Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja
1956-10-05 / 233. szám
yjLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! szó LJI OK Vili. évfolyam, 233, szám, 1956. október 5. péntek. MEG Y El NlPLAP a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapja Tegyük műveltté népünket! Senki sem tagadhatja, hogy a felszabadulás óta igen sokat tettünk népünk tudásának, műveltségének érdekében. Az általános iskola 8 osztályának kötelezővé tétele, a felnőtt dolgozók esti és levelező oktatása, a kultúrotthon és a könyvtárhálózat, az egymillióháromszázezer rádióelőfizető és a többmillió újságolvasó, mindez népi demokráciánk legszebb eredményeihez tartozik. Hosszú éveken át azonban a számok bővületében éltünk. Kulturális eredményeinkről beszélve felsoroltuk, hogy mennyi a főiskolás és az egyetemi hallgatók száma, hány kulturházat, könyvtárat létesítettünk, mennyi öntevékeny művészeti csoportunk van. Közben nem vettük észre, hogy mindezt a keretet nem töltöttük meg széles és mély tudást, műveltséget, kulturáltságot nyújtó tartalommal. Nem vettük észre, hogy a nyolc osztályt elvégzett fiataljaink tudása helyenként nem üti meg a volt polgári iskolát elvégzettek színvonalát. Azt, hogy igen nagy számmal vannak félanalfabéták (pedig erre a katonai sorozásokon bizonyítékok is voltak). Figyelmen kívül hagytuk, hogy főiskoláinkról és egyetemeinkről olyan szakemberek kerülnek ki, akik egyetlen idegen nyelven sem tudnak beszélni. Sopánkodtunk amiatt, hogy széles rétegeket csak a könnyű műfaj érdekel, de nem vettük tudomásul hogy az igényesebb műélvezethez hiányzik a megfelelő alap. Miért csak most tesszük szóvá mindezt? Lassan már közhelynek számit, ha a XX. pártkongresszusra és a júniusi párthatározatra hivatkozunk. Pedig az igazság az, hogy ezeknek a fénye világította meg a közoktatásban és a népművelésben elkövetett hibákat is. Az a szűk praktícízmus, amely az életet leszűkítette, a mindennapi politikai és gazdasági feladatokra a szóbanforgó területeken különösen sokat ártott, Miben nyilvánult meg az ezzel kapcsolatos káros gyakorlatunk? Mi éveken keresztül tartottunk a parasztság számára népművelési előadásokat. Ezeken legtöbbször azt magyaráztuk: hogyan kell vetni, szántani, aratni, amit a földművesek gyakran jobban tudtak, mint az előadók. Mi a kulturális, népművelési szerveinket csaknem kizárólag „kampány feladatokra mozgósítottuk". Ha termelőszövetkezeti fejlesztés volt, akkor a összes társadalmi és tömegszervezetek népművelési és kulturális rendezvényei csak ezt magyarázták, ezt agitálták. Ezt hallotta a parasztember a kulturotthonban, a Szabad Föld Téli Estéken, az asszonyok az MNDSZ-beu, a fiatalok a Díszben, az iskolákban erről írtak dolgozatot a gyerekek. Hát lehet-e ezen csodálkozni, ha ezek túlhajtása következtében előadásaink, rendezvényeink elnéptelenedtek, a falvak dolgozóit kiábrándítottuk, abból, amit mi népművelésnek neveztünk. A mi népművelésünk végsősoron nem propaganda volt, hanem napi agitáció, nem maradandó műveltséget nyújtott, csak a napi politikával, tennivalókkal kapcsolatos „szempontokat“ igyekezett a művelődési és kulturális vonalon is „alátámasztani” és érvényesíteni. Mondjuk ki azt is világosan: mi az elmúlt években nem támasztottunk párt- és tanácsfunkcionáriusokkal szemben kellő művelődési és kulturális igényeket. Ez is elsősorban adminisztratív módszerek előtérbe nyomulásával magyarázható. Az adminisztratív módszerek érvényesülése törvényszerűen elsatnyítja a propagandát, a tudással érvelő meggyőzés helyébe a parancsolgatás és sok esetben a kényszerítés lépett. Mi a párt- és tanácsfunkdonáriusainktól jogosan megköveteltük, hogy ismerjék pártunk politikáját, határozatait, de arra nem fordítottunk kellő gondot, hogy tudjanak helyesen írni, jól számolni, ismerjék a magyar irodalmat és legyenek jóval nagyobb művelődési és kulturális igényeik. A falvaikban a leggyakoribb panasz az, hogy a népművelési és kulturális rendezvényeken a vezető párt- és tanácsfunkcionáriusok alig, vagy egyáltalán nem vesznek részt. Ritka az olyan tanácselnök, mint a jászkiséri, aki a mezőgazdasági technikumot végzi és aki elmondotta: a törökszentmiklósi mezőgazdasági technikum levelező tagozatán ő az egyetlen tanácselnök. Természetesen ha az alsóbb párt- és tanácsfunkcionáriusokkal szemben nem támasztottunk ilyen követelményeket, akkor ők is lekezelték a népművelési és kulturális munkát, legfeljebb a számszerűségre törekedtek, mert azt jelenteni keltett „fölfelé”. A népművelés és o kulturális munka tartalmi részével azonban nem sokat törődlek és nem is tudtak vele kellően törődni. A népművelési és a kulturális munka nem mellékfeladat, hanem egyenrangú a politikai munkával! Csak egy példát mondunk: igaz az, hogy a szocialista termelőszövetkezet a mezőgazdasági termelés magasabb foka, mivel ez igaz, igaz az i$, hogy a magasabb termelési formához több tudásra, műveltségre, kulturáltságra vám szükség. Azért van rá szükség, hogy az emberek felismerjék és a maguk javára jól tudják hasznosítani az agrotechnika, a gépesítés, a közösségi munka és együttélés minden előnyét. Az is nyilvánvaló, hogy egy közösség minél műveltebb tagokból áll, annál kevesebb a torzsalkodás, annál több az egyetértés. Mindezt mi úgy hívjuk: maradiság elleni küzdelem. Ma már ezeket az összefüggő problémákat kezdjük tisztán látni, de ez nem elég. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága foglalkozott az őszi és a téli népművelési feladatokkal. Jóváhagyta a népművelési osztály tervezetét és egyúttal határozatba foglalta: a népművelési tervek végrehajtásáért a jövőben a végrehajtó bizottságok felelősek. Mi azonban fel akarjuk hívni arra is a figyelmet, hogy minden pártbizottság, pártszervezet az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítson a népművelési munkára és ismerje fel a jelentőségét. Az elkövetkezendő évek egyik legfontosabb feladata — és ez nem választható el a szocializmus építésétől — műveltté tenni népünket! Ennek hasznát valamennyien látni fogjuk! TÓTH KORNÉL, A munkások életéért, egészségéért (2. o.) Tizenöt szakcsoport van alakulóban a megyében Ankétet rendeztek a földművesszövetkezeti szakcsoportok helyzetéről. A szerdán délelőtt tartott megbeszélésen azt vitatták meg, milyen lehetőségek vannak az egyszerű társulások továbbfejlesztésére. A megyében az elmúlt gazdasági évben 107 szakcsoport, ezenbelül 53 rizstermelő közösség működött. Jelenleg 15 új szakcsoport van alakulóban, Jászapátiban méhész, Hornokon és Jászfényszarun pedig zöldség- és gyümölcsértékesítési szövetkezet szervezése folyik. VILLAMOSÍTJÁK a TÖRÖKSZENTMIKLÓSI GŐZMALMOT A jóminöségü lisztjéről országszerte híres törökszentmiklósi gőzmalmot villamosítják. Képünkön: Szekeres Károly és Bódi Pál villanyszerelők a 22 ezer voltos távvezetéket szerelik. Még mindig közelebb van az iroda a kapuhoz, mint az üzemhez... (Folytatás.) Milyen jó lenne, ha ezeket a szavakat azok is haillanák, akik elszoktak ettől a módszertől, többet beszélgetnének, közvetlen hangon, őszintén a dolgozókkal, a napi munka hőseivel Mennyire más lenne a szemléletük, munkamódszerük és az eredmény is. Melegen érző emberi szív kell a vezetéshez, mely párosul a határozottsággal, de sohasem durva. Talán így lehetne leszűrni a beszélgetés tanulságait. Ezek a gondolatok még akkor is foglalkoztattak, amikor az üzembe lementem beszélgetni a munkásokkal. A főüzembe párás, meleg levegő csapja meg az arcom, ahogy belépek. Egyhangú, zümmögésszerü zaj. Hatalmas lendkerekek, dugatytyúk viszik a lüktető erőt ebben a félelmetesen nagy kombinációban. A gépek körül emberek szorgoskodnak. Mindjárt a bejárattal szemben dolgozik Nagy Ágoston bácsi, aki már elhagyta a hetven évet. Nyugdíjban van — mint mondják — de így kampány idején még visszakívánkozik. Jó szakember, hát szívesen fogadják. Kissé rogyadozó léptekkel, kezében olajos edénnyel járja körül a gépet. Fiatalember volt, amikor idekerült, azóta a pontosság és a tisztaság dicséri munkáját. Itt kezdte, itt is öregedett meg. Ha a gépek beszélni tudnának, sokmindent elmondanának kezelőjük életéből, öröméből és bánatából. Nemcsak Nagy Ágoston bácsi gépje „jólápolt1’, hanem valamenynyi. Lám, ezek a munkások mennyi felelősségérzettel, szeretettel ügyelnek arra, hogy minden csavar a helyén legyen és a gyár zavartalanul termeljen. Először csali kétten-hárman beszélgettünk, majd amikor látják, hogy egy idegen ember van itt, aki jegyezget, többen is közelebb jönnek, elsősorban a gép karbantartók közül. Legelőször is azt szeretnék tudni, hogy kivel van dolguk. Ez csak természetes is. — A Néplaptól van az elvtárs? — mondja felderült arccal Nagy Ágoston elvtárs. — Nem tudom, emlékszik-e a nevemre? Én voltam az, aki egyszer beírt a szerkesztőségnek, hogy panaszunk van az autóbuszjárattal kapcsolatban. Segítették is nekünk. — Én meg a postaláda ügyében írtam — kapcsolódik a beszélgetők közé Mézes elvtárs. — Azóta nem kell félikilométerre vinnünk a levelet. — Látja, elvtárs, mi munkások számoritart/uk, hogy ha segítenek ügyes-bajosdolgaink elintézésében. Azt is számontartjuk, hogy a vezetők mennyire járnak közénk. Örömmel tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben már sűrűbben. Nemrégen volt kinn Szekeres és Telek elvtárs a városi pártbizotságtől. Beszélgetés közben feltártunk: egy olyan bérügyi problémát, ami úgyszólván mindannyiunkat foglalkoztatott. Kérésünk jogosságát a helyi vezetők elismerték, örömmel tapasztaltuk, hogy Szekeres elvtársék is egyetértettek velünk abban, hogy panaszunkat orvosolják. A beszélgetés nyomán a városi pártbizottság az üzemvezetőséggel együtt megtette az észrevételt a felettes szerveknek, őszintén megmondjuk azt is, nem egyszer előfordult, hogy eljöttek közénk különböző helyekről' vezető elvtársak, meghallgattak bennünket, sokszor ígérték is és a végén még csak választ sem kaptunk. Ez nagyon rosszul esett és fájt nekünk. Szeretnénk, ha a jövőben ilyen nem fordulna elő. — Az volt a legnagyobb baj — és sajnos, a javulás ellenére még ma sem szűnt meg teljesen —, hogy az üzemünkbe látogató vezető elvtársaknak közelebb esett a nagykapuhoz az iroda, mint a mi munkahelyünk — jegyzi meg nagyon találóan Pataki elvtárs, a karbantartók egyike. — Elismerjük mi az eredményeket is — elegyedik a beszélgetésbe Kubik elvtárs, az üzem dekorációsa. — Itt van például a kenyérprobléma. Az elmúlt időszakban rossz volt a minősége. Kifogásoltuk. Most nincs rá panaszunk. A város vezetőitől azt kértük, hogy javítsák meg kerületünk élelmiszer- és áruellátását. Örömmel tapasztaljuk, hogy ezen a téren is történt változás. Sok mindenről beszélgettem a kis csoporttal. Látszólag apróságok voltak, amiket még elmondtak, pedig a valóságban nagyon is komoly gondokról eset szó. Ilyen például az ásványvíz probléma. Többször előfordul, hogy késve hozzák, ilyenkor a dolgozók szomjaznak. Másoknak kevés az a víz, amit kapnak. Vannak olyan vélemények, hogy más üzemekhez hasonlóan helyes lenne helyben előállítani a szénsavas vizet, hogy a problémák megnyugtatóan oldódjanak meg. Panaszkodtak arra is, hogy az üzemvezetés sok esetben figyelmen kívül hagyja az üzemi orvos véleményét, új munkások munkába helyezésénél. Szilágyi Mátyásnak például az orvos megtiltotta, hogy a mészkemencéhez helyezzék, mégis oda tették. Ilyen probléma több is van. Ezekről tudnia kell a vezetésnek; Milyen úton, módon? Elsősorban a szakszervezeti bizalmiaknak legyen állandó feladatuk jelezni az észlelt rendellenességeket. Másrészt e beszélgetés különösen meggyőzött Kar elvtárs jogos kívánságáról, hogy minél többet tartózkodjon az üzemben, a munkások között. Ez bizony szükséges lenne. Kifogyhatatlan erőforrás a munkások javaslata, segíteniakarása, lelkesedése; Ha nincs ideje az igazgatónak, más vezetőknek ezt igénybe venni — az igen nagy hiba. — Ha mi azt tapasztaljuk,, hogy megbecsülnek minket, kikérik a véleményünket, elintézik ügyes-bajos dolgainkat, kedvet adnak nekünk. Jobban megy a munka, szívesebben megyünk a rendezvényekre is. — Ezeket mondotta az egyik munkás; Azt hiszem, helyesen látja a vezetők feladatát, Ne csak jelszóként adjuk ki, hogy ki a tömegek közé, hanem az üzemi igazgatóktól, helyi párt- és szakszervezeti vezetőktől felfelé sűrűbben tartózkodjanak az emberek, a munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek között. Ez elsősorban akarat kérdése. Ezentúl azonban az irányítószervek gondolkozzanak azon, hogy mivel tudnák megkönnyíteni a vezetők helyzetét, hogy a jelszót valóra tudják váltani (kevesebb jelentés, értekezlet, stb.); Meg vagyok győződve arról, hogy ha javulna a vezetők és a dolgozók személyes kapcsolata, nem lenne aranyi panasz m unkamódszerü kre, magatartásukra. A durváskodó vezetők nem azt felejtenék el, hogy honnan kerültek ki, hanem a rideg bánásmódot. Én úgy látom, a munkások készek arra, hogy messzemenő segítséget nyújtsanak minden vezetőnek különböző fogyatékosságai leküzdéséhez. Igényeljék ezt az Igazgatók és vezetők — nem lesz tőle kisebb a tekintélyük. Én, mint újságíró elmondtam a véleményem — mondják el mások is. Döntő kérdés most az új vezetési stílus kialakítása, vitassuk meg, ezzel is előbbre jutunk. Gál Gyula Nyolcvan békegyűlés Jászberényben Az utóbbi hónapokban megélénkült a Hazafias Népfront kebelén belül működő békebizottságok munkája. Főleg a Szuezzal kapcsolatos események keltettek élénk érdeklődést a megyében, aminek következtében többszáz békegyülés, beszélgetés megrendezésére került sor. A legélénkebb tevékenységet a jászberényi békebizottság fejti ki. az elmúlt két-három hónapban 80 külpolitikai vitát rendeztek. fászkunsági kalendáriumot ad ki a Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizottsága A Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizottsága az 1957-es évre gazda kalendáriumot ad ki, előreláthatólag 15.000 példányban. A jászkunsági kalendáriumban a mezőgazdasági tudnivalókon kívül jelentős helyet kap majd a megye kulturális egészségügyi és ipari üzemeinek ismertetése, így szó lesz a 100 éves Járműjavítóról, a 60 éves megyei kórházról, a 125 éves Ver-> seghy gimnáziumról, a karcagi fazekasokról s a megye sok más jellegzetes intézményéről. Helyet kapnak a kalendáriumban a Szolnok megyei írók legjobb rövid novellái, verseik, ezenkívül helyi anekdoták, tréfák és különböző tudnivalók teszik változatossá a Jászkunsági kalendáriumot.
