Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)
1956-07-13 / 165. szám
U.v6. július 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vétett a közösség ellen Miért keresnek rosszul az Lltigrépjavító munkásai Milyen jő lenne simán, hullámtörés nélkül átevezni az élet tengerén. Dehát emberek vagyunk, sok jó, de talán ugyanannyi rossz tulajdonsággal, ezért ilyen csak a mesében vagy a tenyérjósok szótárában van. Az élet más. Az uj, emberségesebb parasztsors kialakítása sem könnyű. Sok jellembeli fogyatékosságtól kell megszabadulni. Ez sokszor lehetetlennek látszik, vagy éppen fájó sebet üt. Az uj életet, az uj fajta gazdálkodást formáló emberek is követnek el hibát, amely egyszer-másszor ellentétbe kerül a közösség érdekével. S a közösség ilyenkor büntet. Erről beszélgettünk néhány nappal ezelőtt a László-majori Szabadság Termelőszövetkezetben. Eszembe jutott egy régebbi történet. Egy alkalommal a Kisújszállási Gépállomás egyik mezőgazdásza elmondotta, hogy dolgozott náluk egy traktoros. Prima, jó munkaerő volt ez az ember, olyan, aki nem ismerte a fáradtságot. Képes volt két éjjel két nap egyfolytában szántani. Legfeljebb csak annyi időre állt meg, amíg felvette az üzemanyagot. Társai jókedvű cimborának, segítő barátnak ismerték. Mindenki tudta róla, amit ő elvégez, abban egyszerűen1 nem lehet hibát találni. Ilyen ember volt, ennyi jó tulajdonsággal. De ha egyszer megbogarasodott, akkor napokig nem bírt vele senki. A dűlő közepén leállította a traktort és elment inni. Ivott négy napig is egyfolytában s ezt sűrűn megcsinálta. Megpróbáltak a lelkire beszélni. A szép szó nem használt, mit lehetett tenni. Elbocsájtották. Vétett a közösség ellen. A László-majori Szabadság Termelőszövetkezetben is hasonló dolog történt. Itt egyik másik tag nemrég bizony eléggé hadilábon állt a szövetkezeti demokráciával és nem szívesen vetette magát alá a közösségi élet mindenki számára kötelező törvényének. Rossz talán ez a törvény? Nem. Csak önfegyelmet igényel és egymás megbecsülését. Megtörtént azonban, hogy egyik másik fogatos se szó, se beszéd, befogta a lovakat és három napig vendégeskedett igával együtt. Arról szó sincs, hogy egy tsz-tag ne vehesse igénybe a közösből az igát, de persze nem így. Voltak más hasonló szabálytalanságok is és ezek rendszerint civódáshoz, egyenetlenséghez vezettek. A taaok nagy többsége végül is egyöntetűen fellépett ez ellen. Az elmúlt évben a közgyűlés elhatározta, hogy mezőőrt jelöl ki. A mezőőrnek az lesz a kötelessége, hogy vigyázzon a vetésekre, ügyeljen arra, hogy a növényekben ne tegyen kárt valakinek a jószága. — Amelyik tag mégis kiengedi állatait, attól levonnak egy munkaegységet. A munkaegység levonására hamarosan sor került. Dienes István is azok között volt, akiket a tagság ilyenformán büntetett. Most már nem tudni, hogy ezért- e, avagy másért, de annyi bizonyos, hogy Dienes István családjával együtt állandóan elégedetlenkedett. Pedig egyébként erre nem volt okuk, hiszen az elmúlt évben csak tiszta búzából százöt mázsát kaptak. — Hiába, Dienesék semmiféle határozattal nem értettek egyet. Amikor közgyűlés volt, állandó rosszidulatú közbeszólásokkal, megjegyzésekkel zavarták a fontos megbeszélést. Végül is úgy nézett ki a dolog, hogy Dienesék zavarkeltése miatt érdemleges határozatot nem tudott hozni sem a vezetőség, sem a tagság. „Kollektív vezetés van, nem a vezetőség parancsol, tanem a tagság“ — hangoztatta a Dienes család. Vagyis, csináljon mindenki, amit akar. Nyilván, ilyet nem lehet megengedni és a vezetőséget éppen azért választják a tagok, hogy irányítsa a közös gazdálkodás munkáját, vigyázza a szövetkezeti gazdák érdekeit. Dienesék erTe fittyet hánytak. Az egyik fiú munkacsapat vezdtő lett. ügy írta be a munkaegységeket, ahogy neki tetszett. Ebből is bonyodalmak származtak. Amikor a vezetők közbeléptek, Dienes István erre nagyhangon kijelentette: ,.Azt próbálja meg valaki, hogy letörölje az általam beírt munkaegységeket." Odáig fajult a dolog, hogy Abád- szalókon és Kunhegyesen, a két szomszédos községben az egyénileg dolgozó parasztok nem sok jót mondtak a László-majori Szabadság Tsz-ről. „Állandóan veszekednek, nincs közöttük megértés", — mondták az egyéniek. Persze az volt az igazság, hogy egyedül csak a Dienes család nem fért a bőrében és nemcsak a belső fegyelmet rontotta, hanem ártottak a Szabadság Tsz tekintélyének is. Nem volt már más választás, mint hogy az összeférhetetlen, izgága Dieneséket a taggyűlés kizárta a tsz-ből. Vétettek a közösség ellen. A llözey U'és igazságosan járt el. Igaz, mindannyian tudták, hogy Dienes István végeredményben nem ellensége a szövetkezeti mozgalomnak, nem is tört felettük senki pálcát. Jól lehet, hamarosan belátják majd, hogy izgága viselkedésük miatt milyen sokat ártottak. De amíg nem változnak meg, addig a Szabadság Tsz tagjai nem fogadják be őket maguk közé. . Szekulity Péter Fél évvel ezelőtt még csak hat ember dolgozott a Budapesti Üti- gépjavító és Kölcsönző Vállalat szolnoki részlegénél. Mivel az idén nagyarányú útépítési és javítási munkákat végeznek megyénk területén az útfenntartó vállalatok és munkájukhoz sok szerszámra van szükség, gyors ütemben kellett fejleszteni a szolnoki útigépjavító részleget. De vajon ezzel párhuzamosan javultak-e a munkafeltéte'ek? Erről beszélgettünk Ruder Pál elvtárs- sal, a szolnoki telep szakszervezeti bizalmiiával. — Nézze meg ezt az udvart, — mutat a műhely előtti térre. Semmiben sem különbözik az ócskavas teleoektöl. Itt is úery össze vannak dobálva a különböző méretű vasak, lemezek, mint ott. És mindez miért van így? Azért, mert a vállaltunk nem ad keretet több segédmunkás beállítására. — Hány kisegítőjük van? — kérdezem. — Mindössze négy. Ebből kettő a kompépítésnél, lent a Tiszapar- ton, kettő pedig itt a műhelyben dolgozk. Bezzeg van nekik elég bajuk, azt sem tudják, kire hallgassanak és melyik munkát csinálják. Nagyon kellene még néhány ember, hogy a legszükségesebb munkákat — anyagmozgatást — el tudják végezni. Tegnap délben például kiürült az oxigénpalackunk. Sok a hegesztési munkánk és így sürgősen pótolni kellett volna. Igen ám, de ki vigye el az üres palackot kicserélni? Senkt nem ért rá. Töltött palackhoz így csak egy nap után, ma délben juthattunk. Ahogy beszélgetünk, egyre több ember gvűlilk körénk. Az arcukról látszik, nekik is van mondanivalójuk Nem kell sokáig várni, már is kezdi Farkas István lakatos. — Tudja, milyen primitív módszerekkel és munkaeszközökkel dolgozunk mi. Még a vándordrótosok is jobban fel vannak szerelve szerszámmal, mint mi. Végigvezet a műhelyen és mindent megmutoeat. Két rozoga esztergapad. két fúrógép és egy köszörű a műhely összes gépi berendezése. — És mennyit keresnek havonta — kérdezem Farkas elvtárstól. — Arról nem is érdemes beszélni. Most például szurokolvasztó tartályokat készítünk. Nincs négy miliméteres lemezünk — mert ilyenből kellene csinálni — így kénytelenek vagyunk 5 miliméte- rest használni. Ilyenből természetesen nehezebb elkészíteni és nézze csak — mutat egy távolabb eső szerszámra — ott van az a kézi lemezvágó, azzal kell nekünk kiszabni a tartályelemeket a 3—4 méter hosszúságú lemeztáblákból. Mire azzal levág valaki egy táblát, a nyelve is lóg a fáradságtól. És azért keresünk gyatrán, mert rossz kéziszerszámokkal kell elvégeznünk a legnehezebb munkát Is. >A normások nem akarják tudomásul venni, hogy ilyen munkafeltételekkel nem tudunk annyit termelni, mint például a budapesti üzem. ahol jólfelszerelt műhelyek vannak. Ezért keresünk mi keveset. Az emúlt dekádban például 155 forintot számoltak el. — Igaz ugyan hogy mi 10 százalékkal magasabb munkabért kapunk ezekért a munkákért — vág közbe a bizalmi — de a jól gépesített üzemben mégiscsak jóval előnyösebb körülmények között tudnak termelni. Már a harmadik dekádban csináljuk ezeket a tartályokat. Egy darab elkészítéséért 333.55 forint jár. összesen 16 darabot kell gyártani. Ezért mi kilencen — mert ennyien csináljuk — kapunk 5336.80 forintot. És eddig körülbelül 30 százalékkal készültünk el a munkában. Ha nem vizsgálják felül ezt a normát, akkor mi nagyon rosszul járunk. A részleg dolgozói kézlerövel kénytelenek hajlítani a lemezeket. Van ugyan egy üzemképes traktorjuk és ezzel könnyűszerrel eltudnák végezni ezt, ha a vállalat adna hozzá üzemanyagot. Csakhogy nem ad. És miért nem? Azért, mert az növelné az önköltséget. Hagy jegyezzem meg, nem ilyen helyen kél takarékoskodni, inkább ott, ahol az emberék munkáját nem nehezíti a kötségék csökkentése. Szólni kell a szociális berendezésekről is. Az ebédlő ..bútorzata’’ egy kb. 150 cm hosszú asztal, két rövid lóca és egy rozoga szék. Hogy tudja itt a harmincnégy außer elfogyasztani a kosztját. Ügy, hogy aki az ászt a1 hoz odafér, az odaül, aki pedig nem, hát az a földön foglal helyet. Egyben az öltöző is, a helyiség. A tisztálkodási lehetőségek is gyatrák, összesen öt mosdótál van és harmincnégy embernek a műszak leteltével ezekben ke1! megmosakodni. A melegvíz csak álom. A takarítónő olykor melegít vizet a kályhán, egy 20 literes mosófazékban. de most beteg és nemhogv vizet melegíteni, de takarítani sem tud. V. J. Megismerjük szép hazánkat Csapatunkban hagyományossá vált, hogy minden nyáron néhány napos túrát teszünk hazánk megismerésére. A régebbi Eger, Vise- grád, esztergomi túráik után, az idén Kecskemét—Szeged útirányt választottuk. Június 30-án hajnalban három órától a falu utcái gyermekzsivajjal teltek meg. A tanácsháza előtt gyülekeztünk, teherautó vitt ki bennünket az állomásra, szülök kíséretében. Szinte észre sem vettük, máris Kecskeméten voltunk. Ott az Ut- törőházban telepedtünk meg. Helybeli tanár és pajtás kalauzolt bennünket. Gyönyörködtünk a város szépségeiben. Meglátogattuk a konzervgyárat is, ahol sok érdekes tapasztalattal gazdagodtunk. A késő délutáni órákban érkeztünk Szegedre. A diákotthonban emeletes ágyban aludtunk s ez is újság volt a számunkra. Másnap megtekintettük a város nevezetességeit, a múzeumot, a fogadalmi templomot és a szobrokat. Délután színházban voltunk. Ellátogattunk a szalámi gyárba is, ahol nem csak a szalámi készítést láttuk, hanem meg is kóstolhattuk. A paprikagyárba is elmentünk s ott is nagyon érdekes volt minden. Végül elmentünk a Textilkombinátba. Gyönyörűek a gépek Legnagyobb részben nők dolgoznak mellette. Este megtekintettük a „Nyári vakáció“ című színes szovjet filmet. Kedden délben fájó szívvel búcsúztunk Dar kő Pista városától. ZÁKÁNY ERZSÉBET Tiszavárkony. A szerkesztőségtől: Valóban szép és érdekes élményben lehetett részük a tiszavárko- nyi pajtásoknak, s mindez egész bizonyosan a jó sze. vezésnek is köszönhető. Dicséret illeti tehát a kirándulás „névtelen“, de lelkes irányítóit, szervezőit, a nevelő elvtársakat. t Az írás, ha hitelre törekszik. — hitet követel magának. Es most a sok pesszimista hang és fájdalmas ön-vizsgáló rágódás utáni olyan frissen és üdítően csapott meg a táj- szólásos kevi hang, az ózondús levegő. Nem akarom én lelkendező hurrá hangulattal ámítani se magamat, se mást. Nem látok és nem szemleltetek valami csupajót a rózsaszínű ködben. De akarom, hogy tudják: Turkevén a holnap iránti igénnyel élik a mát. Halljátok-e turkevel lányok, A legínynek kendőt ne adjatok, Mer a legíny kétfelé hasítja, Büszkesigbül a csizmájába húzza...” A turkevei kulturotthonban vidáman szállt a dal. Í rissen ropták a táncot a leányok, legények. A most megalakult Turkevei Népi Együttes a „Tánciskola a dülő- úton” című táncjátékot adta elő. Több mint 100 esztendővel ezelőtt, 1820 táján született Turkevén Egres Kiss Lajos, a hímeves táncos. A XIX. század 40-es évei elején a császári és királyi hadseregbe újoncokat toboroztak. Egres Kiss Lajos pajtásaival együtt felcsapott. Néhány évre rá kiváló táncos lett, az ország leghíresebb toborzója. 1 áncának. dalának, aranypaszo- rnántos gúnyájának, mézes-mázos szavának egy legény sem tudott fllentá!lni. A turkeviek megtagadták a város szülöttét, aki a császárnak loboroz.. Ámde 48-ban Egres Kiss Lajos is megmutatta, hogy helyén van s szíve, magyar hazájáért lángol a lelke. Ezért ült nehéz fogságban 15 évig Bécs városában. Hazajött Turkevére és a keviek ismét szivükbe zárták a megtért hőst. A levert szabadságharc után a császár pandúrjai garázdálkodtak az országban. A nép magyarságát csak dalában, táncában őrizhette meg. Székelyföldről. Dunántúlról a Felvidékről és a déli megyékből is eljöttek Egres Kiss Lajoshoz jó, magyar táncot tanulni a fiatalok. S ott — ahol a pandúrok nem keresték, — a munka szüneteiben, a kaszáló mel^íodaJUdta. úton A HOLNAP IGÉNYÉVEL lett, a dülőúton tanított táncra Egres Kiss Lajos. Dr. Győrffi István kutatásai nyomán került napvilágra a törté- . net, amit megelevenít a táncjáték. Madarász Károly, a turkevei iskolaigazgató kutatta fej az ősi turkevei dalokat, felesége pedig a régi turkevei táncokat. Madarászék dramatizálták, hétképes táncjátékba öntötték Egres Kiss Lajos történetét. Elő- és utójátéka teremti meg a kapcsolatot a mával: az iskola udvarán a faketekendős Sára néni mondja el a gyermekeknek a nép száján élő hősi legendát. A táncjáték összeállításában és előadásában részt vett csaknem a/, egész város. Fínta Imrémé, Kovács Zsófi néni a város kifogyhatatlan nótafája és Csík Sándomé dalcsokrával segített Gulyás néni szép kulturált hangjával az együttes egyik erőssége. A több, mint százesztendős táncokat a Csíderek, Vad István bácsi, Simon Lajos bácsi őrizték meg az utókor számára. A díszleteket a Turkevén lete’epült képzőművészek tervezték és alkották. Az előadásnak tö1"! mint 50 szereplője van. A mesejáték friss, szép, eleven, ■'"* igaz történet. Előadásán jóképességű táncosok, szép hangú énekesek tűntek ki. Finta Sándor, Szilágyi Pál. Tóth József most kibontakozó tehetségükkel, népi tánc- művészetükkel, Németh Sándor, Gyarmati István csengő szép hangjukkal tűrték ki az együttes egészéiből. A turkevei népi együttes bemutatkozó előadásán nagy képességeket árult ét. Az előadás szép kivitelezése, ötletes rendezése a tur- keveiek számára nagy lehetőségeket biztosít. Ámde szótanunk kell néhány hiányosságról is. A rendezés kissé vontatott, nincs megfelelően szervezve. Igaz. hogy gyakoriak a színváltozások és átöltözések, ámde a szüneteknek sokkal rövidebbeikinek kellene lenndök. A dialógusok is helyenként von- tatottak, nem elég frappánsak és a szereplők is túlságosan számítanak a súgóra. Az együttesnek még sok gyakorlatra v,an szüksége. De első előadásán már megmutatta oroszlánkörmeit. A színészi játék kedvességével, közvetlenségével az ízes, zamatos táj-nyelven előadott friss, a nép leikéből, érzésvilágá- ből fakadó igaz történettel belopta magát a nézők szívébe. Sok jelentős sikert ígér már a bemutatkozás is, de ez még gondos művészi felkészülést, sok munkát követe!. • á A '"szagos jelentőségű kezdemé■ " nyezés született Turkeve kulturális életében, öt, a Képzőművészeti Főiskoláról most kikerült fiatal festő és szobrászművész települt le a városban: Szurcsik János, Mészáros József, Meggyes íjászló festőművészek, Nagy István és Simon Ferenc szobrászművészek. Az öt képzőművész kiállítást rendezett a múzeumban. A termelőszövetkezeti város csaknem valamennyi lakója megnézte már a kiállítást. A képek és szobrok az öt képzőművész fejlődő művészetét mutatják. Nagy részük tanulmány, vagy a főiskolán készült munka. A festők művein meglátszik képzőművészeti oktatásunk egyik hibája, a mesterek, a tanárok túlzottan erős hatása a fejlődő fiatal művészekre. Főként a grafikában és aquerellciken tűnik szembe Domanovszki erős művészegyéniségének befolyása. Ámde már itt is kilülkrözik a három fiatal festő ügyes témaválasztása, egyéni elképzelése, meglátása és művészi ábrázolásmódja. A festők közül egyéniségével leginkább Szurcsik János tűnik ki. Az. ő munkái, ha technikailag és komkoziciálisan még a mesterek hatásait. ZíreaJ.eták is. de ábrázolásában — ugyan még forrongásban lévő — de már kialakuló művész- egyéniséget tükröznek. „Lovászfiú” című nagyméretű vásznán saínkom- poziciójával megragadó hatást ér el. A világos háttérből kiugró alak változatos, de igen mértéktartó színeivel, szép mozdulatával karakterisztikus képet nyújt. Színvázlatai megkapóak, ámde a kidolgozott képek hiányában művészetével torz tükröt adnak. Különösen megmutatkozik ez „Babalátogatás” című vázlatán, mely ha ugyan egyes mozdulatokkal, színével kifejező is, zsúfoltságával zavaróan hat. E vázlata nyomán nagyobb méretben készítette el diploma munkáját, amelynek bemutatása ezen a kiállításon is hatásos lett volna. Grafikai munkái közül kiemelkedő a Női fej című szénrajza és igen jó a Ruhaszári- tás című akvarellje. Furcsáin hat jóformán egymás mellett Meggyesá kétségtelenül szép ülő férfit ábrázoló grafikája és Szurcsik plasztikusan jó ál’ó munkás tanulmánya. A két raiz is alátámasztja az előbbi megállapítást, a tanárok túlzott hatását a technikai készség erős uniformizálását. Meggyes László különösképpen „Fiú fej”-ének lágy színeivel, egyszerűségével tolmácsolja művészi mondanivalóját. Szépek hódmezővá- sárhe’yi tájképei is. Elgondolkoz- tatóan szép „Lány a korsóval” című ceruzarajza. Mészáros József különösképpen a tájképeket kedveli. Ezek közül is ügves színkompoziciójával kitűnik „Téli nap” című alkotása. Bicskei részletének szén művészi szemléletével, erős. határozott vonalvezetésével kiválik a három festőművész. grafikái közül. Kár, hogy Mészáros félénken nyúl a figurális ábrázoláshoz. Aggályai oktalanok, hiszen ..Pihenő kanás”. „Károly bácsi”. „Munkából hazatérők” című alkotásai sok rejtett tehetségre utalnak. A szobrászok teljesen különböző területükön dolgoznak. Nagy István főként az állatfigurákat kedveli. S ez igen jelentős érdem, hiszen jó álla Szobrászunk jóformán nincs. Alkotásai Igen szépek. A lovak kecses mozdulatokkal, az őzike szelídségével, a kiscsdkó ügyetlenségével s a bikák vad erejükkel művészi élményben részesítik a szemlélőt. Igen szép Vak Bottyánt ábrázoló lovasfigurájának agyagvázlata, amit érdemes volna nagyban is kidolgoznia. Simon Ferenc portréi élvezetes, megdöbbentő erőt kifejező alkotások. Különösen jó „öcsi” című gipsz szobra és „Imre bácsi” terakatta portréja. Figurális ábrázolása bátortalan. Példa erre a „Kis kovács” és érdekes, hogy témáit is ilyen bizonytalankodó alakokról választotta. Egyik legújabb munkája a palántázó lányokait ábrázoló gipsz dombormű, már ezen a téren is nagy haladást jelent. A lányok szép mozdulataiban csupa élet, csupa mozgás, csupa játék és komolyság, erő és vidámság jut kifejezésre. A munkás és paraszti életből a Képzőművészeti Főiskolára került öt fiatal művész további fejlődésére nagy lehetőséget nyújt a turkevei letelepülés. Itt, alakuló szocialista életünk szivében, egyik legjelentősebb termelőszövetkezeti városunkban szabadon kivirágozhat tehetségük, megérhet alkotó művészetük. És állandó jelenlétükkel, életükkel, munkájukkal gazdagítják a várost is. * A kulturáltság magas fokát jelzi, amit Turkevén láttam. A népi együttes művészi előadása, a letelepült művészek kiállítása nem csupán új színfoltot jelent, de lé- nyegbevágóan, lelkesítőn gazdagít. Hiszen mindez nem magától alakult ki így. Tudatos, határozott, egyenes irányt követő fejlődés jelenségei ezek, csakúgy, mint a tömérdek rádió, vagy a villanytűzhelyek egyre szaporodó gyakorisága a paraszti konyhákban. Immár hitelt érdemlő tények: Turhe- vén a holnap iránti igénnyel élik a mát. MÉSZÁROS ISTVÁN í
