A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november

1956-11-24 / Tiszavidék

1956 november 24.

TI8ZAVIDÉK

3

Kenderesi tanulság

JT’steledik. Már vtianyt gyújtanak, miikor benyitunk a Kenderes! Tanács nagytermébe. — Munkából jött gazdaemberek, a község orvosa, a TITÁSZ egyik munkása, KTSZ tagok adtaik itt most találkát. S aki csak belép, heccelve fogadj ák.

— No, itt egy másók csendőr... Mutasd a nyaltad!

Az arcokról azonban hamar leioszhk a nevetés, mert nem bankettről, vagy csak amolyan esti tereferéról vám itt szó. Az igazságnak kell itt kiderülni. S ennél ia többiről van szó: becsületről. Az történt ugyanis, hogy napokkal ezelőtt egy sajnálatos cikk látott napvilágot. Ebben arról írtam, hogy Kenderesen a forradalmi tanácsban többnyire csendőrök vannak, hogy ez a tanács egyik nap megtartotta, a másik nap pedig leváltotta a község vezetőit. Később azonban a jóérzésű emberek, mikor felocsúdtak — olvashatjuk a Cilikben — megpecsételődött a csendőr tanács sorsa. Még arról is szó volt, hogy a forradalmi tanácsnak hol az egyik, hol a másik tagja viselte a hivatalt, velük azonban már nem igen álltak szóba.. i

— Márpedig mindez szemenszedett hazugság! — adta tudtomra a forradalmi tanács két képviselője, a!kd felkereste a szerkesztőséget. Nincs más hátra, az ügyet a községben kell tisztázni, mégpedig Fíczere János tanácselnök és Molnár László elnökhelyettes előtt, mert ők adták az információt

’7 sebemben a bioikkal, benne a

" feljegyzésekkel, jöttem most el ismét, megvallom, vegyes érzelmekkel. Mégis egyedül vagyok. Jó jó, füzetemben a feljegyzések, de mit ér mindez, ha a község két vezetője megmásítja szavát Csak egyben bíztam: az igazságot nem lehet megfeszíteni. Jöttek még néhányam, valami azonban mindenkdraak feltűnő volt. A tanácsiházán egy lelket siem lehetett találni a vezetők közük Az elnökért is úgy kellett elüzenni, pedig még a hivatalos időnek sem volt vége. Közben összeismerkedtem az emberekkel, s va'óban kiderült: a cikk hazugság volt. Valótlanság az, hogy többnyire csendőrök kerültek be a forradalmi tanácsba. Egyedül az öreg Süveges Kálmán volt valamikor csendőr, de még 1931-ben teljesen felhagyott a csendőrséggel, s azóta is köztiszteletben áTó ember a községben és jelenleg fuvaros a Sütőipari Vállalatnál.

Végül aztán csak előkerült Ficzere, de Molnár az nem. Az elnök felment az asztalhoz, mellé odaült Ficziere és elkezdődött a vizsgálat ... Elsőnek kapok szót, felállók, előveszem a jegyzetet és sorolom. Mindazok az állítások említésre kerültek, amelyeket a cikk tartalmazott, amelyeket a község vezetőitől kaptam. Végül még azt említem meg, sem rokonaim, sem ismerőseim nincsenek a községben.

Leülök. Amit vártam, minden bekövetkezett A tanácselnök, Ficzare szemrebbenés nélkül mindent letagadott! Az arcokat ügyelem, haragosak és az emberek gyakran oldalt néznek. Az elnök egymás után szólítgatja a munkástanács egyik-másik tagját, szavadnak igazolására. Az igenlő válasz azonban innen is, onnan is elmarad. Miután elmondja még, hogy érkezett a községbe egy vagon fa, kéri a forradalmi tanács részvételét az elosztásnál Kezdi mindinkább nyeregben érezni magáit Ezután sorra következtek a megjegyzések:

— Nem állok szóba újságírókkal ,.. csak a pozíciójukat féltik ... s itt vannak az írók..; ők is azt írták idáig, amit akartak.;; Aztán szerinte Illyés Gyula (hazánk legnagyobb élő lírikusa) lefordított egy pár orosz könyvet s ezért zsebrevágott hetvenezer forintot és mellére tűzte a Kossuth-díjat.;.(!) S beszél, beszél tücsköt, bogarat;

'1 örténjen ami tönénik: felálltam.

— Maga gerinctelen ember! Egyszerre zúgás támadt, s vártam, hogy Fíczere felugrik, de nem. Hallgatott, mint akinek a száját beragasztották, s fejét gallérja közé húzta. Egy öreg paraszt ember kért szót. Azt bizonygatta, hogy ami a cikkben van, azt valakinek be kellett diktálnia. Ezután még hevesebb lett a vita. S ezen nem lehet csodálkozni. Olyan parázs vetett itt lángot, ami hosszú évekig csak hamu alatt pislákolt. Amikor a községben egyre-másra törvénytelen és ancpirító dolgok következtek. Nem lehetett beíratná hittanra a gyerekeket, mert az iskolában elszabotálták a beiratást, ekkor történt, hogy leszaggatták a parasztasszonyok az igazgatóról az inget. Ekkor történt az, hogy a jelenlegi forradalmi tanács egyik tagja ellen hamisan tanúskodtak, de a község lakói még többről is tudnak. Az igazságta'an tagosításokról, az erőszakos tsz szervezésekről. Mindezekről megfeledkezik Fíczere János, csak egyet bizonygat, hogy az újságírók, meg az írók így, meg úgy.

Körmönfont, raffinált az érvelése, de ezt már nem téveszt meg senkit, mellettem megszólal a forradalmi tanács elnöke: Doszpoly Gyula.

— Kínos ezt a beszédet hallgatni.

Tovább folyna még a vita, de értelmetlen, s úgy határozunk, hogy még egy cikket írunk, ami feltárja a valóságot.

^ zóini kell azonban még egy néhány olyan dologról, amiről nem esett szó a vitában, de ami éppúgy izgatja az embereket, mint az, hogy nyilvánosan kijelentsük: a forradalmi tanácsiban nincsenek volt csendőrök, hanem becsületes emberek. A forradalmi tanács választottjai most azt latolgatják, vajon érdemes-e tagjának lenni ennek a tanácsnak? S nem alaptan az aggodalmuk. Sorrarendre másítják meg a községben azokat az intézkedéseket, melyeket a nép érdekében és annak kérésére hoztak. A nép követelésére eltávolították az iskola volt igazgatóját, a községi tanács most új ból visszahelyezte tanítónak az iskolába. Aztán mit olvassanak ki a forradalmi tanács tagjai abból, hogy a község vezetői rágalommá' illetik a nép által választott forradalmi tanácsot.

Kenderesen, mikor az emlékezetes események lejátszódtak, valamiről megfeledkeztek. Választottak ugyan becsületes emberekből forradalmi munkástanácsot, de nem tették mérlegre azt, hogy a gyötrelmes begyűjtés, az önkényeskedés éved alatt funkcionáló községi vezetők továbbra is élvezhetik-e 8 nép bizalmát? Sajnos, mivel ez nem történt meg, most az a tendencia, hogy a régi vezetők megőrizzék korábbi pozíciójukat s ennek érdekében nem áitallanak rágalmazni sem.

A régihez való csökönyös ra^3L gaszkodást tanúsítja az iskolaigazgató magatartása is, aki tudni sem akar arról, hogy letegyen korábbi tisztségéről. Ezeket még el kellett mondám, hogy a kenderesi tanulság másutt s az újságírónak is tanulság legyen.

Álljon itt még bizonyságul a a sajtó mellett egy megjegyzés, amit mindenki füle halatára mondott a forradalmi tanács egyik tagja, aki az asztalnál elnökölt:

.— Azt kérjük az elvtánsaktől, hogy ha tehetik, minél több „Tiszavidék"-et juttassanak el a községbe; Gulyás Ernő.

Megoáltozott hangnemben.

KUNMADARASON a dolgos hét. köznapok képe jogadja a községbe érkezőt. Őröl a malom, a pékek sütik a kenyeret, az üzletekben vásárolnak és a földeken dolgoznak a tsz-tagok, egyéni gazdák. A KTSZ- ekben, hivatalokban és iskolákban is a megszokott mederben zajlik az élet.

Ez az első kép, az első benyomás. A beszélgetés során azonban az is szóbakerült, hogy $ mint volt az elmúlt hetekben, milyen események zajlottak le a községben. Itt is, mint a legtöbb helyen jogos követeléseink hangoztatásával felvonult a lakosság, nagygyűlést tartottak és azokat a vezetőket, akik nem élvezték a nép bizalmát, eltávolították. Megválasztották a községi forradalmi munkástanácsot, majd a gépállomáson, állami gazdaságban és más szerveknél, intézményeknél. a munkástanácsokat. Ezek működnek is. Es a község lakosságát érintő kérdésekben a tanács végrehajtó bizottságával közösen határoznak.

A legutóbb megtartott VB-ülésen. ahol a tanács végrehajtó bizottságának tagjain kívül a munkástanácsok vezetői és a forradalmi tanács képviselői Is részt vettek, például arról határozták, hogy a TÜZÉP- telepen lévő kb. 1700 q fát hogyan osszák el. Úgy döntöttek, hogy elsősorban a bölcsőde, ,i sütőüzem, a pék, a vágóhíd és a hentesek szükségletét elégítik ki, hogy a lakosság részére termelő üzemek, kisiparosok munkája zavartalan legyen. A megmaradó famennyiséget pedig a lakosságnak osztják szét. Biz. tosították a kovácsok, lakatosok részére is a tüzelőt, hogy zökkenőmentesen dolgozhassanak. Igaz, kovácsszenet nem tudnak adni, de a TüZÉP-telepen található kolcszot ezeknek a kisiparosoknak j ttatjá‘

EPPEN ezekről beszélgettünk Lovas Sándor VB-elnökkel és Kemer lános VB-titkárral, amikor belépett a község egyik kovácsa,

** Éppen lovat parkoltam rámondotta — azért nem tudtam jönni mindjárt, amikor az üzenetet megkaptam. Hát miről is van szó?

A tanácselnök barátságosan közölte;

<— összehívtuk a község kovácsait, hogy megbeszéljük, kinek mennyi tüzelőre lenne szüksége és hogyan osszuk el a jelenlegi kokszkészletet. S bár nem volt itt, magára is gondoltunk, barátom. 4 q ko'zsz jutott egy-egy kisiparosnak, ezt a mennyiséget maga is megkapja. Lehet, hogy több tüzelőre lenne szüksége, de jelenleg csak ennyit

tudunk biztosítani — fejezte be a

'anácsebiök a rövid beszélgetést.

A kovácsmester ai-cán látszott, hogy örül a segítségnek és ß barát, ságos, őszinte szavaknak.

JÓLESŐ érzéssel tapasztattam a Kossuth Tsz-ben is, ezt a hangnemet. Az irodában dolgozó tagok barátságosan adnák felvilágosítást a hozzájuk forduló tagtársaiknak.

Apró ügyek ezek, de az érintetteknek mégis fontosak. Bizonyára jólesik nekik, ha azok megoldásában, tisztázásában, őszinte segítőkészséget tapasztalnák a vezetők és dolgozótársaik részéről. N. K.

Lesz víz a Turkevei Gépállomáson

A Turkevei Gépállomás megépítése óta vízhiánnyal küzd. Igaz, mér kétszer Is fúrtak kutat, de egyik sem adott megfelelő mennyiségű és tiszta vizet. Néhány héttel ezelőtt a gépállomáson megkezdték egy mélyfúrású kút munkált és jelenleg a fúrótorony megépítésén dolgoznak. Elkészülése után a többszáz méteres mélységből megfelelő mennyiségű és tiszta Tízhez Jutnak a

gépállomás iák.

Mi történt Budapesten, miért állt le csiitörtököi a munka ?

Stallsnaó hírek jutottak csak el vidékre, hogy állítólag a budapesti munkásság, alig néhány nappal azután, hogy egységesen állástfoglait a munka felvétele mellett, csütörtökön isimét sztrájkba kezdett. Aggódva kérdezték mindenfelé a vidéki emberek, vajon mi lehetett ennek az oka? A rendelkezésünkre álló tények és adatok alapján nagyjából a következőképpen tudjuk erről tájékoztatná olvasóinkat.

A nagybudapesti Munkástanács szerdán délelőtt kilenc órára tanácskozásra hívta össze a budapesti és a vidéki munkástanácsok küldötteit, hogy megvitassák a sztrájk ügyét és a munkásság követeléseit. valamint a kormány álláspontját ezekben a kérdésekben. A kormány a Sportcsarnokban meghirdetet találkozót nem engedélyezte. A munkástanácsok küldöttei ezért a nagybudapesti Munkástanács székhelyén gyűltek öszsze és részletes, hosszantartó vita után a következő határozatot hozták:

1. A kormány ismerje el a demokratikus alapon megválasztott Országos Munkástanács létrehozását, amely szervet a munkásság nevében egyedüli tárgyalófélként ismer el.

2. Amennyiben a kormány erre vonatkozólag 1956. november 22- vel beleegyező nyilatkozatot ad, a sztrájkjog fenntartása mellett legkésőbb 1956. november 24-ig az egész ország területén 1 szik a munkát.

3. Tiltakozásul az ellen, hogy az Országos Munkástanácsnak november 21-én délelőtt kilenc órára a Sportcsarnokban meghirdetett, a munka felvételét célzó ülése megtartását a kormány megakadályozta, a nagybudapetsl Munkástanács elhatározta, hogy folyó hó 24-ig — az élelmiszeripari dolgozók kivételével — valamennyi termelőüzem részére kimondja a sztrájkot.

4 A kormány a munkástanácsok képviselő szervével a tárgyalásokat 1956, november 24-ével kezdje meg.

5. A tárgyalások alapját, a nagybudapesti Munkástanács által kibővített határozat pontjai képezzék.

6. A tárgyalásokról a kormány és a munkástanácsok képviseleti szerve adjon állandó, nyílt tájékoztatást saját sajtója útján.

1. A közös tárgyalások megindításához szükséges jóindulat bizonyítékául feltételként szabjuk:

a) A letartóztatott, fogvatartott, deportált polgári és katonai személyek azonnali szabadonbocsátását, illetve — név és tartózkodási hely közlésével — független magyar bíróságnak történő átadását.

b) A magyar igazságszolgáltatás körébe átadott személyek ügyében nyilvános tárgyalást tartsanak.

A tanácskozáson a budapesti munkástanácsok képviselőin kívül a többi között résztvettek a középdunántúli és tatabányai bányászok képviselői, Győr, Dunapentele, Pécs munkásságának képviselői és több más vidéki üzem küldötte.

Enny it mond a Magyar Távirati Iroda által kiadott hivatalos közlemény.

A Népakarat — a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének lapja — csütörtöki számában ezt a hírt kommentálva meglehetősen elítélőleg foglalt állást ezzel az újabb határozattal szemben. „Jogos a félelem, hogy egy 48 órás újabb sztrájk uj életünk most bontakozó csíráit is kiírtja — írja a Népakarat. Kérdésként teszi fel, hogy nem az vezeti-e a Nagybudapesti és Vidéki Munkástanács idézett határozatának alkotóit, hogy az élet megfojtásával is kényszerítsék vélt hatalmuk „hivataloselismerését? Ezek szerint az újabb sztrájk nem a sportcsarnoki gyűlés meghiúsítására válaszol, hanem egy hatalmi szerv elismerését kívánja a kormánytól kikényszeríteni.

„Már pedig a kormány elismerte a munkástanácsokat, mint ä gyárak és üzemek egyedüli vezető testületét, a munkásosztály hatalmi szervét, amely a termelést irányítja, az üzemek életét szabályozza, az igazgató kijelölésétől kezdve, a munka megszervezésén keresztül, minden lényeges kérdésben. E jogok kivívására tehát semmiféle sztrájkra nincs szükség". — írja a Népakarat. Vitatja azt is, hogy lehetneke a munkástanácsok a munkásság egyedüli képviselői, hiszen továbbra is megmarad, sőt még nagyobb jelentőséget kap a szakszervezetek érdekvédelmi szerepe.

Meglehetősen aggódva hallgattuk ezekután az újabb érkező híreket a kormány és a munkásság képviselői közt meginduló tárgyalásokról. A rádió péntek reggeli adása azután megnyugtató hírt közölt, —

Balázs József, a Budapesti Munkástanács képviseletében közölte az ország közvéleményével, dolgozótársaival, hogy 23-ra virradó éjjel tárgyalásokat folytattak a kormánnyal. A Munkástanácsot a kormány tanácskozó testületként tekinti és annak javaslatait mindenkor figyelembeveszi. Újbóli megvitatás céljából a Minisztertanács elé terjesztik a munkástanácsokról szóló törvényerejű rendeletnek azt a pontját, amely az igazgatók kinevezéséről intézkedik. E szerint ugyanis az üzem igazgatóját a felettes állami szerv nevezi ki és menti fel a munkástanács előzetes hozzájárulásával. A munkástanács képviselői a tárgyalás során azt kérték, hogy az igazgató kinevezéséről is — pályázat alapjan — a munkástanács dönthessen; A tárgyalás során megállapodtak abban is, hogy a munkástanács közleményeit a sajtó és a rádió ismerteti; Balázs József felhívással fordult az üzemek dolgozóihoz, hogy a gazsági élet normalizálása érdekében, a sztrájkjog fenntartása mellett vegyék fel a munkát. Ugyanakkor közölte azt is, hogy a tárgyalások tovább folytatódnak;

Exeh a tények. Amit mi innét hozzáfűzhetünk, az csak következtetés. Münnich Ferenc a fegyveres erők minisztere állítólag úgy tájékoztatta a jugoszláv rádió egyik riporterét. hogy a gyűlés megakadályozására azért került sor, mert még a jelen pillanatban is lennáil a Szovjet fegyveres erőknek a gyülekezési tilalomra vonatkozó ismert felhívása. Még ha ez így is van, h bárnak tartjuk a gyűlés megakadályozását, mert csak okot adott arra, hogy a fővárosi munkásság között újabb nyugtalanság keletkezzék.

Ettől függetlenül vitatható az is, valóban szükség volt-e a jelen esetben a legélesebb fegyverhez, a sztrájkhoz nyúlni? Amint a munkára újból felhívó rádióbeszédből ítélni lehet, egy kicsit elhamarkodott volt ez a határozat, az azonban tény, hogy joga volt hozzá a munkásságnak;

Egy másik, nagyon érdekes és

megfontolandó kérdés az, ami a munkástanácsok országos szervének lé hozásáról szól. Kádár János november 16-án ezzel kapcsolatban kifejtette a munkásság képviselőinek (akik felvetették a javaslatot, hogy legyen a munkástanácsnak országos szerve is), hogy az üzemi munkástanácsainkhoz hasonlót csak Jugoszláviában látott. Ott igen fontos szerepük van. a törvény szabályozza működésűket; A gyárakban megvalósították a munkás önigazgatást Alapvető kérdésekben önállóan döntenek. A munkástanácsokat ml Is megalakítottuk. Viszont amit a budapesti munkástanács küldöttei javasolnak —, hogy legyen külön országos szervük is —, az sehol a világon nincs és véleményem szerint nincs szükség egy népi demokratikus országszágban ilyen országos szervre; Mindezek a kérdések az alkotmányt is érintik s éppen ezért nem is lehet ezekben gyorsan állástfoglalni.

Véleményünk szerint ezekre a kérdésekre is majd az élet fog választ adni. Lehet, hogy Jugoszláviában nincsen ilyen országos szerv, de azért el lehet képzelni, hogy nálunk lesz. A szuverén joga mindenesetre ehhez is meg van a munkásságnak.

Azzal természetesen nem lehetne egyetérteni — amit érzésünk szerint egy kissé eltúlozva a Népakarat is fejteget, — hogy ez valami második hatalmi szerv akarna lenni, erre valóban nincs semmi szükség és teljesen elképzelhetetlen. —• Egyedüli képviselete sem lehet ez a munkásságnak, mert a szakszervezetek — természetesen függetlenül és megujhódva — szintén hivavatottak a képviseletre.

Össze gesve, — ami Budapesten történt, nyilvánvalóan egy természetes folyamat következménye; A sokszor becsapott és félrevezetett munkásság egy jottányit sem akar engedni jogaiból és ezt jól is teszi; Csak ez a biztosíték arra, hogy a követelések valóban meg is valósuljanak.

Azzal azonban úgy gondoljuk — még ha tán egyenként szavaztatnánk is e felől mindenkit — az ország népe most már nem értene egyet, hogy a nehéz, nagyon nehéznek látszó tél küszöbén továbbra is önmagunkat sanyargassuk.

Vannak még megoldatlan kérdések. de ahogy az igazgatók kinevezéséről szóló rendeletet a törvényes úton meg lehet változtatni, — ugyanúgy hiszünk és bízunk benne, hogy minden jogos Követelés megoldást nyár. az ország további leromlását fokozó sztrájk nélkül ia.