Szolnok Megyei Néplap, 1956. augusztus (8. évfolyam, 181-203. szám)

1956-08-30 / 202. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! VIIL évfolyam, 202. szám. 1956. augusztus SO. csütörtök. MEGYEI SZ 0 LJIOK A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA KÖSZÖNTJÜK a tiszaörsi tsz tagokat és egyénileg dolgozó parasztokat abból az alka­lomból, ho&y a község teljesítette gabona begyűjtési tervét ’L. Üdvösül juh a gabonatermelést tájértekeslet részvevőit Emberek a gép mellett Az új termés már a raktárakban van és rövidesen az új búza lisztjéből készült kenyér kerül az asztalunk­ra. Az őszi vetés kezdetéig azonban még van néhány hét. A vetőszántás még nem történt meg mindenütt, a jó termésnek különben is egyik alapfeltétele, hogy kellően beérett talajba, porhanyós magágyba kerül­jön a gabona. Ezek a közbeeső na­pok tehát igen alkalmasak arra, hogy az 1955—56-os gazdasági év gabonatermelési tapasztalatait meg­vitassuk és széles körben gyümöl- csöztessük. Állítsuk a terméshozam emelés szolgálatába azokat a jó módszereket, amelyek az idén is beváltak, amikor az időjárás nagy próba elé tette a mezőgazdaságot. És elvessük azokat a módszereket, melyek nem állották ki a megnőve' kedett igényeket. Ilyen szándékkal hívta össze a Földművelésügyi Minisztérium és a Szolnok Megyei Tanács VB. Mező- gazdasági Igazgatósága a hat szom­szédos, nagyjából egy tájegységhez tartozó megye kiváló gabonatreme- lőit. Bács-Kiskun megyéből részt vesz a tanácskozáson Kiss Sándor, a kecskeméti Űj Tavasz Termelőszö­vetkezet elnöke, hogy elmondja mi­lyen módon sikerült közös gazdasá­gukban 15 és fél mázsás búzater­mést, a kecskeméti hetrózis rozsból pedig 16.80 mázsás átlagtermést el­érniük- Bejelentette részvételét Uj- szászi József 9 holdas egyénileg dol­gozó paraszt, aki Izsák községből utazik Szolnokra. Mocsári Sándor brigádvezető szintén nevezetes em­ber, Hajdú megyében mint egyik legjobb gabonatermelőt ismerik. En­nek van is alapja, mert a földesi Petőfi Tsz-ben igen rossz talajadott­ságok mellett ebben az évben is 10,2 mázsás búzát termelt az ő bri­gádja. A Hajdú, Bács-Kiskun me­gyei gabonatermelők mellett részt- vesznek a tanácskozáson Békés, Csongrád, Pest és a vendéglátó Szolnok megye ismert szakemberei, kiváló gabonatermelők Tsz elnökök, állami gazdasági, gépállomási, me zőgazdászok, brigádvezetők, egyéni­leg dolgozó parasztok, mindazok, akik ez alkalommal sok hasznos ja­vaslattal, termelési tapasztalatok át­adásával tehetik gyümölcsözőbbé ezt az értekezletet. A Szolnok megyeieknek sem kell szégyenkezniök, lesz, aki képviselje szép számmal azokat, akik a legtöbb gabonát termelték a népgazdaság­nak. Résztvesznek a mezőhéki Tán­csics Termelőszövetkezet vezetői, akik a tsz tagok segítségével elér ték, hogy ebben az évben 1300 hol­das átlagban 12,3 mázsa búza ter­mett a szövetkezet földjén. Méltán képviseli a nagykörűi Petőfi Ter­melőszövetkezet tagjait a tanácsko­záson résztvevő tsz-elnök és agro- nómus, hiszen ebben a tsz-ben 50 holdas területen 18 és fél mázsa búza termett. Ezek az eredmények is arról tanúskodnak, hogy a Szol­nok megyei termelőszövetkezetek helyes útját választották a termés­hozamok emelésének. Üdvözöljük Bács-Kiskun, Békés Csongrád, Hajdú, Pest és Szolnok megye élenjáró gabonatermelőit, a tanácskozás résztvevőit és sok si­kert kívánunk további eredményes munkájukhoz. Rónai Sándor nyilatkozata a Scanteiában Bukarest (Agerpres). A Scan- teia keddi számában közli azt a nyilatkozatot, amelyet Rónai Sán­dor, a Magyar Országgyűlés elnöke adott a lap egyik szerkesztőjének az országgyűlés küldöttségének ro­mániai látogatásáról, A Magyar Országgyűlés — hang­súlyozta Rónai Sándor — nem fe­ledkezik meg a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsának tavalyi felhívásáról, amely arra szólítja fel az országok népeit és parlamentjeit, hogy szo­ros kapcsolatokat tartsanak fenn egymással. Ezért tartja fontosnak a magyar parlamenti küldöttség, hogy megszilárdítsa és elmélyítse a barátságot a román néppel is, meg­ismerkedjék a Román Népköztársa­ság törvényhozó szerveinek műkö­désével. Ezen a téren a küldöttség sok értékes dolgot látott, amit majd fel lehet használni Magyar- országon az államélet további de­mokratizálásában. Az a baráti és lelkes fogadtatás, amelyben a kül­döttséget a párt és a népi tanácsok helyi képviselői, Románia egész né­pe részesítette, igazolták a küldött­ségnek azt a meggyőződését, hogy a két nép ellenségeinek rágalmai és a nacionalista uszítás ellenére egy­re erősebb valóság a román és a magyar nép barátsága. Végül Rónai Sándor kiemelte a küldöttségnek azt a tapasztalatát, hogy kölcsönösen megvan a két nép együttműködésének elmélyíté­sére irányuló szándék. Ez a testvéri együttműködés különösen fontos a két ország gazdasági terveinek si­A mesterséges megteméke- nyítésről Egyre nagyobb teret hódít a me­gye területén a szarvasmarha-te­nyésztésben a tehenek mestersé­ges úton való megtermékenyítésé­nek módszere. Amíg például 1953- ban 2931 tehénnél alkalmazták a mesterséges megtermékenyítést, ad­dig 1956 első felében már 5468 te­henet termékenyítettek meg mes­terséges módon. Az év végéig 12 ezerre növekszik ez a szám, s ez­zel a megye ossz tehénállományá­nak 25 százalékán alkalmaznak inszeminálást. A megye állatte­nyésztői ezzel nagy lépéssel előre­jutnák a korszerű szaporítás elter­jesztésében. keres megvalósítása és ezzel a két nép életszínvonalának további eme­lése szempontjából. (MTI) Aki segít,,. Nemrégen tör­tént, hogy apé- lyi Rákosi Ter­melőszövetkezet istállójába be­csapott a villám és az épület le­égett. A terme­lőszövetkezet a Szolnok Megyei Mezőgazdasági Gépjavítótól kért segítséget. Zecher Miklós elvtárs brigádjával együtt elhatározta, hogy augusztus 20-ra elkészítenek egy 30 férőhelyes ösz- szeszerelhető és szétszedhető istál­lót a leégett helyett. Segítettek a bajbajutottakon és becsülettel tel­jesítették ígéretüket. A jó munka jutalma nem maradt el. Zecher Miklós alkotmányunk ünnepén megkapta a „Szakma Ki­váló Dolgozója” címet, kitüntetést és a vele járó félhavi fizetést. Egy kommunista A gépjavító i; forgácsoló mű­helyének keleti oldalán, közvet­len a fal mellett egy fiatal mun- | kás hajol a hal­kan zúgó eszter­ga fölé. Kismé­retű csapszege­ket készít. Már néhány száz darab hever belőlük a lába mellé helyezett ládában. Hl hetetlen gyorsasággal dolgozik, szinte öröm nézni Fábián Jánost. — Nagyon szeretem a szakmámat — mondja mosolyogva. Válaszai kurták, nem szeret dicsekedni. He­lyette is beszél kifogástalan minő­ségű munkája, fegyelmezettsége, segítőkészsége. Két éve elmúlt már, hogy itt dolgozik, példamutatóan, ahogy kommunistához illik. Fel­ajánlását hiánytalanul teljesítette. Megkapta a „Szakma Kiváló Dol­gozója” kitü/ntetést és a vele járó pénzjutalmat. A% anyagmovgató Középtermetű, magyaros baju- szú bácsika mar­kolja a vastali­ga szarvát, Ka- kó Miklós. A ke­rék csörög, csat­tog a durva be­tonon. — Halló, vi­gyázzunk az út­ból, — figyelmezteti szüntelen az útbanállókat. ő maga kimért, üte­mes léptekkel halad, merevítőket visz a tetőszerkezetet készítő laka­tosoknak, hegesztőknek. Nincs olyan ember az üzemben, aki ne is­merné, ne szeretné a gyors, pontos, örökké jókedélyű „öreget”. Ha valaki megkérdezi tőle, hány éves, hetykén válaszol: „hatvanöt”, ügy, mintha legalábbis azt monda­ná: huszonöt. De úgy is dolgozik, mint egy 25 éves legényember. Jo­gosan becsülik meg az öreg mun­kást. A parancsnoki helyen Szerény, ba­rátságos ember Kurdics István gyártásintéző. Hozzá bármikor, bárki fordulhat. Nem mondja, hogy „Most nem érek rá” — vagy „Jöjjön később". Mindig gyorsan intézkedik. Pedig nagy teher van a vállán. Ö intézi a munkaelosztást, gondos­kodik anyagról, előkészíti a hala­dás munkát. A nehézségektől nem ijed meg és megvan a felkészültsé­ge is ehhez. Szorosan lépést tart a technika fejlődésével. Rendszeresen képezi magát. Szorgalmáért, hozzáértéséért aug■ 20-án pénzjutalmat kapott és „Ki­váló Műszaki Dolgozói’ kitünte­tést. A Diesel motorok orvosa így lehetne ta* lálóan jellemez­ni Molnár János motorszerelőt. A keze alá kerülő gépek gondosan kijavítva hagy* ják el a mű­helyt. Amit ő hozott rendbe, arra soha nem érkezik reklamáció. Nem rejti véka alá tapasztalatait, szaktudását. Szinte kötelességének tartja a fiatalok állandó oktatását. Pedig ő maga is korra fiatal még —■ 25—26 éves lehet. A szakmában azonban felveszi a versenyt az öre­gebbekkel — évek hosszú szorgal­mas tanulásával szerezte meg tu­dását. ö szintén a megyei gépjavító „szakma kiválója” lett. Merész műsorterv a szolnoki Szigligeti Színházban A szolnoki Szigligeti Színháznál az elmúlt héten tartották meg az évadsleji társulati ülést, s folynak az előkészületek a „Mariaa grófnő” valamint a „Nem élhetek muzsi­kaszó1’ nélkül" bemutatására. A színházhoz új igazgató, Prókai 1st- ván, új főrendező, Seregi László került. A színház éves programjá­ban a múlt évihez viszonyítva több merész kezdeményezés szerepel. Többek között bemutatják B. Shaw Szent Johannáját. Lesz-e pápaválasztás Jászalsoszentgyörgyön ? Majd kitűnik. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Egyelőre minden­képpen maradjunk ennek a törté­netnek az elejép, ott ahol Varga Pál, a jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz elnöke 1955 nyár utolján belé­pett a tehénistállóba. Akik látták, azt mondják, nagyon elcsodálko­zott. Fejebúbjána akarta tolni a kalapját, mivel azonban nem vi­selt kalapot, nem végezte el ezt a műveletet, hanem elismerése je­léül füttyentett egyet és ilyesmit mondott: — Ez igen. Olyanok mint a va­kart hal, — Ez megszokott szólás­mondás a Jászságban. A szép jó­szágot, de leginkább a teheneket illetik ilyen szóval tetszésnyilvání­tásként. Az elnököt a szemlélődés módfelett íelvidámította, hiszen saját szemével győződött meg, a közös tenyészet nagyon is kielé­gítő hogylétéről. Kedvével egyéb­ként sem volt túl sok baj- Különö­sen a fent említett időben, mikor régi kívánsága teljesült. A járási partbizottságtól visszakerült a fa­lujába és a Petőfi Tsz tagjai el­nöknek választották. Mintahogy az szokás, a tehené­szetben egy kis beszélgetés is adó­dott, Ezután viszont úgy elpárol­gott a mi elnökünk kedve, aho­gyan a víz szokott elillanni, mikor felforralják. Nem i egyet, hanem két cifrát mondott. Az ott áldo- gáló tsz tagok egyetértésük és he­lyeslésük bizonyságául hozzámond- ták a harmadik cifrát. Márpedig tudnivaló, hogy a jászsági ember ritkán káromkodik, de ha egyszer nekifog, akkor, még Lucifernek is vattát kel] kerítenie, hogy bedugja a fülét. A cifra beszédre itten az adott okot, hogy a szép tehenek, amelyek az imént annyira felvidí­tották az elnököt, egyenként mind­össze csak egy-egy liter tejjel bol­dogították gazdáikat; Ebből a fukarságból különböző bonyodalmak származtak, A tej­hordó ember, bizonyos Kecskés István nevezetű, egykori 24 holdas középparaszt köznevetség tárgya lett. Ette is a kefét Kecskés szom­széd, de hiába. A két sárgát min­den reggel be kellett fognia, s ko­csira tenni a 30 liter tejet (22 te­hén termékét) majd elkocogni a falusi tejcsarnokba. Ez nem ment olyan sámán- Utcahosszat gúnyos megjegyzések kísérték, s ilyenkor Kecskés István nagyokat nyelt. Amikor már nem győzte cérnával, a sárgák közé csördített, meg az eget szidta. Egyszer — ez már Varga Pál elnöklete alatt történt — végképp kitört magából. — Az istent, azokba a tehenek­be, ha nem csinálunk valamit, én nem szégyenkezek végig az utcán ezzel a semmi tejjel. Kiröhögnek az egyéniek. — Hm, hm, hát vala­mit tényleg tenni kéne, de mit? Volt, aki azt ajánlotta, hogy bíz­zanak meg egy tsz tagot a dolog mikéntjének ellensúlyozására. — Vagyis a tejeskocsi előtt menjen végig valaki az utcán és csalja el másfelé a járókelőket. így azután nem lesz, aki megsértse Kecskés István amúgy is zilált önérzetét. A javaslattevőt, a komolyabb tsz ta­gok szóbelileg ugyan, de illendő helyre küldték, még azt is meg­mondták neki, elég tökéletlen em­ber, hogy viccelni való kedve van, amikor a .tehenészetre — ha így megy tovább — az év végéig kö­zel 60 000 forintot fizetnek rá. Et­től a felokosító beszédtől a tréfás- kedvű ember nagyon elsavanyo- dott és csak most egy év múltán jött vissza a kedve, mivel egy munkaegységre olyan 8—9 kg tisz­tabúza jut, s öt kilót előlegképpen már ki is osztottak. Egyesióval sem lehet mondani, hogy az elnök a tehenészetben tett látogatása óta nyugodtan aludt. — Sűrűn vak^rgatta a fejét, de olyan sűrűn, hogy állítólag attól ritkult meg a homloka fölött a haja- Jól tudta, hogy mi lenne az orvosság. Ki kéne cserélni egytől, egyig a teheneket. Ehhez viszont a bank ' nem járul hozzá, Bár csak ilyen erélyes lett volna azzal a vállalat­tal szemben, amelyik annakidején rásóztá a tsz-re ezeket a szemre mutatós, de amúgy értéktelen jó­szágokat. (Még 18 éves állat is volt közöttük és ennyi esztendő a te­héntársadalomban már igen tisz­tes kornak számít.) Egyébként a bank a cserébe azért nem ment bele, mert attól tartott, ha a tsz a meglévő teheneket eladja, a pénzt másra költi. Inkább legyen tehát ami van, mert, ami van, annak mégis tehén a neve. A közelmúlt­ban sajnos szépszámmal voltak ef­féle okoskodások;;, Hát ha az ész nem segít, vegyük elő a fifikát. Ide kívánkozik a neve annak a derék állatorvosnak, Mac­kó Sándor elvtársinak, aki minden­ben támogatta Varga elnök elgon­dolását, miszerint a teheneket ki kell cserélni. Az elnök elég jól meghányta, vetette a dolgot a ve­zetőséggel, aztán a tagok elé állt: — Barátaim. A teheneket egy- től-egyig ki kell cserélni. Ez nem lesz könnyű dió, de ha segítenek, mégis megcsináljuk. És ha segí­tenek, egy év múlva a Petőfi Tsz- nek csak 15 literes tehenei lesz­nek. — Mindenki helyeselte az el­nök tervét. Jobban mondva egy­néhány ember mégsem. így Törő- csik Béla, aki különben nagyon is rendes, pontos ember és mindössze azért aggodalmaskodott, hogy most már a lovaknak nem lesz akkora becsületük. Már pedig ez neki nagy szívfájdalmat okozna. Tudni kell ugyanis, hogy Törőcsik Béla anyira szereti a lovakat, hogy igen sokszor otthonról, a háztáji­ból, az asszony tudta nélkül is vitt egy-egy kis takarmányt annak a két lónak, melyet ő hajtott. Különben az elnök bejelentésé­nek a dróttalan táviró jóvoltából hamarosan híre futott a község­ben. A dróttalan távírót Jászalsó- szentgyörgyön is az idősebb néni­kék helyettesítik. Ahogy a község­beliek meghallották az elnök me­rész tervét, az egyik szomszéd ilyen kijelentést tett: „Ha ők egy év múlva rendbehozzák a tehenésze­tet, akkor én pápának választatom magam.” Ennek a szomszédnak a nevét csak azért nem írjuk le, ment nem ő volt az egyedüli, aki kételkedett, Vgy mondják, minden csoda három napig tart. Valahogy így történt ez a tehén-dolog is. Közben más, nevezetesebb események ke- rülköztek. Elérkezett az új eszten­dő, a kapálás, az aratás és most nemrég az előlegosztás. Ez az utób­bi esemény megincsak megkavarta a falu népét. Vizi Kálmán, amikor hazavitte a jól megtömött búzás zsákokat, egyes utcabeli szomszé­dai nem átallották megnézni, hogy nem propaganda-e az egész, s ta­lán búza helyett pelyvát visz a padlásra. No persze, Vizi Kálmán okosabb ember annál, minthogy saját magát becsapja, s hogy böl- esebb is több szomszédjánál, azt meg éppen az utcabeliek állapítot­ták meg, amikor a búza hazaszál­lítás után kijelentették: mégsem bolondság tsz-tagmak lenni­Hosszú lenne már elsorolni, hogy milyen tortúrákon ment keresztül a Petőfi Tsz. Lényeg az, hogy amit egy esztendővel ezelőtt elhatároz­tak, azt pontról-pontra megvalósí­tották. A teheneket egy szálig ki­cserélték. Kecskés István, a tej- hordó ember már vidáman trap- poltatja a két sárgát, és mikor megy a tejcsarnok felé, jobbra- balra nézeget. Na, most szóljon va­laki, van tej bőségesen. Mindegyik tehéntől 15 litert, vagy azon felül fejnek. Ebben a hónapban már harmincezer forintot jövedelme­zett a tehenészet. A Petőfi Tsz-ben mostmár így beszélnek az emberek: lehetetlen­ség nincs, csak tehetetlenség. Még csak a pápa-választás van hátra, de ez állítólag mégis elmarad, mert ma már senki nem vállalja, hogy valaha is igényt tartott volna a pápaságra. Azért sem, mert Jász- alsószentgyörgyön úgy néz ki a helyzet, ha már igénye van az em­bernek, akkor legokosabb dolog szövetkezetbe lépni. Szekwlity Péter,

Next

/
Thumbnails
Contents