmal — akik életük jobbrafordulását egyedül a nyugatra való menekülésben látják.

ö a hűek akarunk lenni az igazsághoz, azt is meg kell mondani, hogy ezek között nemcsak fasiszta elemek, levitézlett úricsemeték, hanem becsületes nvunkásemberek is vannak. Beszéltem például egy olyan aszszonnyal (a férje szerelő), aki házassága első napjától kezdve mosást, takarítást vállalva pótolta férje keresetét, így nevelte fel, két leányát. Ez az asszony mondotta a következőket:

_ Leányaim ki akarnak menni Ausztriáiba. Gondolkozom rajta, hogy kiengedjem-e őket. A szomszédunkban lakott egy fiatal pár, két kicsiny gyermekükkel most mentek ki néhány napja. Azoknak sem volt semmi ismerősük odakint. Azt mondták: majd csak megszánják a két gyermeket és segítenek rajtuk..-. Ha tudnám, hogy jobb sorsuk lesz a lányoknak, kiengedném őket.

Megkérdeztem az egyik kislányt, miért menne ki? Nyúlánk termetű, mosolygós szemű, inkább gyermek még, mint kifejlett nő. Alig múlt 15 éves, fényképész tanuló. Gyors észjárású, ügyes leány. Csak anynyit válaszai: „Ott legalább megbecsülik a munkám,.“

Vannak, akik azt mondják, hogy nem élnének kint mindig. Visszatérnének, ha biztosítottnak látnák az ország függetlenségét

Ez a kérdés nem hagy nyugodni, keresem rá a kielégítő feleletet. Helyes, ha kiszöknek az országból a fiatalok? — A haza javát tekintve, semmi esetre sem. És saját sorsuk szempontjából? — Erre legnehezebb a válasz. Legyünk őszinték, több hazánkfiát felkapta szekerére Fortuna, a szerencse istennője, s azok megtalálták számításukat a nyugati országokban is. Csupán a szülőház meleg, szerető gondoskodása, a rokonok, a jóbarátok forró kézszoritása,

fennálló szesztilalom ellenére Iszony alaposan a pohár fenékére nézett, ezért a követkézé szavakkal

búcsúztunk kis kollégánktól:

— Kispajtás, vigyázz a rendőr bácsira, nehogy útközben valami b2ja essék. — A rendőr elértette a tréfát, tisztelgett az utazóközönségnek és önkritikusan kivágta:

— Majd vigyázunk mi egymásra.

Máltán már több utas szállt

fel. Egyik testes asszonyság meghallotta, hogy mi néhányan Szolnok megyéből indultunk él.

— Jézusom! Máriám! Hát el tudtak menekülni? — jajgatott keservben és rögtön elmesélte, hogy neki több ismerősét a szolnoki vasútállomáson érte a bombitámaz-ins. úgy, hogy azok alig tudtak elmenekülni, az egyik oda is veszett.

— Hát igen, nagy buli volt arrafelé! Kétszáz méterre voltam a szolnoki hídtól, mikor felrobbantották! — hencegett nagyhangúan egy pörsenéses arcú legény, aztán körülnézett az elismerő pillantásokat várta.

Mi szerényen és csendben hallgattunk, végül elmondtuk, hogy Szolnokon a vasi táüomást 1959- ban egyáltalán nem bombázták és a szolnoki hidat nem robbantották fri. m utcákon ntneam* hullnheaz ismert, a számukra életet adó magyar föld biztos talaja hiányzik nekik, — Sok világvándor mondotta már hazatérésé után, hogy cnélkül nem lehet teljes az élet. Hát még azoknak milyen lehet a sorsuk, akik nem jutnak odakint jól jövedelmező munkához. Ott is vannak szegények, ott sem fürdik vajban mindenki. S azzal útrakelni, hogy „majd csak megszánják a gyermekeket", — enyhén szólva súlyos felelőtlenség.

\ az az elgondolás, hogy „majd visszajövök, ha rendbejön az ország, s itthon is jobb lesz az élet?" Szerintem megvetendő, gerinctelen ember gondolkozhat csak Így. Jól tudjuk, hogy fővárosunk némely része romokban van. Azt [is tudjuk, hogy történelmünk folyamán idegen hatalmak csak pusztították , de sohasem gyarapították, helyettünk országunkat. Feldúlt hazánk helyreállításának nafaáz terhe mindig a magyar nép váltéra nehezedett. Most ismét meg kéü kétszereznünk erőnket, fel Öell építeni fővárosunkat. S

ezzel egyidőben új életet kell kialakítanunk. Olyan életet, olyan belső rendet, melyben az építőmunkát végző embereknek >,em csak szavakban, hanem tettekben is meg lesz a becsülete. Ezt a feladatot más nem oldhatja meg helyettünk, márcsak azért sem, mert a mi viszonyainkat, vágyainkat ml ismerjük legjobban. Hazánk függetlensége sem oldható meg azzal, hogy néhány, vagy néhány ezer ember kimegy nyugatra. Akik ezeket támogatják, azok sem csinálnak egyebet, mint másfajta lepellel borítva igazi arcukat, hazánk feletti uralomra törnek.

Ne menjetek tehát idegenbe, magyar fiatalok!. összefogással, feléledt reménnyel virágzóvá és függetlenné tehetjük hazánkat. S ezt a harcot csak itthon vívhatjuk meg. Ide köt bennünket minden, ami szent, ami tiszteletreméltó előtt tünk. Erre figyelmeztet bennünket nagy költőnk: „Itt élned, halnod kell“

Hallgassunk szavára.

S. B.

Mezőtúrról Egyiptomba és Svájcba

Éleimben mindössze kétszer jártam Mezőtúron a fazekasoknál. Először a rtjtáron, másodszor néhány nappal ezelőtt. Csodálattal álltam meg a szebbnél-szebb készítmények előtt, sokáig elgyönyörköUtem bennük, összebarátkartam a fazekasokkal. s kcsszasan elbeszélgettünk.

Szomorú beszélgetés volt ez. Norma itt is. Szomorúan Ismételgették a norma szót. amelyet jobban utáltak, mint bármi mást az életben.

Annyit tudtam a mezőtúri fazekasokról már látogatásom előtt, hwgy a mesterségükkel hírnevet szereztek városuknak és a szakmának. Korsókat, kulacsokat, boros' butéliákat, dísztárgyakat készítettek művészi kivitelben. amelyet nemcsak ttogyobb városaink ajáka dék és kulturcikk boltiéiban, hanem Svájcban ék

Egyiptomban is meg lehet vásárolni. Mindegyik szakmunkái?, aki itt a telepen dolgozik egy-egy népművész, mert saját elképzelései szerint alkot;

Régebben itt is bevezették a normát. Itt ahol minden egyes darabot sablon nélkül, szabadkézzel formálnak meg. egy bizonyos idő alatt kellett elkészíteni. Ha a mester lelkiismeretesen készítette, el. akkor — mint elmondták — hidegvízre valót sem keresett. Viszont ha keresni akart, nem dolgozott becsületesen. Óh fájdalom, ez Is csak egy darabig ment, míg keresni tudtak. Később olyan szigorú normákat szabtak a fazekasoknak, hogy ha normális életet akartak családjuknak nyaranként nem 8 órát kellett dolgozni, hanem 12—■ 14—16 órát

Hej, de szerettek volna elmenni ezek az emberek is halaszni munka után a Berettyóra, vagy távolabb a Kőrösre, de kinek van kedve holtfáradtan, 12 órás műszak után halászatni? De sokszor kerdezgetgyek. Tudomásunk szerint egy alkalommal valaki nekiesett egy kirakatnak és az üvegcseréptől kapott sebet. Ez volt minden.

őszintén szólva, az utasok egyrésze nem nagyon hitte el, amit mondtunk. Többségük azonban hitelt, adott szavainknak és szidta a rómhírterjesztőket, azokat a felelőtlen embereket, akik kéjelegve, fontoskodva, beszélnek olyan dolgokról, amelyekről egyáltalán nincsenek .meggyőződve.

Érdekes, hogy Kiskunhalason újból találkoztunk az idős testes aszszonysággal, ő nem vett észre bennünket s hallottuk, amint tele szájjal újságolja néhány Baja felől érkezett utasnak:

—• Jaj, drága gyerekeim! Talán csak nem Tiszántúlra akarnak menni? Én nem tartom magukat \ issza, de éppen az imént beszélgettem néhány Szolnok megyeivel, akiktől hallottam, hogy Szolnokon a kirakatokba verték az emberek fejét Fiaim, én mondom nektek, büdös arrafelé a levegő!

Az egyik esőköpenyes bizonyára torkig volt már a rémhírekkel, mert megmondta jó magyarosan, hogy mi a büdös — és otthagyta az öregasszonyt

K.. .önben képtelenebbnél képtelenebb hírek vannak forgalomban:

ték egymástól, vajon mikor valósul meg, amikor 8 órát dolgoznak, 8-at szórakoznak és 8-at pihennek. Talán majd egyszer.:i:

Néhány nappal ezelőtt ismét Mezőtúron jártam

Az októberi események szele megcsapta a fazekasokat is. Szabad és tágas légkört éreztek maguk körül. Most dönteniök kell további sorsuk felől. Együttmaradnak-e vagy ki-ki visszamegy a régi, egyszerű kis műhelyébe. Úgy döntöttek, ha eltörlik a normát s függetlenítik magukat minden felettes szervtől, önálló szövetkezet maradhatnak, akkor együtt maradnak. De ha a régi alapokon kell dolgozni, nincs az a földi hatalom, — amely továbbra összetartsa őket Heteken keresztül nincs vasúti állítás. Azóta több mint 15 ezer rint értékű áru halmozódott fel a ^raktárban. Ha rendeződnek a viszópyok, helyreáll a közlekedés ezt az .árut is felkínálják külföldnek. Hadd hirdesse messze földön a mezőtúri fazekasok igyekezetét

Az is Jgaz, hogy egyre több az

olyan ívnber, aki nem ül fel a különbözöl' híreszteléselmek. A vasutasok például igen sokat tudnának mondani, de nem szólnak. Mi legalábbis mjm hallottuk egyetlen egy vasutastól sem, hogy ilyen vagy olyan hírről traktálta volna az utasokat. Fegyelmezettek, udvariasak voltaik;

Még egy érdekes dolog a

Kossuth-címejjről: Találkoztunk

egy mérnökkel, aki Szegedről utazott Mohácsra^ Szüleit akarta meglő fogatni, s aWbgy mondta: — néhány napos vendégeskedés után utazik vissza munkahelyére. Ez a mérnök néhány nappal ezelőtt Hódmezővásárhelyen járt, ahol meg azt hallotta, hogy Baja környékén harcok fórnak, nem tanácséi a Ko^jíh-cfrrlert viselni, mert akin ilyet látnák, azt lelövik. Együtt érkeztünk Bajára, ahol természetesen semmiféle harcok — kisebb rendzavarástól eltekintve nem voltak — s majdnem minden második ember Ktssuth-címeres jelvényt viselt a gttmblyukában. Arrafelé egyébként Citömmel láttuk. hogy az új karhatalmi alakulatok tagja! már viselik a Bocskaisapkát.

, —ty r—

Szabadon válaszható a kötelező idegen nyelv Megszüntetik az á! alános- és közéniskolai oszlályíizsgátat

Aa oktatásügyi kormánybiztos utasításai

Dr. Kónya Albert oktatásügyi kormánybiztos több intézkedést hozott az általános és középiskolák idegein nyelv és egyéb vizsgák rendjéről:

Az idegen nyelvoktatásról

Az általános iskolákban egy idegen nyelv oktatása kötelező. Mindazokban az általános iskolákban, ahol a tanulók által választott idegein nyelv oktatását megfelelő tanerők hiányában biztosítaná nem tudják, átmenetileg az idegen nyelv oktatása szüneteljen. Az így felszabaduló órákat a helyi igények és lehetőségek szerint más tantárgyak, illetőleg gyakorlati foglalkozások erősítésére használják fel. Megfontolásra javasolják, hogy az álalános iskolák nyolcadik osztályos tanulói, akik már negyedik éve tanulnak oroszt, hasonlóképpen a középiskolák negyedik osztályos tanulói, akik már nyolcadik éve tanulnak orosz nyelvet, tanulmányaikat fejezzék be.

A középiskolák egy részében eddig egy kötelező idegen nyelv volt, más részében két kötelező idegen nyelvet oktattak. Mindkét esetben a tanulók szabadom választják meg az egy, illetőleg két Idegen nyélvet, amelyet tanulni kívánnak. Azokban a középiskolákban, ahol eddig idegen nyelvből kötelező érettségi vizsga volt, a vizsgák kötelező jellegét megszüntetik. Azok a tanulók, akik valamely idegen nyelvet rendes, vagy rendkívüli tárgyként legalább három évem át tanulták, ebből a tárgyból szabad választások alapján érettségi vizsgára jelentkezhetnek.

Az orosz tagozatú általános és középiskolai osztályokat megszüntetik. Ezekben az osztályokban aa iskola többi megfelelő osztályában érvényes óratervek szerint kéü tovább tanítani;

A vizsgákról

A gimnáziumi érettségi vizsga kötelező tantárgyai: magyar, történelem, matematika, fizika. Választható tárgy az idegen nyelv.

Az általános és középiskolai osztályvizsgákat eltörlik. A gimnáziumok Hl. osztályában továbbra is fenntartják az osztályvizsgát kémiából és földrajzból. A javító érettségi vizsgákat december helyett februárban tartják meg.

A tankönyvekról

A középiskolák negyedik osztályos történelem tankönyveit kivonják a használatból. Megfelelő tankönyv, illetve jegyzet kibocsátásától függően mind a magyar, mind az egyetemes történelmet egyelőre az 1914—18-as világháború befejezéséig tanítsák a tanárok. Az általános iskola VIII. osztályában megszűnik az aikotmánytan tanítása.

Üzérkedésre használták fel a szesztilalmat, — a bíróság ítélkezik felettük

Köztudomású, hogy Szolnok város területén is szesztilalom volt az elmúlt időszakban. Voltaic olyan „élelmes*’ emberek, aldk elérkezettnek látták az időt a munkanélküli jövedelemszerzésre. Arról nem szükséges senikit sem meggyőzni, hogy a szesztilalom a köznyugalom és közrend érdekében indokolt volt.

Vásárhelyi Ferenc és Hegedűs Antal szolnoki lakosok a szesztilalom elrendelése után nyomban megkezdték a bor beszerzését. A környező falvakban felvásárolták a bort, behozták Szolnokra és lakásukon kimérték. A bort általában 12—13 forintos áron vásárolták meg literenként és lakásukon 17— 18 forintos áron mérték el. Kétségtelen, hogy ez igen jó nyereséget biztosított mindkettőjüknek, de az

Ilyen „munka” nem Jár JÓ eredménnyel. A rendőrség le is leplezte őket;

Érdemes megemlíteni, hogy Vásárhelyi Ferenc lakásán a leleplezéskor is mintegy öltven ember iszogatott Természetes, hogy így elég tekintélyes nyereséget értek el mind a ketten. Például Hegedűs Antal, alig pár nap alatt tisztán 3000 forintot keresett az így kimért boron. Ha összehasonlítást teszünk az állami kereskedelem által kért és az üzérek által felszámított áraik között, nyilvánvaló, hogy az üzéreknek csak a nagy haszon volt az egyetlen céljuk; Sorsukat nem kerülhették d, mert az ügyészség mindkettőjüket letartóztatta, a bűnvádi eljárásit ellenük megindította és rövidesen bíróság elé állítja őket

BÉKÉS PERCEK

^Cégtdíjíieii

sik a hó, repül a szán, vidám, gyöngyöző gyermekkacagás: békés illúzió. Hát bizony, mar jócskán ránkférne egy kis adag aggódás és félelemnélküli élet. Az emberek igyekeznek is meghitt hangulatot kelteni, pici, jelentéktelennek tűnő dolgokkal Es ebben a gyerekek vezetnek.

, Kora délelőtt, minden hófehér. A kicsiny hópelyhek hangtalanul, bizonytalanul libegve rakódnak egymásra, egyre több simul össze, némelykor párosával, mint megannyi szerelmespár. Vannak közöttük tévelygők is, amelyek rátelepednének a játszó gyermekek vállára, arcára, örömet okozva azzal hogy ők is fehérek lesznek.

Ráérősen pedálozok kerékpárommai a Kottái Anna úton. A templom előtti téren kis „vagányokf hancuroznak, apró kezek hógolyókat préselnek. Egy mozdulat és repül a golyó.

— Vigyázz Jancsika, mert fejendoblak! — szól a figyelmeztetés, de az áldozat már hiába szalad, sorsát nem kerülheti el. Nyakaközé tapad a könnyű hócsomó, a célzó örömére. Jancsi kacagva kotorja ki, hidegtől pirosra csípett kezével a gallérja mögül és nem késik a megtorlással.

A csatározó gyermeksereg most

egy kis pár felé fordul. A fiú mint valami mesebeli mén, a szánkó elé fogva, huzza azt sebesen. A szánkón pedig egy kislány, mint egy királynő fenséges tartással trónol, élvezi a csúszás gyönyörét.

Nemsokáig, mert Jancsiik harcias csoportja körülfogja őket és vége a szánkózásnak. Kiabálás, nevetés a szánkó utasával felborul. Szeme, szála csupa hó, mérgesen prüszköl a lányka, majd felugrik és sutty •— möstmár Jancsinak van mit köpködni. Nevet a gyereksereg, minden nagyon tetszik eiekik. Hatos fogatot hoznak össze, az utas

ismét elfoglalja helyét és tovarepülnek az ezüstösen csillogó úttesten.

A Zagyva folyó fa befagyott,

már két napja. Itt is gyermekkacagástól hangos a vidék. — Kezdő korcsolyázók ügyetlenül esetlenek, botlanak és sokat esnek. A rutinosabbakat az jellemzi, hogy ritkábban, de jóval nagyobbakat puffannak. Akinek nincs Korcsolyája az sarokkal siklik. Egymásnak szaladnak, esnek, nevetnek. — Már majdnem mindegyik úgy néz ki, mint valami hóember.

Elgondolkozva kerékpározok tovább és emlékek jutnak eszembe. Hó, fenyőfa, boldog izgalom, csomagokká! titokzatosan járkáló szülők. Az üzletek fényárban úsznak, a kirakatok csillogó holmikkal, — gyermekek számára megfizethetetlen értéket jelentő játékokkal voltak tele. Az utcán jobbról, balról felhalmozott hóbuckák, az úttesten igazi, nagy szánkók, előttük párba fogva fehér, fekete, barna, tarka mének, nyakukban kis harangok, csilingelősük betöltötte az egesz utcát, az egész várost. Csilingel minden és. it

i. .és ahogy az együk utcába befordultam, a kerékpár kicsúszott alólam, s akkorát vágódtam az úttest közepén, hogy csak ügy nyekkentem. Csilingelős, puffanás, a kalapom önállósítja magát. Káromkodom, csak úgy magamban, felkecmergek és belelépek n kalapomba, majd rájövök arra, hogy azt a fejemre kell tenni.

A járókelők néznek, nagy a népszerűségem. Majd amikor látják, hogy semmi baj, mosolyognak. Én tHsszamosolygok, fájdalmasan, közben tapogatom az oldalam es elvonulok, tolva a kerékpárt.

Mert kérem, ami biztos, a? M-tos..;

hlmer —

Az egyik égető, Ráez István az égető kési mesééből szebbnél szebb dísztárgyakat szedi