Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-12 / 213. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÖLJETEKl VUI. évfolyam 213. szám. 1936. szeptember 12, szerda. MEGYEI SZOLNOK NÍPL&P A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA----------------------------------------------------------------------------\ MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Megkezdődött a SZOT IX. teljes ülése (2. old ) A mezőgazdasági kiállítás Szolnok megyei szemmel (3. old.) Törekvés a szépre (3. old.) Sport (4. old,) V­.....-...............................................................—_______/ Sz ólamok helyett intézkedések TermelőaaBpetkeseti mozgalmunk továbbá sikereinek forrását tárta fel a Minisztertanács szeptemberi határozata. Jóleső érzés tanulmá­nyozni e határozatot. Különösen az teszi megkapóvá, hogy szólamok helyett konkrét intézkedéseket ol­vashatunk belőle. Ezen túlmenően reális és időszerű javaslatokat ta­lálunk a közös gazdaságok tagjai, vezetői részére. A határozatnak szinte minden sorából érezzük, hogy messzemenően figyelemmel van a tsz-ek önállóságára. Nem utasítgatja a szövetkezeteket és nem avatkozik bele ügyeikbe. Csu­pán arra tesz javaslatot, hogy mi­lyen módon oldják meg termelési és értékesítési problémáikat. Segíti tehát ez a határozat a tsz demok­rácia kiszélesítését is. Példát vehet­nek erről a tsz-ekked kapcsolatban álló különféle szervek; Nézzük meg közelebbről, hogy mivel foglalkozik e határozat? A legfőbb célkitűzése az, hogy elő­segítse a tsz-ék és tszcs-k gazda­sági megerősödését. Másszóval: azt kívánja elősegíteni, hogy a közös gazdaságok többet termeljenek, kedvezőbb körülmények között ér­tékesítsék termélvényeiket, tehát jobban éljenek. Évről-évre gazad- gabbak legyenek a szövetkezetek és azok tagjai egyaránt Miben nyújt konkrét segítséget e határozat? Mindenekelőtt rendez egy igen kényes kérdést, az építő­anyagproblémát. Ha nem is jelent ez végleges és teljes megoldást, de kétségtelen, hogy sokat segít. Me­gyénkben is az a helyzet ugyanis, hogy a mezőgazdasági építkezések­nél nagyfokú lemaradás van. A fő ok, az anyaghiány. Az volt a leg­nagyobb hiba eddig, hogy az É. M. a mezőgazdasági építkezések anyag- ellátását nem tekintette a népgaz­daság más ágával egyenrangúnak. A határozat intézkedik ennek az állapotnak a megszüntetéséről. Több építőelemet, cementet, me- szet. fát és nádat kapnak a jövőben tsz-ednk. Ezzel lényegesen meg-, gyorsítható az építkezés, különösen akkor, ha figyelembevesszük, hogy saját erőből is igyekeznek építő­anyagot előállítani. ,A másik égető probléma — a hiteltartozások rendezése, — szin­tén megoldódik. Köztudomású, hogy a tsz-eknek, főleg az első években nagyfokú beruházásra van szüksé­ge. Ez jelentős hitelösszeget is igé­nyel Emiatt a tsz-ek hátrányos helyzetbe kerülnek az egyénileg gazdálkodókkal szemben, akik jó­val kevesebb beruházást eszközöl­nek. Államunk most úgy segít e prob­léma megoldásában, hogy hosszú- lejáratú hiteleket folyósít ilyen célra, kisebb kamat ellenében. Ez­zel figyelembeveszi a tsz-ek teher­bíró képességét. A jelenleg fenn­álló tartozásokat szintén rendezik. Több év alatt kell visszafizetni, így egy-egy évre jutó törlesztési összeg nem túl magas. A határozatban szó van az ál­lattenyésztés minőségi színvonalá­nak emeléséről is. Ennek érdeké­ben kormányzatunk lehetővé teszi, hogy a jövőben az állami gazdasá­gokban is megvásárolhassák te- nyészál ataikat a közös gazdasá­gok. Az állami gazdaságok, kísér­leti és tangazdaságok feladata ugyanis többek között éppen abban van hogy kiváló tenyész-egyedeket adjanak az országnak, elsősorban a t6z-eknek. A gépkocsi- vontató- és pótkocsi vásárlás el őse ütésével a tsz-eknek szintón régi vágya teljesül. A határozatnak egyé ként több olyan része is van. mely az elő­nyös értékesítést biztosítja. Ilyenek például a következők: szállítási szerződéseket köthetnek különböző szervekkel feleslegeikre (kiskeres­kedelmi vállalatok, kórházak, stb.). Nagyon lényeges, hogy külkereske­delmi szervekkel is lehet megálla­podásokat kötni exportra. Ennek nemcsak a kuncsorbai Vörös Ok­tóberben örülnek, de minden o'van közös gazdaságban ahol minőségi termelés folyik. Ez pedig már tsz-eink többségét jelenti. A feldol­gozó üzemek létesítéséhez kapott segítség, a bor és pálinka palacko­zás és minden más hasonló intéz­kedés. továbbnöveli a termelési kedvet a több termelés e fontos tényezőjét; Figyelemreméltó hogy a határo­zat nemcsak a legfejlettebb közös gazdaságoknak: a tsz-eknek bizto­sít kedvezményt, hanem a tszcs-ék- nek is. Mégpedig olyan arányban amilyen arányban növelik tevé­kenységüket. így az összefogás elő­nyein túlmenően nagyobb állami segítségben, kedvezményben is ré­szesülnek. Lapunkban hírt adtunk arról, hogy ilyen fokozatos előrelé­pés gondolata már nem egy tsz ősé­ben érlelődik, például a kengyeli Harcosnál is. Reméljük, hogy a ha­tározat nyomán ezeknek a száma tovább szaporodik. Még egy fontos intézkedésre kell felfigyelnünk, mégpedig arra, hogy a tsz-ek a jövőben a leszerződött termény- és termékféleségek árá­nál? 30—40 százalékát megkapják árelőleg címén. Különösen jól jön ez a pénz tavasszal, amikor keve­sebb a bevétel. Elősegíti, hogy a közös kiadások mellett a tagságnak is jusson pénz munkaegységelőleg­ként a napi kiadások fedezésére. A felsorolt intézkedések tehát lehetővé teszik, hogy a tsz-tagok nagyob kedvvel még többet termel­jenek. Termelvényeiket előnyösebb feltételek mellett értékesítsék, több jövedelemhez jussanak és gazda­gabbak legyenek. Mindez kettős haszon. Nő a tagság jóléte és nő a szövetkezet vonzása az egyénileg dolgozó parasztok körében. A té­nyek ugyanis makacs dolgok. Min­den szónál ékesebben győzik meg az embereket; A tsz-ek számszerű növekedését még az is elősegíti, hogyha rende­zik a bevitt állatok, kisebb vagyon­tárgyak, és a földjáradék kérdését. A M. T. határozata jó javaslatot ad ehhez. Tsz-einken a sor, hogy eze­ket megvalósítsák. Eszerint a be­vitt tehén, üsző és koca árát. va­lamint a takarmány árát azonnal 10—20 százalék levonásával kifizet­hetik szükség esetén állami segít­séggel. Szintén javasolja.-a határo­zat, hogy a vetőmag árát pénzben vagy természetben fizessék vissza. Az újtelepítésű szőlő és gyümöl­csös, valamint a nagyobb fokú pót­lás költségeit az állam téríti meg. Mindezek megegyeznek a dolgozó parasztok kívánságával és igazság­érzetével. Ennél kényesebb kérdés a föld­járadék. Az elmúlt években sok vita volt körülötte. Valószínű, hogy ezután is vitatkoznak. Mit tartsa­nak ezzel kapcsolatban szemelőtt a vezetők és a tagság? Mindenek­előtt azt, hogy a földjáradék a kö­zépparasztság belépésének egyik lé­nyeges tényezője. Ha megkapja a föld járadékot szívesebben belép a közös gazdaságba. A szőlőtermelő vidékeken különösen vonzó az szá­mára, hogy a fö'djáradék többszö­rösét is megkaphatja (borban is.) Emellett helyeselni lehet azt a ja­vaslatot is, hogy a betegek és öre­gek is kapják meg. A határozat második részében a földművesszövetkezeti mozgatom kiszélesítésével és az egyszerű ter­melői társulásokkal foglalkozik. Ki­tűnik a határozatból, hogy álla­munk már a legegyszerűbb társu­lásokhoz is megad minden segít­séget és kedvezményt, pl. a gép­használat társulás 10 százalék ked­vezménnyel jár, a társulások szál­líthatnak közvetlenül a felhaszná­lóknak termékeket, stb. Itt is az az elv érvényesül, ami a tszcsék-nél> hogy minél több közös akciót kez­deményeznek, annál töob a ked­vezmény. Milyen végső következtetést kel1 levonnunk a határozattal kapcso­latban ? — Mindenek előtt azt, hogy minden határozat annyit ér amennyit megvalósítanak belőle Az iletékes szervek éppen ezért máris lássanak hozzá a végrehaj­tásához, a tsz-ek. tszcs-ék és kü­lönböző társulások pedig máris él­jenek azokkal a lehetőségekkel, melyeket a határozat biztosít. Be­széljenek ezekről minél többet az egyénileg dolgozó parasztok köré­ben is. Egy nyereséggel dolgozó szövetkezet A ház előtt közel 100 méter hosz- szúságban kisebb-nagyobb halma­zokban hevernek a rönkök. Ezen a szakaszon az útmenti árkot sem le­het látni a nagytömegű fától. Az épületből szalagfűrészek, ma­ró- és gyalugépek sivalkodó hang­ja szűrődik az utcára. Az ablakok nyitva állnak és a fűrészpor köd- felhőként tódul ki rajtuk. Bent szorgalmas kezek aprítják a ki­sebb nagyobb fadarabkákat. TÜ- KER-farácsokat készítenek már közel négy esztendő óta. Minden munkás előtt terebélyes vesszőko­sár áll, ezekbe dobálják az elké­szült darabokat. Más-más gépen készítik az alágyújtórácsok tetejét és oldalait. A Kunszentmártoni Fa- tömecikkgyártó KTSZ-ben előállí­tott TÜKER-rácsok érdekessége, hogy összeerősítésükhöz nem hasz­nálnak vasszeget, mint más üze­mek. Csapos eljárással évente 150 mázsa 20 mm-es vasszeget takarítanak meg. Ez a szövetkezet azonban a mos­tohák között is a legmostohábbj a a KISZÖV-nek. Lebecsülik munká­ját, eléggé helytelenül, Évente 12 millió darab al“gyujtót készítenek, s % látják el az ország felét. Felső szervek — például a minisztérium — többet törődnek velük, nagyobb megbecsülést tanúsítanak munká­juk iránt, mint a KISZÖV. A fa­anyag és a szerszámok beszerzé­séről saját maguk gondoskodnak. A KISZÖV-től mindössze lágy dróthuzai kiutalást kérnél?, amivel összekötik az alágyújtó kötegeket. De ezt is hiányosan kapják meg. A szövetkezetben ezen a héten két napra megáll a termelés. Ez idő alatt felszerelik a gépekhez a 80 000 forintos porelszívó berende­zést. Fennállásuk óta több mint 200.000 forintot fordítottak gazdasági és szoci­ális felszereléseik bővítésére. A Kunszentmártoni Fatömeg­cikkgyártó KTSZ egy évi termelési tervének értéke 2 millió forintot tesz ki. Munkájukhoz kisértékű tű­zifát használnak. Az elmúlt évben negyedmillió forint volt a nyeresé­gük. Ezek a példák is azt mutat­ják tehát, semmi ok nincs arra, hogy mostohagyermekként kezel­jék őket és munkájukat lenézzék. A munkások sérelmezik, hogy már négy éve dolgoznák a szövet­kezetben, de még nem találkoztak a KISZÖV elnökével. Instruktoro­kon kívül nem igen látogatja őket senki. Javasolják, hogy évente leg­alább egyszer jelenjen meg felet­tesük egy-egy értekezleten. Meg lehet ezt úgy is oldani, hogy a köz­ségben lévő szövetkezetek tagjai együttesen szervezzenek egy össze­jövetelt és ezen jelenjen meg a KISZÖV elnöke is. Közvetlenebb, baráti viszony csakis így alakulhat ki a tagság és a felettes szerv ve­zetői között, A szeptember 13-án kezdődő küldöttgyűlésen érdemes lesz ez* zel a kívánsággal bővebben foglalkozni. Téves lenne azt hinni, hogy ta­lán a Kunszentmároni Fatömeg- cikkgyártó KTSZ dolgozói nehez­telnek valamiért a KISZÖV elnö­kére és azért bírálják; A tények mást mutatnak. Nemcsak a fatö* megcifckgyártók kívánsága ez, ha­nem a többi szövetkezet dolgo­zódé is. Megfordult a divat Téved, aki azt hiszi, hogy Mó­zes András jászberényi illetőségű, magyar honos állampolgár éppen olyan, mint a többi parasztember. Mintahogy az is téved, aki úgy gondolja, hogy a többi parasztem­ber éppen olyan, mint ő. Nem. Nem egyformák az emberek. Mindegyik­nek más az észjárása. Egyik így so­dorja a cigarettát, a másik úgy. A pipát is szinte mindenki különböző- féleképpen szívja. (Igaz, a pipának úgy ahogy, van még létjogosultsá­ga, de a cigarettasodrás lassan már teljesen kimegy a divatból.) Mézes Andrásnak örök életében meg volt (és meg van még ma is) mindenről az önálló megítélése. Véleménye azonban egy dologban hajszálpontosan megegyezett vala­mennyi föld- és tanyaszomszédjá­val. S ha a vilápolitikai események vizsgálatában vagy a búza elvetésé­nek a módjában akadtak is eltéré­sek, ebben az egy dologban soha. ö is csak akkor szerette látni a végrehajtót, amikor a hátaközepét. Bár nem volt soha különösebb baja a felsőbbség ilyenfajta tisztséget viselő képviselőjével, de azért ő is éppen úgy, mint a tanyaszomszé­dok az utcán, vagy a határban, ha netán-tán összetalálkozott véle, mindig előreköszönt, mert soha se tudja az ember, mikor veszi hasz­nát az olyanfajta sziveskedésnek, ami nem kerül pénzbe. Mézes András különben nagyon mókás természetű ember, sokszor megnevetteti a jászberényi Kossuth Tsz tagjait, akiknél a jókedv kö­rül amúgy sincs semmi hiba. Hogy el ne felejtsük, azért éppen a Kos­suth Tsz tagjait nevetteti meg, mert már évek óta ennek a szövet­kezetnek a tagja. Belépésének a története pedig éppen a végrehajtó személyével van kapcsolatban. Mos­Fij!t’m0vess7cve? e éti Idő Itség utazott Jugoszláviába A Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság Szövetkezeteinek Központi Szövetsége meghívására Vas Zoltán, a SZÖVOSZ Igazgatóságának elnö­ke vezetésével háromtagú földmű­vesszövetkezeti küldöttség utazott Jugoszláviában. (MTI1. tanéban ugyanis Mézes gazda fel­adta elveit, mert nem hogy kerülné a hivatalos embert, hanem úgy csű- ri-csavarja a dolgot, hogy minél sűrűbben találkozzanak. Régebben, amikor észrevette, hogy az utcán szembejött vele, akkor, hacsak te­hette, szép komótosan átballagott a túloldalra és úgy tett, mintha csu­damód érdekelné a kirakatban el­helyezett plakát. Most meg éppen fordítva csinálja. Érvnek a változás­nak hosszú története van. A régi tanyaszomszédok és az egyéni gaz­dacimborák csak hüledeznek. Nem tudják megértem, miért szerette Mézes gazda olyannyira a végre­hajtót, hogy mindig kérési a vele való találkozást. Ámbátor a jászberényi egyéni gazdák még ennél különb dolgokat sem tudnak megérteni. Vérségi Kálmán középparaszt, a Kossuth Tsz földszomszédja példának okáért szentül megvan róla győződve, hogy valami baboniaságot csinálhatnak ezek a szövetkezeti gazdák, mert a kukoricájuk most ebben az esőtlen hetekben is olyan zöld maradt, mint a saláta. — Csoda kukorica — mondogatja úton útfélen. Hát csodának éppen nem csoda, csupán szövetkezeti. Harmincmázsás átlagtermést ígér holdanként. Tavaly 38 mázsa volt, de az idei időjárás mellett még ez a mostani várható termés is nagyon szép. A szövetkezeti tagok igyekez­nek felókosítani Vérségi Kálmánt és elmondják neki jószívvel, hogy nincs itt semmi ördöngösség, egye­dül csak arról van szó, hogy négy­zetesen vetettek, háromszor kapál­tak és azután még a gazoló kapá­lást is elvégezték. Beszélhetnek azonban Vérségi Kálmánnak. Nem hiszi el, hogy egyedül csak ez a magyarázata a csodakukoricánalí. No, aki nem hiszi kételkedjen} Ettől még nem dől össze a világ, s a Kossuth Tsz-ben éppen nem, ha­nem,, effyve több új ház épül. Tóth D. János házáról már csak a tető hiányzik, Cergi Sándor háza vi­szont már tető alatt van. Építése 80 ezer forintba került. Nem szégyen kimondani: kerülhetett ennyibe, hi­szen az egy munkaegység értéke olyan 52 Ft körül lesz az idén is. Togyela István brigádvezető a mi­nap számolgatta össze, hogyan is áll­nak. A következő megállapításra jutott: Minden tagnak van háza. Vagy építette, vagy vásárolta. A szövetkezet 1948-ban alakult és akkor Togyela elvtárs még a két kezén meg tudta számolni azt a néhány embert, aki saját házzal rendelkezett. Nohát ilyen „érthe­tetlen” dolgok vannak abban a ter­melőszövetkezetben, ahol Mézes András is tag. Ezekután mindenki azt hihet­né, hogy a jövedelem miatt lépett be. Lehet, hogy így van. ő minden esetre másképpen mondja. — Azért léptem be, hogy megfor­duljon a divat. Nem csalatkoztam} meg is fordult, mert eddig én kö­szöntem előre a végrehajtónak, de amióta szövetkezeti gazda vagyok, ő köszön nekem. Lám, hát ebből is látni, hogy Mé­zes Andrásnak mindenről megvan az önálló megítélése, SZEKULITY PÉTER GERGI SÁNDOR tsz tag uj háza a Jászberényi Kinizsi utcában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents