Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-06 / 132. szám

1956- június 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Válaszoljon a Földművelésügyi Minisztérium A Szolnok megyei Néplap gép­állomásaink építkezéseit több eset­ben megbírálta. Cikkeiben sok — jelenleg is fennálló — hiányosság­ra utal, melyeknek megszüntetését összességükben a Szolnok megyei Építőipari Vállalattól, illetve a Me­zőgazdasági Igazgatóságtól várja. A Néplap építőjellegű bírálatai elgondolkoztatok. Gépállomásaink építkezéseméi az elmúlt évek során valóban számos hibát követtünk el, melyeknek megszüntetése, felszá­molása fontos feladat. Megyénk területén jelenleg 1700 különböző jellegű erőgép, 136 kom­bájn, 728 cséplőgép, 134 aratógép, 122 herefejtő-kombájn s a talajmű­velő gépek ezrei segítik dolgozó pa­rasztságunk munkáját. 20 gépállo­mást, számtalan brigádszállást épí­tettünk, melyeknek továbbfejleszté­se, bővítése további célkitűzésünk. Ilyen nagymérvű építészeti fel­adatok a mezőgazdaság terén példanélküliek voltak orszá­gunkban. A baráti Szovjetunió gazdag tapasz­talatait sem tudtuk kellő mérték­ben kiaknázni. A kintjárt delegá­ciók jól telepített, közművel és megfelelő úthálózattal rendelkező gépállomásokat láthattak, parkosít­va és lakótelepüléssel ellátva. Az ottani tapasztalatok alapján készül­tek el nagyobb gépállomásaink te­lepülési tervei is, meg kell jegyezni, hogy elég helytelenül. A tervek készítésénél figyelmen kívül ma­radt ugyanis a két ország terü­leti és gazdasági különbsége, s en­nek következtében a területkisajá­títások indokolatlanul nagyok vol­tak. Az épületek közötti távolságo­kat nagyra méretezték, növelve ez­zel a belső utak és közművek épí­tési költségeit is. Ezeket a hiányos­ságokat részben már megszüntet­tük. Nem alkalmazhattuk azokat a jól ismert szovjet építési üte­mezéseket sem, miszerint elsőd­leges feladat az úthálózat és közművesítés elkészítése, ami a felvonulási költségek csök­kentését eredményezi. Nálunk első. sorban a gépek elhelyezéséről, a gépek javítási lehetőségéről kellett gondoskodni. A közmű és belső utak építését csak perspektivikus célkitűzésnek tekinthettük. A fej­lesztések évi ütemezése rosszul lett végrehajtva, egyes létesítmény­komplexumok, melyeknek szaksze­rű kivitelezése csak egyszerre tör­ténő műszaki átadás-átvétel során ellenőrizhető, szét lettek aprózva. Ilyen példákkal megyénk területén nagy számban találkozhatunk. A Turkevei Gépállomáson a lakóépü­letek sem lettek bekötve a vízveze­ték és csatornahálózatba. Cibakházán a vízellátás épült meg közmű nélkül. Ugyanez a helyzet Kunszentmártonon is. Márpedig a közművesítés nem ér semmit vízel­látás nélkül, s a vízellátás nem használható közművesítés nélkül- Ezekért a hiányosságokért elsősor­ban nem az Építőipari Vállalat a felelős, hanem a volt Beruházási Igazgatóság, az FM. Gépállomási Igazgatósága, az Ipari és Mezőgaz­dasági Tervező Vállalat, s minden olyan szén' és felelős személy, aki abban az időben a tervfeladat Ö6Z- szeállításánál, kidolgozásánál és jó- v áh agy á iánknál érdekelve volt, A fejlesztések másik hiányos­sága a nem megfelelő ütemezés. Az építkezéseknél folyamatosságot kellene tartani, hogy a fel- és le­vonulási költségek csökkenjenek. Ugyancsak a felvonulási költségek csökkentése érdekében ideje lenne azt a szovjet módszert követnünk, miszerint az építkezések kezdetén a bekötő utat és közművesítést len­ne célszerű megvalósítani. A felvo­nulási utak, az ideiglenes víz- és villamos-ellátások az építkezés költ­ségeit észrevehetően megnövelik, ami népgazdasági szempontból egy­általán nem közömbös. A kivitelezésnél . is van még javítani való. A Szolnok megyei Állami Építő­ipari Vállalat legtöbbször kapacitá­sára, anyagbeszerzési nehézségekre, munkaerőhiányra hivatkozva a lé­tesítményeket a szerződött határ­időre nem adta át rendeltetésének. Emiatt az elmúlt évi beruházá­sainkból 707 000 forintot az idei hi­telkeretünkből vagyunk kénytele­nek biztosítani. Ebből az összegből a kunhegyesi új gépállomáson egy kombájnszínt, s egy hangárszínt építhettünk volna, melynek meg­valósítását marasztalnunk kellett. Az átadott — átvett létesítmények­nél sok volt a be nem fejezett mun­ka, melyeknek pótlása nagyon las­sú ütemben halad és vannak ese­tek, ahol hónapokig tartó levelezés szükséges ahhoz, hogy a hiányossá­gok megszüntetéséhez hozzákezd­jenek. A Mezőgazdasági Igazgatóság Beruházási Osztálya sem men­tes a hibáktól. Elsődleges gyengéje a műszaki ké­pesítéssel rendelkező káderek hiá­nya. Az osztály a Beruházási Igaz­gatóság létszámaiból lett megszer­vezve, ahol a műszaki beosztásban lévő dolgozók legtöbbje elméleti szakismerettel nem rendelkezett. Amikor műszaki fejlesztésről be­szélünk országos viszonylatban is, amikor az építésvezetők legtöbbje ma már mérnök, vagy technikus, ilyen felkészültségű dolgozókkal el­lenőrzést végezni nem lehet. Nem megfelelő a Mezőgazdasági Igazgatóság járművel való ellátott­sága sem. v Szüksége lenne továbbá a Be­ruházási Osztálynak dokumen­tációs felszerelésre az ellenőr­zési munkák lebonyolításához. Jelenleg nincs anyagárjegyzékünk, építési és szakipari normativánk, szállítási költségjegyzékünk, kivite­lezési és egyéb gyakran szükséges szabályzatunk. Ezek nélkül a beru­házási munkák lebonyolítása szinte elképzelhetetlen még abban az eset­ben is, ha az osztály dolgozói meg­felelő képesítéssel rendelkeznek. Ezért a hiányosságért elsősorban az osztályvezető felelős, akinek fontos feladata az osztály munkájának megszervezése, a dolgozók sikeres ténykedésének elősegítése minden vonatkozásban. Hiányosság a Néplap bíráló cik­keinél, hogy azok nem terjednek ki az üzemeltetők, a gépállomások vezetőire. Ahol megemlékeznek ró­luk, ott sem abban a formában, ab­ban a harcos szellemben, ahogyan szükséges lenne. Ezen a szerkesz­tőségnek szükséges változtatnia. Balogh Zoltán építészmérnök ÜNNEPI KÖNYVHÉT 1956 Tamási Áron Kossuth-díjas a szolnoki megnyitó ünnepségen Az ünnepi könyvhét megyed szervező bizottsága Szolnokon jú­nius 4-én, este 8 órai kezdettel irodalmi estet rendezett. A Móricz Zsigmond Kultúrotthon színháztermét zsúfolásig megtöltő olvasók nagy tapssal köszöntötték Tamási Áron Kossuth-díjas írót, az Ábel trilógia, a Hazai Tükör, a Szegénység szárnyai szerzőjét. Az ünnepi est keretében Szurmai Ernő, a Társadalom- és Természet- tudományi Ismeretterjesztő Társu­lat irodalmi szakoszályának elnöke mondott rövid beszédet, majd a színvonalas műsor közben Tamási Áron olvasta fel „Emberi szó” című, eddig még nyomtatásban meg nem jelent írását, valamint lOlH ISIVAN. A KUJON (9) 7V em is tudja átérezni, aki ’ nincs! ebben a helyzetben — le- gyintett lemondóan Rontóné. Ta­valy nyáron az urammal Balaton- íöldváron üdültem. Ismerik ugye? — a begyűjtési hivatalban dolgo­zik, bár vihette volna feljebb is, de elég gyámoltalan. Szóval meseszép volt a Balatonon. Külön szobában laktunk, akkora fák közt húzódott meg a villa, hogy ha képzelődtünk, mindig egy ősrégi vadászkastély­ban éreztük magunkat. Mindenki kedves volt a másikhoz. Amikor jólérzi magát az ember, sokkal szí­vesebb tud lenni; Nappal ki-kirándultunk a vasút feletti fenyvesbe. Útközben benéz­tünk a Balatongyöngye vendéglő­be, megittunk egy-két pohár sört, aztán gyalogoltunk tovább az or­szágúton. Arrafelé cseresznye fák vannak a műút mentén, úgy hogy felmásztunk s hancuroztunk. Kifá­radtunk, mire a fenyvesbe értünk; Leültünk a szakadék szélén és ló­gattuk lefele a lábunkat a mély­ségbe. Még jobban esett, hogy szé­dültünk. Beláttuk végig-végig a Ba­latont. Felettünk az ég — alattunk az ég, mert ez a Ids tenger is olyan színű. Közvetlenül alattunk a hű­vösséget árasztó völgyben csatto­gott, dübörgött a vonat. Még a va­sút is szebb, méltóságteljesebb azon a gyönyörű vidéken, mint az unal­mas, lapos tájon.; Távol szemben a túlsó part sze­líd, zöld-sárga-barna csikós he­gyei. Legelői Tihany. A hegyében úgy ül az ősi apátság temploma, mint egy öreg tyúkanyó. A Balatonon meg sziporkázó gyors hullámokat kergeti az odaté­vedt szellő, a nap meg mindjárt aranyat, ezüstöt csókolt rájuk. A parti nádasok közelében apró pon­tok úsztak s mellőlük V alakban vékony hullámráncok húzódtak hátrafelé. Vidrák játszadoztak a langyos vízben. Közel s távol ferdére billent vi­torlával álomszerűén úsztak a csol- nakok. A láthatáron, ahol tengerré tágul a Bíflaton, komótosan füstö­lögve küszködnek a messzeséggel a kiránduló hajók. Este köröskörül a tó mentén ze­ne szól, pislognak a parti lámpák. Kiültünk a parti sziklákra, lábunk­nál hűvös páracseppeket lihegve sustorogtak a hullámok. Ilyenkor a sötét és világos zöld, a lilás és ha­ragosbarna, majd egész későn a vad szürke színárnyalatait mutatta a Balaton. Érdekesek voltak a naplementék; Kiálltunk a móló végére s ha az ember egy kicsit behunyta a sze­mét, nem nézett le maga mellé, végtelen tenger közepén gondolhat­ta magát. Körülöttünk fülledt és hűs légdunnákat dobált a szilaj hullámokat vető viz. Tulnan, az este melegbarna színeibe süppedő hegyek felett meg kékeslila, szür­ke viharfelhőket szúrták át a ha­nyatló napsugarak. — De szép lehetett ni De szé­pen mondod:.? — Szép, szép — sóhajtott megint Rontóné..; Körülöttünk szerelmes­párok, gyerekes családok..: Csak mi voltunk olyan nagyon egyedül. Mindenütt egy gondolat bántott bennünket az urammal. Sokszor valósággal menekültünk egy-egy feledtető időtöltés után. Remény- vesztetten bújtunk el az üdülő szo­bájában. | i iyf it ér a sok szépség, ha csak magunknak gyűjtögetjük. Mit ér a zene, a tánc, a nyaralásra vett uj ruha, ha egyik nyár megy a má­sik után és mi mindig magunk va­gyunk .;; Felvetődik előbb-utóbb az emberben, egyáltalán mi célja van az életnek, ha önmagunkban bevégződik.;. Ez jutott eszünkbe a zöldelő hegyekről, erdőkről. Azok is megsárgulnak, elhullatják friss ruhájukat, de jövőre újraélednek, utódokat hoznak. A hullámzás a Balatonon szintén végtelen, mert egyik vizsodor a másiknak adja át örömét:;; De mi kinek adjuk át?... Amikor csendes estéken álmatlanul hallgattuk a viz susogó lélegzését, szinte ugyanaz a szomorúság hullt ránk, amit a tihanyi apátság temp­lomában éreztünk, mikor a többi kirándulóval a megkapó műemlék­ben gyönyörködtünk. A templom egész berendezése egy ember mű­ve. Az apátságnak volt régen egy kertésze, aki fiatalon vesztette el feleségét. Bánatában a kolostor szol­gálatába szegődött és huszonöt éven keresztül csodálatos szép dióbarna fafaragásokba öntötte magányos szíve fájdalmát. Ahol csak tehette. „öreg pillangó” című vidám no- vellíLáját. Nagy sikerrel lépett fel a műsor­ban Jancsó Adrienne, a Néphad­sereg Színházának művésznője, aki Simon István és Jankovich Ferenc és a szolnoki Aszódi Imre versei­ből adott elő. M. Czeglédi Mária hegedűművésznő Mezriczky Lajos zongoraművész kíséretével Kodály és Vein er műveket játszott. Nagy Pál, az állami zeneiskola művész­tanára Bartók- és Kodály művei­ből zongorázott. Pápai Mihály népdalokat énekelt. Nagy része volt a műsor sikerében a Szolnoki Népi Együttes énekkarának, vala­mint a Koltód-úti általános iskola úttörő kórusának. Ünnepségek a megyében Mint mar megírtuk, vasárnap este az ünnepi könyvhét jászbe­rényi megnyitóján Tamási Áron Kossuth-díjas író és Ferencz La­jos szolnoki költő szerepelt nagy sikerrél. Karcagon június 2-án rendezték meg az ünnepi megnyitót, melyen közel 300 érdeklődő vett részt. Csévás István gimnáziumi tanár mondott beszédet, majd Aszódi Imre szolnoki költő adott elő ver­seiből. Az irodalmi est műsorában fellépett A. Chiovini Márta he­gedűművésznő és Sebestyén Péter zongoraművész. Tarkó Albert né énekszámokkal, Kálmán Kornélia szavalatokkal gazdagította a mű­sort, ame’yben a kultúrotthon ének­kara és tánccsoportja, valamint a kísérleti gazdaság tánccsoportja is közreműködött. Kunszentmártonban Gyomai György és Sári István szolnoki írók vettek részt az ünnepi könyv­hét megnyitó ünnepségén. MEGYÉNK ÉLETÉBŐL r Élenjárnak a munkában a vexsenyi 7issakanyar Tsz asszonyai menyasszonya arcát belefaragta a szobrokba. A mi magányos örömünkben is ezt a halált illatozó menekülést lát­tuk. Táncolhattunk, kacaghattunk — utána annál sívárabb volt ket­tőnk egyedülléte. Itthon meg? — Egy-egy uj bútor­darab, szőnyeg a szobába, de ki örüljön neki, — csak mi ketten? Egyszer már nekünk sem kell a tánc, semmi se kell. Megcsömör- lünk önmagunktól: s: Miért küzd, dolgozik az ember, ha vele meg­szakad az életnek egv eleven fo­nala? Ifost olyan őszintén csuklott fel a keserű zokogás a fiatal- asszonyból, hogy moccani se mert senkj a közelben. Meg ne zavarja mélységes fájdalmát. Megrázta őket ez a mindent fel­táró magamegmutatás, amire pusz­tán élő ember nagyon-nagyon ritka esetben kerít sort. Másrészt meg szánalommal ve­gyes kis írtózattal nézték kívánatos testét, alakját, ízléses ruháját, ami mögött zsákutcába, önmagába for­dult vissza az élet. Nagy csend volt. A tikkadt fák alá szorult hőség fojtogatott. Egy- egy láthatatlanul lehulló száraz gallyacska ütött csak zajt. Rontóné lassan visszazökkent uj helyzeté­be. Kerek kis száját haragosan ösz- szepréselve seperte le combjáról az odaszemtelenkedett hangyát. Leheletvékony lábával sürgölőd­ve cipelte nagy fehér tojását az apró állat. — Munkára emberek, úgyis rövid a nap! — kurjantotta el magát a nyakigláb legény a fa mellett. Erre megelevenedett a kis erdő. Nyúj­tózkodtak, ásítoztak az emberek s víg lármával lepték el a répaföl­det a munkacsapatok. — Akkor velünk jössz? — segí­tett a felállásban az uj brigádtag­nak Koczogné. A fiatalasszony hal­vány mosollyal biccentett s megin­dult mellettük. — Hm, milyen érdekes asszony? — monfondírozott a többiek közt lépegetve Botos. — Kesereg, kese­reg a szerencsétlen .... Meddő ... meddő, hiába jóképű... Lehet azért kínálta magát, mert valami elől menekülni akar. IFolyt. köv.) A napokban Vezsenyen jártam, s elmentem a Tiszák anyai- Ter­melőszövetkezetbe is. Az udvaron néhány szövetkezeti tag beszélge­tett éppen a tennivalókról, a vég­zett munkákról. Beszélgetés közben megtudtam, hogy az asszonyok itt nem egy esetben a férfiakat is megszégye­nítő szorgalommal végzik munká­jukat. Különösen dicsérték Al­mást Istvánné munkacsapatát. Meg is van ennek az oka. A tava­szon 9 hold szőlőt nyitottak ki. Ezen kívül megkapáltak 5 hold olasz perjét, s három hold dohány- palántát is kiültettek. A rájuk eső területen is minden munkát idő­ben fejeztek be. A m unk aosa pa t vezet ő mellett el­ismeréssel beszélnek Mészáros Já­nosnérói és id. R. Szabó Imréné- ről, — aki 62 éves kora ellenére is — re ggeltől-estig ott van a terüle­ten, özv. Gál Zsigmondné, Vodka Margitka, Tóth Jánosné és Mészá­ros Ilona sem szégyenkezhet a ta­gok ellőtt. Az asszonyok bátran felhívják a vezetőség figyelmét a hibákra is. Elmondták például, hogy Főtanai Antalné, Csanádi Dániélné és más tagok — köztük férfiak is — elma­radoznak a közös munkából. Már­pedig ebből mindnyájuknak káruk származik. A vezetőség szívlelje meg a javaslatokat s a prémium és egyéb jutalmak odaítélésével serkentse még jobb munkára az asszonyokat, a termelőszövetkezet minden tagját. F. L. Jó rizstermésre számítanak a tiszasűlyi Virágzó Fold Tsz-ben A tiszasűlyi Virágzó Föld Tsz az elmúlt évben alakult. Tagjai ezért nem rendelkeznék még olyan gaz­dag rizstermelési tapasztalatokkal, mint a szomszédos tsz-bekek. Any- nyit azonban megjegyeztek ma­guknak, hogy az idejében való vetés és a gyors árasztás a sikerek egyik titka. Korai volna még termésbecslést adni, rizsvetéseik jelenlegi állapota alapján azonban a tervben elő­irányzott 12.5 mázsás átlagon jóval felül Ígér. A korai vetés és árasz­tás, valamint a lelkiismeretes ápolás folytán a Virágzó Föld Tsz rizsvetése mondható a környéken a legjobbnak. Más növényféleségekből is jó ter­mésre van kilátás az új szövetke­zetben. A kenyér- és takarmány- gabona, valamint az új telepítésű lucerna igen szépen fejlett. A cu­kor és takarmányrépa másodszori, a kukorica és a napraforgó első kapálását elvégezték. Öniözöhocsi után kapcsolható seprőgépet szerkesztettek Szolnokon A Szolnoki Vasipari Javító Vál­lalat műszaki dolgozói külföldi ta­pasztalatok alapján egy öntöző au­tó után kapcsolható utcaseprőgépet szerkesztettek. A mintapéldányt a szolnoki utcákon már több héten át ki is próbálták s jól bevált. A vállalat megkapta az első 20 dara­bos megrendelést s ezeket Szolno­kon, Kecskeméten, valamint több dunántúli városban állítják munká­ba. Az őszi mezőgazdasági kiállításra készülnek A turkevei Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet ez évben is bemutat­ja fejlődését az őszi Mezőgazdasá­gi Kiállítás résztvevőinek. A ter­melőszövetkezet tagjai már kivá­lasztották azokat az állatokat, ame­lyeket majd felvisznek Budapestre. Tervbe vettek egy ötös fogat bemu­tatását is. Gladkov: NEHÉZ ESZTENDŐK A szovjet író regényében sokré­tűen ábrázolja a kilencvenes évek orosz faluját, jellegzetes ember­típusait, eszmei mondanivalója; a régebbi nemzedék szenvedésekkel teli küzdelme a boldogabb, szebb, szabadabb jövőért — művészi tisz­tasággal jut kifejezésre. Forró pá­tosz, lágy líraiság, a tömegjelene­tek mesteri ábrázolása teszi szí­nessé, olvasmányossá a regényt, mely egy trilógia harmadik, befe­jező része. (Előző kötetek: „Gyer­mekkarom regénye” és „Szabad élet.”) (Üj magyar Kiadó) 375 oldal. kötve 22.— Ft.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents