Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-21 / 172. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1956. július 91

A PÁRT ZÁSZLAJA ALATT

Felelősségünk teljes tudatában szálljunk síkra a ftárt egységéért

A XX. kongresszus óta eltelt ' * idő párttagságunk jó részében egyes kérdések tisztázatlanok voltak és ezért bizonyos határozatlanság volt érezhető helyenként.

A Központi Vezetőség július !8-i ülése ezt a bizonytalanságot eloszlatta és félreérthetetlenül megmutatta azt ez utat, melyen Pártunknak, de egész dolgozó népünknek haladnia kell.

Véleményem szerint nagy szükség volt a Központi Vezetőség tájékoztatójára, mert az ellenséges elemek a legutóbbi időben már szinte szervezett támadást kezdtek indítani pártunk és annak vezetői ellen, igyekeztek pártunkat és vezetőit lejárastul, eredményeinket becsmérelni és az elkövetett hibákat felnagyítani, anélkül, hogy 11 évi munkánk egy-egy dicső állomásáról egy szót is szóltak volna.

A Központi Vezetőség ülése — a június 30-i határozat mellett — most már határozott és félreérthetetlen választ adott mindenkinek.

A Politikai Bizottság beszámo- lójában engem leginkább a a párt egységére vonatkozó rész ragadott meg. Pártunk — mondja a beszámoló — azonos nézeteket valló, egy és ugyanazon politikát megvalósító emberek önkéntes harci szövetsége legyen. Nekünk, párttagoknak kommunista felelősségünk teljes tudatában keil ezért harcba szállni, mert így tudjuk csak megvalósítani az előttünk álló nagyszerű feladatokat.

Rákosi elvtárs lemondását véleményem szerint higgadtan kell fogadni. Vannak ugyanis < olyanok, akik még mindig a személyi kultusz légkörében élnek és nehezen tudnak attól megszabadulni. Ezek az elv társak nem látják, hogy egy vezető mellett sok harcedzett, szilárd kommunista élvtárs dolgozik, akik ilyen esetben tovább viszik a harcot.

T? étségtélen, hogy Rákosi elv- társnak rendkívül nagy érdemei vannak pártunkért, az elnyomattak szabadságáért, a dolgozó parasztsággal szövetséges munkás- osztály hatalmának kivívásáért és a szocializmus építéséért folytatott harcunkban. Mi, magyar kommunisták ezt mindig értékelni fogjuk és erről soha nem fogunk megfeledkezni: Rákosi elvtársra mindig úgy gondolunk, mint pártunk egyik legjobb harcosára. Ugyanakkor azt is leszögezzük, hogy teljes szívvel és odaadással követjük a Központi Vezetőséget és Gerő Ernő elvtársat, Központi Vezetőségünk első titkárát.

EGERVÁRI LAJOS,

a Szolnoki Cukorgyár Célgazd. dolgozója.

Sok sikert pártunk Központi Vezetőségének további munkájához

A Központi Vezetőség határozata első mondatainak hallatára meglepődtünk a Központi Vezetőség és a Politikai Bizottságban történt változások miatt. A határozatban foglaltak áttanulmányozása után azonban rögtön megértettük a helyzetet és egyetértünk Rákosi elvtárs felmentésével, bár több mint 40 éven át végzett áldozatos munkáját sohasem fogjuk szem elől téveszteni. Mondhatom azt is, hogy vállalatunk dolgozói a határozatban foglaltakkal teljes mértékben egyetértenek. Valóban előre kell tekintenünk, népünk jólétének emelésére, pártunk egységének szilárdítására kell fordítani az erőnket. Nagyon fontosnak tartom, hogy a.Központi Vezetőség tagjai ezután is, az eddigieknél még jobban vegyék figyelembe a dolgozók hangját, hogy bizalmunk tovább nőjön irántuk.

Kétségkívül látjuk, hogy Központi Vezetőségünk életszínvonalunk emelésére törekszik, s erre már most hathatós javaslatokat tett a Politikai Bizottság. Én és üzemünk minden dolgozója sok sikert kívánunk Központi Vezetőségünknek s- ocialista hazánk építésének nagy munkájához.

Banka János

művezető

Tiszamenti Vegyiművek

Tsz előkészítő bizottság alakult a K. V. határosat nyomán Besenyszögőn

Besenyszögön is bizakodva fogadták Gerő Ernő elvtárs azon bejelentését: ^Továbbra is változatlanul, töretlenül visszük pártunk irányvonalát a mezőgazdaság szocialista átalakítására ««Pénteken délelőtt a Rákóczi I- típusú termelőszövetkezeti csoport három tagja elhatározta, hogy a gazdasági év befejezése után a szövetkezés magasabb formáját választja.

Megalakították az előkészítőbizottságot. Elnökévé Lados Imre IS holdas középparasztot választották. Tagjai lettek a bizottságnak Boros Zsigmond 14 holdas középparaszt és Nagy Iván.

Lados Imre elmondotta, hogy a Központi Vezetőség határozatából megértette; a párt és a kormány minden lehetőséget megad a termelőszövetkezetek tovább fejlődéséhez.

M. A. Szuszlov elvtárs be§zéde a Francia Kommunista Párt XIV. kongreszusán

Párizs (TASZSZ.) A Francia Kommunista Pált XIV. kon gr esz- szusán a Szovjetunió Kommunista Pártjának üdvözletét M. A. Szuszlov tolmácsolta. Szuszlov üdvözlő beszédében többek között a következőket mondotta:

Az egész világ ismeri és értékeli azt a hatalmas hozzájárulást, amellyel a serény és tehetséges francia nép a tudományt, a kultúrát, az emberiség általános haladását, a francia munkásosztály pedig a nemzetközi munkásmozgalom fejlődését segítette. Franciaország adta a világnak a párizsi kommünt, amelynek emlékét — V. I. Lenin kifejezésével élve — nemcsak a francia munkások tisztelik, hanem az egész világ proletariátusa.

A dicső Francia Kommunista Párt joggal foglal el díszhelyet és élvez mély tiszteletet minden ország testvéri kommunista és munkáspártjai között. Megérdemelt szeretet és tisztelet övezi az önök pártjának osztály- harcokban edzett vezető magvát, az önök Központi Bizottságát és Maurice Thorezt, kedves barátunkat és elvtársunkat, a nemzetközi kommunista mozgalom kivaló harcosát.

Franciaország dolgozói a Kommunista Párt zászlad alatt eltökélten harcoltak és harcolnak az új háború veszélye és az európai háborús tűzfészkek újjászületése ellen. A francia népnek, éppúgy, mint a szovjet népnek és más népeknek is létfontosságú érdeke, hogy elősegítsék a béke és a biztonság szavatolását Európában. És a francia nép ebben a szent ügyben mindig számíthat a szovjet nép segítségére és együttműködésére!

A francia kommunisták jól látják, hogy Franciaország munkásmozgalmának további sikerei a munkásosztály akcióegységétől függnek;

Az a tény, hogy a kommunistáik és’ a szocialisták Franciaországban most. mind gyakrabban szállnak síkra együttesen a közös érdekeként vívott harcban, hogy a Francia Kommunista Párt je'en kongresszusa oly nagy jelentőséget tulajdonít az akcióegység kérdésének, azt bizonyítja, hogy Franciaország dolgozói igyekeznek és akarják leküzdeni a nehézségeket ‘és gyorsabban megtalálni a feladat megvalósításának útjait.

Az utóbbi időkben közeledés történt különböző országok kommunista és szocialista pártjai között olyan kérdésekben, mint az atomfegyver eltiltásának és a fegyverzet csökkentésének. a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésének, a népek gazdasági és kulturális kapcsolatai kiterjesztésének, a gyarmati rendszer elleni harcnak szükségessége.

Ez azt mutatja, hogy a munkás- osztály akcióegysége szükséges és lehetősége megnövekedett;

A Szovjetunió Kommunista Pártja a maga részéről megszilárdítja a testvéri kommunista pártokhoz fűződő barátságát és arra torekszik, hogy a szocialista pártokkal, köztük a Francia Szocialista Párttal is felvegye és kiterjessze a kapcsolatokat, hiszen meggyőződése, hogy e kapcsolatok a béke és a szocializmus ügyét mozdítják elő.

Igaz — itt sajnálattal kell rámutatnom — hogy a fnanaia Szocialista Párt küldöttségének országunkban járt egyes tagjai utazásukat korántsem a kölcsönös megértés elérésére igyekeznek felhasználni, hanem az objektivitás kölcsönös kötelezettségét megszegve, hamisan nyilatkoznak a szovjet rendszerről és népünk életéről.

Előttünk nyilvánvaló, hogy a kommunistáknak és a szocialistáknak sok közös érdekük és feladatuk van. S mi bizonyosak vag’mnk henne hogy nincs messze az idő, amidőn ezek az érdekek felülkerekednek a szocialista pártok egyes vezetőinek szűk törekvései felett. Vajon az európai szocialista elvtársaknak és kommunista elvtársaknak nem egyformán érdeke például az, hogy ne tűrjék az új Wehrmacht feltámasztását, hogy elérték a fegyverzet igen nagymérté- tékű csökkentését, hogy enyhítsék a katonai kiadások terhét és együttesen küzdjenek a világbékéért és a társadalmi előrehaladásért? Kétségkívül nem kis ideológiai nézeteltérések maradnak köztünk. Ezeket azonban nem a munkás- mozgalmon belüli ellenségeskedések és a „hidegháború” légkörében. hanem elvtársi viták és egy új háború vészéivé ellen, a dolgozók érdekeiért vívott harcban való együttműködés során lehet és kell megoldani.

A jelenlegi körülmények közt minden kommunista párt sikerét mindenekelőtt az határozza meg, mennyire teljesen fejezi ki és száll síkra a munkás- osztály és a dolgozók érdekeiért, országának nemzeti érdekeiért, politikai vonala menynyiben számol a konkrét nemzeti sajátosságokkal és hagyományokkal.

A munkásmozgalom és a nép nemzeti érdekeinek végcéljait tekintetbe véve, minden párt maga határozza meg feladatait. Nevetségesek azok a: ellenséges koholmányok, hogy egy ország munkásmozgalmára kívülről erőszakolhatják rá a harc céljait és eszközeit.

Ugyanakkor a kommunista pártokat a marxizmus-leninizmus egységes ideológiája, valamint a munkásmozgalom végső eszméi és a proletárinternacionalizmus elvei iránti hűség fűzi egybe szellemileg. Magától értetődik, hogy a mai viszonyok közt is fenn kell tartani és el kell mélyíteni a kommunista pártok kapcsolatait és együttműködését. A kommunisták kapcsolatainak elmélyítése annál is inkább szükséges és természetes, mert a különböző országok kapitalista monopóliumai már régen olyan

szövetségekbe és szervezetekbe téli.örültek, amelyek megkönnyítik a munkás és nemzeti felszabadító mozgalom ellen folytatott harcukat.

Érthető, hogy a kommunista pártok együttműködésének formáit nem szabhatják meg holmi sablon szerint, amely minden korban és minden körülmények között alkalmas: A kommunista pártok kapcsolatainak és együttműködésének ki- terjesztése előmozdítja azt, hogy pártjaink kölcsönösen megis- kedjenek egymás tevékenységével, elősegíti, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom soraiban megerősödjék a proletár internacionalizmus szelleme.

A marxizmus-leninizmus nagy és halhatatlan tanítása valamennyi kommunista párt kollektív alkotómunkájában fejlődik és tökéletesedne

Ezután Szuszlov elvtárs azokról a feladatokról beszélt, amelyeket jelenleg a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép megold, azokról a nehézségekről, amelyeket le kell küzdeniök, valamint az elért eredményekről.

A szovjet demokrácia megerősödésének legnagyszerűbb kifejezése az az új politikai és termelési fellendülés, amely a Szovjetunió dolgozóit most elfogja — hangoztatta — Az SZKP XX. kongresszusának határozatai új lendületet adtak a tömegek kezdeményezésének, alkotó aktivitásának, növelte bennük azt az érzést, hogy ők országuk gazdái.

Az egész országgal együtt hatalmasan fellendül pártunk. A személyi kultusz elítélése és a pártélet lenini szabályainak, elsősorban a kollektív vezetés elvének teljes helyreállítása az egész pártmunka nagyszabású megélénkülésére, a kommunisták aktivitásának fokozódására. a párt és a tömegek kapcsolatainak további megerősödésére vezetett. Mindez a pártszervezetek és minden egyes kommunista kezdeményezésének élénkülését okozza. A párt kollektív gondolkodása a gazdasági és a kulturális élet sok és bonyolult feladatának megoldására irányul. A párt különösen nagy gondot fordít a bírálatnak és az önbírálatnak, a hibák kijavítása e hatalmas eszközének fejlesztésére;

Az európai biztonság biztosításában és az új háborúk megakadályozásában nagy szerepe lehet Franciaország és a Szovjetunió békeszerető baráti kapcsolatainak és együttműködésének.

A történelem során erősödött Franciaország és a Szovjetunió népeinek barátsága, amelyet a két világháborúban közösen kiontott vér, a nemzeti függetlenség és szabadság védelmének közös eszményei kovácsoltak össze.

Erősítsük népeink barátságát és fejlesszük tovább!

M. A. Szuszlov beszéde végén felolvasta az SZKP Központi Bizottságának a Francia Kommunista Párt XIV. kongresszusához intézett üdvözletét. (MTI)

TÖTH ISTVÁN:

A KUJON

(48.)

_ j\/I it húzná az Idót! — fttymá

lta Romtóné.

Reszketett a gyönyörűségtől. Képzelete a szép, nagydarab megyei ember körül forgott. Most eljut ennek a kisgy ülésnek a jegyzőkönyve a megyére. Látják majd a mezőgazdasági osztályon, hogy ő volt az egyetlen, aki gerincesen felszólalt a terv ügyében. Az előadó elöprenkedák: „Rontóné: Rontóné;:: ki is az a Ranlóné? Persze, persze. Az a rámenős menyecske, akiről Sólyom vállalati igazgató telefonált. Meg kell nézni közelebbről ezt az elvtánsnőt. Mindig szükség van jó vezetőkáderre.”

Mindent biztosra vett. Elvégre ő

Az öreg pogány arcán enyhe mosoly pirkadt, ahogy odacsippemtett egy szemvillanást. Pajzán kis szándék kelt benne egy csepp leokéz- tetásre. De még jószót várt.

— Folytassa csak, bátyám! — nyugtatta meg Botos brigádvezető.

—Ejnye na::; Mit is tudsz te jányom a szülővárosod határáról? — dobta oda könnyedén a kérdést Kovács Imre. — Mondjál már valamit a Magyarkáról.

— Hát;;; hát arra van a pocsék Csllag-főd;:: szóval ott a kaszárnyánál kell elmenni.

— Na hátha a Botonásról többet tudsz?

— Ott van a Gyarmati-útfélen... az is elég szánálomraméütó.

is reszkírozott érte. A magaszerinti „megyei magaslatról” nézte az öreg Kovács nekibuzdulását is.

— Mit érzelegne? Nincs arra idő a mai világban, hogy a dohos időkben vájkáljunk — ütötte tovább a vasat, hogy ki ne eressze a kezéből a prímet.

Az árnyékba állított szekérről izgatott kiáltás csendült fel.

— Csak beszéljen Imre bátyám!

Mindenki arra kapta a fejét. Ifj.

Koczog Pista lóbázta lábát a lőcs mellől. Szőke haja közt még a feje teteje is piroslott, úgy meglepődött maga is a merészségén; Nékiféled- kezve rágcsált egy fűszálat;

— A Halas?

— Izé;.-: az meg a Hattyúson erről... — akadozott a fiatalasz- szony. Nem tudta mire vélni az öreg faggatását.Kíváncsian kaccantak fel itt is, ott is a brigádtagok. Az öreg feléledve játszott a javára billent hangulaton.

Pocsék főd, szánalomraméltó

— ■*- főd... Ezt tudod csak. Honnan is ismernéd jobban? Hiszen csak annak mond valamit a főd, aki meghallgatta, mit is üzen a régiek szaván.

Botonás; -.: Hajdanán batonyák laktak a vétségen, vagy gödények,

ha így jobban ismeritek. Lomha, szép fehcrtollú madarak. Furcsa nagy tokával. A szilaj pásztorok jó kásakavaró kanalat csináltok nagy csőriből.

Hattyús.;: Na érmék a' nevéből könnyű ítélni. Arrafelé tanyáztak a hattyúk. De arról már nem hallottatok, hogy az asszonyok úgy tartották őket, mint a ludakat. A rétes emberektől vették, akik tavasszal kicsi korukban fogdosták össze a madarakat. Jaj de szépeket álmodott a legény, akit a jány hattyúpihés párnán csókolt.

Meg a daru is;;; Ti* már a hangját sem ismeritek meg, mikor ősszel elhúz a fejetek felett. Nagyon nehéz volt fogni, azért is értékes volt a tola. Valamire való legény ki se jött a kapun, ha da- rutoll nem volt a kalapja mellé tűzve. A könnyedebb szárú, ren- gős, göndör baloldalas tollért egykét köböl búzát is megadtak. Hogy milyen becsülete volt a darunak, tollának? Kunmadaras meg Püspökladány még a címerébe is beletette.

Magyarka.;: A darvászok ré- gente a Magyarkán laktak. Járták a vásárokat. Kalapjuknál özön toll lengett, a kezükben meg egy lapickafába tűzve árulták. Mondják, hogy mikor a törökök Szolnokot megszállták, a M agy árkán t artott húsz szelíd darubál hatot elraboltak ;; |

Nagyon ráérhették altkor madaraikat fogdo&ni — nyelvelt Ran- tőné. Mindenáron bele akarta fojtani a szót az öregbe.

— Nem az, hogy ráérték:: -. Hanem abból is emberek élték;:; Még a tanács is igyekezett kedvére tenni a darvászotonak. Nemzetes uraimék legdrágább vagyontárgyaik közé soroltáik, ha egy szép hófehér kócaagforgóhoz jutottak. Márpedig ezt a darvász teremtette elő.

Még törvény is volt rá, hogy meg kell büntetni az olyan dar- vászt, aki „külföldinek” merészel kócsagtolflat eladni. A tanács az összes köztéherhátralékát elengedte egy jó tollért, kócsagforgóért a darvásznak. Majd kétszáz esztendeje — mondják — Labonc János darvászt megintették, mert más helységbelinek adott el kócsagtol- lat.

S zóval akkor is élni kellett::;

^ Nem igaz az, amit nektek az iskolában tanítottak azelőtt. Hogy kun apáinkat IV. Béla az alföld termékeny rónaságára telepítette le... Hol volt akkor termékeny rónaság?

Tengernyi víz, zsombékos, nádas terület. Hatszáz évig ilyen föld tartotta el a kunokat. Az én nagyapám se volit földműves ember. Csak annyit szántott, vetett mindenig, amennyi kenyérnek élég volt.

Hova is tették volna, ha többet termelnek? A kicsi száraz földhátak úgy kuporogtak a beláthatatlan vizek közt. mint apró szigetek; Némelyik faluba csak egyetlenegy keskeny földtölitósen át lehetett be- jutni .;; A víz éltette őseinket. Eső, áradás évadján még a temetőbe is csónakkal vitték a halottat. Ügy került a húsz-harminc csónakból álló menet a teplomhoz;

Ki tudott volna gabonát szállítani a járhatatlan sártengeren, ami ha felszáradt, a szekéren ülő lelkit is Idrázta. Hallottatok-e a sárhajóról? Nem, ugye? Nem is igen volt ilyen másától a világon. Lovat fogtak elébe, úgy közeledtek vele.

— Volt is sok vizes lakás — szólt közbe vígan valaki.

— Nem féltek apáink a víztől Sőt azt szerették, ha áradt a Berettyó, még a Tisza is segített neki.

Elnyelt a Nagy Sárrét minden

vizet.

Magas cölöpöket faragtak, arra vesszőből fonták a falat. Sárral betapasztották s készen volt a ház. Ha emelkedett a víz, a hemme- hummit felhordták a padlásra. Mire megjött az ár, nyugodtan nézték, hogy mossa ki a ház tapaszfalát a víz. Megmaradt a cölöp, meg a vesszőfonás. Sár meg maradt bőven tapasztásra.

— Még csak az lehetett kutya élet! — szörnyülködött Csikós Jóska.

(Folvt. köv.)