Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-22 / 173. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956. Jfflins 22. BESZÉLGETÉSEK Beeaélgetnek az emberek, ott­hon és munká'bamemet, az anyag­kiadónál vagy az ebédszünetben, amikor csak van egy kis idő, szót váltanak, Máskor talán egy-egy apiró eseményről, de most orszá­gos dolgokról mondanak véle­ményt! A Tásza Cipőgyárban a munkahelyen kerestünk fel né­hány elvtársat, szívesen mondják ed gondolataikat a Központi Veze­tőség júlláus 18-1 határozatáról es a Politika! Bizottság beszámolójá­ról. özv; Mihályi Jánosné a fehér cipők kapldragasztását végzi, mi­közben beszél, egy percre sem áll meg kezében a munka. — Nagyon őszinte volt Rákosi elvtárs önkritikája — mondja el­gondolkozva — mi tiszteljük es becsüljük ót továbbra is. Gero divtára személye is megnyugtató, bízunk a Központi Vezetőségben. így beszél tőmandaitókban, egy­szerűen. Még ezt is hozzáteszi: — Az élv ugyanaz marad, ez nem lehet vitás, nekünk harcol­nunk kell továbbra is, de új mó­don, a XX; kongresszus szellemé­ben. Sajnos, nincs idő rá, hiszen nem akarjuk munkájában zavarni, hogy bővebben is beszélgessünk most erről, pedig az egyszerű mondatok között még sok gondolat buzog, özv. Mihályi Jánosné sókat tudna mondani az életróL Három gyer­meket nevelt fel, fia katona, egyik lánya már férjhez ment, a másik iskolás; Pérje nyolc éve halt meg, egymaga küzdött a gyermekek be­csületes neveltetéséért. Keresete 800—850 forint havonta, nagyon be kellett ezt osztani, amíg négyen voltak és még most is. De a biza­lom sose hagyta e!L Párttag, min­dég tudta a kötelességét; Most azonban a költelességtudáson túl más is ki csendül szavaiból, az el- titkolhatattam öröm. örül annak, hogy megértik gondjait és márts történnek intézkedések, amelyek, ha egyesapásra nem Is oldanak meg mindent, de segítenek; — Háromszázötven forint Béke­kölcsönt jegyeztem, ez harmincöt forint havonta. Jó, hogy egyelőre szüneteltetik a jegyzést. Ez a pénz is sokat jelent, hát még ha üzemi vagy országos viszonylatban néz­zük. A hadsereg létszámának csök­kentése, ez is az életszínvonal emelkedéséit segíti:;; — így beszél özv. Mihályiné elvtársnő, meglátva az összefüggést az országos és az egyéni dolgok között; Rákit a Rózsa, a 45-ös műhely­ben ellenőr és lerakó, párttag, pártbizalmi, ö még a fiatal kor­osztályhoz tartozik, de beosztásá­nál fogva is komoly ember. A mű­hely legtöbb dolgozója fiatal lány, sokat beszélgetnek a munka után, a leányszállástm is, így a társai véleményét is el tudja mondani. — Azt mondják a lányok, hogy a fiatalok, a házasulandók gondjait még inkább meg lehetne könnyí­teni, ha a részletakciókat kiterjesz­tenék több olyan cikkre is, amit ma még nem lehet részletre vá­sárolni. Sok fiatal házasságát ne­hezítik ma még a lakásgondok, ha­bár itt a gyárban előnyösebb a helyzet, mint másutt, hiszen a gyár is építtet lakásokat. De azért várják a fejlődést ók is és az or­szágos dolgoikról szólva főleg ezek­ről beszélgetnek. Na meg a Béke­kölcsönnel kapcsolatos rész, hát ennek mindenki örüL Amint látjuk, a fiatalok még nem elemezték valami mélyreha­tóan az eseményeket, de remélhe­tőleg a következő napokban még többet értenek majd meg belőle. Boros Gábor gumigyári szabász volt a következő, akit felkeres­tünk Nagy porfelhő veszd körül a gépét, a zinszterán por, ami meg­akadályozza, hogy a szabáskés oda­ragadjon a gumihoz; Bizony nem valami egészséges munka ez és sú­lyos hiba, hogy a szeüőzőberende- zés felszerelésére még nem került sor ebben az üzemrészben. A sok szép beruházás mellett, amit ^ a gyárban végeznek, a dolgozók egészségvédelmére is nagy gondot kellene fordítani — ez az első gon­dolatunk Megerősíti ezt, amikor megtudjuk, hogy valami óknál fog­va még védőéteft sem adnak az itt dolgozóknak De Boros elvtáns szinte szégyenli elmondani ezeket. Mintha restellné, hogy mi most or­szágos dologban akarjuk hallani a véleményét és mégis ilyenekre kell választ adnia. De talán megértik majd. akik e sorókat olvassák és tehetnek róla, ott a helyszínen is, hogy ez is éppen ahhoz az orszá­gos nagy ügyhöz tartozik, amiről Gerő elvtárs beszélt a KV ülésén, örvendetes, hogy terveznek egy automata-gépet, ami könnyebbé, egészségesebbé teszi majd ezt a munkát, de addig is gondoskodni kell azokról, alkik ma még egész­ségtelen viszonyok között dolgoz­nak. Ezt természetesen nem Boros elvtárs mondta nekünk, bár ő is mondhatta volna. De ő csendesen és a maga gondjait szándékosan félretéve arról beszélt, mennyire egyetért a KV határozatával és hogy helyesli a Politikai Bizottság beszámolójában bejelentett intéz­kedéseket is. XI éve van a gyár­ban és 1947 óta párttag, a szakma kiváló dolgozója, pártbizalmi és a műheiybdzotfság elnöke. A dolgozó­társainak megbecsülése révén kap­ta ezeket a megbízatásokat; Ami­kor elbúcsúztunk tőle, arra gon­doltunk, hogy a jó keresete mel­lett, amivel meg van elégedve, azért még jobban meg kellene be­csülni munkáját a gyár vezetőinek. Érdeklődtünk aziránt is, hogy a pártbizottság és pártaílapszerveze- tek vezetőd, a népnevelők beszél­getnek-e a dolgozókkal a KV. ülé­sén elhangzottakról. Igaz, még csak másfél nap telt el, amikor ott jár­tunk, de mégis az volt az érzé­sünk, bátrabban kellene ezekről a kérdésekről beszélgetni a dolgo­zókkal; Nem kellene felsőbb uta­sításra várni egy-egy bizalmi vagy népnevelő értekezlet megtartásá­hoz. Beszélgetnek a dolgozók, orszá­gos és egyéni problémáikról vál­tanak szót. Ne bízzuk a véletlenek­re ezeknek a beszélgetéseknek ala­kulását, segítsünk mi, párttagok elsősorban és a vezetők különösen, hogy megértsék a határozat, a be­számoló lényegét és a feladatokat is, amelyek további előrehaladá­sunk útját világítják meg, tiszta fénnyéL F. T. P. A földrendezésekről és a tagosításokról A% Elnöki Tanács törvényerejű rendelete ___________JOL/ÜS ___________ 0 LENGYEL NÉP FELSZAB íDULáSÁMAX NEMZETI ÜNNEPE Illyés Gyula: Lengyeleknek — lengyelekről Háromszor jártam Lengyelországban, 1929-ben, 1934-ben, ■ egy-egy napra ekkor — s 1948-ban huzamosabban. Minden alkalom­kor meghatva léptem át a határt. Miért? Elemi iskolás koromban legkedvesebb szavabnányom Csengery Gusztáv „Fogoly lengyel" című verse volt. Ügy mondtam föl, hogy mindannyiszor én magam lettem a macejovici csata hőse, Kosciuszko! Később, nagyobb diák korom­ban hadvezér eszményképem Bem József volt. Az érettségi ünnepé­lyen Vörösmarty „Élő szobor” című versét, Lengyelországnak e nagy apothecxzisát szavaltam. Azt a dalt, amit mi magyarok „Lengyel himnusz” néven ismorünk, többször énekeltük a magyar himnusznál is, mert erre magunktól otthon is rágyújtottunk. A lengyel és a ma­gyar nép között afféle unokatestvéri viszonyt képzeltem: a lengyelek is épp annyit szenvedtek s küszködtek a múltban, akár mi. Mindez elegendő volt, hogy azt higyjem: jól ismerem a lengyeleket. Körülbelül harminc év óta — műveltségem kialakítása óla «■» van módom úgy figyelni a nemzeteket, mint addig az egyéneket; Ez óriási idő. s ha még azt is számba vesszük: mi minden próbán mentek át ez alatt az idő alatt a nemzetek; A nemzeteknek is van, nagyon is, karakterűik, a harmincéves megfigyelés ezt a régi, romantikusnak vélt megfigyelést erősíti benn vünk. A lengyel nemzeti karaktert igen sokban hasonlónak érzem a magyaréhoz,, Ez az én toOamből nemcsak dicséret, hisz mi magyar irák, biz «4ég szigorúan nézzük s ábrázoljuk saját nemzetünket. De emiatt nézem t— akaratlanul és kéretlenül -=» a lengyel minden ügyét egy kicsit úgy, mint a sajátomét; Láttam az ép, aztán a földig rombólIt Varsót. Az újra feiépüSt várost csak fényképeken láttam. De ezek láttán is olyan melegség öntött el, mintha valami baleset után hosszú gyógyítás eredménye- ként egy addig béna tagomat tudtam volna ismét mozgatni. Len­gyelország épsége, virágzása a mi egészségünknek is tartozéka. Közös királyaink alatt egyenrangúak voltunk a világ szenté* ben. A magyar nép sorsa kegyetlenebb volt a lengyelekénél; a törté- nelem szakadékában mi mélyebbre zuhantuk; Mi feleannyian sem vagyunk, mint a lengyelek; Az emberiség égboltozatán fürtben ra­gyognak a rendkívüli szellemek, amelyek a lengyél főidről szálltak föl Magyar csak egy-kettő villog, az is el-ethomMyosodva. Nyelvünk, földrajzi fekvésünk bennünket jobban étzár. Mégsem irigykedve néz­zük Kopemikus, Chopin, Miaklewicz népének lankadatlan föL-fOL törését. Bíztatónak és erősítőnek; Szeretettel az ember nehezen dicsekszik. Mégis kimondom: a magyarok érzése — szinte nemzeti közérzése —, hogy a lengyetek is jóindulattal, rokoruszenvvel vannak mi irántunk. Berniünket, ma­gyarokat rengeteg félreértés övez. Kétszeresen jól esik tehát a meg­értés. Azt hiszem, egészséges, szép erő lesz a népeknek abban az áj összeforrásában, amelyet ma a történelem jósol s az emberi értetem mint fő-főszukségességet akar. A Bem-rakparton áU Bem Apó szobra és a talpazatom, a nagy* betűs felirat: PISK1; Kövessük a harctereken, konftldkocsán baktató Józef Bem fát bornak útját a pisid csatáig-,,, Kövessük Bemet, aki az Erdélyi Hadsereg élén honvédéivel győzelmet-győzelemre halmoz, s akit ka­tonái, köztük Petőfi valósággal istenítenek. Erről tanúskodnak a szo­A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok szocialista nagyüzemi gazdálkodásának kialakítása és fej­lesztése érdekében szükséges föld- rendezések és tagosítások végrehaj­tásáról törvényerejű rendeletet ho- 'ott A törvényerejű rendelet ki­mondja, hogy földrendezést és ta­gosítást csak engedély alapján le­het végrehajtani. Az engedélyezés­nél a termelőszövetkezetek, vala­mint az egyéni gazdálkodó parasz­tok és dolgozó kisemberek haszná­latában lévő földterületek egymás­hoz viszonyított arányát és a köz­ség, vagy város határában levő föl­dek szétszórtságát kell figyelembe venni. Az engedélyt a földrendezés­re csak akkor lehet kiadni, ha a termelőszövetkezetek és az egyéni­leg dolgozó parasztok által használt földterületből 3000 katasztrális holdnál kisebb határú községekben legalább 70 százalék, 3000—6000 holdnál legalább 75 százalék, 6000 katasztrális holdnál nagyobb határú községekben pedig legalább 80 szá­zalék a termelőszövetkezetek hasz­nálatában pan. Tagosítani akkor le­het, ha a tagosítást kérő termelő­szövetkezeteknek, illetve álla- ml gazdaságoknak — 20 ka" taaztrális holdnál kisebb dara­bokban i-í együttesen 400 ka­tasztrális holdat meghaladó, szétszórtan fekvő területük van. Egymást követő években tagosíta- ni nem lehet; A földrendezés és ta­gosítás engedélyezését az érdekelt termelőszövetkezetek kérhetik, ha a tagok többsége a közgyűlésen _ így határoz, valamin az érdekelt álla­mi gazdaságok igazgatói, amennyi­ben a kártalanítási kötelezettség teljesítését termelőszövetkezeteknél közgyűlési határozattál, állami gaz­daságoknál pedig igazgatói nyilat­kozattal vállalják. Az engedélyeket a megyei tanács végrehajtó bizott­sága adja ki, A tagosítást július 1- t*l lehet engedélyezni, s azt augusz­tus és szeptember hónapban végre is kell hajtani. A földrendezést az év bármely időszakában el lehet vé­gezni. A földrendezést a községenként alakított földrendező bizottság hajt­ja végre. A bizottság elnöke a köz­ségi tanács végrehajtó bizottságá­nak valamelyik tagja. A tagosítást tagosító bizottságok végzik, amelyek elnökeit a községi tanács végrehaj­tó bizottságának tagjai közül kell kijelölni; A földrendezések és tago­sítások helyi irányításáért, meg­szervezéséért és végrehajtásáért a megyei tanács végrehajtó bizottsá­gának elnöke a felelős, A törvényerejű rendelet előírja, hogyan kell végrehajtani a földren­dezést és a tagosítást Megállapít­ja, hogy egyik sem terjedhet M a bel­területen levő földekre, A föld- rendezést végre kell hajtani a szőlőnél és gyümölcsösnél is, tagosításba azonban egyiket sem lehet bevonni. Erdőt tagosítani és rendezni csak a megyei tanács végrehajtó bizottsá­gának külön engedélye alapján le­het. A földrendezés, illetve a tago­sítás nyomán a termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok szétszór­tan levő földjeinek összevonásával olyan területeket kell kialakítani, amelyek — az adott természeti és gazdasági feltételek mellett — a nagyüzemi mezőgazdasági termelés legkedvezőbb lehetőségeit teremtik meg. Ezért a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok földjeit, gaz­dasági épületeik körül, lehetőleg már meglévő táblájukhoz csatlako­zóan kell kijelölni, elsősorban azok­ban a dűlőkben, ahol a legtöbb földjük vám Sem a termelőszövet­kezetek, sem az állami gazdaságok nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe, mint az eljárást megelő­zően voltak, A földrendezést és tagosítást úgy kell végrehajtani, hogy az minél kevesebb egyénileg gazdálkodó dol­gozó paraszt földjét érintse. Ezért a termelőszövetkezetek területét a szükséghez mérten egy, vagy több táblában ott kell kialakítani, ahol a termelőszövetkezetnek, illetve a ta­goknak a legtöbb földjük van: A dolgozó parasztok tanyaterü­leteit lehetőleg a termelőszö­vetkezet területén kívül kell hagyni. A háztáji gazdálkodás­hoz szükséges területeket a kö­zös területtől elkülönítve le­hetőleg belterületen kell kiad­ni. A rendelkezés határozottan ki­mondja, hogy az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztoknak feltétle­nül azonos értékű és lehetőleg azo­nos művelési ágú földet kell cserébe adni. Az értékkülönbözetet nagyobb terület cserébe adásával Is ki le­het egyenlíteni; A kulákok részére azonos nagyságú csereterületet kell kiadni, miután a dolgozó parasztok földjeit már kicserélték, A terme­lőszövetkezetek használatába lehet adni az 50 katasztrális holdnál ki­sebb állami és községi erdőket. Ha a földrendezést télen hajtják végre, az érintett községekben és városokban, az állami gazdaságok és az egyénileg gazdálkodó parasztok azon területen aratnak, ahol vetet­tek, a termelőszövetkezetek pedig ott, ahol az őszi vetést közösen, il­letve a belépő tagok még egyéni­leg végezték eh Minden érdekelt részére biztosítani kell a tavaszi ve­téshez szükséges területet. Állami tartalékföldre kötött haszonbér­letet, a földrendezés, illetve a tago­sítás miatt — a szerződés lejárta előtt — nem lehet megszüntetni, legfeljebb azonos értékű csereföldet lehot kiadni. Földfelajánlást általá­ban nem szabad elfogadni; A tör­vényerejű rendelet ezután megálla­pítja, hogy ’tik azok, akik kivéte­lesen felajánlhatják földjüket, majd a tagosításba vagy földrendezésbe eső épületekről intézkedik. A tulaj­donosnak — a termelőszövetkezet részére kialakított táblába eső épü­letéért — azonos értékű csereépü­letet kell adni, vagy az épületet — önkéntes megegyezés alapján — az ellenérték teljes összegének pénzbe­li megtérítése mellett át lehet ven­ni; A földrendezéseket és tagosí­tásokat a tanácsok végrehajtó bizottságra! ellenőrzik. Ha azt tapasztalják, hogy a földrende­zési és tagosítás! bizottságok törvénysértő eljárást követtek, határozataikat meg kell sem­misíteni és új eljárásra kell őket utasítani, A földrendezési és tagosítási bi­zottságok határozatai ellen a me­gyei tanács végrehajtó bizottságá­hoz lehet fellebbezni, viszont a föld- rendezés, Illetve a tagosítás enge­délyezése cs a földfelajánlás tár­gyában hozott határozatok ellen jogorvoslatnak nincs helye. borra vésett elragadtatott Petőfi-sorok is: Szerencse és az Isten ' tőlünk elpártoló, Egy pártfogónk marad csak Vetünk: ez Bem való. Oh, Bem, vitéz vezérem. Dicső tábornokoml Lelked nagyságát könnyes szemekkel bámulom, S ha volna ember, kit mint Istent imádók, Meghajlamék előtted, Térdem meghajlamék. Bem hadttaktik&ja meglepi az ellenséget. Az apró kis lengyel, akit telistele sebek borítanak, s aki seregeit az első sorok élén, legénységi uniformisban vezényli, „Előre, fiaim” kiáltással, valóságos csodákat mível a csatatereken; Mesterien irányítja a tüzérséget, ágyúival váratlan manővereket hajt végre, ő maga tanítja be a kéj» estien újoncokat a puska kezelésére és személyesen veszi kezelésbe gz ágyúkat, ha arra szükség mutatkozik; Ha történetesen vissza­vonulásra kerül sor, ágyúival ő maga fedezd a gyalogság hátrálását, Nem ismer fáradságot és fájdalmat. Amikor ellőtt ujját a tábori sebész leoperálja, szisszenés nélkül tűri a műtétet; Hadseregében demokratikus légkör és igazi bajtársiasság uralkodik. A közös sza­badságszer ctetet és a vezér iránti feltétlen tisztelet és szeretetet fűzi össze a hadsereg somiban a magyar és székely katonákat a román nép fiaival, a bécsi önkéntesekkel és a légió tagjaival. Bem rendíthetetlen optimizmusa és forradalmi hite szárnyakat ad a hadseregnek, mm Alvhncz, Medgyes, Jad, Vöröstorony, Brassó, Olaszfalu, Sepsiszentgyörgy, Segesvár, Hátszeg, Kar árusebes, Lugos, Temesvár, Fehértemplom —■ a győzelem útja wMi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk!” «=■ ujjong Petőfi-.-% S a győzelem újabb állomásai es Orsóvá, Beszterce, Nagyszeben, Pisid-.-., Pisid, Erdély kulcsa; Ttt dfl Bem serege élén a híd előtt, rá­mutat és ezt kiáltja Tartottéi felé: A hidat vtsssxvfagMlom vagy élesemé Előre magyar! Ha híd «8nos, nincsen haza'. És Bem katonát fergeteges rohammal ostroméinak. Béni az élen komnumdéroz. Itt törtévük, hogy egy öreg székely honvéd a következőkkel fordul hozzá: >— Édes jó Bem apőkal Bizony nem jó dolog, hogy kegyelmed mindig itt jár elől. Egyszer csak meglövik kegyelmedet alaposan, akkor aztán ki lesz a mi drága Bem apókánk. Maradjon csak hátul, ormom, kommandérozzon bennünket. Bem arcán megjelenik a mosoly, két lépést hátrál; aztán él­kiáltja magát: „De most aztán előre magyarok!” Ekkor már a sereg a hídon verekedett, sűrű, egymásutáni hullámokban indultak rohamra, ellenállhatatlanul.., Mire a nap le* hanyatlottt, már messze járt a rozzant fahldtól az Erdélyi Hadsereg; A hídon pedig az aükonyatban tépett szélű magyar zászlót lenge­tett a szél -. s, „Előre magyar! Ha híd nincs, nincsen haza!” A dunaparti szobor Bem apójának előremutató keze ezt ö a pillanatot ábrázolja.

Next

/
Thumbnails
Contents