Szolnok Megyei Néplap, 1956. május (8. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-06 / 106. szám
4 SZOLNOK MEGTET NÉPLAP m 1958. május §. Szent Bürokrácia f. TÓTH PAl: JlláinaLfL ttQ,Q&L A gépdübörgés nem, zavarja, csendben, libegve körbejár. Elmereng... s elfut gondolatja, mint szép szövetbe a fonál. Barna szemében játszi tükrök a neon tompa fényei, szemöldökén kis pelyhek ülnek s haját is apró szösz lepi. ö most a legszebb! — Bálkirálynő,.. Tegnap volt csak a karnevál, fejét ingatja, dúdol hozzá . s lába toppant, még láncra áll. Takácscsomót köt fürge ujjal, orsót cserél, a gép mehet.,. Séta jobbra, akár az este, s. huncutul néha felnevet. Lehajltk s röppen mint a lepke, virága néki tarka szál. Elmereng egy-cgy pillanatra, míg szövetté lesz a fonál. IRODALMI MOZAIKOK így nevezném öt, a szépet, az alaltomban mérgező, példátlanul szapora tüneményt. De bárcsak tényleg tünemény volna, amely egy-egy ritka pillanatban láttatja magát s aztán eltűnik a ködben. Szent Bürokrácia nem ilyen. Szent Bürokrácia kezdetben virulónak, érdekesnek akar mutatkozni, mint például a pipacs. Aztán ha közelebbről megnézzük, akkor érezzük, nr’y keserű, undorító rágcsálója mindennek, ami él, fejlődni akar. Azért adnám neki a „szent” jelzőt, mert ugyanúgy a tétlenségre, rr.unkátlanságra való törekvés szüli, mint annakidején a középkor bozontos szakállú fakírjait. ök élték le úgy az életet, hogy például feltelepedtek valami oszlop hegyére s onnan akkor pottyantak le, mikor már elszállt belőlük a lélek. Szerintük ez volt istennek tetsző. Akadt olyan szén b* is, aki a madarak „beszélgetését” hallgatta, míg élt. Ez legalább csinált valamit, nem lehetett rámondani, hogy — a füle botját sem mozdítja. Az pedig egész önérzetes szent volt, aki erdők mély vadonén kószált egy- ingbcn gatyában egész életen át és csupán gyökerekkel táplálkozott. Ennyi munka után ehhez az ellátáshoz joga yolt. Egyszóval Szent Bürokrácia is a tétlenkedők családjából származik. A bürokraták hallatlan energiát pazarolnak annak kitervezésére, hogyan lehet a munkától megmenekülni. De lássuk az elvi fejtegetések helyett a tényeket. Hőzön Gé/a.például a villamosjáratokat irányító vállalat rubrika előadója. Az első negyedév végén kidüllesztétt bruszttal vitte haza feleségének a prémiumot. Mindezt azért kapta, mert sikerült neki a szokásos havi kimutatásokon 50%-kal emelni a rubrikák számát. Azaz emelte mind a saját, mind azoknak a termelését, akiknek feladatuk a rubrikák kitöltése. A jutalom el is kelt, mivel pont másfél száz forint értékű echte kasha nadrágját koptatta el, míg újítását túlórában kiötölte. Igenám, de mi lesz a második negyedévben? A rubrikákból mór neki is elege van. Hol kellene valamit ésszerűsíteni, amihez nem kell kimozdulni a vállalat dolgozói közé, amit íróasztal mellett is nagyszerűen ki lehet bontani elvileg. Sokáig gondolkozott, míg végül megviselt homlokára csapott. Hopp, megvan. Bővíteni kellene a működési szabályzatot, amely meghatározza a villamoson szolgálatot teljesítő dolgozók tennivalóit. Mégpedig olyan pontokkal, amelyekről még nem történt említés a szabályzatban; Körülbelül egyheti fejtörés után kiokoskodta az első pótkiegészítést, amely a következőkről szól: „Mindenkit érhet baleset. A villamoskalauzzal vagy éppen a vezetővel is megtörténhet, hogy ellenállhatatlanul tör rá a köznyelven kisdolgozásnak ismert kényszer. Vállalatunk fennállása óta senki nem gondolt arra, mihez tartsa magát ilyen esetben. Kérem, nagyra- becsült vállalatvezetőség, ezen ne tessék mosolyogni. Igenis komolyabb a probléma, mint gondolnánk. Más esztendőkben is előadódhat ilyen szeszélyes tavasz, amikor lépten-nyomon meghűl az ember. Márpedig a villamoskalauz is ember. Tudvalevő, hogy a hűléssel óhatatlanul együttjár az említett kényszer szaporasága. Mármost mi a teendő, ha például éppen a Nagykörút nyüzsgő forgalma közepette érzi a villamosvezető, hogy szorongatja a nagyon is emberi megnyilvánulás? Ugye, nem is olyan egyszerű. No, de megkülönböztetetten tisztelt vezetőségem, itt vagyok én. Anélkül, hogy ezért a legcsekélyebb egyéni megkülönböztetést igényelném, bátorkodom szerény javaslatomat benyújtani. Iktassuk a működési szabályzat megfelelő helyére a következő kitételt: „Amelyik kalauz vagy villamosvezető menetközben úgy érzi, hogy egyre jobban elhatalmasodik rajta a tömegek ismeretében kis- dolognak jelzett szükségérzet, ennek harmadszori jelentkezése utón jelentse ezt a körülményt közvetlen csoportvezetőjének, ö pedig a kellő vizsgálat megejtése után, a legrövidebb úton utalványozzon ki az adott munkatárs számára egy, eleddig csak a csecsemők számára rendszeresített guminadrágot — a hozzávaló, felnőttekhez szabott pelenkákkal egyetemben. Miértis javasolom ilyen méretű guminadrágok gyártásának bevezetését, valamint annak beszerzését vállalatunk számára.” Még szüli a további, premizálásra méltó javaslatokat Hőzön Géza. Nem tudom, mire értékelik fenti ötletét, amiről megállapítható, hogy nem kisdolog. Ezt a példát azért mondtam el, mert azt hittem egyedülálló. A napokban győződtem meg róla, hogy Szent Bürokrácia nem válogat abban, hol jöjjön a világra. Pestre utaztam egy megyei szerv autójával, amelyen a gépkocsivezetőn és rajtam kívül egy megyei vezető és egy vendég volt. A vendég volt köztünk a legrokonszenvesebb — lévén .jóarcú fiatalasszony. Már Cegléden túl jártunk, mikor megszólalt a fiatalasszony. — Segíthetne nekem. Köti elvtárs — intézte kedves mosollyal óhaját a megyei vezetőhöz. London (MTI). A londoni rádió jelentése szerint a csendesóceáni Eni\yelok-szigetcsoporton • szombaton hajnalban megkezdődött az amerikai atomrobbantási kísérletsorozat. Az AFP szerint az első atomrobbantás viszonylag kis hatóerejű volt, — Miben? — fordult az hátra udvarias érdeklődéssel az első ülésről. — Hát abban, hogy Som elv társ a megyei szerv kiselejtezett iratait ne közvetlenül a Papírgyárhoz továbbítsa, hanem hozzánk, a Melléktermékgyűjtő Vállalathoz. — Mit tudnék én ebben segíteni? — Tessék megpuhítani Som elvtársat. El sem hiszi, mennyit jelentene ez a vállalatunk lervteljesité- séhez. — Nem értem. Miért használ ez a maga vállalatának, amikor a papír a Papírgyárba kerül a zúzdába. Miért küldenénk magukhoz, mikor így egyenesen a feldolgozó helyre jut. Miért bajlódnának még külön maguk is a szállítással. A fiatalasszony leszerelő mosoiy- lyal világosította fel. — Ó, ne féljen, Köti elvtárs. Nem lenne azzal nekünk semmi bajunk. A papír úgy is egyenesen a Papírgyárba menne..; Csak, tetszik tudni, ha nekünk •' adnák át először, az a pár mázsa sokat nyomna a tervünkön. — Megint nem értem. Miért nyomna az a Melléktermékgyűjtő tervén, ami nem is jut el hozzá? —Dehogynem. Ha mondjuk először nekünk adnák át a papírt, akkor mi is el tudnánk könyvelni, mint á saját gyűjtésünket. Attól mehetne egyenesen a gyárba maguktól, a megyei szervtől... Ugye, segít nekünk puhítani Som elvtársat? — Úgysem érnénk célt. Hajthatatlan ember gazdasági ügyekben — válaszolt tapintatosan a megyei vezető —, de nem is volna értelme. Látja, elvtársnő, ez a bürokrácia. Mi szükség van arra, hogy maguknál is bevételezzék, könyveljék, számfejtsék, kiadják a mi papírunkat, mikor a legrövidebb úton eljut rendeltetési helyére. — Maguk férfiak mindent komolyan vesznek. Bürokrácia, bürokrácia ..; De ha túlteljesítjük a tervünket — én is prémiumot kapok. Nem tudom, van-e még vállalat, ahol ilyen „egyszerűen” túl lehet szárnyalni a tervet? Nem hiszem, mert a múltkoriban hallottam olyan intézményről, amely gőzekéket tört össze azért, hogy eleget tegyen ócskavasbeadési kötelezettségének. Ez bizony nem olyan egyszerű. Tóth István Az elkövetkező napokban repülőgépről 'ledobott hidrogénbombával kísérleteznek majd. A londoni rádió megjegyzi, hogy ez lesz az első ilyen természetű kísérlet amerikai részről. AZ ELET ARA Bums, a nagy skót költő egyszer a Themse partján sétálva tanúja volt egy gazdag ember megmentésének. Valami rongyos, szegény a saját élete kockáztatásával húzta ki a fuldoklót a mély vízből, de mindössze egy rézpénzt kapott jutalmul. A hálátlanság láttán a köréjük ' sereglett járókelők már vissza akarták dobni a gazdag embert a folyóba, amikor közbe avatkozott Bunns: „Hagyjátok csak — mondta — ő maga tudja a legjobban, menyit ér1’. * TALPRAESE1T EMBER Talmánaik, a híres francia szíCsodálaíosao gazdag a kínai meseirodalom. Rengeteg ősi mese él még ma is a nép ajkán, tizeket a meséket az időtől független bölcsesség és humor teszi halhatatlanná. Az alábbiakban klasszikus mesét közlünk, mindegyikük több mint 2000 éves. A gazda, aki hiába vár. Élt egyszer egy gazda. Volt egy kis földje, úgyhogy nem panaszkodhatott, volt mit a tejbe aprítania- Egy napon, amikor szántani ment és a földje felé vezető úton ballagott, észrevette, hogy egy nyúl szalad előtte. A szegény kis nyuszi oly rémülten rohant, hogy ijedtében nekiütközött egy fának, s holtan esett össze. „Pompás! — újongott a gazda. — „Szerzek egy nyulat anélkül, hogy akár az ujjamat is mozdítottam volna. Milyen könnyű az élet!” Félretette szerszámait és parlagon hagyta földjét. Ezentúl minden nap elrejtőzött a fa mögé és fáradha- « nésznek, aki talpraesett rögtönzéseiről, a szerepek átköltéséről volt nevezetes, az egyik jelenetben halálos lövéstől találva kellett élzu-1 hannia. De mi történt? Partnere kezében nem sült el a pisztoly, A nagy zavarba esett párbajhős újból és újból meghúzta a ravaszt, de hiába. Végre egészen elveszítette a fejét, s már azt sem tudta hirtele- nében, mit csináljon, hát odarohant Talmához és teljes erejéből belerúgott. A nagy színész csodálatraméltó lelki nyugalommal felkiáltott: „Istenem! Végem! Mérgezett a csizmája'1 — és ezzel holtraválva összeregyott. tatlanul leste, mikor jönnek a nyu- lak, hogy halálra zúzzák magukat- Egyik nap múlt a másik után. O meg csak várt, várt, közben a parasztok már régen learattak és begyűjtöttél: a termést. Mindhiába várt! Soha többé nem jött egyetlen nyúl sem, • A lándzsa és a pajzsRégen, nagyon régen élt egy ember Csu földjén* aki pajzsokat és lándzsákat készített. ..Vegyétek a pajzsomat!1’— árulta portékáját. „Olyan erős, hogy semmi a világon nem tudja beszakítani !’* A lándzsáit meg ígyj, dicsérte: „Lándzsáim a leghegyesébbek a világon. Olyan élesek, hogy bármit keresztü Idöf nek! ’ ’ Egyszer valaki megkérdezte: „Mi történik akkor, ha a lándzsáiddal akarjuk keresztüldöfni pajzsaidat? Az ember Csu földjéről nem tudott válaszolni* Megkezdődtek a csendesóceáni amerikai aiomrobbantási kisér leiek OSI KÍNAI MESÉK Papír nélkül is».. Nagy a szerelem hatalma, Igenigen nagy. Van, akinek előbb szövi be a szivét széttéphetetlen selyemszálaival, akad, akinek később. De senki fia- lánya nem kivétel, ha egyébként épkézláb ember. Nem én találtam ki ezt. Elmondták, leírták már előttem is jó párszor. S hogy mégis ezzel kezdem, annak az az oka, hogy Tóth Julis szivét is hatalmába kerítette a szerelem. S nem olyan reggel bimbózó, este virágzó, hajnalra hervadó, hanem tartósnak ígérkező, egy életre szánt. Maguk is alig vették észre, elborította, őket, mint a felkelő nap fénye a tájat. Ha találkoztak, alig- alig szóltak egymáshoz, csak a szemük villant össze, az beszélt s meg kell adni, igen értelmes beszéd volt ez. a — Szeretsz? — kérdezte a lány kék szeme. — Szeretlek! — felelte Kovács Pista mélytüzű szembogara. Egyszer aztán Kovács Pista kérdezett. -s — Mondd csak, hozzámjönnél-e, Julis? — Hozzád hát — felelte amaz, mivelhogy bátor leány, hanem hozzátette még: r— De azért előbb beszélj édesanyámmal, édesapámmal. Mert ez a világ rendje. Kovács Pista beszélt is. — Fiatalok vagytok — így az öreg Tóth. — Várhatnátok — így Tóthné. — Julis gyerek még. Alighogy betöltötte a tizenhatot. Kovács Pista azonban nem tágított s Julis se. Kötötték magukat elhatározásukhoz. S a két öreg is hajlott irányukba. — Hát legyen — egyeztek bele. — hanem mikorra akarjátok az esküvőt? Mit is mondhat erre két fiatal? — Hát minél előbb .. -. így egyeztek meg aztán abban, hogy május első vasárnapján lesz az esküvő a tanácsházán, aztán pedig a lagzi s kivilágas-kivirradtig, amint az dukál. Beütött azonban a baj. S nem is kicsi. Az öreg Tóth elballagott a tanácsházára., hogy bejelentse: Julis leánya házasságra szándékozik lépni Kovács Istvánnal.-L- A Julis? — húzta fel a szemöldökét a titkár, aki egyben az anyakönyvvezetö tisztét is ellátja. — A Julis? — emelkedett fel a székből az íróasztal mellől. — Hiszen -az még tegnap pendelyben szaladgált, legfeljebb ha bábával játszik. : Méghogy férjhez Hány éves is különben a Julis? — Most töltötte be a tizenhatot. — Hát akkor nem lehet. — Nem-e? — bukott ki az öreg Tóthból a kérdés. — Aztán miért nem? — Hát a törvény miatt. Illetve lehet, ha a gyámügyi hatóság engedélyt ad rá a járási tanácsnál. Kérvényt kell írni, orvosi bizonyítványt kell mellékelni, miszerint a Julis, ... hogyismondjam. -. s kinőtt már a gyermekkorból; i Aztán szó lehet az esküvőről, ha a'z engedélyt megadják. Mit volt mit tenni. Megírták a kérvényt, mellékelték az orvosi bizonyítványt, miszerint a Julis .. s .. Mit tudták a törvény okos készítői,, megalkotói, hogy élni fog egyszer az egyik Tiszaparti kis községben egy Tóth Julis nevű leány, aki év.ei ellenére fordul eladósorba. Mert hogy is nőnek fel a parasztlányok? Munkában, szabad levegőn, Tegnap még gyereknek nézed s ma már könnyű blúza alatt úgy magasodik a melle, hogy megakad rajta a férfiszem. Tegnap még vi- háncolva futott végig a főutcán pajtásaival, ma pedig ringó járását utánozzák a réti füvek a friss tavaszi szélben hajladozva. Csűri — mondták rá tegnap, s ma gyermeket képzelsz karjaba, pufók, kedves gyermeket, aki öntudatlan kapkod anyja csillogó szeme után. Hát ilyen lány a Julis, ilyen pi- tospozsgás, elsőn ért gyümölcs a fán. Asszonynak valónak ismerik szerte a faluban, aminthogy az is. Senki se nézi gyereknek s kiváltkép tanúk erre a legények, akik ugyancsak megfordulnak utána Kovács Pista legnagyobb szívefáj- dalmára. Hát elment a kérvény, el a bizonyítvány, miszerint... A faluban meg szerteszaladt a hír: Kovács Pista elveszi Tóth Julist, május elején meglesz a lagzi. Tóthék pedig várták a kérvényre a választ. Ez azonban nem jött. Teltek, múltak a hetek, mígnem elkövetkezett május első hete s a kérvény még akkor is sehol. Mit volt mit tenni? Tóthék felpakoltak, beutaztak a járási székhelyre, ami megyeszékhely is egyúttal. Fel a járási tanácshoz, a gyámügyek intézőjéhez, hogyhát mi is van a kérvénnyel, mert rettentően sürgető a dolog, itt a vasárnap s ki van tűzve a lagzi. Mintha hideg vízzel öntötték volna nyakon az örömszülóket. — Nem kaphatták meg az engedélyt lányuk házasságához — kö* zölték velük s átnyújtott nekik a tisztviselő egy határozatot, miszerint . ; S még azt *s közölte, hogy a határozat ellen 15 napon belül fellebbezéssel élhetnek a megyei tanács illetékes osztályánál. Az öreg Tóth megpróbált vitatkozni. A paragrafusok szigorú őre azonban hajthatatlan maradt, Tóthék tehát betették maguk mögött a hivatal ajtaját. Irány a megyei tanácsi Itt se jártak sok sikerrel. — Adják be a. fellebbezést, aztán majd megvizsgáljuk az ügyet, utánanézünk s megkapják a végzésU Tóthnét szomorúság szállta meg, Tóthot a méreg. Egyikük belesápadt, másikuk beleveresedett. Tóth még talán egy cifra mondást is eleresztett, de csak összeszorított foga között, tekintettel arra, hogy fehércselédek is voltak a szobában. Aztán egyszeresük azon vették magukat észre, hogy ott állnak az irdatlan kőfolyosón. Az asszony szipogott, siránkozott, nyomkodta szeméhez a zsebkendőt — Hát ilyen szégyent.-.1 ilyen rettenetes szégyent.;; Hát most mit csinálunk ?... A disznót levágtuk ;.; Meg az a sok sütemény .;; A vendégeket meghívtuk ..: Szégyenbe maradunk a falu előtt.. * szégyenbe... — Szégyenbe? — kapta fel a fejéf Tóth. — Abba hát — szipogta az asz- szony. —,Mit mondanak majd. ha nem lesz meg a lagzi? Most itt van.:; Meg aztán mit mondanak a gyerekek . *: Meg a falu ■.. Szeretnék elsüllyedni:. I Micsoda szégyen . — Hagyd abba — mordult rá Tóth az asszonyra. — Ne szipogj. Azt mondod, szégyenbe maradunk? Hát azért se! Még mit nem!? Meglesz a lagzi! Meg a kutya uristenit! Papír nélkül is meglesz lm Mart mi a papír?. i s Semmi ml Maga sem tudta talán, mekkora igazságot mond. Mert mi is egy darab papír, mégha pecsétes is, a szerelemhez, az élethez, amely élni akar?l ■* Lehet, hogy akad, aki ezt a. történetet nem hiszi el. Pedig így igaz. Csak a nevek költötteké Tóth Julis és Kovács Pista történetének azonban még nincsen tágé, Amit leírtam, ez az első mondat. A folytatását ők írják majd a további életükkel. Sok-sok boldogságot kívánok hozzá! PÉTERI ISTVÁN
