Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-03 / 156. szám

VJ lag PROLETÁRJAI EGY ESU LJ ET EKl

Vili, évfolyam, 156. szám, 1956. július 3. kedd,

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

A beadás teljesítése után szabad a gabona forgalma

(Cikk a 3. oldalon)

~\

J

Az SZKP Központi Bizottságának határozata a személyi kultusz és következményeinek kiküszöböléséről

Moszkva (TASZSZ):

I.

Az SZKP Központi Bizottsága megelégedéssel állapítja meg, hogy egész pártunk, az egész szovjet nép, a ^ testvéri kommunista- és munkáspártok, a szocialista országok nagy közösségének dolgozói, a kapitalista és a gyarmati országok embermilliói teljes helyesléssel és lelkes támogatással fogadták a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. kongresszusának határozatait. Ez érthető is, hiszen a XX. pártkongresz- szus, amely új szakasz a marxiz- mus-leninizmus alkotó fejlesztésében, mélyenszántó elemzést adott a jelenlegi nemzetközi és belső helyzetről, felfegyverezte a kommunista pártot, az egész szovjet népet a kommunizmus felépítéséért folyó további harc nagyszerű tervével, új távlatokat nyitott meg a munkásosztály összes pártjainak az újabb háborús veszély elhárítására irányuló, a dolgozók érdekeit szolgáló közös akciói előtt;

A szovjet nép az SZKP XX. kongresszusa határozatának megvalósítása során a kommunista párt vezetésével újabb kimagasló eredményeket vív ki az ország politikai, gazdasági és kulturális életének minden területén. A szovjet emberek még szorosabban a kommunista párt köré tömörültek, magasfokú alkotó aktivitást fejtenek ki a XX. pártkongresszus által kitűzött feladatok teljesítéséért folyó harcban.A kongresszus óta eltelt időszak egyszersmind azt is megmutatta, milyen nagy életerejűek a kongresszus határozatai a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom szempontjából, az összes haladó erőknek a világbéke megszilárdításáért vívott harca szempontjából. A kongresszusnak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére, a jelenlegi korszakban a háborúk elhárításának lehetőségére, az egyes országokban a szocializmusba való átmenet formáinak különbözőségére vonatkozó fontos elvi, elméleti tételei jótékony hatással vannak a nemzetközi helyzetre, előmozdítják a feszültség enyhítését, erősítik mindazon erők akcióegységét, amelyek a békéért és a demokráciáért küzdenek, előmozdítják a szocializmus világrendszere állásainak további megszilárdulását.

Míg a szovjet emberek körében, a népi demokratikus országok és az egész világ dolgozói körében nagy lelkesedést, az alkotó kezdeményezőkészség és a forradalmi energia újabb felbuzdulását váltották ki az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai, addig a munkásosztály ellenségeinek táborában riadalmat és ingerültséget okoztak. Az Egyesült Államok és néhány más kapitalista hatalom reakciós köreit szemmellátha- tóan nyugtalanítja a béke megszilárdulásáért folyó harcnak az a uagyszerű programja, amelyet az SZKP XX; kongresszusa jelölt meg. Nyugtalanságuk olyan arányban növekszik, ahogyan ez a program tevőlegesen és következetesen megvalósul;

Miért összpontosítják tüzüket a kommunizmus és a szocializmus ellenségei azokra a fogyatékosságokra, amelyekről pártunk Központi Bizottsága az SZKP XX. kongresz- szusán beszélt? Azért teszik ezt, hogy elvonják a munkásosztály és pártjainak figyelmét azokról a fő kérdésekről, amelyeket a X?i. párt- kongresszuson vetettek fel és amelyek megtisztítják az utat a béke, a szocializmus, a munkás- osztály egysége ügyének újabb sikerei előtt;

A XX. pártkongresszus határozatai. a szovjet kormány bel- és külpolitikája zavart idéztek elő az Egyesüli Államok és más államok imperialista köreiben;

A Szovjetuniónak a béke és az államok közötti együttműködés

biztosítására Irányuló bátor és következetes külpolitikáját — függetlenül ez államok társadalmi rendszerétől — támogatják az ösz- szes országok igen széles néptömegei, e külpolitika kiszélesíti a békeszerető államok frontját és mély válságba dönti a „hidegháború” politikáját, a katonai tömbök ösz- szegyúrásának és a fegyverkezési hajszának a politikáját. Nem véletlen, hogy a személyi kultusz ellen a Szovjetunióban folyó harc körül a legnagyobb lármát éppen az Egyesült Államok imperialista körei csapták; Az ő szempontjukból arra szolgáltak a személyi kultusz- szál összefüggő negatív jelenségek, hogy ezeket a tényeket felhasználhassák a szocializmus elleni harcra; Most, amikor pártunk bátran felszámolja a személyi kultusz kő-' vetkezményeit, az imperialisták ebben olyan tényezőt látnak, amely meggyorsítja országunk előrehaladását a kommunizmus felé és gyengíti a kapitalizmus állásait;

A kapitalizmus ideológusai igyekszenek gyengíteni az SZKP XX. kongresszusán hozott határozatok nagy vonzóerejét, a hatalmas néptömegekre gyakorolt hatását, ezért a legkülönbözőbb fogásokhoz és ravaszkodásokhoz folyamodnak, hogy elvonják a dolgozók figyelmét azokról az élenjáró és lelkesítő eszmékről, amelyeket a szocialista világ terjeszt az emberiség elé.

Az utóbbi időben a burzsoá sajtóban nagyszabású szovjetellenes rágalomhadjárat indult. A reakciós körök erre a célra néhány olyan tényt próbálnak felhasználni, amely összefügg azzal, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja elítélte J. V. Sztálin személyi kultuszát. E hadjárat szervezői minden erőfeszítésüket arra összpontosítják, hogy „zavarossá tegyék a vizet”, elködösítsék azt a tényt, hogy a szovjet ország életének túlhaladott szakaszáról van szó; azt is el akarják hallgatni és el akarják torzítani, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány a Sztálin halála óta eltelt években páratlan állhatatossággal és határozottsággal szünteti meg a személyi kultusz következményeit, sikeresen oldja meg az új feladatokat a béke megszilárdítása, a kommunizmus felépítése érdekében, a nagy néptömegek érdekében.

A burzsoázia ideológusai rága- lomhadjáratuk szélesítése során újból és hasztalan próbálnak árnyékot vetni a marxizmus-leninizmus nagy eszméire, aláásni a dolgozók bizalmát a világ első szocialista országa, a Szovjetunió iránt, zavart kelteni a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom soraiban;

A történelmi tapasztalatok arra tanítanak, hogy a nemzetközi proletáregység ellenségei a múltban nem egyszer próbálták kihasználni a véleményük szerint előnyös pillanatokat a kommunista- és munkáspártok internacionális egységének aláaknázására, a nemzetközi munkásmozgalom megosztására, a szocialista tábor erőinek gyengítésére. Ám a kommunista- és munkáspártok mindannyiszor átláttak a szocializmus ellenségeinek mesterkedésein, még szorosabbra fűzték soraikat, megmutatták megbonthatatlan politikai egységüket, a marxizmus-leninizmus eszméi iránt tanúsított megingathatatlan hűségüket;

A testvéri kommunista- és munkáspártok idejében átláttak a szocializmus ellenségeinek ezen a manőverén is és méltó módon visz- szaverik. Ugyanaltkor azonban helytelen lenne szemet hunyni afölött, hogy egyes külföldi barátaink nem értették meg maradéktalanul a személyi kultusz és következményeinek kérdését és időnként helytelenül értelmeznek a személyi kultusszal összefüggő egyes tételeket: .

A párt a személyi kultusz bírálatában a marxizmus-leninizmus elveiből indult ki. Pártunk immár több mint három éve folytat következe- i tes harcot J. V; Sztálin személyi kultusza ellen, fáradhatatlanul kiküszöböli káros következményeit. Természetes, hogy ez a kérdés fontos helyet foglalt el az SZKP XX. kongresszusának munkájában és határozataiban. A kongresszus rámutatott arra, hogy a Központi Bizottság teljesen helyesen és időben lépett fel a személyi kultusz ellen, amelynek elterjedése lekicsinyítette a párt és a néptömegek szerepét, lealacsonyította a kollektiv vezetés szerepét a pártban és nem ritkán komoly munkabeli mulasztásokhoz, a szocialista törvényesség durva megsértéseihez vezetett. A kongresszus megbízta a Központi Bizottságot, hogy következetesen hajtsa végre azokat az intézkedéseket, amelyek, biztosítják a marxizmus-lenimz- mustól idegen személyi kultusz teljes leküzdését, következményeinek kiküszöbölését a pártmunka, az állami és az ideológiai munka minden területén, biztosítják továbbá a pártélet lenini normáinak és a pártvezetés kollektivitásának a nagy Lenin által kidolgozott elvei szigorú betartását.

A párt a személyi kultusz elleni harcban a marxizmus-leninizmus- nak a néptömegek, a párt és az egyes személyek történelmi szerepéről, a politikád vezetőnek — bármily nagyok legyenek is érdemei — személyi kultusza megengedhetet- lenségéről szóló ismert tételeit tartja szem előtt. Marx, a tudományos kommunizmus megalapítója, hangsúlyozva ellenszenvét „mindenféle személyi kultusszal szemben“, kijelentette, hogy ő és Engels azzal a feltétellel lépett a kommunisták társaságába „hogy a Szervezeti Szabályzatból kivetik mindazt, ami előmozdítja a tekintélyek előtti megalázkodó hajbókolást.“ (K. Marx ás F. Engels műved XXVI. kötet 487— 488 oldal oroszul).

V. I. Lenin kommunista pártunk létrehozásakor kérlelhetetlen harcot folytatót a „hős” és a „tömeg” anti- marxista felfogása ellen, határozottan elítélte az egyedülálló hős szem- beállítását a néptömegekkel. „Az alkotók tízmillióinak esze — mondotta V. I. Lenin — valami összehasonlíthatatlanul magasabbrendűt. hoz létre, mint a legnagyszerűbb és legzseniálisabb előrelátás“ (Művei XXVI. kötet 431 oldal oroszul).

Amikor az SZKP Központi Bizottsága felvetette a J. V. Sztálin személyi kultusza elleni harc kérdését, abból indult ki, hogy a személyi kultusz ellentétben áll a szocialista rend természetével és fékké vált a szovjet demokrácia fejlődésének és a szovjet társadalom kommunizmus felé tartó előrehaladásának útján.

A XX. pártkongresszus a Központi Bizottság kezdeményezésére szükségesnek tartotta, hogy bátran és nyíltan beszéljen a személyi kultusz súlyos következményeiről, azokról a komoly hibákról, amelyek Sztálin életének utolsó időszakában fordultak elő. szükségesnek tartotta, hogy felhívja az egész pártot: közös erőfeszítésekkel számoljon le mindazzal, amit a személyi kultusz eredményezett.

A Központi Bizottság egyúttal számolt azzal, hogy az elkövetett hibák nyílt beismerése bizonyos mínuszokkal és hátrányokkal fog járni, amelyeket az ellenség felhasználhat. A bátor és kíméletlen önbírálat a személyi kultusz kérdésében újabb ékesszóló bizonyítéka volt pártunk és a szovjet szocialista rendszer erejének és szilárdságának. Bizonyossággal állítható, hogy a kapitalista országok egyetlen uralkodó pártja sem kockáztatott volna meg soha ehhez hasonló lépést. Ellenkezőleg, igyekeztek volna agyonhallgatni, takargatni a nép előtt az ilyen kellemetlen tényeket, de a Szovjetunió Kommunista Pártja, amely a marxizmus-leninizmus forradalmi elvein nevelkedett, kimondta a teljes igazságot, bármilyen keserű is volt az. A párt kizárólag saját kezdeményezésére, elvi meggondolásoktól vezettetve tette meg ezt a lépést. Abból indult ki, hogy ha a Sztálin-kul- tusz elleni fellépés elő is idéz egyes átmeneti nehézségeket, távlatában azonban a munkásosztály alapvető

érdekei és végső céljai szempontjából óriási pozitív eredménnyel jár. Ezzel biztos garanciákat teremt arra, hogy pártunkban és az országban soha többé ne bukkanhassanak fel a személyi kultuszhoz hasonló jelenségek, hogy a párt és az állam vezetése a jövőben kollektiv módon, marxista-leninista politika folytatása alapján, a széleskörű, párton- belüli demokrácia feltételed között, a dolgozó milliók cselekvő, teremtó részvételével, a szovjet demokrácia sokoldalú fejlődésével folyj éfc

A párt azzal, hogy erélyesen szembeszállt a személyi kultusszal és következményeivel. nyíltan megbírálta a belőlük született hibákat, újból bebizonyította a marxizmus-leninizmus halhatatlan elveihez való hűséget, odaadását a nép érdekei iránt, gondoskodását arról, hogy a legjobb feltételek jöjjenek létre a párt- és a szovjet demokrácia, fejlődéséhez az országunkban folyó sikeres kommunista építés érdekében;

Az SZKP Központi Bizottsága megállapítja, hogy a pártszervezetekben és a dolgozók gyűlésein a személyi kultusz és következményei kérdésének megvitatása a párttagok és pártonkivüliek magasfokú aktivitása jegyében zajlott le és hogy a párt és a nép teljes helyesléssel és támogatással fogadta az SZKP Központi Bizottságának irányvonalát

A szocialista törvényesség megszegését és a J. V. Sztálin személyi kultuszával összefüggő egyéb hibákat megmutató és a párt által közzétett tények természetesen keserű érzéseket és mély sajnálatot keltenek. De a szovjet emberek megértik, hogy a személyi kultuszt el kellett ítélni a kommunizmus építése érdekében, aminek ők aktiv résztvevői. A szovjet nép látja, hogy a párt az utóbbi években állhatatosan hajtja végre a személyi kultusz következményeinek kiküszöbölésére irányuló gyakorlati intézkedéseket a pártépítés, az államépítés, a gazdasági és kulturális építés minden területén. E munka eredményeképpen a párt, amelynek belső erőit ma már semmi sem veri béklyóba, még közelebb került a néphez és jelenleg páratlan alkotó aktivitás állapotában van.

II.

Hogyan történhetett, hogy a szovjet szocialista rendszer viszonyai között megszületett és elterjedt Sztálin személyi kultusza összes negativ következményeivel együtt?

E kérdés megvizsgálásakor figyelembe kell venni mindazokat az objektiv, konkrét történelmi feltételeket, amelyek között a szocializ- mus építése a Szovjetunióban folyt, mind pedig néhány, Sztálin személyes tulajdonságaival összefüggő szubjektív tényezőt.

Az Októberi Szocialista Forradalom úgy került be a történelembe, mint a kapitalista társadalomnak a munkásosztály vezetésével végrehajtott forradalmi átalakításának klasz- szikus példája; Más országok kommunista pártjai, az összes Italadó és demokratikus erők a Bolsevik Párt hős harcának, a világ első szocialista államának, a Szovjetuniónak példáján tanulják meg a jelenlegi társadalmi fejlődés által felvetett alapvető társadalmi kérdések megoldásának tapasztalatait. Országunk dolgozói a szocialista társadalom építésének majdnem négy évtizede alatt óriási tapasztalatokat gyűjtöttek, amelyeket tanulmányoznak és alkotó szellemben, saját konkrét feltételeikhez alkalmazva sajátítanak el a többi szocialista ország dolgozói.

Ez volt a történelemben az első kísérlet szocialista társadalom felépítésére és e kutatások folyamán, sok olyan igazság gyakorlati ellenőrzésének folyamán alakult ki, amelyet a szocialisták azelőtt csak általános vonásokban, az elméletben ismertek. Több mint negyedszázadon át a szovjet ország volt az egyetlen ország, amely építette az emberiség számára a szocializmushoz vezető útat. Hasonló volt egy kapitalista gyűrűben lévő ostromlott erődhöz. A szovjet ország nyugati és keleti ellenségei a tizennégy állam 1918—1920-as összeomlott intervenciója után folytatták a Szovjetunió elleni újabb „kereszteshadjáratok“ előkészítését. Az ellenség nagyszámban küldött a Szovjetunióba kémeket és kártevőket, megpróbálta minden eszközzel aláaknázni a világ első szocialista államát. A Szovjetunió elleni újabb imperialista agresszió veszélye különösen megnőtt a fasizmus 1933- as németországi hatalomrajutása után. A fasizmus céljaként a kommunizmus megsemmisítését, — a Szovjetuniónak, a dolgozók első államának megsemmisítését hirdette. Mindenki emlékezik az úgynevezett Antikomintern paktum, a Berlin- Róma-Tokió-fengely létrejöttére, amelyeket az egész nemzetközi reakció erői aifctívan támogattak. A szovjet ország az új háború megérlelődött veszélyének légkörében, amikor a nyugati hatalmak elutasították a Szovjetuniónak a fasizmus megza- bolására és a kollektiv biztonság megszervezésére több Ízben is javasolt intézkedéseit, kénytelen volt minden erejét megfeszíteni a védelem erősítésére, az ellenséges kapitalista környezet merényletei elleni harcra. A pártnak az egész népet az állandó éberség és mozgósítási készenlét szellemében kellett nevelni, tekintettel a külső ellenségekre;

A nemzetközi reakció mesterkedései annál veszélyesebbek voltak, mivel az országon belül hosszú időn át elkeseredett osztályharc folyt, ekkor dőlt el a „ki kit?” kérdés. Lenin halála után a pártban aktivizálódtak az ellenséges áramlatok — a trockásták, a jobboldali opportunisták, a burzsoá nacionalisták, akik elvetették azt a lenini elméletet, amely szerint lehetséges a szocializmus győzelme egy országban. Ez az álláspont a kapitalizmus visszaállításához vezetett volna a Szovjetunióban. A párt kíméletlen harcot folytatott a leniniz- mus ezen ellenségei ellen;

A kommunista párt a lenini útmutatásokat teljesítve, hozzálátott az ország szocialista iparosításához, a mezőgazdaság kollektivizálásához és a kulturális forradalom végrehajtásához. A szocialista társadalomnak egy, egyedülálló országban folyó építésével kapcsolatosan e hatalmas feladatok megoldásának útján a szovjet népnek és a kommunista pártnak hihetetlen nehézségeket és akadályokat kellett leküzdenie. Országunknak történelmileg igen rövid időszak alatt, mindennemű, külföldi gazdasági segítség nélkül meg kellett szüntetnie évszázados elmaradottságát, új szocialista alapon kellett átépítenie egész népgazdaságát;

Ez a bonyolult nemzetközi és belső helyzet megkövetelte a vasfegyelmet, az éberség szakadatlan fokozását, a vezetés legszigorúbb centralizálását, ami szükségképpen negatív hatással volt egyes demokratikus formák fejlődésére. Országunknak az imperializmus egész világával folytatott kíméletlen harc során bizonyos mértékig korlátoznia kellett a demokráciát, amit igazolt népünknek a kapitalista környezetben a szocializmusért vívott harca logikája. De a párt és a nép ezeket a korlátozásokat már akkor ideigleneseknek tekintette, amelyeket ki kell majd küszöbölni, amint erősödik a szovjet állam fejlődnek a demokrácia és a szocializmus erői világszerte. A nép tudatosan vállalta ezeket az ideiglenes áldozatokat, mivel napról napra látta a szovjet társadalmi rend mind újabb és újabb sikereit;

A szovjet nép a szocializmus építésének útján jelentkező mind e nehézségeket leküzdötte a kommunista párt és a lenini általános irányvonalat következetesen megvalósító Központi Bizottsága vezetésével;

A szocializmus győzelme ellenséges környezetben lévő és a külső támadás állandó veszélyének kitett folytatás a 2-ik oldalon.}