Szolnok Megyei Néplap, 1956. augusztus (8. évfolyam, 181-203. szám)

1956-08-08 / 185. szám

1956. augusztus 8. SZOLNOK MEGVFi VEf'ÍAP 3 AUGUSZTUSI ŐRJÁRAT IN DÚLJUNK Néhány héttel ezelőtt tartottuk a júliusi őrjáratot. Akkor még arattak megyeszerte, de a fiata­lokból álló cséplőcsapatok már nagy buzgalommal készültek a ve­télkedésre. A készülődésnek és persze a serény munkáltaik van is eredménye. Zs. Szabó András mun­kacsapata Tószegen 1070 millimé­teres cséplőgéppel már megközelí­tette a 3000 mázsát. De hogy ki lesz majd az első, azt még igazán nem tudni. Nem bizony, mert az alattyáni Rigó Kálmán munka­csapata is erősen köti az ebet a karóhoz és meg akarja mutatni, hogy milyen az a jászsági virtus. Az lenne a legérdekesebb, ha a közeli napokban valamelyik ter­melőszövetkezeti város ifjúsági munkacsapata is hírt adna magá­ról, s lefőzné mind a tószegieket, mind az alattyániakat, és bebizo­nyítaná, hogy a Kunságban is te­remnek belevaló legények. KEDVES MEDOSZ! Panaszkodnak a Bánhalmi Álla­mi Gazdaság dolgozói. Azt az elv­társat, aki az üdülési beutalókat osztogatja, nagyon rossz szívű em­bernek tartják. Olyannak, aki a bámhalmiakra bizonyára haragszik. Hogy miért? Azért, mert nem veszi figyelembe, hogy ebben az állami gazdaságban igen sok szorgalmas kombájnvezető, állattenyésztő és növénytermelő dolgozik. Mintha a beutalókat intéző elvtárs napi is hallotta volna még Sinket Ilona, Országh László, G. Nagy István, Csorna Imre kombájnvezetok jó­hírét. Hogy miért tételezik fed ezt a Bánhalmi Állami Gazdaság dolgo­zói? Nem titok, így hát leírjuk. Azéit, mert ez a gazdaság április­ban kapott utoljára 2 darab be­utaló-jegyet. És legközelebb csak októberben és novemberben kap­nak. Márpedig a kombájnosak, traktorosok most a nagy munka befejezte utám, a rizsbetakarítás előtt szeretnének egy kicsit üdül­ni. Ha jól meggondoljuk, jogos a kérésük, és okkal orrólnak arra az elvtársra, aki ezt nem veszi figye­lembe. 36 MÉTERES... dohánypajtát építenek a jász­apáti Alkotmány Termelőszövetke­zet tagjai. Ez nem is lenne olyan érdekes, hiszen más közös gazda­ságok is építkeznek. Miért kell hát mégis éppen a jászapátiakról Írná. az augusztusi őrjáratban? Egyszerű a válasz. Azért, mert a szövetkezeti gazdák ezt a bizonyos dohánypaj­tát abból a vályogból készítik, ame­lyet a Dózsa-brigád vetett. A Dózsa brigád tagjai akkor verték a vá­lyogot, amikor nem lehetett kapál­ni, mert esett az eső. Ebből az a haszon, hogy az építőanyag egyré- sze nem került pénzbe. Hát nem okos dolog ilyenformán építkezni? EGY MUNKAEGYSÉG: 48 FORINT vagy még ennél is több. A 48 forintot az elmúlt év őszén tervez­ték meg. De most már minden jel arra mutat, hogy valamivel több lesz. Aki tehát 200 munkaegységet szerzett, az nyugodtan számíthat a közös gazdaságból tízezer forintnyi bevételre. Márpedig 200 munkaegy­séget nem olyan nehéz egy szor­galmas szövetkezeti tagnak meg­szerezni. Hogy el ne feledjük, a pusztamizse-jásztelki Tolbuchin Tsz-ről van szó. Ott veszik biz­tosra, hogy a 48 forint munkaegy­ségenként feltétlen meglesz. A szö­vetkezeti gazdák egyébként itt sze­rény emberek, a háztájiból eredő jövedelmet nem is számolják. Sze­rények, de nem irigyek. Aki akar, közéjük léphet. SZÉP PIROS RUflAT ÉS FEJ KENDŐT Ki hallott már a tiszafüredi Al­kotmány Termelőszövetkezetről? — Legfeljebb a tiszafürediek. Másutt a megyében még jóformán senki sem ismeri ezt a közös gazdasá­got. Pedig érdemes megismerkedni ennek a szövetkezetnek a gazdái­val. Augusztus 2-án befejezték a cséplést és már felkészültek az őszi kalászosok vetésére. — A lányok olyan szorgalmasain dolgoznak, mint a férfiak. Megérdemlik hát azt a szép piros ruhát és a fejken­dőt, amivel a tsz augusztus 20-án ajándékozza meg őket. KÉT DOLGOZÓ PAR4SZT BESZÉLGET... a jászladányi főutcán. Hallgassuk meg őket. Az egyik alacsony, zö­mök ember, zsíros kalap van a fe­jén. — Hallottad? — kérdi a társát. — Nem, — válaszolja a kérde­zett, aki hosszú lábaival akkorákat lépked, hogy a kis zömök csak li­hegve tudja nyomon követni. — Nem hallottad? — csodálko­zik. — Nem. — Akkor megmondom: a Béke Termelőszövetkezet 7 kiló búzaelő­leget oszt minden mvmkaegységre. Amaz nyugodtam válaszol: — Hát azt én is megnézem .., NE FELEDJÜK EL Augusztus elejei őrjáratunk végé­re értünk. Legközelebb újra elin- dulunk. Addig is egy fontos figyel­meztetőt. Agusztus 20-án Szolno­kon Ünnepi Vásár lesz, a Móricz- ligetben pedig mezőgazdasági kiál­lítás. Aki teheti, jöjjön el. Szekulity Péter A 60 éves megyei kórház munkájáról Dr. Schlammadinger József nyilatkozata Ez évben ünnepi fennállásának 60. évfordulóját a Megyei Kór­ház. A jubileumi ünnepséget októberben rendezik meg. A felszaba­dulás előtt 220 ágyas volt a kórház, jelenleg 614 ággyal rendelkezik. Épületben, felszerelésben, új osztályok létesítésében mérhetjük le egy évtizedes fejlődését. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Schlammadinger József főor­vossal, a Megyei Tanács Kórházának igazgató helyettesével, s a követ­kezőket tudtuk meg: — A kórház szüntelenül fejlődik. Most alakítják ki az új bőrgyógyá­szati osztályt, ahol a betegeket ké­nyelmesebben, s a gyermekbetege- geket is jobban helyezhetik el. Fo­lyik az új pathológiai osztály létre­hozása is. A következő évben eze­ket egy új. korszerű gyermekosztály, majd a szemészeti osztály építése követi. Alkalom nyílik idegosztály létesítésére iSj — Ez azonban csak a külső keret, belső tartalommal az orvosok és az ápoLók töltik ki. Állandó szakor­vos, orvostanhallgató és középkáder (ápoló, asszisztens, műtős) képzés folyik a kórházban és a vele szer­ves egészet képező rendelőintézet­ben. — Az orvosi szaklapok bő hazai és külföldi anyagát havonkénti ülé­seken megbeszélik, értékelik és hasznosítják. A klinikai, kórbonc­tani értekezleteken az érdekesebb tanulságokkal szolgáló eseteket részletesen analizálják. A járási és városi körzeti orvosok számára to­vábbképzőket tartanak. Nagyobb időközökben neves professzorokat hívnak orvosi konferenciák előadói­ként Szolnokra. Az előadásokon a megye orvosai nagy számban részt- vesznek 6 hazaviszik magukkal az orvostudomány helyzetéről és hala­dásáról szerzett ismereteiket. A tu­dományos képzés teién sok segítsé­get nyújt orvosainknak az MSZT és a TTIT. — E vázolt önképzésen és tovább­képzésen túl a kórház minden osztályán serény újító és — ha sza­bad mondani — az adott körülmé­nyekhez szabott kutató munka folyik. A belgyógyászaton a belső- elválasztású mirigyrendszer beteg­ségeinek elsősorban megyei vonat­kozású kutatása, a járványos máj- gyulladás, a tetanus gyógyításának, az ólommérgezés felkutatásának és elhárításának, a fekélybetegek gon­dozásának kérdései foglalkoztatják orvosainkat. A sebészeten újabb műtéti eljárások bevezetése, a rák- megelőzés, a szülészeten a fájda­lommentes szülés levezetése, a gyermekosztályon a vérhas és a cse­csemősorvadás gyógyítása, a szemé­szeten a vakság gyógyítása, a tra­choma felszámolása, a szemsérülé­sek újabb gyógymódja, a fülészeten a süketség elleni műtétek, a fogá­szaton a foghiány esetében mesterségesen beültetett fogsorok műtéti megoldása, a bőrgyógyásza­ton a lábezárfekélyek és égési sé­rülések újabb gyógymódjainak ta­nulmányozása folyik a mindennapi munkán túl* — Ha hozzávesszük mindehhez, hogy a kórház minden osztálya — szeretném így kiemelni a laborató­riumi és a pathológiai osztályt kü­lön is, a röntgen és véradószolgá­lati osztályokat nyomatékosan — szorosan együttműködik a rendelő- intézettel és a gondozó intézetekkel (onkológiai, bőr- és nemibeteg- gondozó, tüdőgondozó, ulcus gondo­zó), a koraszülött osztállyal, akkor képet kaphatunk arról, hogy a mo­dem kórház nemcsak a gyógyítás­sal (ezzel elsősorban), hanem a be­tegségek megelőzésével is milyen hathatósan szolgálja társadalmunk egészségét. — Orvosaink munkája tükröző­dik a szaklapok hasábjain, a fővá­rosban és vidéki városokban tartott tudományos ülések jegyzőkönyvei­ben; — Végezetül még csak egyet sze­retnék megemlíteni. A rendelőinté­zetben Sebők András belgyógyász főorvos az elektromos szíovizssálatot tökéletesítette. Ezt a vizsgálatot ed­dig még sehol a világon az általa kialakított igen jó és szellemes megoldással nem alkalmazták. * Bucsuzásul informátorunk annak a reményének adott kifejezést, hogy a város és megye lakossága mind nagyobb bizalommal honorálja or­vosaink erőfeszítését, hiszen a köl­csönös megértésből és bizalomból fakad az egészségügynek az a kívá­natos fejlődése, hogy a vidéki kór­házak is a legmodernebb felszere­léssel, gyógyszerekkel, a legjobban képzett, tudásukat állandóan nö­velő egészségügyi dolgozókkal áll­janak a beteg ember rendelkezésé­re. A 60 éves jubileumára készülő Megyei Kórház fiatalos lendülettel és bizalommal néz az újabb év­tizedek elé. „További sok sikert kívánok a szocialixmus építése területén .. Kedve* ElvIártaU ! Engedjék meg, hogy ezúton mondjak köszönetét a Szolnok megyei MDP-szervezetek összes tagjainak, mindazoknak, akik az elmúlt 6 év alatt segítettek munkámat, akikkel együtt sok ne­héz feladatot oldottunk meg. A megye párttagjainak, a megye dolgozóinak további sok si­kert kívánok a szocializmus építése területén. Kérem, hogy a jö­vőben is forduljanak hozzám bizalommal levélben, személyesen, vagy telefonon. Üj beosztásom: a Népfront Országos Tanácsának titkára, Címem: Budapest, Belgrád-rakpart 24. Telefon: 387—130. Dávid Ferenc a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára Szolnokon láttuk A vasútállomástól a Szabadság­térre 20.25-kor érkező autóbuszon három utas, három fiatal ember teleköpködte a kocsi padlóját nap­raforgómag héjával. A kalauznő igazán udvarias hangú felszólítá­sára, hogy hagyják abba a szeme­telést, nevetve a még náluk lévő szemetet is a padlóra szórták. A kalauznő tehetetlen volt velük szemben. A megérkezéskor szólt a forgalmi szolgálattevőnek, az iga­zolásra szólította fel a három utast, akik közül az egyik durván ellökte az ajtóból a kalauznőt és mondván, hogy: „Majd bolond leszek iga­zolni magamai“ — a másik kettő­vel együtt elment. Senki sem tu­dott tenni velük szemben semmit, mindössze az autóbuszon utazó (szolgálatban ugyan nem lévő) rendőr iagzoltathatta volna őket, de ptivel a rendőr szemmel látha­tólag a társaságukhoz tartozott, jó­nak látta elsőnek lelépni a kocsiról és eltűnni a tömegben. Nagyon szomorú látvány az ilyesmi és érdemes elgondolkozni rajta. Aki aznap autóbuszon uta­zott, tudhatja, hogy 5—10 perces út is milyen kellemetlen volt a 32 fokos forrósáéban. És az a kalauz- nő aznap már 8—10 órát utazott. Arra is gondoljon az a három-négy utas, hogy B. Tóth Sándorné jegy­kezelő családanya, s hogy vasár­nap éjjel annyival későbben ér haza a családjához, a pihenőjére, amennyivel többet kell takarítania a járat leállta után a lelkiismeret­len utasok által beszemetelt kocsit Erre gondoljon a három fiatalem­ber és szégyelje magáti.-. • A Ságvári-út 27. számú szolid földszintes házra ki van írva fe­kete csiszolt üvegtáblán, arany be­tűkkel: „Gyógyszertár Vállalat első emeleten”(?!) SzóvAtesszük Mit keres a mozgó áruház Jászapáiin ? A Szolnok megyei Földműv?sszö- vetkezeti Központ mozgóáruházat működtet, amely textiláru értéke­sítésével foglalkozik. Községünk­ben is többször úgyszólván heten­ként megjelenik. Ilyenkor áruhá­zunktól kb 20 méterre üt tanyát s ugyanazokat a cikkeket árusítja, amelyek áruházunkban is megvá­sárolhatók. Ruházati áruházunk 3 millió forintos készlettel áll a vá­sárlók rendelkezésére, s kisebb községekbe, pl. Tiszasülyre is kijá­runk árusítás céljából. Feltehetjük a kérdést, nem len­ne-e helyesebb, ha a mozgóáruház látogatná a kisebb községeket, ál­lami gazdaságokat és termelőszö- vekezeteket, s oda vinne árut, ne olyan községbe, ahol egyébként is bő készlet áll rendelkezésre. Az igaz, hogy a forgalom szempontjá­ból többet ér egy 15—20 000 lakosú községet felkeresni, mint egy 4—5 ezer lakosút. Mégis úgy véljük, hogy az illetékeseknek érdemes a fenti dolgon gondolkozni. • Xyitrai Miklós Jászapáti Az Ígéretekből elegünk van A Tiszaőrsi Gépállomás dolgozói vagyunk. Családi házat szeretnénk építeni, de már január óta hiába várunk a kölcsönre. Előbb csak az üzemi bizottságnak és a gépállo­más vezetőségének mondogattuk, hogy kölcsönt szeretnénk kérni. Majd márciusban kiállítottuk a je­lentkezési lapot és pótlólag — a megadott határidőre — eljuttattuk az OTP-hez a tervrajzot, a költség- vetést és az építési engedélyt is. Azóta már több esetben érdek­lődtünk, hogy mi van a kölcsönnel, de csak ígéreteket, biztatást kap­tunk. Viszont mi már építeni sze­retnénk, hiszen rövidesen itt az ősz, s ilyen munkát rossz időben nem lehet végezni. Ezért kérjük az OTP-t, intézze ügyünket, vagy pe­dig mondja meg, ha nem kapha­tunk kölcsönt, mert az Ígéretekből már elegünk van. Nagy József, Vízkeleti Pál, Rózsa Antal, Nagy László Tiszaőrs ÚTKÖZBEN Egy anyóka tipeg magányosan az öcsödi országúton. Kezében gyé­kényszatyor, hátán tömött csalán- zsák. Köszönök az anyókának, ö fonnyadt citromhéjhoz hasonló, ráncos kis madárarcával elébb jól megnéz és csak azután fogadja kö­szönésem. Majd minden kérés nél­kül beszélgetni kezd. Mondja, hogy Kunszentmártonban járt, komlót árult a kunszentmártoni piacon. PAPÍRGYÁRI munkások Németh Veronika, a Cellulózegyár dolgozója, vá­logató és kúposőrlő. 1953 óta a gyárban dolgozik. Átlagos teljesítménye 130 százalék. Szedmák János a gyár „hollandi" részlegének munkása. Egy négytagú brigádban dolgozik. A brigád teljesítménye eléri a 143 százalékot. Nem sokat adott el, mindössze egy litert. Tizenkét forintot kapott érte, Sóhajt egy nagyot az anyóka. — Kis pénz az a tizenkét forint, de mégis csak pénz. Igaz, én nekem nem kell olyan sok, öreg vagyok már, kevéssel beérem. Annyit eszem, mint e9V veréb — mondja és szinte nekividámodik, hogy eny- nyíre igénytelen. Messzi vám még Öcsöd, van idő beszélgetni és hogy gyorsabban fogyjanak a kilométerek, az anyóka tovább mesél. Panaszkodik, rosszul megy a sora. — Három gyereket neveltem fel, édes fiam. Nehezen, nagyon nehe­zen nyeltem őket, mert olyan egye­dül voltam, mint az ujjam. Magá­nyosan, nem volt pártfogóm. Sze­gény uram még 1912-ben meghalt. Volt egy kis földecském, 700 négy­szögöl mindössze. Nem sok termett ezen a 700 négyszögölön, de azért a kicsiből egy kevés mindig jutott a piacra. És az anyóka eljárogatott a pia­cokra, másnapokon pedig nap­számba ment. így aztán úgy, ahogy, de három családját tisztességesen felnevelte. Ezek közül egyik bete­ges. A másik néha lök valamit az anyókának, de a harmadik rá sem néz. Et, az anyókának ez nagyon rosszul esik. — De nem baj. ö se lesz mindig fiatal és őneki is vannak gyerekei — motyogja csendes felindulással. Már Öcsöd alatt járunk, mikor megkérdezem tőle, miért küszkö­dött egyedül. Miért nem ment új­ból férjhez. A ráncos kis madárarc megkemé­nyedik. — Nem akartam. Attól féltem, hogy olyan embert kapok, aki üli- veri majd a gyerekeimet. Már pe­dig az enyéimet ne üsse senki.-— Szri —^

Next

/
Thumbnails
Contents