Szolnok Megyei Néplap, 1956. május (8. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-10 / 109. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP li/iá- májas 10. Szolnok környékén évek óta ered­ményes kőolajkutatás folyik. Ért­hető tehát, hogy egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés: hogyan kelet­kezik a kőolaj. Ezt az érdeklődést akarjuk kielégíteni az alábbi cikkel. (Szerk.) rr mats ma még teljesen nem ismerj HOGYAN KELETKEZIK A KOOLAJ? IRTA: BUDA ERNŐ FŐMÉRNÖK, A TT1T TAGJA A kőolaj (idegen néven petróleum vagy nafta) hosszú évmilliókon át volt elrejtve a Föld szilárd kéngében, míg az erűben technika fejlődésével a figyelem egyre inkább rá­irányult és ma világural­ma törekvések középpont­jába került- A kőolaj technikánk fejlődésének egyik legfontosabb ténye­zője: mint tüzelőanyag, motorhajtó üzemanyag, kenőanyag és számos ké­miai termék alapanyaga nyer felhasználást. Bánníly nagy jelentő­sége van korunkban a nyersolajnak és szárma­zékainak, nagyobb mér­tékű ipari felhasználása alig tekint vissza 100 éves, múltra. A vele kapcsolat­ban álló bányászkodás és kőolajfeldolgozó ipar ki­bontakozásától jelen for­májáig hatalmas fejlődé­sen ment keresztül, A kőolaj felhasználásának tör­ténete visszanyúlik azonban jóval az időszámításunk előtti időkbe- Az ősi Babilóniában aszíaltutak építésénél. Indiában pedig építke­zéseknél használták. A kínaiak már 4000 évvel ezelőtt lámpaolajat finomítottak a kőolajból és a ró­maiak korában a konstantinápolyi fördőket perzsa eredetű kőolajjal fűtötték. A Káspi-tenger partjáról a 13. század híres utazója, Marco x Polo nagyarányú olajtermelésről ad hírt. A romániai Prahova völ­gyében a 17. században kézzel ásott gödrökből termelték az olajat- — Nagy Péter cár szentpétervári tu­dósokat bízott meg a bakul föld olaj finomításával. Munkájuk nyo­mán a Káspi-tenger melléki kő­olajat 1820. kőiül már petróleum­má finomították. A kőolaj bányászata és feldolgo­zása azonban lényeges fejlődésnek akkor indult, amikor az orosz Sze- monov 1848-ban és az északameri­kai Drake ezredes vele egy idő­ben Penmylvániában lemélyítették az első gépi meghajtású fúróberen­dezéssel ellátott olajkútat. Kezdetben a kőolajnak csak a levegőn ’ oxidált részét, az aszfaltot használták fel impregnálási és bal- zsamozási, valamint orvosi célokra, később világítási célokra lám pa­ci aj at állítottak elő belőle. 1910-ig a nyersolaj feldolgozásának mint­egy íőterméke csak a világítási petróleum volt, annyira, hogy a kőolajfinomítás kezdetén a köny- nyebb fajsúlyú alkatrészeket, a benzinféleségeket, mint veszedel­mes melléktermékeket kiöntötték, vagy nagy .gödrökben meggyújtot­ták. A kőolajfinomítás „hőskorá­ban" számos súlyos baleset, tűz­vész keletkezett ezen könnyű szén­hidrogének véletlen meg gyulladá­sából, berobbanásából. A robbanómotor elvének feltalá­lása és gyakorlati megvalósítása után azonban a benzin vált a fino­mítás főtermékévé, sőt lassanként fokozódó mértékű benzinhiány mu­tatkozott, ami nagy fejlődést idé­zett elő a finomítási eljárásokban. -— A kőolaj finomítási technológia mindinkább fejlődő eljárásai se­gítségéivel egyre több és több ben­zint lehetett a nyersolajból előál­lítani és ez á belső égésű motorok egyre rohamosabb elterjedését tet­te lehetővé, ,A gépek fejlődésével hihetetlenül, megnőtt a kenőolaj­igény és a ^kenőolajokkal szemben támasztott követelmények sokféle­sége, A kőolaj és termékei nélkül ma már korszerű ipái1 cl sem kép­zelhető és minél in­kább nő az iparban a gépesítés mértéke — már pedig a gé­pesítés a több és ol­csóbb termelés lé* nyege — annál in­kább nő a kőolaj­nak és termékeinek jelentősége; Korunkban emel­lett egyre fokozó­dik az érdeklődés a kőolajjal együtt — vagy attól függetle­nül előforduló föld­gáz iránt, mely a műanyaggyártás és 6zámos kémiai ipar­ág kiinduló alap­anyaga és — magas fűtőértéke miatt — hőerőművek és ma­gánháztartások ked­velt fűtőanyaga: Míg 1913-ban a világ energiahordo­zói közül 86 száza­lék jutott a szénből előállított energiára. csapadékdús, nedves éghajlat alatt sótartalma a sok édesvízkeveredés következtében a nyílt tenger vizé­nél alacsonyabb. Mivel a nyílt ten­ger vizében éló parányi állatok életmódja a nyilttengeri sókoncent­rációhoz szokott, tömegesen pusz­tulnak el akkor, ha az eltérő só* koncentrációjú tengeröböl, laguna vizébe kerülnek. Ugyanez a folya­mat játszódik le az édesvizű folyók által a magasabb sókoncentrációjú tengeröbölbe sodort élőlényekkel is. Az elpusztult parányi élőlények szervesanyaga a tengeröböl feneké­nek iszapjában halmozódik fel, s itt a légmentes életmódot kedvelő baktériumok a szervesanyag oxi­génjét, nitrogénjét, kén- és foszfor- tartalmát felhasználják, aminek következtében feldúsul, megmarad a szerves lények szén- cs hidrogén­tartalma. Azokat a tengeröblöket, ahol ez a folyamat lejátszódik, „katasztrófa­zónáknak” nevezzük; a fenekén lé­vő bűzös, fekete színű rothadó iszap (szapropel) a kőolajjá válá első fázisa. A tengerfenéken lévő rothadó iszapot évmilliók során bete­meti a tengerbe jutó homok és üle­dék. A fedőüledékek nyomásának hatására a rothadó iszap kemény kőzetté, márgává tömörül, miköz­ben a benne lévő szerves maradvá­nyok kőolajjá és földgázzá alakul­nak át. Az átalakulás veevi fnli/a­A kőolaj keletkezésének magya­rázatával számos tudományág fog­lalkozik: a geológia, a kémia, a bi­ológia és a fizika saját elgondolá­sának alátámasztására állított és állít fel elméleteket. A kérdés nem tekinthető befejezettnek, számos újabb megfigyelés és adatfelsora- koztatás kísérli meg a tisztázatlan téma új megvilágítását. Ennek oka abban keresendő, hogy a kőolaj keletkezési viszonyainak tisztázása sokkal bonyolultabb feladat, mint pl. a kőszén keletkezésének kérdé­se. A vizsgálatot megnehezíti az a körülmény, hogy a kőolaj rend­szerint nem ott található, ahol ke­letkezett, hanem jelenlegi tároló­kőzetébe vándorlás útján jutott- Mivel egyes megfigyelések rá­mutattak arra, hogy szénhidrogé­neket jóformán minden kőzetből ismerünk, sőt idegen égitestek anyagából is sikerült színképelem­zéssel kimutatni (pl. a Saturnus egyik holdját körülvevő gázburok csaknem tisztán metán) és a földi vulkáni gőzökben, gázokban sok szénhidrogénféleséget lehetett ta­lálni, eleinte sok híve volt a kőolaj szervetlen eredete gondo­latának. Az elmélet úttörője Men- delejev orosz kémikus volt, kinek felfogása szerint a kőolaj karbidoik és víz egymásrahatásából keletke­zett. A szervetlen eredet különféle elméleteit állították fel nyomában Berthebt, Szokolov, Moissan és Lindt. Elméleteik fémnatriumnak és széndioxidnak egymásrahatásá- ból, kozmikus sugárzás eredménye­képpen, postvulkáni működés ha­tására, illetőleg metánból rádloak- tiv alfasugárzás hatására keletke­zett kőolajjal foglalkoznak. A szer­vetlen elméletek hosszú sora bonyo­lult, a természetben még meg nem figyelt és a laboratóriumokban -is nehezen előállítható körülménye­ken alapszik. Mivel valamennyi el­mélet éppen a legnagyobb mennyi­ségben, üledékes kőzetekben kelet­kezett és tárolt kőolajkészletek eredetére nem ad kielégítő felvilá­gosítást, a ma élő kutatók többsé­ge bizonyítottnak veszi, hogy a gaz­daságilag érdekes olajtelepek élő m anyagok elbomlásából származnak, tehát szerves eredetűek. Geológusaink részéről könnyen bizonyítható a szénhidrogének egyik megjelenési formájának, a kőszén­nek szerves eredete a benne nyil­vánvalóan felismerhető növényma­radványok alapján. Bár a kőolaj­ból nem mutathatók ki ily egysze­rűen növényi vagy állati maradvá­nyok, az alábbi döntő bizonyítékok a szerves eredet győzelméhez ve­zetnek. A kőolaj olyan üledékes, tengeri eredetű kőzetben található, melynek kőzetszemcséi között szervesanyagtartalom kimu­tatható. rr-j Számos kőolajelőfordulás L£1 mélyében ma is elő bak­térium-tömeg tenyészik, mely ma­gasabb szervezetek anyagából vi­rágzó életközösségben szaporodik, rz-f A kőolajokban elpusztult L£í élőlények szervezetének a maradványai mikroszkopikusan ki­mutathatók (pollen szemcsék, spó­rák, apró Ízeltlábúak, stb.) A fentük állmán kimondható, hogy a kőolaj elpusztult élőlények anyagaiból keletkezett, ezek bakté­riumok tevékenysége folytán oxi­géntől elzárt környezetben olajjá alakultak át. A kőolaj keletkezésé­ben elsősorban nem a magasabb- rendű állatok és növények szerepel­nek döntő súllyal, hanem az ala- csonyabbrendűek, a moszatok, al­gák és egysejtű véglények. Első­sorban a levegőtől elzárt, nyugodt ülepedési viszonyokat mutató, las­sú vizmozgású területeken találha­tók olyan körülmények, amelyek az olajjá válást elősegítették. Az olaj keletkezésének folyama­ta tehát mai tudásunk szerint a kö­vetkező: Oly tengeröblökben, melyek vi­szonylag sekélyek és a nyílt ten­gerrel csak keskeny csatornán, vagy magas vizalatti küszöbön át érintkeznek a víz vegyi összetétele lényegesen különbözik a nyilttenger vizétől. Ezen tengeröblök vize szá­raz éghajlat alatt a nagyfokú párol­gás miatt lényegesen magasabb só­tartalmú, mint a nyilttengeré, míg fényt fognak deríteni erre a folya­matra. Azt a kőzetet, amelyben a kőolaj keletkezett, a kőolaj anyakőze­tének nevezzük. Benne a kőolaj csak rendkívül finom ekrzlásban van meg, tehát belőle olajat termel­ni csak bányászati eljárással, bá­nyaműveléssel lehet. Gazdaságosan művelhető olajtelepek csak ott ke­letkeztek, ahol megvolt a lehetőség« hogy az anyakőzetből elvándorló kőolaj nagy mennyiségben halmo­zódjék fel. A kőolaj ugyanis általában nem marad meg az anyakőzetben, ha­nem a víznél kisebb íajsúlya, a rá­ható kőzetnyomás, a benne oldott és alatta lévő víznyomás, valamint a hőmérséklet hatására az anyakő­zetből' elvándorol és a föld felszíne felé törekszik. Ha ebben a felszínre törekvő útjában földtani szerkezei nem akadályozza meg, úgy évmil­liók alatt a felszínen kilép, eloxidá­lódik, felhasználási szempontból kárbavósz. Komoly kőolajelöfordulások gaz­daságilag művelhető mennyiségben vannak, ahol a kőolaj továbbván­dorlását egy alkalmas f ö 1 d t a n i szerkezet megakadályozza és a földtani szerkezet olyan likacsos, hézagos kőzetszemcséket tartal­maz, melyek között a kőolajfelhal­mozódás lehetővé vált. Azt a kőze­tet, melyben a kőolaj féllelhető, tárolókőzetnek nevezzük. Ennek anyaga lehet homok, ho­mokkő, törmelékes kőzet (konglo- merát), repedezett mészkő, dolomit, vulkáni tufa, stb. A KOOL4JTELEPEK SZERKEZETE Az általánosan elterjedt nézetek­kel szemben a fentiek alapján megállapítható, hogy a kőolajelő­fordulások nem földalatti üregeket, barlangokat töltenek ki, nem alkot­nak tavakat, vagy ereket, hanem a likacsos kőzetek hézagait, hasadé- kait töltik ki. A homokos kőzetek likacsai rendkívül kisméretűek, míg a repedezett kőzetek, mészkövek hasadékai nagyobb méretűek is le­hetnek. A kőzetek likacsait megtöltő anyag a rétegben fajsúly szerint el­különül, ezáltal legfelül helyezke­dik el a földgáz, alatta a kőolaj és ez alatt a mindig jelenlévő, legne­hezebb sósvíz. A kőolajelöfordulások földtani -zerkezete a legnagyobb változatos­ságot mutatja; az ún. olajcsap­dák az eredetileg vízszintes tároló­rétegek meggyürődése vagy össze­nyomódása folytán jönnek létre. A rétegekben a kőzet pórusait ki­töltő gáz, olaj és víz adott réteg­nyomáson egyensúlyban van és a rendszer mozdulatlan. Ka azonban a fedőrétegek átfúrása útján fúró­lyukkal behatolunk a rétegbe és összeköttetést létesítünk a rétegben uralkodó nagy nyomás cs a felszí­nen lévő légköri nyomás között, a mélyben lévő magasabb nyomású helyiül a felszín felé áramlás indul meg. A kút talpán bekövetkező nyomásesés módot ad a kőzetrészek If U közötti folyadéknak és gáznak, hogy a kúttalp felé áramoljon és onnan a megnyitott kútszájon ke­resztül a felszín felé törjön fel. A kőolaj önmagában ugyan nem ren­delkezik olyan energiával, mely a felszínre való emelkedését eredmé­nyezné, az olajtermelésben a fel­hajtó energia vagy a rétegben lévő olajtest fölötti ún. szabad gázsapka tágulása folytán jön létre, vagy az olajban elnyelt és oldott földgáznak a nyomás csökkenésével előálló tér­fogatnövekedése következtében ke­letkezik. Az ilyen felhajtó energiá­val rendelkező olajtelepek mellett nagy jelentősége van még az egyes olajkészletek alatt elhelyezkedő, nyomás alatt álló vízmennyiségnek is. amikor víznyomás hatására áll elő felszálló olajtermelés. Ha a kőolaj kitermelése során a kúttalpon lévő nyomás túl gyorsan csökken, akkor az olajban oldott gázok kiválása meggyorsul, és az olajnál mozgékonyabb gáz anélkül áramlik a kút talpa felé cs onnan a felszínre, hogy az olaj kiszállításá­ra hasznos munkát végezne. Ilyen esetekben a gázától megfosztott olaj kiszállítására hasznos munkát végezne. Ilyen esetekben a gázától megfosztott olaj elveszti mozgási képességét és elmozdíthatatlanul, kitermelhetetlenül visszamarad a rétegekben. f A KOOL 4JELOFORDULASOK FELKUTATÁSA Az előzőekből látható, hogy a kőolaj keletkezése bizonyos föld­rajzi és földtani viszonyok függvé­nye. A geológiának, geofizikának és geokémiának összetett kutató­módszerei útján igyekeznek kuta­tóink tisztázni, megvoltak-e a kuta­tandó területen a kőolaj képződésé­nek ősföldrajzi feltételei, a geoló­giai időkben megvoltak-e a kőolaj- felhalmozódás lehetőségei különbö­ző helységszerkezeti formák kiala­kulásával. Számos tudományos vizsgálati és kutató módszer áll ezen kérdések tisztázására, rendelkezésére, me­lyek az ősföldrajz, petrográfia, paleontológia és tektonika tudo­mányágain át a gyakorlatban vég­rehajtott földnehézségerő mérések, szeizmikus-, mágneses-, tellurikus elektromos és rádióaktív mérések elvégzésével, adatainak értékelésé­vel, valamint a talajvizsgálatnak és talaj gázanalízisnek segítségével igyekeznek leieletet adni arra, le­hetséges-e valamely területen kő­olajnak gazdaságilag kitermelésre méltó mennyiségben való felhalmo­zódása. Valamennyi tudományos kutató- módszer a felszínről csak azt tudja meghatározni, mely területen való­színű a kőolaj felhalmozódása. A végleges feleletet a gazdaságilag ki­termelésre érdemes kőolajkészlet, jelenlétéről azonban csak a kutató­fúrás tisztázhatja. Gáz-és olajfelholmozódás egyszerű boltozatban Gáz-és oíoifelhalmozódás m, , loreses tamlószerkezeében Margó. Z — Á felszíni okada/yok miatt oz — - olajréteg megnyitása a függőte­gestőt éttéré irányitoltan ferditett fÍrásokkal is történhetik. 7% volt a vízienergia és csak 7 százalék a kőolajból előállított energia, addig 1947-ben a szénre az összenergia 50 százaléka, a kő­olajra 30 százaléka és a vízi ener­giára 20 százaléka jutott. Ez az ér­ték az elmúlt 10 év alatt mégin- kább a kőolajtermékekből előállí­tott energia növeltedé-ének irányá­ban tolódott el. Ha tekintetbe vész- íz szűk a világszerte fokozódó iparo­sodás egyre növekvő energiaszük­ségletét, képet alkothatunk ma­gunknak a kőolajbányászati és feldolgozó iparágak óriási jelen­tőségéről. Rövid összeállításunk célja az, hogy általános tájékoztató képet adjunk a kőolajbányászat techno­lógiai folyamatáról­A hOOIiJ KELETKEZESE

Next

/
Thumbnails
Contents