Szolnok Megyei Néplap, 1956. augusztus (8. évfolyam, 181-203. szám)

1956-08-14 / 189. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956. augusztus 14. Hazafias Népfront mozgalom megerősítéséről A Hazafias Népfront nagygyűlése Kisújszálláson A Hazafias Népfront kisújszállá­si bizottsága vasárnap délelőtt nagygyűlést redezett a vasútállo­más melletti ligetben. A nagygyű­lésen mintegy 3500—4000 dolgozó vett részt. Eljöttek a város terme­lőszövetkezeteinek tagjai, a gépál­lomás, a vállalatok, hivatalok dol­gozói. Karcagról, Turkevéről, Me­zőtúrról és Kenderesről többszá- zan teherautóval, vontatókkal utaz­tak Kisújszállásra, hogy részt ve­gyenek a gyűlésen, amelyet dr. Bo­rók Imre, a Hazafias Népfront kis­újszállási bizottságának elnöke nyi­tott meg. Ezt követően Dávid Fe­renc elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, a Hazafias Népfront országos tanácsának titkára mondott beszé­det. Dávid Ferenc elvtárs beszéde — A Központi Vezetőség július 18 — 21-i határozata nyomán — mondotta Dávid Ferenc elvtárs többek közölt beszéde bevezető ré­szében — fokozatosan kezd kibon­takozni a szocialista demokrácia. Ezen a jó úton járva meg kell va­lósítani az egész ország, az egész közélet demokratizálását. A bátor hangú, előremutató határozat vi­lágosan megmutatja, hogyan kell kijavítani azokat a hibákat, ame­lyeket a gazdasági és a politikai életben elkövettünk; — Az a célunk, hogy szebbé, erő­sebbé tegyük az országot, és bol­dogabbá a dolgozó népet. Ezért szükséges minden erőt összefogni, szót érteni, megteremteni a nem­zeti egységet. Természetes, a nem­zeti összefogás alapja a bizalom, a bizalom egymásban akkor is, ha bizonyos kérdésekben eltérnek a vélemények. A gyanakvás, a bizal­matlanság kárt okozhat, abból vi­szont nem származhat baj, hogy vitatkozunk, s különösen akkor nem, ha a Adtát a jószándék, a se- gíteniakarás, a bölcsesség vezérli. Dávid Ferenc elvtárs ezt köve­tően a szocialista törvényesség kér­déseiről beszélt, majd a kormány célkitűzéseit ismertette, azután így folytatta: — Szerintem igen biztató, hogy a kormány tudja, hol szorít a cipő és így a legsürgősebb megoldást váró, a leglényegesebb kérdésekre összpontosítja az erőt és a figyel­met. Szerintem az is megnyugtató, hogy a párt és a kormány nem ajánl valami csodatevő szert, ha­nem szolid, ugyanakkor megalapo­zott intézkedéseket tesz. — A további lépések elsősor­ban attól- függenek, hogyan fejlő­dik tovább népgazdaságunk. Min­denki a maga munkájával járuljon hozzá, hogy szebb és jobb legyen a magyar nép élete. — A párt és a konnány által meghirdetett gazdasági és politikai feladatok megvalósítása szükséges­sé teszi az egész nép tömörítését egy zászló alá, a magyar függet­lenség, a nemzeti felemelkedés zászlaja alá. Ezért mindenütt újjá kell szervezni, újjá kell éleszteni a népfront bizottságokat, helyre kell állítani hitelüket. Olyanná kell tenni a mozgalmat, hogy az embe­rek meggyőződjenek, nem taktikai kérdésről van szó, hanem az elkö­vetett hibák kijavításáról. A párt és a kormány politikailag és erköl­csileg a legmesszebbmenően támo­gatja a mozgalom teljes kiszélesí­tését. Ennek érdekében nagyobb számban kell bevonni a mozgalom vezetésébe a pártonkivülieket; A gazdaköröket, olvasóköröket — a mozgalom irányításával — újjá kell éleszteni és újakat is lehet lé­tesíteni. A népfrontnak nagy fel­adatai lesznek a kulturális nevelés és az egész közélet demokratizálá­sa területén. Az országnak szük­sége van az erőteljesen kibontako­zott hazafias mozgalomra és remél­jük. hogy a mi mozgalmunk hama­rosan átfogja az összes haladó, de­mokratikus nemzeti erőket. Csak így leszünk képesek valóraváltani a nép gondolatait, kívánságait. Nánási László beszédében a me­zőgazdaság fejlesztésének kérdé­seivel foglalkozott, különös tekin­tettel a termelőszövetkezetek fej­lesztésére és megszilárdítására. Rá­mutatott, hogy a termelőszövetke­zeti gazdálkodás fölénye az egyéni gazdaságokkal szemben vitathatat­lan, ugyanakkor azonban nem sza­bad elhallgatni, hogy nem kevés gond nehezíti a szövetkezetek mun­káját. Ezért a kormány arra törek­szik, hogy további kedvezmények­kel segítse a szövetkezetek mun­káját. Kidolgozás alatt van egy sor intézkedés. így a 25 évi lejá­ratú, 1 százalék kamatú hitel a tsz-efe építkezéseihez és a régi hi­telek hosszúlejáratúvá való átala­kítása. Törekvés ván arra, hogy in­tézményesen biztosítsák a munká­ból kiöregedett termelőszövetkezeti tagok megélhetését, nyugdíját. Azt követően az országgyűlés, majd a tanácsok munkájáról be­szélt, a hazánkat legközelebbről érintő külpolitikai kérdésekről szólt, s befejezésül ezeket mon­dotta: — Tiszta, igaz és határozott sza­vak hangzottak el a párt és a kor­mány vezetői részéről. Bátran, nyíltan tárták fel a helyzetet és szabták meg a tennivalókat. Most tettekre, munkára van szükség, bá­tor harcosokra, akik valóraváltjék a határozatot, a párt, a kormány politikáját. Ugyanakkor bizakodás­ra és előlegezett bizalomra is szük­ség van. A nép támogatása nélkül a legszebb tervek és a legszebb gondolatok sem lehetnek valóság­gá. A nép ereje, támogatása, bizal­ma és hétköznapi tettei: ezek vált­ják valóra a legszebb célkitűzést, a haza felvirágoztatását, a nép anyagi és kulturális felemelkedé­sét. A nagy tapssal fogadott beszéd után Nánási László országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja emelkedett szólásra, A nagy tapssal fogadott beszéd után többen felszólaltak a nagy­gyűlés résztvevői közül. így Nyi- kos Károly, a Táncsics Tsz elnöke, Fodor Imre, a gépállomás dolgo­zója, Simon János, a Sallat Tsz tagja, Monoki Lászó DISZ fiatal, Széli János gépállomási brigádve­zető és Pataki István, a kenderesi növényvédő állomás dolgozója. Va­lamennyien kéréssel, illeve javas­lattal fordultak Dávid Ferenc és Nánási László elvtársakhoz, akik Ígéretet tettek arra, hogy ezeket el­juttatják az illetékes minisztériu­mokhoz és azon lesznek, hogy mi­nél hamarabb megtörténjen a szük­séges intézkedés. , A nagygyűlés dr. Borók Imre záró szavaival ért véget. Nánási László elvtárs beszéde KÖZELEBB A TÖMEGEKHEZ Falunapok a megyében Tiszafüreden nagy érdeklődés előzte meg a szombat estére hir­detett falunapot. A kulturházban Petrovics György tanácselnök meg­nyitója után Szentkirályi János elvtárs, a Szabad Föld felelős szer­kesztője beszélt azokról a változá­sokról, melyek a Szovjetunió Kom­munista Pártja XX. kongresszusa után, annak szellemében nálunk történtek. A vitában felszólaló dolgozók ar­ról tettek tanúságot, hogy helyes­lik az eddig hozott párt- és kor­mányhatározatokat, a tett intézke­déseket, majd a községre vonat­kozó észrevételeiket is elmondot­ták. Kovács István egyénileg dol­gozó paraszt pl. sérelmesnek tartja, hogy a földművesszövetkezet és a mezőgazdasági dolgozók szakszer­vezetének vezetőségében nincsenek földnélküli parasztok. Többen helyesnek tartanánk, ha külön­böző termeltetési vállalatokat összevonnának, g az ellenőrzés gyakorlását a helyi községi ta­nácsok mezőgazdasági csoport­jaira bíznák. Ugyanígy ellenőrizhetné a munkát a községi vezetőség a malmoknál is. Beke András azt tette szóvá, hogy bár Tiszafüreden van tégla­gyár, mégis Békéscsabáról kaptak téglát, tőlük pedig máshová viszik a gyár termékét. Megnyugvással vették tudomásul a termelőszövetkezetek tagjai kor­mányunk azon intézkedését, mely­ben rendezi az idős tagok nyugdíj- ellátását. Szeretnék azonban azt. ha az SzTK juttatások terén is, — hasonlóan az ipari biztosítottakhoz, — több előnyt élvezhetnének. Hor- nyik István a Kocsi Állami Gazda­ság dolgozója, Szántó István, a Har­cos Termelőszövetkezet tagja és még mások is szóvá tették, hogy többszáz óra esett ki aratáskor a munkából, mivel nem tudtak a gé­pekhez megfelelő alkatrészt biztosí­tani. Többezer forintot utaztak el pl. 34 Ft-cs alkatrészért, amikorra megvehették. Ezért kérik az ille­tékeseket, hogy jobban biztosítsák a gépekhez szükséges alkatrésze­ket. Túrós Aladár református lelkész felszólalása után Hajdú István elv­társa, a községi pártbizottság tit­kára ismertette a legsürgősebb ten­nivalókat. —■ A kuláknak minősített közép­parasztokat rehabilitáltuk, — mon­dotta. — Ebben a kérdésben már az alulról jövő vélemény alapján döntöttünk. Az alapszervezetek tagjai és a dolgozók széles rétege tárgyal­ta meg, ki a kulák a faluban és kit neveztünk annak jogta­lanul. Az előttünk álló feladatok meg­oldása nem lesz könnyű. Az ön­kéntesség alapján tovább erősítjük a termelőszövetkezeteket, s minden erővel megvédjük a 11 év eredmé­nyeit. A jászberényi járás kilenc köz­ségében tartottak falugyűlést, ösz- szesen mintegy 4200 ember részvé­telével. — Jászfelsőszentgyörgyön Tisza József elvtárs, a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának titkára számolt be a község mint­egy 450 lakosának. Jászárokszállá- son Juhász Imréné elvtársnő tar­tott falunapot 250 falusi dolgozó előtt, Itt különösen a termelőszö­Uj jugoszláv A szpliti „Jugovinil” vegyikom­binát számos, eddig Jugoszláviában még nem gyártott műanyag terme­lését kezdte meg. A vegyikombinát mostantól kezd­ve a többi között különféle mű­anyagokból készült csomagoló esz­közöket gyárt. — Az úgynevezett Vinil-aceta műanyag pl. nem oxi­dálódik, s igy ebből gyártják az eddig fehér fémből készített do­bozokat. Megindult a finom kikészítésű polivinil kelmék gyártása, amely­ből esőkabátok készülnek, de al­kalmas függönyök, térítők és más közszükségleti cikkek előállítására is. Előkészületek folynak a polivinil chlorid gyártására. Ebből a külön­vetkezeti tagok mutattak nagy ér­deklődésit a Központi Vezetőség jú­liusi határozatából adódó feladatok iránt. Jászboldogházán Sipos István elvtárs, a járási tanács elnöke volt. A falugyűlések résztvevőit leg­nagyobb mértékben a demokratiz­mus kibontakoztatása és a törvé­nyesség betartásának kérdése érde­kelte. Alattyánon felszólalt Turóczi Béla 17 holdas középparaszt és el­mondotta, hogy őt rehabilitálták, érzi, hogy megtalálta a maga iga­zát és most már emelt fővel jár­hat. Kunhegyesen Dékány István elv­társ, belügyminiszterhelyettes beszé­dét közel 500-an hallgatták vasár­nap. A nagygyűlésen szó volt töb­bek között a szuezi kérdésről, ami iránt a dolgozók most igen élénken érdeklődtek. A gyűlés után Délcány elvtársat a község töb lakosa kö­rülvette és hosszasan beszélgettek. Néhány sürgős probléma elin­tézésére is megkérték Dékány elvtársat, Tiszagyendán Imre Lász­ló elvtárs, a járási párt-végrehajtó bizottság első titkára tartotta a falugyűlést s ezt követően közel 3 órán át baráti beszélgetést folyta­tott a község dolgozóival. műanyagok leges tulajdonságokkal rendelkező szintetikus fonálból főleg nagymé­retű halász-hálók készülnek. Az elmúlt napokban a gyárban megkezdődött a nátriumchlorát ter­melése. A nátriumchlorátot a vál­lalat a jugoszláv államvasutak ré­szére szállítja. Az államvasutak különleges lo­csolókocsijai, amelyeket a vasúti szerelvények után kapcsolnak, időnként bepermetezák nátrium- chloráttal a vasúti töltéseket, s ez a gyemírtószer kipusztítja a talp­fák között feltörő gazt. Ilymódon olcsóbban és gyorsabban elvégez­hető a vasúti pályatestek állandó : gyommentesítése. NEMZETKÖZI SZEMLE Még mindig nem ült el a vihar, amit a Szuezi-csatorna államosítása kiváltott. A nyugati fővárosokban továbbra is igen élénk diplomáciai tevékenység folyik, egymást érik a politikai, gazdasági, katonai tanács­kozások, a pro és kontra elhangzó nyilatkozatok. És nem szűnnek meg az egyiptomi kormány, Nasz- szer elnök elleni fenyegetések; a katonai demonstrációk sem. A lon­doni értekezletre szétküldötték a meghívókat és azokra a legtöbb oi- szág már választ is adott. Július 27-től augusztus 5-ig 455 hajó haladt át a csatornán, közü­lük 125 angol, 138 pedig francia hajó volt. Mint az Assab című egyiptomi lap írta, az elmúlt év ha­sonló időszakában csak 421 hajó vette igénybe a csatornát. A Szuezi- cSatornának, mint nemzetközi vízi­óinak a jelentőségét, az államosítás tehát egyáltalán nem csökkentette. Sgyiplomi részről többször értésre adták, hogy nem akarják megvál­toztatni a hajózás rendjét, nem akarják akadályozni e valóban fon­tos nemzetközi víziúton a szabad közlekedést és kötelező érvényűnek ismerik el az 1888-as konstantiná­polyi szerződés erre vonatkozó in­tézkedését. S hogy Egyiptom nem­csak akarja, hanem képes is bizto­sítani a Szuezi-csatorna forgalmá­nak zavartalanságát, azt úgy hisz- szük, a fenti adatok a legszemlélte- tőbben igazolják. De minden szóbeszéd ellenére az államosítás nem azért fáj a Csa­torna Társaság angol—francia rész­vényeseinek. mert komolyan féltik a „hajózás szabadságát”. 1955-ben harmincnégy és fél milliárd frank bevételt könyvelt el a társaság, amely összegből, ha levonjuk a kö­rülbelül 18,3 milliárd frankos ki­adást, még mindig 16,2 milliárd frank össznyereséget vágtak zsebre a londoni és párizsi részvénytulaj­donosok. Ebből a több mint 16 mil­liárd írankból csupán egymilliárd frank jutott Egyiptomnak. Most a csatorna teljes jövedelme Egyipto­mé lesz, az egyiptomi nép felemel­kedését segíti elő. Ez fáj elsősorban bizonyos nyugati köröknek, ezért helyezték „indulásra kész” állapot­ba a touloni francia flottát, ezért indították útnak az angol ejtőer­nyősöket Máltára. Ciprusra. Ezek a demonstrációk azonban nem fé­lemlítik meg az egyiptomi népet. A csatorna államosítása egy szuverén ország jogos lépése. így értékelik az egyiptomi kormány döntését az arab Közel-Kelet, Ázsia. Afrika or­szágainak vezető államférfiai és né­pei s ilyen értelemben foglal ál­lást a csatornát igénybevevő több mint negyvenöt állam közvélemé­nyének jelentős többsége. Éppen ezért kudarcra van ítélve minden olyan szűkebb, vagy tágabb érte­lemben vett nemzetközi konferen­cia, amely a csatorna mondvacsi­nált problémáját Egyiptom szuve­renitásának megsértésével, akara­tának semmibevevésével kívánja megoldani. Ez elég világosan és érthetően kitűnik abból a válasz­jegyzékből is. amelyet a Szovjet­unió kormánya most a londoni ér­tekezletre szóló angol meghívásra adott; Akarja-e Japán valóban a kapcsolatok rendezését ? Ezt a határozott kérdést tet­te fel a szovjet tárgyaló fél a japán békeszerződésről és a szovjet- japán viszony rendezésséről foly­tatott moszkvai megbeszélése­ken. S a határozott kérdésre határozott választ is vár. Tizenegy év óta húzódik a szovjet—japán viszony normalizálása, Ez alatt az idő alatt már több tanácskozást tartottak a két állam képviselői de ezeken sem a békeszerződés, sem pedig a diplomáciai kapcsolatok ügyében nem sikerült megegyezés­re jutniok. Japán közben San-Fran- ciscóban külön békeszerződést írt alá a nyugati hatalmakkal. A Szovjetunió sokat tett a meg­egyezés megkönnyítésére. így a bé­keszerződés tervezetéből Japán ké­résére kiiktatta azt a cikkelyt, amely megtiltotta volna Japánnak az egyik fél ellen irányuló minden katonai szövetségben való részvé­telt. Ezenkívül lemondott a nem­zetközi megállapodásokban _ és a sun franciscoi békeszerződésben megítélt két szigetről: Habomajról és Szikotanról. A japán képviselők azonban indokolatlanul megmereví­tették álláspontjukat. Uj területi követelésekkel állottak elő. Saját nemzetközi kötelezettségvállalásai­kat figyelmen kívül hagyva a Ku- rili-szigetekhez tartozó Iturup és Kunasir szigetre is igényt támasz­tottak. Nyilvánvaló, hogy ebbe a Szovjetunió nem mehetett bele. Egy ilyen, politikailag és erkölcsileg sem indokolt megoldás csak megnövel­né Japánban a militarista körök ét­vágyát, esetleges újabb, tarthatat­lan követelések forrása lehetne. Emellett a szigetek átadása a meg­szállott Japánnak gyakorlatban azt jelentené, hogy az amerikai kato­nai támaszpontok még közelebb kerülnének a Szovjetunió államha­táraihoz. A Szovjetunió elhárította a fő akadályt a megegyezés úljából, s most joggal várja, hogy a japán küldöttség is ésszerűbb álláspontra helyezkedjék. A szovjet fél határo­zott álláspontjával nem zárja el a további tárgyalások útját. Hajlan­dó arra, hogy ne azonnal, hanem fokozatosan rendezzék a felmerülő vitás problémákat mind a béke- szerződés, mind a diplomáciai vi­szony, mind pedig a két ország kö­zötti gazdasági kapcsolatokat te­kintve. Japán számára döntő fon­tosságú a békeszerződés megköté­se, a diplomáciai kapcsolatok fel­vétele a Szovjetunióval. A két or­szág közötti viszony normalizálása kétségkívül növelné Japán nem­zetközi tekintélyét, megszilárdí­taná a távolkeleti béke esélyeit; De mindezeken túlmenően nagy gazdasági lehetőségeket is nyitna meg Japán előtt. A kétoldalú, egyenjogú kereskedelmi kapcsolat kiépítése révén a japán kohászat, gépipar olcsóbban és gyorsabban jutna a számára nélkülözhetetlen alapanyaghoz. Ugyanakkor Japán fejlett halászati, textil-, sőt gép­iparának termékei biztos és széles piacra találnának a Szovjetunió­ban. De a két ország viszonyának rendezése felbecsülhetetlen értékű lenne a tudományos-technikai ta­pasztalatok, a kulturális értékek cseréje szempontjából is. Ezt jól tudja a japán közvélemény. Ezért várta és kíséri olyan nagy figye­lemmel Sigemicunak és társainak moszkvai útját. Ezért bízik abban, hogy a tárgyalások az átmeneti ne­hézségek ellenére sem vezetnek szakításra, kudarcra, a japán mi­niszterelnök nem tér vissza üres kézzel a szovjet fővárosból. Vestedelmes versenytárs Újabb térhódításáról adott hírt a minap az angol pénzügyi körök lapja, a Financial Times. A lap megírta, hogy Nyugat-Nfjmetország tovább fokozta behatolását Brazí­lia gazdasági életébe. így a többi között a Krupp-cég v-súti kocsik, trolibuszok és traktorok alkatré­szeit gyártó üzemet épít, a Man- nesmann-konszern 75 000 tonna ka­pacitású acél- és csőgyárat létesit Brazíliában. Ugyanakkor külön­böző német cégek nagy tőkével vesznek részt kisebb-nagyobb könnyű- és nehézipari üzemek, va­sútvonalak építésében. Mint a lap megjegyezte, a Brazíliában eszkö­zölt beruházások és az ideirányuló tőke kivitel értéke ezzel csaknem 215 millió német márkát ért el. Az angol lap cikke szükségsze­rűen ráirányítja a figyelmet a nyugatnémet tőkebehatolás erőtel­jes fokozódására. A nyugat- németonszági trösztök, konszer­nek a megszálló hatóságok te­vékeny támogatásával a második világháború után meglepően gyor­san lábrakaptak. Alig néhány év­vel a fasizmus leverése után már hozzáfoghattak régi piacaik vissza- hódításához és főleg a gazdasági elmaradott országokban, új piacok szerzéséhez. A nyugati gazdasági szaklapok már évek óta mind na- gyobbarányú német tőkekivitelről, áruexportról számoltak be. A Krupp, Flick, Mannesmann kon­szern és a többi nyugatnémet mammutvállalat acélműveket épít Indiában, Pakisztánban, erőműve­ket Görögországban, hidakat Egyip­tomban, a Közel- és Távol-Keleten, különböző teljesítőképességű gyá­rakat, iparvállalatokat, Ázsia. Af­rika, Dél-Amerika országaiban. A nyugatnémet gazdasági ter­jeszkedés természetesen nagy ag­godalmat kelt a nyugati riválisok Anglia. Franciaország, stb. köré­ben. Főleg angol részről kongat­ják meg mind sűrűbben a 'Tészha- ran'got. A német tőkebehatolás fel­színre hozza az angol és amerikai gazdasági ellentéteket is. Anglia\ azzal vádolja az Egyesült Államo­kat. hogy Nyugat-Németország az 5 segítségével szorítja ki a brit árukat nemcsak a dollár-, hanem a sterling-övezetből is és sürgős in­tézkedéseket követel a német tőke és áruexport csökkentésére. Mind­ez azonban semmit sem változtat azon a Bonnban nem is titkolt té- nven. hogy Nyugat-Németország döntő csatára készül Anglia ellen a nyugateurópai kereskedelem el­ső helyéért, amelyet jelenleg még Ángya foglal el.

Next

/
Thumbnails
Contents