Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-07 / 235. szám

1966, október 7.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

VISSZA TÉRŐK

(Regényrészlet)

Irénke korán ébredt. Még csak * négy óra volt, s félötkor szokott rendesen felkelni. Mióta azonban Jcificamodott” az Ábrahám Mátyás bokája, és egyedül őrá hárult a tehenek gondozása, meg kellett kissé nyújtani a napot. Reggel félórával, este pedig jó másféllel. Így is alig győzte az állatok körüli tömérdek tennivalót. Szerencsére itató vízről nem, neki kellett reggelenként gondoslcodni. Azt meghúzta Ferenc, az új traktoros, mielőtt kiment a laposba szántani.

Gyorsan megmosakodott, magára kapta kékpöttyes ruháját és elindult az istállóba. Erőteljes hajnali szél fújt. Az utcasarkon nagyokat bólintott a két fiatal jegenye, mintha jó reggelt kívánna egyik a másiknak. A hajnal pírja, mint valami mesteri szövésű biborfátyöl, szélesen tündökölt a keleti ég álján. Valahol kakas kukorékolt teletorokkai, amire éhes kismalac válaszolt dobhártyát tépő visítással A szomszédban kútgém nyikordult, majd viz loccsant az itató vályúba... Fehér libák gyalogoltak az ú* közepén, zsinóregyenes sorban, mintha jólneveltségilkkel akarnának büszkélkedni.

Tücsök, a hűséges pajtás már ott várta írónkét az istálló ajtóban. Egy darabig kedveskedve ugrándozott körülötte, aztán figyelmesen lesett rá fekete gyöngygomb szemeivel hogy mikor hangzik el a szokásos parancs .. ■. Irénke lámpát gyújtott. Fénysugarak futottak szed az istállóban s kiűzték onnan a párával telített sötétséget. Álmosan hunyorogtak a tehenek, farkukkal gépiesen hessegették a közelükbe settenkedő szúnyogokat.

— Tücsök! — szólalt meg Irénke. t—i Költögesd, fel a lustákat.

Nem kérette magát kétszer a fürge kis jószág. Végigkocogott az állatok faránál, s halkan, de azért jól érthetően morogta el az ébresztőt. A tehenek feltápászkodtak, Tücsök meg leült a küszöbre s mozgatta csipetnyi farkát szaporán, ügyes pulihoz illően. Mert ügyes puli volt ám a macskányi Tücsök! Alighanem utolsónak érkezett arra a helyre, ahol a kutyaértelmet osztogatták, s ennélfogva a maradékot is ő kapta meg. Ügyességének azután adta különösen tanújelét, miután egy titokzatos nyavalya a félkarú Bende Jóskát, az éjjeli őrt is leverte lábáról. Ettől kezdve Tücsök látta el a teheneknél az éjjeliőri teendőket. Dicséretére legyen neki mondva, elhárított ő minden bajt éjjelenként a kajlaszarvuak feje fölül. Tehénnek kellett volna annak lenni a pajtában, amelyik ki mert volna mozdulni a jászol mellől, ha elszabadult véletlenül. Sőt mi több: Sandri, a tizenegy mázsás bika is őszinte tisztelettel viseltetett Tücsök iránt, amit azzal bizonyított a napnál is fényesebben, hogy ha Tücsök mellette volt, a bárányon is túltett Sandri olyankor a jámborságban.

p nni adott Irénke a tehenek^ nek, és már az istállót is kitakarította félig-meddig, amikor belépett Szalai Antal, a termelőszövetkezet idős párttitkára. Kezet szorított a lánnyal, s vállon veregette tenyerével:

— Álmos a szemed, kislány. Talán sokáig udvarolt az este Ferkó?

Irénke szomorúan legyintett:

— A gond, titkár elvtárs, az udvarolgat nekem mostanában.-.. Az ember szinte beleörül, annyi a csinálni való.

Hosszút sóhajtott Szálai Antal. Mély, felfelé ívelő ránc képződött domború homlokán.

— Sajnos, egyelőre nem tudok melléd embert adni. ; ■.

Ott maradt Szalai, nem volt szíve magára hagyni a két ember helyett dolgozó tehenészt. Takarmányt készített az állatoknak, megvakarta őket, szalmát hordott alájuk a közeli kazalból, amíg Irénke a fejéssel volt elfoglalva. Hat órára végeztek a reggeü munkával. Ekkorra meg kellett volna érkezni Kovács Péternek, a tejet szállító fiatal kocsisnak is. Máskor már itt ácsorog háromnegyed hatkor, rendszerint fényesre vikszolt csizmájában. Zsörtölődik, sürgeti a fejéh, tréfásan naplopással gyav.úsítgatja írónkét.

Mi történt vajon a pontossághoz csökönyösen ragaszkodó legénykével? Tanakodva nézett a lány Szálaira, Szalai meg Irénkére pislogott kérdöleg. S közben eltelt egy jó negyedóra, mire odahajtott Péter az épület elébe. Szőke haja ziláltan meredt az ég felé, nagy feje mámorosán ingott hol jobbra, hol balra. A ló hátán pedig csimbókos ostor nyomai hurkálottak hosszában-keresztben.

— Miért bántottad Kesejt? — kérdezte Irénke, végigmérve a legényt haragos pillantásával.

>— Az annak az orvossága — válaszolt Péter egykedvűen. S miután a kannákat felrakták, megint a lóra csapott az ostorral. Csak úgy repült a szőre a szegény Kesejnek.

Irénke szemrehányóan tekintett a párttitkárra:

— Megmocskolhatta volna legalább. Én a maga helyében a környékről is elzavarnám.

—■ Elzavarnád? — kérdezte Szalai. — Kár lenne érte, hidd el, nagy kár lenne. Péter becsületes ember, egyike a legbecsületesebbeknek. Es ha most mégis így viselkedik, ez csupán az ő hibája.

— Ezt már tegnap is hallottam t.tkár elvtárstól — szólt közbe Irénke türelmetlenül. — Nem csupán az ő hibájuk ... A múlt héten kilenc tag hagyott itt bennünket. Kinek a hibája ez, ha nem az övéké?

— Az enyém is, meg az elnöké is, meg a brigádvezetőké is — felelte Szalai határozottan. — Legyünk őszinték: nagyon hozzá voltunk szokva a parancsolgatáshoz. A bírálattól viszont úgy irtóztunk, mint a kopasz csirke az esőtől... Ebből keletkezett a baj, kislányom, leginkább ebből.

Ihállgattott. Tekintete, mintha reményt ébresztő látványt kutatna valahol, izgatottan siklott végig a láthatáron. A közelben, úgy kétszáz lépésnyire az istállótól, az aratás közeledését jelezve szőkéiéit egy búzatábla. Arrébb kukorica zöldéit, napraforgó integetett széles leveleivel, az öntöző csatorna csillogtatta sima víztükrét. A csatorna partján libák legelésztek. Mellettük a tizennégy esztendős Balog Rózsiké. álldogált, vidám dalokat énekelve . -. Elmosolyodott Szalai Antal. A kisleány vidámsága, melyből ösztönös bizalom érződött a jövő iránt, lassan őrá is átragadt. Cigarettát vett elő zsebéből, rágyújtott s jólesően szívta mellre a kesernyés füstöt.

— Estére — fordult hirtelen Irénkéhez — összehívom a párttagokat. Holnap meg egyenként, munkaközben beszélgetek az emberekkel ... Mit gondolsz, boldogulok velük?

— Talán — felelte Irénke bizonytalanul. — De először is azokat győzze meg, akik már kiléptek a termelőszövetkezetből.

*—* Ha jól dolgozunk — nevetett Szálai — nem lesz nehéz őket visszahozni.

Busi Vince

Kátai Gábor

(Születésének 125. évfordulójára)

Katai Gabor alacsony sorból, egyszerű földműves családból emelkedett a maga erejéből, szellemi képességei folytán magasra és ezt az önmaga alttal kiharcolt eredményt és sikereit embertársai javára, a köz szolgálatára hasznosította.

1831 október 5-én született Kátai Gábor éís Vince Sára szülők gyermekeként. Az igen éleseszű gyermek már 4 éves korában tud olvasná. Szülei, miután nyugtalan természete miatt szeretett bolyongani, a koraérett gyermeket már ekkor beadták az iskolába, így azt korábban végezte el, mint társai 12 éves korában az elemi és középiskola IV. osztályát végezve, búcsút mondott szülei akaratából az iskolának. Ennek kettős oka volt, mert a szegény parasztszülők nem gondolhattak gyermekük továbbtaníttatására, ugyanis erre anyagi fedezetük nem volt, viszont apjának segítségre volt szüksége a nehéz paraszti munkában. A szülök terve azonban meghiúsult, mert a zsenge ifjúnak sem érzéke, sem kedve nem volt a paraszti munkához, de ereje sem volt, hanem minden idejében a könyvet bújta és a tudássszomját kívánta kielégíteni.

Nevelői, szomszédok, ismerősök, a család barátai felismerték az ifjúban az igen kivételes szellemi képességet s meggyőzték a szülőket arról, hogy gyermekük továbbtanulását bdztosítaniok kell

Az ifjú Kátai önképzéssel művelte magát és 1845-ben a Hollay József gyógyszerész gyógyszertárába ment gyakornoknak. (A Dózsa György-út sarkán volt e patika, ahol a Földművesszövetkezet textilüzlete van.) 3 évi gyakornokoskodás után 1848-ban, a szabadságharc évében, gy ogysze részsegéd i vizsgát tesz, majd továbbtanul, de a szabadságharc utáni absolutizmus idejéh tanulmányait egyelőre nem folytathatja. 1851-ben beiratkozik a pesti egyetemre, majd 1853-ban a bácsin folytatja tanulmányait s ez évben itt igen fényes siker mellett gyógyszerészmesteri vizsgát tesz. E vizsga felhívta iá a figyelmet, mert

Kátai, aki nem is beszelt folyékonyan németül, továbbá is gyűlölte nemzeti érzésből az osztrák uralmat, arra kérte az egyetem tanári karát, engedjék meg neki, hogy a gyógyszerészmesteri vizsgát latin nyelven tehesse le, ami páratlan teljesítmény volt; Oly szép tiszta latinsággal felégetett, hogy tanárai teljes elismerését váltotta ki;

Fényessikerű vizsgája után egyideig Karcagon, majd vidéken, később pedig Pesten működik, mint gyógyszerész. Ugyanakkor beiratkozik a pesti egyetem orvosi karára s egyidőben dolgozik, tanul, sőt magánitanításból is tartja magát.

1857-tŐl a szakirodalomnak lesz jeles művelője, tollából 4 önálló könyv, illetve fordítás, 20 önálló cikk, több mint 100 referátum, kisebb cikk, könyvismertetés és 6 útinapló jelenik meg.

Különösen a gyógyszerészképzés fejlesztése érdekében igen sokat fáradozik és a gyógyszerész szakirodalom megindítása érdekében buzgólkodik. Méltán tekintik Kátait a magyar gyógyszerészképzés és irodalom úttörőjének, áld az orvosi diploma megszerzése után is gyógyszerésznek is vallja magát; Egész sereg szakirodalmi cikket, sőt könyvet ír és fordít magyarra.

A Természettudományi Társaságnak 1860-tól másodtitkára s mint ilyen, rendkívül szorgalmas egyén, felbecsülhetetlen szolgálatot tett a tudomány ügyében. A Társulat könyvtárát is ő rendezte.

1861-ben, amikor az orvosi képesítést és diplomát megszerzi, elfogadja szülővárosa, Karcag meghívását és a Nagykunság kerületi főorvosává választják. Mielőtt működését megkezdette volna, az egyébként szűkmarkú város 2000 forintot szavaz meg külföldi tanulmányút jára. Bejárja Nyugat- és Közép-Európa országait, Svájc Franciaország, Anglia, Hollandia, Belgium és Németország tanulmányúdéinak helye, ahol gazdag ismeretekkel gyarapítja tudását. Tanulmányút járói gazdag és értékes úti leveleikben számol be*

Hazatérte után nem foglalhatja

el állását, hazafias érzésből, mert a Schmerlingi-provizórium absolutizmusát nem hajlandó szolgáim, hanem magán-orvosként működik. Közben gyógyszerész és orvosi munkákat, tankönyveket ír. A Budapesti Gyógyszerész Testület megbízásából 3 kötetes művet ír, melyet 1867-ben ki is adtak.

1869-ben megnősül, Poroszlay Karolint, Poroszlay László debreceni városi tanácsnok leányát vette el, tőle egy Gabriella nevű leánya született, aki gyermekbetegség következtében gyengeelméjű lett. Családi élete nem volt hosszú ideig tartó és boldog, mert szeretett feleségét a tüdőgümőkór 1877-ben elvitte.

1873-ban a kolerajárvány idején az egész Tiszántúl kormánybiztosa és rendkívüli lelki ismeretesiséggel végezte munkáját, amiért a legmagasabb elismerésben részesült;

1877 decemberében az 1877. évi I t V; alapján létrejött Jász-nagykun-szolndk megye első főorvosnak hívta meg. Karcagról 1878 január 10-én beköltözött Szolnokra, így rövid időre búcsút mondott szülőföldjének.

Felesége súlyos, gyógyíthatatlan betegsége, majd halála miatt évek óta tartó szervi szívbaja erősödik s emiatt Karlsbadba megy gyógykezelésre, ami csak pillanatnyi gyógyulást jelentett, mert 1878 február

24-én Kunszentmártonban, ahová sorozásra kellet kiszállnia, az 1877. év óta jelentkezett gutaütési roham megismétlődött s 1878 február 28- án kedves barátja, dr. Fray József városi főorvos lakásán fiatalon, 47 éves korában elhalt;

A rövid, de közszolgálatban igen eredményes és gazdag, mindvégig

Egy nép nevelőjének temetésére

li/lindent elvehetnek tőled; rágalmazhatnak, üldözhetnek s életedtől is megfoszthatnak. De ha becsületed tiszta, ha igazságod tisztább s erősebb a hazugok s tévedők igazságánál, emléked az egyszerű emberek szivében örökké él s tiszteleted csak növekedik.

Nem is tudom, hogyan élt, élt tisztán s minden rágalom és hamis bűnperek mesterkélt vádjaitól mentesen emléked az ifjúság szívében éveken át. De élt! S most már élni is fog örökké. Te kedves, feledhetetlen emlékű Rajk elvtárs, ki nemcsak a magyar munkásmozgalomnak lettél messze kiemelkedő alakja, Te a spanyolországi partizán-tiszt, hajdani „erőskezű” magyar köztársasági belügyminiszter, az ifjúság sem feled el Téged soha! Eddig is mindig emlékeztünk Rád. Magam sem tudom, de most, a Központi Vezetőség közleménye után a csillogó gyermekszemek erről beszéltek. Rólad s társaidról. Kaszab Évi még kicsiny gyerek volt Jászárokszálláson, amikor a párt nagygyűlésén ott járt Pálffy György elvtársat üdvözölte, s akkor megölelte őt Pálffy elvtárs. Megigazította a kis úttörőnek az izgalom hevében félrecsúszott nyakkendőjét. És ma egy egész osztály így emlékezik: Pálffy elvtársat temetik, ki megölelte Évit Jászárokszálláson a nagygyűlésen. Évi azóta már nagy leány, jövőre tanítónő lesz. De ahogy nőtt, emlékezetetek is nőttön nőtt e fiatalokban.

Mások filmhíradókból ismerik Rajk elvtársat. Avatják az úttörŐvasutat s Rajk elvtársnak az első úton nincs jegye. A kis úttörőkalauz megbünteti Rajk elvtársat. Egy forint helyett két forintot kell fizetnie. Rajk elvtárs nevet, megöleli, megcsókolja a kisfiúcskát. Tetszik néki, hogy az igazság vele szemben is igazság.

Ilyen emlékek tolulnak föl hirtelen. Hiszen hirtelen szövődő aszszociációk maradtak csak meg az elmúlt évek során, melyeken nem fognak s nem fogtak a könyvek, brossurák, a politikai perek s a személyi kultusz légkörében született oly téves rágalmak, vádaskodások.

Te, kedves emlékezetű Rajk elvtárs, te mindig oly vidám, de oly szigorú és oly pontos, felnőtten is oly tisztán gyermekarcú férfi, ki nemcsak a munkásmozgalom nagy harcosa és mártírja, de az ifjúságnak is szerető nevelője, pedagógusa voltál — tegnap kísértek utolsó utódra díszpompával a Kerepesi úti temetőben; itt élsz Te mindörökre szivünkben s ifjúságunk szívében. A becsületes élet, a népért való élet, a mindig győzedelmeskedő élet, Igazság és becsületesség példaképeként élsz emlékezetünkben s uralkodói ott mindörökké.

Pajtások, elvtársak! A gyászindulók hangja mögött halljátok meg az emberi igazság és becsület, a proletárforradalom dicsőségének és győzelmének nagy himnuszát, mit semmi, de semmi el nem némíthat többé...!

_ CSÁSZTVAT ISTVÁN s1- Jászberény

Történeti emlék a Jászkunság életéből

Kun László király adománylevele az 1279. évtől védte a hármaskerületnek, s népének függetlenségét. E nép szabad volt, földje nem volt eladományozható, Albert király idejében az 1439. évi országgyűlés határozattal erősítette meg a szabadalmat. Ennek ellenére első Lipót megfosztja szabadságától a népet, katonai kormányzatot vezet be, földjét eladja;

Az eladási okmánynak 12 pontozata van. A hármaskerületnek e gyászos emlékét ma, 254 esztendő múltán bemutatom;

hazájának, szülőföldjének, a függetlenségi gondolatnak élő élete megfutása után hozták haza hamvait szülővárosába, ahol élete legnagyobb részét töltötte. Itt temették el március 3-án, óriási részvét mellett;

Kátai Gábor tudomámyszerető és könyvkedvelő, szorgalmas, kutató, gondolkodó és alkotó egyéniség volt Buzgó akaratú, erélyes és egyenes jellemű, szókimondó (ezért mellőzték az Akadémia tagsági választásnál ellenfelei). Népszerű, komoly, de azért kedélyes, humort kel relő tudós volt.

Hagyatékában több, mint 10.000 kötetnyi könyvtára maradt, mely számos hungaricummal, unicuminai igen sok ritkasággal volt tele. Minden jövedelmét éveken át erre áldozta. Könyvtára egy kis töredékét testvére: Kátai Katica a gimnázium könyvtárának adományozta. Ma is megvannak e kincset érő könyvek. Ezenkívül igen gazdag érem, címer, ásvány, biológiai és fizikai szemléltető eszköz, gyűjteménye, orvosi műszerei, mikroszkóp hirdették ennek a kivételes tehetségű, a tudományoknak és fejlődésnek élő férfiúnak nagyságát; \

Kátai Gáborról, a magyar tudományos élet eme igen sokoldalú és naáy eredményeket felmutató vezető-egyéniségéről halálakor a szaksajtó és lapok igen melegen emlékeztek meg, a Természettudományi Társulat emlékének áldozott és alapítvánnyal örökítette meg kiváló szolgálatát és rendkívüli munkásságát;

A mostani emlékezéssel kívánjuk őt a mai nemzedék előtt az ismeretlenségből kiemelni és értékét bemutatva, megbecsültté tenni.

(Szülőháza, a karcagi árvaház mai épülete).

CSAVAS SÁNDOR tanár, Karcag.

Az eladási okmány így szól:

„Mt, I. Lipót emlékezetül rendeltjük, hogy a boldogságos Szűz Máriáról nevezett jeruzsálemi vitéz német rend főkormányzójának, máshelyeken, így Németországban, Olaszországban, és a tengeren túli részeken nagy mesternek nevezett kormányzónak Felséges Ferenc Lajos hercegnek 500 ezer rénes forint összegért Heves és Külső Szolnok megyékben és a Duna és Tisza közt fekvő területeken kiterjedő Nagy és Kiskunságot a jászkerulettel együtt eladjuk, és pedig összes tartozandó-ságaikkal, városaikkal és lákotti mint elhagyott falvaikkal és puszfáikkal.”

Felsorolja az eladási okmány a Nagykunság és Jászság eladott helyeit, ezek: Karcagszállás, Pusztabócsa, Pusztakápolna, Fábiánka, Kolbász, Magyarka majd Márialaka, Pusztakaba, Kevi, ennek körzetében Póhamara, Felemlíti Kisújszállást, ennek területén Puszta, Tóth és Kisturgonyt, Csorbát. Majd Mesterszállást, Kunszentmártont, Kunhegyest, ennek határában Pusztamokócsát és Pusztamadarast;

A Jászságból említve van Jászberény, Jászárokszállás, Jászfényszaru, Felsőszentgyörgy, Dózsa, Jákóhalma, Mihálytelke, Jászalsószentgyörgy, Jászladány, Jászapáti és Jász kisér.

„Eladjuk hozzájuk tartozó lakosokkal és zsellérekkel, bármely öszszes járandóságaikkal és hasznaikkal, szántható, művelt és parlagföldekkel, szántóföldekkel, rétekkel, legelőkkel, zónákkal, kaszálókkal, szénásokkal, kertekkel, gyümölcsösökkel, erdőkkel, ligetekkel, tövises cserjésekkel, berkekkel, hegyekkel. halmokkal a hármaskerület földjét.

Eladjuk a parőkhíális egyházak kegyúri jogát (de csak arra méltó 7 ómai kathólikus vallású személyek javára gijakorolhat.ólag) ugyancsak pallos tiszta és vegyes közigazgatási. vásár és piaci, közmunka robotszolgálattal.”

A közadózás, katonák beszállásolása és egyéb ilyen minőségű jog, az előbb említett és alábbi német lovag-rendé lesz, 500 000 rénes forintért, törvényes szerződés és vétel címén, az Ur 1702 éve márczius havának 22 napján.

Elkeseredés szállotta meg a hármaskerület néoét. Többízben folyamodnak Lipóthoz, kérik jogaikba, birtokaikba a visszahelyezést. Mindhiába!

így szenvedett népünk, mígnem Mária Terézia királynő 1745-ben külpolitikai események hatása alatt visszaadta a hármaskerület földjét a népnek. Nem éppen a jószándék vezette, ez alkalommal sem a Habsburg dinastiát, azonban I; Frigyes porosz király támadása, és Szászhon királyának támadó fellépése oly nehéz körülményeket teremtett a monarchiában, hogy az uralkodónő belement e földterület visszaadásába.

Barla Szabó Jenő Kisújszállás