Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-22 / 222. szám

1956. szeptember 22.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

KÖZSÉGRŐL — KÖZSÉGRE

SZOVÁTESSZÜK

Lehel-e így?

Hatgyermekes anya vagyok. Három gyermekem már elment a háztól. Két kislányom — általános iskolások — itthon van, egy fiam pedig a Szovjetunióban tanul, ösztöndíjas egyetemi hallgató. Férjem már 7 éve beteg, munkaképtelen. Én vagyok a családfenntartó. Jelenleg mint gyermekvédelmi felügyelő dolgozom Jászjákóhalmán.

Kislányaim iskolai napközi otthonba jártak, mivel én sokat vagyok kiküldetésben. Szeptember 4-én szólt a napközi gazdaságvezetője, hogy a kosztpénzt két hétre előre ki kell fizetni. Ezt meg is tettem, de mivel fizetést csak 18-án kapok, a másik 2 hetet nem tudtam előre kifizetni.

Szeptember 17-én hazaküldték gyermekeimet azzal, hogy nem kaphatnak kosztot, mert a pénz nincs befizetve. S ekkor, ha történetesen nem vagyok otthon, a két kislány az utcán csavargóit volna,

Jobban meg kellene becsülni

1955-ben már írtam arról, Szan- daszöllősön az országút mellett van egy épület, amely Petőfi „Kívül- belül rozzant csárda ez a Kutyakaparó” kezdetű versét juttatja az ember eszébe. Ez az úgynevezett Szabó-féle kocsma épülete, melyet a fö’.dművesszövetkezet baromfiátvevő helynek használt, s már akkor az összeroppanás előtt állt. Megírtam azt is, hogy tatarozással két lakást lehetne belőle teremteni.

A földművesszövetkezettől akkor levelemre azt a választ kaptam, hogy az épületben 1956 első negyedében italboltot nyitnak. A szándék megvalósítása egyre késett, s az épület sem győzte ezt várni. Kidőlt az egyik vége. Pár hét alatt felépítették, de később a másik vége dőlt ki.

Most már teteje sincs az épületnek. Leszedték a cserepet, gerendákat. Nem tudjuk, épitik-e a házat, vagy teljesen lebontják. De attól tartunk, hogy nem lesz abbó.l

Ezt is lehet ?

Kezdjük talán ott, hogy a Szolnok megyei Néplap egyik számában hirdetés jelent meg, mely szerint a Szolnoki Gépállomás motor- szerelőt vesz fel. Én ennek nyomán jelentkeztem is a Szolnoki Gépállomáson. Király elvtárs munkairányító a műhelyvezetőhöz utasított. A műhelyvezető elvtárssal az irodájában beszélgettünk, majd elkérte a munikakönyvem. Megnézte és egyszer csak megszólalt:

— Sajnos, az elvtársat nem vehetjük fel, hisz maga még nagyon fiatal, kevés a szakmai gyakorlata.

Hát még ilyen is van? kérdeztem.

Véleményünk

a kisuiszállási népfront bizottság Javaslatairól

éhesen.

Helyes-e ez a cselekedet? Úgy érzem, nem. S éppen nálunk, ahcl nagy súlyt helyeznek a gyermek- védelemre, nem engedhető meg az ilyen intézkedés.

Lakatos Jánosáé Jászjákóhalma

Hot van, hol nincs

A szegedi „hírős’* paprikáról van szó, amely hol van, hol nincs. Már több mint két hónapja az utóbbi eset áll fenn, s ha nagyritkán lehet is kapni paprikát, az erős, mint a méreg. Tudjuk, mit jelent a paprika a főzésnél, de az én feleségem is kénytelen színtelenül fűzni a levest és más ételt.

Sürgős intézkedést várnak az asszonyok, de mi magunk is.

Horti József Jászberény

sem italbolt, sem lakás. Pedig a mai lakáshiány idején jobban meg kellene becsülni a meglévő épületeket.

Juhos Gyula

Szolnok

Szeretném tudni

Huszonöt munkanapon dolgoztam a Fegyvernek! Gépállomáson mint cséplőmunkás. SZTK biztosítási könyvemet a bélyegek beragasztása végett átadtam Molnár Ferenc brigádvezetőnek. S azóta nem kaptam vissza, holott már levélben is kértem a gépállomástól.

Nem tudom, ki követte él a hibát, de az illető hanyag munkája nekem anyagi kárt okoz. Most aratják a rizst, de a biztosítási könyv hiányában nem mehetek dolgozni. Szeretném tudni, mikor kapom kézhez a könyvet?

Varga András Mezőtúr

— Sajnos igen, — válaszolta, mert mi csak olyan szakmunkásokat veszünk fel, akiknek van 10—12 év szakmai gyakorlatuk.

Eszerint én lemaradtam, mert sajnos még csak 20 éves vagyak és mindössze két évi szakmai gyakorlatom van Az egész esethez csalf annyi a megjegyzésem, hogy senki sem születik 10—12 évi szakmai gyakorlattal, mert azt csak munka közben lehet megszerezni. A Szolnoki Gépállomás vezetői is elgondolkozhatnának ezen.

ifj. Kánya Lajos motorszerelő, Tiszatenyő

Nem tudom, igaz-e az a

história, hogy hajdanában, amikor errefelé az első vasúti síneket lefektették, a zagyvarékási emberek tiltakozni kezdtek: vezessék másfelé a vasúti pályát, hogy a tüzes szekerek fel ne gyújtsák házaikat. Ha így történt. — ahogy beszélik, — elég balga dolog volt, mert a kései utódok látták a kárát, akik most három-négy kiló- métert gyalogolhatnak az állomásig.

Hanem úgy látom, egyesek megbosszulják a nagyapák tévedését és ha a vasút nem megy a fali> hoz, ők települnek annak közelébe. Amit jelenleg látni: hat tető alá húzott uj ház, de ahogy a nekibuzdulás mutatja, legalább tíz elkészül itt rövidesen. A kiosztott 86 házhelyen mindenesetre még van hely bőven az építkezésre.

Aztán ha füttyent a vonat, — ezek a boldog emberek — ráérnek akkor is kiballagni az állomásra.

Egyelőre azonban még legalább

Zagyvaréba#

száz-százötven kerékpár van odatámasztva a kerítéshez és a kis fészer alá, — ez helyettesíti a már évek óta óhajtott autóbuszt egyeseknek.

De van 40—45 tanuló is, alti bejár a szolnoki iskolákba s egyré- szük gyalog teszi meg az utat té- len-nyáron.

Kedves, AKÖV Igazgatóság! Ha az Önök gyermekeiről lenne szó. mit tennének, kihez fordulnának ebben az esetben?

*

Azt már a Néolao is sokszor megírta, — s egyszer a Minisztérium írásban is ígérte, — hogy bővíteni kellene a kicsiny a 6x6 méternyi várótermet, hogy ne kelljen kint álldogálni a sok utasnak, bejáró munkásnak, a téli hidegben is. Ez az ügy — úgy látszik — már végképp a Minisztertanács közbelépésére vár.

Hanem az se kis dolog, amit most láttam, a falu felé bandukolva. Az állomástól nem messzire

terven felül elkészítik, azonkívül résztvesznek az építkezésben is, csak megfelelő irányításra volna szükség.

Ha a második kemence elkészülne, a csépai téglagyár évente 4—5 millió téglát tudna gyártani. Akkor minden bizonnyal a csépai dolgozóknak is jutna, nemcsak a kemencefenék kirakásához, hanem házépítéshez is elegendő tégla. A Megyei Tanács Téglagyári Egyesülése hasson oda, hogy az építkezés minél előbb meginduljon és teljesüljön a csépai dolgozók kívánsága, legyen csépai a Csépai Téglagyár.-—ka—

hatalmas cukorrépa kupacok sorakoznak, — a Szolnoki Cukorgyár gyűjtőhelye van itt. Az érdekes csak az, hogy most éppen kocsiK- ra, autókra rakják a répát.

— Hová viszik? — kérdezem.

— Ujszászra — hangzik a válasz.

S a többit nem nehéz kitalálni. A zagyvarékasi állomás mellől már évek, évtizedek óta Ujszászra viszik „vagonirozni” a répát, mert Rókason nincs egy árva kitérő vágány sem, ahol rakodhatnának.

De mindegy, ez nem a MÁV, „csupán" a magyar állam költségére, illetve a gyár „kasszájának” terhére történik.

A kitérő építése pedig egy év alatt megtérülne.

•

Ernve-ejn\e, hát illik csupa panaszt írni egy községről? Még azt hihetnék, hogy a Zagyva partján csak ilyesmibe ütközik az újságíró. Pedig nem így van.

A községtől az állomás felé vivő kocsiút mentén betonjárdát építtet a tanács. Már tető alatt van egy uj óvodai épület, amely lehetővé teszi, hogy a mostani 43- as létszám 80 főre növekedjék az óvódéban. (Napi 1.60 Ft-ért kapnak itt háromszori kosztot a gyerekek, s a jó bánásmód miatt is valósággal tumultus van a feliratkozásnál).

Tervbevették a piactér betonozását is. Mindezt a községfejlesztési alapból. Ez 120.000 Pt évente. Sajnos ezideig még csak 40 százaléka folyt be, pedig ettől függ, hogy milyen hosszú lesz a járda, s megvalósul-e a többi terv a község lakói javára.

Az uj Zagyva-hid két betonpillére is készen van már, jöhetnek a vasalkatrészek. 1 millió 300 ezer forintot ér ez ha elkészül, de tán többet is — hiszen a rossz fahíd sokszor veszélyezteti a lovak lábat, korhadt deszkáival.

•

Csupa zsongás az iskola. Jakab Sándor igazgató elvtárssal beszélgetek a szünetben.

129 kis elsőst írattak be az idén az iskolába. Nagy öröm — és valljuk be őszintén gond is egyszerre, nemcsak a szülőknek, az iskola igazgatójának, tanárainak is. Mert lássuk csak: 10 tantermük van és 16 tanulócsoport. Az első tagozat teljesen váltott rendszerrel jár iskolába és 2 felsőtagozat is. Még legalább 6 tanterem kellene, ez a legnagyobb vágyuk egyelőre.:

S a távolabbi: egy tornaterem de addig is megteszi egy függő szerállvány az udvaron, amihez a Járműjavító Ü, V; adott tavaly csöveket.

Ami a felszerelést illeti: még ők adtak kölcsön és ajándékba egykét tanyai Iskolának, erre tehát niinos panasz.

De a felújítási költség — ami a tavalyi 45.000 Ft-al szemben az idén csak 20.000 Ft — kevésnek bizonyult. Sürgős tetőjavításra, s néhány más fontos javítási munkára kellene még egy kis pótkiutalás.

Nem lehetne még találni valamit abban a megyei oktatásügyi költségvetési bugyellárisban? Ez iránt érdeklőlik most az iskola igazNern lehet szó nélkül hagyni a kisújszállási népfront bizottságról íit cikket. (Néplao, szeptember 5.)

A Város- és Községgazdálkodási Vállalat részéről. mcgíe'Tvpzzük, hogy ami a Ládagyár Vállalatot és a volt gyapotüzemet illeti, igen régi problémát oldanánk meg. Ehhez arra lenne szükség, hogy az illetékes minisztériumok ne úgy álljanak egymással szemben, kinek lesz erősebb a szava. Részükről

tárgyilagosság kellene s annak beismerése. hngv a lehetőségeket jobban ismerő helyi tanácsnak beleszólást engedjenek az ügy eldöntésébe.

Egyetértünk a népifront bizottsággal, helyeseljük javaslatát, hiszen egy fejlődő üzemről van szó, ugyanakkor több család lakásproblémáját megoldanánk.

A cukorkaüzem létesítéséről csali annyit, hogy ez a folyamat valamilyen oknál fogva elakadt. Ez az ok pedig egy régi közmondással fejezhető ki: „Nem akarásnak — nyögés a vége.”

237 államosított házunk van, több mint 800 bérleménnyel. Ezek karbantartására 130 ezer forintot kaptunk 1956-ra, a vállalati terv pedig 300 ezer forint volt. Ha figyelembe vesszük, hogy a 237 állami házon 1945 óta úgyszólván senki sem csinált semmit, ebből a hitelből a lakóépületek rendbehozására igen kevés jut. Hát még a mellék- épületekre hogy jurna, pedig ezek száma is igen nagy és jórészüket összeomlás fenyegeti.

Ha a melléképületeket le akarnánk bontani, a pénzt erre kellene felhasználni. Miből oldanánk meg a lakóházak karbantartását annyi- ra-amennyire?

A népfront bizottság javaslata életrevaló: a melléképületekből kikerülő építési anyagok a kislakásépítkezésekhez sokat jelentenének.

Javasoljuk a harmadik kérdéssel, a dolgozó családos anyákkal való foglalkozást is. Nap mint nap látjuk túlterheltségüket. A munka mellett, a háztartás és a család gondjaival való törődés után nemhogy szórakozásra nem jut idejük, de még pihenésre sem. Ez bizony sok nézeteltérésnek a forrása a családon belül,

Foglalkozzon a népfront a Nép- apban felvetett ötlettel.

Horváth J.

Kisújszállási Községgazdálkodási V,

1500 hold 8*ihet tett termővé eddig Talajjavító Vállalat digóaó csoportja

Digőzással — a mélyből felhozott mészben dús talajjal — örökre termővé lehet tenni a sztízeseket. Erről a munkáról Vasadi János, a Debreceni Talajjavító Vállalóit Szolnok megyei kirendeltségének vezetője a következőket mondotta:

— Ebben az esztendőben a vállalat digózó csoportjának 2150 holdas szikes területét kell megjavítani. Annak ellenére, hogy nagyteljesítményű gépeink hosszú ideig resztvettek az árvízvédelmi és gép- javítási munkálatokban, tervél&

termeshozama,

Az Új Idő 38. számáról

A vezércikk Siukarno elnök szovjet- uniobeli látogatása kapcsán a Szovjetunió és Indonézia viszonyát elemzi, va- szlUk Szlgylnhmenov cikke a Kína gazdaságában bekövetkezett nagy változásokat ismerteti. Joszif Lemin a történettudományok doktora a brit szakszervezetek 88. kongresszusának eredményeivel és az angol munkásosztály új feladataival foglalkozik. .Titrij llocskarjov részletesen kifejti miért vallott kudarcot Robert Menzlesnek az úgynevezett „ötös bizottság“ vezetőjének kairói küldetése. Ezen a héten két nyilatkozatot közöl az Üj Idő. Az egyik .Titles Moehnak a leszerelés perspektíváival foglalkozó nyilatkozata és a szerkesztőségnek c nyilatkozathoz fűzött rövid kommentárja, a másik a Moszkvában járt norvég üzletembereknek a Szovjetunióban tapasztaltakról szóló véleménye. Kari Bittel profeszCsépaue a Csépai Téglagyár ?

Valószínűleg igen, hiszen ott vám a falu szélén, a szelevényi köves- út féléin, a Terményforgalrni V. telepével szemben. Viszont, ha a csé- paiakait megkérdezzük, azt válaszolják, hogy a téglagyár legfeljebb Ceépén van, de nem csépai.

— Miért?

— Mert semmi közünk sincs hozzá. Annyi téglát sem kapunk onnan, amennyi a kemence fenekére elég lenne — mondják.

Ilyetn előzmények után kerestük fel Takács Sándor elvtársat, a Csépai Téglagyár telepvezetőjét, Elmondotta, hogy igazuk van a csépaiakoak, mert a téglagyár vezetőjének még annyi önállósága sincs, hogy 100 forint értékű téglát adhasson a földművesszö- vétkezetnek a lakosság szükségleteinek kielégítésére. Ez pedig egyéb okok mellett abból adódik, hogy a téglagyár nem győz elég téglát gyártani. A nyers-gyártással nem is volna baj. hiszen jelenleg is több, mint 1 millió nyerstégla vár kiégetésre. Az égető kemence viszont kicsi, ugyanakkor korszerűtlen, hiszen az állandó üzemeltetés mellett átalakításra vagy javításra nem igen van lehetőség.

— Mégis, milyen megoldást lehetne találna?

— Uj kemencét kell építeni. — Erre megvan a lehetőség, hiszen a csépai agyag országos viszonylatban is a legjobbak közé tartozik. A nyers- és készáru gyártásnál például a selejt olyan alacsony, hogy százalékban nem is lehet kifejezni és az égetett téglák 95 százaléka I. osztályúnak minősült.

Sokkal több téglát tudna adni a csépai téglagyár, ha felépülne a régen megígéri, uj kemence. Amint hiriik ehhez a Minisztertanács is hozzájárult és a pénzügyi fedezetet az építkezéshez biztosította. Most az a baj, hogy nincs vállalat, amelyiknek „kapacitásába” beilleszkedne a kemence építése. A telep dolgozói ugyan vállalták azt, hogy az új kemencéhez szükséges téglát

gatoja?

F. Tóth Pál

Először ebédelnek egyedül a fiatal házasok. A lakodalomból maradt csigaleves és birkapörkölt van az asztalon. Az asszonyka mégis úgy forgatja a nagykanalat, mintha az övé lenne minden dicsőség.

Az új gazda megtámasz- ott háttal ül a karszéken. Nyugodt, mozdulatlan, csak a szeme jár, nyomon követve csinos életvársa kezének minden rebbené- sét. Nem csoda. Szép az asszonyka, az arca a zavartól, a boldogságtól most is tűzben ég. Középre teszi a kékzománcos tálat, belekavar a szedőkanállal, úgy hogy az arányló lében itt is, ott is felbukkan c. csirkehús vagy a formás csigalészta.

— Az enyám 99 levél ‘észiából csináltatott csigát — mondja a férjecs- ke. — Jutni kell belőle még a keresztelőre is.

— Jó, jó, hallottam — süti le szemét a fiatalasszony. — Adja már a tányérját, mert elhűl a le\>es.

Zavarában ő maga is nyúl a tányérért. Nem leA sótartó

hét tudni, hogy a pillanatnyi kavarodásban melyikük döntötte fel a sótartót. A kétmedencés üvegtartóból a só, a paprika kiszóródott az asztalra.

— Szent isten! — sikít rémülten az asszony. — Most már végem van!

— Ugyan miért lenne véged? — nyugtatja az ura.

— Ha kidől a sótartő, veszekedést jelent. Maga ezt nem tudja?

— Babona ez csak, aféle szóbeszéd.

— Babona, babona, de azért jobban vigyázhatott volna.

Ezt nem kellett volna mondani. A kis férj önérzetében megsértve csattan fel.

— Nem szégyelled magad? Képes lennél rámkenni, hogy én borítottam fel? Pedig amikor a Mikló snapi búcsún beletiportál a. sárba, megmondtam: többet soha elő ne forduljon, hogy engem hibáztassál a magad muja- ságáért.

Ez kellett éppen ide. Az egyetlen régi nagy veszekedés emléke mindkettőjüket felpaprikázza:

— Mert akkor is részeg volt — sorolja félig sírva a menyecske. — Berúgott a mulatságon. Hiába ri- mánkodtam magának.

— Mert Bakos Zsigával tört a rossz — mordul az emberke.

— Azt csak maga úgy képzelte — nyelvel az asszony. — Mert mindig a hibát kereste, hogy okot találhasson és leszívhassa magát. Ma délelőtt mért forgolódott állandóan a demizson körül. Talán most is szerelmi bánata van? Nem érzi jól magát? Mert magának csak akkor jó, ha tele van szesszel a bendője. Jaj, de megvert az isten engem.

A lamentáló veszekedés végleg kihozta sodrából a férjet. Felpattan és az asztal közepére csap. Az

ütéstől csak úgy remegnek a sókristályok.

— Hallgass, a szentségit neki! Itt én vagyok az úr, ezt jól eszedbe vedd, Te, te.a

A menyecske, mint akit darázs csípett, sikolt fel,

— Mit mondott, maga részeg disznó? Vegye tudomásul, ' ogy egy percet sem maradok.

Az ajtó felé futna, de a férj elállja az útját. Farkasszemet néznek és mindkettőjükben felébred a szemérmesség, a szégyen.

— Ugyan már, dehogy mégy el innen — szól restelkedve a férj.

— Hátha nem üldöz el — így az asszonyka s lángragyúlt hamvas arcán óriási könnycsepp pereg végig. Az ember óvatosan megfogja a vállát, fiilcbc duruzsol s visszavezeti az asztalhoz.

— Egyen, mert kihűl a leves — hárítja el kezét szelíden hitvese aztán bort tölt a poharába és ügyes kézzel hozzálát, hogy leseperje az asztalról a kiömlött sót és paprikát.

(Solymár)

irányzatunkat eddig 5 százalékkal túlteljesítettük, s az év elejétől szeptember második dekád jóig 1500 holdon végeztük el a digózást. Ezzel szemben tavaly csak 1100 hold sziket javítottunk meg. Jövőre ennek tízszeresén 11 000 hold sziken alkalmazzuk a talajjavítást. A második ötéves terv folyamén Szolnok, Csongrád és Békés megy Ok, területén összesen 55000 hold vár digózásra. Ezzel a talajjavitási módszerrel átlagosan 5 métermá- zsával emelkedik a kenyérgabona

szór a német Jelenkori történeti intézet vezetője a szerkesztőséghez intézett levelében néhány olyan új tényt közöl, amely új szempontból világítja meg Németország kettészakadásának törté- J netét. Illusztrált beszámolót közöl a lap a mai Indonézia képzőművészetéről, valamint az első nemzetközi mikrohullámú elektronikai kongresszusról. Wilfred Burchett ausztráliai újságíró középeurópai utazása eredményeképpen a Duna megfékezésének legújabb terveit ismerteti. A könyvismertetés rovatban Dzsamll Basirov Munir Taki Ed-din-nck a külföldi csapatok 1946. évi libanoni és sziriai kivonulásáról szóló nemrég megjelent könyvét ismerteti. A nemzetközi élet rovat aktuális külpolitikai jegyzete, a szerkesztőség postája és a nemzetközi események krónikája egészíti ki az c heti szám tartalmát. (MTI).

1