Szolnok Megyei Néplap, 1956. május (8. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-06 / 106. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958, május 6, A tinxaigari Petőfi. T*& fejleszti gazdaságát A több termés naevobb jövedelem­mel far. Az anvaei jólét macával hozza a tsz tagok kulturális és szak­mai tudásbeli felemelkedését, amely­nek ismét magasabb termés és több jövedelem a következménye­Valahogy ilyenformán gondolkod­hattak a tiszaigari Petőfi Tsz tagiaí, amikor keresni kezdték azokat a le­hetőségeket. amelyek a gazdálkodás? jövedelmezőségét fokozzák. Négv évvel ezelőtt egv darálót szereztek be és azóta szinte zavar­talanul működik. Nemcsak a terme­lőszövetkezetnek. hanem a község egyéni parasztjainak a terményét is darálja. Évente 80—100 mázsa terményt jövedelmez, amelyet a közös állat­állomány takarmányozására fordí­tanak a szövetkezet tagjai. Ez évben arra alkalmas ijélven uiabb daráló felállítását tervezik. A szövetkezet tanyaközpontjának közelében szépen karbantartott ha­lastó partmenti nádiát borzolja a szél- A halastó nagyon érdekesen ke­letkezett, valamikor vadvíz volt és nem csapolták le, hanem a tiszafüre­di halászok halás2gattak benne. — Egyszer a minisztériumból kintiárt elvtársak szemére vetették a tsz ve­zetőinek. hogv igen elhanyagolják a halastavat, hiszen az akkor tele volt vízi növénnyel. A félreértés persze tisztázódott, de egvben ötletet is adott a tsz tagjainak. Akkor látták, hogv a vadvízben rengeteg a hal és két három kilós pontyok is akadnak köztük szép számmal. 100.000 forin­tos beruházással halastóvá alakították át ezt a területet. Szegedről 10 má­zsa halivadékot, Szaiolból halikrát is vásároltak ebből az összegből, s hogy megérte, a oróbahalászat eredménye bizonyítja. A szövetkezek most már azon gondolkodnak, hogv egv má­sik vadvizes területen is halastavat létesítsenek. Nem csekély jövedelmet hoz a szö­vetkezet tagjainak a kertészkedés sem: 10 hold dinnyét vetnek. 9 hold öntözéses kertészetben paprikát, pa­radicsomot. zöldhagymát, téli és nvá- ri káposztát, karalábét, uborkát ter­melnek. Csupán a magtermesztés­ből, amelyre az elmúlt évben szer­ződtek, majdnem 400.000 forint jöve­delemre tettek szert. Ez év végére 15 hold gyümölcsössel és négy hold szőlővel is evarapodik a szövetkezet. Mindkettőt olvan hely­re telepítik, ahonnan könnyű a szál­lítás. Néhánv család méhet is vásá­rolnak és egyelőre szerénv keretek között, megindul a méhészkedés. A termelőszövetkezet vezetőségé­nek előrelátásáról tanúskodik, hogv minden üzemág élére a legjobb szak­embereket állították. A termelőszövetkezet iól áll anya­gilag s ez alapot ad a nagvobbará- nvú építkezésekhez, ami viszont a kovács, bognár, asztalos műhely fel­állítását szükségessé tette. Az aszta­los és bognár műhelv szorosan együtt működik. Salát erőből készítették a két szalagfűrészt is. Az egyiket kint a tanyaközpontban, a másikat ideig­lenesen a székház udvarán állították fej. Az utóbbi egész nagy teljesítő- képességű szalagfűrész, szinte már a gátér számba megv. Könnyedén ké­szít deszkái az egv méter átmérőjű falörzsből is. Mindkét gépet Németh János ter­vezte és készítette el. A tiszaigari Petőfi Termelőszövet­kezet vezetői és tagjai helyesen tö­rekednek arra, hogv a tsz-ben a nö­vénytermesztésen és az állattenyész­tésen kívül jövedelmező üzemágakat létesítsenek. Ez biztonságosabbá teszi a gazdálkodást és megteremti az alapot ahhoz, hogv a szövetkezet tagjai a melléküzemágak jövedelmé­ből rendszeresen hozzájuthassanak a munkaegység előlegekhez. Így nem kell arra hitelt igénvbevenniök. A* első nyugati kommentárok NATO párizsi üléséről Párizs (MTI). A Párizsban ülé­sező Atlanti Tanács pénteken dél­után folytatta munkáját. A Monde Pee Tek esti száma ve­zércikkben foglalkozik az Észak­atlanti Szövetség Tanácsának pá­rizsi ülésével, s rámutat: a Chail- lot-palotában ülésező külügymi­niszterek előtt most az a kérdés áll, vajon az Északatlanti Szövet­ség, amely — mint a Manchester Guardian írta — „katonailag fel­bomlóban van”, most látványos módon talpra tud-e állni? Kivétel nélkül egyetértenek annak szüksé­gességében, hogy valamit tenni kell. A lap ezután megállapítja: a teendőt illetően a legkülönbözőbb ötletek merülnek fel, valószínű azonban, hogy „A vajúdó hegyek ismét csak egeret szülnek”. Arról van ugyanis szó, vajon lehetséges-e — mint azt Lester Pearson kanadai külügyminiszter oly fáradhatatla­nul sürgeti — megvalósítani a kol­lektív vezetést az Északatlanti Szövetség kebelében. Rendkívül bonyolult a gazdasági­lag elmaradott országoknak nyúj­tandó segély problémája is. Olasz­ország azt akarja, hogy segélyt az Északatlanti Szövetség útján nyújtsanak. Mások viszont arra mu­tatnak rá, hogy az európai gazda­sági együttműködés szervezete len­ne kiválóan alkalmas e célra. Ami az Északatlanti Szövetségen kívül álló országokat illeti, felettébb két­ségesnek látszik, hogy elfogadnák azt a segélyt, amelyet egy olyan népszerűtlen szerv osztana, mint az Északatlanti Szövetség. Christian Pineau viszont azt javasolja, hogy a segély szétosztását az ENSZ-nek egy külön szerve végezze. Az Eisenhower elnök által javasolt atomszervezet gondolata, amelyet már Moszkva is elfogadott, ugyan­csak abból az elgondolásból szüle­tett meg. hogy a technikai segély- nyújtás ne a hidegháború egyik újabb fegyvere legyen, hanem az egész világra kiterjedő együttmű­ködés eszközévé váljék. A Liberation szerint a különbö­ző refonmtervedí eredete abban ke­resendő, hogy az Északatlanti Szö­vetség tagjainak többsége felis­merte a változás szükségességét, mivel belátta annak az erőpoliti­kának csődjét, amelynek az Észak- atlanti Szövetség az eszköze. (MTI). A Német Demokratikus Kfizlársaség Minisztertanácsa jóváhagyta az 1957. évi népgazdasági terv irányszámait Berlin (MTI). Mint a Német Demokratikus Köztársaság minisz­terelnökségének sajtóhivatala kö­zölte, a Minisztertanács mélyreható tanulmányozás után jóváhagyta az 1957. évi népgazdasági terv irány­Egyénileg dolgozó parasztok is hozzájuthatnak a vegyszeres gyomirtó szerhez Kormányunk elegendő vegyszeres gyomirtó szerről gondoskodott Szo1- nok megye "részére. A termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok többsége már évek óta használja a gabonave­tések ápolásánál a vegyszeres evom- írtószert és az eredmények láttán az egyénileg dolgozó parasztság is meg­kedvelte. Az égvén! parasztok a földműves- szövetkezeteken kérésziül juthatnak hozzá. A földművesszövetkezetnél íriák össze, kinek mennyi pvomírtószerre van szüksége és a Műtrágya és Nö- vénvvédőszer Értékesítő Szövetkeze­ti Vállalat a hozzá beküldött igény­lések alapián pedig megküldi a szük­séges mennyiséget. Egy kát. hold gabona gyomirtá­sához 1.20 kg. vegyszerre van szük­ség. Az egyénileg dolgozó parasztok minél nagyobb számba vegvék igény­be -ezt a lehetőséget. A kenyér és a takarmánygabona termésátlagá­nak növelését segítsék elő ' a vegy­szeres gyomirtással. számait, amelyeket a Németország Szocialista Egységpártja harmadik értekezletén elfogadott elvek alap­ján dolgoztak ki. Meghalt Daniss Győző Daniss Gvőző, a Békés megyei Jó­kai színház igazgatója súlyos beteg­ség után. szombaton ötvenhárom éves korában meghalt a gvuiai kór­házban. Daniss Gvőző több mint harminc éves művészi pálvafutása során mint színész és rendező szin­te az egész országot bejárta- A fel- szabadulás után résztvett a vidéki színházi élet újjászervezésében, 1951- ben igazgatója lett a szolnoki Szig­ligeti Színháznak, maid két évvel ez­előtt átvette az ország első megvei jellegű színházának, a Békés megyei Jókai Színháznak vezetését. (MTI). „ Veszélyes repedések“ p énteken összeült Párizsban az *■ Atlanti Szövetség Tanácsa. Az „atlanti” külügyminiszterek 1950 óta nem először tartanak most értekezletet. Az alakuló ülést kivé­ve azonban talán még sohasem kí­sérte ilyen széleskörű érdeklődés a tanácskozások menetét. Ezt a meg­növekedett érdeklődést nem any- nyira e szövetség jelene, mint in­kább jövője keltette. 1950 óta sok víz folyt le a Szajnán és a Them- zén. 1950-ben a hidegháború lég­köre uralkodott. A felkorbácsolt szovjétellenes hisztéria időszaka volt ez. Hogy a világ azóta mekko­rát változott, napjaink eseményei tükrözik a legjobban. Ma a szov­jet vezetők baráti látogatást tettek Angliában — öt évvel ezelőtt hábo­rú dúlt Koreában. A világ válto­zását azonban nemcsak ezen a szembeállításon Lhet lemérni. A nemzetközi erőviszonyok alakulá­sa, az egyetemes légkör barátságo­sabbra fordulása gyökereiben tá­madta meg az Atlanti Szövetséget, ezt a háborús célzattal létrehozott katonai jellegű tömörülést. „A NATO politikai oldalán ve­szedelmes repedések tátonganak” — írta a napokban a ■ befolyásos londoni Times. Valóban, erről van szó. Arról, hogy az új nemzetközi helyzetben, az új nemzetközi erő­viszonyok közepette és az új, reális rugalmas szovjet külpolitika hatá­sára az atlanti tagállamok ereden­dő ellentétei szükségszerűen fel­színre kerültek. ,,A szervezet há­rom tagja — állapította meg a na­pokban a párizsi Liberation — mégpedig Görögország, Törökor­szág és Nagy-Britannia, vitát foly­tat Ciprusért. A szervezet egész balkáni és közelkeleti szárnya gya­korlatilag szétesik. A skandináv országok jószomszédi kapcsolatokat létesítenek a Kelettel és a bölcs semlegesség felé hajlanak. Az új nyugatnémet hadsereg, amelyről hosszú éveken át azt bizonygatták, hogy a_ „nyugati védelem” alapvető tényezőjének kell lennie, késéssel lát napvilágot, mivel magában Nyugat-Németországban, Adenauer akarata ellenére, egyre gyakrabban vetik fel a kérdést, szükséges-e ez a hadsereg egyáltalában. A kis Iz- land elsőnek követelte az amerikai csanatok kivonását.. p zek azok a „veszélyes repedé­sek”, amelyekről az angol Times beszélt. Ilyen körülmények között nincs mit csodálkozni azon, ha a nyugati országok bizonyos po­litikai és üzleti köreiben az Atlanti Szövetség céljainak és egész struk­túrájának átalakításáról folyik a szó egy idő óta. A Nyugat józanabb körei felmérték, hogy a NATO a változott nemzetközi helyzetben egyre inkább csak teher számukra, mégpedig nagyon is költséges te­her. Költséges, nemcsak a fegyver­kezési versenyre fordított összegek tekintetében, a politikai értelemben is, mert a NATO hidegháborús léte elfordítja a Nyugattól az úgyneve­zett el nem kötelezett államokat. Ezért lehettünk tanúi az elmúlt he­tekben annak a folyamatnak, hogy az Atlanti Tanács ülésszakának kö­zeledtével egyre szaporodtak az olyan francia, olasz és részben an­gol sajtóhangok, amelyek azt köve­telték: a NATO ne a katonai ag­resszív szempontra, hanem a gaz­dasági együttműködésre helyezze a jövőben a hangsúlyt. A washingtoni politikusok ter­mészetesen nem tapaszthatták fü­lükre a kezüket. Meg kellett halla- n'ok a Nyugat-Európában elhang­zott bírálatokat, De nemcsak meg kellett hallani az új jelszót: a NATO-t „át kell szervezni”. Wash­ingtonban azonban egészen más­képp képzelik el ezt az átszerve­zést, mint Nyugat-Európában. Csak a cégér átfestésére gondolnak, de a lényeget, az agresszív célkitűzést, s az Egyesült Államok csaknem egyeduralkodó "ozícióját meg akarják őrizni. Amerikai részről tehát olyan javaslatokat vetettek fel az Atlanti Tanács ülésszakának küszöbén, hogy a NATO-ba egye­sítsenek valamennyi olyan európai gazdasági szervezetet, amelyben az egyes NATO-ta"államok, az Atlan­ti Szövetségtől függetlenül, részt vesznek. Ennek az amerikai elgon­dolásnak a hátterében a következő szándékok húzódnak meg: 1. Ezzel a NATO-s „egykézzel” nagyobb irányító szerepet biztosíthatnának maguknak az atlanti tagállamok fölött; 2. A NATO kebelében össz­pontosított segélynyújtás esetleg arra késztethetné- a semleges, vagy semlegesség felé hajló államokat, hogy a magukévá tegyék az Atlan­ti Szövetség katonai elképzeléseit, \I agyis a cél, a NATO megmen­’ tése, még szorosabb ameri­kai gyámkodás alatt. Mint a Newsweek című amerikai hetilap nyíltan meg is írta: Dullesnak az a készsége, hogy megvitassa a NATO jellegében eszközlendő módosításo­kat, csupán cselfogás, amelv az Egyesült Államok szövetségeseinek megnyugtatását és azt célozza, hogy megakadályozzák az Atlanti Szö­vetség katonai szervezetének szét­hullását. A jelek arra mutatnak, hogy Dulles nem egykönnyen tudja el­fogadtatni Párizsban elképzeléseit Az Associated Press párizsi tudósí­tja úgy értesült, hogy Selwyn Lloyd angol külügyminiszter máris közölte Dulles-szal: „Kormánya szembehelyezkedik a NATO bármi­féle olyan kiterjesztésével, hogy a külföldi segély keretében ez a szer­vezet szolgálja az elmaradt terüle­tek érdekeit”. Lloyd — az említett tudósítás »zerint —• azt mondotta Dullesnak, hogy a NATO tagorszá­gainak a már meglévő intézmé­nyek révén kell megvalósítaniok segély programjaikat. „Nagy-Bri­tannia ezzel az állásfoglalásával — fűzte hozzá az AP tudósítója — csatlakozott Pineau francia kül­ügyminiszterhez, aki szerdán kije­lentette: Franciaország nem kíván­ja, hogy a segélyt fegyverként használják fel a hidegháborúban”! A 11 tehát a harc az Atlanti ^ Szövetségen belül. Európa sorsára nézve nem közömbös, hogy melyik álláspont kerekedik felül. Herczegh László: Szerelem (2) A fiú valóban hetek óla kétség- besetten járt-kelt. • dkerelmét eddig bűntudat mérgezte. Tudta, hogy apjának nincs igaza és nem kellene rá hallgatnia, de nem volt ereje szembeszállni apjával. Meg­vetette mayát a gyávaságért, hogy csak titokban meri szeretni Ballagó Juliskát. Amikor megtudta, hogy a lánynak kicsije lesz tőle, kétségbe­esett, elvesztette a talajt a lába alól, tanácstalan volt, várta, hogy összecsapjon feje felett az ár. Ebből a mélységből rántotta ki ma egyik pillanatról a másikra az apja szava, amit éppen Ballagó Fe­renc felszólalása váltott ki belőle. A gyűlés után nyíltan ment Bal­lagóékhoz. Igaz, az öreg Ballagó nem volt otthon, mert az kiadta volna az útját, hogy ha eddig nem mert jönni, hát ne jöjjön ezután se. És hiába mondta volna, hogy eddig is jött, csak a szérűnél beljebb nem jutott, ott találkozott Juliskával. Még rosszabb lett volna. Sokat gondolt arra, hogy szakít Juliskával, de nem bírt. Szerette a lányt minden idegszálával. Ez a szerelem a bűntudatbujkálás mér­ges fullánkjait is kibírta. Sőt erő- s:bbé vált. Akkor sem érzett kiáb­rándulást. mikor a lány sírva be­vallotta szégyenét, pedig1* a leány felt, ettől. De igazán csak most. mi­kor úgy vélte túl. van minden ve­szélyen, érezte, milyen jó is sze­retni. Pár perce vált el a lánytól, még karjában érezte zsibogni a lány­test melegét, vállaiban az ölelését. — Jó kedved van — mordult rá az apja. — Jó! — felelte hetykén, vidá­man s becsukta maga mögött az aj­tót. A boldogság vakká tette, nem érezte meg apja rettenetes kedvét. Tukacs Ignác poharat vett le az állványról, töltött a fiának, s gya­nakodva vizsgálta az arcát. A fiú arcáról a szorongás, mely mindig elfogta az apja közelében, letörölte a vidámságot. Az öreg megnyugodva koccintot­ta a poharat a fiáéhoz. — Isten éltesse, édesapám. 'I ukacs Ignác bólintott, felhaj- tóttá a bort s cigarettával kínálta a fiát. — Elnézem ezt a Kiss Gergelyt — kezdte. — Ez egy olyan nyomo­rúságos paraszt, amilyen nincs még egy. Pedig abból a földből, ami neki van, jól élhetne. A fiú élénken helyeselt. Azt hit­te, a tsz-hez akar az apja kilyu­kadni. — Mert ez kapkod fühöz-fáho Fuvarozik, mikor a földjéhez kéne gondolni, a földet túrja, mikor fu­varozni . kéne. így aztán se egyik, se másik ... A fiú feszengett. Várta apja be­szédében a rést, ahol betörhetne házassági szándékával. — Édesapám ... — En azt mondom, elsőbb a föld, aztán jöhet a fuvar. — Igen. — Nézd meg az én termésemet, meg az övét..; — Igen. Édesapám, én .. * — No, meg legelsőbb az Sllat. Eh, nem tudnak ezek élni. — Azt szeretném mondani édes­apámnak ... — Ezeknek találták ki a csopor­tot, az ilyen élhetetleneknek. A fiú hökkenten hallgatott, mi akar ez lenni? — No, idefigyelj. A csikót nem fogjuk be. így, ahogy van, eladjuk. Jó fajta, jó vérű állat, tehenet kap­nánk érte kettőt is ... no, ha nem is egészen, de hát úgyse azt csinál­juk. Tenyészbikát nevelünk négyet, szerződést kötünk rá. Az sok pénzt hoz. Áradt belőle a szó, ömlöttek a tervek, közben egyre-másra haj­totta fel a gyöngyös homoki bort. A fiú nem tudott odafigyelni. Egyre idegesebb lett. Tán megbán­ta az öreg? Vagy tán nem is ko­molyan mondta? Akkor pedig fuccs a házasságnak. fi ddig csak kortyolta a bort, most félöntött egy egész po­hárral. Elhatározta, hogy azonnal előhozakodik vele, csak előbb meg­iszik még egy pohárral. Ivott. Az­tán még eggyel, aztán még kettő­vel. Akkor már az apja szeme nedve­sen csillogott, recsegve ejtette a szavakat. — Nyakamra tették a kést. Meg­fojtanak, őszre megfojtanak! Az a vén gazember, mert világéletében csak irigyelt, mert ő nem tudott boldogulni, s csak vicsorgott, most felvitte az isten a dolgát! Brigád­vezető! Nekem, Tukacs Ignácnak, nekem akar parancsolni?! De ab­ból nem iszik. Nekem nem fog parancsolni. Felemelkedett s a fiához lépett. Jani önkéntelenül felállt. Az apa megfogta a fia két vállán a kabá­tot s magához húzta.-*— Érted! Abból nem eszikf' Ne­kem nem fog parancsolni. — De hisz — dadogta Jani —, édesapám azt mondta ... — Azt, de te nem mondtad! Rekedten fölnevetett. — Én dögrováson vagyok, őszre megdöglök, de te nem. Rád iratom a földet, mind a 27 holdat. Ismét nevetett. Jani szédülve tántorodott hátra. — Mit akar csinálni? — Ne félj, nem kötöm fel ma­gam, ezekért? Ha bolond vónék ... De a gazda te leszel... Itt aztán senki se mondhatja, hogy Tukacs Ignác nem tartja a szavát. J aniba öröm villant egy pilla­natra. Hiszen ha az ő nevén van a föld, beléphet... De le is hűlt. Ezzel még nincs megoldva a házassága, sőt még^jobban megva­dítaná az apját, ki tudja, mire len­ne képes ... Nem-nem, meg kellene békíteni, de azt rr.eg úgyse lehet. Mit tud úgy ragaszkodni ahhoz a rongyos földhöz? Érthetetlen’ Vagy Juliska ne ragaszkodna a tsz-hez! Kezdte magát egészen rosszul érez­ni. Mintha gúzsba kötnék és fuldo­kolni kellene a gúzs szorításától. Odakint egyenletes pergesse! cse­pegett az eresz. — No. Jani! Fiam! De lógatod az orrod, pedig hát most örülni kell! Ha apád bolondságot csinált is vir­tuskodásból, de rendbehozta a dol­got. No! Koccintottak, az öreg énekelni kezdett: — Hej, nincs mán nékem ezüst gulyám ... Hehehe, de nincs ám, de van a fiamnak! No, danolj gyerek! Jani az asztalra vágta a poharat. — Nem danolok! ■ Tukacs Ignác elképedt. — Nem danolsz? — Nem! — Miért? — Mert nem danolok. Az öreg felnevetett. — No, ne ijedj meg, a gond aztán is az enyém lesz. Igyál. Jani zsibbadni érezte a tarkóját. — Nem kell. Tukacs Ignác a fiú sápadt arcára nézett, aztán akkorát nevetett, hogy beleveresedett. — Berúgtál, gazduram, he!? És kacagott, kacagott. — No akkor ne is igyál, nem kell azt erőltetni, mert még kigyön, oszt kár lenne érte... Indíts aludni. Jani kitámolygott a, szobából. ' 'J ukacs Ignác mosolyogva nézte 1 összeakadó lábát. Aztán el- komorodott. — Gyenge legényke, a fene egye meg, pedig szigorúan neveltem. No mindegy, eztán még szigorúbban veszem, majd csak beletanul az életbe. Aztán kiballagott a konyhába, s lefeküdt az asszony melle ... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents