Szolnok Megyei Néplap, 1956. május (8. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-27 / 124. szám

SZOLNOK MEG'?® NÉPLAP 1958. május 27 Az V. számú Mélyépítő dolgozóinak kezemunkája nyomán új gyár­épületek nőttek ki a földből Martfűn,- a Tisza Cipőgyár telepén. Még ebben az évben új lakóházak, kultúrház, irodaház készül eL Folytatják a kultúrház építését, az uszoda építését, bölcsődét, sporttelepet készí­tőn efe ÁZ ÉPÍTŐKET ÜNNEPELTÜK ÜNNEPI MŰSOROK AZ ÉPÍTŐK NAPJÁN Az anyagipari munkások kezébe van letéve az építőmunka sikere. — Képünk a téglagyári egyesülés legjobb nyersgyártó brigádját ábrá­zolja Tervüket 120 százalékra teljesítették, ezzel hozzásegítették üze­müket, a Tiszaföldvári Téglagyárat ahhoz, hogy az első helyre kerül­jön a téglagyárak versenyében; (Balról jobbra: Gombás Ilona, Beli- czai Erzsébet, Budai Anna brigádvezető és Hatvani Teréz.) Az építésvezetőle, brigádvezertők a termelés lefontosabb őrhelyén áll­nak; Szaktudásuk, rátermettségük határozza meg az épület minősé­gét, költségeit, határidejét. Képünk a szolnoki 100 vagonos tárház- építkezésen készült. Nyokó István, a komplexbrigád vezetője Kari József építésvezetővel a tervrajzot tanulmányozza. A Szolnok megyei Építőipari Vállalat 3. számú Jászberényi Fő- épitésvezetőségének dolgozói is megünneplik városukban az „Épí­tők Napját*» Vendégül meghívták az általuk patronált jászárokszállási Táncsics Tsz tagjait. A jászberényiek borjút vágnak erre az alkalomra és meg­vendégelik, a meghívottakat. A nap folyamán kisebb szórakoztató kul­túrműsorok is lesznek; A Megyei Építőipari Vállalat 2. számú Karcagi Főépítésvezetőségé­nek dolgozói is együtt töltik ezt a napol Kulturcsoportok rövid mű­sorokkal, táncjelenetekkel szóra­koztatják majd az építőmunkáso­kat» Az Építők Napját megünneplik a Mezőtúri Téglagyári Egyesülés dolgozói is mind a hét telepen. Az V; számú Mélyépítő Vállalat martfűi főépítésvezetőségének és a fegyverneki kisvasút építésénél dolgozó Betonút Építő Vállalatnak a munkásai — mivel nagyobbára a munkahelyüktől távol laknak, jövő héten szerdán tartanak rövid kis ünnepséget. A Szigligeti Színház műsora: Május május május május május május május május június június június június június június 27, vasárnap Szolnokon: 27, hétfő: 29, kedd 29, kedd 30, szerda 30, szerda Szolnokon: Hevesen: Szolnokon: Kengyelen: 31, csütörtök Szolnokon: 31, csüt. Tiszaiöldváron: 1, péntek Szolnokon: 1, péntek Kisújszálláson: 2, szombat Szolnokon: 2, szombat Kunhegyesen: 3, vasárnap Szolnokon: 3, vasárnap Jákóhalmán MÁGNÁS MISKA este 8 SZÜNNAP, MÁGNÁS MISKA este 7 TITKÁRNŐ este fél 8 MÁGNÁS MISKA este 7 TITKÁRNŐ este fél 8 MÁGNÁS MISKA este 7 TITKÁRNŐ este fél 8 MÁGNÁS MISKA este 7 TITKÁRNŐ este fél 8 MÁGNÁS MISKA este 7 TITKÁRNŐ este fél 8 MÁGNÁS MISKA este 8 TITKÁRNŐ este fél 8 órakor, órakor, órakor, órakor, órakor, órakor, órakor, órakor, órakor, órakor, órakor, ódakor, órakor, A párt*végrehajtó bizottsági ülésekről Az. egész község életére kiható esemény egy-egy párt-végrehajtó bizottsági ülés. Érthető is ez, hi­szem ekkor jut érvényre a pártta­gok legjobbjainak kollektív böl- csesége, a helyzet alapos ismerete alapján a község felelős politikai fóruma dönt, utat mutat. Éppen ezért, jelentőségükhöz mérten, fo­kozott felelősségérzettel kell törőd­nünk a párt-végrehajtó bizottsági ülésekkel. Mindenekelőtt azt kell elérnünk, hogy minden esetben betöltsék hi­vatásukat. Sok mindentől függ ez, mindenekelőtt az előkészítéstől- Több helyen jó módszereket alkal­maznak. Egy-egy napirendi pont­tal —i például a tanács munkájá­nak vizsgálatával — kapcsolatban brigádokat alakítanak s a tapasz­talatok összegezése után beszámol­nak a végrehajtó bizottsági ülésen, vagy írásos anyagot terjesztenek a végrehajtó bizottság elé. Ezzel igyekeznek elejét ' venni annak, hogy a beszámoló egyhangú, s ne eléggé hatásos legyen. Ez azonban még nem általános jelenség, még os&k követésre méltó példa. A jó előkészítés mellett legdöntőbb a megfelelő napirendi pontok megválasxlása. Tervszerűen arra kell törekedni, hogy minden fontos kérdés megvi­tatása sorra kerüljön, mégpedig abban az időpontban, amikor az legaktuálisabb. Jó példa erre a né­hány héttel ezelőtt Tiszaszöllősön lezajlott párt-végrehajtó bizottsági ülés, mely a kukorica vetésterüle­tének és hozamának növeléséről tárgyalt. Felhívta a párttagokat, hogy mutassanak példát a hibrid kukorica vetésében. így érték el, hogy a kiutalt hibrid kukorica ve­tőmag kevésnek bizonyult, kérni kellett még. A jó példák mellett azonban most még nagyon sok esetben az a jellemző, hogy nem eléggé meg­gondolt a vb ülések programjának összeállítása; Tiszaörsön például aa egyik végrehajtó bizottsági ülé­sen a beszámolóban felvetett prob­lémák mellett megtárgyalták a gépállomás, a tanács, a földműves­szövetkezet munkáját, s azonkívül megvitatták saját munkatervüket. Másik alkalomnial meg 6 napiren­di pontot irányoztak elő. Az ilyen eljárások következtében sok he­lyen a vb-ülések igen hosszú időt vesznek igénybe, s eléggé egyhan­gúak, A községi pártbizottságok titkárainak — s adott esetekben a JB-k instruktorainak — gondolni kell arra, hogy felsőbb pártszer­veink nem azért csökkentették a megbeszélések számát, hogy most már kevesebb alkalommal, de leg­alább annyi időt igénybevéve, mint régen, elmélkedjünk olyan esetle­ges látszatproblémákon, melyek egy kis öntevékenységgel megold­hatók. Az ilyen eljárás és a sokat emlegetett frázisok ismételgetése a vb-üléseken olyan messzire esik napjaink követelményeitől, a párt- munka gyakorlatiasabbá tételétől, mint — ahogy mondani szokás — Makó Jeruzsálemtől. Nehezen kép­zelhető el, hogy öt-hat napirendi pontot alaposan mérlegelve, ugyan­annyi helyes határozatot hozzanak egy alkalommal, s gondoskodjanak is megvalósításukról. Az a helyes, ha csak egy napirendet tűznek ki, annak lesz is látszatja, Gondolkozni kellene azon is,' hogy <■ megbeszélések témakörét sokoldalúbbá tegyék. Községi párt-végrehajtó bizottsági üléseink ugyanis a, termelési és tsz fejlesztési problémák mellett keveset foglalkoznak a község po­litikai és társadalmi életét érintő egyéb kérdésekkel, így például a tanács tömegkapcsolatával, a kul- turmunkával, a községfejlesztési tervek teljesítésével, a földműves­szövetkezetek munkájával, a DISZ- szel, stb. Márpedig kitől várjanak helyes útmutatást minden fonto­sabb feladat megvalósításában, ha nem a párt-végrehajtó bizottság­tól? Feltétlenül szélesebb körre kell tehát kiterjednie a párt-végre­hajtó bizottságok figyelmének. A vb-ülések jó előkészítése, a megfelelően megválasztott napi­rend sem ér sokat, ha alacsony a vita színvonala. A bátor vélemény nyilvánítás, az önálló állásfoglalás érdekében sokat tehetnek a párt­végrehajtó bizottságok titkárai. Ha megfelelő módon bírálnak, s elég­gé önkritikusan elemzik saját mun­kájukat, elősegítik a vita színvo­nalának emelését. Sokszor hangoz­tattuk már ezeket, mégis akad ja­vítanivaló. Tiszaszöllősön például elmondották, Gacsal elvtárs néha olyan hangon bírál, hogy a hibát elkövetők nem segítő jószándókot éreznek kicsendülni szavaiból Ez is hozzájárul ahhoz, hogy Gacsal elvtárs munkájának fogyatékossá­gait kevesen vetik fel Márpedig, ha a vb-ülésen nincs meg a helyes bíráló légkör, akitor a megbeszé­lés, s követkézéiképpen a határo­zat sem lehet niden esetben eléggé tartalmas. Sok helyen éppen az a baj, hogy nem eléggé mélyrehatóan elemeznek egy-egy problémát, megelégednek felszínes, kisebb jelentőségű rész­letkérdések megvitatásával és ugyanakkor az adott napirend lé­nyeges részéről nem ejtenek szót. Jánoshidán például a termelőszö­vetkezetek munkáját alapos elemzés nélkül vitatták meg. Má­sik alkalommal meg a kulturház igazgatójának figyelmét arra hív­ták fel, hogy a tisztaság nem kielé­gítő. Ez is fontos, tagadhatatlanul, de elsősorban a kulturház munká­jának tartalmára jó és rossz olda­laira kellet volna rámutatni. Párt-végrehajtó bizottsági tag­jainknak gondolniok kell arra, hogy a kollektív vezetés, kollektív határozathozatal egyáltalán nem csökkenti az egyéni felelősséget. Sőt, egyenesen feltételezi. Hogyan válhatnának valóra a jó határoza­tok, ha nem volna, aki szorgal­mazná azokat? Éppen ezért a vb- üléseken ne csak azt jelöljük meg, hogy milyen feladatot és mikorra kell megoldani, hanem azt is, ki felelős azért. Az aktivitást, a fele­lősségérzet kibontakozását csak így segíthetjük elő. Éppen ezért vi­tatható a jászárokszállási vb-ülés 1956. március 26-i határozatának egyik pontja, mely szerint „felelős minden vb-tag és patronáló". így nem csoda, ha akadozik a célkitű­zés végrehajtása. S ha már a határozatoknál tar­tunk, hangsúlyozzuk, hogy csakis fontos kérdésben hozzunk határozatot, s olyant, melynek megvalósításá­hoz megvannak a feltételek. Mit- sem ér az olyan határozat, mely irreális, s csak arra jó, hogy nö­velje az ügyiratok számát. Sal­langtól, frázistól mentesen jelöljük meg az elvégzésre váró munkát s időközben a községi pártbizottság titkára ellenőrizze, segítse megva­lósítását. Esetenként pedig a vb- ülés is tárgyalja meg egy-egy ha­tározat sorsát. Ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy hatékonyabbá váljék a párt­munka» Simon Béla Baláss bácsi és Pali bácsi A képen (balról jobbra) Bagi Imre a Vclemi Endre Tsz elnöke Rus- vai Balázzsal cs Urban Pállal a közös gazdaság két idős tagjával beszélget. Olyan igázi parasztember mind a kettő. Koptatja őket az idő, de elnyűni nem tudja. Inkább ők csú­folják meg a fejük felett elszálló éveket. Vasárnaponként már mind a ketten unokákat lovagoltatnak a térdükön, de hétköznap még min­dig odaállnak, ahol férfiemberre van szükség. Hajnali 3 órakor ne­kik már kemény az ágy és addig- addig forgolódnak, míg egyszer csak fel nem kelnek, ha van dolog, ha nincs. Ők már megszokták a ko­rai kelést és nekik az lenne a leg­nagyobb büntetés, ha még reggel 6 órakor is feküdniök kellene. Arcuk barázdás, de- tekintetük vidám és érdeklődő. Szövetkezeti gazdák, mindketten a jászapáti Ve­lem» Endre Tsz tagjai. Hogy felta- lálják-e magukat a tsz-beh? De még mennyire, mi is történne, ha nem lennének a sok viháncoló fia­tal közön. Bizony ott vannak, Ba­lázs bácsi meleg kutató szeme min­dent megnéz, mindent meglát. Pali bácsi előtt se áll meg az a vakmerő, aki felemás munkát merészel vé.- gezni. — Fiam, veled nem több. csak sűrűbb — oktat ilyenkor feddően a két jó öreg. Egyébként csak kél do loggal lehet őket felbosszantani. Egyik a hanyag munka, a másik meg az új módszerek alkalmazása. A traktorszántást mégcsak eltűrték valahogy, legfeljebb egy-két meg­jegyzést fűztek ehhez a munkához. Ilyenformán: „Jó, hátha traktor szánt, akkor niajd trágyázzon is.” Tavaly tavasszal azonban mód­felett feldühösítette őket az a bizo­nyos vegyszeres gyomirtás. Ez egy alkalommal szövetkezeti közgyűlé­sen került szóba. Az elnök elvtárs elmondta a tagoknak, hogy van egy szer, amellyel meg kell permetezni a búzatáblát s utána a gyom ki­pusztul, a búza megmarad. Balázs bácsi csak hallgatta, majd amikor már nem állhatta szó nélkül, fel­állt. — Nekem ne meséljen senki, honnét tudja az a vegyszer, hogy melyik a búza, meg melyik a gyom. Mégcsak az kellene, hogy yelpusz­títsa a vetéseket. Én ebbe a mun­kába nem egyezek bele. Pali bácsi egyetértett Balázs bá­csival. Mindketten nagyon féltették a gabonát, s mikor meghallották, hogy 50 holdon mégiscsak alkal­mazza a tsz a vegyszeres gyomir­tást. napokig szavukat, se lehetett hallani. Rosszkedvűen, mérgesen jártak fel-alá. Persze a vegyszeres gyomirtásból nem származott sem­mi kára a szövetkezetnek, hanem sok haszna. Balázs bácsi nem is tu­dott egyebet mondani, csak annyit, hogy „Jó, jó, csak sokat kell érte fizetni”. A szövetkezeti tagok azon­ban jól tudják, hogy nem rosszin­dulatból ellenezték ők a vegyszeres gyomirtást, hanem azért, mert na­gyon féltették a gabonát. Aa idén meg a szövetkezeti fia­talok mintha csak fejükbe vették volna, hogy ha kell, ha nem, bosz- szantják Balázs bácsit, meg Pali bácsit. Kieszelték, hogy öt hold ku­koricát ikersorosan vetnek. Ezt a termelési eljárást még kevesen is­merik. Nem is ismerhetik, mert Kolbai professzor csak az elmúlt év őszén hozta nyilvánosságra. Balázs bácsi, mikor megszima­tolta, hogy már megint forralnak valamit a fiatalok, rosszatsejtve az elnök elé állt. — Hát az meg mi az isten cso­dája, az az ikersoros vetés? Már megint nem maradhattok nyugton, ebből éppen nem lesz semmi. Amikor meg megtudták, milyen is az ikersoros vetés, akkor aztán kézzel-lábbal tiltakoztak ellene. A fiatalok mégiscsak elvetettek öt hold kukoricát ikersorosan. A tsz-ben ők voltak a négyzetes vetés meghonosítói is. Ök vállalkoztak tavaly a hibridkukorica elvetésére. Balázs bácsi meg Pali bácsi a szí­vét is kitenné a szövetkezetért. Csak az a sokfajta új módszer, az nem fér a fejükbe. Zsörtölődnek, civakodnak emiatt, de azért végül mpgis mindig megbékülnek. Szereti is őket mindenki a ter­melőszövetkezetben, de a fiatalok becsülik legjobban Balázs bácsit és Pali bácsit. Mert azért sokat lehet tőlük is tanulni. Szni

Next

/
Thumbnails
Contents