Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-30 / A nép lapja

1956; Október 30t

A NÉP LAPJA

Válasz a Pravdának

A Pravda legutóbbi számában tudósítójának cikkét közli a magyarországi eseményekről. A cikk címe; (A népellenes kaland összeomlása Magyarországon’*. Ez tévedés. Ami Budapesten történt, nem volt sem népellenes, sem kaland, s nem is omlott össze, öt napig robbantak a bombák, szóltak a haláltosztó gépfegyverek, öt napig vérzett és szenvedett ez a balsorstépte város és mégis, mégis, száz halálon át is az igaz hazaszeretet a demokratizmus eszméi égtek a szívekben, a szocialista demokrácia jelszavai szóltak a leghangosabban, nem a reakcióé, nem az ellenforradalomé! Szabadságot akar Pest és Buda forradalmi népe, népszabadságot, önkény, terror és félelemmentes életeti több kenyeret és nemzeti függetlenséget. Ez volna l\át a „népellenes kaland”?! Ami összeomlott, s valóban népellenesnek nevezhető: az a Rákosi—Gerő klikk uralma;

A cikk továbbá azt állítja, hogy a pesti nép megmozdulását, a felkelést az angol amerikai imperialisták aknamunkája váltotta ki; *— Nyugodtan elmondhatjuk: Budapest egész másfélmillió lakosságát bántja és sérti a Pravdának ez a megállapítása. Testben, vagy lélekben Budapest nagy része ott volt a keddi tüntetésen s mindvégig együtt érzett vagy egyetértett a nagy népmegmozdulás alapvető, hazafias és demokratikus céljaival. Az öt napig dúló véres, tragikus, de egyben felemelő küzdelmet nem holmi aknamunka váltotta ki. hanem —• sajnos — önnön hibáink, bűneink, s e hibák és bűnök közül Is elsősorban az, hogy nem óvtuk, nem védtüik a szent tüzet, amit nagy őseink ránk hagytak őrzeni: a nemzeti függetlenséget! Mit kíván a magyar nemzet *— tették fel a kérdést 1848-ban a márciusi ifjak. —

Kívánja a nemzet függetlenségét — hangzott az első válasz, az első a Petőfiék 12 pontja közül. Beszéljünk végre nyíltan! Ma is ez az első válasz, ma is ez az első a nemzet követelései között: Magyarország legyen szabad, legyen független ország — s ezen az alapon éljen békében és barátságban szomszédaival, a Szovjetunióval! Ezért harcoltunk, ezt akarta s akarja a tollával küzdő író és újságíró, ezt a mérnök és a munkás, a paraszt és a tüntető diák. ezt a felkelők — és az ország miniszterelnöke; Nyomasztó teher, mázsás szikla gördült le szorongó szívünkről, amikor e követelést magáévá tette az új kormány és a párt új vezetőtestülete. Vörösen, mint ami vérben fürdött: de mégis a szabadság es a béke napja bukkan ki ezzel a sötét felhők mögül; jü S ha már erről szólunk: még egy megjegyzést hadd tegyünk a Pravda sajnálatos cikkére. Igaz, napokig dúlt az áldatlan testvéri háború, s most már. hisszük, véget ér; Büntetni kell majd «— büntetni azokat, akik hatalmukat féltve és életükért rettegve felidézték ezt a harcot, akik védtelenekre adtak tűzparancsot a parlament előtt; — Büntetni kell a forradalmi hullámba sodródott, börtönökből szabaduló bűnöző elemeket is. — Büntetni kell majd. «— de ez más. mint az a „felszámolás*’* amit a Pravda ír; A magyar nép harcát nem tudta, s ma már nem is akarja senki ..felszámolni”! Ez a harc meghozta, ha drága áron is, a maga gyümölcsét, meghozta a nagy szaDadságeszmék győzelmét, s ezzel, csakis ezzel meghozza végre e véráztatta földön a fegyverek csendjét, a békét, s új, szép, többé már nem véres harcaink és alkotó munkánk kezdetét.

Molnár Miklós

Gazdálkodjanak végre a maguk belátása szerint

A termelőszővetkezetowk a szövetkezeti tagok legyenek végire gazdái. Eddig sajnos, nem így volt. A tsz-eföben szinte mindenki parancsolt, mindenki intézkedett, csak éppen azoknak volt legkevesebb beleszólásuk a közös gazdálkodás ügyeibe, akiknek legtöbb joguk lett volna. Nagyon sok kár származott ebből a lehetetlen helyzetből; Éppen a minap beszélgettünk a jánoshidai Dimitrov Termelőszövetkezet gazdáival, akik elmondták: kevés a pénz, kevés a jövedelem és ennek az a legfőbb oka, hogy kedvetlenek az emberek, nem vesznek részt oziwel-lélekkel a közös munkában.

— De hát mi az oka a kedvetlenségnek? S erre az volt a válasz, hogy nézzünk csak körül a közös gazdaságuk területén. Hallgassuk csak meg a tagokat. S a tagok beszéltek.

Az egyik idősebb szövetkezeti gazda azt mondta:

— Megalakult itt Jánosiadén a Dimitrov Termelőszövetkezet. Bizakodással, örömmel kezdtük a közös

•munkáit. Hanem tapasztaltuk, hogy hiába szeretnénk mi a saját belátásunk szerint gazdálkodni, nem engedik; Nem engedték, mindenbe beleszóltak és legtöbbször rosszul

Hát ez bánt bennünket. És azt szeretnénk, ha végre eühinnék, hogy a parasztember anélkül is tud. gazdálkodni, ha nem bábáskodnak körülötte mindig 15—20-an, sokszor olyan emberek, akiknek fogalmuk sincs a gazdálkodásról.

A könyvelő arról beszélt, hogy egyesek csodálkoznak, miért hanyagolják el annyira a tsz-ekben az állattenyésztést. Hát miért? Azért, mert a Dimitrov Termelőszövetkezetnek is egy más idegen vállalat vásárolta a tenyészállatokat. De milyen tenyészállatokat? Egy évvel ezelőtt kaptak 8 előhasi üszőt. Ebből a nyolcból két nap alatt hatot ki kellett selejtezni. S a selejtezés miatt közel 50 ezer forintot fizetett rá a tsz arra, hogy nem ő, hanem egy idegen vállalat szerezte be a jószágot;

Ebből, az ilyen módszerekből elegük van a szövetkezeti gazdáknak. Megelégelték azt is, hogy minden forint felett a bank rendelkezik. Lesznek jó szövetkezetek, de csak akkor, ha ott nem mások, hanem valóban a tsz-tagok parancsolnak. Ezt mondták a jánoshidai Dimitrov Tsz tagjai. Igazuk van. El kell jutni már odáig, hogy a szövetkezet legyen a szövetkezeti tagoké;

Knnszentmártonban Is megválasztották a dolgozók a munkástanácsot

Á kunszentmártoni üzemek, — KTSZ-ek, termelőszövetkezetek, — egyénileg dolgozó parasztok és kisiparosok küldöttei, szombaton délután 3 órakor gyűltek össze a községi tanácsháza nagytermében, hogy megválasszák a munkástanácsot. Herceg Mihály a délelőtt folyamán Szolnokon járt küldöttség vezetője ismertette a megjelentek előtt a politikai helyzetet. Közben a tanácsháza előtti téren nagyszámú dolgozó gyűlt egybe, akiket hangszórókon keresztül tájékoztattak a gyűlés menetéről. Herceg Mihály ismertette, a tanácsba választandó reszortokat. Rendre, nyugalomra intette a dolgozókat; Kérte, hogy tartsák fenn a rendet és akadályozzák meg a rombolást és biztosítsák mind az üzemekben, mind a mezőgazdaságban a további folvamatos termelést. A jelenlévők Herceg Mihály szavait egyhangú lelkesedéssel fogadták. Ezután javaslatokat tettek a megválasztandó munkástanács tanaira.

A jelenlévők p következőket választották meg a munkástanácsba. Elnök: Herceg Mihály és Komár András, iparibiztos: Szűcs Imre. rendőri-biztos: C. Szabó Mihály, mezőgazdaságibiztos: Szakáll Olivér és Szirom Ferenc, kereskedelmibiztos: Sós Pál.

A Munkástanács első intézkedése a község zavartalan élelmiszerellátásának megszervezése és a rend biztosítása volt; Felmérték a községben lévő pékségek kapacitását és a magán kézben lévő pékségek részére biztosítottak a községben lévő lisztkészletből bizonyos mennyiséget. A rend és nyugalom biztosítása érdekében a rendőrség mellé munkás őrséget is szerveztek;

Kunszentmárton községhez hasonlóan, a járás többi községeiben is egymás után alakulnak meg a Munkástanácsok.

Segít a vasutasság

Nehéz helyzetben vannak most a Szolnok megyei Gépállomások, fogytán van a traktorok hajtóanyaga, a gázolaj. A harci cselekmények miatt a Szolnok megyének küldött kétszázötven tonna üzemanyag szállítás közben valahol elakadt. A szolnoki vasutasok, forgalmi szolgálattevők most időt s fáradságot nem kímélve keresik az üzemanyag-szállítmányt. — Amint megtalálják, mozdonyt küldenek érte és rendeltetési helyére juttatják. A szolnoki vasútállomás dolgozóit minden elismerés megilleti, áldozatos munkájukéit;

A munkástanács egy napja

Az «tanúit napokban tűzzel, forradalmi lendülettel, erős, törhetetlen hittel harcolt népünk; tüntetéssel, sőt esetenként fegyverrel a kézben az igazságért, nemztti függetlenségünkért, jobb jövőnkért. Az elmúlt 12 év felgyülemlett keserűsége, feltartóztathatatlanul tör ki, elsöpörte azt, ami ezt okozta, azokat az embereket, a néptől elszakadt vezetőket, akik politikai vakságukkal, önzésükkel egy nemzet viszonylagos nyomorát idézték elő. Ez most megszűnt; A forradalom uj kormányt, uj vezetőket követelt. És nem hiába.

Megalakult az vi magyar kormány. De még nem olyan, mint kellene. S megalakultak a munkástanácsok. Megyénként, városonként. Dolgoznak, népünk jogos követeléseinek szellemében, józanul, OKOsan. Mert most erre van szükség;

Erre van szükség és így dolgozik Szolnok megye munkástanácsa is. Együtt ülnek valamennyien, a nép által választottak, az üzemek, intézmények, iskolák küldöttei. Az elnök Dancsi József, a Fűtőház dolgozója. Nyugodt, megfontolt. Ha valaki látja őt, vagy beszélni hallja, biztonság, jó érzés tölti el;

.— Első feladatunk a lakosság élelmezésének biztosítása. Hogyan állunk ezzel?

Kérdő tekintetére felel, beszámol az ezzel megbízott munkástanácstag. Válasza megnyugtató, a város készleteinek mennyisége elegendő.

Megszüntetik a megyei Ávót

A Szolnok megyei Forradalmi Munkástanács a dolgozó nép követelésének megfelelően megszüntette az államvédelmi hatóság megyei egységeit. A Munkástanács nyomatékosan felhívja a volt államvédelmi hatóság tisztjeit és beosztottjait, hogy fegyvereiket és felszerelésüket azonnal adják át a rendőrség és honvédség helyi szerveinek. A megye székhelyén ez mái megtörtént.

A Szolnok megyei Forradalmi Munkástanács nyomatékosan felhívja a rendőrség és honvédség helyi szerveit, hogy a rendelkezés végrehajtásának azonnal szerezzen érvényt.

Dancsi József a Forradalmi Munkástanács elnöke.

Ne zaklassák a lakókat

Egyes helyeken az államosított házak volt tulajdonosai zaklatják az ottlakó munkásokat, családokat. Ez helytelen. Az államosítás során történtek ugyan törvénytelenségek, ezeknek felülvizsgálására azonban a rend helyreálltával mindenképpen sor kerül. Akikkel szemben jogtalanság történt, azok törvényes keretek között szerezhetnek érvényt jogaiknak. Tartózkodjék tehát mindenki attól, hogy a régebbi törvénysértést újabb kövesse. A Munkástanács foglalkozik majd ezzel a kérdéssel, de jelenleg más fontos feladata van. Mindenképpen az a fontos tehát, hogy fogadjuk el a Munkástanács intézkedéseit és ne okozzunk olyan zűrzavart, amelyet higgadsággal el lehet kerülni,

Az egyetemi káderlapok sorsa

Tegnap délelőtt a szolnoki egyetemistákkal a dékáni hivatal vezetője közölte, hogy a forradalmi Munkástanács is egyetért követelésükkel, az eddigi káderanyag megsemmisítésével. Az egyetemisták egyhangúlag 1 3 vet élt ék, hogy a káderanyagot ne égessék el, — mint az eddig több helyen törént, hanem osszák ki mindenkinek a saját személyére vonatkozó kádervéleményt. Ez meg is történt. Legelőször az ötödévesek kapták kézhez az anyagot. Meglepetéssel olvasták, hogy olyan vélemények is voltak róluk, amelyek megszerzéséhez bizonyos besúgó elemek is hozzájárulhatak. Egyelőre személy szerint még nem tudják, hogy kik voltak ezek.

A legtöbb kádervélemény teljes mértékben hazug, a valóságnak nem felel meg. Ez abból is kitűnik, hogy például Tomcsányi György ötödéves hallgató káderanyagában logikailag teljesen ellentétes állítások voltak. Valószínű, ho<*y több ember véleménye alapján vezették a káderlapokat, de arra már már nem gondoltak, hogy ezeket összehangolják;

Termelnek a bányák

(Telefonjeientés)

Salgótarjánban, Nógrád megye székhelyén teljes a rend és a nyugalom. A megalakított munkástanácsok már dolgoznak. A termelő munka foyamatos úgy az üzemekben, mint a bányákban, valamint a közigazgatási szervek irodáiban is.

Nyílik az ajtó. a kunszentmártoniak küldöttsége kér bebocsájtást Jönnek, sokan, talán tizenöten.

•— Mi, Kunszentmárton dolgozói, munkások és parasztok, tőlünk telhetőén segítjük Budanest és hazánk nagyobb városainak élelmezését; Községünkben nyugalom és rend van, üzemeinkben és a földeken a munka zavartalanul folyik.

Ezt mondta a küldöttség vezetője többek között. Ugye milyen szépen hangzik?

Egyszerű szavak, tele segíteniakarással. De nemcsak a kunszentmártoniak jelentkeztek; Sorban, egymásután jönnek munkástanácsok, a dolgozók megbízottai. Nemcsak személyesen, hanem távbeszélőn is meg van a kapcsolat; Távbeszélőn ajánlották fel segítségüket a szolnoki olajmunkások is. A kisújszállási Sütőipari Vállalat két teherautó kenyér útba indítását jelezte Budapest felé. És még sok, ezekhez hasonló megnyilvánulások történnek, amelyek boldogsággal töltik el a szíveket; Munkásságuk minden szava, tette azt bizonyítja, hogy most józanságra van szükség. Fiatal a munkástanács, tagjai sohasem foglalkoztak ilyennel. Segíteni kell őket, úgy ahogyan eddig;

Naponta több olyan küldöttség érkezik, amely tanácsot kér, feladatok meghatározását kérik; — A munkástanács-tagok esze a helyén van. Tisztán, világosan megadják azt, hogy mi is most a teendő, a feladat. A munkástancs-tagok jól irányítják a megve életét; Fáradhatatlanul dolgoznak; intézkednek, irányítanak. Munkájuk az éjszakába nyúlik;

Nézem őket, a lámpa fénye álmatlan szemeket, fáradt arcvonásokat világít meg. De akaratuk, igyekezetük töretlen; Bízzunk bennük. Népünkért, a jobb, szebb jövőért harcolnak;

Himer Zoltán

Testvéri szolidaritás a magyar náp iránt

A Irybuna Ludu vezércikke

A magyarországi események minden becsületes lengyel lelkét megrázták. Sokan felteszik közülünk a drámai kérdést, hogyan történhetett, hogy a népi hatalom viszonyai között a magyar nép egy része fegyvert fogott a hatalom ellen, mert, noha mint ez tömegmozgalmaknál általában lenni szokott, az_ akcióba felelőtlen és bizonyos mértékig reakciós elemek Is bekapcsolódtak, mégis a népről van szó.

A feltett kérdésekre a választ nem az ellenséges ügynökség leegyszerűsített felfogásában és nem folytonosan az ellenforradalomban kell keresni, mert végeredményben minden ilyen kísértet a válaszra — üyen nem hiányzott a tragikus póznán! események * idején sem — azonnal felveti a következő kérdést: hogyan lehetséges, hogy külföldi ügynökségeknek, amelyek végeredményben feltétlenül el vannak szakadva a néptől, sikerül széles tömegeket harcra mozgósítani. Ilyen kérdésre nem lehet semminő logikus válasz;

Nincs most helye az események kronológiai leírásának, lapunk más helyén adunk azokról — noha kétségtelenül töredéke --tudósítást.

Ügy gondoljuk, hogy ezen információk és a magyar párt és kormány hivatalos dokumentumai alapján talán már meg lehet kísérelni megalkotni a magyar események legalább is vázlatos képét.

A tragédia forrását mindendklelőtt az elmúlt sztálini időszak hibáiban, torzításaiban, sőt bűneiben kell keresni. Rajk elvtársnak és törvénytelenül kivégzett társainak tragikus rehabilitációja az egész nép előtt felfedte a korábbi pártvezetésben uralkodott tiranizmus mélységét. A Nagy Imre elvtárssal kapcsolatos szégyenteljes eljárás minden bátrabb bírálat drákói elfojtását jelentette.

A sztálinizmus folytatása három évvel Sztálin halála és fél évvel a XX. kongresszus után, s végül a tömegek azon követelésének elhanyagolása, hogy a Szovjetunióval való baráti és szövetségi kapcsolatokat mindkét fél teljes egyenjogúságának és szuverenitásának alapjaira helyezzék — mindez el kellett hogy mélyítse a kiábrándultságot, a kedvetlenséget, sőt az ellenséges érzületet a hatalom ellen, amely a tömegek szemében elvesztette népi jellegét;

Nem a szocialista forradalom ellen növekedett Magyarországon az ellenséges érzület hulláma — épúgy, mint ahogy a poznani munkásosztály sem a szocialista forradalom ellen lépett fel a tragikus júniusi napokban —, hanem a zsarnokság ellen a forradalom nevében és a szocializmus jegyében fellépő bürokratikus degenerálódás ellen.

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a haladás és a demokratikus megújulás erőf amelyeket Rákosi már régóta üldözött, s amelyeket júliusig megbénítottak, túlságosan gyengék voltak a párt- és kormány vezetésben. ,

Ezért nem tudtak idejében fordulatot létrehozni és változásokat kikényszeríteni a demokratizálás folyamatában, a párt élenjáró erőinek vezetésével, szoros kapcsolatban a tömegekkel, a nézetek nyílt összecsapásával és a sztálinista csoportok maradványainak leplezésevei, úgy, ahogy létrejött az SZKP fő vonalának történelmi változása, amelynek nálunk a VIII. plenum felel meg. A vezetésben levő konzervatív sztálinista elemek a szó szoros értelmében az utolsó pillanatig fékezték a demokratizálás folyamatát. A budapesti ifjúság békés tüntetéséről, amely kifejezte szolidaritását a lengyelországi változásokkal és Magyarországra vonatkozóan hasonló követeléseket nyilvánított ki, Gerő Ernő, a párt volt első titkára éles és felelőtlen szavakat mondott. Szidalmazta a tüntetőket, állítólagos reakcióssá guk miatt, még jobban szítva ezzel a már amúgy is robbanásig feszült légkört. S amikor már folyt a lövöldözés és az első áldozatok már elestek — e pillanatban nem ismeretes előttünk, hogy pontosan milyen volt a tragikus események kezdete — még akkor is a sebtében összehívott központi vezetőségi ülésen csak félmegoldásokat alkalmaztak, meghagyva Gerőt az első titkári funkcióban, s nem vezettek be jelentős változásokat a programban. Az egész vezetésben ilyen felemásság és a haladó változtatásoktól való húzódozás csak szította a tüzet, ahelyett, hogy oltotta volna;

I gy történt A Nagy Imre mi-1 niszterelmök vezette új kormány és az új pártvezetéséig, amelynek élén Kádár elvtárs áh. már befejezett tényék előtt állt: az óráról órára növekedő fegyveres harcok, középületek elleni támadások, s végül akcióba lépő szovjet egységek — mindennek feltétlenül befolyásolnia kellett a helyzet további elfajulását.

A párt és a kormány az eibő pillanattól kezdve minden lehetőt megtett, hogy helyreállítsa a rendet Budapesten, ez azonban nem volt könnyű feladat. Az elkeseredett harcok tűzében nem mindenhova érhettek el a konkrét információk a vezetés új összetételéről és programjáról; Nem mindenhol volt meg az összeköttetés, s a dezorientáció a harcok meghosszabbodását idézte elő. A magyar honvédség egy része a felkeléshez csatlakozott, ráadásul pedig a harcok átterjedtek néhány vidéki területre is. A rend és megnyugvás jelei csak ott, és akkor mutatkoztak, ahol és amikor megalakultak a műnk ás t anácsok — legtöbbször kommunistákkal az élükön — s ezek összeköttetésben léptek a kormánnyal s értesítették a felkelő csoportokat az események valódi lefolyásáról;

ÍVT incs itt most az Ideje, hogy megvonjuk a magyar tragédia teljes mérlegét; Megteszik ezt egész biztosan a magyar elvtársak, ha itt lesz az ideje. Két dologhoz azonban nem fér kétség: az egyik, hogy a népi hatalom megdöntése Magyarországon — függetlenül a felkelés forrásaitól és a részvevők szándékaitól — nemcsak Magyarország számára lenne szörnyű tragédia, hisz szükségképpen a földesurak és a tőkések diktatúrája kerülne hatalomra, hanem egyszersmind a békét is veszélyeztetné. A másik, hogy népünk mélységesen együtt érez a magyar néppel és az új vezetéssel, amelynek élén Nagy és Kádár elvtáns áll; Teljes mértékben támogatja programjukat, amely közel áll a mi követeléseinkhez és kívánságainkhoz és éppúgy, mint a mi programunk, megfelel a tömegek legmélyebb kívánságainak;

E nehéz, tragikus pillanatban a testvéri magyar nép iránt érzett szolidaritás és barátság kifejezésre jut nemcsak abban a vérben, amelyet ereinkből a budapesti sebesülteknek a lengyelek eljuttatnak, de abban a szívélyes együttérzésben is és abban a forró reményben is, hogy a magyar nép gyorsan eléri a mindenki által forrón óhajtott békét és saját országában, a saját módján tudja majd építeni a szocializmust;