Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-09 / 136. szám

2 SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 1956. június 9. PAT?TÉ LE T A hivatali pártszervezetben érvényesülő bírálatról A XX. kongresszus után pártunk Központi Vezetősége nagy erőfeszí­téseket tesz a pártélet lenini nor­máinak érvényre juttatása érdeké­ben. Rákosi elvtárs 1956 május 18-án, a Sportcsarnokban tartott aktívaülésen, a Politikai Bizottság beszámolójában e kérdésről többek között a következőket mondotta: „A kollektív vezetés, a kritika és önkritika, a pártdemokrácia teljes érvényesülését csak úgy tudjuk biz­tosítani, ha bátran rámutatunk azokra az akadályokra, amelyek kibontakozásukat gátolják. Minden módon bátorítsuk és támogassuk a kritikát és önkritikát, azt a kriti­kát, amely építő, segítő szándékú, s amelyet a szocializmus erősítésé­nek szelleme hat át. Bátran tá­maszkodjunk a tömegekre, szívlel­jük meg kritikájukat, hallgassuk meg javaslataikat, orvosoljuk jo­gos panaszaikat, legyünk figyel­mesek velük szemben.” Mégis, ennek ellenére, van olyan jelenség városunk területén, — és ez többek között a KISZÖV-nél ta­pasztalható nagy mértékben — hogy egyes párttag, vezető állású élvtársak előszeretettel fojtják el a bírálatot E hivatali pártszervezeten belül a bírálat háttérbeszorításával, el­nyomásával lehetett találkozni már a vezetőségválasztó taggyűlést meg­előző időkben, különösen Szebeni elvtárs, a KISZÖV vezetője részé­ről; Ennek következtében Farkas Ülés elvtársat, a személyzeti osz­tály akkori vezetőjét a szövetség­től . : . i : ­elüldözték, csupán azért, mert néhány hibát felvetett és bírálta a vezetőség munkáját. Ezt a helyzetet annakidején a vé- zetőségválasztó taggyűlés igen be­hatóan megvitatta, amit bizonyít az a tény is, hogy az alapszervezet akkori 21 tagja közül 19-en hozzá­szóltak. e kérdéssel is fogaik óztak — bírálták Szebeni elvtársat s még egy-két — közvetlenül a hivatal vezetésében résztvevő — párttag bírálathoz való viszonyát; E vezetőségválasztó taggyűlésen Szebeni elvtárs tett is ígéretet, hogy a hiányosságokat felszámolja, javít magatartásán és munkáján. Meg kell állapítani azonban, hogy ez a javulás ideig-óráig tartott csupán és már most, a vezetőségválasztás után 4—5 hónapoal ismét a bírálat durva megsértésével találkozunk Szebeni elvtárs részéről. Hozzá­tesszük ehhez azt, hogy ' közben zajlott le a XX. kongresszus és a Politikai Bizottság legutóbbi aktíva ülése. Fokozza a hibát az is, hogy Szebeni elvtárs magatartása, bírá­lathoz való viszonya még több ve­zetőt is magával ragadott. Ezt tá­masztja alá a KISZÖV-nél meg­tartott május 25-i taggyűlés, majd az ezt követő május 26-i vezető­ségi ülés is, amely részben a tag­gyűlést és az azt követő fejlemé­nyeket értékelte.­A május 25-i taggyűlésen a pártvezetésé® és a párttagság ré­széről hangzottak el vélemények, bírálatok a KISZÖV-nél folyó ká­der-munkáról s ezzel kapcsolatban bírálták Németh élvtársnak, a sze­mélyzeti osztály vezetőjének és Szebeni élvtársnak, a KISZÖV ve­zetőjének munkáját. Elsősorban a pártvezetóség tagjai közül — vé­leményünk szerint jogosan — sé­relmezték, hogy Németh elvtárs és Szebeni elvtárs egyes munkakörök betöltésénél nem kéri ki a pártszervezet véleményét, nem támaszkodik a helyi pártveze­tőség segítségére, ismeretségére. Ennek következtében a szövetség­hez bekerülnek olyanok, akiknek beállításával a pártvezetőség nem ért egyet. Pedig Szebeni elvtárs a Néplapon keresztül már bírálatot kapott ezért. De nem lehet szó nélkül hagyni azt a kijelentést sem, amelyet Németh elvtárs, a személyzeti osztály vezetője tett a legutóbbi taggyűlésen: „Mi megyei szervek vagyunk. Ha egy felvételt megcsinálunk, kikérjük a felsőbb szervek véleményét. A pártszerve­zet véleményét nem is fogom ki­kérni a jövőben sem.” E kijelen­tés — véleményünk szerint — alap­jában igen káros és a pártszerve­zet semmibevevését, az ott dolgozó kommunista elvtáreaik, a helyi pártvezetőség lebecsülését jelenti. Ez előbb-utóbb súlyos hibák elkö­vetéséhez vezet és gátolja a párt- szervezeten belül a pártdemokrácia egészséges kifejlődését. Igaz ugyan, hogy a hivatali pártszervezeteknek az igazgató. — hivatalvezető be­számoltatására nincs joga, de ez nem jelenti azt, hogy most már az r ~n szerveik vezetői ne kérjék ki a pártszervezet véleményét és fő­leg nem jelenti azt, hogy a párt­vezetőség észrevételét, bírálatát ne mondja el. Ehhez joga van, és az ilyen helyeken a pártvezetőség véleményének semmibevevése nem más, mint a hibák elkenése, ta- kargatása. Nem jelenti ez a hely­zet tehát azt, hogy a pártszerve­zet és a töbi sérvek véleményére ne támaszkodjanak. Az ilyen és hasonló megnyilvánulás ellen a leg­messzebbmenőkig fel kell lépni és az ilyen káros nézetet alapjában fel kell számolni. Feltétlenül az volna a helyes, ha Németh elvtárs annak ellenére, hogy szövetségük megyei szerv, néhány káder- és egyéb kérdést előzőleg a pártveze­tőséggel tárgyalna meg és a párt­vezetőség véleményét kikérve, for­dulna felsőbb szervekhez.- Az alapszervezet önállóságának megsértését, a pártdemofcrácia ki- szélesítését, a kritika széleskörű kibontakozását, a hibák bátor fel­tárásának lehetőségét zárja ki az a cselekedet, amit a pártszerveze­ten belül Szebeni elvtárs elköve­tett. Visszaélve hivatali beosztásával, azzal, hogy a pártszervezet hivatali pártszervezet, a május 26-án tar­tott vezetőségi ülés után az ott fel­vett jegyzőkönyvet nem engedte a párt-végrehajtó bizottsághoz bekül­deni mindaddig, míg azt előbb sa­ját tetszése szerint át nem fogal­maztatta; Az eredeti jegyzőkönyv­ben a következő megállapítás sze­repel: „Pusztai élvtárs véleménye az volt, hogy Szebeni elvtárs a tag­gyűlésen elhangzott bírálatot éle­sen visszaverte, ezért a dolgozók nem bírálnak.” Ugyanez a rész a megváltoztatott jegyzőkönyvben így szerepelt: „Pusztai elvtárs vélemé­nye az elmúlt napi taggyűléssel kapcsolatban az volt, hogy a Nagy elvtárs által elmondott bírálatokat Bordás elvtárs, Németh elvtárs, sőt, még Szebeni elvtárs is nem helyesen értékelték, annál is in­kább, mivel azzal nem értettek egyet a káderkérdéssel kapcsolatosan.” A vezetők részéről tapasztalható ilyen cselekedet feltétlen azt cé­lozza, hogy a hibákat elkenjék, az őket ért bírálatot szépítsék s ezzel az ő szerepüket a felsőbb szervek előtt minél szebben kiszínezve, a valóságot elkendőzve tudják meg­mutatni; Az ilyen cselekedettel egyetérteni nem lehet. A városó párt-végrehajtó bizottságnak az ilyen jelenség ellen fel kell lépni és a bírátat durva elfőj tóival szem­ben a felelősségrevoqatást alkal­mazni kell, hogy ezzel az alapszer­vezeteken beiül gátat vessen a pártdemokrácia lábbal ti órásá­nak, a pártvezetőség semmibeve­vésének.­A Politikai Bizottság május 18-5 ülése is erre hívja fel a figyelmün­ket, amikor megálllapítja: „Har­coljunk kíméletlenül minden olyan kísérlet ellen, amely el akarja foj­tani a szabad kritikát. Nekünk minden eszközzel bátorítani kell az olyan kritikát, melyet szocialista építésünk és a nép érdeke fűt és mely azok ellen irányul, akik bü­rokraták, akik félnek az újtól, akik már elfelejtették a dolgozó néppel szemben fennálló kötele­zettségeiket. A kritika, főleg az egyszerű dolgozók kritikájának bá­torítása a legbiztosabb módja an­nak, hogy pártunk tömegbefolyását gyorsan megerősítsük.” Nekünk minden pártszerveze­tünknél ezért kell harcolni és párt­munkánk végzésénél ezt kell szem előtt tartanunk.­PAGONYI GYULA, a Szolnoki Városi Pártbiz. ipari titkára; Bulganyin és Hruscsov elfogadta a svédországi, dániai és norvégiai meghívást Moszkva (TASZSZ). Mint szovjet sajtójelentések előzőleg már közölték, Svédország, Dánia és Norvégia kormánya moszkvai dip­lomáciai képviseleteinek útján meghívta Bulganyint, a Miniszter- tanács elnökét és Hruscsovot, a Legfelső Tanács Elnökségének tag­ját, hogy 1957 első felében látogas­son el Svédországba, Dániába, il­letve Norvégiába. Június 7-én Gromiko, a külügy­miniszter első helyettese fogadta Sohlman svéd nagykövetet, Moerch dán nagykövetet és Braadland nor­vég nagykövetet és közölte velük, hogy Bulganyin és Hruscsov köszö­nettel elfogadta a meghívást; Szovjet részről annak a kíván­ságnak adtak kifejezést, hogy a vezető szovjet államférfiak látoga­tásának konkrét időpontját, úgy­szintén a látogatás időtartamát ét programját később diplomáciai úton állapítsák meg. (MTI) Megérkezett a francia filmküldöttség Budapestre Külföldi hírek Párizs (MTI.) Ali Jata, a Ma­rokkói Kommunista Párt főtitkára levelet intézett a párizsi lapokhoz, felkérve őket, hogy cáfolják meg azokat a híreszteléseket, amelyek szerint a Marokkói Kommunista Párt a Közép-Atlasz-hegységben „ellenállási mozgalmat” szervez és titkos szervezetet létesített; Róma (MTI.) Pietro Nenni, az Olasz Szocialista Párt főtitkára, a Párt Központi Bizottságának ülésén elhangzott megnyitó beszédében beszámolt a május 27-i közigazga­tási választások után előállott helyzetről és a Matteo Matteottival az Olasz Szociáldemokrata Párt tit­kárával folytatott június 6-i meg­beszéléséről; „Ez a megbeszélés volt az első — mondotta — az 1947 januárjában bekövetkezett szakadás óta és el­mondhatjuk, hogy pozitív ered­ménnyel zárult.” „Kötelességünk tehát — folytatta — elősegíteni a szociáldemokraták közeledését.” (MTI.) Pénteken reggel a menetrend­szerű Arlberg-expresszel megérke­zett Budapestre a francia filmkül­döttség. Fogadásukra a Keleti pá­lyaudvaron megjelent Kende István népművelési miniszterhelyettes, Újhelyi Szilárd, a Népművelési Mi­nisztérium film főigazgatóság ve­zetője, valamint művészeti életünk számos kiválósága, köztük filmmű­vészek, rendezők; Ott volt a foga­dáson Guy Torbet-Delof, a buda­pesti francia követség kulturatta- séja. A küldöttséget, Jacques Flaud-t, a Francia Országos Filmközpont vezérigazgatóját, Jean Aurenche forgatókönyvírót, Micheliné Presle filmművésznőt, Louis Figeac-t, a Filmközpont Külföldi Osztályának igazgatóját, Robert Cravenne-t, az Unifrance vezetőjét és Ignace Mor- genstem-t, a Cocinor Filmforgal­mazó Vállalat vezérigazgatójái Kende István üdvözölte; Jacques Flaud, a küldöttség ve­zetője válaszolt az üdvözlő szavak­ra s elmondotta, hogy nágy öröm­mel jöttek Magyarországra; Nicole Courcelle filmművésznő, aki ugyancsak tagja a küldöttség­nek, néhány nap múlva érkezik Budapestre. (MTI) Hazaérkezett a Drezdában járt magyar tanácsküldöttség A Drezda város fennállásának 750. évfordulója alkalmából rende­zett ünnepségeken résztvett ma­gyar tanácsküldöttség — Pongrácz Kálmán Budapest Főváros Taná­csa Végrehajtó Bizottságának elnö­ke és Horváth István, Győr Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának elnöke pénteken reggel a prágai gyorssal visszaérkezett Budapestre. (MTI) fi! Badr íemeni trónörökös ebben a hónapban a Szovieiuiróba látogat Moszkva (TASZSZ). A szovjet kormány meghívta A1 Badr ő- királyí fenségét, trónörököst, jeme­ni miniszterelnökhelyettest és kül­ügyminisztert, hogy a számára al­kalmas időben látogasson el a Szovjetunióba. őfensége Ahmad jemeni király beleegyezett a látogatásba és kö­szönetét mondott a szovjet kor­mánynak A1 Badr herceg meghívá­sáért; A1 Badr örömmel fogadta a meghívást. A1 Badr herceg még ebben a hó­napban látogat el a Szovjetunióba. (MTI) A török képviselőház elfogadta az uj sajtótörvényt Ankara (TASZSZ). A török képviselőház június 7-én megsza­vazta a kormány által előterjesz­tett új sajtótörvényt. Lapjelentések szerint Götürk igazságügyminisz­ter az egyik ülésen mondott beszé­dében közölte, hogy a sajtótör­1Ó1H ISTVÁN. A KUJON vénytervezet „tiltja az ország gaz­dasági helyzetére vonatkozó cikkek és egyéb írások közlését, továbbá a külföldi lapokból, folyóiratokból és könyvekből idézett és e témával foglalkozó cikkek nyilvánosságra- hoza tálát, tiltja továbbá olyan cikkek közlését, amelyek bírálják a parlamenti képviselőket”; Az igazságügyminiszter hozzáfűzte, hogy a törvény e rendelkezéseinek megsértőit 1—5 évig terjedhető pénzbüntetéssel és 1000—5000 török líráig terjedő pénzbírsággal sújt­ják. Ismét Inönü, a Köztársasági Néppárt elnöke az Ulusz és a Szón Havadisz című lapokban közölt cikkében megállapítja, hogy az új sajtótörvényt „a bírálat végérvé­nyes felszámolására szánták”; — (MTI) Bonn továbbra is hozzájárul az amerikai haderők nyugat* németországi fennrartási költségeihez Bonn (MTI). Adenauer nyugat­német kancellár — az AP jelen­tése szerint — csütörtökön este be­jelentette, hogy Nyugat-Németor- szág továbbra is „egészen csinos összeget” fizet az Egyesült Államok nyugat-németországi haderőinek fenntartási költségeire. „Az ameri­kai haderők fenntartásához való hozzájárulás kérdése Washington és köztünk történt jegyzékváltás útján rendeződött — mondotta Adenauer, majd hozzáfűzte: — bi­zonyos, hogy Nagy-Britannia és Franciaország hasonló követelése is rendeződni fog. A tárgyalások kü- lön-külön Londonnal és Párizzsal folyamatban vannak”. (MTI) Kulturális hírek Moszkva (TASZSZ). Moszk­vában, a Forradalmi Múzeumban a szovjet és a jugoszláv nép barátsá­gát bemutató kiállítás nyílt meg. Eredeti okmányok, könyvek, röp­lapok, fényképek, festmények és más anyagok mutatják be, hogyan alapozódott meg és fejlődött a két ország népeinek barátsáea. (12.) _jt/l őst már gyerünk a járlat­kez elésbe — indult ked­vetlenül Koczog, m'kor az adóren­dezésről megkapták az igazolást; — Tán kilépett Koczog szomszéd a tsz-ből és már kulákoskodik? — kérdezte éllel Lakos Antal járlat- kezelő. A másik pillanatban meg ennek a visszáját mondta. — Hall­ja-e, magának van a legtöbb esze. Ilyen két táltossal tönkre keresheti magát, ha fuvarozni kezd. 3 , — A famnak íratom, nem nekem — vágott vissza indulatosan a tsz- tag s már csaknem úgy haragudott, mint Monoki. Itt is csak packáznak vele. A rettentő csúnya, műfogú jár- latkezelőben csak nem állt a szó; Folyt belőle azon a nagybőgő han­gon, ami mindig ott dongott a ta­nácsháza földszintjén, ha megszó­lalt; — Úgy gondolja az elvtárs, ugye, mint a pápista pap arra mifelénk? — Miért — mormolt gyanakodva Koczog, nem tudta, komoly dolog következik-e, vagy adoma; — Az is egy hétig járt kántálni a keresztlányomhoz, hogy aszongya írassa be Jóskát hittanra. Oszt, ha a gyerek megnő, majd eldönti, akar-e templomba járni, vagy se. — Hát ezt mire érti? — fogott most már igazán tücsköt Koczog. Ti/fit akar kikerekíteni ebből ez á raffinált boroshordó. Mert nem lehet sose egyenesen elmenni a szaván. Tavaly is az ünnepi vá­sárt bejárta a híre, hogy kibabrált a zenészekkel. Húzatta feszt. Nagy­ritkán rendelt a cigányoknak egy üveg bicskanyitogató savanyú bort és mikor az akóshasú prímás félre- érhetetlenül összedörzsölte az ujját célozván a fizetésre, Lakos Tóni a zsebébe csúsztatott egy papír­pénzt. — Ez csak előleg — bökött a prí­más zsebére. — Még egy nótát húz­tok s a banda minden tagjának aönk ocrv nríma nvakravalót. Keserű izzadság folyt már a ze­nészek arcán, mire az utolsó nótá­val végeztek. Lajos prímás nagy tokája fáradtan rengett, míg-udva­riasan hitetlenkedve, hajlongva hát­rált Lakos asztalától. Azontúl fúrt rajta tartott a szemét, mikor hívja a nyakravaló átvételére. Annyira görcsösen figyelt, hogy nem is gya­nította, miért súg össze Tóni bácsi a pincérrel.- Mit tudhatta, hova küldte az alkalmazottat; Mikor aztán Lakos szaktárs meg­elégelte a mulatást, ami a csendes szopogatással fejeződött be, Lajos •prímás minden idegszála feleleve­nedett. Nyomban belevágott abba a pattogó csárdásba, hogy „Dunna, dunna, dunna — széles dunna, ki­látszik a lábodujja.-..” és ormótlan nagy törzsét mórikálva kacsintott össze a bandával. Figyeljenek csak, most következik, ami még nem volt El is lépdelt a zenekar mellől, hogy a nyakravalók átvétele végett Tónihoz járuljon s az utolsó hang- zatokat olyan rikkantósan aprózva játszotta, hogy abban benne volt az egész banda vigassága; — Itt van, Lajoskám — húzott ki aktatáskájából egy lapos kis csomagot a tisztviselő — ne mond, hogy nem vagyok úriember. — S az ámuló prímást megajándékozta. Azzal távozott a halászcsárdából. A következő percekben elnémult a zene s aki a zenekari pódium felé nézett, hat, kifli alakban hajlott, feketeruhás művészt láthatott. Mind a hatnak nagyra nyílt fehér golyó közepén apró panaszos pont volt a szeme feketéje. Keservesen meredtek a kibontott csomagra. A közönséges fehér papíron hat da­rab szürkéssárga, fürdőben kap­ható kocka szappanocska volt:;: — Nyakravaló ez, csakugyan nyakravaló — masszírozta meg iz­zadt nyakát Lajos prímás; T lyen furfangra lehetett számí- -* tani mindig a járlatkezelőnél, azért hökkent meg Koczog, hogy mit példálózik a pápista pappal *— Gondolom, maga is úgy van a fiával, mint a pap a templomba- járással. Két lovat vesz Pistának, hadd kóstolja meg a maszek pa- rasztizálást, míg a maga lábára áll. És ha akar, majd megy maga után a tsz-be. A tsz-tagon végigzsiborgott a szé­gyen. Mit tudna erre mondani? Hirtelen felgerjedt a tehetetlenség­től s maga is csak utólag kapott észbe, hogy Monoki tegnapi szavait ismételi. — Hát osztán, ha meg is próbál­ja? Legalább része lesz a szabad paraszti életben is; Majd paran­csolhat még neki később is eleget a brigádvezető. s. Legalább addig se szurkálják;;: — nyúlt két hü­velykujjával a nadrágszíja alá s mérgesen egyengette derekán a nadrágot; — Akkor magának hiába mon­danám el a szólásmondást a puliról meg az asszonyhűségről — inge­relte tovább Lakos. Csúnya, so­vány, hússzegletekből összerakott arca meg se mozdult; Világoskék szeme is olyan titokzatosan nyugo­dott Koczogon, mint a halaké a homályos akváriumban. — Köpje ki már, ha nem fér tő­lem — noszogtatta a tsz-tag, mert látta, hogy addig úgyis csak pisz­mog a járlattal a vén huncut. — Szóval nagy igazság van ab­ban, hogy elverheti akárhogy az ember a feleségét, vagy a puli ku­tyáját, — ha hűséges, egyik se hagyja ott. Arra való ez a régi pél­dabeszéd, hogy ha valaki hűséggel köti le magát egy ügy mellett, hol­mi apró sértődések, civódások miatt nem hagyja cserben ;;: Élete raj­ta .;. Azért mondanám, hogy a szö­vetkezettel is ilyenformán áll a dolog; ; s — Na, itt a járlat — amarra vi­gye. Jóval kezdett maga is szövet­kezeti tag létére. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents