Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-10 / 137. szám

Ilii TRAKTOROSNAP üji

A DÜLŐ-ŰTON

Már inkább este van, mint délután. Ezt arról lehet észrevenni, hogy a tanya körül az akácfák árnyéka egészen megnyúlt. A fák leveleinek zöld színe pedig sötétebb lett. A kapások dereka is estét sej- tít, mert egyre sűrűbben kell megropogtatni. A kapások egyéni gazdák.

Távolabb nagyobb tábla kukorica. A sorokon végig látni — keresztbe, hosszába. Itt, a zöldszíntől csak úgy harsog a növény. Egyik végében trkator. Kész csoda, hogy többmázsás testével, ügyesen forog a sorok között. Kapál. Az út másik oldalán lucematábla. A környéken alig néhány ember.

Csak az árokparti fűben heverész két kerekképfl, zömök legény. Az egyik traktoros, a másik a vendége. Nagy László a traktoros nem olyan régen még kubikos volt Most meg ebben az újfajta szakmában a jók között is a legjobb.

Hason feküszneb mind a ketten. Hallgatják a lucernás felé igyekvő méhecskék döngicsélését. Keveset beszélnek. Átadják magukat annak a kesernyés illatú, búzavirággal tarkázott június eleji délutánnak, amelyhez hasonló talán nincs máshol ezen a kerek világon, csak éppen itt a jászárokszállási határban.

A traktoros az imént hagyta abba a falatozást. Rágyújtana, de nincs gyufája. Még szerencse, hogy van a vendégnek. Előhalászta hát a zsebéből. Lángra lobbantja a szálat, de még mindig hallgat, ezután oldalvást néz és a traktorra les.

■— Szófogadó? —- kérdi. A traktoros is a gépre néz.

— Akár a jó puli.

—« Nem makaoskodik?

, *-i Nerru t—< Az a jó,

<—i Ühüm.

A vendégnek beszélgető kedve van, felkönyököl.

Mesélj már valamit — unszolja szomszédját.

Laci is felkönyököl.

— Nem vagyok én mesemondó, mit mondjak?!

A vendég letép egy szál füvet, fogai közé veszi, rágni kezdi. Sértődött arcot vág.

—i Hót veled nem történik soha semmi?

A traktoros hamiskásan nevet —• Már hogyne történne, mindig öregebb leszek egy nappal;

Erre már a vendég is elneveti magát. A traktoros pedig nagyot szippant a jó illatú ‘ levegőből és komolyra fordítja a szót.

—t Persze azért történik egy b más. Egyre jobban, megszeretem ezt a szövetkezetét és lassan már a tagokkal is megértjük egymást; Vendége kérdően nézi;

—< Hát mi bajod van neked a tagokkal? —•

A traktoros — mielőtt válaszolna — újból ránéz.

— Nincs már nekünk semmi bajunk egymással.

A vendég értetlenül rábámul.

— Vagy én hallok rosszul..,

— Vagy én vagyok részeg, ugy-e? vág közbe a kerekképű traktoros, aztán egyszuszra belekezd egy hosszú történetbe. A határ túlsó részébe int.

=— Nézz oda, látod tavaly ott volt a szövetkezeti tagok kukoricája. Négyzetesen vetettük. Príma munkát végeztünk. Még gondoltam is magamban: ha soha, de most bizton megkedvelnek bennünket a tagok. Volt is, akiknek tetszett a munkám. De a legtöbbje csak hüm- mögött. Néhányan pedig egyszerűen kijelentették: semmi szükség az ilyen költséges munkára. Azután elérkezett a kapálás ideje. Hát, mi történt? Nem akarták a sorok közé engedni a gépet.

— Elébed álltak?

A traktoros hosszan nyújtja a szót.

Áh, dehogy. Egyszerűen elkapálták előlem a kukoricát. Kiss Sándor bácsi, amikor hírül vette, hogy megérkezett a kultivátor, hajnali 4 órától este 9-ig irtotta a gyomot. Még a sorok között is megkapálta a kukoricát, nehogy az ő területére véletlenül rá találjon menni a gép.

A vendég tűnődve néz körül. Milyen különös is az emberi természet. S lám, a földeken az itt dolgozó emberek lelkében mégis forradalom van. A traktoros is ilyenfélére gondolhat. Végül a vendég kezdi. így szól.

Aztán nem is kapáltál? t—> De igen. Amikor megcsináltam két vagy három holdnyit, oda jöttek az ellenkezők. Kaparhatták a földet, nézegették elég mélyen dolgozik-e a kultivátor, nem vágja-e ki a sorokat. Én, gondolhatod milyen izgatottan figyeltem őket. ök azonban elmentek. Sándor bácsi se szólt semmit. Nem szólt ő egészen a második kapálásig. De amikor másodszorra beálltam a kukoricatáblába, odajött hozzám, és szűkszavúan csak ennyit mondott: —■ „Aztán majd az én területemet se hagyd ki fiam". Gondolhatod mennyire örültem. És sok ilyen örömben van részem.

—i Az előbb mégis azt mondtad, hogy nem történik veled semmi.

— Jó, jó, hát nem tart az ember mindent számon. Meg aztán, tudod, úgy van a dolog, hogy nemrég előhozakodtam ezzel a tavalyi történettel Sándor bácsinak. Csak láttad volna, milyen vasvillaszemek- kel nézett rám az öreg. Restelte magát a többiek előtt. Még rám is ripakodott. „Hogy beszélsz olyanról, ami nekem mér eszembe se jut?” Na jó, gondoltam magamban, hát akkor, én is elfelejtem.

— De, jó lesz már menni, ‘— mondja a traktoros, aztán talpra ugrik és nyújtózkodik egy nagyot. A vendég is feláll. Megnyugtató, jóízű alkony borul a tájra. A nap most bújt el a tanya mögött. Az álldogáló akácfák még jobban megsötétednek, és olyan haragosan néznek a nap után, mint egy vastagszemöldökű legény;

•—• Megyek én is, —* mondja a vendég;

— Én meg levágom még azt a kétholdnyi herét, —■ int a fejével

a traktoros.

Elválnak. A traktoros a géphez lép, begyújtja a motort és elindul; Odébb a kapások is vállra vetik szerszámaikat, nékik mára elég volt. A másik traktoros vidáman integet utánuk a nagy tábla kukoricából. De a kapások nem veszik észre. Szótlanul ballagnak a göröit- gyös dülőúton.

Szekulity Péter f

Ketten a legjobbak közül

NAGY LÁSZLÓ

a Jászberényi Gépállomás dolgozója a jászárokszálásl Táncsics Termelőszövetkezetben most szénakaszálást és kukorica kapálást végez, gépével. Minőségi munkájával vívja ki a szövetkezeti gazdák elismerését.

CSADÖ JOZSEB’

kunszentmártoni traktoros és kombájnvezető. a gépállomás traktorlstáinak legutóbbi versenyén — amikor a tavaszi terv teljesítéséért folyt a vetélkedés — ő szerezte meg a második helyet. A Zalka Máté Tsz-ben dolgozik.

A cibakházi traktorosok 107 százalékra teljesítették kapálást tervüket

A Cibakház! Gépállomás traktorosai elhatározták, hogy a trakto- rosnap tiszteletére a kapálási tervüket teljesítik. Számos dolgozó 250—300 hold gépi növényápolósi munkára tett ígéretet. Révész Benjámin elhatározta, hogy június 10- ig 300 hold kukoricát kultivátoroz meg. A cibakháziak vállalásaikat teljesítették. Péntek estig 107 százalékos eredményt értek el. Révész Benjámin 360 holdat kapált.

A LEGJOBB

Már harmadik napja cifrázta a káromkodást Varga Lajos agronó- mus, de ettől csak a verebek röppentek távolabb a brigádszállás környékéről meg a traktorosok húzták beljebb kissé a nyakukat. A földnek, a fene azt a szikfoltokkal tarkított fajtáját, egy mákszemnyit sem használt a mennybéliek gyakori emlegetése. Felül kemény volt, szinte szikrázott, ha ráment a gép, alul pedig a kovásztésztához hasonlított: Próbálkoztak már vele ekével, tárcsával, kultivátorral, de eredménytelenül. A karikázatlan sertéscsorda orrmunkája gilisztatúrás ahhoz képest, ahogyan a hármas eke összetúrta. Nem kukoricát vagy napraforgót, hanem még bukfencet is merészség lett volna abba vetni. Gerinctöréssel került volna kórházba a koma, aki ezt megkísérli! A tárcsa pedig csak a legtetejét karcolta fel, alig egy ujjnyi vékonyon. A kultivátor meg egyenesen ócskavassá silányult két-három fordulón. Valamit azonban mégis csak kellett csinálni. Az idei naptár, akárhogyan is nézték és lapozták, csalhatatlan pontossággal mutatta az április tizedikét. Szántani kellene, fel kellene a talajt lazítani. De mivel, ha semmi se megy bele vagy ha belemegy is, szörnyű módon össze-vissza túrja. Szűcs Sándor brigádvezető lófogaiot javasolt, A

TRAKTOROS

lóeke könnyebb, keskenyebbet szel a vasa, jobbam elaprózza a földet. Ennek viszont az a bökkenője, hogy kétszáznál is több a szántanivaló terület. Ha öt fogatot ráhajtanak, az se szánt fel többet naponta négy holdnál. Az elejét már tömi, aratni lehet, mire az utolját elvetik.

Tanácsi alánul sóhaflostah a traktoristák, s hogy ne unják magukat halálra, kártyázással töltötték az időt. Aztán, ha erre is ráuntak, birkózással és futballozással frissítették fel elemyedt izmaikat. Csak egy akadt köztük, idős Sőrés Zsigmond, aki a fejét törte nyugtalanul, éjjelt-nappalt egybeszakítva. Mert ilyet még ö se pipált, amióta traktoros. Vadszikkel, agyonszáradt vízállással, a szuroknál is ragadósabb földdel, volt már őneki dolga minden fajtájával a talajoknak. Dehát ez mindegyiken túltesz ellenálló képességben;,. Tanakodott Sőrés Zsigmond, simogatta az üstökét, mintha attól várna célhozvezető tanácsot. S egyszercsak az előhántolós ekefejeken akadt meg a tekintete. Megszemlélte az apró fejeket, kérdéseket adott fel önmagának, válaszolgatott reájuk, aztán odament Szabó Sándor traktoristához. Így szólt hozzá mosolyogva: ,

— Ne szomorkodj, Sándor komám, Én már gondoltam valamire^

BOOS ANDRÁS fiatal turkeveí traktoros. Tavaszi tervét a vállalt 125 százalék helyett 306,9 százalékra teljesítette. A képen Soós András brígádvezetőjévcl.

KINCSES FERENC és ifj. GAZSö JÓZSEF surján! traktorosok ikersoros cukorrépát kultivátoroznak. Teljesítményük naponta gépenként 30 hold. Munkájuk kifogástalan.

DOMAny ISTVÁN kommunista traktoros (gépén fll) a Bagi-majori Vörös Hajnal Tsz tagjait segíti. Eddig 620 müszaknormát teljesített s 20 mázsa üzemanyagot takarított meg,

Nézz csak oda, ott hevernek az előhántolós ekefejek. Ha ezekkel szerelnénk fel az ekét, szerintem boldogulnánk a talajjal.

— Kínlódjon vele az öregislen —» legyintett. Szabó s hozzátette önmagát vigasztalva: — Majd csak lesz tán eső, az majd megpuhítja a tetejét.

— Az nem megoldás • ■— ellenkezett Sőrés.- — Anélkül is lágy az alja és ha a teteje megázik, megint csak nem tudunk rámenni.

Nem állt kötélnek Szabó Sándor és a többieket is hiába próbálta Sőrés rábeszélni. Fenét sem ér az, kár lenne rá az időt pocsékolni. Pihenjen inkább az ember, mint potyára dolgozzon. Nem jár forint a potya munkáért. Sőrés Zsigmond azonban bízott a sikerben és ha az ember bízik, félsiker ez legalább is. Leszedte a vázról a három nagy vasat. Tervezgetett néhány órát, aztán betétet szabdalt, felerősítőt kovácsolt, fúrt, ahol kellett, reszelt, ahol a szükség úgy kívánta. A többiek részéről gúnyos megjegyzések kísérték munkáját:

— Te talán restelled a napot lopni, Sőrés elvtárs? — szólt az egyik, a másik meg hozzáfűzte kajánul vigyorogva: — Addig-addig töröd a kobakod, hogy előbb-utóbb hírneves leszel. Ország-világ szájtátva bámulja majd a találmányod.

Nem zavartatta magát Sőrés Zsigmond. Dolgozott kitartóan, csügga- dés nélkül. Nem azért kapta tavaly ilyenkor a sztahanovista oklevelet s nem azért tüntették ki november hetedikén „Kiváló dolgozó” címmel, hogy egykönnyen meghátráljon. Három napig csinálta az ekét s be is fejezte sikeresen. Hét kis fejet rakott fel az előbbi három nagy helyett.

De amaMok azért tovább csipkedték szavakkal, viccelődtek a „találmányán”, jósolgatták neki a „világhírnevet”. De már nem sokáig, mert a gyakorlat közéjük csörditett, mint a karikásostor a rakoncátlankodó malacok közé. Kitűnően dolgozott a hét ekefej, apróra szabdalta a földet. A borona pedig, amit az eke után akasztott Sőrés egy rövid lánccal, egyenletes magággyá simította,

Húsz holdat szántott fel az első napon és még ennél is ■‘öbbet a másodikon. És a ■ kétszázhúsz hold földben, melyet az ő találékonysága mentett meg a parlagon maradástól, most kukorica zölddel, napraforgó integet kövér leveleivel, zab és tavaszi árpa növeszti kalászát. Ezért emlegetik úgy Sőrés Zsigmon- dot a mezőtúri gépállomáson, mint a legjobb traktorost, s ezért mondja az igazgató, Kanalovics elvtárs, hogy megint felterjeszti majd kitüntetésre. Meg azért, mert az el- mútt hét végére 240 százalékra, teljesítette tavaszi tervét.

Bttsi Vince