Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja
1956-10-07 / 235. szám
MÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! vra. évfolyam, 235. szám, 195«. október 1. vasárnap. MEG VEI SZÓ LJIOK A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Hz SZRP Központi Bizottsága ESnökségSnek taglal megbeszélést folytattak a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének küldöttségével Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságában A. I. Mikojan és M. A. Szuszlov, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagjai okt. 6-án megbeszélést folytattak Gerő Ernővel, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkárával, Kádár Jánossal és Hidas Istvánnal, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Politikai Bizottságának tagjaival és Szántó Zoltánnal, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagjával. A megbeszélés a két testvérpárt között fennálló őszinte barátság és teljes kölcsönös megértés szellemében folyt le. (MTI). Hatalmas részvét mellett eltemették a párt mártírjait Szombaton délután a Kerepesi temetőben a párt és a munkásmozgalom nagy halottéi közé örök nyugalomra helyezték a párt mártírjait: Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt, dr. Szőnyi Tibort és Szalai Andrást. A gyászdrapériákkal övezett Kossuth-m auzoleum előtti téren ravatalozták fel a mártírok koporsóját. Nemzetiszínű, vörös és fekete zászlókat lobogtatott a szél a koporsók körül; mögöttük a Magyar Dolgozók Pártjának jelvényét helyezték el. A koporsók előtt vörös bársomypámán nyugodtak Rajk László, Pálffy György, dr. Szőnyi Tibor és Szálai András kitüntetései, amelyeket a haza és a párt szolgálatában szereztek. Pálffy György altábornagy koporsóján ott volt tábornoki sapkája és kardja. Géppisztolyos harcosok állták a koporsók mellett, gyászkarszálagos tisztek állták sorfalat a ravatalhoz vezető úton s a ravatalnál a néphadsereg diszzászlóálja sorakozott fel, gyászszálagos csapatzászlóval. Pontban tizenkét órakor a gyászinduló hangjai mellett megindult Budapest népének menete, hogy elvonulva a ravatal előtt megadja a végső tisztességet a párt mártírjainak. Három órán át sűrű sorokban végeláthatatlan menetben tisztelegtek a gyárak munkásai, az értelmiségiek, a néphadsereg tisztjei és harcosai, az egyetemek és a főiskolák hallgatói — mintegy százötvenezren haladtak el a ravatal előtt. A mártírok koporsójánál öt percenként váltották a diszőrséget. A diszőrség tagjai között ott voltak Rajk László,, Pálffy György, dr. Szőnyi Tibor és Szálai András legközelebbi barátai, harcostársai, a spanyol szabadságharcban résztvett magyar önkéntesek, a párt sok régi katonája, a magyar társadalmi élet kiváló vezető személyiségei. Díszőrséget áTtak az Írók, a tudósok, a művészek, az újságírók, a tömegszervezetek vezetői, a néphadsereg táborvx>kai és tisztjei, a párt harcosai. A ravatal előtti téren pcrcröl-percre gyűltek a koszorúk, virágcsokrok, amelyeket a budapesti dolgozók hoztak, hogy leróják végső kegyeletüket a mártírok előtt Három óra előtt tíz perccel a koporsók mellett 0 Magyar Dolgozók Pártja vezetői álltak diszőrséget: Apró Antal, Acs Lajos, Hegedűs András, Kovács ístván, Kiss Károly, Marosán György, Szalai Béla, Bata István, Gáspár Sándor, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla. Három órakor vége szakadt a budapesti dolgozók néma tiszteletadásának; megkezdődött a gyászszertartás. A gyászolók hatalmas tömegében ott voltak a mártírok hozzátartozói. Eljöttek a párt vezetői, ott volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, megjelent a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács számos tagja, a tömegszervezetek vezetői, a politikai, gazdasági és a kulturális élet kiváló személyiségei, a tábornoki kar tagjai. Megadták a végső tisztességet a mártíroknak egykori munkatársaik és barátaik, a spanyol polgárháború magyar szabadságharcosai. Hatalmas tömegben vettek részt a. temetésen a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai, a főváros lakosai. A gyászinduló‘hangjai után elsőnek Apró Antal, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott gyászbeszédet az MDP Központi Vezetősége és a Minisztertanács nevében. Ezután Rajk. László spanyolországi bajtársai nevében Münnich Ferenc, a Magyar Népköztár aság belgrádi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete beszélt, A írutgyar néphadsereg harcosainak búcsúját Janza Károly altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes tolmácsolta. Rajk László közvetlen munkatársai nevében Szász Béla író, mondott gyászbeszédet. A párt mártírjai barátainak végső üdvözletét Orbán László, a Magyar Dolgozók Pártja Tudományos és Köznevelési Osztályának helyettes vezetője mondotta el. A gyászbeszédek után ismét megperdültek a fekete drapériával bevont dobok, s a gyászinduló hangjai mellett a mártírok koporsóját leemelték a ravatalról. Katonai tiszteletadás közben, géppisztolyos harcosok kíséretében vitték át Rajk László, Pálffy György, dr. Szőnyi Tibor és Szalai András fekete koporsóját a sírhelyekre. A koporsók mögött ott haladtak a mártírok családtagjai, a párt és az állam vezetői. A csapatzászlót meghajtották s a díszzászlóalj három össztüze közben engedték le a koporsókat a sírba, majd felcsendültek az Intemacionálé hangjai. A mártírok sírján ezután elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Elsőnek családtagjaik koszorúzták meg a sirt, majd elhelyezték a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség partizán tagozata, a hozzátartozók és a barátok koszorúit. Ezt Icövetőleg a díszzászlóalj díszmenetben vonult el Rajk László. Pálffy György, dr. Szőnyi Tibor és Szalai András sírja előtt, amelyeket rövidesen teljesen elborítottak a pártszervezetek, az üzemek, a. hivatalok, az intézmények, a társadalmi szervezetek, az egyesületek, a művészeti szövetségek, a tömegszervezetek koszorúi, az egyszerű dolgozók kis csokrai, virágszálai. A párt mártírjait nyugalomra helyezték. (MTI). Apró Antal beszéde — Tisztelt Gyászoló Közönsétg! ! Tisztelt Elvtársak és Elvtársnők! Soha nehezebb és tragikusabb kötelességet nem teljesítettünk, mint most, amikor pártunk, kormányunk a Hazafias Népfront nevében, a szocializmust építő forradalmi magyar munkásosztály és egész dolgozó népünk nevében búcsút veszünk kiváló elv-társainktól, barátainktól, Bajk Lászlótól, Szőnyi Tibortól, Pálffy Györgytől, Szalai Andrástól, akiket 1949-ben provokációs, hamis vádak alapján halálra ítélitek. Becsületbeli, elvtársi kötelességünknek teszünk eleget most, amikor elvtársaink földi maradványait a magyar munkámozgalom, az 1919-es proletárdiktatúra mártírjainak, az illegális harcok hősi halottjainak sírjai mellé temetjük. Utolsó aktusát végezzük el annak a rehabilitációnak, amelyre pártunk Központi Vezetősége határozatai és népünk akarata kötelez bennünket. Elvtársak! Tudatában vagyunk annak, hogy még a legteljesebb rehabilitáció sem teheti meg nem történtté azt, ami . történt, hogy drága elvtársainkat nem tudjuk feltámasztani, bármennyire megadjuk is emléküknek a nekik kijáró tiszteletet. Nem tudjuk teljesen begyógyítani azt a sebet, amelyet haláluk ütött családtagjaik szívén és amely — ha időlegesen is — sok százezer magyar dolgzóban gyengítette meg a hitet a szocializmus magasabbrendű erkölcsében és igazában. Keserűség és bánat tölti el szívünket, amikor mártírhalált halt elvtársaink sírja előtt állunk, mert hitelt adtunk hét évvel ezelőtt a hazug rágalmaknak és nem tudtuk megvédeni életüket a haza, a párt üdvére. Mélységesen fájlaljuk, hogy a súlyos hibák és bűnök elvtársaink tragédiájához vezettek. Az ő mártírhaláluk is hozzájárult ahhoz, hogy — ha hibákkal és késve is — ráébredjünk arra, hogy dolgozó népünknek a szocializmus, az új Magyarország építése során elért nagyszerű eredményei mellett építő munkánkban mélyreható komoly politikai hibák jelentkeztek. 1953 előtt pártunk, államunk vezetésében sok esetben a szocializmustól teljesen idegen vezetési gyakorlat kerekedett felül, sokszor megszegték a szocialista törvényességet, megsértették alkotmányunkat, az emberi szabadságot és ennek következtében a szocializmus építésének ügye és a szocialista humanizmus eszméi sok esetben elváltak egymástól. Ez mérhetetlen károkat okozott nemcsak belpolitikai életünkben, hanem sokat ártott nemzetközileg is népi államunknak, pártunk tekintélyének, más országokban élő barátaink, jóakaróink között is. A párt és állami vezetésben felelősségre vontuk és vonjuk azokft, akik ezeket a szégyenteljes törvénytelenségeket elkövették. Rajk László és mártírtársai haló porai is örök emlékeztetést jelentenek. Sohasem felejtjük el, hogy a szocializmus építésének minden időben a humanizmus teljes győzelmét is magával kell hoznia az élet minden területén. A mi pártunk hosszú évtizedeken át az elnyomatás legnehezebb esztendeiben is mindig a magyar haladásért, a magyar nép szabadságáért folytatott küdelem élén járt. Sok áldozatot hoztak a magyar kommunisták a nép szabadságáért. A felszabadulás után egyetlen párt voltunk, amelynek világos programja volt, amely nem ingadozott, szervezte, vezette a munkásosztály, az egész dolgozó nép harcát, hogy a háborút vesztett, lerombolt ország talpraálljan. A dolgozó nép részéről tisztelet, megbecsülés övezte a pártot, mert soha nem volt a pártnak a nép érdekeitől eltérő politikája. Mindig bátor hirdetői voltunk a dolgozók nemzetközi összefogása, a béke megvédése ügyének is. Annál fájdalmasabb Tisztelt Elvtársak, hogy ilyen jelentős sikerek után olyan tragédiák fordulhattak elő, mint amelyeknek mártírhalált halt elvtársaink áldozatul estek. De most sem fél a párt kimondani az igazat, nyíltan beszélünk, .rá mutatunk a hibákra, visszaélésekre, A párt, a kormány mélyen elítéli a történteket. Elvtársaink sírja előtt valamennyi magyar kommunista nevében megfogadjuk, hogy tanulva a múlt hibáiból, mindent megteszünk azért, hogy soha többé olyan szörnyűségek elő ne forduljanak, mint amelyeknek drága elvtársaink áldozatul estek. Tudjuk jól, hogy amikor pártunk Központi Vezetősége nyíltan feltárta az elkövetett súlyos törvénytelenségeket, nyilvánosan felfedte a visszaéléseket, voltak sokan a jószándékú emberek között olyanok, akik a párt, a szocializmus iránti hitükben meginogtak és a szocialista építés egyes vezetőinek vétkeiből magának a szocializmus eszméinek az esendőségére következtettek, kétségbe vonták a munkás és paraszt államot irányító pártnak vezetőszerepét a szocialista átalakulásban. Voltak, akik elvesztették a jövőbe vetett hitüket és a szocializmushoz vezető ütünk helyességét, alapvető irányvonalát vonták kétségbe. Sokszázezres párttagságunk, munkásosztályunk, népünk többsége azonban ném ingott meg. Az erősöket, akik továbbra is urai és építői akarnak lenni a szocialista hazának, ha meg is rendítette, meg is rázta az, ami történt, egyben meg is edzette, fel is vértezte. A kommunista munkások, parasztok és értelmiségiek döntő többsége nem egyszerűen sopánkodott, siránkozott az elkövetett hibák és bűnök felett, hanem előre, a jövőbe nézve kereste annak biztosítékait, hogy a Rajk elvtárssal és a többi mártírhalált halt elvtánssal történtek soha többé ne fordulhassanak elő. Sokakban felmerül a kérdés, hogy „vajon mi a biztosíték arra, , hogy hasonló törvénytelenségek, törvénysértések a jövőben nem fordulnak elő?’* — Ez jogos kérdés. Erre a kérdésire népünk színe előtt kötelesek vagyunk válaszolni. A biztosíték erre a párt, a biztosíték md, kommunisták vagyunk, pártunk sokszázezres tagsága, mert megvan bennünk a képesség és a szilárd elhatározás, hogy tanulunk a múlt hibáiból és ha 1953 után voltak is még ingadozások — mert voltak — ezeket határozottan felszámoltuk és felszámoljuk. Bizonyíték erre a Központi Vezetőség júliusi határozata, annak végrehajtása. A mi pártunkban megvan az a képesség és akarat, hogy nyíltan beszél hibádról, ugyanakkor előremutat, vezeti, szervezi tovább a harcot új győzelmek felé. Ezt a törekvésünket segíti, támogatja minden hazáját szerető dolgozó. Biztosíték továbbá a magyar dolgozó nép, amelynek fokozott részvétele az állam, a gazdaság, a társadalom ügyeinek intézésében további fejlődésünk érdekében életbevágóan fontos és szükséges. Biztosíték továbbá közéletünkben a szocialista demokrácia széleskörű kibontakoztatása és erőteljes folytatása a szocializmus építéséneik. Biztosítani kel a néptömegek kezdeményezését és ellenőrzését társadalmi életünk minden területén. Ugyanakkor fokozzuk éberségünket nemcsak népi demokratikus rendünk még meglevő ellenségeinek aknamunkájával szemben, hanem azokkal szemben is, akik gátolni próbálják a következtetések bátor levonását az elkövetett hibákból, valamint azokkal szemben is, akik az elkövetett hibákat ürügyül akarják felhasználni a szocialista demokratizmus kereteinek áttörésére, hogy így utat nyissanak a polgári demokrácia és vele a kapitalizmus visszaáll! fására. Elvtársak! Fogadjuk meg Rajk László és a többi elvtársak sírja előtt, hogy mindent megteszünk a biztosítékok megteremtésére annak érdekében, hogy hasonló törvénysértések soha többé ne fordulhassanak elő, bogy a párt és a nép, — a munkásosztály cs a nemzet, — a szocialista építés és a humanizmus ügye soha többé ne válhasson el egymástól. De ez a fogadalom elvtársak, nem ment fel bennünket az alól a kötelességünk alól , hogy választ adjunk: hogyan történhetett mindez? Ha azt mondjuk, hogy mindennek a személyi kultusz volt az oka. aikkor igazat mondunk ugyan, de az igazság tül általános ahhoz, hogy válóban megmagyarázzuk a történteket. Nyilvánvaló, hogy a történtek egyik főofca a sztálini hibákban, azoknak lemásolásában keresendő. Ezzel magyarázható döntően az is, hogy a Rajk elvtárs elleni rágalmakat összekapcsolták Tito elvtárs és a Jugoszláv Kommunistáik Szövetsége más kiváló vezetői elleni rágalmakkal További oka volt a történteknek az osztályharc állandó élesedésének torz elmélete, közéletünkben a demokratizmus fejlődésének elmaradása, a tömegek igényeinek, politikai ellenőrző szerepének, véleményének lebecsülése, párt és állami életünkben. ' De nem szabad megfeledkezni az okok felsorolásánál a személyi kultuszon épülő vezetésnek arról a törekvéséről sem, amely nem tűrte a véleménynyilvánítást, a bírálatot, az eszmecserét, a vélemények harcát, a választott testületekben a kollektív vezetést. Mindehhez járult még az is, amit ma már világosan látunk, hogy számos kérdésben elméletileg is helytelenül fogtuk fel a népi demokratikus fej’ődés első polgári demokratikus szakaszáról való áttérést a szocialista átalakulás szakaszára, abból a hamis nézetből kiindulva, hogy a szocialista szakaszra a diktatúra erősítése és a polgári demokratikus szakasz formáinak mellőzése a jellemző. Rajk László elvtárs, a magyar kommunista mozgalom kiemelkedő alakja volt. Népszerű pártmunkás volt. Népszerűségét annak köszönhette, hogy mindig áldozatkész. félelmet nem ismerő, bátor, őszinte vezető volt. Élete, tevékenysége össze volt forrva pártunk tagságával, a dolgozó nép életével, törekvései veL Rajk László elvtárs szegény csizmadiám ester ifa volt, aki saját erejéből, nagy szorgalommal végezte el iskoláit. Az Eötvös Kollégium tagjaként már kora ifjúságában kapcsolatba került a forradalmi munkásmozgalommal, Mint kommunista értelmiségi, a későbbiekben hivatásos forradalmár lett. 1930 óta tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, megjárta a Horthy-rendszer börtöneit; Ott találjuk őt a harmincas évek derekán az építőmunkások nagy sztrájkjában, mint a sztrájk egyik vezetőjét. A háború alatt újból börtönbe került Rajk elvfáis, 1944-ben: Hosszas, keserves fogság után szabadult, Azonnal bekapcsolódott a pártmunkába. Az illegális kommunista párt központi vezetősége titkáraként folytatta a harcot a németek ellen, a haza áruló Horthy-rezsim ellen. Fáradhatatlanul dolgozott a munkásosztály felszabadításáért.Kezdeményezője volt a. kommunista és a szociáldemokrata párt szervezeti és politikai egyesítéséért folyó harcnak és az antifasiszta népfront létrehozásának, a demokratikus erők tömörítésének a háború alatt; Szervezte, vezette az ellenállási mozgalmat. Együtt dolgozott, harcolt Bajcsy-Zsálinszky Endrével, Kiss János altábornaggyal. A háború utolsó évében ismét elfogták. Később Németországba hurcolták. 1945 májusában tért vissza. Tagja volt & Központi Vezetőségnek, a Politikai Bizottságnak, a párt főtitkárhelyetteseként dolgozott. Neve, tevékenysége elválaszthatatlanul összefonódott az új független, szabad, demokratikus Magyarország megszilárdításával. Vezette a közigazgatás átszervezését, megszervezte a népi rendőrséget. Mint a Népfront politika következetes szószólóját, harcosát 1948 március 15-én a Népfront főtitkárává választották. Rajk László elvtársat még törvénytelen letartóztatása előtt egyesek megpróbálták rágalmazni, kétségbe vonták internacionalizmusát. Annak az elvtársnak az internacionalizmusát vonták kétségbei aki tettekkel volt internacionalista és az első hívó szóra Spanyolországba ment harcolni a fasizmus ellen, Rajk elvtárs a nemzetközi brigád magyar zászlóaljának politikai biztosaként vett részt a spanyol szabadságharcban, így többek között a hónapokig tartó ébrói csatában, tudva, hogy spanyol földön nemcsak a spanyol nép szabadságáért harcol, hanem egyben a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép szabadságáért is. Rajk László mindig hangsúlyozta a magyar munkásosztály, a magyar kommunisták sajátos feladatait, mindig számbavette a magyar népi demokrácia kialakulásának és fejlődésének azt a sajátosságát, hogy a német elnyomók elleni nemzeti ellenállásban született meg és hogy a nemzeti függetlenségért síkraszállő demokratikus. erők egységfrontja volt a bázisa. Rajk elvtáns nem feledkezett meg a népi erők egységfrontjának szükségességéről akkor sem, amikor Magyarországon a fordulat éve után már a szocializmus építésének feladatai kerültek napirendre. Rajk Lászlót azzal vádolták, hogy összeesküvést szőtt a magyar népi demokrácia ellen. Őt, a népi demokrácia keménykezű belügyminiszterét. aki kérlelhetePen és erélyes üldözője volt minden rendű és rangú reakciónak, aki a munkásosztály hatalomra jutásáért folytatott nehéz harcok idején a legnehezebb állami poszton hűen a dolgozó néphez, a párthoz, megállta a helyét. Drága Rajk Elvtársunk! Emlékezünk rád, sohasem felejtjük áldozatos és eredményes munkádat. Mint kiváló pártmunkást, mint bátor hazafit, mint a töme(Fdytatása a 2-fflc oldalon)
