Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-25 / 175. szám

VILÁG PROLETÁR!AI EGYESÜLJ El LKl Vili. évfolyam, 175. szám 1956. július 25. szerda. SZ 0 LJI OK MEGYEI MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA r Kössóntjuk a jászapáti es a kunhegyest járás dolgosa parasztjait abból as alkalomból, hogy a kombájn terület kivételével as aratást befejesték. A pártszervezetekkel az élen a Központi Vezetőség határozatának megvalósításáért Dártunk Központi Vezetősége legutóbbi ülésének határozta és x Gerő, valamint Hegedűs elvtársak előadói beszédei egy­aránt aláhúzták, hogy a szocializmus építése során továbbra is a gaz­dasági feladatok megoldását kell előtérbe állítani. A legfőbb figyel­met ezért a második ötéves terv megvalósítására kell fordítani. A határozatnak és az előadói beszédeknek ez a fontos része megszabja pártszervezeteink számára is a legfőbb feladatokat. Har­colni a már megvalósulás útján lévő második ötéves terv célkitűzé­sedért, Mozgósítani ennek érdekében a dolgozókat, támogatni, elősegí­teni aktivitásuk kibontakozását; A népnevelők és a kommunisták, amikor a saronkövetkező felada­tok megoldására mozgósítanak, mindig hangsúlyozzák, hogy az élet- színvonal emelésének megvannak az anyagi előfeltételei. Csak akkor emelkedhet reálisan, ha termelési eredményeinkkel tudjuk azt meg­alapozni. Szükség van arra, hogy. ezt hangsúlyozzuk, mert egyes he­lyeken találkozunk olyan hangokkal, hogy előbb az életszínvonalat kellene az eddiginél jóval magasabbra emelni, a termeléstől függetle­nül, Világos, hogy ez megoldhatatlan, , A KV határozatának megvalósulását, mely foglalkozik bér- ügyi, nyugdíj és más, az életszínvonal emelkedésével össze­függő kérdésekkel, éppen azzal tudjuk elősegíteni, ha most, máris töb­bet, jobbat, olcsóbban termelünk, mint tegnap. Helyesen fejezte ki ezt a gondolatot Hangodi elvtárs, a FÜRFA párttitkára, aki a követ­kezőket mondotta: „Vállalatunk Ismét elérte az első negyedévben a „Kiváló telep” szintet. Most az a feladatunk, hogy megfelelő nevelő- munkával, kommunista példamutatással segítsük elő a sikerek to­vábbi fokozódását. így járulunk mi is hozzá a KV határozatában meg­szabott feladatok megvalósításához’’^ Minden üzemnek a sajátossága, a termelés problémáinak alaku­lása szabja meg, hogy a népnevelők konkrétan mikor, mivel agitál­janak, annak érdekében, hogy az üzem dekádról dekádra többet és olcsóbban termeljen. Az üzemi pártszervezeteknek állandóan figye­lemmel kell kísérniök a termelési mutatókat; Amennyiben azt ta­pasztalják, hogy valahol baj van, vagy maguk tegyenek jelzéseket a gaTdflsági vezetés felé, elsősorban a gazdaság kommunista vezetőin keresztül, vagy ha olyan természetű a hiba, tanácskozzék meg a kija­vítás módját a kommunistákkal, a munkásokkal. Az elmúlt negyedévi eredményeik például azt mutatják, hogy a Jászberényi Aprítógép­gyárban ugyan globálisan teljesítették a termelési tervet, de drágán. Nincs arányban az egy főre eső termelés a kifizetett bérrel. Ez hiba. A pártszervezeteknek segíteniök kell kikeresni az okát és úgy, hogy a gazdasági vezetés felett ne gyámkodjanak, intézkedjenek a megszünte­tés érdekében. A Szolnoki Papírgyárban, a Malomiparnál ugyanakkor a különböző (jelentős részben objektív) okokból keletkezett lemara­dás behozatalára kell elsősorban mozgósítani Már az eddig felsoroltak is mutatják, h >gv mennyire helyes az a figyelmeztetés, melyet a KV határozata és főleg Hegedűs elvtárs beszéde, tárgyal, hogy a gazdasági vezetés megfelelő pártirányításá­hoz alaposan el kell sajátítani a gazdasági vezetés helyes stílusát, ér­teni kell a gazdasági kérdésekhez. Ismerni kell annak az egységnek a gazdasági helyzetét, a főbb párt- és kormányhatározatokat és erre építsük a konkrét vezetési stílus kialakítását, Ez most a legfőbb ten­nivaló. A z előbbiek természetesen vonatkoznak a mezőgazdság terü- *-*- letére is. Itt elsősorban a járási, városi és községi párt-vég­rehajtó bizottságokra gondolunk — elengedhetetlenül fontos, hogy minél jobban ismerjék a gazdasági kérdéseket. Hozzá tudjanak szólni és hasznos javaslatokat adni. Vizsgáljuk meg ezután, hogy a határo­zat a mezőgazdaság területére milyen főbb feladatokat jelöl meg, me­lyékért a kommunisták vezetésével a dolgozóknak sikra kell szállni? Legfőbb feladat — és ez is az életszínvonal emelkedésével függ össze — a termés- és termékhozamot 27 százalékkal növelni 1960 vé­gére. Nehéz, megfeszített munkát igénylő, de reális ez a célkitűzés. Hogyan, mit kell tenni é.-deliében? Első és legfontosabb feladat, hogy megoldjuk, amit a határozat megszab: a tsz-gazdasággk példamutató szocialista nagyüzemekké váljanak Ezt is fokozatosan érhetik el a tsz-ek úgy, hogy napról napra harcolnak azért, hogy a nagyüzem adta lehetőségeket jól kihasználják. Megyénk viszonylatában: növel­jék az állatállományt, a takarmány alapot, öntözött terület mennyisé­gét — még fokozottabban támaszkodjanak a gépekre, a tudomány vívmányaira. Minden munkát idejében végezzenek. Ebben jelentős szerep vár az ÁMG-kre. PL ma azzal segít legtöbbet a tsz-ek hozamá­nak növelésében a törökszentmiklósi, a jászszentandrási és még né­hány ÁMG, ha meggyorsítja a kombájn-aratást. A késlekedés több szempergés. Az ÁMG pártszervezete, most annak érdekében mozgósít­son, hogy a munka meggyorsuljon. Ezenkívül még sok tennivaló van, most csak néhányat soroltunk íel. M inden időben ismeri azokat a párt- szervezet. Igen fontos, hogy felkészítse rá a kommunistákat, a nép­nevelőket, azok pedig a tagságot.. Nagyobb sikerek forrása természe­tesen a tsz-demokrácia kiszélesítése is. Ez teszi lehetővé, hogy a ‘agság még fokozottabban beleszóljon a szövetkezet életébe. r) öntő jelentőségű, hogy az egyé nileg dolgozó parasztság mimé! szé- ^lesebb körben megismerkedjen a tsz-ek eredményeivel. A tsz- • agok, a népnevelők beszéljenek errőL Ahol foglalkoznak az egyéni­leg dolgozó parasztokkal, ott a siker sem marad el. A határozat meg­jelenése óta a szolnoki járásban a második előkészítő bizottság jött létre, legutóbb Tiszavárkonyon. Segíteni kell azonban abban is, hogy a meglévő tsz-ekbe minél többen lépjenek be, éppen az eredmények láttán. Több nagyüzem, több tsz-tag nagyobb lehetőséget teremt a ter­méshozam fokozására. A határozat nagyobb nyomatékkal húzza alá a tszcs-ékkel és az alasconyabb fokú társulásokkal való foglalkozás fon­tosságát is. ügy kell ezeket tekinteni, mint a termelőszövetkezetek előiskoláit. így is kell viszon1- támogatni őket. Ezt szükséges kihang­súlyozni, mert az a tapasztalat, hogy megyénkben ez a segíté' a párt­szervek de állami szervek részéről is igen sokszor elmarad. Végül a ha- rozat leszögezi, hogy az egyénileg dolgozó parasztoknak szintén lehe­tővé, kell tenni, hogy a gazdaságukban meglévő tartalékokat feltárják (több kisgép, műtrágya, stb. juttatás). összefoglalva: Az ipar és a mezőgazdaság területén pártszerve­zeteinknek állandó harcot kell folytatniok azért, hogy az életszín­vonal emelésének legfontosabb előfeltételét, az anyagi alapot a ter­melés útján napról napra biztosítsuk. Ennek érdekében jól kell is­merni a gazdasági kérdéseket és ennek, valamint a párt- és kormány- határozatoknak az ismeretében helyes elgondolásokkaL a dolgozók ja­vaslatainak felkarolásával elő kell segíteni hogy a gazdaságvezetés megoldja feladatát. így valósítható meg, hogy a pártszervekkel, a kommunistákkal az élen, a dolgozókkal együtt a KV legutóbbi határo­zatában megszabott feladatokat sikeresen valósítsuk meg, mind az ipar, mind a mezőgazdaságban, de az élet minden területén. II népgazdaság fejlesztésével a népjélét emeléséért Hegedits András elvtárs beszámoló fa as MDP Központi Vezetőségének ülésén a második ötéves terv irányelv-tervezetéről Gazdasági együttműködésünk a szocialista országokkal meggyorsítja a népgazdaság fejlődését (A beszéd előző részét lapunk keddi számában közöltük.) Második ötéves tervünk szerve­sen beilleszkedik a szocialista or­szágok gazdasági együttműködé­sének rendszerébe. Ez tervünket reálisabbá teszi és lehetőséget te­remt a népgazdiság gyorsabb fej­lesztésére. A szocialista országok közötti együttműködés a legutóbbi időkig főleg különböző kereskedelmi szer­ződésekben jutott kifejezésre és egyes területeken a gazdasági se­gítségnyújtásra, a műszaki tapasz­talatcserére terjedt ki. 1955-ben, de főleg a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresz- szusa után ez a gazdasági együtt­működés új, fejlettebb formákat öltött. A KGST-hez tartozó orszá­gok egyeztették távlati terveik alapvető előirányzatait, és az egyeztetés alapján egész sor terme­lési ágban nagy jelentőségű meg­állapodások jöttek létre az egyes országok közötti szakosítás, munka- megosztás és kooperáció megvalósí­tására; Ezeknek a fejlett formáknak az alkalmazása azt jelenti, hogy a szo­cialista tábor KGST-hez tartozó or­szágai ráléptek a nemzetközi mun­kamegosztás tervszerű megvalósí­tásának útjára. A nemzetközi munkamegosztás a szocialista tábor országai között kü­lönösen fontos olyan kis ország szá­mára, mint Magyarország. A termelés nemzetközi szako­sítása s így a termékek nagy sorozatokban, korszerű techni­kával történő előállítása lehe­tőséget teremt arra, hogy a munka termelékenysége tekin­tetében fokozatosan elérjük és túlszárnyaljuk a fejlett tőkés- országokat. Ezt az alapvető célt magunkra hagyatva egyáltalán nem érhetnénk el. A nemzetközi gazdasági együtt­működés azonban meghatványozza lehetőségeinket, és megkönnyíti a szocialista országok számára a fej­lett tőkés országokkal folytatott gaz­dasági versenyt. A nemzetközi gaz­dasági együttműködésben rejlő új lehetőségek teljes valóra váltása még sok nehézségbe ütközik, és csak fokozatosan oldható meg. A KGST keretében létrejött megálla­podások azonban máris kedvezően éreztetik hatásukat: kiszélesedtek új ötéves tervünk távlatai, fokozó­dott megalapozottsága azáltal, hogy anyagszükségleteink fedezésében és termékeink értékesítésében szi­lárdan támaszkodhatunk nemcsak saját lehetőségeinkre, hanem a KGST-hez tartozó országokéra is. Az eddiginél sokkal nagyobb mér­tékben számíthatunk a nikkel, a horgany, a pirít, a len, és sok más fontos alapanyag tervszerű szállí­tására a szocialista országokból. Olyan anyagokról van szó, amelye­ket eddig nagyrészt vagy kizáró­lag tőkés országokból hoztunk be. Vaskohászatunk és következéskép­pen gépiparunk előirányzott fejlő­désében nagy szerepe van annak, hogy a nálunk hiányzó vasércet ug­rásszerűen növekvő mennyiségben a Szovjetunió fogja számunkra szállítaná, a hazai termelés által nem biztosítható kőszénmennyisé­get pedig Csehszlovákia és Len­gyelország, Szerves vegyiparunk fejlesztését a Román Népköztársa­ságból szállított földgázra alapoz­zuk. Jelentős mennyiségű villamos­energia átvételét tervezzük Cseh­szlovákiából, Lengyelországból és a Német Demokratikus Köztársaság­ból, Ez jelentős beruházásoktól mentesít bennünket, s lehetővé teszi, hogy javítsuk enegriahelyze- tüniket. Mi viszont az egyeztetett, kölcsönös szállítások alapján bau­xite, timföld-, alumínium- és más anyagok kivitelét irányozzuk élő a baráti országokba. Több olyan terméket, amelyek előállítására náiunk kedvező adott­ságok vannak — elsősorban gép­ipari gyártmányokat — mi fogunk szakosítottan termelni a KGST-hez tartozó más országok számára. Ez nagymértékben előmozdítja az ipa­ri termelés mennyiségi és minőségi fejlesztését. A népi demokratikus országok közül például kizárólag Magyarország fog exportcélokra 4 tonnán felüli autóbuszokat, va­lamint motorvonatokat gyárta­ni; Magyarország és a Német De­mokratikus Köztársaság exportál gabonakombájnt; Magyarország és Románia gyárt kukoricakombájnt a többi népi demokratikus ország számára. A szakosítás lehetővé te­szi számunkra a 600 LE-s és más dieselmozdonyok gyártásának roha­mos fejlesztését. Második ötéves tervünk előirány­zatainak meghatározásánál termé­szetesen figyelembe vettük, hegy egész sor egyéb terméket más szo­cialista országok gyártanak. Le­mondtunk több olyan gyártmány bevezetéséről vagy fejlesztéséről, amelyekhez adottságaink kevéssé kedvezőek. így például a második ötéves terv időszakában továbbra sem gyártunk személygépkocsikat, nem fejlesztjük a vasúti teher- és hűtőkoosák gyártását; Ezeket a gyártmányokat a szocialista tábor más országaiból szerezzük be. Nagy távlati jelentősége van az egyes országok viilamosenergia-há- lózata összekapcsolásának, vala­mint a Duna víziereje komplex fel- használásának is. Ezeknek a ter­veknek a megvalósítása — ame­lyekhez valószínűleg két-három öt­éves terv szükséges — jelentős energiamennyiségeket biztosít és ugyanakkor közlekedési és öntözési szempontból is új jelentőséget ad a Dunának. Ezeknek a terveiknek a megvalósítására már a második ötéves terv időszakában megtesszük az első lépéseket. A gazdasági együttműködés nem korlátozódik csupán a KGST-ben részvevő országokra, hanem egyre inkább kiterjed a szocializmust épí tő Kínai Népköztársaságra és a Ju­goszláv Szövetségi Népköztársaség- a is. Magyarország számára különö­sen nagy jelentősége van a szomszédos Jugoszláviával való gazdasági kapcsolatok megerő­södésének. Ez kedvező feltéte­leket teremt a szorosabb gaz­dasági együttműködés megvár Iósítására. Ennék első. jele volt a pénzügyi megállapodás megkötése és az áru­forgalom növelésén kívül a műsza­ki-tudományos együttműködési szerződés megkötése. A gazdasági együttműködés kiszélesítésére to­vábbi lépéseket kell tennünk; A szocialista országok közötti nemzetközi munkamegosztás egy­szersmind fontos tényezője a nem­zeti adottságok és sajátosságok fel- használásának is. A szocialista or­szágok közötti nemzetközi munka- megosztás egyre inkább lehetővé teszi, hogy ne kelljen egy időben fejlesztenünk a termelés — főleg a nehézipar — valamennyi ágát. így minden ország azokra a termelési ágakra összpontosíthatja erőforrá­sait, amelyek legjobban megfelel­nek adottságainak, jellegzetes sajá­tosságainak; A szocialista országok közötti gaz­dasági együttműködésben kifejtett aktív részvételünkkel a proletár in­ternacionalizmus szellemében já­runk el, s ugyanakkor meggyorsít­juk, szilárdabb alapokra helyezzük termelőerőink, az egész magyar népgazdaság fejlődését. Az Ipar fejlesztésének terve egyes Iparágak fejlesztésének né­hány sajátos kérdése közül, azokat szeretném csak kiemelni, amelyek a vita során felmerültek Népgazdaságunk fejlesztésében az iparnak van a legnagyobb jelen­tősége. Az ipar fejlődésének fó ará­nyairól az előzőekben már szó volt. Az ország, iparosításának és az A második ötéves terv egyik legfontosabb sajátossága, hogy az ipari termelés növelését több mint kétharmad részben a mun ka termelékenységének nőve lésével akarjuk biztosítani. A műszaki fejlesztés anyagi alátá­masztását szolgálja az ipar fejlesz­tésére fordítandó beruházás' össze­gek jelentős része. A második öt­éves tervben az ipari beruházások­ból nagyobb részt fordítunk a meg­levő üzemek korszerűsítésére és bő­vítésére, mint az első Ötéves terv éveiben, amikor a beruházások nagy részét új üzemek létesítésére fordítottuk. A második ötéves terv időszakában a gépek részaránya az összes beruházásokból, eléri a S0— 32 százalékot, az első ötéves terv időszakában elért 21 százalékkal szemben. Az irányelvek tervezetéhez szá­mos javaslat érkezett a műszaki fejlesztés különböző kérdéseiről. Sokan felvetették például az öntö­dék korszerűsítését, új termelési el­járások alkalmazását, új gyártmá­nyok bevezetését. A második ötéves terv irányelvei természetesein nem tartalmazhatják a műszaki fejlesz­tés részletes, üzemenként is igen sokrétű célkitűzéseit. Ezért a fejlő­dést ezen a téren inkább olyan köz­ponti intézkedésekkel kívánjuk biz­tosítani, amelyek az üzemek veze­tőit és dolgozóit érdekeltté teszik a műszaki színvonal emelésében. Nagy erőfes*i<éseket kell tennünk a nyers= anyag és energia készletek feltárására Milyen egyéb sajátosságai van­nak az iparfejlesztés irányelvei­nek? Abból a tényből, Hogy orszá­gunk ipari nyersanyagokban és energiaforrásokban szegény, egye­nesen következik, hogy nagy erőfe­szítéseket kell tennünk a nyers­anyag- és energiakészletek feltárá­sára, mindenekelőtt a geológiai ku­tatásokra. Erre á célra a második ötéves tervben az első ötéves terv­ben előirányzott összegnek csak­nem háromszorosát fordítjuk s mindent el kell követnünk, hogy ezt a lehető legcélszerűbben hasz­náljuk fel. Jelentős összegeket biz­tosítunk a feltárt nyersanyag- és fűtőanyagkincs kiaknázására és megfelelő hasznosítására. Az Ipar fejlesztése szempontjá­ból a nyersanyaghelyzet meg­javításán kívül egyik legfon­tosabb feladat a zavartalan energiaellátás biztosítása. Az ország legfontosabb energiahor­dozójának, a szénnek a termelése az elmúlt években nagyon gyorsan növekedett. Szénvagyoniunk szá­mottevő, de évről évre aránylag nagy hányadát kell igénybevenni. Ebből a szempontból — sajnos — világviszonylatban az első helyek egyikét foglaljuk el. SzénMncsünk kedvezőtlen geológiai elhelyezkedé­se miatt majdnem kizárólag mély­műveléssel termelhető, sok és túl­nyomóan importból származó bá­nyafát igényel és a kibányászott szén átlagos fűtőértéke viszonylag alacsony. Ilyen körülmények kö­zött a szénbányászat fejlesztése rendkívüli előfeszítéseket, viszony­lag nagy beruházást követel. Ebből következik, hogy különös gondot kell fordítanunk a szénnel való takarékosságra, a szén előkészíté­sének és felhasználásának megjaví­tására; Ezenkívül az eddiginél sok­kal nagyobb összegeket kell fordí­tanunk az olaj- és földgázvagyon fokozott feltárására, és így a szén­nél gazdaságosabb energiatermelési lehetőségek kiszélesítésére. Az energiáhelyzet alakulásában fontos helyet foglal el a villamos­energiatermelés, amely a korábbi években nem volt kielégítő. Külö-. nősen nagy zökkenők voltak 1953 végén és 1954-ben. A villamosener­gia-termelés fejlesztése elmaradá­sának következményeit a második ötéves terv idején sem lehet telje­sen felszámolni, bár az elmaradás behozására igen jelentős lépések történnek. (Folytatás a 2-ik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents