Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-05 / 158. szám

SZOLNOKI U L IV U ft I NAPLÓ Szovjet kereskedelmi küldöttség Szolnokon A hazánkban tartózkodó szov­jet kereskedelmi küldöttség kedden délután ellátogatott Szolnokra is. A küldöttség tagjai M. N. Lazarjev, az Orosz Szövetségi Szovjet Köztár­saság belkereskedelmi miniszterhe­lyettese, M. J. Kacsalov, az Orosz Szövetségi Szovjet Köztársaság Bel­kereskedelmi Minisztériuma Kollé­giumának tagja. M. Sz. Sztyepánov, a Szovjetunió Belkereskedelmi Mi­nisztériuma főosztályvezetője, M. Sz. Aboljancev, a leningrádi Állami Áruház igazgatója és F. Sz. Muíu- lin, a kievi városi szovjet kereske­delmi osztályának vezetője. Először a FŰSZERT Vállalat központi rak­tárába látogattak, ahol Hegedűs igazgató vezette végig őket a raktár 38 helyiségén. Igen sok szakmai kérdés érdekelte a szovjet elvtár­sakat. Megkérdezték, hány fiókja van a vállalatnak, hányán dolgoz­nak a raktárban, mi a raktár havi forgalma, milyen eszközökkel moz­gatják a raktárban az árut, mennyi időre elegendő készletet halmoznak fel, érdeklődtek a bankügyletekről, az importáruk bőségéről és számos egyéb kérdésről. Aboljancev elvtársnak nagyon tetszett az árukészlet-kartonok rendszere. A raktárban minden áruféleség mellett van ilyen kar­ton, amelyeken feltüntetik a bejö­vő és kimenő árut és végül a kész­letet; így ránézésre megállapítható, hogy az illető áruféleségből meny­nyi van raktáron. Ez a kartonrend­szer Csabai Mihály elvtársnak, a raktár édesipari részlege felelősé­nek újítása. Aboljancev elvtárs, miután több kérdést intézett Csa­bai elvtárshoz, néhány mintát kért és vitt magával a kartonok közül, hogy azokat Leningrádban is beve­zethessék. A FÜSZÉRT-raktár dolgozói kul- turhelyiségükben vendégül látták a szovjet elvtársakat, itt közvetlen baráti beszélgetést folytattak velük szociális, kulturális helyzetükről s más kérdésekről. Ezután a vendégek a ruházati boltba látogattak, ahol örömmel ta­pasztalták, hogy orosz nyelvet is­merő eladó is van. Olasz Ferencné elvtársnő aztán végig is kísérte a vendégeket a boltban, tolmácsolt és elmagyarázott mindent, válaszolt a kérdésekre. Hosszú ideig tartózkod­tak a méteráruk elárusító helyénél, megnézték a nagyválasztékú, kü­lönböző szép mintás női anyagokat, csipkéket. Tájékozódtak az árak iránt, és meg is bírálták a konfek­cióipar ruhatermékeit és a cipőket is. Főként Aboljancev, Mutulin és Kacsalov elvtársakat érdekelte a ruházati bolt, érdeklődtek a dolgo­zók szociális körülményei iránt is és megtekintették öltözőiket. A Ruházati Boltból az l. sz. boltba mentek át a szovjet küldött­ség tagjai. Itt is minden apróság ér­dekelte őket. Lázár József boltve­zetővel a többi között arról beszél­gettek, hányán dolgoznak a bolt­ban, hány műszakos az üzem, egy­személyi felelősség van-e, és ha igen, ki felel az árukért. Megtekin­tették a nagy mélyhűtőszekrényt, majd a bolt raktárában a húsáruk tárolását a villamőshűtőszekrények- ben. M. N. Lazarjev elvtárs, az Orosz Szövetségi Szovjet Köztársaság bel­kereskedelmi miniszterének helyet­tese megkérdezte Dobos István elv­társtól, a megyei tanács kereskedel­mi osztálya vezetőjének helyettesé­től, hogyan lehetséges az, hogy Bu­dapesten a burgonya kilója 2,60 fo­rintba kerül és Szolnokon ugyan­csak az állami kereskedelem 3 fo­rintért árusítja. Dobos elvtárs azt válaszolta, hogy piaci megfigyelők jelentései alapján állapítja meg itt, a tanács az árakat. Az árak meg­állapítását nagymértékben a keres­let és a kínálat aránya befolyásol­ja. Lazarjev elvtárs helytelenítette az ármegállapítások ilyen rendsze­rét és hangsúlyozta, hogy az állami kiskereskedelemnek kellene a dön­tő befolyást gyakorolni a piaci árak alakulására is. Megállapította, hogy a Szovjetunióban ez így van. önkiszolgáló bolt iránt is érdek­lődött Lazarjev elvtárs. Dobos elv­társ azt válaszolta, hogy pillanat­nyilag egy bolt átépítése folyik és két hónapon belül megnyílik Szol­nokon is az első önkiszolgáló bolt. A jelenlévő magyar szakemberek közül többen aggályaikat fejezték ki az önkiszolgáló boltok létesítésé­vel szemben. Lazarjev elvtárs meg­magyarázta, hogy az önkiszolgáló boltok a kommunista kereskedelem módszereit honosítják meg. Idézte ezzel kapcsolatban Mikojan elvtárs szavait, hogy az önkiszolgáló boltok létesítése igen fontos elvi, politikai kérdés is. A szovjet kereskedelmi küldöt­tek tapasztalataikkal jelentős segít­séget, útmutatást adtak a szolnoki kereskedelmi vezetőknek, de ugyan­akkor — mint mondták — igen sok hasznos, jó dolgot tanultak Szolno­kon, s ezeket a tapasztalatokat fel akarják használni a Szovjetunióban is. (m. i.) Uj napközi otthon Kezdetben — mint minden újtól — a bölcsődéktől és a napköziott­honoktól is idegenkedtek a szülők. Később azonban megszokták, meg­szerették, s ma már ezer és ezer dolgozó édesanya hálásan gondol kormányzatunk eme nagyszerű in­tézményeire. Az első hallásra egy kicsit fur­csának tűnik, de ma már többen igénybeveszik ezeket az intézmé­nyeket, mint ahány gyermeknek férőhelyet tudnak biztosítani. Kü­lönösen a bölcsődékben igen sú- lyoG probléma az elhelyezés. Gyakran elhangzik az a kérdés, mi legyen bö1 csődökből kinőtt gyermekek sorsa? A bölcsődékben ugyanis csak 3 éves korig gondoz­zék őket, s ha ezt a kort elérik, nincs hely számukra a bölcsődé­ben; Igen ám, de a napközi ott­honok, az óvodák létszáma is be van telve, azok sem tudják befo­gadni őket. A Szabadság-úti, Marx- parki és a Beloiannisz úti bölcső­dék évek óta túlzsúfolt gyermek- létszámmal dolgoznak. A kérdés megoldása egyszerű­nek tűnik, csak végrehajtani ne­héz. Üj napköziotthont kellene lé­tesíteni. De hol, e szűkös lakás- viszonyok között, és van-e óvónő, gondozónő? Az egészségügyi ál­landó bizottság megvitatta ezt a komoly problémát, s az egészség­ügyi osztályai együtt úgy döntött, hogy a Marx-parki bölcsőde he­lyiségét átadják az oktatási osz­tálynak napköziotthon céljára s ezzel sikerült enyhíteni ezt az évek óta húzódó és egyre súlyos­bodó problémát. Hegedűs űndrás és Boldoczkl János távirata az új osztrák kormány megalakulása alkalmából ING. JULIUS RAAB, Szövetségi kancellár Úrnak, Bécs. Kérem, kancellár Űr, fogadja a magyar kormány és a magam ne­vében kifejezett szerencsekívánatai- mat abból az alkalomból, hogy az ön vezetésével új osztrák kor­mány alakult. Kívánom, hogy mun­kálkodásuk sikerekben gazdag le­gyen és eredményesen szolgálja az osztrák nép boldogulását. Meggyőződésem, hogy az orszá­gaink közötti jóviszony és gyümöl­csöző együttműködés a jövőben még szélesebb keretek között fej­lődik tovább mindkét ország népe javára. Hegedűs András, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. ING. LEOPOLD FIGL, az Osztrák Köztársaság külügyminisztere, Bécs. Fogadja, Miniszter Úr, szívélyes jókívánságaimat abból az alkalom­ból, hogy újból megbízták a kül­ügyminiszteri teendők ellátásával. Kívánom, hogy az Osztrák Köz­társaság és a Magyar Népköztár­saság között kialakult kapcsolatok a jövőben gyümölcsözően fejlőd­jenek tovább mindkét ország né­pének javára, az egyetemes béke megszilárdítására. Báldoczki János, a Magyar Népköztársaság' külügyminisztere. EPUL A MUUT Sok baleset történt a Szolnok—Szajoli műtúton a sok kanyar miatt. Néhány hónappal ezelőtt megkezdték a régi egyenes, de használaton kívül álló útszakasz javításáét. A munkák elég jó ütemben haladtak s rövidesen átadják a forgalomnak a kijavított útszakaszt. Bürokrácia vagy éberség ? Váláss Szombati József cikkére A statisztika eredményességéért A Központi Statisztikai Hivatal Szolnok megyei Igazgatóságának ipari csoportja június második fe­lében a minisztériumi iparvállala­tok és a megyei felügyeleti szer­vek statisztikusai számára értekez­letet tartott. Bessenyei Sándor az adatszolgál­tató statisztikai munkát értékelte. Közölte, hogy a dekád jelentéseket ezentúl nem kell a statisztikai hi­vatal igazgatóságának beküldeni. Ez jelentős adminisztratív meg­könnyítést jelent a statisztikusok számára. Egyébként is a dekád- j elöntések adataiból semmiféle összesítés vagy értékelés nem ké­szült, így beküldésük voltaképpen felesleges bürokratikus intézkedés volt. Ilyen és hasonló intézkedé­sekkel igyekszik ezután a Statisz­tikai Hivatal a bürokráciát csök­kenteni és a statisztikát eredmé­nyessé. operatívvá, a tervezés leg­fontosabb segítőjévé tenni. Ezért jelölte meg az előadó egyik leg­fontosabb feladatul a statisztikai jelentések pontos beküldését, mert a határidő késések az adatokat jó­formán használhatatlanokká teszik. A statisztikai jelentéseket ezentúl közgazdasági elemzésekkel kell az egyes vállalatoknak beküldeni. Ez nagymértékben elősegíti, hogy a felsőbb szervek pontosabban lássák a vállalatok helyzetét. Klobetz Lajos, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozója ,,A tervezés és a statisztika kapcso­lata” című előadásában hangoz­tatta. hogy a tervezés legfőbb álavja a helyes és pontos adat­szolgáltatás és ugyanakkor a ter­vek teljesítését is a statisztika méri; Futár László (Tiszamenti Vegyi­művek) a műszaki fejlesztési ter­vek fontosságáról, az üzemek pon­tos kapacitását felmérő statiszti­kák jelentőségéről beszélt. Novák Sándor (Papírgyár) helytelenítette a Könnyűipari Minisztérium ille­tékes igazgatóságának intézkedé­sét, hogy a tervezési munkát el akarják választani a statisztikai munkától, ezáltal gátolják a sta­tisztikai munka operatív jellegét. Végül Kóczián Zoltán, a megyei igazgatóság csoportvezetője tartott élőadást a statisztikai adatok he­lyesbítéséről. Az iparstatisztikusok értekezle­tén elhangzott előadások és hozzá­szólások nagymértékben elősegítik a megye iparstatisztikájának elmé­leti és gyakorlati fejlődését. Bessenyei Sándor KSH Szolnok megyei Igazg. »■■■■iiiniiiiiiiltiH Vörös Csillag filmszínház: csütörtök- péntek: Holnap már Késő. Művészi olasz játékfilm. Tisza filmszínház: csütörtök—péntek Es megfordul a szél. Izgalmas argentin film. Kert nrozi: csütörtök—péntek: Holnap már késő. Művészi olasz játékfilm. Járműjavító Kulturottnon: csütörtök: Zavarosan folynak a vizek. Magyarul beszélő argentin film. Péntek: Özönvíz előtt. Balett-est viharokkal M ár délután gyülekeztek a felhők és estére az eső is szemerkélni kezdett. A közönség azonban mégis összegyűlt a Sza­badtéri Színpad nézőterén. Min­denki izgatottan várta a balett-est megkezdését. És a művészek, da­colva a nem éppen kellemes idő­járással, el is kezdték az előadást. Az Állami Operaház legjobb szóló­táncosai jöttek el ezalkalommal, hogy, szórakoztassák, gyönyörköd­tessék művészetükkel a szolnokia­kat. A néma költészet a tánc, s a balett, a néma muzsika — ahogy Ember György jellemezte bevezető szavaiban — és annak is a gyöngy­szemei elevenedtek meg a színpa­don. Weiner: Csongor és Tünde című táncjátéka, Debussi: A faun dél­utánja, Bartók: öt magyar élet­képe, Debussi: Csónakban, Kaba- levszkij: Komédiások című egyfel- vonásos táncjátéka (a Debussi- művek Vashegyi Ernő tánc-koreog­ráfiája alapján) peregtek le előt­tünk. Peregtek, ezt kell mondani, bár közben egy félórás „eső-szünet” is volt, amikor a közönség türel­mesen kivárta, amíg elvonultak a felhők, közbe-közíbe mennydörgés és villámlás is volt, egy-egy dísz­let eldőlése is zavart olykor, de a művészek kitartottak, látva a kö­zönség állhatatosságát. A jelenlé­vők pedig, mintha éreznék a kóny- nyed mozdulatok mögötti erőfeszí­tést — az eső miatt csúszóssá vált a színpad — még hálásabban tap­soltak az egyes jelenetek után. Csanádi Dóra, Lakatos Gabriella, Pásztor Vera, Szarvas Janina, Ősi János, Vashegyi Ernő és a többi, tudása javát nyújtó művész is. meggyőződhetett róla, hogy a szol­noki közönség megérti mondani­valójukat, a balett szép,- emberi és oly felemelő érzést adó képeit. Köszönet a szép előadásért, ame­lyet még a vihar sem tudott meg­zavarni, amely csak fokozta a Sza­badtéri Színpad előadásai iránt megnyilvánuló érdeklődést. F. T. P, Megdöbbenve olvastam a Szol­nok megyei Néplap július 1-i szá­mában Szombati József „Tekergek a bürokráciában” című cikkét. Őszintén megvallva, az írás elolva­sása után — sajnálattal vettem tu­domásul, hegy a műszaki intéző elv­társ nagyon lebecsülte a Járműja­vító dolgozóit. Kifigurázta 100 éves ünnepünket és úgylátszik, megsér­tődött, mert nem bízott meg hiva­talos közegünk a MÁV intézői há­rom aranycsillagban. Elhatároztam, hogy rövidesen megtudom a valóságot, mert meg vagyok győződve arról, hogy kapu­saink, akik rendszeres oktatásban részesülnek, semmiesetre sem lépik tűi hivatalos jogkörüket s a tiszte­let megadásának határát. Szerencsére, a hitelesség szem­pontjából megnyugtatott az, hogy a kapunál történő beszélgetés nem négyszemközt zajlott le, hanem je­len volt a kisérő kapus és a kocsi- osztály fődiszpécsere, ő is jóindu- latúlag beavatkozott a vitába és kérte az intéző elvtársat a hiva­talos eljárás betartására. Mihályi János fődiszpécser elvtárssal foly­tatott beszélgetésem után mégjob- ban felháborodtam a cikk alaptalan gúnyos hangján és valóságnak meg nem felelő tényeih. A cikk írója — megállapításom szerint — írásában nem segíteni akarta vállalatunkat a hibák kiküszöbölésében, hanem hivatali közegeinket durva és elv- társiatlan fellépésével szabálytalan­ságra akarta rávenni. Egyben azt is elárulta Szombati elvtárs, hogy műszaki intéző létére nem ismeri a fennálló legelemibb rendelkezése­ket, melyek a népgazdasági vagyon megőrzését szolgálják, elárulta to­vábbá nagyfokú politikai fejletlen­ségét. A múltban ‘az ezüstcsíkos egy­szerű kapus, vagy ahogy akkor ne­vezték — portás, földig hajolt a három aranycsiilag előtt. Népi de­mokráciánk 11. évében azonban ezek az emberek fejlődtek s oda állnak szolgálatukban a vezérigaz­gató élv társ elé is s ugyanúgy ké­rik tőle a hivatalos belépőt, mint bárkitől. Nézzük most már a tényeket. Az intéző elvtárs jött a kapuhoz, a ka­pus igazolásra szólította fel. Erre Szombati eivtárs elővette kékszínű ..Miniszteri rendelet” című pályára lépési igazolványát. Ez a vasúti pá­lyatest, állomás, hidak, biztosító be­rendezések területére való belépés­re és ellenőrzésre szolgál, de sem­miesetre sem a Járműjavítóba való belépésre. Ide csak a piros- és aranysávos, a minisztérium által ki­állított igazolványok jogosítanak belépésre s ugyanakkor a belépő sajátkezűleg köteles adatait a belé­pőkönyvbe bevezetni. Az intéző elvtársnál nem volt műszer, jegy­zettömb, nem mutatta személyi ok­mányait, hanem mikor a kapus, Ligetfalvi elvtárs javasolta neki, hogy elkísérteti a nagykapuhoz és arcképes igazolványára kap majd hivatalos belépőt — felháborodott. Nem tudták megértetni vele, hogy előnyösebb 100 métert megtenni a nagykapuhoz (?), mint kétórás sé­tát csinálni. Az újabb akadály, amire rádöbbent az elvtárs — tehát, hogy nem tudja aláíratni belépőjét — ismételten azt árulja el, hogy nincs tisztában saját munkaköré­vel, különben tudnia kell, hogy az üzemben lévő mozdonyok feletti rendelkezési jog az illetékes re- szerirvezetőkre tartozik. Az a papír, amit az elvtárs másodszori vissza­érkezésekor hozott, hivatalos pe­cséttel ellátott szolgálati jegy volt. Az aláírás lehet, olvashatatlan volt, de a pecsétet, ami rajta volt, csak felelős személyek használhatják, akik mindenkor felelősek érte. Akárhogy kerestem ebben az ügyben a bürokráciát, sehol sem találtam. Nem nevezhetem bürok­ráciának ázt, ami éberség úgy hi­szem, az elvtárs nem a bürokráciá­ban „tekergeti a Járműjavítóban”, hanem saját kapitalista csökevé- nyeibe'n tévedt el. Mi nem élünk a Bach-korszakban, a mi üzemünk nem királyság” területe, hanem a dolgozók üzeme s nálunk nincs hajlongás az aranyesi ilagosok előtt. Nem akarunk korhűek lenni, mint ahogy írta, mert mindannyian utál­juk a múl trendszert és harcolunk maradványai ellen is. Mint egy­szerű lakatoslegény javaslom Szom­bati elvtársnák: a hibákat olyan módon és formában vesse fel, hogy neveljen, segítsen bennünket. Nem fogadhatjuk el az olyan bírálatot, mely még félszázalékban sem igaz. Nekünk mindenesetre tanulságos volt az eset és a jövőben még fo­kozottabb ellenőrzést léptetünk életbe az üzemünkbe lépőkkel szemben. Szombati elvtárs viszont vonja le azt a tanulságot, hogy ha ír az ember, akkor a valóságnak megfelelően írjon és tartsa szem előtt a szocialista építő kritika kö­vetelményeit; Andrási Béla MÁV műszaki ellenőr Járműjavító • Kérjük olvasóinkat — különösen az e téren nagy tapsztalattal rendelkező vasutas dolgozókat, — hogy a lapunk július 1-i számában megjelent „Tekergek a bürokráciában“ c. írás és a fenti vá­lasz alapján írják meg véleményüket és döntsék el, bürokráciáról vagy éber­ségről van szó? o4 'hafdd cikkei nifomm., A Napló június 21-1 számában cikk jelent meg a szolnoki Damjanich uszo­dáról, amelyben kifogásoltuk, hogy a többszázezer forintos költséggel meg­épített modern öltözőszekrényeket mieri nem lehet használni. Néhány nap múlva felkereste szer­kesztőségünket Nagy Sándor, a szol­noki Fürdő Vállalat vezető könyvelője és közölte hogy az illetékesek megvizs­gálták, miért nem használják a türüo- zök a korszerűen berendezett öltöző­szekrényeket. Kiderült, csupán azért, mert nem volt erre a célra kinevezve' kabinos. Azonnal Intézkedtek s mar a műn héten is igénybe lehetett venni, de jű- lius elsejétől a férfi és női öltözőszek­rényeket egyaránt használni lehet. Egyben közölte azt is, hogy a Napló­ban korábban megjelent kérésre, mi­után ez indokolt, az óra beszerzése most van folyamatban.

Next

/
Thumbnails
Contents