Szolnok Megyei Néplap, 1956. augusztus (8. évfolyam, 181-203. szám)

1956-08-29 / 201. szám

VILÁG PRO LETÁRJ AI EGYESÜLJ ETEK! VHI- évfolyam 201» szánj* 1956* augusztus 29. szerda. OK MEGYEI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA „Nagykorú“ üzemeket Az üzemek „nagykorúsítására’“ számtalan javaslatot és ígéretet tetteik már, közel négy esztendeje foglalkoznak különböző rendeletek és utasítások az igazgatók jogkörének bővítésével is. Az első lépésre azonban lényegében csak most tavasszal került sor, hogy a budapesti Duna Cipőgyárait „kísérletképpen'1 megbízták: intézze önállóan saját ügyeit, tervezzen és gazdálkodjon maga, A próbálkozás bevált s ma már ott tartunk, hogy tovább széle­sítik az önállóság rendszerét és a negyedik negyedévtől kezdődően a A megyei I. o. labdarugó bajn. állása 1. Jber. V. Apr. 2. Szó Kinizsi 3. Jászapáti Tör. 4. Szó. Tör. II. 5. Jber. F. Vasas 6. Szó. Bástya 7. Mezőtúri Tr. 8. Tiniki. Vasas 9. Tmikl. Bástya 10. Moturi Honv. 11. Szó. Tör. ÁPF 12. Szó. Szikra 13. Martfűi VL 14. Uj szász! Tör. 15. Karcagi Szp. 16. Khegyesi Tr. 21 17 3 1 82:12 37 21 16 2 3 64:14 34 21 10 5 5 28:19 27 21 10 5 6 28:21 25 21 10 4 7 29:26 24 21 9 6 6 33:31 24 21 10 3 8 33:19 23 21 7 7 7 32:32 21 21 6 6 9 31:31 18 21 7 4 10 31:33 18 21 5 8 8 38:52 18 21 6 5 10 19:32 17 21 7 2 12 26:34 16 21 4 6 11 15:49 14 21 4 6 11 16:50 14 21 3 4 14 17:47 10 Szép nyári napok Cserkeszöl Ion Tisza Cipőgyár is — bár bizonyos kötöttséggel, — de maga gazdál­kodik. Feltétlenül üdvözölni kell gazdasági előrehaladásunknak ezt az állomását, mely kétségtelen a Központi Vezetőség határozatában gyökerezik. Feltétlenül helyes lépés, hiszen elismerjük vele, hogy igazgatóink, főmérnökeink, főkönyvelőink képesek gyámkodás nélkül vezetni az üzemet, a jó gazda gondosságával törődnek a nemzeti va­gyon rájuk bízott részével. A kötöttségek nagy részének feloldása egyben intézményesen is biztosítja a gyár vezetőinek önállóságát, amit eddig éppen a centralizáció ezernyi szála húzott keresztül. De nézzük, gyakorlatilag milyen könnyebbséget jelent az in­tézkedés a vállalatnak, az üzem dolgozóinak. Először is megszűnik a különféle mutatószámok szerteágazó rendszere, mely a gyár életé­nek legaprólékosabb részét is szabályozta, papírformához kötötte- — Több mint félszáz ilyen tervmutatóhoz kellett lépten-nyoman alkal­mazkodni, melyek jóformán előre megírták egy évre — jól vagy rosszul a gyár történetét. Természetesen hiba volna, ha azt gondolnánk, egyáltalán nincs szükség üyen mutatószámokra. Végeredményben ezen keresztül kap­csolódik az üzem munkája a népgazdaságéhoz. Bizonyos centralizá­ció feltétlenül kell, hogy biztosíthassuk a szocialista gazdaság terv­szerű, zökkenőmentes, válságok nélküli fejlődését. Ezt a célt szolgál­ják majd a fennmaradó tervmutatók, melyek az eddigieknek csak egy tizedét teszik ki. Ezek közül is jóformán csak egynek lesz dön­tő, meghatározó szerepe: azt írják elő kötelezően, hogy a vállalatnak mennyi nyereséget kel befizetni, milyen összeggel járuljon hozzá az államháztartás fenntartásához. Azonban a fennmaradó néhány szám is tág kereteket enged az önálló kezdeményezéseknek. Eddig pl. részletes gyártási progra­mot adtak, előre megszabták, hogy miből mennyit és mit kell készí­teni a következő évben és negyedévben. Vajon van-e olyan okos em­ber, aki előre megmondja, hogy a szolnoki asszony szandált, gumi­talpú, vagy esetleg bőrtalpú cipőt vesz-e a gyermekének? Valószínű nnics- Az igazság az, hogy uniformizálni akartak, a vásárló­nak abból a néhány cikkből kellett venni, amit éppen gyártottak, vagy gyártásra élő volt írva. A (ehetőségek most már e tekintetben tágabbak. A cipőgyár közvetlen kapcsolatba kerül a kereskedelemmel s azt gyárt, amit az elárusítóhelyek, illetve a fogyasztók kémek. Előnyét máris bizo­nyítja a negyedik negyedéves üyen megáüapodások élénksége és a Budapesten megrendezett cipőipari kiállítás, ahol szinte versenysze­rűen igyekeztek szebbnél szebb cipőket kiállítani a vállalatok. Eh­hez hasonlóan nem szabják meg előre azt sem, hogy milyen bőr- enyagból, vegyszerből vagy kellékanyagból mennyit használjanak. — Ez — bizonyos értékhatáron belül az üzem és a szállító bőrgyár sza­bad megállapodását képezi; Amellett, hogy a népgazdaság és a vásárló közönség érdekeit szolgálja az egyszerűsítés, nagymértékben megkönnyíti a vállalat dol­gozóinak munkáját is. Eddig a tervszámokat kötelező jelleggel felsőbb szervek dolgozták ki, olyan emberek, akik vajmi kevéssé ismerték a gyár sajátosságait, mindennapi életét. Csak éppen vendégekként for­dultak meg Martfűn. Most a tervezés, a kapott néhány fő mu­tatószámon belül — a gyár belső ügye, mondhatni magánügye lett. Ügy csinálják, hogy minél gazdaságosabban jöjjenek ki. És ez nem­csak a vállalat egészére, hanem a műhelyekre is vonatkozik. Ma­guk készítik el a tervet, mégpedig teljes felelősséggel és anyagj ér­dekeltséggel, mert a műhely vezetőjének, műszaki dolgozóinak pre­mizálása is a műhelyben elért eredmények szerint történik­A gyár egyes részlegei, — egyymásrautalt műhelyei között — ezek szerint elszámolási alapon működő vevő-eladó kapcsolatnak kell létrejönni, ahol a természetes érdeke mindenkinek, hogy harcol­jon a gyártmányokat feleslegesen terhelő minden költségfajta ellen. A műhelyek állandóan figyelemmel kísérhetik munkájuk gazdasá­gosságát anélkül, hogy ez külön megerőltetést, vagy többletmunkát jelentene számukra. Az új módszer szerint a művezetők forint ősz- szegre szóló utalványt kapnak kézhez s ezért „vásárolhatnak a rak­tárban anyagot’1. Ezek egyszerű összegezésével megtudják, hogy mennyit takarítottak meg. Eddig, hogy ezt kimutathassák, a negyed­év lezárása után 20—25 napot kellett várni a mérleg elkészítéséig. Igen fontos az új gazdálkodási rendszerben, hogy a dolgozók anyagi érdekeltsége összhangban lesz a népgazdaság érdekeivel. Ép­pen azért a premizálást feltétlen ki kell terjeszteni a műhely köny­velőire az illető vezető anyagi érdekeltségével azonos feltételek mel­lett. Ezzel elérik azt, hogy az üzemelszámolásban jelentkező számok élővé válnak, a könyvelők a művezetők mellett, a hozzátartozó rész­legek gazdasági vezetőjévé lesznek. Igen jelentős változás még, hogy nem lesz kötött béralap. Meg­szűnik az a lehetetlen állapot, hogy azért nem alkalmazhatnak je­lentős anyagmegtakarítással biztató módszereket, mert az átmeneti­leg több munkaidő ráfordítást, béralap túllépést jelent. Reméljük, a Tisza Cipőgyár példája nyomán mind több me­gyei üzem megkapja a jogot az önálló tervezésire és gazdálkodásira. Ezzel egy csapásra egy sor bürokratikus huzavonát, gyakran vízfejű­séget lehet megszüntetni majd amivel az sem értett egyet, aki csinálta? A Szolnoki Városi Tanács VB figyelmébe Ne így támogassák az áj termelő­szövetkezeteket A besenyssögi útfélen, a rádió- állomástól pár száz méternyire lévő tanyában nagy pirosbetűs tábla vonja magára a figyelmet. Itt. a frissen meszelt, takaros tanyaépü­letben van a szolnoki Petőfi Tszcs központi irodája. A ház mellett két Jóval csendesen szántogat egy 40— 50 év körüli férfi. Távolabb a szé­nát hordó szekerek, a tanyaudva­rokon pedig a szalma és törek kaz­lak arról tanúskodnak, hogy a Pe­tőfi Tszcs-ben is befejeződött a legnehezebb nyári munka: a csép- lés. Friss szántások, előkészített magágyak azt mutatják, hogy már a következő esztendőre ké­szülnek a tszcs tagjai. Éppen erről beszélgetek Lévai Antallal, a tszcs egyik alapító tag­jával. Nagy elhatározásokkal és sok-sok ígérettel gazdagítva fogtak tavaly munkához. Az Ígéretekből azonban sok nem vált valóra. — Emiatt bizonyos elégedetlenség ta­pasztalható a ■ tszcs tagok körében — mondja. — Különben, ha erről bővebben akarok tudni, keressem fél a csoport többi tagját tó és beszélgessek velük. A jótanáceot megfogadva, a szem- benlévő tanyába, Hasznos Lász- lóékhoz térek be, ahol a férj és a feleség a ház körül foglalatoskodik Hasznos Lászlóék mindössze pár hete léptek be a Petőfi Tszcs-be és mint az olyan emberek, akik először kezdenek valami újba, elég­gé tájékozatlanok. A be nem vál­tott Ígéretekről azonban ők is mon­danak egyet-mást. Ilyen előzmények után keresltem fel a tszcs elnökét, Válé Máté elv­társat, — mondja már el, hogy mik is voltak azok az ígéretek, és kik­nek a személyéhez fűződnek. Az ő elbeszélése nyomán aztán kirajzo­lódik a Petőfi Termelőszövetkezeti csoport jelenlegi helyzete. A tszcs a múlt év őszén alakult. Nemrég volt az egyéves jubileum. Háromszázhetvenöt hold földön 43 család gazdálkodik. Földjük elég gyenge minőségű, átlagosan 6—7 aranykoronás. Csupán a feketevá- rosi részen került hozzájuk a tago­sításkor ennél magasabb ka­taszteri értékű, de szerintük ezek­nek az értéke is jóval alacsonyabb a birtokíven feltüntetettnél. Válé Máténak tó van ebből az állítólag 18 aranykorcnás földből s egy hol­don mindössze nyolc kereszt bú­zája termett. Amikor ezt szóvá- tette, Pintér elvtárs, a tanács vb. elnöke azt mondotta neki: nyugod­jon csak bele, majd hamarosan elintéződik. A 375 hold földből 118 kát. hold állami tartalék terület, amelynek jórésze a tagosítás után került a tszcs tagok kezelésébe. A tartalék- föld megművelésével kapcsolatban is voltak bizonyos aggályaik, de Karakas elvtárs, a Szolnoki Városi Tanács mezőgazdasági osztályának akkori vezetője azt mondötta, hogy ezt a 118 hold földet a tagosítás után tó állami tartalékföldként ke­zelik, a beadást és az adót ennek megfelelően, vagyis 50 százalékos kedvezménnyel írják majd elő szá­mukra. Csak ez év januárjában, amikor az adótóvetés és a begyűjtési terv­felbontás megtörtént, akkor döb­bentek rá, hogy sem Pintér, sem Karakas elvtárs nem váltotta be ígéretét. Válé Máténak, a tszcs el­nökének belépése előtt 9 hold 670 négyszögöl földje volt. Ezenkívül használt 3 hold 216 négyszögöl tar­talékföldet tó. Az összbeadási kö­telezettsége azonban tavaly, tehát még egyéni gazda korában nem érte el a kétezer búzakilogrammat. Az idén az errevonatkozó ren­delet szerint a tszcs tagok haszná­latában lévő állami tartalékföldet a tagosítás után javukra, írták. Ez viszont azt jelentette, hogy lénye­gesen magasabb lett az adó és a beadási kötelezettségük, mivel szán­tóföldjük két-három birtokcsoport- tal magasabb kategóriába került, így történt aztán, hogy Válé Máté elvtársnaik — bár a kezelésében lévő .földterület egy négyszögöllel sem . növekedett — 1956-ban már 3045 búzakilogramm lett a beadási kötelezettsége. De nemcsak ő járt így, hanem a tszcs mind a 43 csa­ládja. Végsősoron olyan fonák helyzet állt elő, hogy a Petőfi Tszcs tagjai a társulás folytán hát­rányosabb helyzetbe kerültek, mint az egyénileg dolgozó parasztok. Mindet: azért következhetett be, mert a Szolnoki Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága érdemben csak addig foglalkozott a Petőfi Tszcs­Nagykunság legnagyobb őrlő­üzeme, a Hántoló és Őrlőmalom a tavalyihoz képest' 30 százalékkal növelte a kapacitását. Amíg az el­múlt esztendőben 600 métermázsa körül őröltek naponta, addig jelen­leg 900 métermázsát őrölnek meg egy nap alatt. A munkát júliusban kezdték meg, s ebben a hónapban 80 vagon búzát és 42 vagon rozsot őröltek meg. Augusztusban már 200 vagon gabonát engednek át a hengereken, s ezzel 105 százalékra teljesítik havi tervüket. A kapaci­tás növelését azzal a szovjet mód­szerrel érték el, amely már több nagy magyarországi malomban el­terjedt: meggyorsították a henge­rek felületi sebességét. A Karcagi Hántoló és Őrlőma­lom hántoló részlege már főiké­vel, amíg az megalakult, -utána el­hanyagolták. Nem magyarázták meg például, milyen következmé­nyekkel jár a tartalékföld műve­lése. Hogy ha már tartalékföldet használnak, azt közösen műveljék meg. A tagosításnál is sok huzavona merült fed. Olyan Ígéretet tó kap­tak a tszcs tagjai — ezúttal nem a városi tanács végrehajtó bizott­ságától, hanem Pagonyi elvtársitól, — ha tíz család összeáll, ott tago- síthatnak, ahol akarnak. Persze, a tagosítás módját rendelet szabá­lyozza és azt nincs joga senkinek sem megváltoztatnia. így ez ismét csak ígéret maradt. Értekezleteken, tanácskozásokon sokszor beszéltek arról, hogy a tsz fejlesztés nem kampánymunkai A párt és a gazdasági vezetők ezért a megalakulás után is állan­dóan kísérjék figyelemmel az új szövetkezetek működését. A Szol­noki Városi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága -azonban ezt elmulasztotta. A Petőfi Tszcs közel van a vá­roshoz. Nagykiterjedésű, öntözésre alkalmas területtel, rendelkezik, ahol takarmánytermeléssel és fej­lett állattenyésztéssel lehetne fog­lalkozni. Rendkívül nagy hasznot jelentene a. tehenészet, a tejfeldol­gozás, és a baromfitenyésztés. Hogy a tszcs tagjai mindezeket megvaló­síthassák, szükség van arra, hogy bízzanak tó az újban, a szövetke­zeti társulásban. A Szolnoki Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága töre­kedjen arra, hogy ez a bizalom minél előbb megerősödjék-' Ezért sürgősen teljesítse azokat az ígé­reteket, amelyeket a tszcs megala­kulása alkalmával tett. — ka — szült a rizs hántolására is, mivel Karcag határában sokezer holdon termelik ezt a gabonafajtát. Kétszázezer forintot térítettek vissza az állatbizto- sitási díjból megyénk termelő- szövetkezeteinek Az Állami Biztosító szovjet pél­da alapján bevezette, hogy azoknak a termelőszövetkezeteknek, ame­lyek a szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztésben kiemelkedő ered­ményt érnek el, visszatéríti a bizto­sítási díj egy részét. A legkedve­zőbb feltételek mellett a visszatérí­tés 20 százalékig terjedhet. Me­gyénk termelőszövetkezeteinek az Állami Biztosító megyei kirendelt­sége 210 ezer Ft-ot fizetett vissza.­Kétszáz vagon gabonát őröl meg augusztusban a Karcagi Hántoló és Őrlőmalom Jó eredmények a géphasználati társulásban a kunszent­mártoni járásban Szép eredményeket értek el a kunszentmártoni járás földműves- szövetkezetei a géphasználati társu­lás szerződéskötésében. Eddig közel 1200 holdat szántanak meg a gép­állomások az új akció keretében. Emellett 11 géphasznosítási társu­lás alakult 374 hold földdel. Kiemelkedő munkát végeztek az öcsödl, a mesterszállási, a kun­szentmártoni, a csépai és a szele­vényí földművesszövetkezetek dol­gozói és vezetői. Nem mondható ez el a tiszasasi földművesszövetke­zetre, ahol az igazgatóság elnöke nem sokat tett a tervteljesítés ér­dekében s az utolsók között van­nak, A dolgozó parasztok nagy biza­lommal fogadták kormányunk ren­delkezéseit. Látják, hogy így igaz­ságosan gondoskodnak a munkák elvégzéséről. Jó a kapcsolat a föld­művesszövetkezetek és a gépállo­mások között. Különösen tapasz-* talható ez Mesterszálláson és Kun-? szentmártonban. Az igények teljes kielégítéséhez az szükséges, hogy a géphasználati társulás tagjai je­gyezzenek célrészjegyeket, s az így összegyűjtött összegből bővítsék kisgépállományukat Is?

Next

/
Thumbnails
Contents