Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja
1956-10-12 / 239. szám
községró'l-községre ¥JLÁO PROLETÁRJAI BOYESÖUETEXt tol mostam, sss. áss. o&Mteo ■" p&sseL ’ SZ 0 LM OK MEGYEI NÉPLAP A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG és A MEGYEI TANÁCS LAP JA MEGYÉNK fiLETfiBÓL Még a* idén villamosítanak négy termelőssövetheseiet KdHmes meglepetés érte az elmúlt napokban megyénk négy termelőszövetkezetét. A Földművelésügyi Minisztérium engedélyezte, hogy részükre még ebben az évben, mintegy 400 ezer forintos költséggel bevezessék a villanyt. Az eredeti terv szerint a mezőtúri Béke és Szabad Nép, valamint a jászjákóhalmi Kossuth és a kőtelki Ezüst Kalász Tsz tanyaközpontjába csak 1957-ben került volna sor a villany bevezetésére. A villamosításihoz nagy mértékben hozzájárul az is, hogy az Épületszerelő Vállalat sok munkája ellenére ezt helyezte előtérbe. A szerződést máris megkötötték és rövidesen mind a négy termelőszövetkezet tanyaközpontjába villanyfény világít. Ezen változtatni kelt A Cibakház! Gépállomás dolgozói a kukorica silózására átalakított kombájnnal 60 hold kukoricaszárat vágtak le a tiszaföldvári Lenin és a martfűi Tisza Tsz-ben. Nagy segítség ez, hiszen ha kézierővel fogtak volna hozzá a szár vágásához, talán még most is azzal bajlódnának. A hiba csak az, hogy a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezetben mintegy 200 köbméter kombájnnal levágott kukoricaszárat nem hordtak be a szövetkezet tagjak Pedig így még azt a csekély tápértékét is elveszti, amit a nagy szá-127 gépet javítottak ki Lesz már otthona a tisxaderasi DISZ ifjúságnak Tiszaderzsen több mint egy év óta nem vótt otthona a Dísznek. Höl itt, höl ott kötöttek ki a fiatalok. Ha egy helyiségre szükség voit, onnan is tovább telepítették őket. Aztán lassan szétszóródtak. Nem így lesz ezután. Most ők építenek maguknak székházat, 30 ezer forintos költséggel, a Községi Pártbizottság mellett Igaz, hogy társadalmi munkára ezidáig még nem nagyon jelentkeztek a fiatalok, de remélhetőleg az építkezés láttán kedvet kapnak hozzá s az új otthont ezáltal is méginkább megszeretik. A Szolnok megyei gépállomások az egész országban elsőnek fogtak hozzá az erő- és munkagépek folyamatos javításához. A tervezett 96 géppel szemben eddig 127-et javítottak ki. A folyamatos javítás nagy előrehaladást jelent az elmúlt évekhez képest, mert a gépállomások nem vonják be az összes gépet javításra. A földeken folyamatosan haladhat az őszi mélyszántás és a vetés. A kijavított erőgépeket pedig ismét munkába állítják, razság meghagyott, Ezen változtatni kell. Képünk a DISZ székház építőit. Molnár Imréi, Tóth Gyulát, Dobi Lajost és Nagy Sándort mutatja be a falrakás közben. 1960-ban már termel a szuperfoszfát gyár 42.S mássás risstermés Nagy öröm van a kisújszállási Dj filet Termelőszövetkezetben. — Az egyik 18 holdas rizstelepről ugyanis 42,3 mázsás átlagtermést takarítottak be. — A kiemelkedő termést a Dunghan Shalj rizsfajta adta. A kunszentmártoni Zalka Máté Tszben ugyanez a rizsfajta mintegy 25 holdon átlagosan 28 mázsás termést adott. Jobb mint 81.000 köbméter takarmányt silóxtak be eddig Ssolnok megyében Szolnok megye a legutóbbi értékelés szerint második az országos alózási versenyben. Első Békés megye 44 százalékkal, s mindjárt utána következik Szolnok 81200 köbméterrel, 41,3 százalékkal. Annak ellenére, hogy a megye második országosan, nem követtek el mindent a megye termelőszövetkezetei és gépállomásai a silőzási terv gyors teljesítéséért. Pedig nagyon fontos lenne, hogy minél hamarább konzerválják a takarmányt, mert iáidéul a kukoricaszár napról napra veszít tápértékéből a szabad levegőn. A megyében Kisújszállás termelőszövetkezeti város tudja felmutatni a legjobb silőzási eredményt: eljesítmény© 60 százalék. A Járások közül a tiszafüredi és a jászapáti 50 százalék fölött áll. Ez az i szám. amit a reális lehetőségekhez mérten az egész megyének el kellett volna érnie, Almassüret Pirosra érett a* alma szerte a megyében. Mindenütt megkezdődött a szüretelés. A gazdag termést fürgekezű szüret élők szedik vedrekbe, ládákba, majd vony vára halomba rakják. Napjainkban a s*üretetők vidám kacagásától hangosak a fegyverneki szőlőske,tek is. A Kossuth Termeszövetkezet tagjai több holdnyi területről szedik össze a pirosra, sárgára érett almát és a szürkén hamva zamatos szilvát. Jó termés volt az idén gyümölcsből, s ez szépen növeli a szövetkezeti tagok részesedését. Képünkön Bukta Erzsébet és Hajdú Julianna a szövetkezet szorgalmas szüreteiéi láthatók, A leszedett álmát ládákba gyűjtik össze, amelyet két rúdon Öllé János és Fenyvesi János hordanák az út mentén prizmába. Kuczera István, a szövetkezet elnöke elégedetten gyönyörködik a gazdag termésben, amely rövidesen átvételre kerül, hogy minél hamarabb eljusson a váron dolgozókhoz. Ha valaki Olyan látogat majd el néhány év múltán a Tiszamenti Vegyiművekbe, aki jelenleg is ismeri az üzemet, az meglepődve tanácstalanul áll majd meg a gvár hatalmas udvarán. A nagy, körülkerített udvarban a dudva és a gaz helyén újabb üzemépületek magasodnak. Végtelen szalagok érdekes anyagokat továbbítanak majd egyik üzemrészből a másikba, s később azt láthatja a szemlélő hogy ez az anyag átalakítva műtrágya formájában zsákokba, majd vagonokba kerül, hogy segítse a magyar termőföld javítását. Itt épül fel 1960-ra az ország legkorszerűbb szuperfoszfátgyára Még most érintetlen az udvari gyom, de hamarosan dömperek teherautók tapossák sárba, kezdődik az építők felvonulása. Már a kezdet is érdekes! Olyan felvonulási épületek készülnek amelyeket később sem kell lebontani. így aztán senkinek a* szív«nem fáj annak láttán, hogy alig húztak fel használható jó épületeket, máris szétrombo',ják. De engem most a gyár érdekel. bár az sem mellékes, hogy a felvonulással egyidőben kényelmes i unkásszállást emelnek az értőknek. Üj üzletház épül, mert a jelenlegi már nem látná el a forgalmat. Kíváncsiságomban nem maradok sokáig egyedül, mert a gyár beruházási osztályán minden kérdésre készséges választ kapok, A sok közül talán legfontosabb hogy az új üzem mintegy 150 ezer tonna szuperfoszfátot termel évente. Ezt ha 20 tonnás vagonokba rakják, évente csak készáru elszállítására 7500 vagont keil rendelni a vasúttól, óriási mennyiség és mindössze háromszáz munkást foglalkoztat majd az üzem. Többre azért nem lesz szükség, mart a legteljesebb mértékben gépesítik, mechanizálják a munkafolyamatokat. A raktárakban sem kell végezni derékfájdító munkát A zsáko’ást, az anyagtovábbítást, a lapátolást emelőgépek, végtelen-szalagok végzik. Az egészségre ártalmas gázokat külön berendezésekkel nyeletik eh Az új gyár elkészültével nagyobb szerephez jut a kénsav üzemrész is. A jelen’eginéd több kénsavat kell termelni és így növelni kell á régi üzem termelését is, mintegy 50 százalékkal. Ez is a mai idők követelményeinek megfelelően történik. Nem építenek új üzemrészeket, hanem a jelenlegi üzemben megváltoztatják a technológiát, termelékenyebb, hasznosabb gyártási eljárást alkalmaznak. Kell a kénsav, ugyanis a nyers foszfátot, amit a Szovjetunióból importálunk, először kénsavval kell kezelni, hogy a vízben oldódjék. Ezzel már azt is megtudtam, hogy a szuperfosafát alapanyagát külföldről hozzuk be, tervek szerint először a Szovjetunióból, Pola-félszigetéről, de lehetséges az is, hogy Algériából. De nemcsak az alapanyagot, magát a tervdokumentációt is a Szov- m jetuniótól kaptuk, szovjet technológia alapján készül a szuper-foszfát is. 6' miközben minderről beszélünk, előkerül egy fénykép. Rajta az látható, milyen lesz a Tiszamenti Vegyiművek 1960-ban. Szeretném Is elkérni a képet a lap számára. Az osztályvezető Launé Richárd, sajnálkozással adja tudtomra: a képet a „TŰK", a bűvös, titkos irattár őrzi Hogy a kép mennyiben tótko6. azt nehéz kitalálni Én sem töröm rajta a fejem, véletlenül sem alkarok bürokratának titulálni senkit alaptalanul, Mindössze az a véleményem, ami az üzem igazgatójának: nevetséges eá a „TŰK“ ügy. Na de ez már mit sem változtat a dolgok folyásán, még kevésbé az új gyár építésén. A szuperfoszfát üzem ötéves tervünk újabb alkotása, gyakorlatilag 1960- ban már műtrágyát termel. Újabb évi 150.000 tonna műtrágya segíti ezután azt, hogy kövérebbek legyenek a búzaszemek, több legyen a kukorica, a burgonya — jobban éljünk; (0) A rosszat ne nevezzük soha többé jónak — jánoshidai jegyzetek — a felületesség. Már pedig ezen Jánoshida jászsági község, de lakói mégsem tartoznak a jászokhoz. Ezt Bognár Gyula elvtárs mondta el és megjegyezte, hogy a szomszédos Alattyán is besenyő település. Ide Jánoshidára néhány nappal ezelőtt érkeztünk, hogy beszélgessünk a falu népével életükről, örömeikről, gondjaikról. A hírre, hogy valahaimét idegen helyről érkeztek, már az első nap délelőttjén belátogatott néhány ember a községi pártbizottságra, A tagosítással kapcsolatos panaszokkal hozakodtak elő. Az egyik nap délelőttjén pedig az egyik községi alapsziervezet titkárát kerestük. Szemüveges, korosabb asszonytól kérdeztük meg, hogy a2 hol lakik. — Néhány házzal odébb — mondta. — aztán utánunk szólt. — Véletlenül nem a cukorgyártól vannak az elv társak? Mivel, ha onnét lennének, mondanék valamit. Nincs rendjén ez a cukorrépa dolog. A kövesút mentén már megengedték felszedni a répát. Ahol pedig, ha megesődzák, a kerékagyig ér majd a sár, ott még nem. Ez nem jól van így. Okosabban kéne csinálni — mondta az asszony. Sajnos, sok a más természetű panasz is. És ezek a kisebb-nagyobb sérelmek legtöbbször feledtetik a jót is. Van a községben kultúrotthon, bölcsőde s olyan cukrászda, amely igazán díszére válna akármelyik nagyobb városnak is. Havi forgalma 40 ezer forint. Sok más mutatja a fejlődést itt Jánoshidán is. Csak az a baj, hogy még nagyon sok a bürokratikus huzavona, a hozzá nem értés és változtatni kell. Mert nagyon igaz az, hogyha az embernek a foga fáj, nem jól érzi magát, semmi sem tetszik neki, pedig egyébként kutya baja. Egyik reggel a tanácselnök elvtárs behívatta a hivatalsegédet az irodájába. — Matyikéin, este hét órára kisgyűlést kell meghajtani. — Ennél többet nem igen mondott és a hivatalsegéd nem is kérdezett. Gondoltam: vagy nagyon érti a kisgyűlések szervezését, vagy pedig a tanácselnök nem tulajdonít annak nagyobb jelentőséget, hogy hoszszabban kioktassa a szervezéssel megbízott embert. Este Antal Jánosék házában össze is jöttek szépszámmal Ügy látszik, a hivatalsegéd elvtáns mégis tudta, mit kell tennie. A konyhában mintegy húszán üldögéltünk. A gazdálkodók csendben hallgatták Fodor Zoltán községi mezőgazdász beszédét. Szívták a cigarettát és úgy tűnt, hogy egyáltalán nem érdekli őket, mit mond az előadó. Az egyik nekitámaszkodott a szék karfájának és bóbiskolt. A másak avult, fekete kalapját homlokára húzta é" egy szikrányi érdeklődést sem mutatott. Máskü’önben a vetésről és a betakarításról volt szó. A gazdálkodók fújták a füstöt. Na, ez a kisgyűlés így, ahogy most van, nem sokat igér. Ott a tűzhely mellett ülő embernek is az arcára van írva, hogy a legszívesebben aludna, mert rendületlenül ásítozik. Ha vége lesz a mezőgazdász előadásának, a jelek szerint már mehetünk is haza, itt ugyan nem fog megszólalni senki: Az idős nénike biztosan nem. A hivatalsegéd bizonyára túlbuzgóságból citálta ide, hogy növekedjék a hallgatók száma. A mezőgazdász meg úgy látszik, megszokta már ezt a érdektelenséget, mert nem zavartatja magát. Mikor a begyűjtéssel, meg az őszi mezőgazdasági munkákkal végzett, ügyes fordulattal a tsz mozgalomra, majd a tagosításra terelte a szót. S erre az idős nénike sirvafakadt. Ráncos arcát kötényébe temetve* zokogott. — Tömkretettefc j j ? tönkretették. — mondogatja. — Gubbaszkodva ül, tönölgeti könnyeit és panaszosan ismétli a szavakat. Az ember szívét marokra fogja valami és a torka elszorul. Olyan szánmivaló ez a szomorú, síró Ids öregaszszony. Egy hold földem volt. Ez adta a kenyeret Az uram beteg, most operálják negyedszer Mink már a csoportban se kellünk. Mit eszünk jövőre — motyogja mostmár inkább csak magánalt. Szomszédja, egy idős bácsi, aki idáig görbe botjára támaszkodva hallgatott, gyengéden rázogatja a nénike karját. — Ne sírj, ne pityeregj. Ügy se segít senki. — Az arcokról pillanatok alatt eltűnik a közöny e szavakra. De jó, hogy ennyire együttérzőek az emberek. Valaki rászól a görbebotos bácsira: — Hagyja {»alt, hadd mondják el Fodor elvtársnaik, hogy mi a baj. Szekulity Péter, (Folytatjuk.)
