Szolnok Megyei Néplap, 1956. augusztus (8. évfolyam, 181-203. szám)

1956-08-01 / 181. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1956 auju-xtus 1.

VÁLLALTÁK ■■ TELJ 2 ÉK,,.

TizeBiháirom megyei nagyüzem közűi klSene tú!szápnyalta>

tervéi

Tízéves a forint

Az év elején megyénk valameny- nyi üzem elkészítette egészéves vállalását, dolgozói megfogadták, hogy terven felüli árukat gyártanak, javítják a minőséget, a termelékenységet, nagyobb gondot fordítanak a gazdaságos munkára.

Az első félév eredményei azt mutatják, hogy vállalataink többsége — igyekezett valóraváltani fogadalmát. A minisztériumi iparhoz tartozó tizenhárom gyár közül kileni; nemcsak teljesítette, hanem túl is szárnyalta tervfeladatát. Ösz- szeségében 1,3 százalékkal növekedett a „befejezett termelés”, 0,3 százalékkal pedig a teljes termelési értéke az előirányzathoz képest.

A készáru mennyisége szempontjából a legjobb eredményt a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár érte el. Nagymennyisegű fontos gépet adtak terven felül a mezőgazdaságnak. A Mezőgazdasági Gépjavító is a legjobbak közé tartozik — nemcsak a mennyiség miatt, hanem a termelékenység emelkedése miatt is elmondhatjuk róla. hogy első féléves eredményei alapján a megye legjobban dolgozó üzeme. A termelékenység növelésével együtt nőtt a dolgozók keresete- — A Tejipari Vállalat üzemei alaposan kiteltek magukért és győzték az árleszállítás miatt megnövekedett keresletet. Tervüket 6,4 százalékkal túlszárnyalták. A Tisza Cipőgyár, a Baromfifeldolgozó Vállalat, a Járműjavító is dicséretes munkát végzett. S ezek közé kell sorolni a Tiszamenti Vegyiműveket

is, mely számbelileg nem ért ugyan el kiemelkedő eredményt, azonban Ígéretéhez híven pótolta, sőt néhány tized százalékkal túl is szárnyalta első féléves tervét.

A termelékenység növelésében a Tisza Bútorgyár vezet. Tervszerű munkával, jó szervezéssel példamutató eredményt értek el a meny- nyiségen kívül a gazdaságos termelésben Is. Nagymértékben emel-? kedett a termelékenység a Török--* szentmiklósi Gépgyárban, tejipar- 5 ban. Baromfifeldolgozó Vállalatnál,? Járműjavító Vállalatnál és több? más üzemben.

A termelés és a termelékenység? egyaránt visszaesést mutat az Ap-| rítógépgyárban, téglagyárainkban;

és a Papírgyárban. Jó lenne, ha4 rakat, bankokat és így tovább.

Tíz évvel ezelőtt történt: 1916 augusztus 1-én megjeleni ez első forint. Ezzel megszűnt a háború egyik legsúlyosabb következménye, az infláció. A dolgozók öröme szinte határtalan, volt. Ezt olvashatjuk ebből az időből a Tiszavidék c. szolnoki lap egyik számából: „A gondtól és szenvedéstől meggyötört arcok kiderülnek és elömlik rajtuk az elégedett mosoly.’“ A jövőben váló remény és bizakodás növekedését tükrözik vissza ezek a szavak, izt nem felejtettük azonban el, hogy a reakció elleni kemény harcban született meg ez a siker, melyet a Magyar Kommunista Párt vezetett a dolgozó tömegek támogatásával.

A jó pénz megteremtését számos szintén történelmi jelentőségű tett követte. Az eltelt egy évtized alatt népünk a párt vezetésével a sikerek sorozatát vívta ki. Kezébe vette az ország irányítását, a gyáezek az üzemek is megtalálnák ai módját annak, hogy teljesítsék tér vüket s ne rontsák le a megye ipa-|» rának egyébként jó eredményeit.; Az augusztus 30-1 versenyben azért folyik a munka üzemeinkben, hogy a harmadik negyedévben újabb nagy lépést tehessen előre megyénk ipari munkássága éves vállalása teljesítésében680 uj véradó a megyében

Szolnok megyében az idén 680-an csatlakoztak eddig a véradó-mozgalomhoz. A megyében nincs egyetlen olyan község sem, amelyben ne lennének véradók. Tiszatenyő

községben 65-en, Jászapátin 80-anl jelennek meg egyszerre a közsé-i gekből, társas utazással jönnek as traktorosok, termelőszövetkezeti ta- ( gok és gazdák a közös véradásra.

Á munkabéreknek a minőség emelésére is ösztönözni kell

„Olyan helyzetet akarunk teremteni, mely joDban ösztönzi vállalatainkat arra, hogy a rendelkezésükre bocsátott anyagból a lehető legtöbb s ugyanak- , kor a legjobb minőségű terméket állítsák elő, indokolt esetben még többletmunka ráfordítással is.“ (Hegedűs András országgyűlési képviselő expozéjából).

július 1-ével rendezték a normát a Szolnoki Mozaik- és Cement- árugyárban is. A csiszoló üzemrész dolgozóit elkeserítette ez az intézkedés. Az ő normájukat túl lazának találta a vezetőség, ezért csökkentette.

De hogyan?

— Ügy gondoljuk, igazságtalanul >— állapítja meg Farkas Istvánná, mozaikcsiszoló.

— Az elején kezdem. Csak röviden, akarom elmondani a sérelmünket. Már 12 éve dolgozom itt, ismerem az üzemet és a munkákat. Július 1-éig — mondhatom — vagyon jól kerestünk, de dolgoztunk is. Olyan magas volt a tervünk, hogy naponta háromezer darab lapot kellett lecsiszolni, ha teljesíteni akartuk. Ezenkívül a hónapok végén volt úgy, hogy 16 órát is dolgoztunk naponta. És milyen volt az áru minősége, arról jobb nem beszélni. Nem is törődtünk vele, csak összevágtuk a munkát, hogy a terv teljesítve legyen.

— Az építő vállalatok nem törődtek a mozaik-lapok minőségével. A legfontosabb az volt, hogy mennyiségileg kielégítsük a szükségletüket.

— A pénznek senki nem ellensége, én sem, a társaim sem. Tehát dolgoztunk, ahogy csak tudtunk. A teljesítmény-százalékunk nagyon felemelkedett, sokszor 200—220-ra is. A keresetünk is jó volt, olykor az 1400 forintot is meghaladta. Ezer darab lap csiszolásáért 19,47 forintot kaptunk. Az új norma szerint ez az összeg 14 forintra csökkent.

— Július elsejétől megkövetelik a minőséget is. Naponta ma már csak 1500 darab mozaikot tudunk lecsiszolni, de a minőség még így sem kielégítő. Dehát valamit keresnünk is kell. Ezért elsősorban a mennyiség érdekel még ma is bennünket. Keresetünk az új normával bizony kétségbeejtő az előzőekhez képest. Az elmúlt két dekádban 450 forint körül kerestem. Már kértük a vezetőséget, vizsgálja meg újból a normákat és állapítson meg igazságosabbat.

Maga a telepvezető, Mondok István elvtárs is elismeri, hogy az új norma nem megfelelő. A dolgozók már többször kérték, forduljon kérésükkel a központhoz. 0 azonban ezt elutasította. Így kénytenek voltak a munkások bemenni az egyesülés igazgatójához kérelmüket előadni. Ígéretet kaptak, de a mai napig még senki nem intézkedett,.

Hehe József elvtárs, a Megyei Tanács Bánya- és Epítőanyagipari Egyesülés igazgatója helyesnek találja a normáidat.

— Az országos irányelveket ála- pulvéve rendeztük a csiszolók normáját. Ezen a helyen laza volt és azért kellett szigorítani. A dolgozók azonban még így is 1000 forinton felül keresnek. Ez a norma véleményem szerint igazságos.

Megmondom őszintén, túl merésznek tartom Helle elvtársnak ezeket a kijelentéseit. Személyesen

nem győződött meg az ottani állagotokról, kijelentése így helytelen. Bizonyítékképpen megemlítek itt két dologzót. Huszonhatodikéval bezárólag Cálfi Lídia 423.40, Fekete Mihályné pedig 386,77 forintot keresett. Ebből aligha lesz 1000 forintos kereset ebben a hónapban. Az országos irányelvek figyelembevétele helyes, no de azért vegyük figyelembe a helyi viszonyokat is.

Ha mégis helyesnek találják a csiszolók új normáját — bár hangsúlyozom: nem az — menjenek ki, nézzék meg újra és bizonyítsák be igazukat a dolgozók előtt. Ne csak hitegessék őket. mert ezzel ele oszlik a munkakedvüket.

lóth Istvánná, az üzem párttitkára a telepvezető magatartását kifogásolja.

— Hiába javasolunk mi valamit, Mondok elvtárs figyelembe se veszi. Április végén veszélyben vol) a tervteljesítésünk. Ügy, hogy mé{ éjjel is dolgozni Icellett, mert csal

így tudtunk teljesíteni. A telepvezető — ami lapot megcsináltak este — másnap reggel már lecsiszol- tatta. Rendes körülmények között 4—5 napig kellene szikkadni hagyni, hogy a cement megkössön. Mi erre fel is hívtuk a figyelmét, őt azonban ez nem érdekelte.

A friss lapok lecsiszolva lyukacsossá váltak. Ezt másodosztályúnak vették át és a telepvezetőt 1800 forint kártérítésre megbüntették, mivel az ő hibája volt. Nemrégiben azt mondta itt nekünk, hogy a mi hibánkból eredt a minőségi kifogás és az 1800 forintot levonja tölünk. De ez csak egy eset a sok közül. Még a művezető véleményét sem hallgatja meg. Ezek mind elégedetlenséget keltenek a munkások között.

A normát pedig sürgősen meg kell a vezetőségnek vizsgálnia és helyesen úgy megállapítani azt, hogy igazságos legyen.

VARGA JÁNOS

A 3, de főleg az 5 éves terv segítségével munkásosztályunk jelentős ipari bázist teremtett hazánkban. Falun megjelent a gép, nagyobb teret kaptak a tudomány vívmányai, nagyüzemi társas gazdaságok születnek, melyek mind-mind. megkönnyítik a parasztság életkörülményét, növelik jólétét.

Sztalinváros, Inota és más országos létesítmények mellett megyénkben is számos új üzem létesült, mint a Tiszamenti Vegyiművek, a Jászberényi Aprítógépgyár és a Lemezárugyár és így tovább.

Üj kórházak, rendelőintézetek, iskolák épültek ugyanakkor. Javult népünk jóléte, életkörülménye. Ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy az életszínvonal az elmúlt években kielégítően emelkedett. Bizony e téren követtünk el hibát. Pártunk és kormányunk azonban felismerte ezt. A K. V. ez év július 18—21-i határozata alapján máris hozzákezdett az elkövetett hibák felszámolásához a lehetőség határain belül, a népjólét növeléséhez. A második 5 éves terv irányelveiből is kitűnik, hogy tovább alkarja vinni pártunk e politikáját. Ehhez azonban az szükséges, hogy népünk köréje zárkózzon és segítse a tervek valóraváltását. így születnek az elkövetkezendő években is a forint megteremtéséhez hasonló nagy győzelmek.

SCSöt<«CSadSCSCKSCSaKSCS0KSCSCt^^CS<S<SCSCS<SQ§cS<S<3ScVC3<«Cfrc3C^

203 ezer métermázsa gabonát adtak be eddig a Szolnok megyei dolgozó parasztok

métermázsát. A további napokban újabb jelentős emelkedés várható, mert a begyűjtés dandárja még mindig nem érkezett el a megyében. Eddig összesen 203 ezer métermázsa gabonát adtak el az államnak Szolnok megye dolgozó parasztiak Az államiránti kötelezettség teljesítésében eddig Karcag, a megye legnagyobb gabonatermelő városa jár az élen: termelőszövetkezetei közel 30 százalékra teljesítették már a begyűjtési tervet;

A gabona jelentős része még lábon áll Szolnok megyében, de a gabonabegyűjtési tervek teljesítése úgyszólván az aratás első napjától folyik. Az állami raktárakba szállított gabona mennyisége napról napra ugrásszerűen növekedik. Ezt mutatják a következő számok: a begyűjtés első három napján mindössze 236 métermázsát szállítottak le a dolgozó parasztok, a legutóbbi három napban pedig már 87 649

Több Dint négymillió forintot fordítanak a szolnoki állam kezelésben lévő házak karbantartására

Szonokon az idén négymillió 250 ezer forintot fordítanak az állami kezelésben lévő házak karbantartására. Ez az összeg a lakbérekből befolyt bevételnek csaknem kétszerese. Úgy tervezik, hogy az úgynevezett sor-tatarozást, amelyet az előírások szerint a jövő évben kellene

megkezdeni, már az idén megszervezik. Először a város központjában lévő Ságvári úton tataroznak egy 2—300 méter hosszú szakaszt. Ezen a részen többségben vannak ugyanis az állami házak és a városi tanács intézkedett, hogy ezen a szakaszon a magánház tulajdonosok is hozzák rendbe épületüket;

A KUJON

(56.)

f/a így van, akkor nekem semmi helyem többet eb- bein a házban. Isten áldja meg magukat...

Rosszullét, ájulás környékezett, csak úgy ösztönösen kapkodtam össze néhány cókmókot s ebbe a szatyorba gyömöszöltem.

Nem néztem senkire, míg elhagytam a szobát, konyhát. Apám még meg is fogta a karomat.

— Ne bolondulj már meg. Erlggy befelé aludni...

De nagyon bizonytalanul mondta. Nem hitte komolyon, hogy eljövök a házitól. Míg az ajtón kiléptem, a szemem sarkából emlékezetembe fényképeztem őket. Hallgattak, komoran, megbénulva ültek, álltak — úgy, mint mikor hazamentem.

A gangon már nem voltam eszemnél. Alig bírtam odébbtenni a lábam. Minden, minden apróság, a gyerekévek ezernyi emléke egyszerre rohant meg: „Ne menj el, ne hagyj itt!1’

A kopott ágas szálkás haeadékai mellett pici fekete lukacskak..; Oda szurkáltam a gombostűket valamikor, ha kézimunkáztam. A holdfény szelíden csurgott le a futókavirágok füzérére s ettől áttetsző kékeslila, ezüstös csillogást kaptak. Megreszkettek a kis tölcsérkék. mintha eszembe akarnák juttatni: „Te locsolsz bennünket minden reggel- Árvák leszünk nélküled.”

A hátsó udvarról rekedten csodálkozott elő egy kacsahápogás. Az őr figyelmeztette a többit, hogy — megyek a szülői háztól.

Visszanéztem. Minden olyan élesen, mégis melegen sorakozott korám. A barna kamraajtó, ahol édesanyám tanított egyszer-mász- szor, hogy kell a kis szakajtóból kukoricát szórná a pipiknek.;: Emlékszem, kékpettyes kis ruhám volt, fehér köténnyel, annak meg fodros a válla;

A létra egészen feketén kapaszkodott most fel a padlásra. Menynyit ültem a tetejében, mikor az

első szerelmes könyveiket olvasgattam?

De már a kapunál voltam. Megállt minden. Az idő, az értelem, a szívem. Vártam, kezem a kilincsre téve. Vártam egy jó szót, egy visszatartót. Vártam, hogy felébredjek, hiszen nem lehet igaz ez a szörnyű álom..; Csak még egyszer mondanák onnan bentröl..; „Gyerelő, kásjányom.”

Minden megnémull Az ablak sötétzöld rámája zománcosan fénylett a ráömlött holdvilágban. A nyári melegben cseppekké olvadt festék- gyöngyök könnyekhez hasonlítottak ... A koporsó rideg, sötét oldala jutott eszembe..; Temetem a gyermekkaromat. A tisztaságomat, amit aljasul besározott az a levő..;

Ott a szomorú ablaknál villám- lott eszembe.

— Hiszen a sekrestyés felibe disznókat hizlal Bögöséknek! Tudom már, kiknek a szele az egész gyalázkodás.

Megint visszatért józanságom. Egyetlen pillanat alatt minden a régi helyén volt eszemben, érzéseimben. Már határozottan nyomtam le a kilincset s még arra is volt gondom, hogy szép csendesen tegyem be magam után a kaput.

A fiú engedelmesen hallgatta.

Engedelmesen, mint mikora gyerek felnőttek elbeszélésére figyel. Piroska egy csapásra felénőtt az események következtében. Hogy lesz ő képes viszonozni ezt a nagy elhatározó tettet, amivel a kislány színt vallott szerelméért, tisztaságáért? Majdnem hátulgombolós gyereknek érezte magát a bátor lányka mellett, aki szembe mert szállni a sorssal. Ha otthonmarad, akkor meg kellett volna alázkod- nia, könyörögni, hogy higyjenek benne. Nem tudott még a szülei mellett sem maradni, úgy megsértették, egy életre megsebezték.

Levelet kaptak, s abban olyan részletességgel megírta az az álszent alak a vádjait, hogy furcsa lett volna nem kételkedni. Kivált

tár, az áldozati ostya, a tömjénfüst .légkörében éli le az életet.

Még akkor is! Mindenki másnak jobban hitelt adnának, mint a gyerekük szavának, akit ők neveltek fel? Hát képes lett volna a családi tűzhely melegében sütkérezni, hazudni testi-lelki tisztaságát, ha valóban megtörtént volna, amivel megrágalmazták ?

Ez a legfájdalmasabb. Még ha sok-sok rimán-kodásra újból visszaszerezhetné is bizalmukat, nem kellene-e attól tartania, hogy egy szép napon ismét ferde szemmel néznének rá. Lopva lesnék rajta a soha el nem követett tett bélyegét és bánatukban ütnének rajta egyet-egyet. Nem, nem! Akkor már jobb nekivágni az ismeretlennek;

AM ire a piac sarkára értek, már

1 1 szikrázva kergették a korán felgyújtott villanykörték az erejüket vesztett napsugarakat. Népesedett a korzó. Fiúk, lányok csoportjai csapódtak az üzletek kirakatához.

— Jaj de kedves az a madeirablúz — csácsergett egy kis lány- pacsirta, hogy felhívja magára a hátuk mögfött ólálkodó fiú-pacsirta figyelmét;

— Meg nem venném! — hallatszott a mutáló hangt! válasz a természet örök dialektikája szerint. Aminthogy a játszi szerelemben mindennek az ellenkező értelmét kell keresni.

Piroska és Pista önkéntelenül megállt a saroknál. Alkalmas-e most arra az idő. hogy végigmenjenek a csillogó, eleven sétányon? A sors végeredményben mindkettőjüket kidobta a „rendes” embereknek kijáró szokásokból. Ha messzebb néznek, a Dózsa György út felcetén gomolygó japán akácai a vásár meseszép napját juttatják eszükbe. Messzebb a vadgesztenyés sétány várja most is, mint generációról generációra — a szerelmeseket ... Ott fejeződött be varázslatos együttlétük s ott kezdődött ez a vesszőfutásuk.

— Ne. ne menjünk arra — akadozott Piroska hangja.

/^saknem gondolattalanul, íá- sülten jutottak el egy frissen vakolt, hosszú földszintes házig. Az ablakokban lányfejek bólogattak, nevettek, ragyogtak, mint boldog virágok.

— Mit akarsz itt? — lepődött meg Pista, mert Piroska megállt az épületbe iktatott kapuban.

— Itt húztam meg magam... kőműveslányok munkásszállása... Egy bartánőm adott helyet maga mellett.

Reménység is, féltés is váltogatta egymást Pistában, aki most ébredt rá, hol is vannak, miért a sok leányfej az ablakban.

— Izom !... Izooom! — erősödött végig-végig az ablaksoron a kiáltás.

— A barátnőmet szólítják — magyarázta halvány mosollyal Piroska. Mielőtt tovább folytatta volna, a legközelebbi ablakkeretben megjelent egy új arc. Ha lehet, még éiénkebb, mint a többi. Szőke haj göndörödött bolondos kis csigákban egy hosszúkás arcocska fölött. Alul hegyes áll tette pajkossá, kedvessé a keskeny száj mosolyát. A mosolyt kétoldalt gödröcskék tartották fogva. Kuncogás, sikkantás, puffanás kísérte, míg a szőke kislány fakó- kék munkásnadrágban kiugrott 3 többi közül az ablakon.

— Szervusz, Piroskám; Holnap munkába állhatsz, elintéztük — karolta derékon barátnőjét s gyors, vizsgálódó pillantással Pistát értékelte.

— Maga Piroska vőlegénye ? .;: Remélem, érdemes rá, amit barátnőm magáért áldozott;

— Kátai Magda vagyok; i— mutatkozott be. — De így kevesen ismernek a lányok közül..: Inkább Izomnak hívnak.

Pista szólni akart, de fülig vörösen csajc hebegett.

— Három férfit is kidolgozna — nevetett Piroska. — Azért hívják Izomnak, mert mikor idejött, szembeszállt egy szemtelen legénnyel.:; Meg akarta kaparintani a (iú s egy este lefogta Magdust valami sötét zugban ... ö meg kipenderült a legénv karjából megragadta félkarral a nyakánál, kiráncigálta a placcra s ott, mindenki szemelát- tára úgy a földhöz teremtette, mint egy díj birkózó ... Azóta ..Izom".

(Folyt, köv.)

IÖJH IS'lVÁNi