Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-07 / 235. szám

Tít'6, október 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ■JmSPOBI A HARMADIK NEMZEDÉK A lenti kép Badár Júlia mezőtúri feze kas közben. népművészt ábrázolja munka %■ Qok bolyongás után végre meg- 1-7 találtam. Hiába, nagy terű­­isten fekszik Mezőtúr, nem kis időt vesz igénybe keresztül gyalogolni rajta. Hát még valakit megtalálni. A sok kéróezgetés és útbaigazítás után még is csak sikerült. „Badár Julia Fazekas Népmű­vész” olvasom a kis cégtábláról, amit az épület hátsó falám szegez­tek fel, nyilván, hogy szembetű­nőbb legyen. Óvakodva lépek be a kapun, ne­hogy a házőrző kutya (később meg­tudtam, hogy nincs) megbarátkoz­zon a nadrágommal. Egy idősebb asszony siet elém a hátsó udvarról. Badár Júlia népművésszel szeret­nék beszélni — mondom neki. — Most épen nincs itthon. El­ment fát vásárolni, a napokban égetni akar. De kerüljön beljebb, majd jön ő nemsoká. Mindjárt el­küldök érte valakit — és már sza­lad is a szomszédos épületbe. —‘Elmentek érte — mondja, amint néhány perc múlva visszatér. Addig megmutogatom a munkáit, ugyanis én az édesanyja vagyok. Erre tessék — és már vezet is az egyik szobába. gesz kis múzeumihoz hason­lít a helyiség, ahová beme­gyünk. A falaik szép sorjában tele­aggatva magyaros motívumokkal díszített tálakkal, tányérokkal és oklevelet is szép számmal lehet lát­ni. A polcokon szorosan egymás mellett a szebbnél szebb kanosok és vázáik. Innét a szomszédos szo­bába megyünk, ahol ugyancsak sok szép fazekas művészi remek látha­tó. Szinte nincs az épületnek olyan szöglete, ahol ne lehetne találni egy-egy remekbeszabott munkát. — Még a nagyapám — id. Badár 'Balázs — kezdte családunkban ezt a mesterséget — meséli a legfiata­labb Badár népművész, aki közben megérkezett; Hogyan szánta el magát e mes­terség folytatására — érdeklődöm. — Apám már hat éves koromban kezdett tanitgatni. Csináltatott ne­kem egy kis korongot és azon dol­gozgattam, Állandóan szüleim kö­zött voltam, s csupán a megfigyelés után is sokat tanultam. Mindjobban megszerettem ezt a munkát, és a gimnáziumi tanulmányaim befejez­tével beiratkoztam fazekas ipari ta­nulónak. Mondanom sem kell, mennyire boldog volt apám, hogy fiú utód nem lévén, lánya folytatja az ősi mesterséget, J5f iváncsi vagyok hogyan díszi-11 tik a különféle tárgyakat, s me gitár em mutassa azt be nekem. Szívesen tesz eleget kívánságom­nak. Szép fehér színű vázákat hoz a műhelyből és azokon mutatja be az „{rókázást"; írókénak nevezik azt a kis gömb alakú edényt, ami­nek segítségéivel díszítik az edé­nyeket, Könnyed mozdulatokkal vonala­kat, köröket rajzol, s nem telik be­le négy öt perc, az előbbi fehér vá­za falát máris szebbnél-szebb virág- és levélminták díszítik. — Életemben akkor ért a legna­gyobb öröm — meséli, s közben folytatja a díszítést na mikor ez év március 17-én megkaptam az ipar­­engedélyt. Ennek hiányában öt éven keresztül nem folytattam ezt a mesterséget. Sirvafakadtam az örömtől, mikor kezembe vettem a nekem oly sokat érő irományt. Készítményeit annyira szeretik a vásárlók, hogy nem is tudja kielé­gíteni a szükségletet. Nagy sikere volt az idei Mezőgazdasági Kiállítá­son is. Különösen a külföldiek vá­sároltak sokmindent tőle, — Nagyon örülök annak, hogy önállóan folytathatom a nagyapám áltál megkezdett szép mesterséget. Sok tervem van. Főként a magya­ros díszítési módot kívánom ápolni és természetesen fejleszteni. Én mint a harmadik fazekas nemzedék a családban, szeretnék olyan Adás­ra szert tenni, mint amilyen apám­nak is van. Sok sikert kívánunk további munkájához. i ; , Varga János ŐSZINTE BESZÉD HOSSZAN beszélgettünk a kétpói Szabadság Tsz Kossuth brir gádjándk tagjaival. Szó esett sok mindenről. ...hogy kevés készpénzt kaptak ebben az évben is, hiába fogad­tuk el törvényként a második ötéves tervben, hogy a tsz tagoknak ha­­vonta pénzelőleget kell biztosítani. Szóbajött, hogy Kovács Gyuri bácsinak a fia, Jóska, ősszel haza­jön a katonaságtól és hamarosan lakodalmazik. Megnőnek a gyerekek, a fiatalok pedig elfoglalják helyüket az idősebbek mellett. Lassan az ő Valinkra kerül át a zsák, a kasza is az ő kezükbe csúszik.. , .... hogy szednék, csépelnék a napraforgót, de hiába várják a Fegyverneki Gépállomásról a kombájnost, az csak nem jelentkezik; Aztán egy komorabb hang egy évet visszaváltott, s a tavaly őszi kenderprémiummal hozakodott elő. Fáj nekik, még mindig nagyon fáj, hogy a 105 ezer forintból csak alig több, mint a fele a kétkezi doh gozólcé, a többi a vezetőség között úszott el. A pártttíkár ezek közül is majd, hogy ki nem maradt. AZTÁN, mikor a raktáros legyintett, hogy temetőből halottat vissza már úgy sem hoznak, újabb hang kezdett rá. — Látja csak elvtársnő!... azt akarják, hogy mi boldoguljunk, Akkor mért nem úgy csinálják odafenn, hogy kapjunk betongerendá­kat erre az istállónak felhúzott falra? Már hull visza a tégla, hisz hó­napok óta igy eszi az idő. Sokon kiautóztak már emiatt Szolnokról is* tie gerendát még senki nem hozott, se. nem küldött. Nekünk pedig az kelenc legjobban. Van úgy. hogy az autó közvetlenül a téglafal ár­nyékában áll meg. Az utasok kiszállnak, végig szaladják az épületett aztán újra elautóznak. Sokszor kinn állunk a magtárajtóban, ami ivem több oda tizenöt méternél, de még csak erre sem néznek, nemhogy idej szólnának. Pedig hát mi volnánk itt a gazdák, ha néznének valaminek bennünket az ilyen „kiküldöttek". — Azért van olyam, „kiküldött” is, aki odajön beszélgetni. Érmek nagyon örülünk is, addig míg ki nem derül, hogy mindenáron azt akar­ja velünk elhitetni, hogy az a szent, amit ő mond. Ne adj’ isten, hogy valamiben is igazat adna nekünk. Ilyenből is van elég. — Ne hagyjuk ki azokat sem, akik szívesen, emberségesen be­szélnek velünk, akik nem akarnak mindenáron kioktatni bennünket, hanem elismerik, amiben igazunk van, s vitatkoznak is velünk. Az ilyenek ha nem is tudnak segíteni a mi bajainkon, nem baj, szívesen látjuk őket, mert legalább látjuk, hogy nem tagadják meg a kérges tenyerüeket. Egy idős elvtárs, Rácz Péter bácsi szava változtatta meg a beszéd témáját ismét. — Nem nagyon jut nekünk újság olvasásra sem. Korán kelünk, késve fekszünk, fáradtan és elernyedten. Legfeljebb a rádióból hallunk valamit. De azért tudjuk, hogy van egy párthatározat, ami arra biztat, hogy szókimondóbbak legyünk. Beszélünk is mi, csak még mindig meg­nézzük, ki előtt. JÓ VOLT ott lenni ezek között a „szókimondásra készülő” em­berek között. Hisz nem is az a fontos, hogy betéve tudják a júliusi párthatározat szövegét, hanem az: tudják mit, hogyan tegyenek ezután, Nem lehet sokkal többet kívánni még ezektől az emberektől, mint azt, hogy megmondják bátran amit éreznek, s hogy gazdának érezzék ma­gukat a maguk portáján. Mert, hogy járni tudjunk, előbb lépni kell megtanulni. Lépegetni a szókimondás, a vélekedés, a vitatkozás meze­jén. S ha eközben elhibázunk is néhány lépést, nem baj, majd ha járni tudunk, nem fordul ez elő. Borsi Eszter Naponta 432 liter te] Virágzik a paprika Tarkövén A jászladányi Arany Kalász kis termelőszövet­kezet. Az elmúlt években határozták el a szövetkezet tagjai, hogy rátérek a bel térj esebb gazdálkodásra és ennek első lépéseként fejlesztik a szarvasmarha te­nyésztést. A meglévő tehénállományból kiválogatták a legjobbakat, azokat megtartották, majd vásároltak hozzá kiváló egyedeket. S olyan embereket bíztak meg a jószágok gondozásával, kik azzal szívesen fog­lalkoznak és értenek is hozzá. Egy év óta már törzs­­tenyészet van a szövetkezetben, s jelenleg 24 fejőste­henet gondoznák. Az elmúlt hónapban már 16 liter volt az istállóátlag, most 13 liter fölé emelkedett. Na­ponta 432 liter tejet fejnek és értékesítenek. Ezzel az eredménnyel jóval maguk mögö*t hagyták az orszá­gos versenyben is kiemelkedő helyezést elért jászjá­­kőhalmi Béke Tsz-tj Takarmányról gondoskodtak. A következő évi termésig elegendő mennyiségű szálas- és abraktakar­mány van, mert Kobela András fejőgulyásnak, — oki lányával együtt dolgozik a szövetkezetben, — az a vé­leménye, hogy csak megfelelő takarmányozással le­het a tejhozamot fokozni. Kobela András különben az állattenyésztés egyéb fortélyait is ismeri, lányával együtt szakszerűen gondozza a teheneket. Zárszám­adásig ketten mintegy 900 munkaegységet szereznek majd. Oaupán búzából 45 mázsa előleget kaptak. Re­méljük!, hogy 1957-ben már az országos tejtermelési verseny első helyezettjei között találkozunk a jászla­­tíányi Arany Kalász Tsz nevével. Huszonnégy fermelöszSvetkezetbe vezették be a villanyt Megyénkben ebben az évben huszonnégy terme­lőszövetkezetbe vezették be a villanyt. A villanysze­relés és a bevezetés értéke kétmillió forint körill van. Ebből egymillió vissza nem térítendő állami kölcsön, a többi pedig hosszúlejáratú hitel. 1957-ben tizennégy termelőszövetkezet kap áramot A villany bevezeté­sére 1600 000 Ft vissza nem térítendő állami hitelt l apnak a közös gazdaságok. Jövőre bevezetik a vil­lanyt többek között a szolnoki Tisza Antal Tsz-be és p mezőtúri Béke Tsz másik üzemegységébe is.--­­■ ■" ■———m A turicevei Harcos Termelőszövetkezet üvegházi kertészetében virágzik a paprika. A nyár elején ugyanis, amikor az első termést leszedték, mintegy háromezer tő paprikát visszavágtak. Ez azóta szépen kifejlődött, most virágzik, sőt néhány tövön már ter­més is található. Egészen egyszerű kertészeti újítás ez, de hasznos. Egy évben kétszer termelnek ugyan­azon tövön, így jobb a helykihasználás. A szövetkezet kertészetében ezenkívül kétezer karfiol palántát is elültettek a hajtató házakba. A saláta is kikelt Karácsonyra már tudnak piacra vin­ni friss salátát Ssáaiix szakcsoport Az egyénileg dolgozó parasztok megyénkben idá­ig 110 különböző szakcsoportot alakítottak. Ezek többsége rizstermeléssel és kertészettel foglalkozik. A tiszafüredi járásban a Minisztertanács határozatá­nak megjelenése előtt mindössze négy szakcsoport volt, azóta újabbak létesültek s nemrég alakult két dinnyetermelő szakcsoport 12—12 taggal. Mindkét szakcsoport állami tartalékíöldet is kapott és ezt majd közösen művelik meg. fi hegyű lési versenyben harmadik lett a Szolnok megyei Allaitorgalmi Vállalat A Szolnok megyei Ä1- latforgakni Vállalat az Alkotmány ünnepének tiszteletére kezdeménye­zett országos begyűjtési versenyben a harmadik helyezést érte eL Ebből az alkalomból ünnepi ér­tekezletet tartottak teg­nap délután a vállalat dolgozói a szolnoki József Attila kulturotthonban. Tizenötezer ember nézte meg a szakfilm­­vetítést A Megyei Tanács Me­zőgazdasági Igazgatósága az elmúlt negyedévben aktuális szakkérdésekről 102 mozielőadást szerve­zett. Az előadások igen látogatottak voltak, össze­sen tizenötezer ember nézte meg a szakfilm-ve­­titést. Több helyen a ve­títés alkalmával szakelő­adást is tartottak. Fotóamatörok figyelmébe Október 1-én ízlésesen berende­zett, minden igényt kielégítő OFOTÉRT üzlet nyílt meg Szolno­­kon a Beloiannisz utón. Az új üz­letnek nemcsak az az érdeme, hogy szebb, impozánsabb, mint a régi, hanem az is, hogy bővült a válasz­ték szemüveg és fotó cikkekben. Különösen a megye fotóamatőr­jei fogadták nagy örömmel a bősé­ges amatőrcikkekkel megnyílt OFOTÉRT boltot. Egyre többen tér­nek át amatőrködésre olyanok, akik csak ritkán vagy egyáltalán nem vettek kezükbe fényképező­gépet. Az OFOTÉRT boltban több szakember, aki otthon szintén ama­­tőrködik, szívesen és vételkényszer nélkül ad gyakorlati és elméleti ta­nácsot azoknak, akik most kezdik el a fényképezést, vagy többet sze­­r tűének tudni például a filmhívás­ról, másolásról, nagyításról, a kü­lönböző fénynél történő fényképe­zésről, és a színes technikáról. Több fotóamatőr kérésére szer­kesztőségünk elhatározta, hogy ezentúl rendszeresen, minden csü­törtöki lapszámban fotórovatot köz­lünk, amelyben hírt adunk a fotó­zás újdonságairól és gyakorlati ta­nácsokat adunk a kezdő és haladó fotóamatőröknek. A fotóamatőrök — vidékiek is — kérdezhetnek a szerkesztőségtől (pl. hogyan fényké­pezzünk ősszel, milyen szűrőket használjunk, mit kell tudni a szo­bában való fényképezésről, hogyan történik a filmhívás, másolás, na­gyítás, stb.) amelyet mi a lapon ke­resztül megválaszolunk. Fotórejtvényt is közöl a lap, s ennek a helyes megfejtői között minden héten egy tekercs filmet sorsolunk ki. Várjuk a szolnoki és vidéki fotóamatőrök érdeklődését. Délelőtti előadásokat tart a Vörös Csillag filmszínház Lapunk régebbi számában már hangot adtunk do’gozóink azon kí­vánságának, hogy filmszínházaink valamelyike rendezzen délelőtti előadásokat is. A Mokép vállalat foglalkozott ezzel a gondolattal, és elhatározta, hogy eleget tesz a ké­résnek. Egyelőre csak vasárnapon­ként délelőtt 10 órakor játsszák az esti előadás filmjét, de a későbbiek folyamán már szombaton délelőtt is sor kerül erre. Az első délelőtti előadást október hó 7-én délelőtt tartják a Vörös Csillag film­színházban. A matiné előadásokat a Tisza Filmszínház tűzd műsorra, vasárnaponként délelőtt fél 10 és 11 órakor« Nyilt levél a tiszaszenüinrei Állami Gazdaság igazgatójának — Dönci! mondd meg a kertész­nek, hogy tűnjön el a gazdaságból, mert különben fegyelmivel bocsáj­­tom el. i; Miért? Okom van rá. — Aláásta az igazgatói tekintélyem, ö volt, aki megmondta a revizor­nak, hogy nékem több az illet­ményföldem. A munkáját nem lát­ja el megfelelően. A feleségem­nek nem adott paradicsomot — stb. stb. — hangzott el a Tisza­­szentimrei Állami Gazdaság irodá­jában Pavlovics János igazgató pa­rancsa Farkas Ödön főagronómus­­nak. Mindez 1956. augusztus 31-én, a XX. pártkongresszus után történt, a törvényesség megszilárdításának első évében. Engedje meg Igazgató elvtárs, hogy az ügy továbbfolytatását a nyilvánosságra bízzam, s minde­nekelőtt beismerjem, hogy én vol­tam az, aki a felettes hatóságunk­tól küldött revizornak szóltam, hogy egyed fizikai dolgozók illet­ményföldje kevesebb, ugyanakkor egyes vezető személyek földje a sors véletlen játéka folytán a járandóságnak közel két és félszerese. Én voltam, aki szóltam, hogy ön évek óta jogot formál arra, hogy 2—300 öllel megnagyobbítsa illet­ményföld-járandóságát. De nem én voltam az, alá jelen­tette, hogy a gazdaság igazgatója több mint egy éven keresztül fel­járt Budapestre a gazdaság gép­kocsijával, anyagvásárlás ürügyén lóverseny pályára játszani. Nem én voltam, aki jelentette, hogy sógora az üzemi konyha és a fel nem állí­tott büfé sertés vágásain túl sza­bályellenesen keres 10.— Ft óra­bért. Nem kellett jelentenem, mert be­széltek azok, akik évek óta nem mertek. Akik évek óta tűrték a vi­déki kiskirály önkényes uralmát. Besenyei Teréz az A. G. M. kitün­tetett dolgozója, akinek azért kellett elmennie a gazda­ságból, hogy helyet adjon az igazgató sógornőjének. Papp Imre kocsis, aki tizennegyed magával lakott egy 16 négyzetmé­teres szobában, patkányokkal ke­verve. Kocsisok, akiket ön három hónapra csukatott be, mert meg­etettek a gazdaság lovaival egy zsák zabot, ugyanakkor önnek hat süldője anyástól élt hónapokon ke­resztül a gazdaság hereföldjén, Nagy János futókocsis, aki oly sokszor összetévesztette a síp­szót,— mert ön a kutyáját egy* a kocsisát két sípszóval hívta. Beszéltek azok, akiket az igaa* gató elvtárs oly sokszor meggyanú­sított és megalázott ártatlanul, hogy lopnak. S ön volt az, aki a Samu kastélynál a szándékosan felduzzasztott sertésállománya ré­szére hónapokon keresztül hordta az üzemi konyha moslékját. Igaz, hogy midőn az ÁGEM Értesítőben megjelent egy-két fegyelmi hatá­rozat errevematkozóam, ön befize­tett visszamenőleg napi 1.— Pt-ot — bizonytalan időre. Beszélnek azok, akiknek heve­sebb az illetményföldjük, hogy só­gornője, aki egy magános nő, mi­lyen címen kapott 1200 öl illet­ményföldet. És ön az 1956. szeptember 2-án megtartott termelési értekezleten önkritikát gyakorolt régi módon: „Hibáimat ellenséges egyének za­­vart-keltésre akarják felhasználni1' — mondta ön, de vajon kik az jelenségek? A párttit­kár, mert bírálni merte, az ÜB, mert elítélte? A gazdaság agro­nómiája, mert jelentette? Nem tudni, mert a párttitkárral nem beszél, az agronómusokal gyűlöli. Oly jó ez a gazdaság igazgató elvtársi Évekkel ezelőtt győzelmi zászlók díszítették irodáit. Kiváló agronómus gárdája van, kiemelke­dő eredményeivel igazgatósági szin­ten az elsők között jár. Szálljon le a hintóról néha! Jöj­jön közelebb a dolgozókhoz, akiket eddig messziről kikerült, hogy még több és jobb eredmények legyenek. Mert ezt kívánja öntől a párt és a dolgozó nép. Kovács Béla kert. agr. Újabb terrorper Karlsrubeban Berlin (MTI.) A Karisruhei Szövetségi Bíróság 6. számú ta­nácsa előtt október 8-án újabb ter­rorper kezdődik, nyolc német ha­zafi, közöttük az NDR hat állam­polgára ellen. A vádlottak 1955 nyara óta vizsga’ati fogságban van­nak. Az a vád ellenük, hogy a kül­ügyminiszterek genfi értekezlete idején össznémet küldöttség Genfbe küldése mellett szálltak síkraj

Next

/
Thumbnails
Contents