Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1956-09-16 / 217. szám
Szolnoki műemlék Ez a romépület Szolnokon a Beloiannisz- és a Petőfi-utca sarkán látható. Értesülésünk szerint a városi tanács megtiltotta a lebontását, mert műemlékké nyilvánította. &mherek Hajnal.A horgász a csónakban ül a három peremorsós botról a nylonszálak a vízibe lógnak. A szélső bot nagy piros dugója, amely eddig lassan keringett képzelt tengelye körül, most, mintha megbolondult volna, idegesen kezd ide-oda táncolni. h halak nél jobban gyűlölnék és utálnak, mert úgy viszi a pe- cázót, mintha isten tud ja micsoda példány lenne. S az egész 5 cm hosszú, súlya pedig még kevesebb — dekában mint öt : ; 5 A vicces Horgászköszöntéssel üdvözöltük: legét; A Béke Tsz tagja hazaszállíttatja búzaelő<1 meggyőző érvek nyomán - § i Amikor a férj vásárol A férj, akiről szó van, gyenge lélek és mint ilyen nem szeret vásárolni. Szerinte a vásárlás két ellentétes érdek összecsapása, csúnya harc, amelyben az győz. akinek szőrösebb a szíve. Ebből az elvi elgondolásából kiindulva viszolyog minden vásárlástól és valósággal áldozatnak érzi magát mikor a felesége — az egyenjogúság alapján — kezébe nyomja a szatyrot és kiküldi az élet viharába, azaz a biacra. asszonyi praktikának ellent állni? Nem! Paradicsomot. — Van itt — mézesedik tovább a paradicsomos csábító. — Nézze, milyen gyönyörű. ként behúnyja a szemét, mert ami a tojás, a szőlővá- sárlásmál lefolyik, az a legvéresebb csata. A kis vékony asszony úgy ócsárol, válogat, alkuszik, harcol a fillérekért, mint egy megszállott, az Hogyan folyt le legutóbb egy ilyen piaci kirándulás, ezt szeretném most megörökíteni. Ismerjük meg egy jobbsorsra érdemes lélek tragédiáját. Szóval a férj vasárnap indul a piacra, a feleség imigyen bocsájtja útjára: — Vegyél két kiló paradicsomot, szép legyen és édes, mért másképpen sok cukor vukÍ kell a töltöttpapr;kába. Az- -megtöltésükhöz. A „gyönyörű” paradicsom árusók könyörögnek, sírnak, apró, éretlen is, poshadt is, káromkodnak, az öklüket de hogyan lehet ezt meg- emelik, de végül is beadják mondani? Sehogy. a derekukat. — Mennyit mérjek belő- A boxoló a férj fülébe le? — nyúl ellentmondást súgja: nem tűrő, határozott mozdu- — Tudod, azért kísérem el lattal a kofa a mérleg után. a feleségemet a piacra? Ne— Két kilót kérek — nyö- hogy megverjék... gi a férj, mint egy kígyóbű- A férj hazamegy. Otthon a volt nyulacska és nem néz a féleség kezdi kirakni a pormérlegre, amikor az asszony tékát, dicséri a szép tojásomén a selejtparadicsomot. kát, elismerően ízleli a sző- még azt hinné, hogy nem \ *> aztán a paradicsomnál bízik a becsületességében, ez ős a paprikánál kitör: pedig súlyos sértés lenne. — Töltött paprika lesz? — önti aí asszony a kosárba a zöld, löttyedt micsodát. — Igen, — bólint a férj ártatlanul. — Hát akkor zöldpa rika is kell! — csap le az eladó — van itt még egy kevés, igazán szép. Az áldozat megsemmisülve nézi azt a pár túlérett, fonnyadt paprikát, ami ott árválkodik a kiterített zsákon. Semmi lelkiereje nincs hozzá, hogy rászóljon az asz- szonyra: „Könyörgöm, ne mérje, mert el lesz rontva az egész vasárnapom, a feleségem, tetszik tudni...” — Nincsen kegyelem, a végzet beteljesedik. A szatyorba odakerül egy kiló paprika is, válogatatlanul valamennyi darabja olyan gir- be-görbe és görcsös, hogy révkalauzt kell majd hívni a — Jaj istenem, hogyan lehet egy férfi ilyen mamlasz! Tóth Kornél. *1 A kút az egy olyan lyuk, amit emberek ásnak, vagy fúrnak a földbe, amelynek alján viz van, amit valamiféle módon a felszínre lehet hozni ivás, vagy Itatás céljaira — Gondolom ez lenne a kút hozzávetőlegesen pontos meghatározása. Még hozzá kell tennem, hogy a meghatározás első része főleg a kútfúrókat érdekli. — amig a második részt leginkább a vizávók népes társadalmát. De nem minden esetre mind a két rész szükséges ahhoz, hogy a kút kút legyen, inni lehessen vizéből. így tehát a két rész kapcsolatára feltétlenül szükség van. Nohát éppen erről van szó. Mezőtúron a Vizművek tavaly karácsony táján hat kutat fúrt arra a célra, hogy vízvezetékkel lássa el a várost. A vízvezeték felszerelése. megépítése még idő kérdése. A hat kút közül egy az újvároson a Molotov utón van. Kérték a környék lakói, hogy szereljék már rá a szivattyút, építsék meg a medencéjét, hogy legalább egymagában használható legyen. Ott mélyül a földbe a lyuk, alján a finom iható vízzel a Molotov utón. A környék lakói szomjasan nézik, csak nézik. Bíró Gábor bácsi szomorúan mondja: „Könnyű volt a bibliai Mózesnek. — mert a sziklából' felszökött a viz De mi csak szomjasan leshetjük a lyukat” — mi. — — Van kapás? — Nem is egy — az áll»» mi gazdaságban, de most kukoricát törnek, felelte gúnyosan; Ahá! ez egy vicces horgász, gondoljuk, nosza itt gyorsan megtelepszünk. — Úgyis lón. Egy teljes órá- i' nem történt semmi A dugókat csak a reggeli éledező szellő rezgettette meg néha. Kezdett az ügy felettébb unalmassá válni — szóltunk is: Nem tudjuk visszatartani a lelkesedést: — Viszi! — ö lassan hátrafordul felénk, fölényes nyugalommal, mint egy olimpuszi félisten: — Ugyan kérem. A kishal dolgozik. — ?? • — Na, ja, de lehet hogy tényleg ott a közelben a ragadozó és attól Igyekszik menekülni az én kis halam..: Igen, igen, ugylátom kissé nekiiramodott. — Nekiiramodott? — Miért, maga nem futna ha hátába szúrnának egy horgot és a sűrűből egy tigris közeledne maga felé? Meg kell hagyná, a horgászoknak van fantáziájuk... De ebben a pillanatban, egek ne hagyjatok el! a középső bot kékszínű dugója megindul és már merül Is, a horgász előrehajlik, két kezére markolja a botot. Mi ’ élegzetvisszafo j tva: — Azt a kéket is viszi! — Ez harcsa, s suttogja — vzen giliszta van, de már a következő pillanatban „bevág”. A nyél hátralendül, majd kiszalad kezéből, a nylonzsánor repül s pont mellettünk esik le a partra a horog s rajta... Nem is merjük kimondani, mi volt rajta. Egy hal, egy halacska, amit a Duna mellett paptetűnek, a Tiszatájon dürgencsnek neveznek s amit a horgászok minden— Nem unja szomszéd? Ránk nézett kb. úgy, mintha azt kérdeztük volna tőle: hallotta-e. hogy a svájci al- királyné köldökgyulladásban megbetegedett? — Hát látott még olyan horgászt, aki unja? A kábi- cek, az igen.;; Az őszinte Délben egy hazafele tartó horgásszal találkoztunk, aki jobbkezében botjait, balkezében két pompás pontyot cipelt a zsákban. Legalább másfélkilósak lehettek egyenként. — Ez igen, — áradoztunk — megérte a fáradságot. — Szép zsákmány! Erre a horgász: — Maga is „foghat” a halászoknál kilónként 20 forintért s hozzám hajol bizalmasan, pedig teremtett lélek nem járt arra. — De tudja, ha hal nélkül megyek haza, az asszony kiszekiroz a világból. Ma hajnalban is murizott, hogy eljöttem. — .Mikor hozol már valami komoly halat, a sok apró vacak után?” Ezt kiáltotta utánam a kapuból __ Hát ez elég k omoly, nem? De hogy e’seiéig mit fogok szívni, nem tudom.. s U. GY. tán válogass ki tíz közepes nagyságú szépformájú paprikát a tölteléknek, vegyél még öt tojást, de nagyokat, egy k.ló szőlőt, de fehéret és nehogy becsapjanak. Elég baj, hogy nem tudok én lemenni, mert jaj istenem olyan mamlasz vagy, A „jaj istenem, olyan mami asz” ezután kimegy a piacra, sorra megáll a pi- rcsló paradicsom és a zöl- dclő paprika-kupacok előtt. Nézelődik, gu sztál, szólni, kérdezni nem mer, mert ha esetleg nem vásárol, a kofa, még megsértődik; Amint így ténfereg, odaszól neki egy fiatal, fejkendős asszony: — "'fit vásárolna lelkem, fiatalúr? A „jaj istenem olyan mamlasz” így dicsőül át ’’lelkem fiatal úrrá” pedig jó negyvenes, kopasz és pocakja van. Hát lehet ennek a kereskedelemmel párowdt A férj fizet. Viszi a két kiló paradicsomot, meg az egy kiló zöldnaprikát, mellette legalább 10 kilónyi bűntudatot és félelmet: jaj, mit szól majd a feleség? Egészen el van keseredve, rémesen sajnálja önmagát, reményvesztetten ácsorog, amikor egy olyan hatalmasat ütnek a vállára, hogy majd összeesik. Megfordul: egyik barátja áll előtte, egy nagy erős ember, boxoló. — Hát te miért vagy úgy elkenődve? — harsogja. — Nem tudok vásárolni — válaszolja majdnem sírva. —— Semmi baj — bömböli a másik. — Gyere csak ide. bogárkám — fogia karon a mellette álló sovány kis asz- szonvt, — segíts ennek a szerencsétlen flótásnak vásárolni A bogárka, a boxoló felesége úgy pusztítja a kofákat, mint egy birkanyájba került Emberünk időnJavaslataink a fiatal agronómusok foglalkoztatására (Egyes gépállomásokon a fiatal agronómusokat nem szakmájukban foglalkoztatják. Javaslatokat teszünk megfelelőbb beosztásuk érdekében.) ’eret . Szakácsnőnek. Tánctanárnak. Cirkuszba műlovamak. Agronómusnak? Az sen) rossz,
