Szolnok Megyei Néplap, 1956. május (8. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-13 / 112. szám
f SZOLNOK MEGY® NfiPLAF IBM, mája* ÍA II terméshozamok növelése nagy feladat elé állit bennünket — Hozzászólás az ötéves terv irányelveinek vitájához — Községünk az eteő ötévé* terv időszakában nagy fejlődésen ment keresztül, öt év alatt több mint 460 új lakást építettünk, vagy hoztunk helyre. Az 1945-bem kiosztott porták helyén ma új családi házak, utcasorok jelzik a lakosság népesedését. Sokszázméter járda, a villanyhálózat bővülése is mutatja a fejlődést. Több mint 300 vezetékes rádiót kaptak olyan dolgozók, akik azelőtt nem hallgathatták otthonukban a rádiót; Járási kulturhá- zat kaptunk, látogatóinak száma 1955. évben közel 23 ezer tőre nőtt. Filmszínházunkat pedig 40 00p fővel többen látogatták, mint 1954- ben. Sokat változott mezőgazdaságunk helyzete. • Pártunk, kormányunk, ipari munkásosztályunk községünknek is segítségére sietett; Jól felszerelt mezőgazdasági gépállomást állított fel, amely a tsz-moz- galom fellendítése mellett az egyéni parasztgazdálkodást is segíti-, Korszerűen felszerelt állami gazdaságunk van Községünkben az első ötéves terv végére 10 termelőszövetkezet és csoport jött létre, K&ségfink szántóterületének 73,3 százaléka a szocialista szektorok tulajdonában van. amelyen a korszerű technika bevezetésével új módon többet és jobbat termelnek. Búzából közel 2 mázsával, kukoricából közel 5 mázsával, cukorrépából 40 mázsával többet mint az egyénileg gazdálkodók. Tsz-eink állatállománya jelenleg már megközelíti a 4000 darabot. Az eredményeket mutatja a község lakosságának megnövekedett vásárlóereje is. Bizonyíték erre, hogy földművesszövetkezetünk 1955-ös évi forgalma 11 millió forinttal növekedett, 40 százalékkal több tűzhely, 70 százalékkal több kerékpár, 40 százalékkal több motorkerékpár, 65 százalékkal több rádió kelt el, mint az első ötéves terv első évében. Ugyancsak 1955- ben a tsz-ek és egyéniek közel negyedmillió forint értékű kisgépet vásároltak; Eredményeink még nagyobbak lettek volna, ha fejlődésünket nem akadályozta volna az itt is megmutatkozó jobboldali opportunizmus, melynek következtében — különösen 1954-ben *— nem teljesítettük maradék nélkül az állam iránti kötelezettségünket. Az egyénieknek csak sertésből közel 300 mázsát kellett hátralékként áthozni 1954-ről 1955-re. Az első ötéves terv végére azonban az elmaradást felszámoltuk és teljesítettük 1955-ös kötelezettségeinket is. Első ötéves tervünk sok tapasztalatot ad további munkánkhoz, megmutatja, hogy az egyedüli helyes út szocialista fejlődésünk gazdasági menetében a tervgazdálkodás; A második ötéves terv irányelvei fejlődésünknek és szükségleteinknek megfelelően mutatja a célokat, tennivalókat. Igen megragadta a figyelmemet, de a község dolgozói figyelmét is az ipar fejlődésének célkitűzése. Nagyjelentőségű, ami ebből következik, hogy a mezőgazdaságban is uralkodóvá tudjuk tenni a szocialista termelést; Meg kell teremteni községünkben is a mezőgazdasági termelés 27 százalékos növekedését az új ötéves terv befejezéséig, hogy ezt el tudjuk érni, ahhoz az szükséges, hogy hónapról hónapra, évről évre maradéktalanul megteremtsük és biztosítsuk az előfeltételeket. Az állattenyésztés hozamának növelése egyik legfontosabb feladatunk. Számszerűségükben vizsgálva a tehénállomány kivételével nincsenek nehéz problémáink, sőt ahogy az előirányzat mutatja a lóállományt nekünk is csökkenteni kell, mintegy 18—20 darabbal. A hozamok növelése azonban nagy feladat elé állít bennünket. Előfeltétele a takarmány biztosítása, A termelőszövetkezetek jórésze, a Szabad Föld, a Hámán Kató, a Zöld Mező Tsz-ek jórészt négyzetesen vetették el kukoricájukat, szántóterületük 16, Illetve 18 százalékán; Ei azonban még kevés az átlagok maximális növeléséhez. Már most felhasználva az ezévl tapasztalatokat, 1957-ben biztosítanunk kell, hogy az ÁMG segítségével a tsz-ek 80 százalékig négyzetesen vessék a kukoricát, ami legalább 30 vagon terméstöbbletet jelent a megnövekedett területeken. Igen megragadta figyelmünket a Szovjetunió példája nyomán a szűzfőldék hasznosítása, igaz nálunk a szoros értelemben szűzföldekről nem beszélhetünk, de igenis beszélhetünk parlag, haszno- sítatlan, lecsapolható vízállásokról, évek óta nem termő rizsterflletekröl, szikes - földekről, melyek nagysága kitesz kb. 1000 kh-at. Ha ezt hasznosítjuk öntözéssel, kukorica, vöröshere termesztésével, képes lesz mintegy 10 ezer mázsa kukoricával és mintegy 25—30 ezer mázsa szálastakarmánnyal növelni a terméshozamot. Úgy hiszem, másfelé is vannak ilyen területek. Községünk lakossága megvitatta az előirányzatnak azt a részét is, mely a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztését javasolja és kimondja, hogy 1960-ra uralkodóvá kell tenni a mezőgazdaságban a nagyüzemi termelést; Községünkben ugyan már uralkodóvá vált a szövetkezeti gazdálkodás, de a parasztok egyrésze még a régi, megszokott módon gazdálkodik, jórészt iga nélkül, saját kézierejére támaszkodva és habár jobban élnek, mint felszabadulás előtt, ezt csak megfeszített nehéz munkával tudják elérni. A tsz-tagok ezen már túl vannak. —■ Valamennyi tsz-ben elfelejtették a nehéz munkát, mert nagy segítséget adott és a jövőben még nagyobbat ad a gépi technika fejlődése, a géppark növekedése. Ezt az egyénileg dolgozó parasztok is jól látják. Ezért mondják pl. Szövetes Zsigmond egyénileg dolgozó paraszt tanácstag, Csontos István egyénileg dolgozó paraszt járási tanácstag, a Népfront Bizottság elnöke és sokan mások, hogy bizony nem várjuk meg a második ötéves terv végét, hanem már az elején kiválasztjuk magunknak azt a termelőszövetkezetet, amelyikbe belépünk. Továbbra is segítjük a szövetkezeteket, úgy dolgozunk, hogy azok gazdaságilag mégjobban megszilárduljanak, s a tagságuk jövedelme állandóan növekedjen. Elő fogjuk segíteni, hogy a munkásosztály és a parasztság szövetsége tovább szilárduljon és minden téren előrehaladhassunk az új .ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítása útján; Hajdn István, a tiszafüredi községi pártbiz. titkára Tito elnök kíséretével pénteken éjjel elutazott Párizsból — meghívták Jugoszláviába René Coty-t P‘á) r i a s (Tanjugl) Tüfto elnök az Élyseé-palobában vett búcsút René Coty francia köztársasági elnöktől és más magasrangú francia személyeiktől. Búcsúztatáséra a palotáiban a többi között megjelentek: Le Troquer. a nemzetgyűlés elnöke, Monnerville, a köztársasági tanács elnöke. Albert Sarraut. a Francia Unió nemzetgyűlésének elnöke. Émile Roche, a gazdasági ta” mécs elnöke, Guy Mollet miniszterelnök. Christian Pineau külügv- miniszter, Bourges-Maunoury hadügyminiszter. Baden belgrádi francia nagykövet. Zeller tábornok. Párizs katonai parancsnoka és más személyek. Jugoszláv részről jelen voltak Tito elnök kíséreteinek tagjai. Tito elnök és Mesése elbúcsúzott a jelenlevőktől, köszönetét mondott a szívélyes vendéglátásért A francia köztársasági elnök fényképalbumot ajándékozott vendégének; Coty köztársasági elnök zártkörű vacsorát adott vendégei tiszteletére. A vacsora után Tito elnök és kísérete elhagyta a palotát és a Pályaudvarra hajtatott. A jugoszláv köztársasági elnök és kísérete szombaton a kora délutáni órákban elindul Jugoszlávia felé. * Tito jugoszláv elnök hivatalos párizsi tartózkodása során meghívta René Coty francia köztársasági elnököt Jugoszláviába. A francia köztársasági elnök elfogadta a meghívást. A hivatalos látogatás pontos időpontját utólag állapítják meg. — •MTI); Hozzászólás a „Hagyjuh, hogy a gyerek gyerek maradjon“ cikkhez C veretnék ehhez a cikkhez hoz- zászólni. Én is olvastam Gre- isuha Mihály tanító ezzel foglalkozó levelét. Csak kán, hogy az ilső cikket nem olvastam, mert két uvp óba fekszem fejgörccsel és pont íz az újságom nincs meg. Pedig igy tudnék rá méltóképpen fe- elni, hogy keU helyesen nevelni : gyermeket. Azt írja a tanító elvéts, hogy nem szabad Iskolás ryermekelrat inni hagyni és fel- ígyelet nélkül bálba engedni. Ez ajnos máma nem feltűnő, mert- iísz minden gyerek odamegy, hova akar. Sokak véleménye sze- int ilyen rossz legtöbbször csak az '■ gyerek lehet, ahol többen vannak estvérek, mert nem tudnak velük örődni. Pedig nem így van. Ahol több rgetek van, több gondot ad a szü- őknek a nevelés. Nagyobb a fele- ősség, mert mindig azon igyekszik logy meg ne szólják. Akinek nyolc saládja van, mindet úgy gondozza, zereti, mint akinek egy van s untak minden kényelmét megad. \fondok egy példái. A férjem LfM egyik munkatársának csak •gy fia van, de an/nak mindent levet. Még azt is, hogy az apját rezeg fővel a torkánál fogva oda- njomja a falhoz. A másik ismerősömnek szintén >gy gyereke van. Iskoláztatják, nindent megadnak neki. De mikor i ön az iskolából és édesapját, meg munkatársait ott találja az állo- násnál. meg se látja sem az apját, tem a többit, elmegy mellettük kö- izönés nMlcüi. című Az én sok gyerekem közül a legöregebb is kezitcsótólommal köszönti az édesapját s orrnak munkatársait és a munkahelyéről is mindig csak a dicséretet kaptuk róla, mert 'szeretik. Viszont ő is elment tőlünk tavaly tavasszal öt napra, mert a szomszédban van egy egyes lány, akivel úgy összejöttek, hogy a fiam munkahelyére is kijárt. Ezért sze- kiroztam a gyereket s végül odafajult a helyzet, hogy a fiunk itthagyta a szülői házat. Mondtam én mindent, ami nem jó. A lány apja elfogta az uramat s kérdőre vonta, amiért én mindennek elmondom. Az uram úgy válaszolt, hogy nem lehet rendes lány, aki éjszaka két óráig is a fiammal jártól és egész nap magára hagyják egy 17 éves gyerekkel .Az apja azt felelte, hogy ő azt az egy lányét nem bánthatja, mert mi lesz, ha elmegy, hiszen neki ez az egy van. Én bánthatom, mert nekem sok van. Az uram értement a fiúért, aki hazajött és most még jobban szereti az apját, mint eddig. Pedig az én uram nem végzett iskolát, a munkahelyén mindenben megfelel, munkatársai szeretik. Apa, anya nélkül nőtt fel, más kutyája volt, 6 éves kora óta libát legeltetett, aztán kamász, majd cseléd lett, szeretet nélkül nőtt fel. Annál többet juttatott szeretetéb&l a gyerekeinek s hetet nevelt fel nagy gond- daU £ zeretnék a szülői értekezletre ^ kitérni, mert Zádor igazgató azt mondta, hogy több gondot fordítsunk a gyerekeink iskoláztatására. Erre a Mártírok-úti iskolától a szdUőig van a legtöbb szülő. Igaza van, legtöbb szülő álig várja, hogy a gyerek kimaradjon az iskolából. De az is igaz, hogy ezzel a környékkel törődnek a legkevesebbet, pedig innen jár most is a legtöbb gyerek iskolába. De erre nem lakik tanácstag és erre nekünk nem jár járda sem, meghat a mi gyerekeink „nem szeretnék.’’ villanynál tanulni és igy mi nem kapunk semmit. Ezzel szemben a szöllőben a Petőfi-utat betonozzák, pedig ott nem örülnek neki, mert minden házba bemegy a gép csépelni és összetöri. A/B ég azt alkarom elmondani, hogy a felszabadulást követő időkben nap mint nap eljártam Makóra, hogy a keresethez én is pótoljak. Gabi fiamat ilyenkor egy- egy nap otthon kellett fogni a kicsik mellé. Másnap persze már nem szívesen ment iskolába. A tanárnő sokat bíztatott, kijött hoz- zánk s kérte, hogy leüldjem csak Gabit, mert be tudja, pótötmL De végül az esteli iskoláról is kimaradi. Most látjuk, hogy szüksége volna rá, mert sofőr szeretne lenni. Minden álma az iskolára váló bejutás, nagyon szereti az autóvezetést. Már meg is tanulta, sőt a szerelést iá- Csákhát az iskola-.-., KISS GÁBOKNÉ Tiszaföldvár, Körösi Csorna S.ric. 85, HegedOs András elvtárs, a Minisztertanács elnöke fogadta Grüsz lázsef kalocsai érseket Hegedűs András elvtárs, a Minisztertanács elnöke május 12-én fogadta Gnősz József kalocsai érseket. Közölte az érsékkei, hogy a Minisztertanács nem emd kifogást az ellen, hogy elfoglalja a kalocsai érseki széket, valamint hogy betöltse a magyarországi római katolikus püspöki kar elnöki tisztét. Grősz József kalocsai érsek ez alkalommal a következő nyilatkozatot tette a Magyar Népköztársaság kormányának: „Hálás szívvel köszönöm a Magyar Népköztársaság kormányának, hogy nemes gesztusával lehetővé teszi számomra Kalocsára, az érseki székembe való visszatérést és ezzel a jövőt építő munkába való bekapcsolódást. A mélyen átérzett hálához legyen szabad néhány szét csatolnom: A katolikus egyház és a magyar állam viszonyában beállott kedvező fordulat megmutatta, hogy az- az irányvonal, amelyet boldogult. Cza- pik Gyula egri érsek elnöklete alatt a magyar katolikus püspöki kar az elmúlt időkben követett, hdyes volt Ez>t az irányvonalat fő- pásztori működésemben fenn 'kívánom tartani. Arra törekszem, hogy a katolikus egyház és az állam közötti jóviszany egyre jobban elmélyüljön. Erre kötelez a püspöki kar és a kormány között 1950-ben létrejött megállapodás is. E célbői tőlem tdhetöleg támogatni kívánom a kormánynak népűnk életszínvonalának emelésére irányuló törekvéseit és intézkedéseit, annál is inkább, mert az egyháznak is érdeke, hogy hívei könnyebben, jobban, emberhez méltóbb életet éljenek. Én munkása akarok lewd a béke ügyének; Ez akarok lennd az evangélium szenemében és a katolikus egyház fejének, XII. Pius pápának ismételt megnyilatkozásai értelmében is. Annak vagyok a követője, aki propagandaibeszédében azt hirdette, hogy „boldogok a békéssé* gesök, mert isten fiainak hívatnak” és aki nyilvános működése végén, elfogatása edőtt azt mondotta a védelmére kardot rántó Péternek: „Dugd vissza hüvelyébe kardodat, mert mindazok, akik kardot rántanak, kard által pusztulnak eL” Annak vagyok a szolgája, aki evangéliumának alaptörvényévé tette e kettős parancsolatot: „Szeressétek az istent, aki közös atyátok, akármilyen a bőrötök színe és akármilyen nyelven beszéltek te, és szeressétek egymást, hiszen a közös atyában valamennyien testvérek vagytok.” Háborúval nem lehet elintézni semmit, csak mérhetetlen pusztulást és nyomorúságot lehet okozni: A mi nemzedékünknek ezt nem kell bizonyítani. Ezért sürgeti a katolikus egyház feje, XII. Pius pápa és ezért sürgetik száz- és száz milliók a fegyverzet csökkentését, a leszere1ésit, az atomfegyverek eltiltását, a vitás kérdéseknek tárgyalások útján való elintézését, a nemzetközi életben a békés együttélés elveinek érvényesítését. Az emberek békében akarnak élni, az élet és nem a halál útján akarnak járni és én hiszem, hogy ezek a száz- és százmilliók ki fogják vívni, vagy ki fogják kényszeríteni annak a boldog korszaknak eljövetelét. amelyről Ézsaiás próféta Jövendölt: amikor „nemzet nemzet nemzet ellen nem emel kardot és nem tanul többé hadviselést”, amikor az öldöklés és pusztítás eszközeit a békés termelő munka szolgálatába állítják: Hűséges fia, engedeämes polgára akarok lenni hazámnak, a Magyar Népköztársaságnak és erre alkarom tanítani, nevelni a rámbízottalcat is: hogy a magyar 1 lazának munkás, áldozatkész polgárai legyenek, akik állampolgári kötelességeiket lelkiismeretesen teljesítik. Végül isten áldását kérem közős itumkánkra.” (MTI;) Mollet és Pineau Moszkvába megy E hó elején a szovjet fővárosba érkezik Guy Mollet, Franciaország miniszterelnöke és Christian Pineau francia külügyminiszter. Számos vezető nyugati karmányférfi után most Franciaország vezetői veszik fél a közvetlen, személyes kapcsolatokat a Szovjetunió vezetőivel, hogy megvitassák a két állam kapcsolatainak új útjait és kicseréljék nézeteiket a nemzetközi politika általános kérdéseirőL Mondanunk sem kell, hogy a nemzetköri helyzet kedvező a találkozó számára. A két-három, vagy még inkább, a négy év előtti állapotokhoz képest olyannyira engedett már a hidegháború okozta feszültség, hogy az ilyen kormánysíkú kelet—nyugati találkozók, mondhatnánk természetesként hatnak; Az egész világ mozgásba lendül az utóbbi esztendők szovjet békekezdemónyezéseánelc hatására, tisztul a nemzetközi politika levegője és e tisztultabb légkörben olyan haladás válik lehetővé, amely korábban elképzelhetetlen volt. Jellemző vonása a mostani helyzetnek az is, hogy az a külpolitikai terv, amelyet az Amerikai Egyesült Államok a második világháború után felépített és amelynek megvalósításában igyekezett bevonni az egész nem kommunista világot, ahelyett, hogy megvalósulna, mind messzebb esik a megvalósulás reményéből. Válságban van az Atlanti Szövetség, válságban a tömbök politikája, válságban az egész amerikai erőpoldtíka. A szovjet békekezdeményezésekből és a nyugati külpolitika válságából, ebből a két egymással szorosan összefüggő tényezőből alakul ki az a jelenlegi helyzet, amely politikai önvizsgálatra, politikai módosításokra ösztönzi az Amerikával szövetséges nyugateuTÓpal államokat ÍS; Az Amerikával szövetségben álló európai kormányok között a francia kormány egyike azoknak, amelyek külpolitikájukban máris alkalmazkodni igyekeznek a változó körülményekhez. Ismeretes, hogy Mollet is, Pineau is, több nyilatkozatban elemezte az atlanti politika helyzetét és ama a következtetésre jutott, hogy a nyugatnak új utakat kell keresnie, közelednie kell a Szovjetunióhoz, szarosabbra kell fűzni gazdasági és kulturális kapcsolatait a kelettel; Világos, hogy a Szovjetunió kormánya kedvezően értékelte ezeket az űj francia megnyilatkozásokat. Mindez okot ad annak feltételezésére, hogy a mostani szovjet-francia tárgyalásokon a tárgyalófelek számos kérdésben közös nevezőre jutnak és tovább szélesítik azokat az alapokat, amelyeken a kelet és a nyugat jövendő kapcsolatai felépülhetnek. Franciaországnak különösen érdeke jó viszonyt teremteni a Szovjetunióval és a keleteuTÓpai országokkal. Azt is mondhatnánk, hogy a francia biztonság igazi érdekel panancsoiólajg írják elő e kapcsolatok javítását. Hiszen Franciaország egyike azoknak az európai államoknak, amelyek állandó áldozatai voltak az agresszív német militari zmusnalk. Világos, hogy Franciaország érdekei olyan európai rendezést követelnek, «mély együttjáma a német agresszió veszélyének végleges felszámolásával: Ebben a Szovjetunió támogatta és támogatja Franciaországot és a» egész Európát A két francia kormányférW «Hg két héttel az Atlanti Tanáas ülésszak» után látogat el a szovjet fővárosba. Franciaországnak a nemzetközi helyzetről alkotott bizonyos mértékig újszerű felfogása a tanács ülésén is kifejezést nyert. Pineau külügyminiszter egyike volt azoknak az atlanti külügyminisztereknek, akik a szövetség „megfiatalítását” korszerűsítését indítványozták, azaz azt követélték, hogy az Atlanti Szövetséget, amelynek eredetileg kizárólag katonai szerepet szántak, alkalmazzák az enyhül - tebb nemzetközi helyzet és a békés egymás mellett élés követelményeihez. Ex na álláspont a mostani ülésszakon még nem juthatott érvényre, mert Dulles amerikai külügyminiszter az új politikát követelők csoportjánál számszerűleg erősebb tábort tudott a régi politika mellett felsorakoztatni. Az ülésszak után kiadott közlemény azonban már tartalmaz újításokat arra, hogy szükség van a nyugati részről békés kezdeményezésekre és elismeri a nemzetközi feszültség enyhülését. Ez maga is pozitívum, hiszen azt mutatja, hogy az Atlanti Szövetség régi politikáját képviselők álláspontja már magán a szövetségen bedül is védekezésre kényszerül; Noha a közlemény még távolról sem feded meg a jobb és minden bizonnyal tovább javuló nemzetközi helyzetnek, feltételezhetjük, hogy az Atlanti Szövetség tagállamai körében is mindinkább nő és végül is túlsúlyba kerül majd azon államok köre, amelyek azt vallják, hogy a béke és a békés egymás mellett élés a nemzetiköri kapcsolatok egyetlen járható útja:
