Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja
1956-10-14 / 241. szám
Letűnt kifejezések nyomában... Aláássa a vezető tekintélyét 3 3 | Két kép a pamut puüoverröl Vásárlás után... A steril ember avagy új változat egy régi viccre A Főhivatal fővezetője 1951-ben gondterhelten ráncolta a homlokát: — Kit küldjünk iskolára? A szobában rajta kívül még ketten tartózkodtak: a főhivatal két alvezetője, akik erre a kérdésre szintén összeráncolták homlokukat) — Csakugyan, kit? — Talán a Kemencéit? Jó esze vara — Nem — rázta a fejét a Főhivatal fővezetője. — Múltkor láttam egy étteremben, sört ivott. Az egész ember egy kispolgári csökevény. — Igaz — bólogatott a másik kettő: — És Macskása? — kérdezte az első alvezető. *— Az sem jó — legyintett lemondóan a második. — Igaz, hogy értelmes ember, de nem elég erkölcsös. Két év alatt már a második menyasszonyt fogyasztja. — Ez is igaz — sóhajtott a Fővezető. — Ilyen erkölcstelen emberben nincs perspektíva: — Hát Palotás? Olyan jó felszólalásai vannak. Az első alvezető zavartan vakarta fejét: — Nekem nem tetszik az az ember. Izgága, az az érzésem, hogy karrierista. Naponta elszív negyven cigarettát, ez is azt bizonyítja, hogy valami nincs rendjén a lelkiismeretével: — Hát akkor kit? — tárta szét két karját tanácstalanul a Fővezető. Egy perces töprengő csend után az első alvezető kibökte: — Mi történne, ha Kuhaneket küldenénk? A másik kettő megdöbbenve nézett rá: — Kuhaneket? — Igen — bólintott most már magabiztosan a javaslattevő — Kuhaneket. — De hiszen az igen kisképességű ember — szólt az első ellenvetés; — De szorgalmas, kitartó, a szorgalommal pedig sok elérhető. — Abban az emberben nincs érzés. Mindig olyan kimért, száraz, indulat nélküli. Senki sem szereti — hangzott a második ellentmondás; A Fővezető, aki eddig hallgatta a vitát, most megszólalt: — Ez a jó! Ez azt jelenti, hogy nincs benne semmi kispolgárt nyavalygás. — De.;: — akart elhangzani a második alvezet* harmadik ellenvetése, amit a Fővezető leintett, majd így folytatta: — Az első alvezetőnek igaza van. Kuhanek megbízható, miatta soha sem kell izgulnunk, hogy baj lesz vele, hogy nem lesz vonalas. Nem iszik, nem dohányzik, a nőket kerüli, kizárólag a munkájának él, tehát az isten is kádernek teremtette. Ezek aztán olyan érvek voltak, amelyekkel nem lehetett vitázni. Kuhaneket iskolára küldték. Hazajövetele után fontos beosztásba került. Neki kellett dönteni, hogy a Főhiva-GYÓGY1THATÓ! ORVOS: — Mi a panasza? BETEG: — Doktor úr! Nem élhetek muzsikaszó nélkül!..: tálnál ki milyen munkára alkalmas. Az első hónapban elküldött 10 gépírónőt, mert azok festették szájukat és lakkozták körmüket. Az volt a véleménye, hogy az erkölcsökre vigyázni kell, nem szabad az embereket kísértésbe vinni. Javaslatára Kemencéit a fegyelmi bizottság megrovásban részesítette, mert vendéglőbe jár, tehát kicsapongó életet él. Macskását meggyőzte arról, hogy sürgősen meg kell nősülnie, mert a legényélet mocsarába a káderek könynyen elzüllenek, rossz nők, sőt, kémnök karmai közé kerülnek. Macskási annyira megijedt, hogy egy hét alatt Megnősült és azóta is totál boldogtalan.Egy év múlva a Főhivatalban mindenki a legszolidabb, a legsterilebb életet élte. A munkatársak nem jártak sehová, csak néha egymásközt rendeztek összejöveteleket, ilyenkor narancsízű szörpöt ittak, zakatoltak és mozgalmi dalokat énekeltek) A napokban Kuhanek rosszul érezte magát, elment az orvoshaz. Amíg a vizsgálat tartott, a doktor kérdezett: — Dohányzik? — Nem. — Iszik? — Nem. — Hogyan állunk a szerelemmel ? — Ugyan kérem; -.: ? — Hát akkor maga miért él? — csapta össze csodálkozva kezét az orvos. Kuhanek megsértődött: — Hogy miért élek? Hát a funkciómért! Tóth Kornél SZEGÉNY, NEKI NINCS (A lovakat és teheneket az Állatforgdlmi Vállalat. A birkákat a Gyapjúbegyűjtő Vállalat, a baromfit a BARNE VÁL, a vadat a MAVAD vásárolja fel.) — Miért sírsz, csacsik ám? — Azért, mert nekem nem létesítettek külön felvásárló vállalatot. Kellemes szabadság (A szolnoki Fűtőháznál a mozdonyszemélyzetet berendelik, azok sokszor 10—12 órát várnak, míg munkába állítják őket. A várakozási időt a MÁV beszámítja a fűtők és mozdonyvezetők szabadságidejébe.) Mit csinálsz itt, komám? Láthatod, a szabadságomat töltöm: cA DCakai eslfifc meg,... ?; Antal István jánoshidai panaszost, aki azért vezette be a villanyvezetéket a házába, hogy villanyai világítson, viszont a TITÁSZ a vezeték bekötését már 8 hónapja halogatja::; (Beküldte: Antal István, Jánoshida.) ::. azt a kiskutyát, amelynek gumija miatt Székely Ferencnének, a mezőtúri MÁV osztálymémökségen a párbtitkár elvtárssal meggyűlt a baja. s: (Beküldte: Székely Ferencné, Mezőtúr.) ::: a kengyeli tanács végrehajtóbizottságot, amely értekezletre hívja össze a községgazdálkodási állandó bizottságot, aztán bezár előttük minden ajtót, nehogy az értekezletet megtarthassák;:: (Beküldte: Tóvízi István, Kengyel.) s:;a Mesterszállási Gépállomást, amelynek úgy látszik nincs egy rendes cséplőgépje, amellyel az Öcsöd! Szabadság Tsz aprómagvait elcsépelné: ::: a Kunszentmártoni Járási Tanács döntőbizottságának elnökét, amely egy ügyben kedvezően döntött az öcsödi Szabadság Tsz javára, de azt hiszi, a döntést úgy is végre lehet hajtani, ha azt nem adja ki, hanem ráül; (Beküldte: Péntek Gyula, Öcsöd.) :s;Varga Lajost, a tószeg! Dózsa Tsz elnökét, aki olyan önző, hogy lakásban akar lakni és ettől a szándékától az sem tudja eltántorítani, hogy a helyi Vegyesipari KTSZ félév óta nem végzi el a vállalt munkát: Rossi Károly: Várkonyi örömök Minden esztendőben azok a legszebb napjaim, amiket a Tisza partján töltök. Édes, nyugodt pihenés, a táj gyönyörűsége, az egészséges reggeli séták és nem utolsó sorban a házinéni kitűnő konyhája teszik kedvessé és változatossá az ott tartózkodást; Az idén szintén elcsellengtem vagy hat napot s az első három napon semmi sem zavarta az évek óta megszokott gyönyörűséget. A harmadik éjszakán, én nem is tudom, hogy mi lelte, de úgy megfájdult az egyik bölcsességfogam, hogy kínomban talán még a falra is felmásztam volna. Hasogatott, mintha valaki éles késsel esett volna az ínyemnek. Hemperegtem az ágyban álmatlanul s néha kínomban megcsikorgattam a többi fogaimat. Úgy éjféltájon a néni átballagott a szobámba, felcsapta a villanyt. — Mi baja? Talán nagyon bevacsovázott ? — Dehogy is! Majd megveszek! Annyira fáj a fogam! — Szedjen rá hideg vizet1 Hátha eláll. — Próbáltam! Nem ér semmit! Ha nem restelném, felkelteném a fogorvost. — Miféle fogorvost? Nálunk ilyen nincsen! De ha ki akarja húzatni, azt megte" heti- A Csutár borbély úgy húz fogat, hogy senki különben. Elkínlódtam reggelig s úgy négy óra felé felcihelődtam s aló, egyenesen a borbélyműhely felé. Minden csendes volt. Még a csordás meg a göbölyös sem hajtott; Könnyű reggeli szellő lebegtette a borbélytányérokat. De bizony az ajtó be volt csukva. A borbély meg nyilván húzta a lóbőrt. Mit csináljak? Egyen itt a fene kínomban? Neki az ablaknak. Megveregettem. A borbély felesége dugta ki az orrát: — Hallja-e, úgy fáj a fogam, hogy már alig látok; Hol az ura? — Az? Lenn a Tiszán. Itthon nem tudnám tartani ilyen szép reggelen. Még alig világosodott, amikor felkapott, vállára vetette a horgászbotot, egy’ marék kukacot becsomagolt s le egyenesít a folyóra. Ha akarja, menjen le a Tiszára. Könynyen megtalálja, csak a nevét kiáltsa. Szót fogadtam. Hatalmas lépésekkel leszaladtam a partra s tülköt csináltam a két tenyeremből. — Csutár! Hé! Csutár borbély! — ordítottam kínosan. — Mit akar? — dugta ki a fejét vagy húsz lépésre a bokrok közül. — Hallja-e, úgy fáj a fogam, hogy szinte belegörbülök. Segítsen rajtam! — Itt-e? Nincsen nálam szerszám. De úgy itt hozzá se fognék! — Hát hagyja itt az egész vacakot ás jöjjön. Megfizetem! — Mondja, horgászott már maga? — Sose! — Azért beszél így! Mert ha csak egyszer az életben horgászott volna, nem is hívna. Hogy is mennek éppen most, amikor ilyen gyönyörűen kapnak a halak. Nézze, ezt a harcsát, ez megvan vagy félkiló! Kezembe adta a halat. Erőteljesen csapkodott a kezemben: , — Vagy nézze ezt a kis csukát. Tudja, milyen lesz ez, hu paprikás lisztben meghempergetem és forró zsíron megsütöm? Nem telt bele néhány pillanat. Egy tenyérnyi ponty rángatódzott a horgon, készségesen segítettem és belecsaptam a kannába. Most már kezdett érdekelni & dolog. Mélyen előre hajolva figyeltem a vizet és izgultam, amikor a hal a horog körül keringett; Hat órára már alaposan megtelt a kanna. Az idő a beszélgetéssel olyan szépen eltelt, hogy múlását észre sem vettük. Csak raktuk bele az edénybe a csukákat, harcsákat, pontyokat, durbincsokat. A fogfájásról el is felejtkeztem. Amikor már nem fért a kannába, felkászmálódtunk s aló hazafelé. A kapuban el akartam búcsúzni. — No, minden jót! Megyek haza! — Hát a foghúzás? — Nem fáj már. Dehogyis húzatom ki. No, jó napot! — Az pedig nem addig van! Tessék csak beljebb kerülni, majd először megreggelizünk. Ha még nem evett finomat életében, csak jöjjön. Olyan szívesen tessékelt, hogy nem állhattam ellent. Bementem. A konyhában már pattogott a tűz. öt perc múlva már sercegtek a halak. Ugyahogy forrón ettük, kenyér nélkül a ropogósra sült darabokat s az asszony szorgalmasan bugyogtatta a pohárba a rizlinget. Az utolsó falat felé jártunk, amikor a borbély odakapott az arcához b nagyot ordított; — Híjnye, a csillagát! De beleütött a fogamba! — nyögött keservest — Úgy látszik, elkívánta az enyémet! — jegyeztem meg, csak éppenhogy mondjak valamit. — Majd eláll, az enyém se tartott soká. A mester felugrott, fogta a fejét, toporgott, káromkodott, még az izzadtság is kiverte. — Még ilyent nem értem! — sóhajtotta fájdalmasan.— Jaj! Hol a fogó? Add ide a fogót, a nehézség jöjjön rá! Kirántom, kivetem! Add ide a húzót! Az asszony kiszaladt a műhelybe s úgy, ahogy az ura gondolta, hozta is a fogót. Az ember marokra fogta, eltátotta szörnyen a száját 6 tükör előtt próbálta rátenni a beteg fogra. Sehogysem sikerült. Vagy melléfogott vagy lepattant róla. — Idehallgasson! Húzott maga már fogat? — Ugyan hol húztam volna! Mit nem gondol! — Hát pedig most az én fogamat kihúzza. Mert én tovább nem állom. Vegye a kezébe a fogót. Tegye rá erre a fogamra. Ez fáj. Ne húzza, hallja-e. Csak csavarjon egyet rajta. A fogat nem húzni kell, hanem dönteni, Érti? Dehogy értettem, de az a pár deci, ami bennem ágas* kodott, nagy kurázsit jelentett. Megmarkoltam a húzót. Rányomtam a fogára, behunytam a szemem és egy iszonyút rántottam rajta* Mikor kinyitottam a szemem, a véres fog ott volt a fogó két szára között. Á borbély köpött egy nagyot, majd a vállamra tette a kezét: — Azt se hiszem, hogy maga még nem húzott fogat: Hiszen sokkal jobban csinálja, mint én. Pedig én még vizsgát is tettem; Egy nap alatt híre szaladt) hogy milyen kitűnő foghűző vagyok. Délután kénytelen voltam egy vénasszonynak puszta kézzel kivenni egy teljesen meglazult szemfogat. Nem térhettem ki előle. Harmadnap reggel elég korán indultam a vonathoz) A házinéni kikísért a kapuba s nagyon melegen búcsúzott tőlem. Mikor már vagy két lépésre voltam a háztól, utánam szólt. — Sejtettem én mindig, hogy nem igaz az, hogy maga csak olyan íróféle. Gondoltam én, hogy van magának rendes, tisztességes foglalkozása is. Csak éppen azt nem értem, hogy miért tagadta le. Talán szégyelli?
