Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1956-09-23 / 223. szám
4 SZOLNOK M1POTE1 NWLAP 1856. szeptember 28. Tóth Kornél: A POBBD4 hirtelen úgy kezdett ugrálni, mint az az ember, aki kőbe rúgott és jelkapta fájó lábát. A soffőr nagyot káromkodott, az út szélére kormányozta a kocsit, aztán fékezett: l — Defekt. Mellette a nagy kövér ember mérgesen szusszantott: — Későn futunk haza. A sofőr kiszállt, az autó két- szer-háromszor sértődötten megráz- kódott a mérges rúgásoktól, amelyek a páráját kilehelt gumiját érték. Az utas is kikászálódott, elgémberedett tagjait nyújtogatta. Ekkor már a sofőr nagy csörömpöléssel a szerszámokat szedte elő: — Jobb hátsó. Pótgumi nincs, ragasztani kell. Szerelőlámpám rossz, most tapogatha*ok, mint bolond az öreganyján — és elcifrázta a végét. A másik világítószámlapos óráját nézte: — Most 9 óra. Mikorra készül el? — A fene se tudja... Egy óra... másfél... ahogyan sikerül — bajlódott a sofőr az emelővel. A kövér a sötétséget vallatta: hátha kivilágít belőle valami fény. Nagyon szomjas volt. — Hol vagyunk? — kérdezte tapadó szájjal — Jákófalva halárában. — Jákófalva... — került át a kocsi másik oldalára az utas — már egyszer jártam itt. Gyűlést tartottam. Ekkor vette észre a fényt, talán 100 lépésnyire lehetett. Nagyot nyelt: — Itt nem messze, valami ház van. Kényelmetlen érzése támadt, élénken folytatta: — Talán tudnak adni valami segítséget. Mindjárt jövök. Választ sem várva belépett a sötétségbe. MÉG a ház felé tartott, úgy érezte, hogy a sofőr rosszalló tekintete a hátára tapadt, önkéntelenül hátranyúlt, mintha le akarná söpörni magáról. De öröm is ficánkolt benne ... Ilyen hőségben pumpálni... Az a nagy dög gumi elnyel, vagy 200 nyomású, ha még a felét veszi, akkor is sok.. Majd talán akad itt valami kamasz, akinek ad pár forintot, hogy segítsen a gépkocsivezetőnek — egyezkedett a lelkiismeretével. A ház hirtelen toppant elé, tornácán petróleumlámpa oldotta a sötétet. Egy kutya vészjóslóan morogni kezdett. — Jó estét! — kiáltotta megtorpanva. A kutya most már Jühösen ugatott, de sokkal közelebbről. A tornácon egy női alak jelent meg. — Van itt valaki? — mélyen zengő althangja volt. —■ Van! A nő a kutyát regulázta: — Csiba te! Takarodsz! — Aztán előre jött egészen a fény határáig: t— Jöjjön csak bátran! A férfi eléje lépett, kezét nyújtotta: — Jó estét. Széniről vagyok. A fény éppen a késői látogató arcára esett, az asszony meglepetten fürkészte, éppen csak az ujjahe- gyét nyújtotta: — Nagyné, s. Hornnét tetszett Idekerülni? A férfi kedélyeskednl próbált, nem vette észre a másik meglepetését: *— Bergengóciáből. Menyecskét jöttem rabolni. De előbb kérek egy pohár vizet. '— Akkor jő helyen jár —- nevetett Nagyné. — Három menyecske is van itt, a férjek távol. Még talán víz is akad. —* Az autóm defektet kapott, itt átt vagy száz lépésnyire — magyarázta Szendrői, aztán eszébe jutott a sofőr — Csakugyan, nincsen idehaza férfi, vagy valami fiatalabb legény? — Miért? akkor oda a bátorság? s~ évődött a menyecske. Nem volt ideje válaszolni, mert a tornácra értek, ahol másik két asszony kíváncsiskodott kifelé. Az egyik olyan 35 év körüli, koravén, elfonnyadt, szőke, a másik terebélyes, elomló, jó negyvenes. Mindjárt kapott egy bögre vizet, míg ivott, Nagynét gusztálta. Ritka szép asszony volt, inkább innen a harmincon, mint túl. Jól megtermett, a hús, az izom úgy elrendezve rajta, hogy sehol sem volt több, vagy kevesebb, mint ahogy kellett, a bőre szinte fénylett az alatta feszülő erőtől. A másik két asszony is elemében volt, jól megnézték a vendéget, a terebélyes csettlntett: — Ez kell ide, ilyen jó erős férfiember. A kis vékony kuncogott: — Ugy-a! Bírná.,, DEFEKT A szépasszony is nézte őt, szemében csúfolódó fény villant: — Még a végén összeveszünk rajta. Szendrői füle pirosodni leezdett, valami szellemes visszavágáson törte a fejét, de az odatóduló vér elsodort minden épkézláb gondolatot, hát hirtelen kért meg egy bögre vizet. A kövér asszony rengett: — Ehun van, ni már hűtőzkődik! A sovány kontrázott: — Úgy látszik hütőzködni jött, nem melegedni. — Megissza minden vizünket — duruzsolta szemrehányóan Nagyné, míg teleöntötte a bögrét —, pedig kevés van, a kút meg messzi. — Bizony messzi — bólintott megkomolyodva a kis szőke — e0V kilométerre. Aztán .. N4Gi\É közbevágott: — Nekem meg hajnalba mosni kéne, ma csütörtök, szombaton jön haza az emberem, tisztát keü rá adni. — Nekem is.-s. — Nekem is — sóhajtott, bólogatott a másik kettő. — Hát hol vannak a férfiak? — Ki kőműveseknél, ki bányában, ki erre, ki arra — mondta Nagyné — Proli hely ez itt. — Az-a! — helyeselte a vékony — kirakták ide bennünket a juh- szélre, húsz kis ház, mindegyikhez 1000 négyszögöl porta, villany nincs, a kút egy kilométerre. Hát így élünk. — Es hogyan hordják a vizet? — Targoncával — -űzte a kövér asszony a kezét, amelyen úgy kida- fadtak az erek, hogy szinte kéknek látszott az egész kezefeje. — Targoncával. Van Nagynénak egy vashordója, ezt feltesszük. Ügy. — Ha mosni akarunk, hajnal előtt két héttel kezdjük a vízhordást — ferdült mosolyra a kis szőke szája, Szendrői hirtelen úgy érezte, hogy a vádlottak padjára ültették. Arra gondolt, hogy feláll, megköszöni a vendéglátást, aztán visszamegy az autóhoz, de valami megmagyarázhatatlan bűntudat a székre szegezte. Nem, ^em lehet kur- tán-furcsán elmenni, itthagyni feloldatlanul ezt a megkeseredett hangulatot. BiRTtLE'i felállt: — Na, hol az a targonca, meg a vashordó? A három asszony neglepetten nézett rá és ő megelégedetten arra gondolt, hogy ez volt a helyes. így kell erősíteni a kapcsolatot a dolgozó tömegekkel. Itt ma'<d évek múltán is emlegetik: tárt erre egy autós elvtárs. aki vizet hordott nekik a mosáshoz. Nagynénak jött meg először a hangja, kacéran félrebíllentette a fejét, úgy nézett a férfire: — Aztán birja-e? — Már hogyne bimá! — erőskö- dött megszeppenve a vékony szőke. Félt, hogy visszacsinálódik a dolog. A kövér ismét rengett: —* Ugye, megmondtam: ez kell ide, ilyen jó erős férfiember. Mert, hogy éppen a vizhordásről beszéltünk. Nagyné előtolta, a targoncát, feltették rá a vizeshordót és a menet megindult a kút felé. A közben felkelt telihold fehérre permeiezte előttük az utat. A kút csakugyan messze volt, ha nem is egy kilométerre, de nyolc- száz méterre biztos. A hordót félig töltötték vízzel, lehetett benne vagy 70—80 liter, tehát ugyanannyi kiló, a hordó is kitett vagy valamennjrit, a targonca keservesen nyikorgóit. Szendröiről patakokban folyt a víz, amint tolta. — Nehéz-e — ment mellette szép járással Nagyné. A targonca egy huppanóníl éppen nagyot zöttyent, a férfi úgy érezte, hogy karja elválik a törzsétől: — Nem az! — Fr.na között szűrte a nagy szusszantást és még gyorsabban tolta a targoncát. A kiesi asszony, meg a terebélyes, akik két-két kanna vizet hoztak, alig tudtak vele lépést tartani. — Hú, de meglegényesedett — nevetett vastagon a kövér asszony. A második fordulónál már úgy érezte, hogy nem ő tolja a terhet, hanem az húzza és ő csak úgy rakja a lábát utána. Tenyere égett és zsibbadt, váll izmai szaggattak, feje zúgott a nagy erőlködéstől. A SZtP tSSZOMV most is ott lép kedett mellette, a másik kettő messzi hátra maradt. — Tudja-e, hogy én ismerem magát — mondta zengő hangján Nagyné. Szendrői megállt, óvatosan leengedte a targoncát, hogy a víz ki ne loccsanjon. — H onnét? — Három évvel ezelőtt járt itt gyűlést tartott a faluban — Igaz — bólintott a férfi — Én is ott voltam — fordult szembe vele az asszony, aztán neveteti — akkor még valamivel soványabb volt. Szendrői nem szólt, zavartan homlokát törölgette. — Azon a gyűlésen — folytatta Nagyné — maga megígérte, hogy mi, az újtelepiek kutat kapunk. A férfi hirtelen lehunyta szemét, emlékezett. Egy szűk kis teremben. amely tele van ember kkel és sűrű füsttel, ott áll a vörösdra- périás asztalnál és beszél Igen, akkor ígérte meg a kutat. Kinyitotta szemét, maga élőt. látta Nagyné arcát, Szinte szoborszer rűen szép volt, ez az arc a ráhulló holdsugárban. Egyszer, egy esti sétája alkalmával ugyanilyen holdfényben látta a gellérthegyi Szabadság-szobor arcát... Nem szólt egy szót sem. egyszerre mindent megértett, de nem tudott haragudni. Megragadta a targonca fogóját és előrelendült. Eszébe jutott, hogy 1931 vagy 32 telén — milyen hagy hideg volt akkor — egy hónapig kubikolt az épülő Horthy Miklós hídnál. Furcsa. Évek óta nem gondolt erre ... SZOLNOK... KÖNYVES POLC Mesterházi Lajos: Fényes szellők — Hazafiak iskolája íSzépirodalmi Könyvkiadó) Alak a Tanúság első kötetét olvasták, nyilván várták már a széles alapozású, nagytávlatú regény- ciklus folytatását. A két újabb kötet — Fényes szellők és Hazafiak iskolája alcímmel — történelmünk legmélyebb, legnagyobb fordulatáról, a felszabadulásról s az ezt követő, hónapok lázasütemű munkájáról ad hiteles, szélességében és mélységében egyaránt átfogó képet s az országépítő, országformáló munka résztvevői, harcosai vagy akadályozóiként vonultatja fel újra az első kötetből már jólismert szereplőket, előtérben az új élet alkotóit, a kommunistákat: Szécsit, akit az első kerület párttitkárjaként látunk viszont, s az ő oldal á. Szalárdi Lászlót (aki leginkább mondható a sokszereplőjű, sokszálú regény főszereplőjének), László szerelmét, Fábián Magdát, Andriskót, Kazárt. Szakályt, a derék, becsületes szociáldemokrata nyomdászt, és így tovább:.s Mesterháza nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy egy egész kerület — kicsiben az ország — életét állítsa elénk, a maga teljességében. A nagy fe’adatokat, nagy eseményeket is: az élet újraindítását a romokon, az első szabad május elsejét, az „Arccal a vasút felé” jelszó időszakát, egészen a választásokig; és azok sodrában az emberek, az egyének alakulását, fejlődését, vívódásait, eszmélését. Finoman, árnyaltan sikerült bemutatnia az egyes társadalmi rétegek, típusok állásfoglalását a kommunistáktól a nyílt reakcióig ívelő széles skálán s a sok szereplő sorsának mozaikkockái valóban nagyszabású képpé vegyülnek, Különös erővel idézi a regény a korszak pátoszát, amely leghatásosabban a második kötetben a május elseje színpompás, életteli megjelenítésében, a harmadik kötetben a vasúti rohammunk lendületes leírásában fejeződik ki. Aki maga is átélte ezt a kort, az emlékezés, a ráismerés izgalmával kíséri majd végig a regény szereplőit útjukon; a fiatalabbak pedig a megelevenedett történelmet élhetik végig a regény olvasásakor, magukba szívhatják a történelemformáló, sorsfordító korszak peasdítő levegőjét. A jövőhéi elején adják ki az „Olimpia” 1956. bélye g sorozatot A posta szeptember 25-én, kedden „Olimpia 1956” néven nyolc értékből álló bélyegsorozatot hoz forgalomba. A kétszínnyomásű bélyegek egy- egy sportágat, sportjelenetet ábrázolnak. A bélyegsorozat megjelenése alkalmából vidéken 15 nagyobb város postahivatala elsőnapi bélyegzőt használ. (MTI) Mikor nőttél ki a sápadt sárból, melyet a Tisza hordott termő partjaidra? Ki tudja már ásd. Süllő és viza úszott egykor a Bügében és a mamut lába verte a homokos mezőt: ősállatok és fátyolos ősidők terhe felcüdt Rád s csak az ért meg, ki a jelekből olvasni tud, mint szerelmes lányok szeméből olvasnak a szerelmes fiuk. Hány légió kohersza rebbentette el a halászó gémet a feneketlen sárból és hány nemzedék játszó gyermekei ölték meg egymást édes vizedért, kiknek temetőjét lepte be a tiszai por, mig ideért Etele a dúló s hány királyra omlott vándorló nőnek ütése alatt az öreg trón, hány nemzetre, mi soha többe fel nem éled? Lovat jól megülő eleink e drága szegélynél itattak bizonnyal s inert lovaglás közben éhes az ember, vacsorát csaptak, hisz hal volt egykor bőven, száll a kanyargó rőzsefüst, a legények fürge keze főz már, fehérlő ezüst és aranyszínű nyárfa lombja a hirtelen tanya, perdül a bőrön a kocka, csillog a játék színaranya. Vér ömlött itt sokszor e révnél, Ajtony is itt járt Erdélybe talán s erre keresték Attila sírját is a buzgók, vagy csak éhes kufárok szeszélye ásott s kutatta Várkony romjainál az Arpádkori hős világot, itt gyávult meg zsoldosaid szive Nyári Lőrinc s Téged ki véd meg, ha üt feletted, mint komor kalapács, s történelmi gőgös ítélet? Újkorod hajnalán rohanva nőttél s mint a duzzadó ár szivárog uj földek felé, terjedsz Te is tarkán, új adó szórja hullámát az éteri térbe, uj gyár mozog a síkon s a guruló földet olajos gépek foga szakítja, koronként erőid gyűjtve rohansz a célra: övez a barna szántás és övez uj házak vörös karéja. Szeresd is fiaid, mert másként széttört edény vagy, miből elfolyik az ital, nem lesz soha költőd, aki zengjen, nem lesz íród. és nem lesz szóld noki dal, pedig a miár maga nem elég még. a szellem győz az anyagon, gyárad már régen kőrakás, de sáron és forrongó századon áttör az ónbetűk fénye és dicsőiti az allcótót. nemzedékeknek ő lesz a reménye s egy kor hajt meg előtte tiszta lobogót. Szolnok! Cudar napok téptek véresre a fájó időben, de állsz a történelem felett, mint a lelátó, a zajos küzdelmek tábora szélén, nem döntött le a habzó ár. vagy az övigérő tajték és a sűrűn patakzó viharban a zengés, dacoltál a vésszel, mint halállal a hős. minden pusztulás után feltámadsz és minden fájdalom után ujranősz ASZÓDI IMRE Erős várunk a nvelv Szóval érted9 neem igaaaz. A napokban Kölcsey Ferenc prózai írásait olvasgattam. A sok kitűnő gondolat között ma is hasznos figyelmeztetőül szolgálhat sokaknak a következő tanács: „Igyekezned kell nemcsak arra, hogy beszéded hibátlanul zengjen ajkaidról, hanem arra is, hogy kedves hajlé- konysággaC gazdag változékonysággal... okaidnak és érzelmeidnek akaratodtól függő tolmácsa legyen." Hasznos figyelmeztető ez, mert nem szükséges túlságosan finomérzékű fül ahhoz, hogy észrevegyük mennyire elburjánzott beszédünkben például az éneklő hangsúly. Figyeljük csak meg beszélgetés közben a barátainkat, ismerőseinket! Igen sokan a „zengést ’ hajmeresztő énekléssel cserélték fel. Sok-sok csodabogarat idézhetnénk. ízelítőül: „Mit vettél?” Vagy még rosszabb: „Mit vettél?” Ez a szóvég nyújtás nem csali a kérdő mondatoknál divatos: —„Szeretettel üdvözöllek’“, vagy „Elmentem a moziba...“ A helyes hangsúly: „Mit vettél?’“ — „Szeretettel üdvözöllek“’. Tehát az első szótagok a hangsúlyosak. De nemcsak a hangsúlyozás ellen vétünk a mindennapi beszélgetés közben. Baj van stílusunk változékonyságával is. Sokak szókincse döbbenetesen szegény: sűrű szóismétlésekkel élnek. így aztán egyes szavak elkopnak, az unos-untaían használattól elveszik jelentésük lényegét. Csak néhányat mutatóban: „Szóval, kérlckszépcn, persze, ugy-e döntőmertékben, ez csak világos! érted?, stb. stb. Bizonyára sokan ráismernek környezetükben arra a típusra, aki így fogalmaz: Persze érted nty-e? Olyan világos kérlek szépen, hogy Bandinak van igaza. Persze, ha Zoli nem tette volna azt a kijelentést, érted, akkor ugy-e más volna a helyzet kérlek,„ Az ilyenfajta ismerőseink — nem a kevés számú nyegle jampecre gondolok, hanem a sok számú becsületre dolgozó társainkra — előszeretettel neveznek ki pótszülőket maguknak: „Voltam pólómeccsen, kisapám! —* Olyan izgalmas volt érted.. .?'* S még egy elterjedt csodabogár, a nem igaz. „Olyan jól éreztem magam érted, hogy az nem igaz!" —1 „Oyan beteg voltam, hogy az nem igaz!” Negatív és pozitív értelemben — nem igaz. És még hozzá ilyenfajta hangsúlyozása szaltó mortálé- val: Neem igaaaz! Hát igaz, vagy nem igaz?! Persze, hogy igaz, s éppen ezért nem helyes. Jelzőt kellene keresgélni — igaz, hogy ez egy kis gondolkodást igényel. Ám nein is kellene sokat keresgélni, mert igen egyszerűen így is mondhatnánk: „Kitűnően éreztem magam” Vagy: „Olyan jól éreztem magam, hogy az sokáig emlékezetes marad számomra.“ így is lehetne, igaz?! Mindez elsősorban nem műveltség kérdése. Nem szükséges érettségi bizonyítvány, vagy egyetemi végzettség ahhoz, hogy egy megkövetelhető átlaghatárig változatosan beszéljünk. Nem jelzőhalmazokat igényel a jó ízlés, a helyes magyarság, nem író tollára méltó különleges, vagy költői hasonlatokat. Egyszerű szavaink kémek polgárjogot! S meg is kapják, ha több figyelemmel és fegyelemmel beszélünk, ha kényszerítjük magunkat a megszokott pongyolaságok elkerülésére, s ha figyelmeztetjük a hibásan beszélőket. S miért nem tehetnénk meg mindezt, ha anyanyelvűnk tisztaságáról van szó. Híves László Arany, Jókai, Shakespeare, Molicre, Solohov műveivel gazdagodnak az iskolai könyvtárak A tanuló ifjúság körében igen népszerű iskolai könyvtársorozat, amelyben eddig már 34 kötet, nagyrész.t magyar és külföldi klasz- szikusok munkáiból jelent meg — most hat kötettel gazdagodott. Az új kötetek között van Arany János válogatott elbeszélő költeményeinek gyűjteménye, Jókai: Rab Ráby című regénye, Shakespeare három színműve, Moliére több vígjátéka és Solohov Uj barázdát szánt az eke című műve. A kiadásokat 4000—4000 példányban küldik szét a középiskoláknak. Az iskolai könyvtáreorozat ezen legújabb köteteit októberben kapják meg az iskolák. (MTI) A közeljövőben megjelenik a „Szabolcs-*-Szatmári Szemle(í A Szabolcs-Szatmár megyeiek régi óhaja teljesült: a Népfront és más szervek javaslatára a közeljövőben megjelenik a „SzabolcsSzatmári szemle”. Néhány érdekesség az első számból; a rakauiazi honfoglaláskori lelet jelentősége, ismeretlen Bessenyei-dokumentumok, a néptömegek történelemformáló szerepe, és a népfrontmunka a megyében.
