Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-03 / 130. szám

195«. Június 3. 8YOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 VITA I MÁSODIK ÖTÉVES TERV IRAHYELVEHEX TERVEZETÉRŐL Növelni lehetne a tojás és a vágott baromfi exportot — javítani ax orsxág húsellátását A dolgozók bevonásával részlete­sen megvitattuk a második ötéves terv irányelveit. A tervezet szerint 70 százalékkal kell növelni a baromfifeldolgozó ipar termelését. Ez komoly felada­tokat ró vállalatunkra is» Mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy baromfifeldolgozó ipa­runk erősön idény-jellegű. Egyes hónapokban, főként tavasszal, nyers­anyaghiány miatt erősen csökken a termelésünk, ugyanakkor az idény­ben az üzem kapacitását jóval meg­haladó baramfimennyiséget kell feldo1 goznunk. Ezek a körülmények erősen fékezik tervünk teljesítését. Ügy gondoljuk, hogy ezen könnyen lehetne javítani: mégpedig a követ­kezőképpen: Az állami keltetőállomások és az állami gazdaságok egyenletesen fo­kozzák a baromfikeltetést úgy, hogy 1960-ra legalább 60 millió naposbanomfit adjanak ki a tsz-ek- nek, állami gazdaságoknak és egyéni dolgozóknak. A keltetőállo­mások a második ötéves tervben folyamatosan szervezzék meg a na­posállatok előnevelését és ezzel biztosítsák, hogy az igénylők 3—4 hetes, életerős növendék-baromfi­hoz jussanak. Az, hogy baromfifeldoilgozó ipa­runk az előírt százalékban tudja növelni termelését, növelni kell a baromfitenyésztést. Jó lenne köte­lezővé tenni az állami gazdaságok­nak, hogy egy hold földterületre mennyi baromfit kell nevelniük. A tsz-eket pedig meggyőzni a szár­nyasok nevelésének fontosságáról és előnyéről. Ügy gondoljuk, ilyen intézkedésekkel biztosítani lehetne baromfifeldolgozóink export- és ha­zai tervte’jesítését. Javasoljuk, hogy a baromfifeldolgozó vállalatok léte­sítsenek baromfinevelő célgazdasá­gokat, ahol részben az ipar saját szükséglete, részben a tsz tenyész- anyaggal való ellátása érdekében megfelelő mértékű tenyésztörzset tartanak.­Az idényjelleg csökkentése, az állomány fejlesztésének biztosítása, valamint a minőség javítása érde­kében javasoljuk a termeltetési szerződések megindítását; A szerződéses termeltetés kere­tében prémiummal felemelt ked­vező állami szabadfelvásárlásd árat javasolunk kialakítani, hogy ezál­tal ösztönzést kapjanak a termelők a korai baromfi nevelésére. A külkereskedelemnek lehetővé kell tennie, hogy az exportra szál­lított baromfit kartondobozokban szállítsuk ki és a tojás-exportnál is teljes egészében térjünk rá a kar­tondobozok alkalmazására. Az üzemek gépi berendezése el­len Igen gyakoriak a kifogások. A műszerek egy-két éven belül tönk­remennek, s a tengelyek is elgör­bülnek vagy eltörnek. Sürgősen meg kell javítani a műszerek és öntvények minőségét, hogy a gépek hosszú élettartamúak legyenek. Fontos az is, hogy a baromfi­telepek kezelését szakemberekre bízzák, mert így eredményesebb lesz a baromfinevelés. A fenti javaslataink figyelembe­vételével látjuk biztosítottnak má­sodik ötéves tervünkben a baromfi- feldolgozó ipar elé kitűzött, felada­tok sikeres végrehajtását. Takács Viktor Hőssé Erzsébet igazgató. pártátkár h; Hegymegi Erzsébet ÜB. elnök. Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalást. Zacskógyártó üxemmel, korsxerü erőmüteleppel bővül a Papírgyár A' népgazdaság második ötéves tervének irányelvei a papírgyártó iparban 55 százalékos termelésnö­vekedést irányoznak elő; Ennek biztosítása részben új egységek be­állítása, részben a meglévő üzemek korszerűsítése útján történik; A Szolnoki Papírgyár az első öt­éves terv során — az iparágon be­lül — a legnagyobb fejlődésen ment keresztül. Ezt az tette indo­kolttá, hogy a mi üzemünk volt a legkorszerűtlenébfo, legjobban ma­gán viselte a kapitalista gazdálko­dás és üzemszervezés nyomait; Az elmúlt években ezért kormányunk jelentős összegekkel segítette elő az üzem korszerűsítését, bővítését, ezen kívül — a hazai nyersanyag- megteremtése érdekében — létre­hozta itt az ország első szalmacel- lulóze üzemét. A második ötéves tervben közel 33 millió forintos beruházást haj­tunk végre vállalatunknál. Még ebben az évben megkezdődik a korszerű erőmű építése. Ez azért szükséges, mert a meglévő, elavult erűmű — üzemünk fejlesztése, a termelés növekedése mellett — ma már nem képes zavartalanul ener­giával ellátni gépeinket; A szalm acellulóze-gyárban to­vábbi kiegészítő beruházásokat vég­zünk; Ezek biztosítják a meglévő üzem termelési kapacitásának 20 százalékos növekedését. Korszerű­sítjük legnagyobb papírgyártó egy­ségünket, az I. számú papírgépet. Ez évi 600 tonna többtermeléshez vezet — 20 százalékos energia­megtakarítás mellett; A II. és III; számú papírgépéken részben a termelés növelése, rész­ben a munkakörülmények megjaví­tása érdekében páraelszívó-beren­dezéseket helyezünk üzembe. Egyik papírgépünk kizárólag cso­magolópapír gyártását végzi. Gyárt­mányait eddig Budapetsre szállítot­tuk, ahol zacskókat gyártottak be­lőle- és később onnan, mint kész­árut visszaszállították a környező kiskereskedelmi vállalatokhoz. Cél­szerű lesz e folyamat egyszerű­sítése. Ezért zacskógyártó üzemet létesítünk, a gyártott papírt itt dol­gozzuk fel az üzemen bélül és Szol­nokról biztosítjuk a Tiszántúl zacs­kószükségletét. Sokat fordítunk a dolgozók jobb munkakörülményeire is. Balesetvé­delmi beruházásokra 2 millió forin­tot, lakásépítkezésre másfél milliót költünk és ebből 10 lakás épül fél. A felsoroltakon kívül számos ki­sebb összeget igénylő beruházást valósítunk meg, melyek dolgozóink munkakörülményeinek megjavítá­sát, a nehéz fizikai munka csök­kentését segítik élő. Arra törekszünk, hogy a rendel­kezésünkre bocsátott közel 33 mil­lió forintot célszerűen használjuk fel, hogy valamennyi beruházásun­kat minél előbb, de legkésőbb 1958-ig befejezzük. Ezzel is hozzá akarunk járulni az ország megnö­vekedett papír szükségletének minél jobb kielégítéséhez. Elmondta: GÁL PÁL Igazgató. NagyleHesítményQ szovjet ta'aijavitó gépek érkeztek a megyébe Szombaton érkezett meg Be­senyszögre a Szovjetunióból két darab úgynevezett „Sz 80”-as digó- zó gép. Ezek a gépek talajjavítási célokat szolgálnak és óriási a tel­jesítőképességük; Egy-egy digózó gép naponta 1,2 holdon végzi el a talajjavítást olymódon, hogy a mélyből felhozott talajt összekeve­ri a felső meddő réteggel. A gépe­ket szikes földeken alkalmazzák és örökre elvégzik a talajjavítást. Besenyszög határában a már mun­kában lévő és újonnan érkezett digózó gépekkel sok szikes földet tesznek termővé. (MTI) Ml ÚJSÁG A JOLDEKEN? Már a lóherét is lekaszálták a tiszaföldvári dolgozó parasztok Tiszaföldváron mind az egyéni­leg dolgozó parasztok, mind a köz­ség 5 termelőszövetkezetének tag­jai időben levágták a lucernát és a lóherét is lekaszálták mindenütt. A betakarításhoz is hozzálátnak hamarosan. Nemcsak a kultúrvete- mények, de a rétek és az ártéri ka­szálók is sokkal nagyobb termést adtak az idén, mint az elmúlt esz­tendőben. A széna kaszálásával ugyancsak végeztek mindenütt. Több helyen már nemcsak a gyűj­tést fejezték be, de haza is szál­lították a szénát. Mivel kedvező az időjárás a ta­karmányfélékre és a magfogás je­lentős jövedelmet jelent, úgy dön­tött a Lenin Teimelőszöevtkezet, hogy heréből 5 holdat hagy meg magfogásra. A kapálás befejezésével készülnek a traktoros­napra a Turkevei Gépállomás dolgozói Turkeve határában 1720 holdon végez növényápolást a gépállomás. Mind az öt termelőszövetkezetben befejezték az első kapálást, vala­mennyi holdon gyomtalan a vete- mény. Több helyen már másodszor is sor került a növényápolásra. így a Vörös Csillag Termelőszövetke­zetben 90 hold négyzetbe vetett ku­koricát kapáltak meg. A Dózsa Népe Tszben már az egyelés utáni kapálást is befejezték 68 holdon. Hamarosan hozzálátnak a Vörös Csillag termelőszövetkezetben is ehhez a munkához. Itt 200 holdon termelnek cukorrépát az idén. A gépállomás traktorosai azzal akarják megünnepelni a Traktoros Napot, hogy erre az alkalomra nem lesz gazos vetemény a város ha­tárában. Ezt az Ígéretüket eddig megtartották és minden feltételük meg van ahhoz, hogy a jövőben is kifogástalan munkát végezzenek. A termelőszövetkezeti városok juhászai készülnek az Országos Mezőgazdasági kiállításra A multévi Országos Mezőgazda- sági Kiállításon kétségtelenül a legnépszerűbb emberek a juhászok voltak. Ölomgombos mellényükben gyakran tanyáztak a matyó csár­dában, itt vitatták meg a juhte­nyésztés ősi és legújabb módsze­reit. A termelőszövetkezeti váro­sok híres juhászai. Márki Elek, a szocialista munka hőse a karcagi Táncsicsból, Retter György a tur­kevei Táncsicsból az idén sem akarnak lemondani a kellemes ta­pasztalatcseréről. Márki Elek ezért az elmúlt évben is kitett magáért, A cukorrépa harmadik a kisújszállási Táncsics termelőszövetkezetben 185 anyától 267 bárányt nevelt fel és a nehéz körülmények ellenére 4,46 kilós nyírósúlyt ért el. Hason­lóan jó eredménnyel biztosította kiállításra utazását Retter György. Az idén egy harmadik Szolnok megyei juhász is lakója lesz a ki­állítás városának, Tóth Mihály, a kenderesi Vörös Csepel Tsz-ből, aki arról nevezetes, hogy sikeresen alkalmazza a juhok silótakarmány- nyal való etetését. A jövő télre is már 150 köbméter siló takarmányt készített; kapálását is befejezték Szombaton fejezték be a cukor­répa harmadik kapálását a kisúj­szállási Táncsics Termelőszövetke­zetben. Az Ady és a Petőfi Tsz-ben szintén vége felé jár a cukorrépa harmadszori ápolása. A növény nagyszerűen fejlődik, s lényegesen nagyobb termésered­ményre számítanak, mint tavaly. A kedvező időjárás mellett a terme­lőszövetkezeti tagság szorgalmá­nak köszönhető, hogy a cukorrépa­táblák biztató képet mutatnak; Az egyelésnél nem csak a tagok, ha­nem a hozzátartozók is, főleg a né­pesebb családokból nagy számban vettek részt a munkában. Ezen a tavaszon lényegesen többen segíte­nek a szövetkezeteknek a család­tagok mint az elmúlt évben. A munkarendszer ugyancsak előse­gíti, hogy . a munka minél gyorsabb és kifogástalanabb legyen: a tagok egyénenként érdekelve vannak a Az életmentő ffgy ember ment az út közepén; Helyesebben nem is ment, hanem dülöngélt. Lógott rajta a ruha, haja arcába hullott, kalapját elhagyta valahol; Néhány vásott gyerek futott utána és göröngyök­kel hajigálta. Se erről, se másról nem vett tudomást. Nem látta munkából hazafelé igyekvő társait, nem érezte a házakból szállongó étvágygerjesztő vacsoraillatot. Ré­szeg volt. Sokat és mindig ivott Erkölcsileg már nemcsak a szom­szédok temették el, hanem az egész falui — Kárt érte. Nem lesz már be­lőle soha ember. Kár, hogy eladta magát az italnak — így beszéltek róla, akik szánták; Mások hara­gudtak rá; — Meg kéne botozni, még az ál­lat is tudja, mi az elég. Egy fel­nőtt, családos embernek is tudnia kellene. ­Lehet, hogy tudott a falu­beliek véleményéről, de nem sokat adott rá. Csak addig volt józan, amíg kijózanodott. Máskor bizony­talan léptekkel, üres, kifejezéste­len arccal támolygott. Kocsmából ki — kocsmába be. Mikor haza- tántorgott, rettegést vitt magával. Két kislánya — ahogy meglátta a kapuban — már előre sírva fakadt; A szomszédgyerekek esténként vi­dám hancúrozással futottak apjuk elé. Ezek pedig rémülten bújtak édesanyjuk köténye mögé; Dolgozott, de keresetéből hosszú idő óta egy fillért sem adott haza; Mindent leeresztett a torkán; Csa­ládja s*-kát nélkülözött. Még éhez­tek volna is. ha a nagyapa nem szánja meg a kisunokákat. A nagy­apa inkább mégegyszer annyit dol­gozott, csak eltarthassa a lányát és a kislányokat. A vó pedig lassan azt is elpusztította, ami volt. Be­verte az ablakokat, összetörte az edényeket:;» így mutatta meg, milyen „erős”. Ahol dolgozott, onnét elbocsátot­ták. Mit csináljanak egy ilyen em­berrel? Egyszer elkapja valami gép és akkor még társai is bajba ke­rülhetnek, hogy nem vigyáztak rá. Felesége is csak attól tartott, hogy. egyszer elüti egy gépkocsi, vagy eltapossa valamilyen jószág. Milyen egy asszony! Otthagyhatta volna emberét, de nagyon sajnálta és reménykedett. Hátha egyszer megváltozik és akkor ismét boldog lesz a család. Később újból vissza­fogadták az üzembe, tekintettel voltak az asszonyra és a gyerekek­re. Az üzem igazgatója azonban ki­kötötte, többet nem szabad innia. Megígérte, esküdözött égre-földre. JTét nap múlva újra csúnyán berúgott. Másnap nem ment dolgozni. Az üzem igazgatója sze­mélyesen kereste fel a lakásán. Beszélni akart vele, mert elhatá­rozta, ha törik, ha szakad, emberré faragja. Vele azonban akkor még nem lehetett tárgyalni; Ott feküdt a küszöbön kócosán, piszkosan; Előző este nagy legény lehetett, mert az ablakok ki voltak törve, felesége arcán meg lila foltok ék­telenkedtek; Szegény asszony, ami­kor meglátta az igazgatót kötényé­be temette az arcát és sírva fa­kadt. Az ura helyett ő szégyelte magát. — Mondja meg, Igazgató elvtárs, mit csináljak, hova menjek? Ha nem lenne ez a két gyerek, a föld alá mennék szégyenemben — szi­pogta panaszosan az asfeonyka; Az ’gazgatót nagyon megrendí­tette a látvány. Vigasztalta az asz- szonyt, aki tanácstalanul, magára hagyatva ott á..t a hideg tűzhely mellett. Később az igazgató elment és újból megírta a felmondóleve­let. ügy gondolta, ezzel majd ész­hez téríti. A felmondólevele el is küldte, bár érezte, hogy ez nem megoldás. Alapjában véve nem sok köze volt ehhez az emberhez, mégis nyugtalanította valami. Mellé kel­lene állni, fel kellene emelni, hi­szen ez az ember rabja az italnak, annyira rabja, hogy saját magán már nem képes segíteni. És kinek a kötelessége elsősorban segíteni? Az igazgató döntött Otthon két éjszaka csak forgolódott az ágy­ban. Feleségének elmondotta, hogy mi foglalkoztatja. Akkor már ket­ten törték a fejüket megoldáson; Hogy miről volt szó közöttük, azt már nehéz lenne kibogozni. AJ ásnap reggel az igazgató újból ■irx felkereste emberét. — Ha azt akarja, hogy legyen magából valami, akkor visszavo­nom a fegyelmi határozatot. Az lehorgasztott fejjel ült az ágy szélén és minden meggyőződés nél­kül mondta: — Mindent vállalok, mindent megteszek, csak ne küldjön el. Nem tehetek róla igazgató elvtárs. Nem tudok magamnak paran­csolni; Az igazgató visszakérte a fel­mondólevelet; — Ne vállaljon sokat, csak arra kérem, menjen el szeszelvonókú­rára. A többit már az igazgató elvtárs intézte. Elküldte elvonókúrára. Ha­marosan el is ment, hat hétig volt távol. Kisimult arccal, néhány ki­lót magára szedve tért-haza; Tár­sai, hozzátartozói szinte remegve vigyázták, vajon mi történik vele. Ellentáll-e majd a kísértésnek? Nem ívott. Nem ivott egy cseppet sem. Felesége boldog volt. Embe­re nemsokára újból megkapta régi beosztását. Újból csoportvezető lett. Az igazgató elvtárs közben le­velet kapott a gyógyintézettől. On­nét arra kérték, esetenként ellen­őrizze, beveszi-e betegük azt a gyógyszert, amit küldtek" vele. Gyógyszer? Erről az igazgató elvtárs semmit nem tudott. Beszélt az asszonykával; — Hozott valami orvosságot, de otthon letette, hozzá se nyúlt — ilyen felvilágosítást adott az asz- szony. — Igazgató elvtárs, hogy köszön­jem meg a jóságát? Olyan kedves, aranyos ember lett az uram, hogy talán nincs is párja; S a két kislány? ők nem tudják, mj történt, de a legszebb babaru­háért sem cserélnék el, hogy most már nem kell az anyuka köténye mögé bújni, nekik is lehet apuka elé futni, nyakába kapaszkodni és vidáman csicseregni. — Megjött, éderapám? ő most már valóban édesapa. * T?zt a történetet nem én talál- tam ki. Szereplői élnek. — A férfit Varga Gyulának hív­ják, most okleveles sztahano­vista csoportvezető a Tiszaszent- imrei Malomban. Az igazgató neve: Földi Gyula, melegtekintetű, barát­ságos ember. Kommunista vezető. SZEKULTTY PÉTER termelésben, hiszen a prémiumot a terméseredmények után kapják, mégpedig aszerint, hogy kinek-ki- nek a parcelláján mennyi termett. A közös táblákat ugyanis parcel­lákra osztották, a dolgozókra aztán egész a betakarításig felelnek a rájuk bízott területért A minél magasabb terméseredmény elérése érdekéiben pedig szívesen jönnek dolgozni a családtagok Is, ha idejük engedi. (MTI) Mezőgazdászi értekezlet a határban Pár nappal ezelőtt a Mesterszál­lási Gépállomás mezőgazdászai ér­tekezletet tartottak. Ennek a meg­beszélésnek az volt az újszerűsége, hogy nem a gépállomás központjá­ban, hanem a mezőhéki Táncsics Tsz területén került rá sor. A termelőszövetkezetben a me­zőgazdászok mindjárt gyakorlatban is megvizsgálták a napirendi pon­tokat. Megnézték, hogy a Táncsics Tsz-ben milyen módon szervezték meg a silózást. A vendéglátók meg­mutatták a termelőszövetkezet ikersoros kukoricavetését, a kapás­lucernát, a füveshere és az őszi árpa táblákat. Ott a helyszínen vitatták meg a gyakorlatban jól bevált módszere­ket. A gazdag termést ígérő ve‘é- sek pedig szemlétetőén mutatták a mezőgazdászoknak, hogy mennyire érdemes a jó módszereket alkal­mazni; Kapcsolódjanak be a szülök is a munkaközösségbe Mint a Sípos-téri iskola alsó ta­gozatának szülői munkaközösségé­nek tagja szomorúan állapítom meg, hogy sok szülőt nem érdekli gyermeke tanulmányi előmenetele. Igen kevesen érdeklődnek, hogy a vizsgák előtt miként segíthetnék a „jobb bizonyítványért mozgalmat.'’ Ez a nemtörődömség is oka annak, hogy a fenti iskolában mintegy 20 százalékra tehető a gyenge tanu­lók aránya. Ezért a szülők is felelősek. Ha a pedagógusokkal összefogva az osz­tályértekezleteken megbeszélnénk a tennivalókat, tudnánk eredménye­ket elérni. A gyakorlatból tudom, hogy a pedagógusok nagy több-égé mindent elkövet a tanulmányi szín­vonal emelése érdekében. Hogy si­kerüljön törekvésük, a szülők se­gítsége is elengedhetetlenül fontos; Palhuber Kálmán levelező Szolnok. f a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents