Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-17 / 243. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK vm. évfolyam, 243. szám. 195«. október 17, szerda,

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

(------------T "1

MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL

Franciaország? jegyzetek (2. old.)

A jó szó használt (3. old)

Nagyságos Semmihez Nem Értő Kartárs (3. old.)

\_______________________________________________

őszinte vélemények

Mennyi és milyen ruházati cikkekre számíthat a lakosság a télen ?

Ha mostanában két ember öszszevetődik, az első tíz perc után többnyire szenvedélyes véleménycsere kezdődik a magyar politikáról. És csak kicsit találkozzanak a gondolatok, azonosuljanak a nézetek, azon kapjuk magunkat, hogy az idő elszaladt, késő estébe jár. A A cukorgyárban jártaim majdnem így a napokban. A kampányról érdeklődtem, lesz-e elegendő cukor? Szívesein el is mondta Mészáros Sándor fővegyész: a répának nagyobb a cukortartalma és az idén mintegy 4 százalékkal nagyobb mennyiség várható, mint az elmúlt évben. Megtudtam még, hogy hétfőn regeiig 12 500 tonna cukor került a raktárukba. Kicsit vontatott volt a beszélgetés, de amint a politika került szóba, egyszerre felfrissültünk,

lángragyult a vitázó kedv.

így jött szóba az is, hogy állítólag a gyárban sok a hanyag ember. A fővegyész szavai után aztán vezető legyen a talpán, aki mostanában a hanyag munkásokat, nemtörődöm embereket jobb belátásra tudja bírni. Mert miért is vennék komolyan a dorgáló, a kérlelő 6zót? Elmennek egy másik üzembe és ott ugyanazt megkeresik, amit a cukorgyárban. Furcsán hangzik, de így van, ezt tényekkel leimt igazolni. Most már mindjobban kezdenek aggódni az üzem vezetői, mert az öreg szakmunkások is elkívánkoznak, egyik-másik már el is ment.

Mészáros elvtárs elhallgat egy pillanatra, kutatóan néz rám, s aztán csak megszólal

~ Nézze, én megvetem a tőkéseket, de akármit is beszélünk, ők psak értettek ahhoz, hogyan kell megtartani az embereket.

Kicsit félénken, bátortalanul morzsolta a szavakat, jóllehet arra számítva, hogy éles ellentmondás lesz a válasz. S mivel nem így történt, sorra elmondta igazolásképpen: régen minden munkás kapott kampány után cukrot. Sokan 70— 80 kg-ot. Az állandó munkások, élőmunkásak év végén jutalékot kaptak a- jövedelmbőL Aki aztán a lakótelepeken élt, nem fizetett a lakásért, villanyért.

Valaki talán itt megjegyezhetné: a cukorgyárban visszasírt ják a régit, a múltat. Nem, ilyesmiről szó sincs. Az üzemben tudják, hogy bármennyire is „nagylelkű” volt a tőkés, az ő profitja nem nagyon sínylette meg ezt a munkások iránti „szolidaritást”. De azok az emberek, akik régen az üzemben dolgoztak, ma is élnek. És bizony most kénytelenek tudomásul venni, hogy cukorra nem számíthatnak, s bizony tudják azt is, hogy mikor így intézkedtek, az ő véleményüket,

beleegy ezés ükét nem kérték kL

Valahol itt van hát a hiba gyökere, ide nyúlnak vissza a részvétlenség,

a felületes munka szálai. Kár lenne elhallgatni, letagadni, hogy erről nem beszélnék, vagy erre nem gondolnak az emberek. Beszélgetések alapján több munkásnak ismerem a véleményét, csak ezek után merem mondani.

Soós István nem tartozik már a fiatalemberek közé a gyárban. Régen is itt dolgozott, mint villanyszerelő, most pedig telepkezelő. Van egy nagy fia, a demokráciában let szerszámmémök. Ezért igen hálás az államnak, s többek között ilyen változásért nem sírják vissza egyáltalán a múltat a cukorgyáriak. 45 előtt erről álmodni sem mert Soós elvtárs, de azért mégis vannak olyan dolgok, amelyek őt sem hagyják nyugton. Benne is tolakodnak a kérdések, csak éppen válaszra nem találnak. A gépházban beszélgettem vele, s mikor arra terelődött a sző, amiről a fővegyészszel folyt az eszmecsere, ő is megélénkült.

■— Nézze, elvtárs — mutatott a gépekre, — amikor ezek fel voltak robbantva, a tető lehullott a fejünk felől, én akkor is itt voltam. Néha már az Ujjúnkat is alig tudtuk öszszezárni, de dolgoztunk, az üzemnek meg kellett indulni, s meg is indult 1945-ben.:. A gépterem te* elére néz, jólesően hordozza végig tekintetét a kij avftott generátorokon. Nem titkolja, bántja valami. És pedig, hogy immár évtizedeket szolgált ebben az üzemben, s ő mégis olyan embernek számít, mint akit az ősszel vettek fel. Nem,

nem privilégiumokról van szó,

ezt vissza is utasítaná, hanem arról, hogy jóformán neki is annyi a keresete, mint annak, akit csak az ősszel vettek fel az üzembe kampánymunkára. És hiába kívánná valaki, hogy erre ne gondoljon. Gondol, mert emlékezik, ö is egyike vUt azoknak, aki kapott a profitból osztalékot. Ebből aztán minden télire tudott venni egy hízónakvalót. Villanyért, lakásért nem fizetett, ma azonban már számít ar-Boráti kori alakít a szo'noki Szigligeti Színház

A szolnoki Szigligeti Színház az idén a gyors fejlődés útjára lépert. Még egy hónap sem telt el a nyitás óta, máris két bemutatót rendeztek s a színház visszatér a vidéken jól bevált repertoár darabos módszer alkalmazására. A közönség megnövekedett érdekődésének kielégítését szolgája a színház baráti kör létrehozzásával. A tagok véleményét kikérik az egyes előadásokról s tanácsaikat meghallgatják a műsorterv összeállításánál is. A színház a baráti kör két legtöbbet segítő tagját az idény végén külföldi nyaralásra küldik.

ra, hogy nemsokára hozzák a vízdíj számlát is, pedig a lakótelepen él. Persze a cukor neki is kijárt, csak úgy, mint másnak. Ma csak a szimpla fizetést kapja. Talán nem is szólnának ezért a gyárban, és maga Soós István sem hederítene rá, ha nem tudná, hogy vannak viszont olyan vállalatok, ahol a régi szolgáltatásokat még ma is megkapják. Bizony szemetszúró az. hogy a cukorgyárban a hagyományokat egyszerűen félretették.

Mészáros András 67 éves. Kis földecskéje van Jászkarajenőn, s mivel nem nyugdíjazzák, most is dolgozik, ő nem volt állandó munkás, de 40 esztendőn át minden kampányban résztvett. 40 éven át mindig tudta, hogy jön a kampány és ő megy az üzembe a mészkemence mellé. Tudta azt is. hogy ha vége a kampánynak, egy nagy zsák cukorral állíthat haza, ami aztán egész esztendőben elég lesz. így nyilatkozik:

— Bizony jól jött az a kis cukor. Ha nem volt otthon hirtelenjében zsír, volt egy-két kockacukor s már a kenyér is jobban csúszott. A 30 dekát minden napra megkaptam, míg a kampány tartott és mégsem pusztult bele a gyár.

íme így beszél ez a munkában megöregedett kis jászsági öregember. Élete egyszerű volt, sokra nem ' itte, de egy mindig meg volt, biztosan számíthatott valamire. Most már beletörődött abba, hogy megszűnt a gyári szolgáltatás, csupán egyről álmodozik, hogy megkapja a nyugdíját. Beletörődött, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem békéit meg.

Nem, azt nem lehet megtenni, hogy amit évek során lecsípegettek a munkásoktól t : ináról holnapra vissza is tudjuk adni. De ha nem is ma, rövidesen meg kell tenni, mert különben a fegyelem, az alános,. lelkiismeretes munka egyre In-, kább^ elhalványul a szócsatákon.

(Kérjük Olvasóinkat, írják meg' véleményüket a cikkben felvetett kérdésekkel kapcsolatban.)

Gulyás Ernő

Fa'ufeilesz’ési bizottságokat acaklianak a jászberényi járásban

A jászberényi járásban a Hazafias Népfront helyi szervei falufejlesztési bizottságokat alakítanak azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak ezen a területen a községi tanácsoknak. A bizottságok a tanácsülés előtt megvitatják a község-fejlesztési tervet s élnek a Népfront javaslattételi jogával. A falufejlesztési bizottságok létrehozását azért határoztál! el, mert Jánoshidán, Jásztelken és. több más helyen, ahol az elmúlt években is megkérdezték a lakosságot, a községfeji esztési kérdésekben igen szép eredményt értek el;

A Belkereskedelmi Minisztérium illetékes szervei tájékoztatták a Magyar Távirati Irodát arról, hogy a télen a lakosság mennyi és milyen ruházati cikkekre számíthat.

Nagy általánosságban az utolsó negyedévben kilenc százalékkal több ruházati cikk lesz, mint az elmúlt évben volt. Újfajta áruk is megjelennek majd az üzletekben, ennek ellenére egyes árufajtákból továbbra is hiánnyal kell számolni.

Pamwtárúból körülbelül a tavalyival azonos mennyiséget ái-usátanak. A sima kivitelű flanéllokból nyolcvan százalékkal lesz több, mint az elmúlt évben. Ruhaflanellből viszont az ellátás nem lesz kielégítő. Ennél! pótlására kártolt viscosa-szövetet hoznak forgalomba.

Fehérnemű anyagokból gazdagabb lesz a választék, mint tavaly. A téli idényre kordbénsonyból is nagy választék áll az érdeklődők rendelkezésére.

Selyemáruból az ellátás lényegesen jobb lesz a tavalyinál, de a teljes igényt nem tudják kielégíteni.

Gyapjúszövettel a keresletet túlnyomórészt ki tudják elégíteni. Az évnegyedben változatlan áron, de jobb minőségben készülnek a kasha-szövetek.

A kereskedelem igyekezett úgy összeállítani a raktárkészletet, hogy a méteráruból mutatkozó hiányt konfekció árukkal pótolja.

Nagyobb mennyiségű kötöttáru kerül forgalomba, mint az elmúlt években. A divatcikkekből a legjobbnak mondható a felkészülés.

Télire bordó vikszos bőrből gumitalppal és bőrtalppal bakancsokat készítenek. A férficipők közül magasszárú cipőnél fordulhat elő fennakadás az áruellátásban:

Elég női száras cipő kerül az üzletekbe, húszezer párral több szőrmebéléses bundacipő készül például, mint tavaly. Újdonságként kerül forgalomba a Tisza Cipőgyárban gyártott posztószáras me^g, gumitalpú női cipő. A tavalyi mennyiséggel szemben húsz százalékkal több száras gyermekcipőt készített az ipar, de egyéb kis cipőből is megfelelő lesz az ellátás. (MTI).

Sok burgonyái, almát és különböző zöldségfélét tárolnak télire a SZÖVOSZ vállalatai

A SZÖVOSZ mezőgazdasági termékeket értékesítő igazgatósága a KÖZÉRT vállalatok mellett nagy részt vállal Budapest dolgozóinak téli ellátásából. Máris megkezdték a burgonya, alma és különböző zöldségfélék téli tárolását.

Gondoskodnak a vidéki városok

és iparvidékek téli ellátásáról is. Gondot okoz á hagymaellátás, Az idén a hagymatermés nem volt jó, s a meglevő termés tárolása is nehézséget okoz. Ezen úgy kívánnak segíteni, hogy a téli hónapokban, amikor ebben a didiben hiány mutatkozik a piacokon, szárított hagymát hoznak forgalomba. (MTI)

Nagy kedvezmények a fűszerpaprika termesztők uek

Az utóbbi években sok panasz hangzott el a fűszerpaprika ellátásra. Az űrietekben esetenkint kifogyott a jóminőségű csemege- és ódesinemes paprika, ugyanakkor a megnövekedett külföldi keresletet sem tudtuk kielégíteni. Jogosan kifogásolták a forgalomba hozott áru minőségét is.

A visszaesés oka jórészt az alacsony ávtételi ár volt A szegedi és a kalocsai zárt körzetekben nem fizetődött ki a fűszerpaprika termesztése, a termelők más szerződéses növényeikkel jobban megtalálták számításaikat. A paprikatermesztés más területekre tolódott, ahol kellő hozzáértés hiányában kevés és gyenge minőségű paprika termett.

Az áldatlan helyzet felszámolására a Minisztertanács határozatot hozott a fűszerpaprika-termesztés

fejlesztésére. A rendelet nagy kedvezményeket biztosit a fűszerpaprika termesztőknek és a termesztést ismét a szegedi és a kalocsai zárt körzetekbe irányítja. Az eddigi 2.10 forintos kilónkénti átvételi átlagárat most 3.40 forintra emelték. A fűszerpaprika termesztésre szerződött terület mentesül a tej-, a tojás- és a húslbeadás alól* ezenkívül tenménybeadásra háromszoros mentesítést kap a termelő abban az esetben, ha holdanként 25 máasa termést ad át. Ez a háromszoros területmentesség 1958 végére a zárt körzetekből kívüleső területeken egyszeresére csökken.

A rendelkezések máris éreztetik kedvező hatásukat. A szegedi zárt körzetben, ahol tavaly hét hónapig tartott a szerződéskötés, az idén három hét alatt megkötötték a szerződéseket. (MTI.)

JJarmadik napja járom már ■*-* Jásztelek girbe-görbe utcáit. Az egyik faluvégén DISZ vezetőségi tag után kérdezősködöm, másutt tanácstaggal, egészségügyi állandóbízottsági aktívával, a kút liörül vize thordó asszonyokkal beszélgetek. Hallgatom a tanácselnök szerény dicsekvését, aki elmondja — s büszkén mondja — van náluk a községbe jónéhány olyan dolgozó paraszt, aki már az 1957-es évr° szóló sertés- és baromfibeadás egyrészét is teljesítette. Sok itt a bizalcodás mindenütt. De még mindig kevés a bátor szókimondás. Talán házról házra kellene járni és bekiáltani minden kiskapun: Elég volt a csendből!

Jaj, csak nehéz újból a beszédre szokni, mert amíg csendőrtenyér fogta be a paraszt száját, addig mégis kitöri a gyűlölködő ordítás, ha rúgás is járt érte. De amikor a népnek a nép nevében kellett hallgatnia ,.. akkor a nép ..

Sok vezére ostobaságát Jószívvel meg is magyarázta. Csak a gyanakvás fájt szívének S rászokott a szomorúságra,

S ha csuklott is magános sírás: Fegyelmezett volt szobor arca, Sok könnyeit, sebeit, gondját önál tatással letagadta.

volt a csendből

Elég

A nagy szavakra szelíden És röstelkedve lemosolygqtt, Hallgatta, hogy jól megy a sorsa, Szorongva hallotta, hogy boldog.

(Részlet Tamási Lajos: Keserves fáklya című verséből.)

így volt, de ebből elég volt. S most, hogy ezeket a sorokat írom., nem szenzációhajhászás, vagy rosszindulat adott tollat a leezembe, hartem a segíteniakarás. Legyen még több őszinte szó, s kevesebb rossz. Legyen még több öröm, még több nevetés, olt azokban a kis házakban is, ahol parasztok élnek, akik szántják a földet, vetik az életet, s akiknek legtöbbször még a falu határán lezárul a világ. Hiszem, hogy a segíteniakarást olvassa ki ezekből a sorokból a jászteleki párttitkár és mindenki, akinek vagy akiről szól, illetve szó esik.

TPgyik este bekukkantottam a földművesszövetkezeti vendéglőbe. Az egyik asztalt borostásarcú emberek ülik körül. Pogány ordítozássál mulatnák, mintha valóban csak egy napból állna a világ. Szemüket forgatják, az asztalt verik, az ember úgy éra magát, mint-I

ha vad népek őszi szertartásán lenne. A cigánybanda húzza és ezek a kopott emberek üvöltöznek. (Később hallottam, öten-hatan közülük állandó vendégei az italboltnak.)

— Meghalt Mátyás király, oda az igazság — bömböli az egyik, míg mellette ülő társa a hátát veregeti, s kedélyeskedve mondja:

— Mi majd tudnánk igazságot csinálni, ugye, leomám. — Aztán iszik, de anyira részeg, hogy az ital végigcsorog a szájaszélén, foltos kabátjára. Szánnivaló emberek. Nekik kevés közük van most még ahhoz, amivel a falu okos, józan gazdálkodói foglalkoznak, amiről beszélgetnek, legtöbbször még csak egymás között, de igen sűrűn és egyre sűrűbben a nyilvánosság előtt.

íy gyík nap estefelé Csömör Sándór bátyámmal, idős parasztemberrel, községi tanácstaggal beszélgettünk. Állt az udvar közepén a maga kis birodalmában és mondogatta: >

— Alakul a dolog. Jól alakul. Már tanác<*elnökhelyettesünk sem olyan, mint régebben volt. Ha így marad, akkor elvtárs én elhiszem, hogy ennek az országnak tényleg mi vagyunk a gazdát Csak tudja, még mindig nehéz az embereket szólásra bírni. Mert még nagyon sokszor elveszíti az ember a bizalmát. Éppen a napokban hallottam itt a körzetemben, hogy mit csinál a cukorrépafelelős. Addig nem ód répakiszedési engedélyt, amíg az illető gazdálkodó nem köti meg az új termelési szerződést. Hát ez micsoda dolog már megint. Én mondom, elvtárs, ha a cukorrépafelelős ilyen módon akar velem répát term-ttetni, hát csak azért sem szerződök.

Hallgatom az idős gazdálkodót és arra gondolok, jobban kéne ügyelni mindenféle szervnek arra, hogy ne érje csorba az emberek önérzetét. A cukorrépára szükség van, termelni kell, De ezt ne ilyen módon értessük meg a gazdálkodókkal.

Tplég legyen a régi módszerek^ bői, elég legyen a gyanakvásbőa rosszindulatból is. Beszéljenek végre felnőtt emberként az egyszerű parasztemberrel. Így még a nehézségeket is szívesebben viseli, mert szereti az őszinte szót és sokra tartja a becsületet.

Nemsokára kirakatokban mutogatják az olyan csodabogarakat, kik

mindent sejtelmes és titokzatos ködbe szeretnének burkolni. S erre beszélgetek a földmüvesszövetkezeti bolt vezetőjével, aki az egyik álkaL. mazottről azt mondja:

— A kartársnőt még megfigyelés alatt tartjuk.

Nesze neked új légkör. Megfigyelés alatt tartanak valakit, aki aüg

16 éves, s mint később kiderült, soha nem sikkasztott és apagyilkos sem volt. Csupán az a baj, hogy nem a párttitkár elvtárs feleségének legjobb barátnője, hanem éppen ő került ide alkalmazásba.

Hát ebből is elég volt. És annak örültem legjobban, amikor maga Farkas elvtárs a községi pártbizottság titkára biztosított arról, hogy az előbb említett alkalmazott a helyén marad. A boltvezetőt felvilágosítjuk, hogy egy fiatal lányt nem megfigyelés alatt kell tartani, hanem segíteni, hogy minél jobb munkás legyen belőle.

Sok bizalmatlansánot kell még eloszlatni, s nagyon nehéz munka vár még Jásztelek község vezetőire. De nagy a felelőssége azoknak is, akik a helyi vezetőket irányítják, és utasításokat adnak ki, mert sóit már itt a jó, de ami rossz, azt is jóvá kell tenni.