Szolnok Megyei Néplap, 1956. május (8. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-01 / 103. szám
Május 1 lévén*, a Kakas is letette a tollat, ma s use mély 9serint nem csíp é» nem s%úr meg senkit, hanem ő is ünnepel, Tyúkanyóval és a kiscsirkékkel együtt kirándult a Vidámparkba. Mindenkinek kellemes9 vidám ünnepet kíván* AKTA ALAJOS A HIVATALBAN Tessék kérem nyugodtan várni, Az előszoba nagyon zajos. Majd ha ráér, akkor fogad, Ezt üzeni Akta Alajos. KALANDJAI KÖLTŐ LETTEM MUNKAIDŐ UTÁN V. Este nyolckor, rózsás reménnyel Egy kislányt vár, ki szőke, fitos. Am a kislány ma sokat késik, Türelmetlen Akta Alajos. ' Napok óta megbővőlten járok a szolnoki utcákon és meg-megállok, ha egy-egy szemetesláda kerül elém. Egyszerűen nem tudóin róla levenni a szememet, szinte földöntúli gyönyörűség fog el. Hogyne, amikor az utcán lépten nyomon, szebbnél szebb, csengőbbnél csengőbb, bongóbbnál bongóbb szavak és rímek kólintanak fejbe. — Például ilyenek, hogy aszongya: A gyomromban jól megférnek. Buszjegy-papír féleségek Vagy egy másik: Ha eldobod a szemetet, Egészséged nem szereted; Hát nincsen igazam, hogy a versek hatása alá kerültem? Hát lehet ezéket a sorokat minden lelki megrendülés nélkül olvasni? Ugye nem, Megvallom, annyira hatása alá kerültem a hulladékláda verseknek, hogy elhatároztam: én is rátérek ennek a nemes műfajnak a művelésére. Utóvégre ez az irányköltészet óriási perspektívákat tár az irodalmárok elé, kár lenne róla lemondani; Abban a reményben, hogy még további szemetesládák felállítására kerül sor, én is költöttem egy arra való verset. íme: Nem bántja a maga szemét, Hogy a járdán van a szemét. Persze ez a költészeti irány igen nagy perspektívákat tár fel más irányban is, mert hiszen mennyi minden van az utcán, amire verset lehet pingálni. Gondoljuk el, hogy mi mindenen nin«; Például elkelne egy a postai levelesládára is. Minden pályázót megelőzve, Íme a vers: Hogy megkapja a kedvesed. Ide dobd be a levéled. Az utcai fagylaltárusok ko= csijára, mert azokon sincs még vers. Hogy ne legyen oly meleged, Fagylalttal hűtsed a heved. Aztán ott van a Tisza-sé- tány. Tele padokkal, ahova esténként szerelmespárok telepednek. Mennyi baj származott már abból, hogy a kislány nem ment időben haza. Szóval nem ártana ezekre a padokra verset írni, Például ilyet: Éjfél, kislány siess haza, Mert nagyon vár már a mama. (—) IL „Kevés az irat,, kell még tíz, Kérése másképp nem lesz jogps” Szerezze be és jöjjön akkor, Mondja a „télnek” Akta Alajos. TTL „Megvan minden irat és pecsét? A maga dolga az nagyon bajos. Mondjuk, jöjjön egy hónap múlva”.-' Húzza az ügyet Akta Alajos. IV. „Nézze, jóasszony, hiába sir, . Ez annyit se ér, mint lyukas hatos, Ez hivatal fe nem óvoda" — Szól ridegen Akta Alajos, VL Jón a kislány — egy órát késett — Kezében levél, kicsi, illatos: „Ha szeret, úgy ezt tíz irattal Bizonyítsa Akta Alajos.” VII. Baf üan a icceptekkcl Kaptuk és közöljük az alábbi levelet: Kedves Jász-Kun Kakas! Ezennel panaszt emelek a Szolnok megyei Néplap ellen. Nem volt nekem semmi bajom ezzel az újsággal addig, amíg el nem kezdett sütemény-recepteket közölni. De amióta recepteket közöl, azóta vasárnaponként meg sem veszem, elkövetek mindent, nehogy a feleségem kezébe kerüljön. Hogy miért? Mindjárt megmagyarázom. Ugyanis mindig olyan recepteket közöl az újság, amelyekkel sok dolog van. Mert azt mondja, hogy: „Vegyél félkiló lisztet, negyedkiló cukrot, 2 deka élesztőt, 2 tojást, — meg mit tudom én mit, mindezt keverd össze, stb„ stb. Akkor nincs is baj, ha gyúrni kell, csak akkor, ha keverni. Ugyanis vannak olyan tészták, amelyeket félóráig kell kavar- gatni, mielőtt a sütőbe kerülnének. Ilyen például a vizes piskóta. Itt pontosan elő van írva a félóra keverés, egy perccel serii kevesebb, mert másképpen foghagyma szaga lesz. „Nézze, jóember, itt hiába sir, Hiába az a sok papiros. Nincsen bennük se érzés, se szív, Nem szeretem magát Alajos.” Vili. így szól a kis szőke leány. (Milyen szőke, üde és harmatos!) Nem bírja el a nagy szenvedést, öngyilkos lesz Akta Alajos. Na és mi történik akkor, ha feleségem az önök receptjei után vizes piskótát süt? Az, hogy vasárnap reggel 8 órakor kijelenti: „Ödön, ma délelőtt nem mégy sehova, te fogod keverni a piskótát, mert utóvégre én vagyok a gyengébb és nem szakadhat le a karom.” És én ott topogok egész délelőtt. Várnak a barátok, vár a sör, az utánpótlásmeccs, mely mindig korán kezdődik, de nem mehetek sehova, mert piskótát kell kevernem. Hát mondja meg az a szerkesztő, aki azokat a recepteket berakja a lapba: van neki szíve? Arra kérem a szerkesztőséget, hogy ne közöljön sütemény-recepteket, s ha már közöl, legalább olyanokat, amelyiket nem kell félóráig kavarni. Én szeretnék el- n enni vasárnap délelőtt sörözni. beszélgetni a barátokká', megnézni az utánpótlásmeccset is. Ne akadályozza ezt meg a szerkesztőség. Üdvözlettel: (Csendet—Tóth KJ Papucsot Ödön ígaisán megtörtént A szolnoki 1, számú népboltban sok a vevő, piaci nap van. Két fejkendős néniké beszélget az egyik oszlopnál, az egyik a kosarából egy celofánba csomagolt selyemharisnyát vesz elő, és mutatja a másiknak: — Látod, kedvesem, ez valódi amerikai nylonharisnya, nem szakad el. A másik néni nézegeti a harisnyát, aztán megkérdezi: — Mennyiért vetted? — 150 forintért, a piacon árulta egy ember. — És honnét tudod, hogy amerikai? — firtatja a másik. — Hát nem látod? — csodálkozik az első, — Ide van ráírva, erre az átlátszó papírosra: „Made in Hungary”. Két barát találkozik az utcán, mind a kettő apa. Közösen szidják a pedagógusokat, mert hiszen az világos, hogy az ő gyermekük lángész, és hogyha a fiú rossz bizonyítványt visz haza, azért kizárólag a tanár felelős, aki pikkel a gyerekre. Azt mondja az első: — Ide figyelj. Hogy a tanár mennyire rosszindulatú, azt én kipróbáltam. Én csináltam meg a fiamnak a számtan-leckét és képzeld, egyest adott rá, — És mi volt a szóbeli felelésnél? — kérdezi a barát. — Hát ez még csak tetézte az előbbi rosszindulatot. Ugyanis a tanár kihívta a gyereket a táblához, hogy a példát oldja meg. És a gyerek nem tudta. Utóvégre nem lehetek mindig mellette, •., KISKORlí VAROS (A Szabad Nép április 22-i cikke nyomán.) — Miért sírsz, kisfiam? SZOLNOK JANCSI: — Azért, mert a miniszter bácsik, meg a megyei tanács nem akar nagykorúsítani. Nekünk is lesz mit enni (A kunhegyest járás termelőszövetkezeteinek többségében a kukoricát nagyobbrészt négyzetesen vetették.)
