Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1956-09-16 / 217. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÖUETEKI VM. évfolyam, 217, szám, XM6. szept. 18. vasárnap A munka aellenörxéa gyakorlati megváló- aitáaának útján (3 old.) é EZ IS A RIZSARATASHOZ TARTOZIK Fenti képünk ugyan nem a Bánhalmi Állami Gazdaság rizsarató munkásait ábrázolja, hanem a nemrégen elkészült korszerű új üzemi konyha egy részletét, amint Szv. Nagy Istvánná, özv. Gyülvészl Eleimé, Bakos Erzsiké és Csóké Magdi az ebédet készítik a több mint ezer Idénymunkás részére, akiket a rizsaratás Idejére szerződtettek. Tavaly a régi üzemi konyha és ebédlő szűk méretei miatt nehézségbe ütközött az Idénymunkások jó ellátása. Most ez megoldódott. VÁLASZT ÓIKÉRT Igaz szóval A z elkövetkező héten népnevelő munka kezdődik ismét a Szolnok megyei Néplap előfizető táborának növeléséért. Űtravalónak most nem a megszokott séma-érveket adjuk a népnevelőknek. Inkább azt mondjuk el röviden, mi'yen lapot írunk, szerkesztünk ezután. Milyen téren kell legjobban erősítenünk a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapját? Néhány évvel ezelőtt egyik nemzeti ünnepünk évfordulójára Keskeny János elvtárs, a Járműjavító öreg munkása egy vezércikkre va'ó emlékezést mondott tíz esztendő történetéről, tehát saját munkás életéről is. Benne volt ebben a cikkben a bombázás utáni hősi munka a nagy fejlődés, a létesítmények sora a Járműjavítóban és még sok szép és jó. De elhallgatta a vezércikk az öreg munkás több megjegyzését. Például a murikássztrájkról. Kifogásolta hogy amikor felsőbb szervektől „kiszállnak1’ az elvtársak, csak azokra a munkahelyekre vezetik őket a helybeliek, ahol új gépen, tiszta munkahelyen jó anyagellátási viszonyok között kiváló eredményt elérő munkások vannak. Hozzájuk, akik vízben, sárban hasalva rossz munkafeltételek között termelnek s keveset keresnek, sosem látogatnak el a vezetők. .Sokszor mesterségesen csinálnak sztahanovistákat” — vélekedett az idős elvtárs. Véleménye akkor kimaradt a cikkből Azért talán, mert nem akartunk ünneprontók lenni? Azért talán mert nem hittük el, hogy igaza van Keskeny Istvánnak? Nem. Az akkori dogmatikus légkörben ennek a kimondása vagy leírása demagógiának minősült. Nem volt bátorságunk merészen szólni az igazságért. Nem voltunk őszinték. JT a baj volt a kenyér minőségével — bár erről széltében- hosszában beszéltek a dolgozók — mi ha Igattunk. Illetve „elvileg" indokoltunk: „az ellenség szájába adunk érveket”, ha megírjuk az igazat. Durván bánt valamelyik vezető a beosztottaival? Erről csak a pártnak adtunk jelzéseket, mert a helyi szervek szerint ,,nem lenne politikus kihozni X elvtárs hibáit.” Tudniillik aláásná a vezetők tekintélyét. „így is van elég baj abban a téeszben” — hangzott legtöbbször a leszerelő érvelés. És az újságíró „tartotta magát a vonalhoz", nem hatolt a hibák gyökeréig, melyek lehet, hogy éppen a vezető embertelen módszereiből fakadtak. Miért csak a hibák lakkozását említem a Néplap régi mulasztásai között? (Ebben több-kevesebb mértékkel társa volt a többi lap is). Nem írtunk mi a hibákról? Irtunk, de nem úgy, ahogyan azokat az élet valójában felvetette. Vigyáztunk arra hogy az eredmények és hiányosságok aránya kiegyenlített legyen egy-egy cikkben. Megvoltak erre a formuláink — s ebben egyek voltunk a szónokokkal Pé’dául: „Az eredmények, mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk a hiányosságokról sem” — írtuk a „pozitív" cikkben. „Bár jobbára csak a hibákról emlékeztünk meg, el kell ismernünk, hogy eredmények is voltakf* —■ írtuk a „negativ” azaz bíráló cikkben. Az volt a látszat, mintha az életben mindig és pontosan fele-fele arányban fordulna elő a jó, meg a rossz. Ezért nem tudtunk elég hatásosan a szög fejére ütni, ezért maradtunk csak a felszínen. A Központi Vezetőség júliusi határozata óta — úgy hisszük olvasóink is elismerik — tettünk előrehaladást a bátor szó- kimondásban. A megyei pártbizottság a legfrissebben ösztökélte a Néplap munkatársait, hogy ne téliének kimondani az igazságot. Sokat tanultunk az olvasóktól. Sokszor hívtak fel bennünket telefonon vagy állítottak meg egy-egy munkatársat az utcán. „Ilyen cikkeket írjatok, akkor meg lesz a lap becsülete" — mondták olyan Őszinte írásokra, mint a kenyér mi 'őségéve1 foglalkozó sorozat az Al- csisrtgeti Állami Gazdaságbah uralkodó állapotokról vagy az értelmiségiekről szólók voltak. Mi ezeknek a cikkeiknek az ereje? Az hogy az igazság mellett szálinak síkra. Mégpedig nem száraz, szürke hangnemben, hanem az újságíró szenvedélyétől, hitétől fűtve. 17 lég őszinte már a lap? Nem. Tudjuk, ha meg vagyunk győződve igazunkról leírhatjuk, nem kel. a „for- radalmisághoz’’ engedélyt kérni. De még mindig hatással vannak ránk helytelen meggondolások. Egvik alkalommal felvetődött egy olyan cikknek a terve: írjunk arról, hogy nem egyszer még papír- ■ forma, káderlap szempontok •- int népszerűsítik a munkaverseny 1 hőseit, nem pedig sokéves kiváló munkájuk alapján. Ezt a cikket még nem írtuk meg. Miért? Nemrég közöltük a Bútorgyár egyik legjobb újító karbantartójának fényképét. A városi pártbizottság egyik funkcionáriusa kifogásolta: hogy lehetett példának állítani, hiszen valamikor egy cséplőgép társtulajdonosa volt. Az Aprítógépgyárban sokszor felhívták az újságíró figyelmét, aki a munkások véleménye alapján beszélgetett valamelyik kitűnő dolgozóval: „Azt húzza ki az elvtárs, ne írjanak róla, mert azelőtt mester volt.” Megdicsértük a martfűi gyárépítkezés egyik legjobb vasbetonszerelőjét, akinek a brigádjában 2000 Ft az átlagkereset. „Hogy lehetett pont erről írni. mikor műszaki katona volt a múltban?” — p-iéltat’qnkodtak hivatalos helyen. Az előbbieken kívül még art is hozzá kell tenni, hogy ennek a munkásnak egész famíliája kovács és jó szakmai érzékével küzdötte fel magát a műit hadseregben műszakinak. íme, most néhány szóval megírtuk. Még a mi hangvételünk is akadozik, de azért egyre jobban, egyre őszintébben tárja fel az igazságot, jót és rosszat egyaránt, a dolgozók igazságát. Lapunk régi és új előfizetőinek, olvasóinak egyszerűen art ígérjük, hogy mind őszintébben írunk arról, amire választ vár minden dolgozó. Asszonyok ülnek együtt a Hazafias Népfront Szolnok városi bizottságának helyiségében. Nem sokan vannak húszán, vagy huszon- ketten lehetnek. Külsőre mindmind mások. Van köztük idősebb is, fiatalabb is, ősz és nem ősz. rövid és hosszúhajú, hendős és hajadon- fejes, rúzsozott és nem rúzsozott. dohányzó és nem dohányzó. Van, aki szereti az ékszert, van aki nem. Van, akinek a kezében gyorsan szalad a ceruza, s olyan is, aki küzd a tollal, lassan tud jegyezni. Bármennyire különböznek is, egyben mindannyian hasonlítanák: szorgalmas, tevékeny tanácstagok. Érdeklődéssel hallgatják Gáli Zoltánná elvtársnő szavait aki a nőtanács nevében beszél. Mikor aztán rájuk kerül a sor, ők is elmondják, amit tarsolyukban összegyűjtögettek. Nem hangzatos, hanem mindennapi szavakkal, a munkáról, a hétköznapjaikról beszélnek. Arról: hol mit láttak miben tudtak, miben nem tudtak segíteni szolnoki választóiknak, — Szólnak a személyüket ért sérelmekről. Arról hogy néhol nem szívesen látják őket még a vezetők sem. Közügyekről, családok és egyes emberek gondjairól, bajairól vitatkoznak. Beszédük nyomán megelevenednek a késő estébe nyúló, munkaidő utáni beszélgetések a választókikai, a korareggeli csengetések, amellyel egyesek tiidtul adják, hogy valamiben tanácsot, segítséget kémek. Huszonhét és fél mázsa qobonoe'ő eaet kapott Földi János, az ujszászi Szabadság Termelőszövetkezet tagja, ö irányítja a kertészet munkáját, 8 meg kell hagyni nagy szakértelemmel és igyekezettel. A Szabadság Tsz-ben negtörtént a gabonaelőleg- osztás, Földi János 23 mázsa búzát, négy és fél mázsa árpát és munkaegységenként 6 forint 10 fillért kapott előlegbe. „Kevés az orvos ... magasak a helyárak a Szabadtéri Színpadon... kevés a tört paprika az üzletekben... gyenge a szabadtej minősége ... sürgetni kellene a Körösi- út javítását...” Sok egyébbel együtt ezek Kovácsné tarsolyából kerültek elő. Erre mindre választ várnak választói, sőt üzemének, a Járműjavítónak dolgozói is. Bizony sokat töpreng, jár utána, mire megfelelő választ adhat. Mihályiné elvtársnő a fiatalkorúak neveléséről beszélt, ö a kert- mozinál dolgozik és nagyon sok gyereket lát szülői felügyelet nélkül a késői előadásokon. Nem egyet közülük már sajátmaga hazakísért. Otthon megpróbált a szülőkkel beszélni, hogy ne engedjék annyira szabadjára a gyerekeket. Van szülő, aki ezen felháborodik, megsértődik, hogy beleszólnak családi ügyeibe. — Szaladj fiam a boltiba, de ne maradj félóráig. így szokták útnaíkindítani Szolnokon a Csalióköz-uteái házakban lakók a rövidnadrágos nebulókat, mert bizony eddig távolabb kellett menni, nem volt a közelben bolt. Eddig, De szeptember 10. óta máskép mondják. Valahogy így: — Hol a csudába maradtál ennyi ideig, kisfiam, hiszen az üzlet itt van a szomszédban? S ha orvosi rendelőt keresnek a Csallóköz-utcai környék dolgozói, akkor sem kell kilométert gyalogoknak. Nem, mert: tető alatt van már a Csallóköz-utcában épült ízléses formájú, földszintes üzletház s ugyanott a körzeti orvosi rendelő. Nem hivalkodó, látványos építkezést végeztek itt az 5. sz. Mélyépítő Vállalat dolgozói. Nem zárták el a közlekedést hatalmas állványok nem dübörögtek hónapszám fürge dömperek, s nem volt nagy a „létszám” sem. A Dohány- fermentáló építésvezetőségének csupán egy kisebb mellétem unkája volt ez az üz’etház és orvosi rendelő építkezés. Néhány jó szakember elvégezte a maga dolgát, s utána ment vissza a tiszaparti nagy munkahelyre .; 9 „Aprómunka" volt A közelmúltban népes csehszlovák mezőgazdasági küldöttség látogatott el a Kisalföldről a Nagykunságba a megyei tanács meghívására. E látogatást egy Szolnok megyei mezőgazdasági küldöttség Van, aki zavarba jön, rostéin az esetet, szidja a gyereket. Másók hálásak, megköszönik a szívességét. Ahány szülő, annyikép fogadja. Mindenkinek sok mondanivalója van. Számtalan olyan dolog, ami a vezetők és mindenki más figyelmét elkerüli de az asszonyok, az édesanyák észreveszik. Most is sok a dolguk, de újabb tennivalókon gondolkoznak, most már a Népfront nőtanácsával közösen. Pedagógiai előadásokat rendeznek, fokozottabban ellenőrzik az üzletek rendjét, többet törődnek azzal, hogy a vásárlók pontosan megkapják azt az árut, amiért megfizetnek. Terveznek, fáradnak, szüntelenül munkálkodnak azon, hogy eleget tegyenek kötelességüknek. BORSI ESZTER a fermentálóhoz, a főutca! építkezésekhez, vagy a kétemeletes lakóházakhoz viszonyítva. Olyan volt az egész, mintha egy szép nagy családiház épült volna itt. Csendben ment, de annál hangosabb örömet keltve a környék lakóinak lel- kébeiT, akik az építkezést megindulása percétől kezdve állandóan odaadó érdeklődéssel figyelték. Érezték, tudták, hogy ami ott létesül a Csallóköz-utcában, egy városrész sokszáz dolgozójáé, s az ő kényelmüket, egészségügyüket szolgálja a városi tanács gondoskodása.;: Nem is milliókban, csak százezrekben beszélhetünk a kö’iségek- ről. 328 ezer forintba került, de a környék lakóinak nyújtott kényelem: a tágas, három raktárral rendelkező üzlethelyiség, a három orvosi szobából és váróteremből álló körzeti rendelő pénzben alig kifejezhető jelentőségű. És ami nem kevésbé fontos: szeptember 10. volt a határidő. — Szerződés szerint ekkor kellett átadni. Ekkor csengetett az építésvezetőség wekkerje és pontosan a kitűzött időpontban az építésvezető zsebébe nyúlt: — Tessék kérem, itt vannak a kulcsok. És átadta a városi tanács kiküldötteinek a befejezett munkát. viszonozza, amely pénteken hajnalban indult el a Csallóközbe és Nyitrára, A küldöttséget. Tóth Imre, a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese vezeti. Jó hír a CsaUóköx-utca környékének Felépült az üzlelház és az orvosi rendelő Harmincöttagu mezög zdasági kii'döttség u'azott a msgvéliől Csehszlováklába Köszönet a jó munkáért A Szolnoki Városi Tanács Vég860 ho!tf mélyszántás a Pusztakürti Állami Gazdaságban rehajtó Bizottsága ezúton mond köszönetét a város termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztságának az aratás-cséplés jó és időbeni elvégzéséért, a Szolnoki Gépállomás dolgozóinak a tavalyihoz viszonyítva jobb minőségű munkájukért és kéri hogy az őszi munkát is hasonlóan végezzék el. Elismerését fejezi ki a mező- gazdasági állandó bizottságnak kifejtett tevékenységéért és kéri, hogy még nagyobb lendülettel segítse elő e termelőszövetkezetek és egyénileg gazdákodók munkáját, s nyújtson segítséget a tanács mezőgazdasági osztályának az őszi feladatok megoldásához. A Pusztakürti Állami Gazdaság dolgozói második negyedévi eredményes munkájukért élüzem kitüntetésben részesültek. Ezt a cították. Garics Péter, Szdráfci Miklós Gulyás János és Major Kálmán kiváló traktorosok érdeme ez elsősorban és azoké, akik a munka jó irányításával nekik segédkeztek. Migyar építészeti kiállítás Varsában A magyar-lengyel kulturális egyezmény alapján szeptember hó 19-én a Magyar építészet tíz éve címmel kiállítás nyílik Varsóban. (MTI.) A begyűjtési hivatal és a mező- gazdasági osztá'y dolgozóinak tevékenységét is elismeri a végrehajtóbizottság az aratás-cséplés és begyűjtés munkájában és elvárja további jó munkájukat az őszi kapásnövények betakarításánál, a szántás-vetésnél is. Pintér Dezső, a Szolnoki Városi Tanács VB elnöke. met továbbra is meg akarják tartani. Ennek érdekében most is lelkes munka folyik Pusztakürtön Turbacs Miklósné. Nagy Józsefné, Fodor Teréz és Dávid Anna munkacsapata a kender betakarításában és a mű trágyaszórásban idáig a legjobb eredményt értél? el. A cukorrépa szedése napok óta folyik a gazdaságban és a mélyszántásra kijelölt terület legnagyobb részét, mintegy 860 holdat felszánKifünteUék az állatbetegségek elleni védekezés legjobbjait Tavasszal veszedelmes állatbetegség, ragadós száj- és körömfájás ütötte fel a fejét Szolnok megyében. Az állategészségügyi dolgozók, a tsz-ek, állami gazdaságok, egyéni gazdák, a tanácsok és különböző szervek közreműködésével július első felében a betegséget elfojtották. A földművelésügyi miniszter ebben a munkában legjobban kitűnt ötvenhat személyt megjutalmazta, ötven- ketten kaptak miniszteri kitüntetést és 37 600 forint pénzjutalmat osztottak ki közöttük. A jutalmakat cs a kitüntetéseket Magyari András földművelésügyi miniszterhelyettes adta át ünnepélyes keretek között.
