Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-20 / 246. szám

ViLÁG PROLETÁRJA1 EGYESÜLJETEKl M, évíoolyam, 246. «ám, 1956. Oktober 20, ssombai, :ClJ MAGYAR FILM;

SZ 0 LJI OK MEGYEI

HANMBÁL ÚR

Vita a lenini szövetkezeti elv alkalmazásáról a szolnoki értelmiségi klubban

Köztudomású, hogy a termelőszövetkezeti fejlesztésben Szolnok megyében érték el a legnagyobb számszerű adatokat. Négy termelőszövetkezeti városa és igen sok szövetkezeti községe van a megyének. Hatalmas érdeklődést váltott ki, talán ezért is, a megyei TTIT értelmiségi 'klubjában megrendezett vita a lenini szövetkezeti elv alkalmazásáról Magyarországon és ezen belül Szolnok megyében. A klub rendszeres látogatóin kívül részt vett a vitában Mód Aladár elvtárs, négy országgyűlési képviselő, a helyi párt- és tanácsszervek vezetői és a megye minden részéből termelőszövetkezeti elnökök, agronómusok:

Horváth Lajos, a közgazdaságtudományi intézet munkatársa, a vita vezetője, mindjárt bevezetőjében rámutatott, hogy a lenini szövetkezeti elvet pártiskolákon, szemináriumokon tanították, de arról nem volt szabad beszélni, hogy a gyakorlatban milyen súlyosan megsértették ezeket. Hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztését a jövőben a teljes mértékben megvalósítóit önkéntesség mellett alá kell vetni a termés eredményének állandó emelésének is. Nem szabad, hegy. a számszerűség legyen a lényeg, csak olyan termelőszövetkezetet érdemes alapítani, amely az indulástól kezdve többet tét mel, mint előbb a tagjai.

A vita résztvevői egyetértettek abban, hogy a már meglévő termelőszövetkezeteket célszerű, okos .támogatással a szövetkezeti-demokrácia kibontakoztatásával sürgősen meg kell erősíteni. Az önkéntesség elvét ugyanis nemcsak a belépéskor sértették meg. hanem megsértik még ma is; amikor a szövetkezeteket kívülről vezetik, annyi különböző igény merül fel a közös gazdaságokkal szemben, hogy a helyes vetésforgót például „begyűjtési forgó” szorítja háttérbe.

A bátor véleménynyilvánításbon a jelenlegi helyzet reális elemzésében és a kivezető út megmutatásában a termelőszövetkezeti elnökök jártak elől jó példával. Bózsó Sándor, a köteleki „Ezüstkalász” elnöke elmondotta, hogy öt évvel ezelőtt tizennégy középparaszt társával együtt nem meggyőződésből, hanem a jövőtől való félelemtől hajtva alapítottak termelőszövetkezetet, amelyet azóta a nehézségek ellenére is nagyon megszerettek. Falujukban három hónap óta élénken folyik a vita, mit kell tenni. Úgy látják, hogy az egyik legsürgősebb teendő az alapszabály'módosítása. A szövetkezetnek nagyobb önállóságot kell adni a gazdálkodás kialakításában. Nem akarnak kopírozni sem szovjet, sem jugoszláv példát, hanem a tagság véleményét figyelembevéve, saját igényeik és belátásuk szerint kívánnak gazdálkodni.

Csótó István, a mezőhéki „Táncsics” Termelőszövetkezet elnöke azt a nézetét fejtett ki, hogy semmi szükség a 120 fcs megyei mezőgazdasági igazgatóságra, a 15—18 fős járási osztályokra, mert ez a felduzzadt apparátus kedvez a beavatkozás légkörének. A tanácsnál colgozó mezőgazdasági-szakemberek számát csökkenthetnék a jelenleginek 40—50 százalékára, de ezek tegyenek valóban szakemberek.

Csaknem minden felszólaló emlékeztetett a gyapot, a gumipitypang és egyéb hasonló növények termesztésének idejére, amikor a szövetkezetek adósságának nagy része keletkezett. Ha ezek az állapotok meg is szűntek, ma is előfordul, hogy a sziken cukorrépa termelésére kötelezek a termelőszövetkezeteket;

Többen hiányolták, hogy az utóbbi idő helyes rendeletéiről a valóságban jóformán még semmi sem valósult meg. Itt vagyunk hetekkel a zárszámadás előtt, de a rövid- és középlejáratú hitelek ügyét még mindig nem rendezték. Nem tudjuk, mit fizetünk ki a munkaegységekre — mutatott rá Debreceni András a mezőtúri „Törő Pál” Termelőszövetkezet-elnöke. .

Teljes egyetértés született abban a kérdésben, hogy a gépállomások jelenlegi rendszere túlságosan merev és munkája sok kötöttséggel jár. A termelőszövetkezeti elnökök alapvető feladatként jelölték meg, hogy a legfontosabb gépeket megvásárolhassák és azok munkáját, a • terméseredményeket szem előtt tartva, maguk irányíthassák,

A vit„ résztvevői, elsősorban a termelőszövetkezeti elnökök, erélyesen tiltakoztak az idei tagosításnál elkövetett törvénysértések ellen. Kifejtették,' hogy - minden t -yan rendeletet, intézkedést meg kell változtatni, amely szembeállítja a termelőszövetkeze'ben dolgozó parasztokat az egyénileg gazdálkodókkal, a szövetkezeti mozgalomnak van olyan ereje, hogy ha megszabadul jelenlegi béklyóitól, nemcsak gabonában . és néhány más Cilikben, hanem összességében többet termel az. egyénileg dolgozó parasztoknál.

A* ipari tanulók neveléséről

Az elmúlt években kétségbeejtő állapotok uralkodtak az ipari tanuló otthonainkban. Legtöbb részük elhanyagolt, barátságtalan volt. A tanulók és oktatójuk viszonya is nagyon meglazult. Nehéz volt, sok esetben nem is lehetett fegyelmet tartani. N agyon sokat változtak ezek a képek az idén. A tanulóotlhonofcat rendbehozták, szőnyegekkel, függönyökkel és nagy magyar festők műveiről készült reprodulcciókkal otthonossá, barátságossá tették. Ebben a munkában maguk a tanulók s szorgalmasan besegítettek. Tudták, hogy a sajátjukat szépítik.

Néhány évvel ezelőtt a fősúly Szolnokon is. akár csali más városokban, a fém és faipari tanulók képzésére volt fektetve. Ugyannyira, hogy a nehézipar számára ma már biztosított a szakmunkás utánpótlás. Egy kissé azonban átestünk a ló másik oldalára. Elhanyagoltuk az építőipar feltöltését. És ez erősen érezteti most a hatását. Nincs olyan építőipari trösztünk, ahol ne lenne hiány kőművesekből, ácsokból, vasbetonszerelőkből, stb. Ezt a mulasztást kelt most sürgősen pótolni, hogy fokozhassuk az üzem- é lakásépítkezést.

Sajnos, az elmúlt esztendőben olyan állapot uralkodott, hogy az oktatókat nem érdemük, ambíciójuk alapján, hanem aszerint nevezték ki, hányszor szólalt fel a szemináriumokon, hogyan viszonyult a munkaversenyhez, mennyi békekölcsönt jegyzett stb. így természetes, hogy ipari t- .ujók képzése nem állt valami magas nívón. A:: oktatók anyagi juttatásaival is bajok voltak. A rátermett szakmunkások nem is vállalták a tanulóképzést, mert, ha dolgoztak, cgyszerannyit megkerestek. Ma már ez a lehetetlen állapot is megszűnt — szerencsére. Minden vonalon jólképzetl, tapasztalt szakemberek nevelik* a felnövő munkásnemzedéket.

A tanmenetek is sokat változtak az elmúlt éviekhez képest. Több lett a gyakorlati óra, s a gyakorlati oktatás az elméletivel párhuzamosan halad. Érmek nagy előnye, hogy a tanulók az iskolában szerzett elméleti tudást a gyakorlati munkában is hasznosítani tudják. És a tanulóképzésnek végeredményben ez a fő célja. Ma már az elméleti órákat minden szakmában, szaktantermekben tartják. Mind jobban előtérbe kerül a nolylechnikai oktatási mód is, aminek eredménye, hogy az iskolai oktatás mind szór sabb kapcsolatba kerül a való élettel.

Az utóbbi időben eavre kevesebb panaszt hallunk az ipari tanulók magaviseletére és munkájára. Mindez annak köszönhető, hogy az okt. isi rendszer a helyes úton ha’ad. Nem kell ross-mkaratúlag nézni a még neelévő hibákat, hiszen tórák nevelőink nap mint nap fáradoznak ezek megszüntetésén is. ■iparunknak a jövőben is lesz jólkspzett szakmunkás utánpótlása.

Tímár Gyula

MTH. 605. Ipari tanuló Int.

Békekölcsön sorsolás |

(S. o.) |

Heti rádióműsor

Sport :

(4. o.)---------------------------------------------|

BÍRÓSÁGI HÍREK

A TÁRSADALMI TULAJDON

ELLENI BŰNCSELEKMÉNY.

1956 október 25. és 26-án délelőtt 8 órai kezdettel tárgyalja Kunhegyesein a járásbíróság tárgyalótermében a kunhegyes! járásbíróság Vajó Sándor és társai bűnügyét.

Az ügyészi vádirat szerint Vájó Sándor I. rendű vádlott, sütőipari vállalat vezető a társadalmi tulajdonból öt mázsa szenet és 300 forintot sikkasztott el, ugyanakkor hanyag és felületes munkájából a vállalatra kb. 109.500 forint kár származott.

Grünbaum Imre II. rendű vádlott, a vállalat műszaki vezetője, elmulasztotta a kötelességét képező ellenőrzést és e hanyagság következtében a vállalatot kb. 56.400 forint kár érte.

Papp Sándor III. rendű vádlott, a vállalat telepvezetője (Kunhegyesen) a részére széna felvásárlásra átadott összegekből 4020 forintot elsikkasztott és bűncselekménye eltussolására okiratot hamisított.

Pótári István IV. rendű vádlott, a vállalat főkönyvelője szorzőgép vásárlására kapott 3000 forintot. Ezt-, az összeget elsikkasztottá, továbbá nyilvántartást nem vezetett és e hanyagságból 37.800 forint kár érte a vállalatot.

Domokos Imre V. rendű vádlott, a vállalat könyvelője nem vezetett a vállalat zsákjairól nyilvántartást. sőt, bizonylatok nélkül zsákokat írt jóvá. A fenti hanyagság folytán a vállalatot 64.000 forint kár érte.

A járási ügyészség a vádlottakat társadalmi tulajdon Sérelmére elkövetett sikkasztás, hanyag kezelést stb, bűntette miatt kéri felelősségre venni.

Repülő vető»ép

Angliában kipróbálták a világ első repülő mezőgazdasági gépét, az „AgricolaM. Hasonlít a normális repülőgéphez, de csak lassan változtatja helyzetét, könnyen irányítható. A próbarepülés során mintegy bárom méter magasságból vcíőmagvakat hintett szét a szántóföldön. A repülő mezőgazdasági gép vetésen kívül permetezésre is használtató. Az „Agricola“-t az Auster Aircraft Litd. brit cég gyártotta, 8400 fontstcrling költséggel.

Nyúl Béla latin nyelvet tanít az óbudai Gróf Babalsberg Brúnó főgimnáziumban. Egyszerű, jelentéktelen külsejű ember, nem politizál, mint „ébredő” tanártársai, csak munkájának és hivatásának él. Egy napon azonban olyan esemény középpontjába kerül, amelyek fölkavarják egész életét. Ezek az események okozzák vesztét is. Erről szól ez az új magyar film, sok olyan mellékcselekménnyel, amely többször is derültségre ad okot. Ugyanakkor tanulságos és élethűen ábrázolja az akkori élet fonákságait. Ezt emeli a kitűnő szereplőgárda is. (Bemutatja a Vörös Csillag filmszínház 18—24-ig.)

Ä területrendezésről

nyilatkozik a jászapáti járás íanácsethöke

— Megnyugodtak a kedélyek nálunk, amikor megtudtuk, hogy elmarad- a területrendezés .— kezdte Házi István elvtárs, amikor megkérdeztük véleményét a területrendezés elhalasztásáról.

— Miért lett. volna ez helytelen, a tervezett formában?

— A mi járásunkban, elsősorban közlekedési szempontból. Járásunk lakóinak is ez a véleménye. A terv ugyanis az volt, hogy Jászberény lesz a mi járásunknak is a székhelye, viszont, három községből, Jászfényszaruról, Jászboldogházáról, Pusztamonostorról csali autóbusszal lehet Jászberénybe közlekedni.

Jászárokszállásról, Jászdózsáról, J-szkisérről, Jászalsószentgyörgyről és Jászladányból is lehet ugyan vonattal menni Berénybe, de csali elég nagy kerülővel.. Ez jelentős többletkiadást is jelentene a lakosságnak. S ha ezekből a községekből valaki egy 10 perces ügy miatt beutazna Jászberénybe, akkor szznte az egész napja rámenne. Sokkal ésszerűbb tehát, hogy ezekneli a községeknek Jászapáti a járási székhelyük.

— Milyen formában helyeselné a Jászapáti Járási Tanács a terülelrenlezést?

— Már az eddigiekből is kitűnik, hogy Jászberény közlekedési szempontból félreeső hely. Éppen ezért új járási — ha epre majd sor kerül — Hatvant; Gyöngyöst, Füzesabonyt és Jászapátit javasoljuk. (Ebbe viszont úgy gondoljuk, a jászberényiek nem mennének bele. — A szerk.) Közlekedési szempontból az is helyes lenne, ha Jászárokszállást a jászapáti-i, Tiszasülyt pedig a szolnoki járáshoz csatolnák,

— Milyen következményei lettek volna még a tervezett formában végrehajtott területrenedzésnek ?

— A túlzott centralizálás nagyon sok anyagi és pénzügyi eszköz megmozgatásával, másszóvál rengeteg felesleges kiadással járt volna.

— Azt szeretnénk, ha járásunk lakosságának érdekeit, véleményét is figyelembe vennék-és enrtek megfelelően dolgoznák ki a jövőben a területrendezés tervét a minisztérium illetékes osztályai —■ fejezte be nyilatkozatát Házi elvtárs.

B. Gy.

Mi lesz karácsonyra?

A kereskedelem nem hagyja magát „becsapni” a csalóka napsütéstől. Fáradhatatlanul készül a karácsonyi nagy forgalomra.

Eddig országosan 500.000 folyóméter- fenyőfa behozatalát biztosították. Már intézkedtek, hogy teljes egészében kielégíthessék a keresletet és így remélhető, hogy végül Is megszűnik az évek óta dúló harc a fenyőfa után.

A fa tartozéka az édesség. Itt igen bíztató a helyzet. Kellő menynyiségű szaloncukor kerül forgalomba. Míg tavaly 294 vagon fogyott el, az idén 300 vagonnal készítenek. Az élelmiszeripari főigazgatóság egyébként kivonta a forgalomból a tavalyról megmaradt szaloncukrot.

Nagyobb mennyiségben készülnek a tömör csokoládéfigurák is. A tavalyi hárommal szemben, idén négy vagonnal kerül forgalomba. Az igényeknek megfelelő csomagolásiban és minden kívánalmat kielégítő mennyiségben lehet majd kapni a csokoládéba mártott fondant figurákat és síma fondant karácsonyfa-függelékeket, kandírozott marcipánt, sztaniolos karamellát. -ZOLI BÁCSI ES A DONGÖ

L

elkendezve újságolta egyik ismerősöm, hogy •J Egri László, a Kiskereskedelmi Vállalat, alkalmazlottja dongó segédmotorral reggeltől estig hazaért Ha -y váradról Szolnokra,

Ugyan már, hát ez is valami? Az alailányi Zoli bácsi sokkal külön, utat dongott végig. Neve, ha úgy igaz, ahog-i meséik’, bekerül a nagy magyar világjárók lajstromába.

Nem sokat ivott azon a napon Zoli bácsi. Szeme előtt volt ugyan már cgy kis rózsaszín árnyalata az alatlyáni házaknak, amikor kézbe vette a dongóval ellátott kerékpárja kormányát, de el kell ismerni, hogy minden — a fák, a villanyoszlopok, a kerítések, a kőrakások — stabilan álltak a helyükön.

Zoli bácsi működésbe hozván a motort., erősen markolta a kormányt és megindult kifelé a faluból. Irány: Jánoshida.

Míg ki nem ért a szántóföldek közé, összehúzott szemöldökkel figyelt, minden várható veszedelemre. Kikerülte a riadt csibéket, a buta libákat, még a szemtelen verebeket is. Elérvén a csendesebb légiókat, figyelme lankadt, s hatalmas álmosság vett raíta erőt. A kis dongó kellemesen duruzsolt a sima alföldi úton, semmi segítségre nem volt szüksége. Zoli bácsi feje egyre inkább kókadozott. s egyszerre csak azon vette magát észre, hogy zsupsz... bent pihen az árok fenekén.

Megtapogatta magát, hogy ép-e minden csontja. Szerencsére egyben maradt, csak a homlokáról dörzsölődött le kis darabon a bőr.

Majd benő, ha akar — tapogatta meg a fejét, s ezzel át is tért a kerékpár megvizsgálására. Az még

nála is könnyebben megúszta a bukfencet. A kis motor megállás nélkül dongott, ugyancsak pörgetve a

hátsó kereket.

■— Jól van, kisöreg — dicsérte meg Zoli bácsi a masinát és talpraállítván a kerékpárt, korát meghazudtoló frisscséggel pattant fel rd. Jóformán körül setn nézett a bukás helyén, pedig mint később kiderült, egy kis vizsgálódás elkelt volna-.

Jfcrregett a. motor, foroglak a kerekek. Az öreg lassan-lassan elfelejtette a balesetet. Hangulata derűs mélázásba csapott át, amelyből azonban egyszerre felrázta egy váratlan felfedezés. Az útjelző táblán, ahogy cldongott mellette Alattyán nevét látta.

— A csudát — diinnyögött az öreg — innen indultam, s nekem most Jánoshidára kellene érkeznem. Biztos káprázott a szemem. — Ahogy■ beljebb kereke, zett a faluba, egyre nagyobb megdöbbenéssel vette észre, hogy igaza lehet a táblának. Nagy szerencsétlenségére olyan ismerősök kiáltottak rá, akik tudták, hogy már Jánoshidán kellene lennie.

— Zoli bácsi, mi van veled? Miért fordultál vissza?

— Valami boszorkányság van a dologban — jelenteiig ki a dón gótulajdonoé és állításának bizonyítására hatalmasat káromkodott. — Félórája indultam el, megyek, megyek és most mégis itt vagyok Alatytyánban.

Azóta sokat nevetnek Zoli bácsi számlájára és erősen tartja magát az a feltételezés, hogy csodadongót vett, amellyel félóra alatt megkerülte a földet.

(solymár)