Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-09 / 211. szám

1956. szeptember fl. SZOKTOK MEGYEI NÉPLAP 3 %£MwzUaz iáim “»Oly«» határrá»»™ megyünk most, ahol kopár tarlókon kívül semmit se leihet MtrtL így „bíztatott” Vadász István elv­társ a városi pártbizottság első tit­kára, amikor elindultunk a 67 ezer holdas karcagi határ egyik csücs­kébe. Hogy vajon 4—5 év múlva mit láthatunk majd a tarlók he­lyén, arra így felelt: '■>» Azt majd ott, a tett-helyen mondom el? A Hortobágy Csatorna partjáról visszatekintve valóban egyetlen tariótenger, kifakult szőnyeg ez a táj; Nagyon-naigyom ide illenek Arany János szavai: sjNInes egy árva fűszál a tors közt keidben. Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben"? Ilyen a karcagi határnak jó egy- háimad része. Nem hiába nevezték el ezt az öregek keservest résznek, de keserves is itt termést fogni. Nem szikes, nem rossz, csak ritka a talaj, az égető nyári nap egy-ket­tőre kirántja belőle a zsengét, s ha eső nincs, minden kiszárad. Aki nem ismeri ezt a részt, talán el sem hinné, hogy a tavasszal 100 milliméternél magasabb víz borí­totta a vetéseket. — A kukorica 5>megzabált‘’, újravetni már nem tudták. Most meg a kacsák is mesz- sze eljárnak a tanyákból, hogy leg­alább egy kis pocsolyát találjanak. ás alacsony gát mögött, mitsem sejtve a karcagiak gondjáról, gyors sodrással járja útját a Hortobágy vize; A gát tetején aztán valóban megered Vadász elvtóis szava: e-» Itt folyik ez a csatorna leg­alább nyolc kilométer hosszan Kar­cag határában. Mérés nélkül tu­dom, hogy legalább kétméteres víz van most is benne. Az, 1930-as években sokat kubikoltam itt; Fáj nekem, hogy akkor annyi karcagi ember nyűtte vele magát. Most visz- szakérhetnénk erőinket, a viz visz- szasegítené. Csak ml eddig még nem kértük számon; A múltkor kihívtam enne a részre a Szabadság Tsz párttitká­rát, meg az elnökhelyettesét •— magyarázza tovább? — övék ez a táj. Azoknak is elmondtam, mire gondolák. Mert tudja, elvtánsnő, nekem az is fáj, hogy a karcagi piacokon aranyi zöldség és gyümölcs árus sátor vara, de tsz-é egy sincs közötte. Azt szeretném, ha a szö­vetkezetek is létesítenének öntözé­ses konyhakertészetet. Ezzel sokat javítanának a város, az ország élel­miszerellátásán, Aztán a tagság jö­vedelme is növekedne. A föld fek­vése, a csatornázási lehetőségek is nagyon kedvezőek. Szakember se­gítségével maguk a szövetkezet tag­jai megépíthetnék a hálózatot. Ha pedig ebben a csatornában kevés lenne a víz, a Keleti Főcsatornából kaphatnánk, mert azzal is össze van ez kötve? «“• Abban is biztos vagyok, hogy a kormány vezetői is támogatnák elgondolásunkat. Nem gondolom én egyszerre az egész határrészt be- csa tornázni, majd idővel azt is. De egyelőre csak néhány száz holdat, hogy lássuk máskép is lehet, nem­csak siránkozni az aszály felett. Akkor nem lesz örök rejtély előt­tünk vajon lesz-e takarmány a jó­szágoknak, tudnak-e gabonát oszta­ni a tagok között; Bátran tervez­hetnek, termelhetnek öntözéssel kukoricát, herét, idővel mást is. Ez lenne az igazi előrehaladás ré­szünkre, Tudom én, és nem volna szivem letagadni, hogy erősödnek a szövetkezetek, összehasonlítha­tatlanul más például a munkafe­gyelem, mint négy-öt évvel ezelőtt. De elég-e ha fegyelmezetten dolgo­zunk —( a régi elavult módszerek­kel, Üj módon, fegyelmezetten, ez az igazi.?:! Vadása elet ars mondanivalója fogyott, elindultunk. Kerestünk va­lakit, akivel a múlt héten itt be­szélt; Antal Elekkel, a Szabadság Tsz brigádvezetőjével találkoztunk. — Hallod-e Pista! =• mondta a kézfogás után a brigádvezető; •— Nagyon sokat gondolkoztam azon, amit a múltkori beszélgetésünkkor mondtál. Az az öntözés. Jobban mondva már gondolkoztunk, mert én elmondtam a brigád tagjainak. Mennyit töprengtünk éveken át azon, hogyan tudnánk öntözni; — Ahonnan a többi szövetkezet a rizs­re kapja a vizet, onnan nekünk csak a csurgalék jutna, mert na­gyon hátul vagyunk. Az meg — ha te nem mondod —• eszünkbe nem jutna, hogy ez itt van a szánkban. Mikor beszélgettünk, még nem na­gyon volt mit mondanom. De el­dugtad a bogarat a fülembe. Ak- komap el is mentem a gátig. Szét­néztem. Tudod-e mennyire fájt néz­ni: Egyik oldalon az éltető, hűsítő víz, a másikon sóvárogva, tlkkadva vízért kiáltozik a mi vörös herénk. Legszívesebben saját karommal te­reltem volna a vizet: metek, igya­tok, hisz itt van, csak épp érte kell nyúlni; ■=- Nagyon igazat adtam ott ne­* » ked. Ne hidd azért, hogy ennyibe hagytam, Beszélgettem már a párt­tagokkal arról, hogy ők is szólja­nak róla a taggyűlésen, meg a ve­zetők előtt; Nem is hagyjuk rá most már’*, Amint elbúcsúztunk Antal elv- tástól ismét Vadász elvtárs vette ét a szót. — Hát nem nagyszerű emberek ezek? Csak beszélgetni kell velük és biztos segítségre találunk ben­nük. Ilyen emberekkel ne lehetne terveinket megvalósítani? Még töb­bet is! Mert sok más tervünk is van, Amint mondja ezeket, gondolat­ban ott jár a nagy talajjavító gépek között, amik azon a részen dolgoz­nak majd, ahová a vizet egyelőre nem tudják elvezetni Külön bizottság is dolgozik az­ért, hogy gazdagabbá, kulturáltab­bá tegyék a város lakosságának munkáját, életéi Tsz-tagok, elnö­kök. agroinómusofc és szakemberek közösen vitatják hol, milyen úton módon termeljenek többet és ol­csóbban . f , Nemcsak a határban, a városban is sok a tennivaló. Szebbé, kedve­sebbé teszik a várost, hogy több kedvük legyen benne élni, sétálni, udvarolni, szórakozni a fiatalok­nak, hogy több melegséget, ottho­nosságot nyújtson az idősebbeknek. —1 Utakat javítanak, parkíroznak, építkeznek és így tovább és így to­vább. Szebbé, gazdagabbá formálják a várost és határt a karcagi emberek —1 maguknak, mert előre, mesz- szebbre látnak. Borsi Eszter ORSZÁGÚTON Már úgy látszott, hogy elhajt a bajbaju­tott teherautó mellett. Aztán mégis gondolt egyet, gyorsan fékezett és a könnyű zöld Sko- da nogyott zöttyenve állt meg az országút közepén. A fiatal sofőr kihajolt a nyitott abla­kon. A bamaruháSj kö­zépkorú férfi éppen hogy csak felemelke­dett az árok széléről, már vissza is ereszke­dett. Nem tartotta ér­demesnek azzal fárad­ni, hogy oda menjen. Eléggé ette őt a méreg, hogy hajnál óta nem tudnak továbbmenni. A kérdésre, hogy „szól­ták-e már segítségért”, egy kis gyerkőc vála­szolt, aki minden bút elfelejtve jött. közelebb a kérdezőhöz. f— Szóltunk. Még az éjjel kettőkor tört el a tengelyürik, azóta itt várakozunk *—* bőbe- szédúsködött a gyerek- >— Gondoltam, hogy esetleg még segíthe­tünk -» magyarázko­dott a fiatal vezető, s ismét a gázon volt a lába. Indulni akart, de újra megállt. Meg­emelte maga mellett kopottas aktatáskáját. Puha kenyeret, füstölt- szalonnát, zöldpaprikát csomagolt ma reggel a felesége. Egy gondolat­nyi ideig maga előtt látta a feketehajú, kar- c-ú Jcís asszonyt, amint fényes celofánpapírba, majd rojtos szalvétába takargatja az ételt, az­tán kedvesen néz a kis csomagra., mintha csak azt mondaná neki: vi­gyázz rá, meg ne éhez­zen} Lassan felemelte a táskát és újra kiszólt. — Van-e valami en­nivalójuk? Erre már az öreg is közelebb jött. — Nincs biz nekünk ■— mondta. — R övi- debb időre számítot­tunk, Itt meg a bolttól nagyon messze va­gyunk. — Fogadják el ezt a kis zsíroskenyeret nyújtotta a sofőr. ‘— Es magának mi marad? — Marad nekem is még egy kis gyü­mölcs. Meg az én utam nem lesz olyan hosszú. Maga se hitte, amit mond, hisz úgy indult, hogy az egész napot kint tölti. De ki vet­hette volna azt a sze­mére, hogy nem volt őszinte? (bot Gyermekének jó! kezdődik iskola éve, ha RIjHÁJÁT és C1PÖJÉ1 az ÁLLAMI ÁRUHÁZBAN vásárolja meg. SZOLNOK, Sógvári u. 2. NEMZETKÖZI SZEMLE Az angol szakszervezeti kongresszus Az angol szakszervezeteik évi kongresszusa, akárcsak a munkás­párt évente megismétlődő értekez­lete, jelentős esemény Anglia poli­tikai életében. A kötelező és kincs­tári ízű optimizmus esztendőkön át megkövetelte tőlünk, hogy eze­ket a kongresszusokat mindig a brit munkásmozgalom foalratoló- dásának határköveként értékeljük, még altkor is, ha ennek nem vol­tak vagy alig-aüig voltait ténylege­sen fellelhető jelei. Most, megszabadulván a multiak hibáitól, a dogmatizmus teremtette kötelező optimizmustól, megint csiak balratolódósról kell írnunk az angol szakszervezetek idei kong­resszusa kapcsán, de ezúttal azért, mert van ilyen éspedig nem várt, vagy legalábbis ekkora méretek­ben nem várt balra tolódás. Az angol szakszervezetek kong­resszusa mindig is tükrözte az or­szág hangulatát, a munkásosztály követeléseit, mindig is hangot adott az angol politikai és gazda­sági élet legfőbb problémáinak. Míg azonban a múltban a valódi problémákat általában csak a ha­tározati javaslatok és a küldött! felszólalások érintették és azok nem emelkedhettek a nagy több­ségre támaszkodó vagy egyhangú határozatok rangjára, most három- négy rendkívül fontos, az angol gazdasági és politikai élet és külpo­litika szempontjából átfogó jelen­tőségű, baloldali tartalmú és szán­dékú határozati javaslat az angol szakszervezeti kongresszus határo­zata lett. Egyhangú határozatban utasítot­ta el a sokmiUfló tagot képviselő szakszervezeti kongresszus az an­gol kormány bérrögzítésá politiká­ját A határozat jelentőségét mu­tatja, hogy a szakszervezeti kong­resszus a második világháború óta először foglal el egyhangúlag ilyen álláspontot. A kongresszus utasí­totta az országos tanácsot, gyako­roljon. nyomást a kormányra, hogy az ,,térjen vissza a hatékony gaz­dasági ellenőrzésen alapuló terv- gazdasághoz”. Az angol polgári sajtó riadalma világosan mutatja, milyen óriási hatást gyakorolt a brightani kongresszus bérhatároza­ta az egész közvéleményre. A Daily Mail ezzel a címmel adott hírt a határozatról: „A szakszer­vezeti kongresszus ultimátumot in­téz — a nemzet a leghevesebb ipari összecsapáshoz közeledik — a jövő­héten kezdődik a „munkabér-csata”. A News Chronicle a többi között megállapította, hogy ,.a szakszerve­zeti kongresszus döntése eltolta a hatalmai egyensúlyt a mozgalom kebelében.A javaslatort támo­gatták a jobb, a baloldali és o centrumhoz tartozó szakszervezetek egyaránt”. Elképzelhetjük, mekko­ra nyomás nehezedik alulról a szakszervezeti mozgalom vezetőire, ha Indíttatva érezték magukat a bérhatározat megszavazására. Hasonlóképpen a bálnatolódást mutat ja a leszerelés .kérdésében ho­zott kedvező tartalmú határozat, valamint a szuezi kérdésiben ho­zott az a döntés, hogy a szúr •; vi­tát az ENSZ elé kell terjeszteni, amennyiben az e heti kairói tár­gyalások eredménytelenül végsőd­nek. A határozat szerint az ENSZ beleegyezése nélkül semmiféle erő­szakot nem szabad alkalmazni a szuezi kérdésben. Az angol szakszervezetek idei kongresszusáról tehát joggal álla­píthatjuk meg: megmutatta, hogy az angol gazdasági élet romlásának hatása alatt mólóban van a kispol­gári illúzióknak az angol munkás­osztályra gyakorolt hatása és szűk- 'égképpen erős balratolódás érez­hető az egész angol szakszervezeti mozgalomban. Egy oldalon az erő és az igazság Amikor e sorokat papírra vet­jük, még nem érték véget a Men- zies vezette úgynevezett ötösbizott­ság és a kairói kormány tárgyalá­sai. Néhány következtetést azon­ban már az eddigi tárgyalások alapján is levonhatunk. Az egyik következtetés az, hogy a Menzies- bdzottságöt enyhén szólva korláto­zott felhatalmazással indították el Egyiptomba. Hatásköre mindössze arra terjedt M, hogy ismertesse a londoni „tizennyolc” úgynevezett DulLes-tervét, de arra már nem ka­pott felhatalmazást, hogy ebből bármit engedjen. így tehát az an­gol és a francia kormány saját el­gondolását akarta rákényszeríteni Egyiptomra, anélkül, hogy jottányi engedményre hajlandó lett volna A másik következtetés az, hogy Anglia és Franciaország eleve az ötösbizottság küldetésének kudar­cára számítva, de bizonyos tekin­tetben a küldetés hatékonyságának „alátámasztásaként” a tárgyalások hetében látta jónak fokozni a kardesörtetést, a katonai előkészü­leteket. Franciaország csapatokat küldött Ciprusra, a Szuezi Csatorna Társaság pedig megtette a lépése­ket, hogy a csatornán működő európai révkalauzok ott hagyják szolgálatukat; Az egyiptomi kormány higgadt­ságának, önmérsékletének és meg­egyezési készségének köszönhető, ha a helyzet a szombatom bevégző­dött tárgyalások után sem lesz vál­ságosabb. Nasszer miniszterelnök tett ugyanis olyan újabb javaslato­kat, amelyek Egyiptom szempont­jából értesüléseink szerint némi engedményt jelentenek — termé­szetesen a szuverenitás és a csa­torna feletti tulajdonjog csorbítása nélkül — és amelyek lehetővé te­szik fa nyugati hatalmaknak, hogy kijussanak a maguk teremtette zsákutcából és folytassák a tárgya­lásokat; Ritkán fordult elő a történelemi­ben, hogy erő és igazság egyazon oldalon legyen. Korunkban azon­ban ennek mind többször tanúi vagyunk. Anglia és Franciaország katonai erővel fenyeget, de nem­csak az igazság nem áll az olda­lukon, hanem az erő sem. Anglia és Franciaország, ha így folytatja, politikailag is teljesen elszigetelő­dik, nem is szólva arról, hogy alig­ha akad olyan állam, amely vállal­ná Anglia és Franciaország olda­léin egy katonai akció nagyon is kockázatos kalandját.. Az új naptári héttel új szakasz­ba lép a szuezi kérdés. A reál poli­tika és a józanság azt diktálja, hogy ez a hét újabb tárgyalásokat, újabb eszmecseréket hozzon és ne tegye válságosabbá, ne élezze ki a Szuezi-csatorna problémáját. 12 évvel ezelőtt szabadult fel Bulgária Az 500 évs török elnyomás alól 1878-ban szabadult fél a bolgár nép. Az évszázados ottomán el­nyomás Európa egyik legelmara­dottabb országává változtatta Bul­gáriát, a felszabadult bolgár nép tehát joggal hitte, hogy a gyűlölt török iga alóli felszabadulása meg­hozza országának felvirágzását is. Ez a remény azonban nem vált be; A bolgár burzsoázia nem bizo­nyult alkalmasnak az ország veze­tésére és így Bulgária hamarosan a különböző imperialista hatalmak játékszerévé változott; Az ország természeti kincsei kiaknázatlanul hevertek a föld mélyében, vagy pe­dig a külföldi monopóliumok és hazai ügynökeik karmaiba kerül­tek; A bolgár nép élete rosszabb lett, mint a török időkben volt; 1891-ben kezdődött Bulgáriában a szocialista mozgalom; Dimitr Bla- goev bontotta ki a szocailista moz­galom. zászlaját s rövid idő alatt köréje tömörültek a nép legjobb erői. A bolgár nép megkezdte el­keseredett harcát az elnyomás, ki­zsákmányolás, majd később a fa­sizmus ellen. Ez a harc 1923-ban fegyveres fel­keléssé fejlődött. A bolgár dolgo­zók Georgi Dimitrov és Vaszil Ko- Jarov vezetése alatt fegyverrel a kezükben igyekezték kivívni sza­badságukat és jobb életüket. A harc dicsőséges ütközetei a bolgár történelem legszebb lapai közé tar­toznak, de végülis a magárahagyott felkelés elbukott; A diadalmas burzsoázia szörnyű megtorlással fizetett. Tízezrével vé­gezték ki és zárták börtönökbe a nép legjobb fiait, de az 1923-as fel­kelés emlékét nem tudták kiirtani a nép emlékéből. Nem hiába mond­ta Georgi Dimitrov, a bolgár nép legnagyobb fia, hogy „1923 nélkül nem jöhetett volna el 1944” Több mint húsz évig tartott a monarchofasiszta uralom, amely később, különösen a második világ­háború éveiben nyűt fasiszta dik­tatúrává fajult. A bolgár nép azon­ban a Bolgár Kommunista Párt felhívására megalakította a Haza­fias Arcvonalat, amely tömörítetté az ország valamennyi antifasiszta és demokratikus erőit. A Szovjet­unió megrohanása után a párt fegyveres harcra hívta á bolgár népet a hitlerista megszállók és hazai lakájaik ellenj A nép meg­fogadta a felhívást. Hosszú, kemény cs kérlelhetetlen harc kezdődött a szabadságért, demokráciáért és szo­cializmusért? 1944 szeptember 9-én Georgi Di­mitrov felhívására országos népi felkelés robbant ki, amely elsöpörte a burzsoá kormányt és mindörökre megszüntette a dolgozók elnyomá­sát, kizsákmányolásóit Bulgáriában; 12 esztendő telt el a diadalmas népi felkelés óta és ez a történel­mileg rövid időszak alatt Bulgária mérföldes léptekkel haladt előre a fejlődés útján. Az elmaradt agrár országból ipari-agrár ország lett, a kulturális elmaradottságot felszá­molva megszüntették az írástudat­lanságot, növekedik a nép anyagi­kulturális jóléte. Az elért eredmények állandóan újabb sikerekre ösztönzik a bolgár dolgozókat. 1952-ben a nemzeti jö­vedelemnek 71.3 százalékát fordí­tották közszükségleti cikkek terme­lésére, 1955-ben azonban már 79.9 százalékát. Állandóan emelkedik . a dolgozók munkabére. A munkások évi átlagos keresete 1948-ban 4389 léva volt, 1955-ben már 7846 léva, vagyis hét esztendő alatt a munka­bér 78.8 százalékkal emelkedett. Jelentős jövedelemtöbbletet je­lent a rendszeres árcsökkentés po­litikája. Csupán az utolsó három év alatt végrehajtott árcsökkenté­sek révén a lakosság mintegy 3.070,900.000 lévát takaríthatott meg. A népi demokratikus rendszer egyre több és több szakember munkába állítását teszi szüksé­gessé. Az etműit év folyamán Bul­gáriáiban az általános isikoláktól az egyetemekig összesen 1,186.000 ta­nuló folytatta tanulmányait, évről- évre növekedik az orvosok, mérnö­kök, agronómusok száma. A népi kormányzat nagy gondot fordít az ország nemzetközi kap­csolatainak ápolására is. Bulgária jelenleg 31 országgal tart fenn dip­lomáciai kapcsolatot, ezenkívül még 15 országgal folynak a tárgya­lások a diplomáciai kapcsolat ^fel­vétele céljából. Ezek között szere­pel az USA, Kanada, Mexikó, Irán, Indonézia, Uruguay, Brazília, Szu­dán, stb. Állandóan bővülnek az ország kereskedelmi kapcsolatai is. Bulgá­ria jelenleg 52 országgal tart fenn rendszeres kereskedelmi összeköt­letest, köztük Indiával, Szíriával, Norvégiával, Ceylonnal és Burmá­val, amelyekkel Bulgária a múlt­ban sohasem tartott fenn kereske­delmi kapcsolatot. A felszabadulás óta eltelt 12 év tehát mind belsőleg, mind pedig külpolitikailag megerősítette a né­pi demokratikus rendszert. A bol­gár nép az eddigi sikerekre tá­maszkodva bizalommal tekint jö­vője felé cs büszkén ünnepli min­den sikerének kulcsát, az 1944 szeptember 9-i diadalmas népi fel­kelést; 9 Ujtipusu repülőgép Csehszlovákiában a közelmúlt­ban elkészítették a L—60 típusú több feladatot betöltő repülőgépet. Ez a gép nemcsak személyszállítás­ra alkalmas, hanem igen értékes szolgálatokat tehet a mezőgazda­ság, az erdőgazdálkodás és az egészségügy számára is. Az új-tí­pusú gépet különleges, 220 lóerős motorral látták el, a gép maximá­lis sebessége óránként 195 kilomé­ter, minimális sebessége 52 kilo­méter. Igen nagy előnye, hogy vi­szonylag kis pályán tud fel, illetve leszállni. Mikrofonnal Moszkva utcáin Moszkva utcáin gyakran látni ke­zükben mikrofont tartó embereket. Az Egészségvédelmi Tudományos Kutatóintézet munkatársai, akik rádió-mérőműszerekkel állapítják meg az utcai zaj erősségét; Ha­sonló méréseket végeztek már azok­ban a kerületeikben, ahol tömeges lakóházépítkezések folynak; Moszkvában a gépkocsiknak, vil­lamosoknak, trolibuszoknak, vas­úti mozdonyoknak, folyami hajók­nak már megtiltották, hogy hang­jelzéseket adjanak. A tudósok most a városi zaj egyéb forrásait kutat­ják, hogy minél előbb felszámol* hassák őket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents