Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-29 / 179. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1955. július 29.

BEFEJEZETLEN BESZÉLGETÉS

A z elnököt lcerestem, a kun** csorbái Kossuth Tsz elnökét. Az irodán azonban azt mondták, valahol kint lehet a földeken, talán a csépiéinél. Olajos Péter, a mezőgazdász szívesen vállalkozott rá, hogy kalauzol, úgyis a géphez indult. Együtt ballagtunk tehát a falu szélén levő cséplőgép felé, csak úgy „toronyiránt’’, tarlókon, mes- gyéken által. Olajos a biciklijét is maga mellett tolta.

— Nem szúrja ki a tarló? — kérdeztem tőle.

— Megszokta már — mondta nevetve, mintha a kerékpárja is valami élőlény lenne. Aztán megálltunk a cséplőgép közelében, ami bizony most csak elvétve prüszkölt egyet-kettőt, mint a makacs paripa. Megindult ment egy darabig, aztán újra leállt. Az emberek meg csak igazgatták, bíbelődtek vele és néha a foguk közt kieresztettek valami aldásfélét, mert már tegnap reggel óta tart a baj. összeszakadt a dob, törés, reccsenés hallatszott, hatalmas erővel vasdarabok repültek ki belőle, még jó, hogy embert nem találtak el A dobkosarat, sínt, a tengelyt bevitték, illetve vitették a gépállomás javítóműhelyébe, ott még az éjszaka is dolgoztak rajta, hogy mielőbb rendbehozzák, megtörtént már a beszerelése — még sem stimmel a dolog. A beállítással bajlódnak. Ha összeveszik „hajiint” a gép, rázkódik az egész, ha meg kiengedik, kalászai, vagyis szalmába ereszti a kalászt.

1/ őzben bemelegszik az egyik kerék. Leállás, szerelés, indítás. a traktor álljon előbbre, aztán hátrább, szíjakat levenni, majd felrakni — türelem kell még a nézéséhez is, nemhogy a csinálásá- hoz. Mindez pedig tetézve a cséplő- munkások türelmetlenségével, elvégre nem azért jöttek el dolgozni, hogy álljanak naphosszat, hanem, hogy keressenek. Olajos elvtárs a szerelők közé vegyül, őt meg az aggódás sarkalja, hogy mielőbb végezzenek a csépléssel a tsz-ben. .Nem. tudom, néhány mondattal lehet-e érzékeltetni azt a légkört, amely egy ilyen álló cséplőgépnél, a nyári munkák hajrájában fogadja az embert? És ebbe az amúgy sem ideget csillapító légkörbe egyszer csak beledobban az elnök megérkezése.

Hallom, amint a gépállomás egyik embere odasúgja a másiknak:

— Nagyon rendes ember, csak azt nem szereti ha náluk van a baj. Akkor aztán ideges.

Figyelem az elnököt de azon nyomát se látom az idegességnek. Felmászik a gépre, hosszú percekig szöszmötöl a dob körül. Egy rúddal mintha méricskélné, aztán mikor lejön, csak ennyit mond:

— El van görbülve a tengely.

1 — Nem látszik azon semmi —

mondja valaki az ellenvetést.

— Elég egy tized milliméter is — válaszol mosolyogva, mint aki nem először néz már ilyen helyzet elé. — A beállításra kell ügyelni, ha mégsem megy, be kell küldeni a gépállomásra.

C elszísszenés a válasz, mintha

1 csak mondanák, azt már nem. Micsoda időveszteség lenne. S újból nekilátnak a munkának. Az elnök pedig most már felém fordul, bemutatkozunk. Így ismerkedtem meg Kelemen Balázs elvtárssal.

Amit már korábban is megtudtam róla, az annyi volt, hogy élete javarészét a gépek mellett töltötte el, maga is gépész volt, a felszabaduláskor kapott 7 kot. hold földet, azzal lépett be a Kossuth Tsz-be. A további beszélgetésünk pedig úgy alakult, mint egy riport bevezetése. Számokat és adatokat tudtam meg az elmúlt ősszel alakult Kossuth Tsz életéből. A fejlődést, a becsületes, szorgalmas munkát, a 800 holdon gazdálkodó 80 tsz-tag állhatatosságát és biztonságérzetét tükrözték ezek a számok. De ezúttal többre lettem volna kiváncsi: terveikre, elképzeléseikre a jövőt illetően. Ültünk a gyepen s odatelepedett mellénk Oláh Mihály bácsi, az egyik tsz-tag és Olajos Péter is. De a jelennél így se nagyon jutottunk tovább. — Vetésforgó? örülünk, ha a táblák kialakításáig eljutunk, az se megy gyorsan. — öntözéses kertészet? Se csatorna, se folyóvíz, kútat csináltatni pedig nagyon költséges, meg a kútvíz csak más, no meg aztán a piac is messze, nincs itt jövője a konyhakertészetnek, szántóföldi kertészet természetesen most is van, ezt fejlesztik majd.

Esetleg ha valahonnan, mondjuk a mezőtúri ágból ide is vezetnének csatornát...

Az állattenyésztésnél azért megállapodtunk. Az igen, azt mindenképpen fejleszteni kell. 150—200 hőid lucerna a jelenlegi 50 hold helyett, most is hizlalnak 75 darab sertést, ezt a mennyiséget növelni kell. Hizlalás, aprómagtermesztés, állattenyésztés, ez jelenti itt a belterjességet — nyilvánítja ki véleményét Olajos elvtárs. De mire körülnézek, hogy az elnöktől várjam rá a választ, az már nincs közöttünk. Ügy otthagyott bennünket, hogy szinte észre sem vettem.

A gép körül tevékenykedik me” gint és addig nem nyugszik, amíg szép egyenletesen meg nem indul a cséplés. Ebbe pedig beletelik jó kis idő. Közben a mezőgazdász is biciklire kapott, hogy ellenőrizze a borsócséplést a másik gépnél. Mihály bácsi a zsákok ügyében intézkedett. Az elnök pedig délután három, óra felé azzal köszönt el tőlem, hogy most már azután hazaszalad ebédelni.

Este hatóra után találkoztam vele a község túlsó felén:

Kerékpárján igen nagy igyekezet tel karikázobt a község irányába, vállán egy jókora tarlógereblyével. Csak úgy menetközben köszöntünk oda egymásnak, ő ezzel a szóval:

— Hazafelé?

— Még nem — kiáltottam utána és néztem. amíg vállas alakja el nem tűnt a távolban. Akkor nem volt rá érkezésem, így hát ezúton üzenem :

— Nem ártana egyszer még folytatnunk azt a beszélgetést, elnök elvtárs. De tán majd alkalmato- sabb időben.

F. TÓTH PÁL.

Gimnazisták a martfűi építkezésnél

Martfűn nagy építkezést folytat a Mélyépítő Vállalat. Ebbe a munkába a diákok közül többen bekapcsolódtak. A 10 hónapos szellemi munka után nem árt egy-két hónapos fizikai munka, különösen, ha pénzt is lehet vele keresni. Vannak, akik kőművesek mellett dolgoznak, mások a betonkeverők mellé szegődtek. Ketten a szállítóbrigádban dolgozunk. A kőműves brigádban igen jó munkát végez Bencsik János, Bokor Imre és Varga Sándor, míg a betonkeverőknél La path Géza és Császár András dolgozik jól. Harangozó Károllyal és velem is meg vannak elégedve a vezetők. Igyekszünk jól dolgozni nemcsak azért, hogy több pénzt keressünk, hanem azért is, hogy iskolánk jó hírnevét megtartsuk. Munkánkra most nagy szükség van, mivel a férfi segédmunkások elmen tek vagy aratni, vagy cséplőgéphez és így munkáskezekben hiány van. Meg vagyunk elégedve munkahelyünkkel, habár a felnőttek normáját kell teljeítsenünk, mégis jól keresünk. Ebédet a vállalat biztosít olcsón és jót. Reméljük, hogy ezután is minden rendben megy, s nem lesz okunk panaszra sem nekünk, sem az építő vállalatinak, Zs• Tóth Ferenc

Tiszaföldvár

A K IJJON

(54.)

oezog Pista csaknem kibírhatatlan feszültségben éJt mióta az öreg juhász regélését hallotta a régi időkről Bárhová nézet, az ősi vadvizek susogtak rá, morcos, zsíroshajú rideg pásztorok üzenetét hallotta ki az akácokat cil áló szélből. Sürgette, hajtotta a múlt: „Siess, ismerd meg városod loldjét, embereit. Ti, mai fiatalok is tegyetek nagyot, hősieset!”

Úgy kívánkozott már a tudományos kutató intézetbe, hogy béní- 'óan fájt. Mehetne máris. Ebben már az apja nem akadályozhatja meg. De úgy szeretne ott dolgozni,

mint szövetkezeti tag. Hiszen a rudomány számára igazi terep az új eredményekre a nagy közös gazdaság. Csak azok az átok lovak ne lennének!

Nem állta türelemmel. Még délután elején lesietett a városba. Piroskával nem találkozott a vásár óta. Valakinek el kell mondani terveit, mert belepusztul;

Fényes nappal még nem k^ncsor- gott a „nadrágfenék” kút táján, üzen a napon megtette. Kerülgette, kerülgette az ócska kútkávát, de nem mert odamenni, leguggolni s alatta kaparászni, van-e levél Piroskától. Húzta, nyúzta az időt, várta, mikor lesz néptelen a környék; Olvasgatta a IV. alapszervezet ablakába kitett taggyűlési meghívót, de nem értette. Utána nagy hozzáértéssel tanulmányozta a kőművesék cifra háztetejét; Elsétált az Egri-zugig, anélkül, hogy tudta volna, miért.

Nagysokára kiürült az utca. Alig iudta magát tartani, hogy ne rohanjon a kávához. A járdán még körülszimatolt, tiszta-e a tájék, úgy ment először a kerekeskúthoz. Meghajtotta, s mielőtt, tenyerét a cső száia alá tartotta volna, gyors ötlettel ledobta sapkáját a földre. Úgy, hogy egész közel essen a rozoga kőkávához. Felszabadultan ivott. Vizes tenyerét a nadrágjához dörzsölte s közben indult a sapkájáért;

Jő imondhatatlan nyugalommal hajolt le érte. A lassú mozdulat közben volt arra ideje, hogy a káva alá is nyúljon. Alig fért szive a helyén. Ujjának nem volt szeme, mégis egyből a négyzetcen- timéternyire összehajtogatott levélkére tapintott;

Sapkáját porolta, igyekezett kifelé a város szélére, a Tompa utcán ót. Futva vitte a lába, nem tudott magának parancsolni. Nem is bírta ki szélig, a Pillangó utcát elhagyva

elővette a levelet. Gyökeret vert a lába, alighogy a kisimított papírszeletre pillantott. Néhány szó volt rajta.„Nagy baj van. Siess!”

Mikor írhatta? Talán már tegnap is, tegnapelőtt is várta? Csak nem kérték meg a kezét és a nagyanyja óhajára néki engedni kellett? Nem, azt nem lehetne élve elviselni! Azt hitte, gondolkozik, pedig csak ösztönének engedelmeskedett.

Visszafordult a „nadrágíenék- hez”, ott átment a Balogh utcába s tovább a Sarkantyús utcán át Piroskáék háza felé. Gyomra ösz- szeszorult, agya elnehezült, arca kínosan megfeszült: Kétségbeesetten szedte a lélegzetet;

Azon kapta magát, hogy Piros" káék házával szemben járkál fel-alá a másik oldalon. Nem törődik már vele, látja-e valaki, csak les-les befele a léckerítésen. Legalább mutatkozzon Piroska, mert képes lesz bekiáltani. Bénító volt az ellentét gyötrődő lelkiállapota s

a nyugalom közt, ami a kerítésen belül uralkodott.

A tornác ágasai között, az összekötő díszrácsról kékesfehér gyöngyfüzérként szaladtak alá a futóka- sorok. Teljesen sűrű virágfüggönyt alkottak s mögöttük csak néha- néha lehetett látni, hogy alakok mozognak a folyosón. A virágoskerten kívül az alaposan lekop- pasztott bodzabokrokon bóbiskoló tyúkok meresztették Hiúkat. Meg- megrázkódtak; A szomszédos ház hátamögötti öreg körtefán sápadtan sárgultak a gyümölcsök. Mesz- sze az udvar végéből a kocák érdes röffenése morrant. A sivó-fehér kopár hátsó porta közepén nyúlósan fénylett a kacsagödör pocsolyája. Sárgásfehér kacsák lihegtek az árnyéktalan szegletben; Lehasaltak, majd felkeltek, odébb totyogtak s megint leültek farkukat rázva;

Pista kitátotta a száját s azon volt kétségbeesésében, hogy bekiált. Egy hangot se tudott kinyögni. Torka összeragadt, fájt, szárazon húzott, míg nyeldekelve megnedvesítette; Szemben a szeretett, gyűlölt ház és környéke elérhetetlen, végzetes messzeségben volt tőle. Piroska sehol.

Nem tudta, negyedórája vagy órákhossza kódorog az utcában; Akkor tért észhez, midőn egy feketesárga öregasszony feje jelent meg a kaputetején. Két gyűlölködő szeme közt sötét ránc lyukadt orra végétől a homlokára. Jóideje figyelte már a fiút, míg az észrevette. Pista lélegzetfojtva megállt, farkasszemet nézett a szúrosszemű öregasszonnyal. Erre az lassan visz- szafordította fejét, s a tornácon levő valakinek hátraszólt:

— Hát ez a hibás mit keres itt?

Pista megszégyenültem erejeolNEMZETKÖZI SZEMLE

Az Angol Alsóház külpolitikai vitája

A hét derekán kétnapos külpolitikai vita volt az Angol Alsóházban. A vitában felszólalt Eden miniszterelnök, Selwyn Lloyd külügyminiszter, több konzervatív és munkáspárti politikus. Az elhangzott beszédek, a miniszterek és a kormánypárti politikusok beszédei is, jelzik azt a nem gyors, de biztos és megállíthatatlan változást, ami a nyugati politika reálisabban gondolkodó képviselőinek magatartásában végbemegy.

Anglia atlanti ország. Kötik mindazok a katonai kötelezettségek, amelyeket az Atlanti Szövetség alapokmánya tartalmaz. Kötik azok a politikai kitételek is, amelyeket az atlanti országok az Amerikai Egyesült Államokkal együtt, főként annak sugalmazására vallottak. És mégis, a vitában sok olyasmi hangzott el hivatalos formában is, ami ellentétben látszik állni, vagy legalább is eltér az atlanti világ katonai és politikai felfogásától;

Eden miniszterelnök nem túl világosan, valószínűleg szándékosan homályosan fogalmazta mondanivalóját. Ennek következtében beszédét néhány kérdésben többféleképpen is lehet magyarázni; Egykét dologban azonban eléggé félreérthetetlenül foglalt állást Eden és külügyminisztere Selwyn Lloyd: a német kérdésben az az angol álláspont hangzott el, hogy elképzelhető olyan európai kollektív biztonsági szerződés, amely nem egy atlantizált, hanem esetleg egy semleges Németországot foglal magában, azaz, ha jól értettük, Anglia nem tekinti az egyesített Németország atlanti tagságát a kollektív európai biztonság előfeltételének. A nukleáris fegyverekkel való kísérletezésről azt mondotta az angol miniszterelnök, hogy Anglia hajlandó a kísérletek számbeli korlátozásáról tárgyalni egy átfogó leszerelési egyezmény megkötésétől függetlenül is.

A vitában sok sző esett az atlanti politika tagadhatatlan válságáról, Anglia súlyos gazdasági helyzetéről és a nemzetközi kereskedelemről. Különösen bátran bírálta a nyugati politikát Boothby konzervatív képviselő, aki azt mondotta, hogy ha a nyugat nem törődik a való tényekkel, a nyugati szövetség szét fog hullani. A NATO-ba beillesztett egységes Németországról bebeszélni — mondotta Boothby — nemcsak vágyálom, hanem buta álom is. Freitas munkáspárti képviselő azt követelte, hogy változtassák meg az angol kereskedelmi politikát, mert különben Anglia teljesen kiszorul a nemzetközi kedottan sompolygott el, mint a leszidott kutya.

Í

jötétedéskor megint a kút kö- ' rül járkált. Kiállt a Balogh utca közepére, úgy várta a kislányt. Akapta, hívta, hogy jöjjön:

Hátulról megérintették. Ijedten megrezzent. Piroska állt előtte, összetörtén, fehéren, szinte megöregedve. Kerek arcán fáradt árok szürkéit, barnasága megfakult, a szeme bágyadt, tikkadt:

— Mi van veled, kedves? — fogta át segítőn, bátorítón a vállát s lassan vonta magával a járdára. Akkor vette észre, hogy virágos szalmaszatyor lóg a lány karjan, benne összegyömöszölt ruhanemű.

— Eljöttem hazulról::. még tegnap — remegte fojtottan Piroska és kitört belőle feltartóztathatatlanul a sírás. Pista lábából is kiszaladt minden erő. Hát most mi lesz? Állt tanácstalanul, jobb karjára nehezedve a kislány zokogott vi- gasztalhatatlanul. Simogatta a haját, biztatón szorongatta a karját.

— Ne sírj, kicsimji: Majd megleszünk mi így is a világban. — Maga sem tudta volna e pillanatokban megmondani, mit tegyenek;

Mikor szűnt a kislány sírása és csak csukladozva törölgette arcát, megkérdezte.

— Elkergettek?

—- Én jöttem él:

— Miért?

Piroska kockás papírra írt levelet nyújtott oda; Az az írás volt, amit Olasz tisztelendő úr vitt el az anyjának;

— A vásár estéjén a sekrestyés lesett ki bennünket. Nézd meg, mit írt rólam a papnak,

A legény átfűtött a sorokon; Sötétvörös lett; Csak nyögni tudott tehetetlenségében;

— Ez az aljas !. s. — suttogta s beleolvasott a levélbe: . akkor

elbújtak előlem a gesztenyefák alá, ki-kilestek, majd semmivel sem törődve olyat tettek, amit szégyellenék leírni.

(Folyt; kövj

reskedelemből és elveszti a keleti országok piacait.

A vita éppen az angol miniszter- elnök és a külügyminiszter sok tekintetben újszerű álláspontjánál fogva felkeltette a nyugati szövetségesek figyelmét, azt is mondhatnánk, aggódó figyelmét. A New York Times úgy látja, hogy „Eden miniszterelnök Nagy-Britannia álláspontjának újraértékelését készíti elő a vitás kérdések egész sorában .;: Noha a nyugati táborban látszólag teljes az egység, kénytelen-kelletlen szembe kell állítani a hajlékony politika angol értelmezését Dulles amerikai külügyminiszter sokkal szilárdabb vonalvezetésével* 1’. A tekintélyes amerikai napilap tehát azokkal ért egyet, akik azt mondják, hogy az angol politika mind kevésbé mutat összhangot az amerikai felfogású külpolitikai vonalvezetéssel.

Az asszuani gát és a Szuezi csatorna

Az asszuani gát még nem épült fel és az angolok, meg az amerikaiak azt akarják, hogy ne is épüljön fel, mert Egyiptom nem óhajtja a nyugati pénzügyi támogatást politikai és gazdasági engedményekkel viszonozni. Ezért vonta vissza Amerika és Anglia az elmúlt napokban az asszuani gát építési költségeinek fedezésére tett kölcsön ajánlatát;

A Szuezi-csatorna régesrég felépült. 1869-ben, tehát majdnem száz évvel ezelőtt nyitották meg. A Szuezi-csatorna azért épült fel a múlt század derekán, mert a nyu- gateurópa imperialisták akkor szabad vadászterületnek tekintették az egyiptomi földet, szabadon rendelkezhettek az egyiptomi nép munkaerejével és gáttalanul élvezhették a csatorna katonai, kereskedelmi és pénzügyi előnyeit.

Egyiptom ma független állam és függetlensége külpolitikájában is megnyilvánul. Távol tartja magát Amerika és Anglia katonai paktumaitól és stratégiai terveitől, barátságot tart minden országgal és a békés egymás mellett élés politikájának fontos tényezője.

Az asszuani gát Egyiptom szempontjából létfontosságú építkezés lenne. Hatalmas területek öntözését, termővé tételét biztosítaná és nagymennyiségű villamosenergia termelését tenné lehetővé; így tehát Egyiptom gazdasági felvirágzása sok tekintetben függ e hatalmas munkától.

Nem kétséges, hogy amikor Amerika és Anglia visszavonta kölcsön- ajánlatát, éppen a fenti két dologra gondolt: Egyiptom független békepolitikájára és az asszuani gát gazdasági fontosságára.

Lehetetlenné akarják tenni a gazdasági épftőmunkát, illetve azzal fenyegetőztek, hogy lehetetlenné teszik azt, így akarván nyomást gyakorolni Egyiptomra független külpolitikájának feladása érdekében.

Ám Egyiptom azzal válaszolt a két nyugati nagyhatalomnak, hogy utat engedett a történelmi igazságszolgáltatásnak: a Nasszer-kormány államosította a szuez i-csa tornát Annáik idején, amikor Lesseps Ferdinand, III. Napóleon francia császár feleségéinek unctkafivére megépítette a csatornát, Szaid pasát Egyiptom akkori helytartóját arra kötelezték, hogy ingyen munkaerői adjon az építkezéshez. Gépeket nem használtaik, mert volt bőven ingyen munkaerő. Több mint 120 ezer egyiptomi paraszt halt bele a2 embertelen munkába. A csatorna részvényei azóta is döntő többségükben külföldi tőkések kezében voltak; Egyiptom tehát sohasem élvezhette eddig a sokezer panaszt kezemunkáj énak gyümölcseitMost nem történik egyéb, mint az, hogy Egyiptom népe kezébe veszi jogos tulajdonát és azt a jövedelmet, amelyet eddig semmittevő tőkések élveztek, saját népgazda- ságánk fejlesztésére fordítja.

így szolgáltat igazságot a történelem a XX. század derekán, a gyarmati rendszer összeomlásának korában.

A Szabad Demokrata Párt képviselői a moszkvai meghívás elfogadása mellett

Berlin (MTI). Bonni politikai körökben tovább folyik a harc a Szovjetunió Legfelső Tanácsa által a szövetségi gyűléshez és a szövetségi tanácshoz intézett meghívás körül, A Szabad Demokrata Párt most olyan értelmű határozatot hozott, hogy akkor is elfogadja a Legfelső Tanács meghívását, ha az Adenauer-féle Keresztény Demokrata Unió képviselői nem hajlandók résztvenni a szovjetunióbeli látogatáson.