Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-13 / 240. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EG YES ÖUETEKl Vili. évfolyam, 34». szám, 1956. október 13. szombat. SZ OLJI OK MEGYEI V^DKll) ■V mm mm JUmmkmL A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA N Az élüzem cím elnyerése alkalmából üdvözöljük az Alattyáni Gépállomás dolgozóit \ Okosan, megfontoltan NAGYOBB EMBERSEGGEL! A tegnapi lapok közölték a hírt, hogy a Minisztertanács az MDP Központi Vezetőségének javaslatára elhatározta: az ország igazgatási területének átszervezését nem terjeszti az ország­­gyűlés elé. A Központi Vezetőség, a Minisztertanács a következő években nem tartja célszerűnek a terüietátszervezés végrehajtását, mert ez megnehezítené, hogy minden erőnket a népgazdasági fel­adatok sikeres megoldására, a szocialista demokratizmus fejlesztésé­re fordítsuk. Ugyanakkor azonban meg kell gyorsítani a hatáskörök átadását a helyi tanácsoknak és az ügyvitel egyszerűsítését. Valljuk be őszintén, nagyon sokan sóhajtottak fel megköny­­nyebbülten e hírt olvasva, hiszen az átszervezés gyors megoldása elé egyre több akadály tornyosult menet közben. Való igaz tény, hogy sok nálunk a megyék, járások száma és távlatokban gondol­kozva, helyes ha összevonásokról beszélünk. Az is igaz azonban, hogy a tervbevett területösszevonés végrehajtására túlságosan kis idő állt volna rendelkezésre. Mondhatnánk úgyis, nem előzte meg az erről szóló határozatot tudományos és mélyreható vizsgálódás. Márciusban a budapesti aktíván jelentették be a területrendezést, majd közel egy hónapig nem foglalkoztáit vele, viszont augusztusban már készen voltait a tervek. Kiváló szakemberek tettek észrevételt, hogy véleményük szerint ilyen döntést hosszabb helyszíni vizsgáló­dásnak kellene megelőznie. Menet közben derülhetnek ki olyan hibák, hogy némelyik községből csalt többszöri átszállással lehet eljutni a megyeszékhely­re, de figyelembe kell vermi egyéb gazdasági, kulturális, társadalmi célszerűségi elveket is, amiket felmérni szintén nem lehet néhány hónap leforgása alatt Nagy gondot jelentett a lakáskérdésék megoldása is a megnö­vekedett- megyék székhelyein.­Sok helyen a megyei apparátus dolgozóinak 80—100 kilomé­tert kellett volna utazaiok munkahelyükre a megváltozott körülmé­nyek folytán. Őszintén meg kell mondani azt is; hogy nem látszott megoldhatónak ilyen rövid idő leforgása alatt a felszabaduló mun­kaerőknek az elhelyezése. Érthető tehát, hogy az apparátus dolgo­zói között érezhető volt a bizonytalankodás és aggodalom. Ugyanakkor köztudomású volt, hogy a területrendezéssel egy­idejűleg tervbevett ügyvitel egyszerűsítési folyamat meglehetősen vontatottan haladt, részben —vagy talán nagy mértékben — azért is mert a tanácsok dolgozóinak figyelmét túlzottan lekötötte a terü­leti átszervezés problémája. A területi átszervezés pedig — ez nyil­vánvaló — önmagában, az ügyvitel tényleges egyszerűsítése nélkül további centralizációt eredményezne. Az ügyfelek járkálhatnának a messzi székhelyekre ügyük intézése végett. Ésszerűbbnek látszik tehát — és mindez már a gyakorlati megoldás során vált ennyire kézenfekvővé — hogy a területrendezéshez csak akkor szabad hoz- Báíogni, ha már kellő hatáskört biztosítottunk a községi, járási szer­veknek. De akkor is alapos előkészítés és a lakosság véleményének meghallgatása^után. • , -örvendetes, hogy a lakosság, az alsóbb tanácsi szervek észre­vételei nyomán a paid Központi Vezetőségének javaslatára a Mi­nisztertanács ilyen gyorsan és rugalmasan intézkedett Minden huza­vona nélkül, a tényleges helyzet alapján, a közkívánalmaknak meg­felelően ennek a kérdésnek a megoldásét későbbi időkre halasztotta éppen az előttünk álló népgazdasági feladatok gyors és sikeresebb megoldása, az erők összpontosítása érdekében. Véleményünk szerint ez az intézkedés megnyugvást és a biz­tonság érzetét kelti a lakosságban. A bizalom érzetét is pártunk, kormányunk iránt a gyors és okos intézkedésért. FENTEK Miklós mozdonyfútő szeptember 30-án reggel 6 órakor zsibbadt tagokkal szállt le a moz­­dcmyrót. Hosszú szolgálat volt a háta mögött. 40 órán át dobálta a szenet egy mozdony izzó gyomrába, ügy érezte, ha ledőlne egy pádra, nyomban elaludna, az éhség is gyötörte. Mégis erőt vett magán és a fürdés után végighallgatott egy kétórás tanfolyama* „Miért ne te­gyek ennek is eleget? Utána úgy is lesz idő a pihenésre ...” Már tizedik éve, hogy összekötöt­te sorsát a mozdonnyal, szereti el­nézni a Fűtőház előtt sípoló, füstöl­gő masinákat. Szeptember 30-án azonban, 10 éve először, mégis meg­billentette valami az egyensúlyá­ból. Először nem vált be a számítá­sa. Az történt ugyanis, hogy mikor hazament, lefeküdt éjfélkor beál­lított az értesítő: hajnal fél kettő­kor szolgálat! Nehéz volt az ágytól megválni, rozsdáit izmai is alig en­gedtek valamit. De hiába, — A vasút, az vasút. Meg ez az őszi hajsza, mert csúcsforgalomnak már nem is lehet nevezni... — mormolta maga elé. De az igazi csa­lódás csak ezután következett. Fá­radt volt, s azt kérte, hogy irány­vonatra vezényeljék — ennek ugya­nis rövidebb a menetideje, mint a tolatásnak. S ekkor az egyik Kál­mán nevezetű mozdonyfelvigyázó szokatlan kijelentést tett, — Már pedig amig én itt leszek, addig te tolató vonattal jársz. (?!) A fűtő arcát elöntötte a pirosság, s eztán már ő sem válogatta a sza­vakat. Eszébe jutott: olyan ember­től kapta ezt a válasz* aki még so­hasem fordult meg hosszabb úton... De ha ez nem is úgy lenne, hogy nyilatkozhat valaki így: amíg én itt... ? Péntek Miklós megtagadta a szolgálatot! Eztán, már gyorsan peregtek az események. Jegyző­könyv, report a fűtőház vezetőjénél, határozat: nem ülhet mozdonyra, salakot lapátol. — De legalább engem is hallgas­son meg, Hegyi elvtárs — szólt ful­dokló hangon. Hegyi elvtárs, a Fű­tőház vezetője azonban hajthatat­lan maradt. A rosszat tie nevezzük soha többé jónak — Jánoshidai jegyzetek — (II. folytatás.) — Ennek az idős asszonykának egy hold földje van. Ezt betago­­eítobták és helyette olyat adtak, amelyik nem terem semmit. Való ez? Nem lehetett volna másképpen megcsinálni? Sajnálom, lengyel elvtárs, hogy a tanács figyelme nem terjed ki az ilyen idős há­zaspárra. Mindenki helyeslőén bólogat, A mezőgazdász széttárja kezét, bár­csak megszólalna már. Ügy vár­ják az emberek, hogy elismerje és itt mindenki előtt megmondja: Eb­ben a dologban hibáztunk bará­taim. Nem vettük figyelembe a né­niké helyzetét. Ezt kellene most mondania Ettől nem csorbulna meg a tekinté’ye. És hát olykor sokszor hangoztatjuk, hogy a né­pért vagyunk, a népet szolgáljuk. Ezt a magasztos igazságot éppen ilyenkor kellene, bebizonyítani. Végre aztán megszólalt Fodor elvtárs. De mit mondott: — Csak olyan földet adhatunk, amilyen van. Ha ezt az egy hol­dat másnak adjuk, akkor most más panaszkodik, A nénike könnyeit törölgetve hallgatja a hivatalos beszédet. Hát nincs segítség. Nincs, aki megér­tené az ő keservét. Nem akarják elismerni, hogy .neki nem a tago­sítással van baja. hanem azzal az egy hold földecskével. De hát a törvény nem tudja, hogy itt Jánoshidán egy öreg há­zaspárnak milyen sorsa van. Ezt itt kellene tudni a községi vezetődnek. Az emberek merev arccal hall­gatják a mezőgazdászt, majd pilla­natok alatt kirobban be'ölük a fék­telen indulat. Védik az igazságot. — Nincs igaza. Fodor elvtárs' Volt itt olyan ember, akinek 5 hold földet tagosítottak. Príma ter­mőföldet.. Még jobbat, mint ami­lyen korábban volt neki; Miért nem lehetett egy ilyen öt holdas gazda területébe szorítani azt az egy hold gyengébbet, amit ez az öregasszony kapott a sajátja he­lyett, Fodor elv társ hajthatatlan, ős nem érti az ember, hogy miért beszél mellé, miért nem őszinte. Azt mondja: — Elvtánsak, értsék meg, ha ne­kem csak öt almám van, abból nem adhatok hatot. — Mel'ébcszcl Fodor elvtárs, mert tegyük fel, hogy van öt alma. Ebből egy férges. Nomár­­most. Az ötből négy nekem jár. Egy pedig más felebarátomnak. Világos, hogy a nekem járó négy közé kell sorolni azt az egy fér­geset, és nem annak adni, aki amúgy is osak egyet kap. Erre a világos és józan okos­kodásra nem lehet mit mondani. Legfeljebb annyit, hogy az a ve­zető, aki még nem képes a XX. pártkongresszus és a júliusi hatá­rozat szellemében irányítani, tar­­tózkodion minél többet az egysze­rű emberek között, mert tőlük sok bölcseséget tanú hat. Mindjárt kevesebb lesz a mellé­fogás, a sok nyakatekert, feje­tetejére állított intézkedés, ame­lyekből jól el vagyunk látva itt Jánoshidán is. Az öt alma példája nem hozta zavarba a mezőgazdászt, mert egy­re csak a maga nótáját fújta, Az öregasszony helyzete nem rendí­tette meg tú’ságosan. Megszokta már az ilyenfajta siránkozást. És sajnos, itt van egy súlyos hiba Más jánoshidai vezetőnél is azt ta­pasztaltuk, hogy túlságosan meg­edződtek. A dogmatizmus évei ki­ölték belőlük azt az érzést, amit emberségnek nevezünk. Később beszélgetnünk Fodor elv­társsal és arról győződtünk meg, hogy szeretne, csak' nem mindig mer együttérezni a falu népével, mert ha az említett kisgyülésen esetleg bátran megmondja, hogy hiba történt és a községi tanács ezt jóvá teszi, bizony könnyen kap­hat felsőbb szervektől fejmosást. Mert hát „hogy is merészel a sa­ját szakállára intézkedni, amikor a tagosítás lezárt ügy." Igaz, lezárt ügy. De annak az idős asszonynak sohasem lesz az. Tapasztaltuk, hogy nagy még a papírok uralma. Olyan dolgokban is, mint a ta­gosítás, óvhatatlanul is becsúszik egy-egy hiba. Különösen, ha fe­lülről irányítják ezt a munkát. Olyanok, akik aiíg-alig ismerik a község arculatát és nem hajlandók figyelembe venni a helyi vezetők véleményét. Mint ahogyan nem vették figyelembe Jánoshidán sem. . Itt van egynek Kosik Mátyás tszcs tag ügye. Ez az ember kije­lentette, hogy ő tszcs tag akar ma­radni, de a földjét nem engedi a táb’ába tago$ítani semmiképpen. Molnár Ferenc párttitkár, Gazsi Illés tanácselnök, miután jól is­meri a falu bonyolult arculatát, azt mondta: — Hagyjuk ki ezt az embert. Inkább maradjon egyéni gazda, semhogy a tszcs működését za­varja elégedetlenségével. — A he­lyi vezetők józanul, tárgyilagosan ítélkeztek. Kosik Mátyás földjét mégis betagosították, régi földte­rületét egy másik gazda kapta. A helyi vezetők pedig most magukra vannak hagyatva és napokat tölte­nek el ennek az ügynek a rende­zésével. A járási pártbizottság és a tanács emberei, akik ebben az ügyben a helyi vezetők helyett intézkedtek, most előkelőén távol­tartják magukat. Az önállóság ilyenfajta megnyirbálása idézi elő a helyi vezetők közönyét és felülc­­t©3&Ggét. (Folytatjuk.) SzekuMy Péter EZUTÁN jutott el a panasz a szerkesztőségbe. Gyerünk a Fűtő­házba. Megvallva, kissé kételked­tem. A kétkedés fátyla azonban egy kis beszélgetés után csakhamar le­hullt. Egy csoport ember sütkére­zett a fösvény októberi napsugár­ban a Fűlőház irodája előtt. Talá­lomra szólítottam meg őket. A be­szélgetők kivétel nélkül fűtők vol­tak. Péntek Miklós esetét említem. Először bizalmatlanok, de a Néplap hallatára egyszerre felengednek. Alig győzőm felfogni a válaszokat: — Nem hallgatják meg itt az em­bert — vélekedik Makai Mihály. — Nincs itt termelési értekezlet, ahol...? — Kimagyaráz ott bennünket a főnök — hangzik a felelet szinte kórusbam. Aztán vége-hossza nincs a panaszoknak, sérelmeknek, me­lyek, mint megtudom, hol itt, hol ott újulnak ki. Seres Kálmán még most sem felejtette el, hogy mikor felesége gyermekágyat feküdt, nagynehezen kapott illetmény nél­küli szabadságot. Keserű szájízzel meséli és mikor elhallgat, lemon­dóan int, pedig még egészen fiatal­ember. A sok egyéni fájdalom mel­lett van egy közös probléma is. Ar­ról van szó pontosan, hogy gyakran 8—10—12 órával előbb berendelik a mozdonyszemélyzetet. Mit tesznek ilyenkor a fűtők, a mozdonyveze­tők? Tétlenkednek, zsörtölődnek, s amint beszélik, néha az is megesik, hogy az ilyen tétlenség miatt egye­seknek igazolatlan műszakot írnak be. A véletlen ügy hozza, hogy Su­­rányi Imre a főmérnök is odavető­dik a kis csoporthoz. — Miért ez a sok üres kihasználatlan óra? ■— kérdezzük. — Nekik is igazuk van — mutat a fűtökre —, a vasútnak is igaza van. — A magyarázatból még azt tudjuk meg, hogy mivel nagy a for­galom., bizonytalan egyes mozdo­nyok megérkezése és ezért történik u korábbi kiértesítés. A válasz igaz. de mégsem megnyugtató. MI AVÉLEMÉNTé minderről, Pén­tek Miklós esetéről Hegyi elvtárs­nak, a Fűtőház vezetőjének, Meg­lepő a válasz: — Tudja, ezek (a fűtők) (!) azt hi­szik, mivel mostanában gyakran szó esik a demokráciáról, azt tehet­nek, amit akarnak;. > Kissé furcsán cseng ez egy veze­tőnek a szájából. A furcsaság az általánosításban van. Vajon tényleg igaz az, hogy a Fűtőhöz dolgozói­nak többsége a fentiek szerint gon­dolkodik? Aligha. Tény, van egy­két ilyen ember a vidékiek közül, mint Kézér Sándor, Kovács Mihály, akik szinte úgy járnak műszakra, ahogy éppen nekik tetszik. Van olyan fűtő is, aki fütyül a kiértesí­tésekre. Ezek miatt azonban még nem beszélhetünk ez égisz Fűtő­házról. Az ilyen kijelentés sértés a dolgozókra nézve. De térjünk csak vissza egy kicsit Péntek Miklós esetére. Hegyi elv­társtól úgy informálódtunk, hogy l'éntek 20 óráig pihenhetett. A va­lóság ebből csak 15 óra. Kérdéses az is, ha Péntek Miklós megtagadta a munkát, csak ő szolgált rá arra, hogy salakot lapátoljon? Pénteknek a mozdonyvezetője, mivel fáradt volt — és ezt el lehet hinni — meg sem jelent. De hol volt az idegen gép személyzete, amelyre Péntek Miklóst vezényelték? Nyilván ezek is kérdések. Utólag, tudjuk, a hatá­rozatnak nem szereztek érvényt, Péntek Miklós továbbra is moz­­donyfütő. Feltételezzük, hogy az előbbi kérdések vizsgálata alapján született ez az utólagos döntés. TAN MÉG a sérelmeknek egy igen fájdalmas formája is a Fűtő­­háznál. Ugyanis az egyik mozdony­­felvigyázó — P. K. — gyakran kér mozdonyvezetőktől, fűtőktől pénzt kölcsönbe. Ehhez aztán az is hoz­zátartozik, hogy leggyakrabban el­felejti visszaadni és a kölcsönadott pénzek fejében egyesek „jobb", „ki­fizetődőbb" munkát kapnak. Pén­tek Miklós is elmondott egy ilyen esetet, és mikor megkérdeztük, ha megírjuk, vállalja-e szavait, habo­zás nélkül azt mondta: igen. így most mi is leírunk egy P. K. és Péntek közötti beszélgetést, ami még 1954 nyarán hangzott el.' — Van-e pénzed? kérdezte a felvigyázó. —Mennyi kellene? — Hetven. Pénteknél nem volt csak 40 fo­rint, de aztán ezzel is beérte a fel­vigyázó. A beszélgetésnek volt még egy részlete, ugyanis Péntek Mik­lóst át akarták helyezni egy 324-es rendszámú mozdonyra, ahol keve­sebb lett volna a keresete. P, K. megígérte, hogy a 411 274-cs moz­donyra kerül. Úgy is történt, bár ezt egyáltalán nem kérte Péntek. Csúnya dolgok ezek, de bármeny­nyire is rosszul érintenek egyese­ket, hallgatni nem szabad róluk. A nagy őszi forgalomban, ahol szinte emberfeletti munkát végeznek a Fűtőház vasutasai, a fűtők, moz­donyvezetők, jogosan várnák cm* berségesebb magatartást a vezetők­től. S jogos a felháborodásuk azért a protekcióért is, melyet egyesek kölcsönpénzek nyomán élveznek. Gulyás Ernő Operaest Karcagon Nagy érdeklődés előzi meg Kar­cagon Rigó Magda és Losonczi György Kossuth-dijas érdemes mű­vész, az Állami Operaház tagjainak hangversenyét, melyet a tanács népművelési osztálya és a Szabad­ság Termelőszöiretkezet rendez a Rákóczi Kultúrotthonban. Az operaesten közreműködnek még: Dénes Erzsi és Pintér László, az Operaház tagjai. Konferál: Be­­niczky Ádámné. A műsoron Leon­cavallo, Mozart, Wagner, Gluck, Liszt, Schubert és Mascagni müvek szerepelnek, ' 3 ;'; Az operaest rendezésében Ró­­nyaí Kálmán, a Szabadság Tsz el­nöke, Sallai Imrévé, a tanács nép­művelési osztályának vezetője és dr. Sántha József orvos dolgoztak fáradságot nem ismerve. Karcag város dolgozói az október 27-i ope­raesten szélesebb körben, ismerked­nek meg a komoly zenével. BUKARESTI UTCARÉSZLET — (Dr. Szebeni felvétele,)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents