Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-21 / 247. szám

4

SÜOLNOK W1ÜGTFI VFFLAF

1^98i október íi.

Kunráth Sándor:

^efdátim dmdetn

A tip múlt el Kemény Jóska

<Á*' tizenhatéves, midőn kznyillott a szíve. Egyszeribe úgy kivirágzott, hogy majd szétrepesztette mellét. Maga sem tudta hirtelenében, mi is történt vele, csak azt érezte, hogy estére nincs nyugta már otthonmaradni, hanem menne, menne — az isten tudja, hova? Emiatt aztán az öreg Keménytől kapott néhány olyan szót, amivel nem igen dicsekedett el senki előtt sem.

Pedig tavasz sem vott, hanem ősz, s az ősznek is abból az idejéből, mikor már semmi mást sem találni a határban, csak a meztelen tarlót. A fákon meg úgy megfakul a levél, mint a beteg ember képe.

Ebben a szokatlan időben nyílt ki Jóska szívének bimbója. Ügy szétterült benne a szerelem virága, hogy még orcája is más színt kapott tőle. Egy nagyon kicsiségben az is hozzájárult megszépüléséhez, hogy anyja nagyollójával titkon nyirbálni kezdte magáról azokat a •pelyheket, amik olyan csúnyán megfeketítették a füle környékét, hogy nem egyszer anyja megpirongatta miatta.

Most aztán bársonyosan sima lett a képe, de az orra alatt ott maradt a pelyhedző kis bajusza. A tükörben olykor már pödörgette, simogatta, s úgy érezte, csuda jól áll neki, egészen megférjiasítolta.

Vasárnap délután, midőn a nap vérben fürösztötte képét az ég alján, alig várta, hogy végezzen a jószág körül, — mert mióta elhagyta az iskolát, apja mindent rábízott, — egyszeribe ünneplőbe vágta magát, s nekirugaszkodott a falunak.

A cimborák már várták, Jóska azonban csak testben volt köztük. Igen, csak testben, mert lelke elvitte kivirágzott szívét egy olyan koszorúba, melyben a bokréta csak az ő szíve lehetett.

Mert ennek a koszorúnak csudálatos egy varázsa volt. Ügy vonta magához a legényt, mint mágnes a vasat.

Hej, lányok, lányok! De korán megbizsergetitek a szegény ifjú embert. Alig várjátok, hogy anynyira nőj jön, amennyi egy édes falatnak elegendő, hogy azután bekaphassátok! De nem nyelitek!... Hogyisne!... Inkább hagyjátok kapálózni, ficánkolni, talán még vergődni is.

Jóska is így járt

Oh, milyen tanulatlan a kishal, midőn kivetve látja a horgot, s a horgon egy élettelen legyecskét. Mennyire örül a finom falatnak, s talán még bajuszát is megtörölné előre, ha tudná!

A lányoknak meg van egy kutya tulajdonságuk: Csak arra vetik ki a horgot, akiről tudják, hogy egyhamar bekapja,

Jóska maga sem tudta, hogyan követte teste a lelkét is, csak azt vette észre, belepottyant a koszorú kellős közepébe.

Micsoda öröme telt ebben. Szíve piros virág lett és kiült szép síma arcára. A lányok mintha tudták volna, simogatni kezdték tüzes orcáját. És közben kacagtak, kacagtak, s kacagásuk, mint a pergetett gyöngy hullt Jóskára.

flökszor a legnagyobb zivatar is szeplőnyi kis felhőből keletkezik, mely a kék eget úgy beborítja, hogy mögötte nem látni többé a mosolygó napot.

így borult a felhő Jóska felé is, s ha tudta volna, hogy a zivatar okozója az 5 puha bajuszocskája lesz, otthon tőből lenyírbálta volna egy szálig.

Mert ez úgy kezdődött, hogy a ] lányok először csak orcáját simogatták lágyan, majd kicsike rózsaszín körmöcskéjükkel tépni kezd- j ték a selymes szőrszálakat, mint a j hamvas gúnár pelyhét a tollfosztó-j ban. Jóskának ez nagyon tetszett,: mert miközben így enyelegtek vele : a lányok, ő sem volt rest, és időn- j ként megfogta a ruhájukat s arról ! igazán nem tehetett, hog-/ a ruhán j keresztül megérezte a lányok forró j bőrét is. Ettől pedig még a füle hegye is megvörösödött, lázban ] égett. <

Eddig csak f unalom volt, a vihar I ezután keletkezett. Mert akadt, aki j megirigyelte ezt a kedves pajzán- : kodást és belevillámlott az édes vi- i galomba.

— Gyereket dédelgettek? . : i Nem legény még ez, a bajuszát is! csak festette!... Aztán gúnyos ka- : cajával végisepert a koszorún, s ez \ elég vott ahhoz, hogy a kivirágzott < bokrétára jégesőt zúdítson.

— Igazad van, gyerek még!.. Bálba se mer eljönni egyedül, csak j az anyjával!.. Fél a lányoktól i is!;.; Oh, micsoda semmi bajusza < van! — pattogtak a jégszemek. j

/la, ire Jóska hazaért, szíve virá- ; gát halomra lankasztotta a j fagy, s reggel párnáján úgy ragyo- ! golt harmatja, mint megannyi gyé- í mántszem.

Régi falfestmények

Khang-hszi tartományban a csuang nép társadalmi felépítését tanulmányozó csoport régi falfestményekre bukkant. A festményekről reprodukciókat készítettéit és azokat most Nankingban kiállították.

A kétezer évesnek becsült festményeket a part mentén lévő kőszirteken találták meg. Ezek a sziklák 2000 kilométer hosszúságban vonulnak. A képeken figurális részletek láthatók, főleg lovasok. De állatokhoz hasonló alakok és régi hangszerek is vannak lefestve. A festmények piros színűek, durva, de határozott vonásúak és primitív pompával készültek. fc

Jang Cseng-csi professzor, a csoport vezetője úgy véli, hogy a falfestmények a régi Csuang csaták

idejéből származnak.- Akad olyan, amelyet a folyópartról 90 méter magasságra festetek, s ezernyi alak mozog rajtuk;

A hatmilliós csuang nép a legnagyobbszámú nemzeti kisebbség Kínában.

Hízott libamájat

I. osztályút 120 Ft ért

II. osztályút 90 Ft-ért

vásárolnak a földmüvesszövetkezetek az alábbi helyeken: Kisújszállás, Szolnok, Mezőtúr, Törökszentmiklós, Karcag. Érdemes hízott libát vágni mert a máj árából a libaár fele megtérülhet.

Amíg nem vagyunk felnőttek.

Irta: V. Podohzhij

A MAMA EGÉSZ ESTE izgult és szórakozott volt. Mégegyszer elmosogatta a tökéletesen tiszta csészéket, a forró teával teli termoszt a jégszekrénybe állította s végül a Vaszka cica tányérjába öntötte a papa kedvenc vacsoráját, a finom gulyáslevest.

De ettől sem nyugodott meg, hanem alaposan elverte a macskát, amely jóízűen lefetyelte a gulyást. Vaszka megsértődött, bemászott a szekrény alá és keservesen nyávogott, nyilván azért, hogy a mama szánakozzék rajta. De az ügyet sem vetett a cicára, hanem csak ült a telefon mellett és a kezét tördelte. Azután egyszerre felkapta a hallgatót és tárcsázott.

— Maga az, Varocska? — kérdezte Varvara Ivanovnától, az iskola gondnoknőjétől. — Jóestét, kétévesem. Nem tudja véletlenül, hol van a férjem? Még mindig nem jött haza, pedig ma csak három órája volt. Hogyan? Hogyan? Uj intézkedés?.

Már nagyon késő volt, amikor a papa végre haza. érkezett.

— Mi történt veled? — kiáltott fel a mama és lesegítette a papáról a kabátot. — Milyen kimerült vagy! Csak nincs valami baj?

—* Ne aggódj, anyu —• válaszolta mosolyogva a papa, de ez bizony nem a régi, kedves mosolya volt. hanem valami szomorú fintor.

— Miért maradtál így el? Mi történt? — érdeklődött tovább a mama.

— Mindjárt megmagyarázom — válaszolt fáradtan a papa. — Kísérleti árát tartottunk és mindnyájan Icegyetlenűl kimerültünk.

— Miféle órát? — szakította félbe a mama, Kirsér-lc-ti órát, mondtam már.

»—> Megint valami új szamárságot talált ld a kerületi oktatási hivatal?

A papa hunyorított a mamának és én azonnal megértettem: amit most mondott a mama, az pedagógiai szempontból helytelen és nem az én fülemnek való. Mindig így hunyorít a papa, ha a mama olyasmit mond, ami a nevelésem szempontjából káros hatású lehet.

És ez így helyes, mert nekem rendíthetetlenül bíznom kell abban, hogy a kerületi oktatási hivatal hivatásának magaslatán áll és mindig helyesen jár el.

~ Mégis, mi volt az? « puhatolózott tovább a mama,

■— Majd később megmagyarázom — súgta a papa és hozzám fordulva emelt hangon így folytatta: — Későre jár, fiam, miért nem Vagy már ágyban?

— Mikor aludjon, szegényke, ha annyi házi feladatot kapott az iskolában, hogy még szusszanni sincs ideje? — panaszkodott a mama.

Csodálatosképpen a papa most semmit sem vála-> szolt, csak megsímogatta a fejem búbját és így szólt:

— Menj aludni, fiacskám!

Magamra húztam a takarót, becsuktam a szemem. és jó erősen szuszogni kezdtem: úgy tettem, mintha aludnék. Valójában azonban türelmetlenül vártam, mit mond a papa a mamának arról a borzalmas kísérletről, a kerületi oktatási hivatal legújabb ötletéről.

ÉS NEM HIÁBA VÁRTAM. A papa halk hangon mesélni kezdett... Elmondta, hogy az orvosok nagy lármát csaptak, mert az iskolában túlterhelik házi feladatokkal a diákokat, ezért nem járhatnak eleget a levegőre és nem tudnak harmonikusan fejlődni. A kerületi oktatási hivatal először felvette a harcot az orvosokkal és azt válaszolta, hogy ellenkezőleg: a gyermekek még mindig nagyon, de nagyon kevés házi feladatot kapnak. Később azonban feladta a küzdelmet és beleegyezett, hogy kísérleti órát tartsanak. A papának és a többi tanárnak minden előzetes figyelmeztetés nélkül el kellett készítenie azokat a házi feladatokat, amelyeket aznap feladtak a diákoknak.

Szegény papának „átkozott feladatok” jutottak, amelyeket nem lehetett csak úgy könnyedén, félkézzel elintézni: egy emeletes számtanpélda törtekkel és százalékokkal, három rőf hosszú vers (nem tudom, miért méri a papa rőffel a verseket), az „Apák és fiuk” tartalmi kivonata, tizenkét oldal természetrajz, mértanpéldák, nyolc többszörösen összetett mondat összeállítása és elemzése.

Ebben persze nincs semmi szörnyűség. M* néha sokkal több házi feladatot kapunk, főleg szombaton. De a papa egyre csak nyögött, sóhajtozott, fejfájásra panaszkodott, a mama sopánkodott, idegcsillapítót adott be a papának és borogatást tett a fejére. Azután áthívták Pjotr Fülippovicsot, a szomszédban lakó orvost, aki megállapította, hogy a papának felment a vérnyomása és szigorúan figyelmeztette, hogy ne hajszolja agyon magát, mert különben időnap előtt a temetőbe kerül.

A mama sírmfákadt és kijelentette, hogy addig nem engedi papát az iskolába, amíg a szervezete ki nem, heveri ezt az emberfeletti megerőltetést. A papa pedig csendesen és engedelmesen feküdt az ágyban.

Szegény, szegény papa!

KORA HAJNALBAN, amikor a. papa, még mélyen aludt, elkészítettem az utolsó házi feladatot is és készülődtem az iskolába. Úgy szerettem volna megölelni a papát, de féltem,, hogy felébred. Ezért kitéptem egy lapot a füzetemből és levelet írtam neki:

„Drága jó papám!

Gyógyulj meg mielőbb, és légy erős. ígérem, hogy jó leszek és rendesen fogok tanulni. S ha mégegyszer kísérleti órátok lesz, csak szólj n'kcm, majd én elkészítem helyetted a. feladatokat. Hiszen én még gyermek vagyok, én kibírom és nem történik semmi bajom.

Sokszor csókol szerető fiad:

Vov a.”

Az Iskolába menet nem futottam és nem rendetlenkedtem, mint máskor. A szememből hullott a könny, amikor elgondoltam: milyen sajnálatraméltóak ezek a szegény felnőttek! Jobban kellene vigyázni az egészségükre és nem szabadna ilyen szörnyű kísérleteket végezni velük.

NEKÜNK, DIÁKOKNAK pedig még több leckét kellene feladni, amíg nem vagyunk felnőttek. Mert ha megnövünk, a mi erőnket is meghaladják majd az ilyen feladatok.

KÉT SZERELMES VERS

Sólyom Tibor:

Már féltelek

Költői életrajzokat lapozva

Anna a neved majdnem mindenütt

Szemembe ötlik s mindég szíven üt.

Talán versek tündére vagy te, mondd?! Belém nyilai, rám telepszik a gond,

S már féltelek, hiszen ha elorozna

Rossz sző, harag tőlem, hát veled szökne Minden dalom, csengő szavam, rímem És bús szobor maradnék mindörökre- Mégis bocsátsd meg nekem, hogyha nem

Térdelek eléd és nem kérem esdve Tizenötéves kislány szívedet— Regényes csalás nálam mit keresne? — Tűrj meg némának — Szemmel fecsegek-Csorba Ferenc:

Csak én ismerlek

Ha tudná szerelmem furcsa okát, eléd szaladna az utca, felhő bánatoddá váina s öntené könnyét a határba.

Ha volna élő, rezgő vágya, érted remegne a nyárfa, érted csapkodná vihar a tengert s csendesen utánad hajolna, merre, kedves, szoknyád ellejt.

Napsugár — ha volna mersze — mosolyodba rejtekezne, azért hullana a harmat, mert azt hinné: Te akartad.

Mit tudnak ők! Csak én ismerlek, vagy csak sejtlek — és ez más ám! — egy-egy izzó lobbanáson végtelenbe — nőtt szívemnek.

£iőj odrunk - A NYELV

A napokban csengett a telefon. A Vegyiművektől keresett Czeczed Márton elvtárs.

— Mondja meg az elvtárs, melyik helyes: várnék vagy várnák. Ugyanis mi úgy tudjuk, hogy az illeszkedés törvénye szerint a méiy hamgrendű szóhoz mély hangrendű rag és képző járul.

Megnyugtattam, hogy ezt a szabályt nagyon helyesen tudja, de ebben az esetben az érthetőség azt követeli, hogy ezen változtassunk. Ugyanis a várnék forrna azt jelenti, hogy én végzem, illetve — mivel feltételes módban van — végezném a cselekvést, a várnák alak pedig azt jelenti, hogy ők várnák.

Ha az illeszkedés törvénye érvényesülne, akkor a két forma egybeesne, és félreértésre adna lehetőséget. S mivel a nyelv legfontosabb feladata az, hogy a gondolatokat hűen közölje, ezért vált szükségessé, hogy az egyes szám első személyét megkülönböztessük a többes szám harmadik személyétől.

Nagy örömmel tölt éL bennünket, hogy vannak ilyen eivtársak, mint Czeczei elvtárs és munkatársai, akiknek nem mindegy az, hogy hogyan beszélnek, akik problémát tudnak csinálni abból, hogy egy szót hogyan írjanak vagy mondjanak és nem sajnálják a fáradságot, hogy ezt megkérdezzék;

Ezt a nyelvünk iránti szeret etet, ezt a nyelvünkkel szembeni felelősségérzetet szeretnénk mi, az Ismeretterjesztő Társulat Irodalmi és Nyelvészeti Szakosztályának tagjai ezekkel a vasárnaponként megjelenő kis írásainkkal felkelteni Eddig sajnos, kevés eredménnyel. Valószínű, hogy az olvasók közül sokan el sem olvassák a cikkeket. Úgy gondolják, hagyjanak nékik békét ezekkel a kioktató cikkekkel, elég volt az iskolában végigszenvedni a nyelvtan órákat;

Ugyanakkor nem gondol az ilyen ember arra, hogy — többek között — a nyelv, a beszéd tette őt emberré, a nyelv tette lehetővé, hogy társadalom létrejöjjön, nyelv nélkül nem lehet megszervezni a termelést stb. Ugyanakkor nyelvünk a legjellemzőbb kifejezője annak, hogy magyarok vagyunk. Éppen ezért emberi és egyben hazafias kötelességünk, hogy nyelvünket a tehető legtökéletesebbre fejlesszük, és küzdjünk a helytelen, magyartalan beszéd és írás ellen.

Sajnos, ezen a téren nagy a közömbösség. Van azonban egy-két bíztató jel (Aszódi Imre hozzászólása, a cikk elején ismertetett eset), amelyek azt mutatják, hogy munkánk mégsem hiábavaló. Az ilyen esetek nagy buzdítást adnak ehhez a sokszor eredménytelennek látszó munkához. A jövőben még szélesebb területen szeretnénk ezt a munkát végezni. Azt szeretnénk, ha minél több nyelvészeti, nyelvhelyességi előadást tarthatnánk az

üzemekben, hivatalokban. Az lenne jó, ha a dolgozók fordulnának ilyen kéréssel a Szakosztályhoz.

Csak helyeselhetjük Aszódi Imre javaslatát, amelyben a következőket írja: „;.. javasoljuk a Megyei Tanácsnak, utasítsa a szakigazgatási szerveket, hogy a munka rendes menete során javíttassák ki, festessék át, tüntessék el a magyartalan cégtáblákat, feliratokat, hirdetményeket és a jövőben ügyeljen minden szerv, vállalat stb., hogy csak megfelelő nyelvhelyességű írásbeli termék kerülhessen ki leezei közül”.

(Szolnok megyei Néplap, 1956 október 14.)

Erre persze elsősorban a gépíróknak kellene ügyéLniök. Javasoljuk mi is Aszódi Imrével együtt, hogy minden íróasztalon legyen ott „A magyar helyesírás szabályai” C; könyv. Ez a kis könyv szinte minden helyesírási problémára feleletet ad. Nagyon sokat használhatna az ügynek, ha a szakszervezetek szervezésében nyelvhelyességi, helyesírási tárgyú előadásokat, tanfolyamokat tarthatnánk a gépírók részére. Kérjük a Szakszervezetek Megyei Tanácsát, tegye a helyes beszédért, a helyes írásért folyó harcot a szakszervezetek ügyévé is. Ha ez a legnagyobb tömegszervezet a kulturális munkájának központi feladatává ezt tenné, 6okat haladhatnánk előre;

Ügy gondoljuk, hogy minden hivatalban, vállalatnál, üzemben kerül olyan édes anyanyelvét szerető, érte aggódó és tenni is akaró dolgozó, aki segítene ebben a munkában. Ok lennének a nyelv őrei. Mi megpróbálunk majd Gyen nyelvőröket toborozni. Jó lenne, ha a szakszervezetek segítenének ebben; A nyelvőrök tudnának tanácsot adni az egyszerű esetekben, a vitatott problémákat pedig eljuttatnák a szakosztályhoz. Részükre időszakonként megbeszéléseket, előadásokat tartanánk,

összegezésképpen: a helyes, szép beszéd és írás nemcsak az iskola, valamint a társulat ügye. Ennek társadalmi ügynek kell lennie, csak így várhatunk számottevő javulást,

PÁLDI JÁNOS

Szolnoki Ruházati Szövetkezet

rendelt férfi és női részlegei minőségi munkával állnak a közönség rendelkezésére, ■ Munkájukkal a legkényesebb ízlést is kielégítik.

JAVÍTÁSOKAT,

FORDÍTÁSOKAT

és gyermekruha készítését vállalják. Részlegei: Kossuth tér 10., Állami Áruház, Csarnok út 2., Ságvári Endre út 9., Beloiannisz út 21., Temető út 1., Magyar út 6. cs Verseghy út 34.

............... .........