Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1956-09-26 / 225. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJE! EKl Vili. évfolyam, 225. szám, 1956. szept. 26. szerua. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGVEI TANÁCS LAPJA MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL A Béke Világtanács felhívása (2. old.) TJjtzászi csendes napok (2. old) Mindenkit érdekel '3 óid.) Hírek, Sport (4. old.) [ __________ __________Tö bb emberséget, gondosságot Less láda a» almának MA SOKKAL JOBB KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT élnek és dolgoznak a munkások, mint a múltban vagy a kapitalista országok legtöbbjében még ma is. Különösen az újonnan épült gyárainkban figyelhetjük jó! meg az előrehaladást. Pl. A Tisza Cipőgyár legény és leányotthonra már se hogy sem ölik a régi értelemben vett „munkásszállás” elnevezés. ízlésesen berendezett. felszőnyegezett szobái, kárpitos csőbútorral zsúfolt társalgója, ragyogó tisztaságú fürdője — a városi szállodák színvoala- ra emeli. Rég megszűnt már itt a tömeges elhelyezés — ami alatt a munkásszállást értjük. Hasonló a helyzet a jászberényi Fémnyomó és Lemezáru gyár szálláshelyein, sőt újabban az építővállalataink központi laktanyában is. A munkás így jól érzi magát a munka után — s elmondhatjuk — sokat tettek azért, hogy jó körülmények között dolgozhassák bent a gyárban, vagy munkahelyén is. Nagy vállalatainknál állandó üzemorvos ügyéi arra, hogy az emberek egészséges körülmények között legyenek. Biztonsági megbízottak. munkavédelmi aktívák hálózzák keresztül az egész ipart. S igen nagy összeget — ebben az évben közel 21 millió forintot — főre államunk csunán Szolnok megyében a munkavédelmi berendezések további fejlesztésére. Áldozatkészségben, támogatásban tehát nincs hiány. Telne arra, hogy e legszükségesebb intézkedéseket megtegyük. A munkásvédelem Intézményes biztosítása — a helyes irányelvek gyakori hangoztatása — azonban magábanvéve még nem elég. Alsóbb irányító szerveinken, igazgatóinkon, üzemi bizottságainkon múlik, hogyan használják fel a lehetőségeket — s valóban milyen körülmények között kell dolgozni a munkásoknak. S ezen a vonalon sajnos még nincs minden rendben megyénk üzemeiben, gazdaságaiban sem. Sok gazdasági és műszaki vezető, a mennyiségi tervek teljesítéséért folyó hajszában, a gazdaságosság követelményeit hangoztatva hajlandó arra, hogy megfeledkezzék azokról, akiktől éppen legjobban függ a tervtéljesítés. Pl. Helle elvtárs, a téglagyári egyesülés igazgatója és Gróf elvtárs is, az Aprítógépgyár igazgatója — nem tartja számon, hogyan állnak a munkavédelmi intézkedések megvalósításával, hogyan alakul az üzemi balesetek száma, aránya. Rédler élvtárs, a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat főmérnöke az üzemi bizottság munkavédelemmel foglalkozó munkatársát nem akarta kiengedni a munkahelyek ellenőrzésére, — mondván, hogy őt a vállalat fizeti. Ha ilyen ügyben mégis kimegy, kérje járandóságát a szakszervezettől. Ahol ennyire becsülik csak a munkáskollektiva vezető embereit, ott maguknak a munkásoknak sem jár ki sokkal több. így azon sem lehet csodálkozni, hogj a külső szállások elhanyagoltak, vagy hogy a kunmadarast munkahelyen cementet raktak be a munkások szálláshelyére, hogy meg ne ázzon. A munkásokat az ebédlőbe telepítettek. A KÖZÖNYÖSSÉGRE VALL az is. hogy a munkavédelmi berendezésekre adott közel 21 millió forintnak — augusztus 31-ig — még a 46 százalékát sem használták fel vállalataink. PL a cukorgyári célgazdaság a lakások és szállások építésére kiutalt 1,030.000 forintból még csak 221.775 forintot költött el. A 1 törökszentmiklósi Gépgyár augusztus 31-ig érintetlenül őrizte az ily n célokat szolgá’ó 261.767 forintot. Az igazság kedvéért meg kell mondani azt is. hogy a beruházások rendkívüli nehézségekbe ütköztek megfelelő vá’lalkozók hiányában, azonban, ha legalább olyan komolyan forszírozták volna a munkavédelmi beruházásokat, mint pl. a termelési célokat szolgáló építményeket — valószínű meg tudták vol~a oldani ezt a kérdést is. Jó példaként említhetjük meg a Szolnoki Papírgyárat, mely az engedélyezett 1,714.000 forintot néhány ezer forint hijján felhasználta s ezzel sem akar várni az elévülési határidőig. Pedig nem lehet azt mondani, hogy nem volt már égetően szükség az engedélyezett pénzösszegekre. Ä balesetvédelem területén igaz, komoly javulás mutatkozik. A cipőiparban 7,6, a vegyiparban 5,6, a papír és nyomdaiparban 11 százalékka. csökkent tava^ óta a balesetek száma. A vas és fémiparban azonban — az Aprítógépgyár kivételével — változatlan a helyzet — nincs fejlődés. A helyi iparban és a élelmezési iparban meg éppen több sérülés fordult elő, mint 1955 ben. A statisztika, tehát azt mutatja, hogy tovább kell javítanunk a munkakörülményeket — újabb & újabb beruházásokkal kell teljesen elejét venni az ártalmaknak — r leremteni a pihenés minden feltételét a munka befejezése után KÜLÖNÖSEN AZ ÉPÍTŐIPARBAN uralkodó állapotokkal nem lehetünk megelégedve. Az állásanyag — amivel dolgoznak, rendkívül elavult, féltjük a munkásokat, akik sokszor 15—20 méter magas nyomáspróba nélkül felállított pallókon, labilis állványokon dolgoznak. A nyomáspróbát gyakran meg sem tartja a művezető, pedig kötelessége volna ez az emberségesség követelményei és a törvények szerint is. Ha ugyanis az anyag a próbát nem bírná ki és eltörne — ennyi állásanyaggal kevesebb lenne, mert utánpótlás nincs. Inkább a kiszámíthatatlan véletlent kockáztatják meg, »mintsem vállalják a felelősséget a munka leállításáért. Tudjuk, hogy import és rendkívül drása anyag a palló, az ember egészsége azonban mindennél drágább. Ilyen módon ne takarékoskodjunk — még akkor, sem ha átmenetileg a munkát kell beszüntetni. Hozzájárul az építőiparban a munkavédelem elhanyagolásához az, hogy tavaly a sérülési esetek mintegy félét nem jelentették, elhallgatták. Az olyan vezetők, akik embertársaikkal nem törődnek, — gyáván kibújnák a kivizsgálással járó következmények alól, egy szál deszkával mérik a munkás épségét, nem érdemlik, hogy a dolgozók megtűrjék maguk között. NEM VÉLETLEN az sem, hogy a helyi iparban rossz képet mutat az egészségvédelem A tanács irányítása alatt lévő üzemek igen elhanyagoltak s állapotuk évről évre romlik. Milyen emiberséggel helyezték el pl. a szolnoki háziipari válla- tot abba a rogyadozó zagyvaparti házacskába, ahonnan egy évvel ezelőtt a Patyolatot kiköltöztették, — nehogy ráomoljon. A tanácsi vasipari vállalatok sincsenek jobb helyzetben. Jászberényben se ivóvizük, se mosdójuk, se ebédlőjük nincs a munkásoknak. Kunszent- mártonban 25—30 olajos, kormos ember mosdik egy 5 literes lavórban. De, úgy látszik, a helyi iparban ez a helyzet már szinte szokásjoggá vált. A mezőtúri elek‘ ~c- mos tömegcikkgyár egy részlege' épített. Ezt már úgy is tervezték, — „az egyszerűség kedvéért”, hogy se mosdó, se ebédlő ne legyen benne. Tudjuk, hogy a tanácsi vállalatoknak igen szűkös anyagi lehetőségük van. A legsürgősebb problémákat azonban már most is, minden anyagi megerőltetés nélkül is megoldhatjuk Mert Dl. egy vasipari vállalat, ha másnak, úgy magának is csinálhat mosdótálakat, bevezethet egy zuhanyt, vagy egy vizveze- ;lkat. Természetesen a tanácsok önállóságuk megnövekedésével lehetővé tehetik az idők fo’yamln azt, hogy a vállalatok akkumulációjának nagyobb hányadát a hiányok pótlására fordítsák. A nyereség kipumpálásának eddigi mérete és módszere könnyen a fejlődés gátlójává válhat (P—S-) A Kisújszállási Cirokszár Ládagyártó Vállalat már hosszú idő óta r.ádoldalú ládákat gyárt. Ebben a hónapban is 153 tonnát kell készíteniük. Ezt az árut a kecskeméti, nagykőrösi konzervgyárak és a fonóipari vállalatoknak szállítják. A ládákhoz szükséges nyersanyaggal jóelőre el vannak látva. Még ebben az évben új gyártmányt is szeretnének bevezetni. I?en cé'- szerű és gazdaságos a furnér gyümölcsöskosarak előállítása. Kevés Kifogástalan munkát végez Janó Julianna (balról) és Török Margit (jobbról) présmunkásnő. Teljesítményük minden hónapban eléri a 150 százalékot. Ha egy új dolgozó kerül a vállalat présműhelyébe, a két elvtársnő szívesen vállalja betanítását. Szorgalmas munkájukért dicséretet érdemelnek. anyagot igényel, előállítási költségei nem nagyok. Nagyon ízlésesek, 10 kilogramm alma szállítható bennük és külföldön is kedvelik. Jelenleg három üzem készít ilyen kosarakat fumérhulladékból, A kisújszállásiak kapnak egy hasítőgépet és ezzel készítik a kosarakhoz szükséges fumérszalagokat. Ha ráállnák erre a gyártmányra, körülbelül nyolcvan fővel növelhetik munkáslétszámukat; Három millió az évi szükséglet a furnéroskosarakból. A Kisújszállási Ládagyár körülbelül háromszáz- ezer darabot tud majd ekiállítani c rente. Tervük szerint olyan kivitelben készítik el a kosarakat, hogy a palástját síkba ki tudják teríteni. A megrendelő vállalatnál aztán néhány fogással elkészíthetik a kosarakat végleges formájukra. Ennek a módszernek előnye a szállításnál mutatkozik majd meg. A vállalatnál újabban a legvéko- nya' fadarabokat is felhasználják. Régebben a 3—4 mm-es vastagságú lécdarabkákat eltüzellek. Ma már ezeket is felhasználják, 30 kilogrammos gyümölcsös ládákat készítenek belőlük. Jelentős mennyiségű importfát takarítanak meg ezzel a gyártmányukkal. A gyümölcs furnórkosarakba való szállítása jóval olcsóbb, mint ha faládákat használnának. Egy- egy kosár előállításához mindössze 60 deka fára van szükség és 10 kiló gyümölcs szárítására alkalmas. A vastagabb, rövid fahulladékot is feldolgozzák. Mozaik parkettát készítenek belőle. A nyár folyamán készített irodaépületek padlóit saját gyártású mozaikparkettával fedték. A célnak ez a burkolat is nagyszerűen megfelel. A fűrészműhelyben dolgozik Szűcs István ifjúmunkás (balról). Régóta tagja a DISZ szervezetnek. Kifogástalan munkát végez. Szorgalmáért nem régiben felvették párttagjelöltnek. — Vígh Gizella szerelő (jobbról) munkájával is meg van elégedve a vállalat vezetősége. Vígh elvtársnő jelenleg 16 éves, de már úgy dolgozik, akár a felnőttek. KÖZSÉGRŐL — KÖZSÉGRE Mit írjunk a tiszta lapra? — Pártmunkásokhoz, írókhoz, emberekhez II, s A község lakosságának igazság- érzetéről, az önállóbb gondolkodásról és a bátorságról volt szó. Ezzel fejeztem be előzőnapi tudósításom. Nagyréven ugyanis odáig rendjén ment a dolog, míg az egykor kulák- nak tartott középparasztokat mentesíteni kellett. Végeredményben mindenki tudta, ki a kizsákmányoló és ki nem. Érdemes megjegyezni, hogy már maga a mentesítés nagyon jó hatással volt a falu dolgozóinak egészére. Mondják is a gazdálkodók, hogy ez igazságos és régvárt intézkedés, volt. A mentesítés tényével azonban újabb problémák keletkeztek és ezeket el lehetne hallgatni, dé nem érnénk vele semmit. S vajon ezt az igazságot a nagyrévi vezetők felismenék-e? Majd meglátjuk, — Sokat tettünk, hogy ezek az emberek elfelejtsék az őket ért méltatlan sérelmeket — mondták a falu vezetői, így a párttitkár is, amikor valamilyen kisgyűlés, vagy egyéb rendezvény volt. Majd felsorolták, mit tettek. Volt aki félrehúzta a száját és azt mondta: — No, ugyan igaz az, amit a titkár elvtárs mond, csak, hogy Rab Sándort az már igazán nem boldogítja, hogy Sülye István, miután mentesítették, beválasztódott a Hazafias Népfront helyi bizottságába. Közbevetőleg érdemes megjegyezni, hogy nemrég egyik idős tanácstag, id. Oláh László, korára való tekintettel felmentését kérte és most arról beszélgetnek a község dolgozói, hogy Sülye Istvánt kellene tanácstagnak jelölni. Úgy is lesz, őt jelölik majd tanácstagnak. De mi van Rab Sándorral? Annakidején, amíg a kuláklistán volt. elvették a házát. A tanácselnök költözött oda. Ö pedig kinn a határban kunyhóban lakik. Erre fel mondták, hogy Rab Sándort az egyáltalán nem boldogítja, hogy más mentesített társa már közéleti tisztséget tölt be. S ilyen körülmények között ki van a legnehezebb helyzetben? Nyilván a község vezetői, velük együtt Fehér Lajos községi pártitkár. Jól tudják, hazánk nem áll úgy anyagilag, hogy kárpótolni tudja a mentesített középparaszto- Lat. Ezt a körülményt el is mondták a községben. A gazdálkodók megértik, örülnek az őszinte beszédnek, bólogatnak, de aztán csak azt mondják, hogy Rab Sándorral még is csak tenni kéne valamit. S a párttitkár gon- do’kodni kezd, belátja, hogy cselekedni kell Rab Sándort annakidején azért költöztették ki lakásából, mert kulak nem lakhat együtt a tanácselnökkel. Igen ám, de Rab Sándor máf nem kulák és így visszaköltözhet. Hely van, megfér abban az épületben két család. A párttitkár intézkedik % hamarosan vissza is költözik a határból a községbe Rab Sándor középparaszt. Törvénysértés történik? Nem! Helyi intézkedés. Olyan, amely a tiszta lapra írandó. Éppúgy a t!szta lapra írandó az is, hogy a Kisgazda Párt egykori vezetője, ifj. Balogh László a Hazafias Népfront elnöke lett; A falu népe úgy látta, hogy érdemes erre a tisztségre. Nem tudom, fontos-e leírni, hogy ezekben az eseményekben milyen része van a község párttitkárának? Ugy- vélem, nem fontos. Egyáltalán, nincs szándékom Fehér Lajost szentté v avatni, vagy ami kevés nyoma van az újnak, azt „túllihegni”. Csupán arról van szó, hogy egy tiszazugi község életét vázolva példázni igyekeztem azt a tisztulási folyamatot, atnély ha csíráiban is ugyan, de megvan s amelyet mindenképpen észre kell venni; Úgy vélem, azok az aggályok jogosak, amelyek elhangzottak a TTIT szolnoki értelmiségi ankét- ján. Tényleg félő, hogy akik régen sztálinisták voltak, most nehezen vagy egyáltalán nem lesznek képesek érvényt szerezni a júliusi határozatnak. De nem azért, mert sztálinisták voltak, hanem amiatt, hogy kevés segítséget kapnak ahhoz, hogy jó leninisták legyenek. Fehér Lajos községi párttitkár is A megyei tanács legközelebbi ülésén szeptember 28-án a tanácsdemokrácia kiszélesítésével és a szocialista törvényesség megszilárdításával kapcsolatos feladatokat tárgyalja. Juhász Imréné, a végrehajtóbizottság elnöke tart ismertetőt erről a kérdésről. A megye, tae'éggé magára van hagyatva. Ebben az írásban már szó volt róla, hogy a községben járt az egyik országos hetilap munkatársa is. Persze, hogy találkozott a régi hibákkal, hiszen ezekre a legkönnyebb rábukkanni. De azt is észre kell venni már végre, hogyan igyekeznek szinte teljesen egyedül a község vezetői ezeket a hibákat jóvátenni. E« hogy milyen sok még az óvatoskodás, egy s más önálló, bátrabb intézkedésbe bdemagyarázás, arra rengeteg a példa. Ez az írás még meg sent jelent, máris felhívott tóleí°nM1 a Megyei Tanács egyik dolgozója: „Hallom, hogy az elvtárs Nagyrévről ír és állítótag törvénytelennek minősíti a zálogolást. Ez kényes Kérdés és vigyázni kell” — mondta. Megnyugtattam, hogy szó eines arról, amit ő feltételez. Arról viszont szó van, hogy amit emberségesem el lehet intézni, azt feltétlenül emberségesen intézzék. Mi megértettük egymást. De vajon az ilyen felesleges óvatoskodás segíti-e az új szellem kialakulását, ha mondjuk történetesen helyi vezetővel kerül sor a fentebb folytatott beszélgetésre. Bizony nem! Pedig az új nehezen győri le a régit. Ez az írás azzal kezdődött, hogy Fehér Lajos igyekezett meggátolni egy olyan zálogolást, amit el lehetett volna k.rülni. Nem sikerült meggátolnia; és most utólag arra gondolok, hogy ha történetesen sikerül, talán még szorul is érte. Ki kellene hát végre mondani, a sok rossz mellett azt is, hogy mi a jó, hogyan dolgozzanak a Fehér Lajosok, akikről — eey-két kivétellel — az a véleményem, hogy szívesebben csinálják a jót, mint a rosszat. Pártmunkások, írók. emberek! Segítsük az első lépéseiket. Szeknlity Péter nács ülésén elsőízben szerepel napirendi pontként az interpellációkra va’ó válaszolás. A tanácstagok az ülés megkezdésekor teszik fel kérdéseiket, s a válaszokat az ülés berekesztése előtt kapják meg. Az előzetes tájékozódás szerint számos tanácstag élni kíván ezzel a lehetőséggel. Interpellációk is szerepelnek a megyei tanács ülésének napirendjén
