Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)
1956-07-01 / 155. szám
tose- jűitus t. SZOLNOK MEGV El NÉPLAP 3 A Megyei Tanács üléséről A Megyei Tanács pénteki ülésén két napirendi pontot tárgyalt, beszámoló és vita hangzott él a Végrehajtó Bizottság munkájáról, valamint a Kereskedelmi Állandó Bizottság tevékenységéről. Az alábbiakban az első napirend megtárgyalásáról adunk tájékoztatást. A Végrehajtó Bizottság jelentése, melyet Zsemí ye Ferenc elnökhelyettes élvtárs adott élő, részletesen elemezte a tanácsok munkáját a megyében és úgy foglalt állást, hogy a tanácsok irányító munkája iavult az elmúlt tanácsülés óta és eredményesebben oldják meg feladataikat. Kitért a tanácstagok, áUandóbizotteágok aktívabb tevékenységére és részletesen Ismertette számszerűleg is a mezőgazdaságban, pénzügyi területen, a tsz-fejlesztésben, stb, elért eredményeket. Hangsúlyozta a beszámoló, hogy a szocialista törvényesség megtartása és megtartatása terén még mindig sok a kívánnivaló. A község tanácsok munkáját akadályozza, tekintélyüket, csorbítja, hogy a tanácsok és a végrehajtó bizottságok hatásköre rendkívül SZŰk; A VB határozati javaslatot terjesztett éló a még meglévő hibák kijavítására. Ebben többek között igen nagy súllyal szerepéi, hogy növelni kell a tanácstagok tekintélyét munkájuk hatásosabbá tétele érdekében. A végrehajtó bizottságok tájékoztassák őket rendszeresen a megjelent rendeOetekröl és a dolgozók ügyes-bajos dolgainak intézésénél is kérjék ki véleményüket. Felhívta a végrehajtó bizottságok figyelmét: ne hozzanak döntéseket — mint ez már előfordult — olyan ügyekben, amelyek a tanácsok hatáskörébe tartoznak. A határozat állást foglal a bürokrácia elleni harc kérdésében és intézkedést tartalmaz az állandó bizottságok munkájában még meglévő formalizmus megszüntetésére, a nyári mezöfaz- dasági munkák és a begyűjtés jó elvégzésére. A beszámolóhoz a tanácsia;ok közül tizenegyen szóltak hazá, több felszólalásra az idő előrehüa- dottsága miatt nem került sor Kárpáti János tanácstag, a Ti- szasülyi ÁG. agronómusa elrran- dotta: az időjárás miatt az áUmi gazdaságokban előfordulhat, bgy kéziaratásra lesz szükség a teőlt gabona levágására, ugyanakko a rendelkezés szerint minden goo- nát géppel kellene levágniok. intézkedést kért ebben az ügy'cn. Az úgynevezett ukrán asztagolé — beázástól védi a gabonát —elterjesztését is szorgalmazta. Bpp Jánosné és Kuti György VB titkár a tanácstagok munkájáak módszereiről, a dolgozók panamainak gvonsabb elintézéséről szóak. Tóth Imre élvtárs. VB elníSie- j vette« a mezőgazdasági rmwák néhány időszerű problémájára hívta fel a figyelmet. ‘ A tanácsülés véleményünk szerint még nem tükrözte eléggé a XX. kongresszus szelemét. Az egyébként igen tartalmas beszámoló sem volt ebből a szempontból élénk vitára Indító, hiányzott belőle a személyekre szóló kritika és önkritika s vitáról szinte nem is lehet beszélni az ü’éssel kapcsolatban. Ebben része van annak is, hogy a felszólalásoknak több mint felét az úgynevezett hivatalos felszólalások a beszámolót alátámasztó vagy kiegészítő részek — vették el. Nem az a hiba. hogy mint tanácstag — hiszen ehhez egyformán joguk van — felszólalt a megyei tanács VB személyzeti osztályvezetője, VB titkára és egyik elnökhelyettese is, valamint a Mezőgazdasági Igazgatóság «ezetője, mert. hiszen értékes ét mozdonyom a Szolnoki Járműjavító területén dolgozik s ezeken kellett volna párperces műszaki vizsgálatot elvégeznem. Emiatt kár lett volna ugyan a mozdonyokat behozatni a Fűtőházba, így hát én mentem át a Járműjavítóba, hogy ki ne essenek a munkából a gépek. így elgondolva az eljárás ésszerűnek látszott, legalábbis az én részemről. Nem igy gondolkodik azonban a bürokrácia. Az időnyerés céljából a teherpályaudvar felőli kiskapun közelítettem meg az üzemet szabályszerű egyenruhámban. Amint belépek — ahogy illik — elmondom a kapusnak, mi járatban vagyok, mit akarok. ö tüzetesen kikérdezett, meg- magyaráztatta magának, hogy miért kell ez a vizsgálat, alaposan megnézte a kezemben lévő különös alakú mérőműszert, a jegyzetfüzetemet, számbavette összes személyi okmányaimat, személyi igazolványaimat, majd hosszas latolgatás után úgy döntött, hogy nem mehetek be. Hogy miért, ki tudja? Talán a műszerem nem tetszhetett neki, vagy a személyi igazolványba ragasztott fényképem (ez egyébként nekem sem tetszik). Elég az hozzá, hogy eltiltott a belépéstől. Már-már kezdtem ideges lenni, mikor a kapusnak mentő ötlete támadt. Azt tanácsolta, hogy menjek keresztül a Járműjavító területén a másik kapuhoz és ott kérjek egy „zöldcsíkos” belépési cédulát. Hát ez hogy lehet, ki tudná megfejteni? Az előbb nem engedett be, mast meg azt mondja, menjek át nyu- goltan az üzem területén a másik kapuhoz. Hogy lettem ennyire megbízható egyik percről a másikra, hogy átenged a „királyság” területén. Már majdnem elindultam mégis, mikor rádöbbentem az újabb akaés hasznos dolgokat mondtak el, hiba azonban, hogy aránylag ez hosszú időt foglalt el, s mire vita alakulhatott volna ki, máris javaslat érkezett a napirend lezárására, mert még egy napirendet kellett megtárgyálmok. Helyes volt tehát, hogy határozatot hoztak arra nézve, hogy a jövőben az ügyrend fontossága szerint döntik el, hány napirendi pontot tűzzenek az ülés elé, hogy jusson idő az alaposabb vitára is. A tanácstagok jó felkészülése, tájékozottsága és az, hogy el is mondhassák véleményüket, alapvető feltétele a tanácsülések demokratizmusának. A hozott határozatok ezt a célt jól szabták meg. A legközelebbi tanácsülés feladata lcasz, hogy ezen a területen is — a tanácstagok és a VB időközbeni munkája alapján — további és még nagyobb előrehaladásról adhasson . számot. F. T. P. dályra. Ugyanis minden üzembejáró ember tudja, hogy a belépőcédulát csak belépésre lehet használni, viszont kilépni, csak akkor lehet vele, ha valaki — akivel ügye volt az embernek — aláírja, lepecsételi. Igenám, de kivel írassam én alá? — ébredtem rá a szörnyű valóra. A két mozdony, amivel nekem ügyem van, nem tud írni, mégcsak bélyegzőjük sincs. A tényállás szerint tehát most már beléphettem volna, de ki nem. Már láttam magamat, amint a 200 éves jubileumot is a Járműjavító területén töltöm. Kétségbeesésemben támadt egy mentőötletem. Visszamentem a Fűtőházba. Egy kis cédulára ráírtam a nevem, meg azt, hogy mikor indultam el innen. Az iromány alá egy olvashatatlan aláírást tettem s kerítettem még rá egy szép lilái pecsétet (megtekinthető még most is a Jármű kiskapujában). így felfegyverkezve a bürokrácia ellen, jelentkeztem ismét belépésre a kapusnál. Mintha megváltozott volna ez az ember. Arca felderült, elvette a papírt és most már korlátlanul jöhettem-mehettem az üzem területén, amerre jónak láttam. Igaz, hogy a tízperces munka elvégzéséhez így két óra kellett, de ez a dolog csak tetszett nekem. Ugyanis feltehető, hogv ezt a Bach korszakbeli bürokr-riét a Járműjavítóban csak a 100 éves jubileum idejére alkalmazzák, valószínű azért, hogy korhű legyen már az előkészület is. S z om bati József MÁ^ műszaki 'intéző * U. i.: Ezúton hozom a MÁV Járműjavító tudomására, hogy semmit el nem tulajdonítottam ás semmi kárt nem tettem. Ellenben, ha egyszerűen csak beengedtek volna személyi dokumentumaim és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium kékszlnü igazolványával, ki tudja mi mindent el nem Követtem volna odabent. (Sz. J.) nely gyorsabb ütemben fejlíött, int az ipar egészében véveJu- «zlávía 1955-ben több mir 15 iilió tonna szenet, több min800 er tonna acélt, több mint 5i(XW) nna nyersva&at és 4 miárd 10 millió kilowattóra áramoter- elt. Az áramtermelés a honi őttihez képest 3,7-szeresre, s'as- ihászat termelése 3,5-szeren, a éntermelés több mint kétszcsre ott. A népi hatalom éveibe lét- ■hozták a gépkocsi-, tréor-, :pülőgép-, rádiótechnikai ipí és közlekedési gépgyártást. Az utolsó tíz évben többnint Hl nagy iparvállalat épült. Az ipar fejlődése lehetővéette, Dgy az ország természeti leseit jugoszláv nép szol gálát ábaüít- ik. Nagyszabású vizierömtrpit- ezés folyik a köztársaságba Napot fejlődött a bányászát .ü'ö- ösen a színes- és ritkafém érdinek — alumínium, réz. lom, n, króm. mangán, wolfranmo- bdén. kobalt stb. — kiterlése. i háború óta már ásványost is ?rmelnek Jugoszláviában, inek özpontja Horvátország. A nehéziparral egy ideiül ha " lassabban is. fejlődik köz- zükség’eti cikkek gyártása, tériéi neszközök termelése a ború lőttihez képest több mint lenc- z er es re. a fogyasztási cikk ter- nelése több mint kétszeresnőtt. L jugoszláv kormány mosntéz- edéseket tett, hogy beba az Imaradást a közszükségletikkek emelésében. A szocialista építés soráíugo- zláviában a gazdasági i gatás ajátszerií. decentralizált >rmái dakultak ki. Az iparvábtokát igy évre választott muTvtnná- *ok igazgatják. Ezek zik a ervezést. állapítják meg prmékek Arát, keresnek ét esi lééi piacot, sbb. A vállalat igazgatója köteles beszámolni a munkástanácsnak. A jugoszláv mezőgazdaságban túlsúlyban vannak az egyéni paraszt- gazdaságok. Az egész fö'dterület körülbelül négyötödével rendelkeznek. Az egyéni parasztgazdaságok bírt területének felső határát 10— 15 hektárban szabták meg. A mezőgazdaság fejlődése elmarad az ipar fejlődésétől. A , kis paraszt- gazdaságok túlsúlya megnehezíti az új technika alkalmazását. A jugoszláv társadalom vezetői a szövetkezésben. a nagyüzemi termelésben látják a kiutat ebből a he’yzetből. Edvard Kardélj, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnök- helyettese a Szövetkezetek Központi Szövetségének II. plénumán hangoztatta, hogy Jugoszláviában a mezőgazdasági termelés fejlesztése elválaszthatatlan a falu szocialista átalakulásától. A mezőgazdaság szocia1 ista szek“ tora zömmel állami gazdaságokból. továbbá körülbelül 900 termelőszövetkezetből tevődik össze. A földterületnek valamivel több mint 20 százaléka van ezek kezében. Az állam nagy segítséget nyújt a mezőgazdaságnak. A jugoszláv mezőgazdaság évente több mint 2000 traktort kap. Növelik más korszerű mezőgazdasági gépek és a műtrágyák gyártását. Fokozzák a nemesített vetőmag ellátást. Nagy összegű hiteleket nyújt az állam a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez. Ennék révén az utóbbi években valamelyest fellendült a mezőgazdasági termékek, főleg az áillntj termékek termelése. Jugoszlávia kormánya nagy erőfeszítéseket tesz. hogy emelje a nép élet- és kulturális színvonalát. A városokban és a munkáíslafeótelepeken a háború óta körülbelül 100 000 lakás épült. De, mint a jugoszláv sajtó közli, a lakáshelyzet még mindig nehéz. Egyre szélesedik a jugoszláv iskolahálózat. Jelenleg 12 500 elemi iskola (a háború előtt 8900 elemi iskola volt), 1640 nyócoeztályú iskola (a háború előtt ilyen egyáltalán nem volt), továbbá 1860 gimnázium és szakiskola működik az országban. Ezek jelentős sikereik, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a háború alatt az isko’aépü- letek körülbelül 80 százaléka pusztult fel, vagy sérült meg. Az országban jelenleg 75 színház működik, A háború előtt mindössze 25 volt. Tíz filmstúdiója van Jugoszláviának. A filmszínházak száma megháromszorozódott. A jugoszláv kiadóvá!'a1 a*ok 1955-ben 4500 könyvet adtak ki, nagy példányszámban. E tények a szocializmus útján háladó jugoszláv nép állandó, gyors fejlődéséről tanúskodjak. A szovjet-iugoszláv kancsolaick ” helyreáTítása szilárd alapot teremtett a két ország baráti, gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatainak fejlesztéséhez. A Szovjetunió jelen'eg a negyedik helyet foglalja el Jugoszlávia kül- kereskede'mébén. míg a múltban a jugoszláv kivitelben a nyolcadik a behozatalban a 14-ik helyre szorult. Fejlődnek a baráti kapcsolatok Jugoszlávia és a népi demokratikus országok között. A közös szocialista eszményeken alapuló együttműködés a legváltozatosabb formákét ölti, mindegyik ország előnyére. A szocialista országok együttműködése izmosítja az új háború elten harcoló, haladó erőket és a nemzet közi munkásmozgalom ügyét szol gália. Tekergek a bürokráciában Ervényes-e még a régi nóta ? A nóta így kezdődik: „Vagyok olyan legény, mint le, vágok ^ olyan rendet mint te.“ Hej valamikor büszkén énekelhette az a legény, aki a falu első kaszásának számított. Erről beszélgettünk a minap egyik ismerősömmel, mivel, hogy néhány nappal ezelőtt me- gyeszerte megkezdődött az aratás. Ó a régi szokások kedvelője, s aggódva mondta: “Elmúlnak a szép szokások. Lám, már ez a nóta se érvényes, hiszen a rendeket általában mindenütt kombájn, meg aratógép vágja.“ Hát vajon érvényes-e még a régi nóta? Igaz a traktoros csák ül a gépén, irányítja a masinát. Ővele mégse versenyezhet kézikaszával senki emberfia, még az se, aki három méteres rendeket vág. Ez így van, de én mégis azt mondom, érvényes még a régi nóta. Hogy miért, azért, mert a géppel sokkal jobban lehet virtuskodni, mint a kézikaszával. S ha így van, mert így van, akkor ma is kitűnik, hogy ki a legény. Csak ma már ezt nem azon mérik, milyen rendet vág, hanem. hány száz holde: arat. Végeredményben 1956-ot írunk. S hogy van virtuslcodás, azt nemén mondom, hanem akik virtuskodnak. Itt van Babecz József, a Kunszentmártoni Gépállomás traktorosa, őt aztán kemény fából faragták. Aki véle akar versenyben rendet vágni, annak bizony jól fel kell kötni, amint mondani szokás. Babecz József tavaly az ország legjobb aratógép vezetői között foglalt helyet. És most alig, hogy megkezdődött a nagy munka, máris hírt adott magáról. 15 holdat aratott egy nap. Kutasi János, a Surjánt A'laml Gazdaság kombájn-vezetője másfél nan alatt 4Ó0 mázsa gabonát csépelt és az első nap 20 holdat aratott gépévet. Érvényes a régi nóta Aki legény, álljon ki velük kaszSlnü *— Szp „Kiváló föld mii vpsgxiirethcxeli dolgozók” SZIGETI KAROLY, a MÉSZÖV iparcikkforgalmi osztályának vezetője 8 éve dolgozik a szövetkezeti mozgalomban. „Kiváló földmüvesszövetkezeti dolgozó’' kitüntetést kapott, s jó munkája jutalmául ezévben külföldi üdülésben részesül. GULYAS JÓZSEF. a kunszentmártoni járási központ igazgatósági elnöke. Négy éve végzi ezt a fontos munkát. A szövetkezeti mozgalom fennállása óta dolgozik a földművesszövetkezetek érdekében. Jó munkája elismeréséért a ..Kiváló földművesszővét- kezti dolgozó'’ kitüntetést kapta. szó a Tisza érdekében Néhány Meg kell gondolni minden forintról, hová tesszük, de vannak esetek, amikor a beruházással való takarékoskodás — pazarlás. Amit most szóba hozok, ilyennek vélem. A Tisza, úgylátszik, mostoha gyerek lett. Nem öntött ki 1919 óta, amikor is Szelevény környékén borított el sokezer holdat. Ez a tény. azt mutatja, hogy a gátrendszer jó, biztonságos. Nem lehet azonban a következtetést úgy folytatni, hogy ha ilyen derék és illedelmes ja Tisza, semmi szükség további szabályozására. Tény. hogy Beseny- szögnél, Nagykörűnél, Tlszavárkonynál, Ti- rzasasnál és még néhány kisebb szakaszokon 6—8 méterre van már csak a szakadozó part a gáttól. Közvetlen árvízveszély nincs, vészharangot kongatni fölösleges. Azt viszont nem szabad elhallgatni, hogy ha még jobban bekagylózódik a part, rendbehozása a jelenleginek többszörösébe kerül. A magas vízállás ugyanis valósággal eszi a partot. A lepusztulás igen gyors lehet. Most sem olcsó az omlás megakadályozása: terméskövekkel kell végigrakni említett részeket, s ez folyóméterenként körülbelül kétezer forintba kerül. Nehezíti az eféle munkákat, hogy a tiszalöki építkezés következtében a Tokaj vidéki kőbányákból még nem lehet viziútOn szállítani az anyagot. Véleményem szerint azonban így sem szabad késlekedni. A termésköves megoldás még mindig sokkal olcsóbb, mintha néhány év múlva nagy részeket kellene feltölteni, vagy esetleg az egész gátat odébb újra építeni. Valamennyien örömmel látjuk, hogy kormányzatunk jelentős összeget fordít a dunai gátak építésére,_s az árvízkáruk helyreállttá- Sára. Ugyanakkor az alföldi emberek kérése, hogy a Tiszát se tekintsék mostoha gyermeknek s a vízügyi szakemberek idejében végezzék el a szükséges kisebb munkákat. Solymár József Határidő e*őtt teljesítettük második negyedévi adóbevételi tervünket Nagy feladatok elé állítatta járásunk pénügyi dolgozóit a II. negyedévi adóbevételi terv teljesítése. Az új rendeletnek megfelelően ez idő alatt kellett elvégezni az adókiírást is. kevesebb segítséget tudtunk adni a községi apparátusnak s az első negyedévi lemaradást ez idő alatt kellett pótolnunk. A jó munkáért dicséret illeti az adófelügyelőket. Faragó Sándort, aki 3 nappal a határidő előtt fejezte be a kivetéseket. Sápi .János. I.ltkei Sándor pedig azért érdeme! dicséretet, mert az adókiírással együtt az adóíveket is elkészítették az adózók részére. Nem szabad éfeledkezni azonban a járás adózóiról sem. Eleő’1 Té'•-71» r»n P«; ,Tíílcv?Ő 45 r) 1;J<; dolgozói, adófizetői tettek eleget időben államunkkal seemfceni kötelezettségüknek. Meiegh Lajos jé.szágói, Szöllősi Istvánná jánes- hidai, özv. Kuczki Mihályné jász- jákóhalmi, ifj. Hátra Mátyás alaty- tyáni, Szabó Mihály jásztelki dolgozó parasztoknak éa a járás igen sok adófizetőjének az érdeme, hogy elsőként teljesítettük kötelezettségünket. Még nagyobb eredményeket érhettünk volna el, ha nem lennének olyan notórius rossz adófizetők, mint Csikós Balázs jászágól ku- lák, aki 25 ezer, özv. Molnár Má- tyásné jásztelki kulák, aki 26 ezer forinttal tartozik államunknak; Kábái Sándor Jászberény. .Járási Tanács. Egyéni dolgozó parasztok, termelőszövetkezetek ! Kössetek minél nagyobb számban sertéshizlalási és bacon nevelési szerződést az 1956—57. évre. A beadásra kötelezett termelők takarmánybeadási kedvezményben részesülnek. Magas átvételi árat és külön prémiumot biztosítunk a leszerződött hízók után. Szerződéskötés esetén egyéni termelőknél 400 Ft, tsz-eknél 600 Ft előleget folyósítunk. Mindenféle felvilágosítást megadnak és szerződés megköthető az Allatforgalmj Vállalat felvásárlóinál és kirendeltségeinél. SZOLNOK MEGYEI ALLATFÖRGALMl VALLALAT