Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)
1956-07-06 / 159. szám
VIL AG PROLETÁRJAI EGYESÜLJ ETEK!, VUL évfolyam, 159. szám, 1956, július 6. péntek SZÓLJ! OK M E G V E! NÉPIAP A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA r t~ ' : > Ahol győz az ember (3. old.) Száztizenkét hozzászólás (3. old.) 's. Az őszi búza aratása előtt írtai jVYIRf BÉLA megyei főagronómue Em évben az őszi árpa és az őszi búza aratása körött több idő áll rendelkezésünkre, mint ahogy ez átlagosan lenni szokott. Nagyobb lehetőség van tehát az őszi árpa betakarításánál szerzett tapasztalatokat összegezni és a búzánál hasznosítani. A tanulságot éppen a rendkívüli időjárás miatt nemcsak érdemes, de szinte kötelező is levonni. Azt hiszem, megyénk lakosságát érdekli, hogy milyen gabona- termésre számíthatunk az idén. őszi árpából — az eddigi kombájnaratások, valamint az 1—2 próbacséplés eredményeit figyelembevéve — nem ritka a 15—18, sőt a holdankénti 20 mázsán felüli átlagtermés sem. A megyei átlag eléri, illetve meghaladja a 11 mázsát. Kedvezőek a kilátások a búzánál is. A korai búzák már nem szorulnak meg, bár sok a zöld és a kései gabona, és itt majd csak az elkövetkezendő napok döntik el, hogy milyen lesz az érés — az edd:gi becslések alapján — mégis elmondhatjuk, hogy kenyérgabonából jó közepes átlagtermést várunk.» Az aránylag kedvező terméskilátások persze még egyáltalán nem jelentik, hogy minden rendben van. Biztosnak, meglévőnek csak a betakarított terményt tekinthetjük és a termésátlagok alakulása nagyban attól függ, milyen iramban folyik az aratás, hogyan alakul a betakarítási veszteség. A betakarítási veszteség minimálisra való csökkentése érdekében nagyon fontos a gyors és a jóminőségű munka. A feladatokat így lehetne tömören meghatározni: mindent idejében, de akkor aztán gyorsan. Ha az őszi árpa aratásával eltelt 10 napot vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a csapadékos időjárás ellenére is megvannak a lehetőségeink a gyors munkára Itt elsősorban a gépekről kell beszélni, örvendetes jelenség, hogy mind az állami gazdaságok, mind a tsz-ek nagy előszeretettel részesítik előnyben a kombájnt. A jászjákóhalmi Béke Tsz tagjai nem siettek túlságosan az őszi árpa kaszálásával. Mikor ez a kalászosféleség aratógépre érett, akkor még mindig vártak 2—3 napig, s utána munkábaállították a kombájnt. Jól tették, mert ma már előbbre vannak, mint azok, akik kézzel, vagy aratógéppel kaszáltak. Az ő terményük ugyanis már a legbiztonságosabb helyen, a magtárban van. Jó a kombájn, de ügyelni kell arra, hogy okkal és móddal alkalmazzuk. Egy-két helyen ugyanis nem voltak megelégedve a kombájn munkájával. De miért? Azért, mert olyan őszi árpába állították be, ahol sok volt a lenge nád, vagy az árpa búzával volt keverve. A zöld búzát a gép nem tudta kicsépelni és nem végzett tökéletes munkát, Legnagyobb felelőtlenség a kombájnokat ilyen területre beállítani. Tapasztaltuk, hogy a kombájnvezetők és az aratógépkezelők nagy többsége sem ért a zöld gabona aratásához, sőt egyes helyeken a szükséges eszközök, például a kalászemelők sem álltak rendelkezésre. Ebből a felismerésből kiindulva a Gépállomási Igazgatóság megyei főmérnöke a Kunmadarasi Gépállomáson, a gépállomások műszaki vezetőinek, gyakorlati bemutatón ismertette a zöld gabona aratásának lehetőségeit. Persze, most az a fontos, hogy a műszaki vezetők a Kunmadarason tanultakat adják át a kombajnosoknak és az aratógépkezelőknek. A kenyérgabona betakarításánál igen fontos a különböző munkák összhangbahozása. Az aratásnak kell megteremtenie a hordás, a tarlóhántás és a tarlóvetés előfeltételeit is. örvendetes, hogy ezt mind több közös gazdaságban megértik. A tiszapüspöki Előre Tsz-ben, a törökszentmiklósi Petőfi Tsz-ben, ahogy learatták az őszi árpát, utána 48 órán belül nyomban megkezdték a tarlóhántást. A jászla- dányi Úttörő és a Béke Tsz-ekben még a kaszálás előtt kijelölték azt a területet, ahová másodvetés kerül. Jászberény és Törökszentmiklós határában az egyénileg gazdálkodók közül is igen sokan az őszi árpa aratása után nyomban elvégezték a tarlóhántást és a másodvetést. Nagyon jók ezek a kezdeti lépések. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy mindenütt jól megy a munka. Akad még mindig olyan tsz, mint a szolnoki Szabadság, ahol az őszi árpa kévéket napokig nem rakták keresztbe, nem szedték össze idejében a kalászmaradványt és ezzel akadályozták a tarlóhántást, vagy az esetleges másod- vetést. Nekem az a véleményem, hogy ahol a vezetők leleményesek, ott a búza aratása idején ilyen hibák nem fordulnak elő. Smót érdemel a munkák minősége. Az elmúlt napokban 500 árpakeresztet néztem meg. Tiszapüspöki és Törökszentmiklós határában a kereszteket gondosan rakták össze. Márpedig ez nagyon fontos, mert ha hanyagul összehányják a kévéket, akkor a legkisebb szél is szétdobhatja kereszteket és nagymennyiségű szem mehet veszendőbe. Az őszi árpa betakarításánál szerzett tapasztalatok biztatóak. Hellyel közzel már megkezdték a búza aratását is. A tapasztalatokat hasznosítsuk tehát. Hogy mik ezek d tapasztalatok, arra nem lehet egy általános sémát adni. Minden gazdaságban észrevették, hol szorított legjobban a cipő. És ennek alapján rendelkezzenek annyi önállósággal, hogy intézkedjenek. Mi a legfontosabb? A kombájnok egytől egyig dolgozzanak, természetesen az aratógépek is. A jászapáti járásban az elmúlt napokban három helyen nem volt még kombájnszérű. Egy másik helyen a másodvetésre előirányzott területek még nincsenek kijelölve. Mezőtúron a tárcsákat még nem készítették elő a tarlóhántáshoz. Ezeket a kisebb-nagyobb hibákat most már nagyon hamar meg kell szüntetni. S befejezésül mégegyszer felhívom a kombájnvezetők, az aratógépkezelők, a mezőgazdászok és a szakvezetők figyelmét: mindent idejében, akkor aztán gyorsan, Folyik a másodvetés az őszi árpa után Miután a megye sok részében levágták már az őszi árpát, nagyobb méretekben folyik a tarlóhántás és a másodvetés. A törökszentmiklósi Gépállomás például az elmúlt napokban 65 holdon vetette el a siló- kukoricát és a csalamádét, több termelőszövetkezetben. A megyében a kengyeli Sallai Termelőszövetkezet földjein a legszebb a másodvetés. Az a négyzetesen vetett kukorica, amit a repce után vetettek, már kikelt, az őszi takarmánykeverékek helyére vetett kukorica pedig már akkora, hogy másodszor is megkapálták: A Sallai Tsz-nek ezidáig 83 hold másodvetése van. s ezen a területen már ki is kelt a növény. A turkevei Táncsics Tsz-ben megkezdték a kukorica harmqdik kapálását Turkevén a Táncsics Tsz tagjai állnak legjobban a növényápolással. 484 hold kukoricájukat kétszer megkapálták, sőt megkezdték a harmadik kapálást is. Rizsüket kigyomlálták. Az eüső kaszálásé lu- cemaszénát bekazlazták és 250 holdon elvégezték már a második kapálást is; Néhány» nap múlva befejezik az őszi árpa aratását. Reálisabb alapokra kell építem a versenyt as Aprítógépgyárban Az első látásra úgy tűnik, hogy eleven, széleskörű verseny bontakozott ki az üzemben. Színes feliratok hirdetik a gyár harmadik negyedéves vállalását, szemléltető táblák mutatják a versengő műhelyek helyezési sorrendjét. Az üzemrészekben mindenfelé friss eredmények olvashatók, sőt egyes gépeken is helyeztek el táblácskát, mely a rajta dolgozó brigád teljesítményével dicsekszik. Gondoskodtak arról is, hogy megfelelő „nyilvánosságot“’ kapjanak a selejtgyártók, fegyelem lazítok s elrettenjenek saját gyengeségüktől. Ezek után szinte furcsa hallani a dolgozóktól, hogy a „verseny láza“ mégsem hatott át annyira mindenkit, mint ahogy látszik s erről már nem tehet a „versenyfelelős” elvtárs sem, aki pedig láthatóan mindent elkövetett, hogy biztosítsa a legmegfelelőbb keretet. — Április 4-re tettein utoljára vállalást, azóta sem kérdezték meg, hogy akarok-e valamit — mondja Hodosi elvtárs, míg új munkadarabot fog fel gépére. Ez a vállalás egyébként úgy megy nálunk, hogy kiosszák a papírokat, aztán ráírjuk, hogy mit vállalunk, aztán összeszedik és kész. Mostanában ez is elmaradt. De talán nincs is komoly alapja ennek. Előre, hosszú időre nem tudjuk úgysem, hogy mit csinálunk. Ha olyan munkadarabokat kap az ember, amiknek „jó ideje” van, úgyis eléri a magas százalékot, ha meg nincs szerencséje, akkor is csak igyekszik, mert kell a pénz. Hasonlóan sok munkás vélekedik még s ha a műszaki vezetővel, csoportbizalmival alaposan meg nem beszélik, hogy mit és milyén irányban tegyenek munkavállalást — úgy bizony a dolgozók nem sok értelmét látják az ígéretnek, mely végül csak a kiszámíthatatlan jövőtől függ. Mondani sem kell, hogy a verseny minden reális alapot nélkülöz, ha csak papírok kiállításából áll, s a dolgozót magára hagyják gondjaiban. Eddig pl. a vállalások csakis a százalékos teljesítmény emelésre szorítkoztak. A selejtcsökkentés, a takarékosság, újítás, új munkamódszer átvétele és átadása alig kapott helyet. Nem véletlen, hogy az első negyedévben a megszabottnál több anyagot használt fel az üzem. Még azokon a helyeken sem állították a takarékosságot a munkavállalás céljául, ahol lehetett volna. Nemcsak a vállalások, hanem az értékelés is formális. Bathó elvtárs marós így vélekedik: — Attól függetlenül, hogy ki tett vállalást, ki nem, a versenytáblára kiírják a legmagasabb teljesítményeket. Jóllehet dicséret járna azoknak is, akik nem 200 százalékot értek el, hanem csak százegynéhá- nyat, mert esetlég jobban megdolgoztak érte. Ezzel tényleg ösztönöznék a lemaradókat is, az átlagteljesítményű dolgozókat, akik a legtöbben vannak. Persze vannak más okok Is, amik a dolgozókat közönyössé teszik a verseny jelenlegi formája iránt. Sokszor a szervezetlenség akadályozza a munkát- Farkas Zoltán marós, aki nemrégen került a gyárba, szinte sajnálkozva mutatja gépén a pusztulás nyomait. — Látják ezt a horpadást itt, — mutat a főtengely végcsavarjára — kalapácsütés nyoma. Valamelyik javítólakatos így próbálta meghajtani. Hiányoznak belőle fogaskerekek is, a nagy fordulatokat nem tudom beállítani. Farkas — miközben beszélgettünk — éppen végez egy munkadarab beállításával. Már rá is állítaná a fűrészt, amikor a művezető elvtárs leinti: — Ne csinálja, majd mindjárt kap mást. — Még ma semmit sem csináltam, pedig már 4 óra van, háromkor vettem át a műszakot. Végül fél 5 tájban hozza az adagolómunkás az új darabokat. Hát Farkas bizony ma már nem sokat termel és nem sokat keres. Hasonlóan sok a vita az átállási idők megtérítésénél. Panaszolják, hogy nem hoznak annyi darabot, amennyi a munkalapon van, pedig a normát meghatározott darabszám folyamatos elvégzésére álllapították meg. Érdekes, hogy míg a papírforma szerint „szervezett“ versenyt alig kíséri lelkesedés, munkakedv, addig mind szélesebb körben terjed jóformán spontán, a valóban nemes vetélkedés egy egyszerűbb formája. Kaposnyák József, a fiatal gyalus mondja. — Hárman dolgozunk ezen a gépen egymást váltva. Ketten idősebb szakmunkások vagyunk, vettünk magunkhoz egy fiatalt is. Ügy egyeztünk meg, hogy „melegen váltunk’*. Ez azt jelenti, hogy leállás nélkül, munka közben adjuk át egymásnak a műszakot. így kb. 2 órát takarítunk meg naponta. Egymást is figyeljük. Ha én 12 darabot készítek el egy műszak alatt, Reszács Ottó biztos 14-et akar s Nágy István III. erejéhez mérten rajtunk is túl szeretne tenni. Ez nemcsak .verseny, hanem munkatársi együttműködés is, s ez már valóban olyan reális alap, amire tovább lehet építeni s ami valóban elősegíti az üzemet abban, hogy sikerrel teljesítse tervét. A dolgozók spontán kezdeményezéseit kell jobban pártfogásba venni s ez többet segít, mint a legszebb keretbe foglalt, legjobb szempontokkal alátámasztott verseny. P—s. Uralják a t'üzát a kuncsorbaí halárban A kuncscrbai Vörös Október Tsz-ben és az ottani Kossuth Tsz- ben a hét elején megkezdték a búza aratását. Ezt a murakát a Fegyvernek! Gépállomás traktorosai végzik. A gépállomás aratógépkezelőinek versenyében a Vörös Október Tsz-ben dolgozó Donkó István van jelenleg az első helyen. A kamibájnvezetők között Csiga István őrt el idáig legjobb eredményt, ö is a kuncscrbai Vörös Október Tsz -gabonáját aratja. A kínai szövetkezeti küldötteket várták Turkevén MÁRKI Gábor a földművesszövetkezet egyik alapító tagja — a Harcos Termelőszövetkezetnek is. — A 66 esztendős Gábor bácsinak nagy a része abban, hogy Turkeve ma termelőszövetkezeti város. A város felszabadulásakor a munkásság és a dolgozó parasztság nevében ö vette át a haltaimat. Ideiglenes, huszonegy tagú tanácsot alakított, amelyben képi iselve voltak a munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek. A tanács elnöke Márki elvtárs lett. Nagy tapasztalattal és hozzáértéssel irányította a város ügyeit. Ebben a munkában segítették forradalmi tapasztalaim. Tíz évig élt a Szovjetunióban, vésztőéit a Nagy Októberi Forradalomban, az intervenciósok elleni harcokban, Bugyonnij lovas- felderítője volt... És aztán, amikor már helyreállott a rend és megkezdődött a szocialista építés Turkevén is, Gábor bácsi sokat mesélt élményeiről a fiataloknak, akik elbeszélésén keresztül ismerték meg a forradalom nagyszerű hőseit. A felszabadult ország 11 esztendeje alatt Márki elvtárs a munkából is kivette a maga részét, ezt bizonyítja munkaérdemérme és kiváló termelőszövetkezeti tag kitüntetése is. RUNDIK János nemrég kapta a kiváló fö'.dművesszövetkezeti dolgozó kitüntetést: Rundik bácsit nemcsak Turkevén, de csaknem az egész megyében ismerik. 77 esztendős s élete 41 esztendejében küzdött az elnyomottak, a munkások és parasztok szebb életéért. 1915- ben Budapesten egy tüntetés alkalmával tartóztatták le először és azóta tizenegyszer ült börtönben. A turkevei dolgozó parasztok minden megmozdulásán részt vett. 1919-ben tagja volt a forradalmi törvényszéknek. A május 1-ék előtt mindig letartóztatták, nehogy a turkevei dolgozók körében töltse a proletariátus nagy ünnepét. Ö is alapító tagja a földművesszövetkezetnek és egyik kezdeményezője a termelőszövetkezeti mozgalomnak: öt és fél évvel ezelőtt elsőnek lépett be a Táncsics Termelő- szövetkezetbe. Népünk állama és a termelőszövetkezet idős karára nyugdíjjal hálálja meg a forradalmár Rundik János nagyszerű érdemeit. A turkevei földművesszövetkezet dolgozói csütörtökön vendégül látták a Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmából hazánkba érkezett kínai szövetkezeti küldötteket. A vendégek meglátogatták a szövetkezet boltját, vendéglőjét, s látogatást tettek a termelőszövetkezetekben is. (A kínai küldöttek látogatására szombati számunkban még visszatérünk.)
