Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)
1956-06-05 / 131. szám
VILÁG /PROLETÁRJAI EGYESÜLJ ET EKl vili. évfolyam, ISI. szám, 1956. június 5. kedd SZOLJI OK M E é Y El NÉPLAP A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Munkacsapat vesetök Nehéz elfogadni a bírálatot Régen hangoztatott Igazság az, hogy a szocializmus felépítéséhez elengedhetetlenül szükség van a tömegek lelkesedésére, alkotó kezdeményezésének kibontakoztatására. Ennék azonban megvannak a maga előfeltételei, Az elsó és egyben legfontosabb, megfelelő légkör megteremtése. Másszóval: a demokratizmus kiszélesítése, a bírálók bátorítása és a tömegek hangjának figyelembevétele. Nézzük meg ezeket a kérdéseket kissé közelebbről: A párt, állami és tömegszerve- zetefcnek, főleg azonban azok vezetőinek mindent el kell követniük, hogy a dolgozók építőszándékú bírálataikat, véleményüket szabadon elmondhassák; Soha semmilyen körülmények között ne kerüljenek ezért hátrányos helyzetbe. Kétségtelen, hogy az SZKP XX. kongresszusának útmutatása nyomán nagy lépést tettünk ezen a téren előre; A tömeg-aktivitás kibonta- tásának legékesebb bizonyítéka a második ötéves terv előirányzata felett indított vita kiszélesedése; Párttaggyűlésen, munkás, falusi és más gyűléseken egyaránt az a tapasztalat, hogy a kedvező légkör kialakulóban van. Látnunk kell azonban, hogy ennek ellenére nincs minden rendben e téren. Szerkesztőségünknek az a tapasztalata, hogy az utóbbi időben kezdenek elszaporodni "különböző formában a bírálat kibontakoztatását gátló körülmények. Ezek megszüntetése érdekében szívós és kemény harcot kell folytatni. Most a lapban közölt bírálatokkal és azok visszhangjával kívánunk foglalkozni egy kissé részleteseben. Elöljárójában szeretnénk elmondani, hogy cikkeinkkel minden esetben segíteni akarunk különböző hibák feltárásában. Felszámolásukhoz legtöbb esetben konkrét útmutatást is adunk. Tehát sem a cikk íróját, sem a lapot semmiféle rossz szándék nem vezérli; Ezt azért hangsúlyozzuk, mert akadnak még vezetők, sokszor szervek is, akik és amelyek nem értik meg bíráló cikkeink célját. Ebből ered, hogy különbözőképpen is fogadják. Kétségtelen, hogy a vezetők többsége felismeri a segítő szándékot. Cikkeink nyomán hozzálátnak a hibák megszüntetéséhez. A megbírált szervek és személyek egy része azonban nem fogadja megfelelően. Nézzünk meg erre néhány konkrét példát. Több esetben tapasztaljuk, hogy egyesek figyelmen kívül hagyják a sajtó szavát, bírálatát. Nem tudjuk, hogy a Belkereskedelmi és a Közlekedési Minisztérium részéről is ez történt-e, vagy más oka v*an, de tény az, hogy Lovas István járműjavítói kazánkovács egy hónap óta hiába várja kérdéseire a feleletet. A késedelmes reagálás is visz- szatartja a dolgozók aktivitását Kérjük azért, hogy mielőbb adjanak választ; Előfordul több esetben, hogy a cikk megjelenése után az érintett elvtár- eak lázas ,.kutató” munkába kezdetjük annak bebizonyítására, hogy a cikknek nincs igaza, ná'uk hiányosság nem lehet. Mások az előfizetést szüntetik meg, mintha ezzel a kérdés megoldódna. Ennél súlyosabb az az eset, amikor a cikkben szereplő adatszolgáltatókat igyekeznek befeketíteni. A napokban cikket írtunk a jászdózsai tanács egves vezetőinek, dolgozóinak helytelen magatartásáról. Erre gyorsan vél aszó11 Németh Ferenc elvtáns begyűjtési dolgozó élég mérges hangú levélben, (bár ő személy szerint nem volt megbírálva.) Többek között a következőket írta, az egyik adatszolgáltatásról: „Imdrik Tátrán iárási tanácstag a közelmúltban a Deák Ferenc-ut- cai kisgyiVáse-n az* hangoztatta a dolgozó parc°~‘oh előtt, hog*j ne is beszélniük a tsr-ről. mert ő maga sem hitte.” Mi* szólnak ehhez az elvtórsák? A válasz természetesen nagyon egyszerű. Lehet, hogy még Ludrik István járási tanácstag nem győződött meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyeire1, de azért joga van elmondani a véleményét a tanács egyes vezetőinek, munkatársainak munkájáról. A levél befejező része szerint a cfkk úgy lejáratta a tanács tekin« téiyét, hogy ezután nem megy majd sem a begyűjtés, sem az adófizetés. Erről az a véleményünk, hogy rosszul látja Németh elvtárs a sajtó bíráló cikkeit. Tőle félti ugyanis a tanács tekintélyét. Ügy hisszük, a vezetők és beosztottak emberséges hangja, bánásmódja a legfőbb előfeltétel a tekintély megtartásához. Ha baj van e téren, nem a lap cikke okozta. Azt fel sem tételezzük, hogy a cikk nyomán elakadjon a begyűjtés és adófizetés, erre a cikk semmiféle alapot nem adott. Jászdózsán is jól tudják azt a dolgozó parasztok, hogy állampolgári kötelezettségüket teűjesíteniök kell. Enélkül második ötéves tervünk és minden más célkitűzésünk csorbát szenvedne. Ezt pedig a jászdózsaiak sem akarják? Előfordul olyan eset Is, amikor a bíráló cikkeinket általános „mosakodás” követi. Nemrégiben megbíráltuk a törökszentmiklósi járási tanács mezőgazdasági osztályát azért, mert Kuncsorbán a Vörös Október Tsz-ben egy építkezés két éve húzódik; Az illetékes előadó ezt követően kiment a kun csorbái Vörös Október Tsz vezetőségi ülésére és ott kimagyarázta magát. Végülis a cikk írójára hárították a felelősséget, mintha azon múlt volna az építés befejezése. A vezetőség sem érezte agyanis a felelősséget a hibákért, pedig ha személy szerint nem is minden vezetőt, de többségüket igenis felelősség terheli a történtekért; Véleményünk szerint az a helyes, ha most a bírálat nyomán elhatározzák, hogy mit kell tenniök az építkezés gyors befejezése érdekében. Beszélnünk kell néhány szóval hűséges eegftőtársairiKről, a levelezőkről is. Elismerést és megbecsülést érdemelnek, mere a napi munkájuk mellett írásaikkal is segítik a hibák felszámolását, a szocializmus építését; Vannak azonban vezetők, akik nem így látják a levelezők munkáját. íme néhány példa erre is. A közelmúltban Németh Istvánná elvtánsmő a héki Állami Gazdaságban előforduló hiányosságokat írta meg a szerkesztőségnek. Ezt követően a főagronómus elvtáns behívatta a levél íróját. Azt. hogy mit mondott neki, nem tudiuk. Tény azonban, hogy utána bejött a szerkesztőségbe és bejelentette, hogy ezután nem fog írni, mert fél. hogy férjét ebből eredően elbocsátják. Ehhez nem kell kommentárt fűzni. Világos, hogy a levelező megfélemlítéséről volt itt szó. Nézzük egy burkoltabb formáját az előbbinek. Egyed János elvtárs Kőtelekről igen régi levelezőnk. A helybeli Petőfi Tsz könyvelője. Nőid nem tiltják meg, hogy írjon, de utasították, hogy reggel 7-től este 7-Ig tartózkodjon az irodában (sokszor tovább te, mert neki kell este az irodát lezárni.) Hetenként csak egyszer mehet ki a földekre. A lapban való közlésre adatot részére nem szolgáltathatnak ld. Azóta „fehér holló”. Egved elvtáns levele a tsz életéről. Egyes vezetők tehát elérték számításukat, de vajon rendjén van-e ez így? A felsorolt esetek után önkéntelenül te arra gondolunk, akinek rossz a viszonya a lapban megjelent kritikához, milyen lehet a dolgozók alulról jövő bírálatához? Mennyire bátorítják vájjon azt? összegezve: a tömegek véleményének, a kritikának tág teret kell adni mindenhol. Jószándék, segíteni akarás van mögötte az esetek túlnyomó többségében. Lapunk ezt te aláhúzza, hogy a jövőben még nagyobb figyelmet fordít arra hogy téves, helytelen adatok ne jelenjenek meg; Ha mégis előfordulna, helyreigazítja. Lehetővé teszi azt is. hogy különböző kérdésekben a lap hasábjain vita alakuljon ki. ami előreviszi a problémák megoldását. A megbírált szervektől, elvtársaktól viszont azt kérjük, hogy a cikk vagy levél megjelenése után egy-két hónappal számoljanak be arról az olvasóknak. mi történt a cikk vagy levél nyomán, hogyan számolták fel a fogyatékosságokat. Ezek láttán ugyanis a dolgozók még bátrabban fejtik ki véleményüket, javaslataikat, melyeket egy szerv, vagy vesető sem nélkülözhet? A tanácstagok és állandó bizottságok munkájáról (3 old.) BERÉNYI JULIANNA és FAZEKAS ERZSÉBET munkacsapatvezető, a kenderesi Haladás Tsz tagja. Mindketten szorgalmasan dolgoznak, egész esztendőben részt vesznek a közös munkában. Teljesítsük a második ötéves tervet A második ötéves terv irányelveinek vitájában üzemi munkásaink, értelmiségünk széles rétege kapcsolódott be. Sok olyan javaslat született, melyet a végleges tervek elkészítésénél figyelembe vesznek majd. Mégtöbb olyan ötlet, melyet egy-egy vállalat keretein belül lehet hasznosítani a mindennapi munkában, A vita lassan végéhez ér — s most már az a feladat, hogy meg is valósítsuk azt a tervet, mely először a munkások és értelmiség százezreinek közreműködésével készült és az egész magyar nép akaratát és programját foglalja magában. Ne menjen feledésbe egyetlen hasznos javaslat sem, azok sem, melyek nem érintenek országos irányszá- számokat, Alkalmazzuk ezeket bátran most, amikor a tettekre kerül a sor. Két hónap alatt 43 újítási javaslat A Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat újítási felelősének van mivel foglalkoznia. A második negyedév első két hónapjában 43 újítási javaslatot juttattak el hozzá az üzem dolgozói. Szeretnek ilyesmivel foglalkozni a vállalatnál. Ebben nem kis szerepe van az újítási felelősnek. Ha javaslat fut be hozzá, nem dobja a fiókja fenekére, hogy majd rákerül a sor. Ellenkezőleg, mihelyt megkapja, azonnal hozzálát annak elintézéséhez. Megvizsgáltatja a szakértőkkel és néhány napon belül mór meg is adja a választ a javas- lattevőnek. Az újításokat nem elég csak elfogadni, azokat mielőbb alkalmazni is kell. Ezt jól tudják az üzem műszaki vezetői és nem is napolják el ezt a feladatot. Az eddig befutott 43 javaslatot kivétel nélkül megvizsgálták és 42-t elfogadtak, 13-at már be is vezettek, 28-nak pedig folyamatba van a megvalósítása. Az elfogadott újítások kivitelezése ma még körülményes, mivel más vállalattal vagy szövetkezettel kell megcsináltatni. Az idén be akarnak rendezni egy jól felszerelt javítóműhelyt, ahol saját maguk lényegesen rövidebb idő alatt és olcsóbban tudják majd megcsinálni az újításokat. Küssöböliék ki a tervteljesítés akadályait a papírgyárban A Szolnoki Papírgyár május hónapban nem teljesítette havi tervét, Mintegy 20,9 tonna papír legyártásával maradt adós. Április negyedikére vállalták; évelei lemaradásukat úgy próbálják behozni december 31-re, hogy naponta minden gép, megállapított mennyiségű papírral többet fog előállítani. Ez ment is egy darabig az egyes és kettes gépen, de a gyakran előálló akadályok következtében ismét elkezdett csökkeni a termelés. Jelen esetben a Cellulózé gyár lemaradása okozta elsősorban a Papírgyár adósság növekedését. Év eleje óta 65 tonna cellulózéval maradtak le, és úgy néz ki, hogy ez egyre növekedik. Mi ennek az oka? A rizsszalma begyűjtési kampány idején az egész évi készletet le kellett préselni és Szolnokra szállítani. Az esőzés következtében az összerakott szalmakéízlet átnedvesedett és jelentős mennyiség belőle bru- zónia megbetegedés következtében összerethadt, összefülledt Emiatt a nyersanyag adagolása lassan halad, mert a rizsszalmát' válogatni kell. A minisztérium az elmúlt hónap közepén minden műszaki felkészítés és magalapozottság nélkül 100 tonnával felemelte a gyár éves tervét. A dolgozók látva, hogy a különböző akadályok miatt a termelés eddig sem ment a legjobban és számításuk szerint lemaradásukat úgy tudják behozni, hogy éve6 tervüket december 31-re befejezik, a terv megemelése némi elkedvetle- nedést okozott közöttük. Ez is egyik okozója a múlt havi lemaradásnak; Az üzem műszaki vezetői mindent megtesznek, hogy a termelést megjavítsák és a napi tervteljesítésük hamarosan ismét száz százalék fölé emelkedjen. Az üzemi bizottság és pártszervezet munkája következtében a munkakedv nagyjából már ismét helyreállt, a munkások meggyőzésével ezt is hamarosan a régi szintre akarják emelni. Párosverseny a bútorgyárban A Szolnoki Bútorgyár dolgozói nem vesztegették az időt, május elseje után rövidesen megszervezték a következő versenyszákaszukat. Az első negyedévi eredmények alapján versenytársaik, a Sátoraljaújhelyi Bútorgyár bizonyult a jobbnak. A második évnegyedben azonban mindenhogyan el akarják érni az elsőséget, A munkások között egyre jobban kibontakozik a párosverseny is, ami eddig úgyszólván nem is volt. Az azonos típusú gépek munkásai a sátoraljaújhelyiekkel is párosversenyben állnak. Érdemes megemlíteni, a vállalat vezetősége az ezévi kollektív szerződésbe új pontként bevette, hogy minden negyedévben elküld két jól dolgozó munkást más bútorgyárba tapasztalatcserére. Legutóbb — két héttel ezelőtt — Galajda István és Balanyi Pál gépmunkások látogattak el az Angyalföldi Bútorgyárba, Ezek a látogatások a szolnoki üzem termelésének növelésében és korszerűsítésében lesznek hasznosak. A mezőheki Augusztus 20 Tsz földterülete megnégyszereződött A mezőheki Augusztus 20 Tsz az elmúlt év őszén alakult, A közös munka megkezdése óta a tagok szorgalmasan dolgoznak. Szorgalmuk láttán egyre több egyénileg dolgozó paraszt csatlakozik hozzájuk. Néhány hónap alatt 45 uj taggal gyarapodtak és a földterületük megnégyszereződött. A tagok ez évben már nagy jövedelemre számítanak. Van olyan család, amely 40 ezer forint bevétellel zárja majd az esztendőt, Grósz Ferenc I QÍÁltámj, éva az. cAke.L ívófáaaL 4 ki már tett néhány sikeres, Ö7L vagy sikertelen — ennek eldöntése másra tartozik — kísérletet az irodalom terén s tétova léptekkel igyekszik mégtovább jutni, a gyermek szorongásával áll meg az író előtt, akinek nevét nem koptatja, hanem egyre fényesebbre csiszolja az idő. Kérdezni szeretne tőle s leginkább azt, hogyan lett íróvá? Forgattam a nyelvemen a szavakat magam is, hogy feltegyem a kérdést Tamási Áronnak, ifjúságom felejthetetlen, kedves könyve, az „Ábel a rengetegben” szerzőjének, a „Hazai tükör" költőjének, noha nagyon jól tudtam, hogy elegendő lenne felütni a „Szegénység szárnyai” című novelláskötetét s ott meglelném a feleletet. így hát nem kérdeztem semmit. S ez lészint jó volt, részint nem, Jó volt azért, mert az Ismeretterjesztő Társulat klubjában észrevétlen szemügyre vehettem, amint lábát keresztbevetve ült, cigarettázott s kényszerűen felelgetett a félig ismerős, félig ismeretlen embereknek, akik köréje sorakoztak. Ugyanakkor rossz volt, mert furdalt a lelkiismeret, ugyan hogyan is lesz ebből az egészből cikk a holnap megjelenő lapban, ha csak itt ülök s hallgatom a beszélgetést, amely megszaggatja a szoba csöndjét, de sehogyan sem akar megindulni és sodrásába fogni a jelenlévőket. De csak tovább hallgattam. Néhány szó arról, hogy vasárnap Jászberényben ötszázan is voltak talán az irodalmi esten az Ünnepi Könyvhét megnyitóján. Az újságíró számára ennyi az érdekes, amit mondott. Meg ez: — A tanítóképzőben a leányok meghívtak, hogy látogassak el ismét hozzájuk, ,A látogatásból azonban nem lett semmi, mert ma Szolnokon, holnap, azaz kedden pedig Egerben tart irodalmi estet. Jt vendégeknek általában prog- vamot állítanak össze. S a program szerint a megye képzőművészeinek kiállítását nem lehet elmulasztani, utána a művésztelepre megyünk. Körbejárta a kiállítást. Megnézte a képeket, egyik másik előtt megállt, — Tehetséges festők ... Igen .;. Tehetségesek. Aztán később. Chiovini Ferenc önarcképe előtt: — Nagyon jó Majd igy: — Hanem ez a Botos nagyon tetszik, Kérdeztem, miért ? — A legnagyobb magyar festők hagyományainál kezdte. Tőlük tanult. ..-.Az irodalomban is így kell. S nem is beszélt többet az irodalomról. Hacsak aztán nem, amikor kínt a Művésztelepen Chionavini Ferenc műtermében két pohár ür- mös között „összes novellái” egy kötetének történetét meghallgattam. A kötetet egy hadifogolytáborban rpnggyá olvasták szinte a lehet. hogy tökéletesen szét is mállottak volna lapjai, ha a kötet tulajdonosa nem ügyel rá. Nem adta kölcsön többet, hanem valaki mindig felolvasott belőle. — Ez a népszerűség s— jegyezte meg valaki. — Nem — válaszolta. — A rongy- gyá foszlott könyv inkább a kort dokumentálja. Kevés volt a könyv... j o S több az embergyilkoló fegyver,,, Ezzel fejezhette volna be, — Mégegyszer beszélt irodalomról mégis. Aszódi Imre verseskötetét nézegette. — Hány versből válogatták ezt a tizenhármat? NyolcvankettSbSl, —' Nem nagyon erőltették meg magukat — emelte fel a vékonyka kötetet. P gyütt ebédeltünk. Megbeszél^ tűk az irodalmi est műsorát. Mondtuk, jó lenne, ha a hivatalos előadó mellett ő is mondana pár szót. Tiltakozott. — Nem vagyok én szónok. Inkább az írásaimból Vitatkoztunk vele, aztán mégis igazat adtunk neki. Hogyan ismerhetne meg valaki jobban egy írót, mint az írásaiból? Ezért nem is rovom tovább a sorokat róla. Inkább levessem a polcról a „Szegénység számyai”-t, felütöm s már olvasom is a félszáz elbeszélés egyikét, a kicsi Móka és Peti vidám históriáját,., PÉTERI ISTVÁN
