Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-28 / 227. szám

2

SZOLNOK Miiül'EI NEl'LAI*

1956. szeta-riber 2f

Újszássi csendes napok

(4, folytatás)

Szövetkezeti és községi vezetőktől, egyénileg gazdálkodóktól, a legkülönbözőbb emberektől hallottam azt az egybehangzó véleményt: *= Ha Bálint Kálmán belépne a szövetkezetbe, sokan mennének utána.

A község többszörösen kitüntetett gazdája, a növénytermesztésben kiváló szakember, az idén 14.5 mázsa búzája termett átlagosan, de a cukorrépája is eléri a 200 mázsát, termelvényei állandóan szerepelnek a kiállításokon, oklevele annyi van, hogy azzal tudná kitapétáz- tatni a szobáját, egyszóval derék, szorgalmas ember, ez a vélemény róla faluszerte. A portája is mintaszerű, kívül is belül is. Kis kert, a gazdasági udvar is mint a patika, ez az ember sokat ad a gazdaságára, láthatja, aki felkeresi már az első pillantásra. Késő este, már sötétedéskor nyitottam be hozzájuk, de még munkában találtam. Trágyát rakott a kocsira, hogy ha reggel indul kifelé a földre, hát ne menjen üresen. A vendég kedvéért azonban abbahagyta a munkát, majd folytatja később villanyfénynél — mondotta.

Előbb csak kettesben beszélgettünk, majd megjelent bekapcsolódott a diskurálásba a felesége és annak édesanyja is, a Sanyi gyerek is ott sündörgött, még ágyba nem tuszkolták — egyszóval hamarosan kedves baráti légkör vet körül, amelyben őszintén, a szívek mélyéről jöt a szó.

Hét zsák miatt történt ?

A szövetkezeti csoport szétugrá- sáról folyik a szó. Valahogy ilyenformán mesélik.

Tavaly borsócséplésnél elveszett 7 zsák, ami az övéké volt, nem akadt gazdája a dolognak, s ebből vita kerekedett. Úgy mondják: betelt a pohár. Addig is nehezen fértek össze már, neki 332 mázsa répája termett holdanként, volt akinek csak 150 mázsa, mégis azt mondták osztozzanak közösen a prémiumon és a cukron. Ebbe nem ment bele. Úgy érezte, ez igazságtalan. Ehhez hasonló súrlódások akadtak. A zsákhistória én azt hiszem — már csak kirobbantotta az egyenetlenséget. És azóta megint csak úgy magányosan, kiki a magáéval bajlódik.

A szövetkezés gondolata azóta fel sem merült bennük. Valami rossznak tartják, ahol úgy sem férnek össze az emberek. Az bizonyos, hogy egy kis jóakarattal, segítséggel, a megfelelő időben jövő tanácsokkal »— együtt lehetett volna őket tartani. Könnyebben, mint most még- égyszer összehozni azt, ami úgy vélik, nem sikerült:

I\em könnyű a paraszti élet

Mert ne higyje senki, hogy köny- nyű a becsületesen dolgozó egyénileg gazdálkodó ember élete. (Persze akadnak ma is spekulálók, akik ügyeskedéssel jobban „boldogul. nak1’) Nem könnyű kivenni a földből a magas termést és megtermelni mindazt, ami csak kell a kis gazdaságnak és az állami kötelezettség teljesítéséhez;

— Egy hold lucerna, egy hold (cukorrépa, egy hold magfű, valami napraforgó, takarmányrépa és így tovább, csip-csup szétaprózódik a föld.

Vetésforgóval kell dolgozni, ha be nem tartom vége, — mondja Bálint elvtárs, — aztán ha egy kis aszály jön, mint az idén is, azt sem tudja, hogy lábaljon ki a bajiból az ember.

Géppel szántat, a trágyát vétel utján is pótolnia kell, hogy minden 4 esztendőben sor kerüljön a trágyázásra. Évente 2 sertést hizlal szerződésre, 3 ló, 1 tehén, borjú van, nem nagy sőt mondhatnánk kicsi ez az állatállomány még akkor is, ha beleszámoljuk a malacokat, süldőket, amelyeket saját cél- jjaSkíra és piacra hizlalnak.

A fenti okok, a terület kényszerű elaprózása miatt a takarmány mennyisége is gátat szab a na- gyobbarányú jószágnevelésnek, — tavaly például vásárolni kellett szénát, mert ami termett nem volt elegendő.

Csak a munka cs a munka

Úgy látom, különösen az asszonyoknak fáj —, de biztosan a családfőnek is, — hogy nem élhetnek igazi kulturális életet.

— Egész éven át csak a munka, a munka — mondja Bálintné és őszinte vágyakozással beszél arról, hogy mennyivel jobb lehet a városi munkásnak, aki ledolgozza a nyolc órát és utána mehet színházba, moziba, fürdőbe. Táplálja ezt a vágyakozást a városból érkező rokonaikkal folytatott beszélgetés is időnként és a nevelt fiú, a Vörös Csillag Traktorgyár dolgozójának élete. Még ifjú ember, de szépen él a gyári keresetből.

Furcsa, de így van, Bálinték — s állítják, hogy más egyéni gazdák is vannak ezzel így — elkívánkoznak a mostani életükből. Pedig én azt hittem, hogy a falu legtekintélyesebb gazdájánál a nyomát sem lelem a panaszolkodásnak. Tévedtem, de megértettem őket: — olyan életre vágynak, hogy ne érezzék robotnak a paraszti munkát — amit viszont másrészt annyira szeretnek, hogy semmit sem jobban.

Az jutott eszembe: vajon a paraszti életforma keretei között nem találhatnák meg Bálinték is azt az emberi életet, amire annyira vágynak? Bálint elvtárs szerelmese a növényeknek, a gazdálkodásnak, nem a paraszti munkától kívánkozik el tehát, hanem annak nyűgeitől, emberi erőt zsaroló terheitől.

Azt hiszem nagyképűségnek hatna, ha most én, a „városi ember1’ igyekeznék előttük festegetni a paraszti jövendőt. Másnak kellene ezt magára vállalnia./Ha jól gondolom azoknak, akik már saját életükből is tudják, hogy van kivezető út és nem szabály az, hogy a parasztember élete látástól-vakulá- sig tartó munkában, szórakozás és felüdülés nélkül teljen el.

Amíg egyéni az egyéni gazda

Van azért itt még más megfontolni való is. Tudniillik az, hogy

amíg egyénileg gazdálkodik a parasztember, addig is kapja meg a neki kijáró megbecsülés!. (Erről, valljuk be, igazán kevés szó esik általában.) Miféle megbecsülést vár például Bálint Kálmán úgy is, mint többszörösen kitüntetett mintagazda kiváló növénytermesztő, stb. Némelyike csak apróságnak tűnik, de higyje el, akit illet, hogy nem kis dolog ez sem. Pl. az, hogy ha kiállítják a szép termelvónyeit, mint legutóbb az övét is (nem jegyeztem fel, de ha jól emlékszem, a járási kiállításon) és azok díjat is nyertek, akkor ne csak a dicsérő oklevelet küldjék ed az árpáról és kukoricáról. hanem az I. és II. díjat is a cukorrépáról és napraforgóról, ezt ugyanis ezidáig elfelejtették neki megküldeni.

Vagy egy másik „apróság’1 s ez már nemcsak őreó vonatkozik. Azt mondja Bálint elvtáns, hogy tapasztalata szerint a mezőgazdasági szakmai tanácskozásokon — pL legutóbb a gabonatermesztési értekezleten — igen kis számban látni egyénileg dolgozó parasztembereket, holott még elég nagy területet művelnek ebben a megyében is. Ha pedig szót kér, — mint ő is tette — úgy érzi, nem hallgatják kellő figyelemmel s nem veszik elég komolyan a megjegyzéseit.

Még valamit: kapott, ő már számlálni sem tudja hány oklevelet a jó gazdálkodásért, büszke is rájuk. de még büszkébb lenne rá és igen hasznosnak is tartaná, ha egyszer úgy télvíz idején — mint ahogy a más munkaterületeken dolgozókkal előfordul — őt is kitüntetnék azzal, hogy elküldik vagy két hétre pihentetni a fáradt izmokat. Magyarán szólva: a huzamos jó munkáért ilyen fajta megbecsülést is szeretne államunktól legalább egyszer életében.

Kötelességemnek tartottam elmondani Bálim elvtáns észrevételeit ilyen bőségesen, mert ez is hozzátartozik a falu arculatához. És az a bizonyos előrehaladás az emberek, a tekintélyes és közvéleményt formáló emberek szavának gondos figyelembevétele nélkül — azt hiszem, ebben midnyájan egyetértünk — nem lehetséges.

F. TÖTH PÁL (Folytatjuk.)

A szuezi válság miatt továbbra is fegyverben tartiák az angol tartalékosokat

London (MTI.) Anthony Head angol hadseregügyi miniszter szerdai sajtóértekezletén kijelentette, hogy a tartalékosokat a szuezi válság miatt továbbra is készenlétben kell tartani. A miniszter cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy a hadseregben emiatt „zendülés hatását súroló komoly bajok” merültek volna fel.

A miniszter nem nyilatkozott arról, hogy előreláthatólag mikor szüntetik meg a tartalékosok készenléti állapotát:

Börtönbe vetettek egy német kommunista újságírót

Berlin (MTI.) A hamburgi bíróság négy havi börtönbüntetésre ítélte Walter Wolff kommunista újságírót, az augusztus 17-én betiltott Hamburger Volfcszeitung szerkesztőjét. Az ítélet oka az, hogy Wolff egy 1954 nyarán közölt cikkében leleplezte az esseni rendőrségnek az ifjúsági ünnepség elleni embertelen fellépését és a Philipp Müller ifjúmunkás lelövetéséént felelősöket is gyilkosoknak nevezte.

A Biztonsági Tanács szerdai ülése

New York (MTI.) A Biztonsági Tanács szerdán Nunez-Por- tuondo kubai küldött elnökletével összeült, hogy megvitassa a szuezi kérdést. A tanács előtt két panasz fekszik: az egyik az" angol-francia panasz, amely arra kéri a tanácsot, hogy vizsgálja meg Egyiptom lépését, amellyel megszüntette a Szuezi- csatoma nemzetközi jellegét. A másik Egyiptom panasza, amely kéri, hogy a Biztonsági Tanács foglalkozzék Anglia és Franciaország Egyiptom ellen irányuló cselekményeivel.

A szerdai ülést eljárási vitának szentelték, a tanácsnak arról kellett döntenie, hogy az angol-francia vagy az egyiptomi panasz megtárgyalását részesítse elsőbbségben. A problémát mógjóbban bonyolította Izraelnek az az utolsó pillanatban befutott kérelme, hogy engedjék meg részvételét a vitában.

Sir Pierson Dixon angol küldött „gyalázatos rágalomnak1’ minősítette azt az egyiptomi vádat, hogy Nagy-Britannia és Franciaország a szuezi válsággal kapcsolatos lépéseivel veszélyezteti a világbékét. Ezzel szemben azt állította, hogy a Szuezd-csatama államosítása veszélyezteti a békét és a biztonságot. Arra kérte a Biztonsági Tanácsot, hogy amennyiben úgy dönt, hogy az egyiptomi panaszt is megvitatja. a brit-francia panaszt részesítse elsőbbségben.

Cornut-GentiHe francia küldött csatlakozót a brit küldött felszólalásához.

Henry Cabot-Lodge amerikai küldött felszólalásában hangoztatta, amellett van, hogy mindkét fél panaszát vegyék fel a napirendre, azonban kérte, hogy a brit-francia panaszt részesítsék elsőbbségben. „Az a körülmény — mondotta Ca- bot-Lodge —, hogy az Egyesült Államok támogatja az egyiptomi panasz napirendre tűzését, nem jelenti azt. hogy Amerika egyetért Egyiptom felfogásával. Egyszerűen csak annyit jelent, hogy az Egyesült Államok helyesli minden panasz teljes megvitatását.’1 Az a tény, hogy Anglia és Frandaorszag a szuezi kérdésben a Biztonsági

Tanácshoz fordult, Cabot-Lodge szerint „További bizonyítéka e Írét kormány azon eltökéltségének, hogy a probléma békés megoldását keresik.”

Szóbóljev szovjet küldött rámutatott, hogy Anglia és Franciaország az Egyesült Államok támogatásával durva gazdasági rendszabályokat alkalmaz Egyiptom ellen és katonai erővel fenyegetőzik. A szovjet küldött ezután amellett foglalt állást, hogy elsőnek az egyiptomi panaszt kellene megvitatni. „Angliának és Franciaországnak az a panasza — mondotta — hogy Egyiptom államosította saját csatornáját, nem tartozik az ENSZ hatáskörébe. A tárgyilagosság szellemében azonban a Szovjetunió hajlandó mindkét panasz megvitatására.’1

Ezt követően Jugoszlávia küldötte indítványozta, hogy a két panaszt párhuzamosan vitassák meg. Ehhez a javaslathoz később a Szovjetunió küldötte is csatlakozott.

A felszólalások után a Biztonsági Tanács megkezdte a szavazást. Egyhangúlag elfogadta, hogy megtárgyalja az angol-francia panaszt. Az egyiptomi panasz napirendre tűzéséről tartott szavazásban hét küldött, a napirendre tűzés mellett foglalt állást, míg négy ország — Anglia Franciaország, Ausztrália és Belgium — küldötte tartózkodott a szavazástól. Ezután a Biztonsági Tanács szótöbbséggel elutasította Jugoszláviának azt a javaslatát, hogy a két panaszt párhuzamosan .tárgyalják és úgy döntött, hogy az angol-francia panaszt részesítik elsőbbségben.

A Biztonsági Tanács soronkövet- kező ülését — amelyen hozzálátnak az angol-francia, majd az egyiptomi panaszérdembeli megvitatásához — jövő hétre tűzték ki. Előreláthatólag csütörtökön vagy pénteken tartják s valószínűleg e Biztonsági Tanács tagállamainak külügyminiszterei vesznek részt rajta.- Erre az ülésre — a Biztonsági Tanács szerdai határozata értelmében — meghívják Egyiptomot is. Izrael esetleges meghívásáról a jövő heti ülésen döntenek. (MTI.)

Eden és Molle! megkezd’e

tárgyalásait

Párizs (MTI). Eden es Guy Mollet miniszterelnökök, valamint Selwyn Lloyd és Pineau külügyminiszterek szerdán a párizsi Matig- non palotában megkezdték eszmecseréjüket a szuezi kérdésről. A megbeszélések csütörtökön folytatódnak.

Szerdán este a két kormányfő rádióbeszédet mondott. Guy Mollet emlékeztetett arra, hogy Eden miniszterelnök „Franciaország jó barátja1’ és „a szabadság szilárd védelmezője1’!

Eden miniszterelnök beszédében hangoztatta, hogy a francia-brit egység még sohasem volt olyan szoros, mint ma. Kijelentette, hogy a szerdai megbeszéléseken bizonyos haladást értek el. (MTI).

„A munkabéreknek a minőség emelésére is ösztönözni kellí(

Ezzel a címmel közöltünk lapunk augusztus elsejei számában egy cikket a Szolnoki Mozaik- és Cement áru gy ár csiszoló dolgozóinak bérpanaszáról.

Július 1-évéL rendezték a normákat az építő- és építőanyagiparban egyaránt. A lazaságaikat megszün- tötték az alacsony fizetésű dolgozók bérét emelték. A rendezés alkalmával azonban az említett üzem csiszolóinak mintegy harminc százalékkal csökkentették normájukat. A munkások

igaxaágtalannalt látták ezt a nagyarányú csökkentést és kérték az egyesülés vezetőit, alaposabban vizsgálják meg ezt a dolgot. Az ígéretet meg is kapták. Intézkedni azonban senki nem volt hajlandó. Vizsgálat helyett kijelenJárási nép frontbizottságunk nótanácsa a napokban ülést tartott. Megbeszéltük a tennivalókat. A járás különböző részein kisgyülése- Icct fogunk szervezni és ott ismertetjük a legújabb kormányrendeleteket. Azt akarjuk, hogy az olyan fontos intézkedéseket, mint például az idős tsz tagok nyugdíjazásáról szóló rendelet, mindenki ismerje.

A régi. az MNDSZ-nél jól bevált módszereket is alkalmazzuk. Olvasóköröket és gazdasszonyköröket szervezünk. Nagy gondot fordítunk csira, hogy a tanyáin élő asszonyok

se maradjanak magukra a télen. Előreláthatólag 85 olvasókört és 12 gazdasszonykört szervezünk a járásban. Különösen a jászalsó- szentgyörgyi nőtanács tagjai tevékenykednek szorgalmasan. A kukoricái osztásokon résztvettek és sokat beszélgettek az emberekkel. Pásztor Jánosné, a népfront elnökségének tagja, külön dicséretet érdeméi, mert napi munkája mellett sokat törődik a község asszonyaival

SZUROCZKI ISTVÁNNÉ, a HNF jászapáti járási titkára.

tették, hogy a norma helyes és azon változtatni nem lehet. Ekkor jöttek hozzánk az üzem csiszolói, s kérték, segítsünk nekik panaszuk elintézésében. Kimentünk a telepre, a munkások és a telepvezető véleménye alapján megírtuk a cikket

Néhány nap múlva kaptunk is választ. Helle igazgató leveléből néhány sort: „Elsősorban a cikkíró elvtáns határozottan kijelenti, hogy a norma nem jó. Honnan állapította meg? Kielemezte-e a munka mozzanatokat? Eilenőrízte-e, hogy a dolgozók hogyan dolgoznak? Nem! Én viszont a cikk ellenére is a szakelőadóim útján — a panasz elhangzása után — a norma helyességéről meggyőződtem.1’

Ehhez hozzáfűzöm, hogy a „cikkíró’1 kiment a helyszínre meggyőződni az ottani hangulatról és mumkafeltételekrőL Az igazgató divtárs pedig nem személyesen, hanem szakelőadói által tájékozódott a .„norma helyességéről”, nem gondolva arra. hogy azok a szakelőadók talán tévedhetnek is. Az üzem dolgozói hiába kérték az egyesülés igazgatóját, menjen ki hozzájuk személyesen. Pedig még csak vidékre sem kellett volna utaznia:

Továbbra is csak az volt a vezetők véleménye, hogy az új norma helyes. A való élet azonban egészen mást mutatott. Farkas István- né csiszoló, aki régen 1000—1390 forintot is keresett, augusztusban az új normával csak 509 forintra tudta vinni.

Elég az hozzá, hogy az ügy eredménytelenül húzódott tovább. A munkások követelték a norma javítását, az egyesülés vezetői egyre csak azt hajtogatták, hogy nem lehet rajta változtatni, mert az a helyes.

Az igazság kiderítésébe bekapcsolódott a megyei tanács ipari osztálya is. Megnéztek egy hasonló budapesti üzemet. Amíg Szolnokon 14 forintot fizettek ezer darab mozaik-lap lecsiszdlásáórt addig a fővárosi üzemben 34.80-at, Látható a nagy különbség. Az egyesülés vezetői még ezen adatok birtokában sem mutatkoztak hajlandóknak, hogy változtassanak a szolnoki telep csiszolóinak normáján. Végül is a megyei pántbizottságnak kellett kiállni a dolgozók követelése mellett.

Két és félhónapi huza-voma után így elintéződött az ügy. Az egyesülés vezetői, Helle József igazgató, Gaál Ernő normás és a munkaügyi osztály vezetője egészen biztos nem gondolnak arra, hogy bár elintézték a munkások panaszát, de

mélyen megsebezték

igazságérzetüket. Közel három hónapot kellett harcolni a munkásoknak az őket megillető jogos bérért, amiért becsülettel megdolgoztak. Ha a saját bajukról lett volna szó, nem lettek volna a vezetők ilyen kényelmesek, ez bizonyos. Megérdemelnék, hogy a dolgozók veszteségét saját zsebükből fizessék ki, mert miattuk késett a panasz elintézése.

VARGA JÁNOS

Az Országos Meteorológiai Intózet

a nyári időszámítás megszüntetésével kapcsolatban felkéri a meteorológiai állomások vezetőit, hogy észleléseiket és sürgönyözéseiket szeptember 30-től kezdve egy órával korábbi időpontban adják. —» (MTI).

Az ENSZ Fegyverszüneti Bizottságának közleménye a szeptember 25-i izraeli-jordániai incidensről

Jeruzsálem (MTI). Az ENSZ Fegyverszüneti Bizottsága szerdán este közleményt adott ki a szeptember 25-i izraeli-jordániai incidensről. A közlemény — az AFP szerint — megállapítja, hogy az ENSZ megfigyelői harmincnyolc jordániai katona és rendőr, valamint egy tizenkétéves kisleány holttestét találták meg. Ezenkívül találtak tizenegy sebesült jordániai katonát és polgári személyt.

A közlemény hozzáteszi, hogy noha Burns tábornok a Fegyverszüneti Bizottság vezetője azonnali „tűzszüntess1’ felszólítása ellenére a harc kedd esti 18 órától szerda hajnali 0.1 óráig tartott. (MTI).

Japán nem vess részt a csatorna használók szövetségét megalakító értekezleten

Peking (Uj Kína) Japán — mint a Kiodo hírügynökség jelenti — úgy döntött, hogy nem vesz részt az október 1-én kezdődő londoni értekezleten, amelynek feladata a „Szuezi Csatornát Használók Szövetségének1’ megalakítása.

Ezt az elhatározást a pénteken tartandó rendes minisztertanácsi ülés fogja hivatalosan jóváhagyni: (MTI.)

Német műszaki szakemberek tértek vissza a Szovjetunióból az NDK-ba

Berlin (MTI). A Szovjetunió és az NDK között a még a Szovjetunióban tevékenykedő német műszaki szakemberek és tudósok hazaszállításáról szóló megállapodás végrehajtása során szeptember 23- án a német szakemberek egy csoportja érkezett az NDK-ba. A hazatérőket Odera-Frankfurtban ünnepélyesen fogadták. A szakemberek az NDK üzemeiben és tudományos intézményeiben fognak dolgozni. (MTI);

MUNKÁBAN A NÖTANÁCS

— Egy járási népfront titkár levele —