Szolnok Megyei Néplap, 1956. május (8. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-01 / 103. szám

Éljen a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének lenini politikája ! f MÁJUS — IFJÚSÁG — SZERELEM | í-’£^*^ríSö®>íC>3Ö§>(PSDfDg^e^^P£D«>!PSD§^^DSPS>^pS^go^D9P§>!DS^g>lC«P§>J^fDS>i>gD^^ TÖTH ISTVÁN; Hej, az a május fa! /4. kiskapuban álltak. A vasgyúró majdnemhogy idétle­nül topogott a kislány előtt. Csak koromfekete szeme esdeklett né­mán Icukára és irdatlan marka csukódott meg nyitódott erőtlenül, ahogy hosszú karja esetlenül csün­gött két oldalán. Szeretett volna legalább hozzáérni, de nem veit mersze. Laza, kissé csapott válla meg-megmoccant, mikor a lány fojtottan kuncogott. Hasonlított ez a galamb turbékolásához is, talán attól ömlött el benne az a meleg kábulat. Ö, aki a kovács-üllőt puszta két kezével felnyomja a feje fölé, mi­kor virtuslcodnak, most itt tehetet- lenkedik egy szőke csitri előtt. Ki­szolgáltatva, megbabonázva, ö, aki télvíz idején mezítláb, félmeztele­nül szaladt el a kútra s talpa alatt a puha havat pázsitnak érezte, most fázik, reszket attól, hogy Icu- ka csak kikacagja. Olajbarna szeme akkor is nevet, ha észbontóan fi- nomivü szájára komolyságot eről­tet. Ó, ds csuda erősek ezek a gyenge teremtések, ha a szerelem igájába tört férfi a lábuk előtt he­ver. ? Nem lehet kibírni ezt a bénasá­got! Jóska úgy érezte, hogy történ­nie kell valaminek, mert megfullad. Forró pillantása könyörögve tapadt a kedves arcra, keze határozatlanul felemelkedett s darabos mozdulat­tal közeledett a lány selymesfényű karjához. Már-már elérte a kenyér- barna színű hegyes kis könyököt, mikor Ica. hátának parányi nyomá­sával beljebb nyitotta a kiskaput, amely nem volt kilincsre csukva. Így — mintha véletlenül történt volna —, hátra- és lelépett a kü­szöbről, messzebb került a fiú só­vár kezétől. Meleg szellő libbent ki a keskeny nyíláson és a kislány kerek válla felett láthatóvá váltak a kövér or­gonabokrok. Lustán himbálóztak s mozgásukban volt valami gunyoros, öreges, hangtalan nevetés. így ne­vettek felettük a világosszöld leve­lű, friss szagú akácok, így derült a lágyillatú jácintok között őrködő szobor-törpe. Az apró figura voná­sai elmosódtak az este tompa fé­nyében és festett szeme borzongató elevenség hatását keltve bámészko­dott ki a léckerítésen. A fiú végkép elbátortalanodott ** a kislány véletlen vagy kész­akart távolodásától. Édes fájdalmá­ban talán összeroskadt volna, ha fogva nem tartja az a két huncut gödröcske Icuka arcán. Szája ki­nyílt. és mosolya most simogató, gyöngéd volt. nem olyan vesézö, mint az előző percekben. — Hahaha ... — göndörödött a lány kacaja s ettől a legény olyan bizsergést érzett a két szeme közt, mintha ezer meg ezer orgonaszir­mot dörzsöltek volna játékosan az arcához. — Kinevet ? .. Mit nevet raj­tam, Icuka? — kérdezte színtelen hangon, — Ázt nevetem, hogy maga is úgy udvarol, mint a Selmeczi Jancsi. — Hát az? — dobbant meg a fiú szíve s az volt az érzése, hogy megint minden erőt kiszippantott belőle valami furcsa igézet. — Hát az hogy udvarolt? — kockáztatta meg kényszeredetten, pedig félt a választól. Hát mind a kettőjüket hitegeti ez a szikrázóhajú kis ördög?! — Nem nekem, hanem Halász Marikának ... Valamelyik este két óra hosszáig álltak a kapuban. Mi­kor hazaértek, Marika kinyitotta a kaput. Jancsi hirtelen kikapta ke­zéből a kulcsot s egész este csak így társalogtak: „Adja ide a kul­csot!" — „Nem adom!” — „Ideadja a kulcsot?" — „Nem adom!” ... Jóska megkönnyebbült, de el is vörösödött. Agya majd megpattant, de semmi sem jutott eszébe, hogy tovább vonszolja a beszélgetés fo­nalát. — Mondom, maga is olyan, mint Jancsi — szólt újból a lány és kí­vül lépett a küszöbön. A legény érezte kívánatos teste melegét, megrészegült melle büszke, finom- remegésű halmocskájától. — Olyan? — kérdezte sután és kiszáradt torkán csuván sóhajtás­szerű hang csuklóit elő. — Tudja, a télén Jancsi elment egy este Marikáékhoz. Vitt magá­val egy zsebrevaló tökmagot. Leült, elkezdte hámozni a magot a foga közt s míg benne tartott, ott volt a barátnőmnél. Közben egy szót nem szólt, csak ropogtatott. Mikor el­fogyott a tökmag, felállt elköszönt. lóska hirtelen feszültséget ér- zett egész testében. Fejében suhogó lüktetés támadt, tovább már nem volt képes uralkodni ma­gán. Hirtelen elkapta a lány tüzes, ruganyos kezét s ügyetlenül magá­hoz vonta. Ica viszont résen volt, ösztönösen számított a gyors táma­dásra. A legény keze szorítására szorítással felelt, de ugyanabban a pillanatban míg kemény kis mellé­vel a fiú mellének feszült egy szem- villanásra, már el is lökte magát Törökszentmiklósi KÖZPONTI ÉTTERMÜNKBEN ebédeljen, vacsorázzon. Leszállítóit árak! OLCSO MENU, ételkttlönlegességek. IIIHIIIi Mezőgazdasági kisgépek, felszerelések, növényvédőszerek, és mindenféle vas- és edényáru beszerezhető a Kunhegyes! Földműves­szövetkezet vas és mező- gazdasági szakiizletében és izgató halk kuncogással kipen­derült Jóska karjából. — Csak egy csókot, Icuka — sza­badult fel az eddig soha ki nem mondott óhaj a legényből. — Még mit nem? — Hát agyonkínoz? — Ha hagyja magát. — Egy csók nem a világ. — Azt. maga csal úgy gondolja. — Dehát mikor? A lány szeme villogott, mint a játékos cicáé. Éberen figyelt a sá­padtan lihegő legényre. Hátra nyúlt s dereka mögött megfogta a kapu­kilincset. Pajkos fény villant eleven szemében, formás teste kissé előre­hajolt. Kivárt egy kicsit, majd vá­ratlanul előrelendült. Bal kezével beleborzolt a fiú erősszálú fekete hajába s már is beugrott a kiska­pun. Csapódott a kilincs, de ismét kinyílt a kapu. Annyira, hogy az arcát kidugta a résen. — Akkor lesz csók, ha az a pici nyárfacsemete az ereszig ér — mondta sebesen pergetve a szava­kat és a ház végén cseperedő fács- kára. intett. — ,.. Viszontlátásra! Mnja Jóska! \t ég másnap is hallotta Jóska a néhány szó kötekedő zengé­sét s a kislány lába szapora kopo­gását, ahogy a házba beszaladt. — „Muja Jóska! Muja Jóska!” — is­mételgette magában kétes kedves- ségü becenevét, de valahogy nem bántotta a dolog. Inkább még szila- jabbá tette. Megállj csak, szőke bo­szorkány, majd megmutatom, ki a muja. Es akkorát vágott nehéz ka­lapácsával az üllőn izzó vasra, hogy a lágy fém szétmállott, mint a vaj. — Megbolondultál? — ugrottak el mellőle társai, mert az ütés ere­jétől még az üllő is megbillent. — De mikor olyan szerelmes va­gyok! — ujjongott Jóska s megint óriásit sújtott az üllőre. Aztán le­dobta szerszámját és hívta barátait. — Gyertek csak egy percre ... Jókomáim vagytok? — Kit kell megverni? — Ne bolondozz, komoly ügyről van szó. Arról, hogy segítsetek egy fiatal nyárfát elcipelni a kiserdő széléről a Homok utcába. — Neked csakugyan elvette az eszedet a szerelem. — Annyi fantázia sincs bennetek, mint a körmöm feketéje. Ma lesz május első éjszakája. Azt akarom, hogy senkinek se legyen olyan má­jusfája, mint leukának ■... — Hát miért nem ezzel kezdled. Ott leszünk. I gy történt, hogy május első • a i K reggelén különös árnyék vetődött az Icuka ágyára, mikor a napsugarak aranya ébredő arcán csillogott. Az árnyék símogatóan li­begett a párna fehérjén és a kislány üde bőrén. Annak a mezei-virágos selyemkendőnek testetlen üzenete volt a cirógató árnyék, amelyet Jós­ka kötött a karcsú törzsű nyárfa hegyére. Még azelőtt, hogy a fiatal fát a csemete helyébe ültette ezen a balzsamos szagú, virágok csókjá­tól terhes éjszakán. Az élő májusfa feljebb ért az eresznél, egészen a tető gerincéig. Erőnk szerint . . . Dolgozóink áldozatos munkája, a termelésben való helyt­állása eredményeként május elsejétől kezdve 6500 közszükségleti cikk árát szállította le a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsai Ez az intézkedés évente mintegy 900 millió forint megtakarítást je­lent a lakosságnak. Nincs olyan család, mely ne nyert volna ezzel a határozattal; A tej és tejtermékek árának (a vaj kivételével) mintegy 10—15 százalékos csökkentése, a ruházati cikkek olucsóbbá tétele, s az egyéb könnyítések éreztetik hatásukat minden háztartásban. Legszélesebb mérvű az árleszállítás a ruházati cikkeknél: csaknem valamennyi kártolt gyapjúszövetre és az ebből készült kon­fekcionált cikkek túlnyomó többségére kiterjed. A pupldn ingek ki­vételével majdnem ' minden ingféle árát leszállították. A nylon cikkek ára 25 százalékkal csökkent, a divatcikkeké pedig mintegy 15—20 százalékkal. A háztartási cikkek, vegyi áruk és kozmetikai cikkek közül legjelentősebb mértékű a szappan, a különböző tisztítószerek, az alu­míniumedények, villamossági cikkek, órák stb. árának leszállítása. Bizonyára vannak olyanok, akjk olcsóbban többet szeretnének vásáro'ná egyéb cikkekből is, többek között húsból és zsírból. A párt és a kormány vezetői is tisztában vannak ezzel az óhaj­jal, s határozott céljuk, hogy kielégítsék a dolgozók igényeit. Csele­kedeteiket azonban nem a vak véletlen, hanem a tervszerű, józan megfontolás, az ország gazdasági helyzetének reális értékelése, a le­hetőségek figyelembevétele szabja meg. Népgazdaságunk jelen pilla­natban nem képes arra, hogy például hús- és zsírféléből elegendő menny ség ben jóval o’csóbb árut állítson elő. Ez csak akkor lesz megvalósítható, ha pártszervezeteink következetesen érvényt szerez­nek annak az irányelvnek, mely a mezőgazdaság szocialista átszerve­zését és a mezőgazdaság terméshozamának állandó' emelését írja elő; Saját keresete elosztásából is tudja minden család, hogy mennyire megszívlelendő az a régi mondás: „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér.” így van ez országos viszonylatban is. Jeton- leg a már ismert árleszállításig futotta erőnkből. S a jövőben? Bíz­vást elmondhatjuk, hogy van lehetőség a jólét további növelésére; Mire alapozzuk ezt? Arra, hogy dolgozó népünk tisztában van az­zal: csak a termelés, a termelékenység növelésével, az önköltség, a selejt csökkentésével teremtheti meg a jólét szilárd biztosítékát. Az 1956-os év első negyedévében is túlteljesítették üzemeink (országos viszonylatban) a temeilési és a termelékenységi tervet. Bíztaitő Ígéret ez arra, hogy munkásaink a jövőben is helytállnak, s a dolgozó pa­rasztokkal egyetemben valóraváltják a második ötéves terv irány­elveit. Csakis ez teszi lehetővé, hogy többet, s olcsóbban termeljünk, kielégíthessük a fokozódó igényeket. Népnevelőinknek éppen ezért kell most fokozott agitációs munkát kifejteni, hogy minden dolgo­zóval megismertessék az új ötéves terv irányelveit, felkeltsék az ér­deklődést iránta. Megyénk jórészt mezőgazdasági megye, éppen ezért páríszer- vezeteimk a tsz-fejlesztés során is állandóan tartsák szem előtt, hogy a nagvüzemi gazdálkodás térhódítása mezeit 1960-na el kéül érni. hogy az 1955. évinél kb. 50 százalékkal több húst, mintegy 35 százalékkal több zsírt és zsírszalonnát bocsássunk a fogyasztók rendelkezésére; Ez is arra figyelmeztet bennünket, hogy a fejlesztés mellett szilárdít­suk termelőszövetkezeteinket, mert csak a szilárd, jól gazdálkodó szö­vetkezetek képesek igazán az ilyen nagy célkitűzések megvalósítására: Találkozhatnak népnevelőink olyan nézetekkel is, hogy nem lesz hatásos az árleszállítás. A kételkedők, a kishitűék, s főleg az ellenséges elemek az 1953. évi árleszállítást hozhatják fel „igazuk” bizonyítására. Szánjunk szembe ezekkel a híresztelésekkel, utaljunk arra, hogy az akkori árleszállítás nem volt megalapozott, az ipari termelés egyhelyben topogott, sok iparágban visszaesett, a tsz-fej­lesztés üteme lelassult. Most ellen Ven merőben más a helyzet. Ipa­runk az idén mindenből jóval — férfi konfekcionált ruhából például 48 százalékkal — többet ad át a kereskedelemnek, mint tavaly; Nem fenyeget tehát az a veszély, hogy elfogy valamelyik olyan áru, melynek most szállították le az árát. Pensze ez még nem minden. Pártszervezeteinknek meg kelj akadályozni, hogy kereskedelmi szerveink kisebb módosításokkal drá­gábban adják az egyes áruféleségeket. Az ilyen esetek ellen fel­lépni. a dolgozók jólétéért alapos munkával küzdeni, — minden párttag fontos kötelessége. Kössünk gyiimölcsértékesítési szerződést almára, őszibarackra, csemege és étkezési szőlőre, málnára és köszmétére a löldmnvesszövetkezettel Művelési előleg! Biztos áraátvétel! A hőség beszorult a házak közé. Kivonulás után mindenki igyeke­zett a szabadba, ahol már a kora­délelőtti órákban sem lehetett laci­konyhákhoz, sör-sátrakhoz hozzá­férni. Néhány előrelátó öreg ingujj­ra és zoknira vetkőzve falatozott a pázsiton aktatáskából, élvezte a na­pot és a friss kósza szellőt. Duzzadt a jókedv és egyszer csak tele volt vele a Népliget. Bennem mégis szomorúság ömlött el. Apró lánykacagások, létraszárként egy­mást támasztó párok: megannyi tüske. — Egyedül voltam. Szerencsére összetalálkoztam Ká­rollyal, akit 7 éve nem láttam. Be- lémkarolt, s hagytuk, hogy vigyen magával a tarkán kacagva höm­pölygő emberáradat. — Tudod — mondta Károly ko­molyan — néha minél több ember van körülöttünk, annál jobban érezzük az egyedüllétet. Tavaly is szép volt a május elseje, és én egyedül sétáltam. De egyszerre fur­csa villamosáramok kezdtek zsi- bogni bennem, önkéntelenül körül­néztem. Égő fekete szempár tapadt rám. Lány állt egy fának lámosz- kodva, piszeorrú, fiúsán rugalmas fekete lány. Nézett. Hetykén, kihí­vóan. Kacagás bujkált érett tagjai körül. Vonzott, s taszított, ingerelt és lehűtött egyszerre. Elindultam. Akkor ijedten rebbent, idegesen felkacagott, s eltűnt a lombok kö­zött. Egyszerre forró lett körülct- iem a levegő, kiszárította a torko­mat, megizzasztott. Utána megyek — határoztam el s már léptem vol­HtRCZEGH LÁSZLÓ: 'fóedued . na, de nem engedelmeskedett a lá­bam. — Hogyan szólítsam meg? Hiszen nem ismerem. És csak úgy „leszólítani”? Nem, nem! Azt lehe­tetlen! Nem megyek! .:; De ha me­gyek is, mit mondanék neki? -- Bo­csásson meg, olyan ismerős .;. — Szinte magam előtt láttam gúnyos tekintetét! Nem! Ez jócska trükk”. .. valami szellemeset, valami na­gyon meghökkentőt kellene.;; De mit? Az ördög vigye el, hogy ilyen gyámoltalan vagyok ... Közben telt az idő, és én ott álltam egyhelyben; — Megvan! Nagyszerű! Odaállok eléje így és azt mondom: No, mi újság Salgótarjánban? Mire ő meglepődik: Hisz én sohasem vol­tam Salgótarjánban. — Nem baj, én sem, de hát valamit csak illik kérdezni? — Elresteltem magam. Ostoba, éretlen vagyok. Gyerünk haza! De csak pár lépésre tellett a határozottságomból. Rettenetes düh fogott el. Fellázadok a társadalom íratlan törvényei ellen..: Egysze­rűen odamegyek hozzá és megis­merkedem vele: Bocsásson, meg, igenis ismerkedni akarok! — Már nevettem és futottam keresztül a gyepen. — Bocsásson meg, igenis ismerkedni akarok... — hajtogat­tam, de a lombcsoport mögött csak rengeteg ember sétált a kavicsos úton, ő nem volt sehol. Vesztett re­mény csorgatta végig rémületét ge­rincemen. Valami kétségbeesett szelesség vitt előre, keresztül a so­kaságon : ■ . — Ott van! — ujjongtam fel —, piros kardigán, szürke alj. ö az! ö az! — De amikor melléléptem, ide­gen arc fordult felém. — Bocsánat — dadogtam lefor­rázva s egyszerre üres lett körülöt­tem a világ. Aztán szembe jött ve­lem. Most már futni kezdtem, mintha attól félnék, köddé oszlik a tünemény. Egyszerre ott állott előttem, csodálkozva. Nem ő volt, és ettől kezdve egyre csak olyan nők jöttek felém, akik hasonítottak hozzá és én mindannyiszor felültem képzeletem kegyetlen csalóka játé­kának. Már nem voltam ura ma­gamnak. Szelesen futkároztam vé­gig a kavicsos utakon, százszor is elhatároztam, hogy hazamegyek, de nem birtam keresztültörni magam a Népliget bűvkörén. És akkor valóban megpillantot­tam. Egy pádon ült. A felhőket néz­te, mint öltenek furcsábbnál fur­csább alakot. Teljesen elmerült ebben. Szemtelenül, észvesztőén és idegesítően szép volt és kitudja, hány férfira nevetett rá azóta biz­tatóan, kihívóan?! Eltsétáltam előtte. Észre se vett. Az ötödik sétálásnál aztán határo­zottan odaléptem, — Megengedi? — A vérem is elhűlt, a hangom nevet­ségesen vékony és rekedt volt. — Tessék. Éppen menni készül­tem. Felállt, fagyos volt, hideg, eluta­sító. — Voltaképpen én is, csak.:; gondoltam ..: De hát akkor.;. Én igenis ismerkedni akarok — kiál­tottam harsányan, majd össze­vissza hebegtem előítéletről, láza­dásról, és tudtam, hogy mindez zagyva értelmetlenség. Elcsuklott a hangom. Erre kipukkadt belőle a kacagás. Nevetett, hogy a könnyei is kipo­tyogtak, mégis annyi szeretet, annyi gyöngédség volt tekintetében, mint -"’kor a pólyásbaba esetlen kis mozdulatain nevetünk. — Kinevet? — kérdeztem tágra- meredt szemmel, ö gyorsan igent bólintott, szólni nem bírt a nevetés­től. — Nevetséges vagyok? — Igen — felelte, de hirtelen ab­bahagyta a kacagást. — Viszontlátásra — mondtam, s lehorgasztott fejjel indultam el. — Várjon! — kiáltott utánam s kecses mozdulatokkal termett mel­lettem. Egyszerre csordultig lettem érzésekkel. Olyan jó lett volna meg­szorítani erős kis kezét. Hallgattunk. Valaki ócska dalt nyekergelett egy hangóharmonikán, de én még életemben nem hallottam szeb muzsikát. — Maga a 35-össel megy, ugye Én trolira szállók. Megragadta a kezemet, megszór tóttá, s mire csak egy szót is szó hattam volna, fellépett a hirtele elénkgördülő kocsira. — Várjon! Várjon . -.;! Károly itt szünetet tartott. — Igen, Károly — szóltam nel —, sokszor két ember élete egy pl lanatra találkozik, aztán rohan te vább, mindkettő mint üstökös pályáján. Egyszer én is összemosc lyogtam egy villamoskalauznőve Szép volt, szőkeségéből úgy sütő: felém kék szeme, mint a búzaviráí ha kinéz a kalászok közül. És soh se láttam aztán. Szépek ezek a pi lanatok, a végtelenség él bennük. Károly nem figyelt a szavaimr; Folytatta. És amikor egy hónappal kd sőbb megkértem a kezét;.. — Mit csináltál? — Jól hallottad. Ott dolgozott s üzemben, csak éppen másik osztd lyon, és én nem vettem észre. Szc val, amikor azt kérdeztem tőli akar-e a feleségem lenni, azt monc ta, persze, hiszen ő már akkor elhs tározta, hogy a feleségem lesz, ami kor először látott egy termelési éi tekezleten. Különben gyere fel, is merkedj meg vele. meg a fiúnkká aki énpen ma egy hónapos. ... Nem mentem, maradtam, hál ha rám is rámmosolyog valaki. De nem mosolygott senki;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents